Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

VÁC I HAPLQ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1970. JÚLIUS 16., CSÜTÖRTÖK ÜZEMI SZIFONOK A Dunakeszi Járműjavító­ban az ide vonatkozó munkás­ellátási rendelkezések alapján háromszáztizennégy munkás kap védőitalként szódavizet és ásványvizet. Visszatérő nehézség a nyári szezonban, a folyamatos víz­ellátás. Legutóbb a váci szik­vízgyártó üzem gépkocsija el­romlott, s nem érkezett meg a rendelt mennyiség. Az esetből okulva a jármű­javító társadalmi- és gazdasá­gi vezetői azonnal intézkedtek és a fennakadás elkerülésére harminc autoszifont bocsátot­tak a brigádok rendelkezésére. A patronokat a jövőben az üzemi munkásellátási osztály biztosítja. —nyi MŰSZERÉSZEK, ASZTALOSOK, KOSÁRFONÓK: új szakmunkás Nyolcforintos kezdő órabér - a jeleseknek Több mint egy hónapja be­fejeződött az iskolai tanév. A diákok elfelejtették a vizsga- lázt, idegeskedést, s a vakáció örömeit élvezik. Nem így a szakmát tanuló utolsó éves fiatalok! Két héten át vizsgáztak a szakmunkásjelöltek a dunake­szi 201. számú Gárdonyi Géza Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben. Itt képezik a Járműja­vító, a Mechanikai Laborató­rium és a Kosárfonó Htsz-nek a lakatos, esztergályos, műsze­Bár csak meghallgatnak! Egy éve már elhangzott ez a kérés, meg kell ismételni, mert bosszantó, ha a logikus kérés fölött — a látszat azt mutatja — következetesen diadalmaskodik a közöny. Évtizedek óta utazunk, s az utóbbi éveket leszámítva nem sokat tett a MÁV az ■ utasok érdekében, hogy elviselhetőbb legyen számukra az utazás. Most tehetne. Az új menetrend életbe lépése óta a 148-as számú szobi sze­mélyvonatot (indul 23.10-kor) Diesel-mozdony vontatja. Elő­nyét méltatni nincs helyünk. Lényege: gyorsan indul, na­gyobb a sebessége, rövid tá­volságon belül megáll. Ebből adódik, hogy minden állomá­son 2—3 percet áll, mert a menetrendi indulási idő előtt nem indulhat tovább. Öröm, hogy egyre több Diesel van forgalomban, de mi történne, ha az utolsó vonat menetrendi adatait igazítanák a mozdony képességeihez? Semmi más nem történne, csak pl. Vácra 20—25 perccel élőbb érkeznénk. Vácon túl Nagymaros, Szob viszonylatá­ban ez csaik fokozódna. Ha az elmúlt évtizedeket nem szá­mítjuk, akkor a még hátrale­vő utazásunkat könnyítené e kérés teljesítése. A kézzelfogható bizonyíték az adatok valódiságához: hét­főn, július 6-án — az okot nem tudjuk — 17 perc késés­sel, 23.27-kor indult a nevezett vonat. Minden állomáson meg­állt, tehát mindenki hazaért és Vácra 0.16-ra, két vagy három perccel a menetrendi idő előtt érkeztünk. Tehát a lehetőség bizonyított. Biztosítsanak mindig Diesel­mozdonyt a 148-as vonathoz és változtassák meg a menetren­det annak teljesítményéhez. Csak ez a kis kérésünk a MÁV-hoz. Egy év óta bővült a Diesel-parkja, csak megértés és — nem utolsósorban — hu­manitás kell teljesítéséhez. Bár csak meghallgatnák! Vác, Szent János u. 16. Szabó Lajos MELLÉKÜZEM A mamaiai homokon is akad belőlük... Az Egyesült Duna menti Termelőszövetkezet mellék­üzeme közel van a Dunához. Az egykor állathangoktól za­jos udvarból ma gépzajt és lemezek fémes hangját sodor­ja a dunai szél az évtizedes körtefák közé. A tágas, domb­oldali