Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
6 ^^Míriap 1970. JÜLITJS 2., CSÜTÖRTÖK REMIX szerelőcsarnok Belvárosi „házipatikák" Elkészült a hazai híradás- technikai ipar fontos bázisa, a szombathelyi REMIX 4,5 millió forintos költséggel épült új szerelőcsarnoka. Az 1000 négyzetméter alapterületű csarnok műszaki átadása most megtörtént. NDK-tól vásárolt automata gépsorokat szerelnek -el benne, s ezek üzembe helyezésével létszám- emelés nélkül is jelentősen növelik majd a termelést. Az első gépcsoport már meg is érkezett az új üzemrészbe s a többiek is útban vannak. Az elmúlt esztendőben több mint kétmillió receptet váltottak be Budapesten a belvárosi gyógyszertárakban, s a patikák tavalyi forgalma megközelítette a 60 millió forintot — közölte az V. kerület főgyógyszerésze, aki a tanács végrehajtó bizottságának szerdai ülésén, a gyógyszertárak munkájáról számolt be. A kerület 13 gyógyszertárában több mint 170 gyógyszerész és asszisztens dolgozik. Gondot okoz, hogy a patikák VERSENYBEN A SZÁMÍTÓ GÉPPEL J. Prihodko szovjet mérnököt ismerősei és barátai komputeragyú embernek hívják, mivel bámulatos gyorsan tud nehéz matematikai feladatokat megoldani fejben, minden segédeszköz nélkül. Legutóbb szakemberek előtt két óra hosszat tartó versenybe kezdett egy számítógéppel. Hét perc alatt 25 műveletet: hatjegyű számok összeadását, kivonását, négyjegyű számok négyzetre emelését végezte el. A számítógép mindezt csak egy perccel gyorsabban produkálta. meglehetősen szűkek, többségük elavult. A gyógyszeres szekrények korszerűtlenek, a kis helyre összezsúfolt nagy mennyiségű, több fajta orvosság tárolása, áttekintése, a szavatossági idők ellenőrzése nehézséget okoz. Probléma az is, hogy nincs a kerületben éjszakai, illetve ünnepnapi ügyeletet tartó gyógyszertár. Sajnos azonban a 13 patika közül, egyikben sincs olyan helyiség, ahol az előírásoknak megfelelő ügyeleti szobát lehetne berendezni. A főgyógyszerész bejelentette: az idén felülvizsgálják a „házipatikák” készleteit. Ezt indokolja a legutóbbi ellenőrzés is, amelynek során egy- egy házi gyógyszertárban 30—50 féle orvosságot, készítményt találtak, s ezek között jó néhány 20—25 évvel ezelőtt megvásárolt gyógyszer is akadt. A nyolcadik Shell-kút m%u la T*4ij4g f a* m? i w : (Telefoto — TASZSZ) A 6-os út mentén, a duna- földvári körforgó szomszédságában üzembe helyezték az Interag Rt. nyolcadik magyarországi Shell-kútját és kétállásos szervizépületét. A kút és szerviz mellett kis Shell-üzlet is nyílt. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kormánya az American Machine Foundry Company és a Fairchild Hillier Corporation nevű cégnek megbízást adott arra, hogy 18 hónapon belül négyajtós 1800 kilogramm súlyú, öt személy szállítására alkalmas „biztonsági autót” hozzanak létre. Az újfajta autó prototípusával folytatott kísérletek három éven belül befejeződnek, s így öt év múlva megindulhat a sorozatgyártás. Dünnyögök, tehát vagyok őst megírom nagy elbeszélésemet. Itt érzem már az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papirost. No, rajta: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, és retiküljéből vad elszántsággal elővette... De mi ez? Beszorult egy dongó, az ablakok közé? A monoton zúgás, zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsibbasztotta, szánté narkoti- zálta. Próbáltam koncentrálni a nagy műre. Hol hagytam el a fonalat? Ja: „...elővette vad elszántsággal és...”, de mi a fenét vett elő? A dongó meg zúg, zümmög. Hal a nyavalyában van? Keresni kezdtem a poharak alatt. Szimpla- ablakos ez a „csöpp” eszpresz- szó. Nyü-nyü-nyü, zü-zü-züzü. mü-mü-mü-mü __ A hal k, monoton hang hol felszaladt, hol meg alászállt. Egyre idegesítőbben. Végre felfedeztem a dongót. Egy ősz hajú, lódenkabátos bácsi döngicsélt. Ujjiaira támasztat- i ta fejét, szemét