udvarban sárga kazlak ülnek, rozsdás gépmaradvá­nyok díszelegnek. A műhelyt az istállóból vá­lasztották le. Alacsony, ren­dezetlen és zsúfolt helyiség. Az előtérben a tmk, néhány lépcsőfokkal lejjeb a termelő- részleg. Négy hatalmas, kopott fröccsöntőgép dolgozik meg­állás nélkül. A gépeket három műszakban tizenkét betanított munkás, a közelben lakó lá­nyok és asszonyok kezelik. A kétesztendős melléküzem Idei slágere — keresett is — a margarétás strandpapucs. Havonta tizennyolc-húsz ezer párat gyártanak bér­munkában, jelentős mennyiséget exportra. Jelentős megrendelést kaptak például Romániából. Az egyik gépen hypósüveg- be való dugók készülnek, a másikon színes játékszerek. A gépparkot négy műszerész tartja karban. Egyben ők a csoportvezetők is. Kopa József műszerész ma­gyarázza a papucs elkészítésé­nek technológiai folyamatát. — Az apró műanyaggolyóes- kákat, szaknyelven: granulá­tumokat egy négyszögletes töl­csérbe öntjük. A tölcsérből automata adagolással a meg­felelő mennyiség fokozatosan lecsússzan a melegítő csőbe. Az elektromos kályhában egy forgó csiga betolja a melegítő­tér határáig az anyagot, ahol az felmelegszik. A pépes mű­anyagot az előrelendülő du­gattyúfej benyomja a sablon­ba. Kattanások, kigyulladnak a jelzőlámpák, szétnyílik a rácskosár, és kipottyan a fel­késztermék. A nyomásjelző készülék 120 atmoszféráról le­esik 0-ra, s kezdődik az egész elölről. A félkésztermékből Szabolcsban lesz „egész”, ott ragasztják össze a papucs da­rabjait. A szakszerű magyarázat után Széles Zoltánnéval be­szélgetek a keresetről. — Havonta 2500—3000 fo­rintot keresek. De itt nincsen szabad szombat, sőt vasárnap is mennek a gépek. A jó ke­reset mellett az sem közöm­bös, hogy a közelben lakom, utaznom sem kell. Azelőtt a Kender-Jutában dolgoztam. Munka ott is volt bőven, pénz annál kevesebb. Ami a látogatót megelége­déssel tölti el: itt mindenütt védőrács, védőkosár vigyáz a munkásokra a forgó gépeken. Ez még a rendezetlenségen is enyhít valamit. Nyári Ferenc rész. kosárfonó, asztalos, vil­lanyszerelő és fényező-mázoló szakmunkásokat. Az idei vizsgán tizenöt cso­portban, nyolc bizottság negy­ven tagja előtt kétszázhuszonkét szak­munkásjelölt vizsgázott szakmai és egyéb ismere­tekből, s közülük kétszáz­tizenöt felelt meg a köve­telményeknek. A végzett tanulók közül mintegy negyvenen a vizsga után nem annál a vállalatnál helyezkedtek el, ahol gyakor­lati képzésben részesültek. Az eltávozok többsége lakóhelyé­hez közelebbi munkahelyre ment dolgozni, legtöbbjük me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti üzemágban helyezkedett el. Előreláthatólag százhuszan a Járműjavító­ban állnak munkába, s itt a kitűnően és jelesen végzettek nyolcforintos kezdő órabért kapnak, a jórendűek hét forint nyolcvan fillért. A „laborosok” mintegy hat­van fő jelentkezését várják, itt a kezdő órabér hét forint nyolcvan fillér, illetve hét fo­rint ötven fillér. A kiképzett tíz kosárfonó szakmunkás a Dunakeszi He- lyiipari Szövetkezetnél állt munkába. Sz. L. A KÖTÖTTÁRUGYÁRBAN Példamutató a polgári védelem munkája — Ha jó példát akarok em­líteni üzemeink közül, a Váci Kötöttárugyár polgári védel­mi munkáját ismertetem — mondta minap Gados János őrnagy, Vác polgári védel­mének a vezetője. Jogos ez a dicséret? Mi a parancsnoki elismerés indító oka? Ezekre a kérdésekre ke­restük a választ a Sallai ut­cai üzemben. Faggyas László törzspa­rancsnok mosolyog, amikor a dicséretet említem. — Nincsen semmi titokza­tosság abban, amit csinálunk. Másfélezer itt dolgozó ember •ma már átérzi a polgári vé- Idelem fontosságát. * — Ugye, nem volt könnyű 'azt elérni? 1 — Galbicsek Károlytól, a írégi igazgatótól nagyon sok (segítséget kaptam. Bízom ab­ban, hogy az új válla'.atveze- ítéssel is jó lesz a kapcsolat. Öt éve dolgozom itt a gyár­ban, most kezd beérni a sok (fáradozás gyümölcse. ‘ — Hallottam a jó szemlél­tető és propagandamunkáról. t — Igen. Például a hulladék 'textilanyagból lábvédőt, kesz­tyűt, ujjvédőket készíttetünk. Olyan jól sikerültek, hogy a {városi kiállítás anyagába is bekerültek. A törzsállomány hatórás kiképzését végrehajt­juk. Nagyon népszerűek a (polgári védelemmel kapcsola­tos kisfilmek. Olyanok is jön- Inek szép számmal, akiknek (nem lenne kötelező. 1 Faggyas László előadást tart * — Milyen az együttműkö­dés az üzemi szervekkel? ‘ — A júliusi párttaggyűlé- ‘sen beszámolunk munkánk­ból, a soron következő felada­tokról. Szakszervezeti gyűlé­seken, KISZ-tanácskozásokon ‘is alkalmat találunk, hogy (Gadosné felvétele) ‘ismertessük a polgári véde­lem fontosságát. S a pénteki törzsvezetői gyakorlaton is imegbeszéljük az üzemi ta­pasztalatokat, a tovább ad­ható jó munkamódszereket. 1 (papp) KEDVES MÁVAUT! Sok Szob környéki beteg teszi szóvá nap mint nap, hogy a MÁVAUT autóbuszai újabban nem állnak meg a rendelőintézet előtt. Betegek, idős asszonyok és anyák, kar­[ jukon gyermekükkel, kény- j telenek több mint egy kilo­métert gyalogolni a szakren- í delésre. Vajon miért változtatta meg a MÁVAUT az eddig jól bevált menetrendet? A bal part nem part? (L) EzB kellene tenni (Elmondja: Marx Ferenc) A Duna jobb partján Szent­endre, Leányfalu, Visegrád és Esztergom csalogatja évről évre a Dunakanyar szerelme­seit. Van is mivel csalogatni: szállodák, üdülők, éttermek és szórakozóhelyek sokasága várja a látogatókat. Es mi van a Duna bal partján? Hát vannak üdülők, van szálloda és lehet szórakozni. De ha a különbséget zongorázni lehet­ne Si. . Marx Ferenc, a verőcei Express-tábor igazgatója 1961 óta szakember a Dunakanyar Élet a táborban A kapu felett ez áll: KISZ Ságvári Endre önkéntes If­júsági Építőtábor. Belépek, rögtön megkérdezi egy nyurga fiú, ki vagyok, mit akarok. Megmondom a nevem, és hogy a táborvezetőt keresem. Űjabb kérdés: miért? Megmondom. — A táborvezető most ép­pen elfoglalt — mondja —, de ott van a másik főnök. — Mutatja, hogy hol. Most már én is észreveszem a „másik főnököt”, aki néhány évvel ez­előtt a tornatanárom volt. Ballagó József, a tábor gaz­dasági vezetője, tartalékos tisztként látja el ezt a felada­tát. Mint mondja, a tábort a váci honvédségi alakulatok építették fel, és a Vác városi KISZ-alapszervezet patronál­ja. Az élelmezésről a Pest-bu­dai Vendéglátó Vállalat gon­doskodik, egyik szakácsukat, Berke Endrét is elküldték, ne­hogy éhen maradjon a száz- harminckilenc diák. A fiúk a Kismaros—Verőce közötti vasútvonal rekonstruk­cióján dolgoznak. Munkájukat háromnaponként értékelik. A kemény munka