merően rám- I szögezte és kitartóan, borzalmas egyhangúsággal dünnyö- gött. Arrébb ültem a „csöpp” legtávolabbi sarkába De hallottam. Most már semmi másra nem tudtam figyelni, csak az agyiamban egyre hangosabban zúgó, döngő dünnyögésre. Nyü-nyü-nyü, mü-mü-mü-mü. Rettenetes. Fixíroztam az öreget. Semmi. Egykedvűen düny- nyögött. Hümmögtem. A torkom köszörültem. Tovább dönnyögött Felugrottam és elrohantam. I smét egy hónapig hordoztam a nagy témát, míg végre rámtört. Rohantam a „lovarda” eszpresszóba. Leülök egy sarokba. No, rajta! „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, és retiküljéből vad elszántsággal elővette...” A dongó! A düny- nyögő veszedelem. Züm-züm- züm, dü-dü-dü, nyü-nyü-nyü... Ez nem igaz. Jaj! De ott ül szürke teveszőr kabátjában és egykedvűen dünnyög. Borotvált arcát ujjaira támasztja. Ez a sors bosszúja. De kitolok én veled. Csak vigyázz, öre- I gém. A lovarda vége messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. „... Vad elszántsággal elővette a ...” Nyü-nyü-nyü, trü-trü-trü! Végem van. Üldöz ez a dünnyögő fantom. Azért is írok. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott nercbundájának árnyképe! Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, s retiküljéből vad elszántsággal elővette a ... Elővette a ... élöl... előkelőén”. Jaj! Fizetek. A hónap nehezen telt el. Uj eszpresszót találtam. Az írók presszóját. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírhatom igazi mestermunkámat. Kávét és konyakot rendeltem. Megittam. És megkezdődött a várva-várt alkotó pillanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte önmagától, és retiküljéből vad elszántsággal elővette a... nyavalya törje ki. Nya-nya-nyia, nyü-nyü- nyü, trü-trü-trü. Ezt az alakot. Ez megint itt van a hátam mögött Hallom, hogy düny- nyög. Hogy trü-trü-trüzik. Mit vétettem én, hogy pont nekem dünnyög, és ki ő? Hátranézek. Ott ül. Elegáns városi bundában. Csillogó, jól fésült, ősz hajú. Állát aranygyűrűs ujjára támasztja. Az én átkom, miért tetted ezt velem, Matild? — Kicsoda ön, kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűséggel. — ön író? — írásom sosem jelent meg. De rájöttem, hogy mindenkit zavar a monoton dünnyögés. — Műi?! ön szándékosan?.^ — Kis üzlet ez, kérem. Dünnyögök, tehát vagyok! — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb-utóbb mindenki üzletet köt velem. Fizet és én egy másik eszpresszót keresek. S dünnyögök, az ottaniaknak. Elvégre dünnyögni csak szabad? ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök külön. — Menhyit fizessek? — Szégyenlősen lehunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irányár húsz forint. Fizetek. Számbit ad. Igazolja, hogy dünnyögésért felvett húsz, azaz húsz forint honoráriumot. Most már szabad vagyok.' 1,1 Fellélegzem. Végre megírom életem főművét: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte drámai hangon önmagától. És retiküljéből vad elszántsággal elővette a ...” Mümümüm ... nyü-nyü-nyü... — Hé, kiáltottam, mi ez? Hit- szegés?! Mit dünnyög itt nekem? Én már fizettem! Emberem széttárta a karját. Ujjá- val a szájára mutat. — Én csendben vagyak, kérem. Ö dönnyiig, a másik asztalnál. Ja, kérem, ez sajnos a konkurrencia! Regös István BAKONYSÁRKÁNY Erdész az anyósára „vadászott” Bakony sárkány községben Bartalos Tibor 26 éves erdész ittasan, az utcáról vadász- fegyverével rálőtt a házban tartózkodó anyósára, Loth Mártonná 44 éves segédmunkásra, akire családi viták miatt haragudott. Az asszony a lövés elől a szobába ugrott és megmenekült. Bartalos az eset után fegyverével agyonlőtte magát. A jobb üzemanyagellátásért kívánatos a „konkurrencia" — Új viszonteladók — Kettős rendeltetésű benzinkutak- Az ÁFOR kezdeményezése Kinek nem okoz bosszúságot a várakozás? A válasz egyértelmű: mindenkinek, és különösen a „mobilizált” embereknek, azoknak, akik gépjárművekkel, autókkal, motor- kerékpárokkal közlekednek. Hiszen a gyorsabb közlekedési eszköz nyújtotta előny, a szabadabb programtervezés máris akadályozva van, ha egy-egy üzemanyagtöltő állomásnál félórákat kell várakozni. Persze ez még a jobbik eset. Ma Magyarországon a községek 94 százalékában nincs az ÁFOR-nak eladóhelye, 675 községtől pedig 15 kilométernél is távolabb talál csők a járművezető benzinkutat. A jól ellátott városok és községek száma 286, és bár a Jármű- és üzemanyagforgalom jelentősebb része ide koncentrálódik, ez csak részben enyhít a mai magyarországi benzinkúthiányon! Mint közlekedésünk egyik vezetője találóan megjegyezte: „egyre több az eszkimó, és egyre kevesebb a fóka”, s ha a statisztikai adattárat felütjük, számszerű indokot is találunk erre a megállapításra. Az elmúlt évtizedben az ország gépkocsiállománya több mint négyszeresére nőtt, ezen belül a magánszemélygépkocsik száma megtízszereződött. 1958-ban csupán 18 000 autót és 180 000 motorkerékpárt számoltak Magyarországon, az idén viszont ez a szám már 220 000-re és 610 000-re növekedett. Ha pedig a tervekben előrelapozunk, az 1980-as év prognózisa 800 000 személygépkocsit és egymilliónál is több motorkerékpárt jósol. Ezzel a rohamos fejlődéssel az ÁFOR - a hazai üzemanyagellátás gazdája — szűkös fejlesztési alapja miatt nem tud lépést tartani. Hiába ígérik a vállalat fejlesztési tervei az 1975-ig terjedő időszakra újabb 400 korszerű benzinkút felépítését, ezzel együtt 500 falukörzeti központban még mindig nem lesz üzemanyagbeszerzési lehetőség és a jelenlegi ellátási színvonal a városokban sem javul. Ha minden tervbe vett benzinkút megépül, akkor is 1975-ben még mindig 813 személygépkocsi és vagy tízszer ennyi motorkerékpár jut egy ÁFOR töltőállomásra. A szóm önmagában nem sokat mond, de ha összevetjük a szomszédos Ausztria 12 évvel ezelőtti (!) hasonló mutatójával — egy benzinkút/179 gépkocsi akkor máris magyarázatot kapunk a túlzsúfoltságra. Pest megyében például a legutóbbi felmérés szerint 31 AFOR üzemanyagtöltő állomás működik, a különböző — főleg háztartási tüzelőolajat árusító viszonteladók száma pedig 114. Természetesen ezek közül alig néhány az olyan eladóhely, amely benzinkútként funkcionál. A benzin- és az olajellátás megjavításához pedig, elsősorban ilyen hálózatra lenne szükség. Csupán ebben a megyében az ÁFOR évente közei más- - félmillió tonna üzemanyagot forgalmaz és nem nehéz kiszámítani, hogy ez a forgalom milyen terheket ró a szűkös ellátóhálózatra. Természetesen a hazai benzinkúthiány nemcsak az autósoknak okoz bosszúságot! Az ÁFOR évek óta igen komoly erőfeszítéseket tesz hálózatának gyorsabb ütemű bővítésére, de a rohamosan fejlődő igényekkel nehéz lépést tartani. Ezért határozták el a vállalat vezetői, hogy viszonteladókkal szélesítik a hazai üzemanyagtöltő hálózatot, megteremtik a lehetőségét az úgynevezett többcsatornás forgalmazásnak. Első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy egy nagyvállalat, amely — úgymond — monopolhelyzetet élvez, önmagának kíván konkurrenciát teremteni. A hazai üzemanyagellátás mai és várható helyzete azonban egyértelműen igazolja, hogy ez a törekvés helyes és indokolt. Termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek, autóközlekedési vállalatok, garázsok már korábban is építettek saját üzemanyagtárolókat, kimérőszerkezeteket, amelyek egy része a belső, úgynevezett saját igények kielégítését szolgálta, másik részük, főleg az ÁFÉSZ- és garázskutak bekapcsolódtak a lakosság ellátásába is. Országszerte ma több mint 170 ilyen üzemanyagtároló hely működik, munkájukkal azonban a közúti üzemanyagellátás helyzetén csak kis mértékben tudnak enyhíteni. Azok a helyi benzinkutak, amelyek még ma is csak a saját gépjárműparkot látják el hajtó- és kenőanyagokkal, csekély anyagi ráfordítással kettő rendeltetésűvé tehetők, és így részt vállalhatnak a közutakon közlekedő járművek kiszolgálásából is. Országszerte számos helyen épít az autófenntartó ipar új szervizállomásokat, segélyhelyeket. Munkájukból, feladatukból szinte kézenfekvőén adódik az igény: árusítsanak itt üzemanyagokat, olajokat is. A beruházási költségeket viszonylag nem nagy összeggel növelné meg egy-egy kis vagy közepes méretű üzemanyagtöltő állomás megépítése, viszont a szolgáltatás ilyen irányú kibővítésével jelentős segítséget nyújthatnának a közúti üzemanyagellátás megjavításához. Sok vidéki vállalat, szövetkezet épít az országutak mentén úgynevezett kapcsolódó létesítményeket, szervizeket, autómosókat, autós-csárdákat, eszpresszókat. Ezek mellett üzemanyagot árusító kutak létesítése „összkomfortossá” teheti a beruházásokat. Külföldön már régóta ez a gyakorlat, és azok az autósok, akik kirándulnak a szomszédos országokba, gyakran felvetik, hogy Magyarországon miért nem honosodik meg a közúti üzemanyagellátásnak ez a praktikus formája. Felvetődik persze a kérdés: miért nem valósítja meg mindezt az ÁFOR? Az Asványolajforgalmi Vállalat — figyelembe véve az érvényes hatósági előírásokat, anyagi konzekvenciákat stb. — csak az úgynevezett országos gerinchálózat kiépítését vállalhatja magára. Azok a töltőállomások, amelyek e hálózat részét képezik, havonta általában 50-60 ezer liter üzemanyagot forgalmaznak kimérőoszlopként. Ez a forgalom csak a nagyobb városokban, közlekedési csomópontokon, valamint a frekventált idegenforgalmi helyeken adott, és egy-egy ilyen benzinkút üzemeltetése — számolva a gépjárműállomány növekedésével — még 1975- ben is csak a nagyobb, községekben lesz indokolt. A kisebb üzemanyagforgalomnak megfelelő kutak felépítése a mai körülmények között semmi esetre sem illeszthető be □ már említett gerinchálózat programjába. A járműtulajdonosok részéről viszont a sűrűbb benzinkúthálózat iránti igény egyre nő, és ami tény: számukra nem megoldás egy-egy szuperforgalmú kút megnyitása. Helyette több kicsi, helyi benzinkutat igényelnek. Az ilyen igényű benzinkutak felépítésénél viszont az AFOR nem csökkentheti beruházási költségeit, de nincs lehetősége a munkaerő gazdaságos felhasználására sem. A szövetkezeteknél, mezőgazdasági és közlekedési vállalatoknál viszont minden megoldható. A már működő üzemi benzin- és olajtároló helyek közhasználatúvá tételével, továbbá szolgáltatásaik kombinálásával, ennél fogva a munkaerő gazdaságos foglalkoztatásával, és az anyagi érdekeltség fokozott érvényesítésével költségeiket nagyobb mértékben csökkenthetik, mint amilyen költségcsökkentés az ÁFOR-nál elérhető volna. Ezenkívül ma már országszerte adódott egy olyan bázis is - az egyre terjedő háztartási olajtüzelés - ami szinte egész éven át, de különösen ősztől tavaszig jelentős forgalmat biztosít minden falusi, községi üzemanyagkút számára. Az ilyen viszonteladói töltőállomások — ha az ÁFOR hálózatbővítésével összehangoltan készülnek - nemcsak az üzemanyagellótás színvonalát javítják, hanem a népgazdasági erőforrások felhasználásának hatékonyságát is. Az AFOR természetesen sokrétű segítséget nyújt az ilyen viszonteladói üzemanyagtöltő állomások felépítéséhez. Típustervek átadásával, tervezési tanácsadással, majd a későbbiekben az árusításra kerülő kőolajtermékek „házhoz szállításával" és tartályba töltésével segíti a viszonteladókat. Az árak és költségek kiszámításánál is messzemenően figyelembe veszi a viszonteladók érdekeit: az eladási ár (az ÁFOR részéről) a termékeket terhelő adókat és a szállítási költségeket is tartalmazza. Az ÁFOR törekvése tehát egyértelműen korrekt és az sem kétséges, hogy a többcsatornás forgalmazási rendszer jelentős segítséget nyújthat a hazai üzemanyagellótás megjavításához (x)