után jól megérdemelt pihenés és gaz­dag program várja a fiúkat. Sétahajó, kirándulás, csopor­tos mozilátogatás, sőt minden szerdán a MOKÉP szabadtéri mozielőadást rendez. Vendég­szerepeit egyszer a Rajkó-ze­nekar is, akiknek csak a nevük rajkó, ők maguk már ugyan­csak nagy lurkók. A községi könyvtár százkö­tetes kis könyvtárat rendezett be a táborban. Az esték köz­pontjában a focimecssek áll­nak. Ezenkívül tekepálya, asz­talitenisz és a váci MHSZ pus­kái is rájuk várnak. A tábor­vezető — Pálmai László, mis­kolci műszaki tanár — ba­rátságosan a fiúkhoz invi­tál, kérdezzem őket, hogy ér­zik magukat, elégedettek-e. A kettes brigádot kerestem fel, ők voltak az elsők az ed­digi két brigádértékelésen. A | tíz férőhelyes sátorban egy jól táplált legény fűzögette a cipőjét. Szokásos kérdések, fe­leletek. Zircher Gábor, betűzi a nevét. Aztán kitör belőle a panasz. — Te, írd meg azt is, hogy o kaja lehetne jobb. Egyre többen jönnek a sá­torhoz. — Honnan jöttetek? — Kecskemétről, húszán ér­keztünk június 28-án. Mind a kettes brigádban vagyunk. Ál­talában elégedettek vagyunk az ellátással. Persze, azt is tudtuk, hogy nem nyaralni jövünk. — Eljöttök-e jövőre is? — Van itt olyan is, aki har­madszor van itt. Eljövünk. Miért ne? Nagypál István íme, a tábor. idegenforgalmában, öt kértük meg, mondja el, szerinte mit kellene tenni ezen a parton. — Ha össze tudnám szá­molni, hogy mennyi pénztől esnek el a Dunakanyar bal parti községei, mert — első­sorban a hétvégeken — nem tudják kiszolgálni a kirán­dulókat, azt hiszem, nagyon nagy számot kellene monda­nom. Az biztos, hogy itt, a tá­borban körülbelül három­négyszáz embernek mondom, hogy sajnos nincs hely. Nem véletlen a nap' forgalom: együtt van itt hegy és víz, mindenki kedve szerint meg­találja a természet szépsé­geit. De sorolhatom a többi előnyt is. Ha elkészül a vas­útvonal villamosítása, há­romnegyed óra alatt ide lehet érni, s a menettérti vonat­jegy ára (hétvégén) csak tizenhét forint. Nem azt mondom, hogy a bal part idegenforgalmi szín­vonalát máról holnapra gyö­keresen meg lehet változtat­ni, de fokozatosan biztos. Va­lahogy úgy, — ez nem dicsek­vés —, mint ahogy a mi tá­borunk változik évről évre. Sátorokkal kezdtük, azután évről évre több faház épült, s jövőre már hatvanötször kétágyas új turistahotelünk is fogad vendégeket. Télen pedig vendégeket vár majd a volt KISZ-iskola Királyréten. — Hogy mit kellene tenni? Csak néhány gondolat: az utol­só vonat Vác felé 9 órakor indul, s ha ezt véletlenül le- kési valaki, hajnali négyig várhat az egyáltalán nem kényelmes vasútállomáson. Az autósokat elriasztják a pisz­kos utak, amikor itt úttisztító jár, az ünnepnek számít — Balatoni példa, de jő lenne, ha itt a környéken is lehetne csónakot bérelni. Fü­rödni a Dunában néhány he­lyen ugyan szabad, de a stran­dok bizony nem a legjobbak. Étterem is kevés van, s ha netán Börzsönyliget szom­bat-vasárnapi négy-ötezer lá­togatója közül valaki egy po­hár sört akar inni, kénytelen megelégedni Liget egyetlen kocsmájával... m. s. (Folytatjuk) A kecskemétiek. Foto: Rottár Gyula — Diákokat keresünk ásatási munkára. Jelentkezni lehet bár­mikor a váci múzeumban, (x) t i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom