Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

6 “‘‘'íhH’írtap 1970. JÜLIUS 16., CSÜTÖRTÖK NYÁRSAPÁT: Szállás százezer tyúknak Építkezik a tsz — Jó jövedelmet várnak Ha elkészül, százezer tyúk­nak, csibének ad szállást a korszerű baromfikombinát Nyársapáton. Az Aranyhomok Tsz-ben saját kivitelezésben épülnek a tízezer férőhelyes épületek. Egyelőre ötöt raknak össze az előre gyártott ele­mekből. Ezek még ebben az évben elkészülnek. Amikorra minden kész lesz, huszonötmillió forintba kerül a beruházás. A ter­vek szerint ötvenhárom személy látja el a mun­kát a szárnyasok között. Jórészt magas képzettségű szakemberekre lesz szükség. Itt már a fizikai munka több­ségét a gépek végzik. Az em­bernek inkább csak az irá­nyító, ellenőrző és szervező- munka jut. Technikusokra és szerelőkre lesz nagy szükség és szakképzett baromfigondo­zókra. Harmadéves szakmun­kástanulóik vannak, létszá­muk azonban kevés. A baromfitenyésztés e nagy­arányú növelése szükségessé teszi, hogy a növénytermesz­tés szerkezetét az új igények kielégítéséhez igazítsák. Több lucernát és szemes­takarmányt kell termelni ezentúl. Ha a kombinát felépül, évi négyszáz va­gon takarmányra lesz szükség. Ez pedig nagy mennyiség. Terveikben szerepel, hogy később húscsirke tenyész­téssel is foglalkoznak. Je­lenleg ötezres Hunnia hús­csirke alapanyag-állományuk is van. A tsz a baromfitenyész­téstől jó bevételt vár. Milyen az olcsó hús ? Kifogás: a víz■ A megyei minőségellenőrző intézeteik megvizsgálták, ho­gyan alakult a kilogrammon­ként 40 forintos, vagy annál olcsóbb húskészítmények és a kilónként 30 forintért vagy en­nél olcsóbban árusított sza­lonnafélék minősége és kíná­lata. Megállapították, hogy a vizsgált húsipari termékek úgynevezett hasznosanyag­tartalma és íze általában ki­elégíti a szabványban rögzí­tett követelményeket. Ezen a téren általános a javulás, egyes esetekben azonban a nagyobb víz- és sótartalom miatt kifo­gást emeltek az ellenőrök. A és sótartalom tepertőnél pedig eléggé gya­kori az „ízhiba” és több eset­ben túlságosan törmelékes az áru. Az ipar 13—25 féle olcsó húsipari terméket állít elő, a kereskedelemben azonban — különösen vidéken — csak 2—7 féle található. A városokban és a járási székhelyeken nincs okúik a vásárlóknak a panasz­ra, mert az ilyen olcsóbb ter­mékek az összes töltelékáru 30 százalékát teszik ki. Falun azonban tovább kell javítani az ellátást, mert az összies készleteknek csaik 15—20 szá­zaléka sorolható az olcsó áru­cikkek közé. A AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat, segédmunkásokat. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 16. HŰTŐSZEKRÉNYEKHEZ AGREGÁTOT ÉS MINDEN EGYÉB ALKATRÉSZT raktárról szállít a HŰTŐGÉPGYÁR Sivatagi újdonságok Az állatkerti rovarház már eddig is gazdag egzotikus gyűjteménye két új fajjal gaz­dagodott. Az egyik a sivatagi farkaspók, négy centiméteres teste jóval meghaladja a mi pókjaink mé­reteit. Sárgásvörös bársonyos színe tökéletesen illeszkedik otthonához, a Szahara liszt fi­nomságú homokjához. Űj „szállásában” elhelyeztek egy kevés itfhoni és egy kevés szaharai homokot, egyrészt, hogy a pók otthonosan érez­hesse magát, másrészt, hogy meg lehessen figyelni a két homok közti különbséget. A másik újdonság ugyancsak sivatagi lakos, egy gyászbogár, csak annyiban különbözik ná­lunk élő rokonaitól, hogy ter­mete nagyobb és vaskosabb. Az állatokat Zilahy Ferenc, a Természettudományi Mú­zeum preparátora gyűjtötte Tunéziában. Albä Regia várában Országosan páratlan románkori templom romjaira buk­kantak a székesfehérvári István király Múzeum régészei, Álba Regia várának területén egy lebontott, XVIII. századi lakóház alatt. A 80 négyzetméter alapterületű, háromkaréjos alaprajzú épületet annak idején római fehérmárvány-oszlopok tartották, amelyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak” a XI. század leleményes kőműve­sei. JEGYZET Futur® — succ Az egyik napilap röviden informál arról, hogy ki­számították: hogyan alakul 1980-ra a szellemi és a fi­zikai munkaerő közötti arány hazánkban. Azt mondja ez a statisztikai távprognózis, hogy tíz év múlva a tudományos-technikai fejlődés és a gazda­sági szerkezet változásai nyomán ez az arány a szelle­mi munka javára tolódik el; ma az összdolgozók 19,9 százaléka végez szellemi munkát — tíz év múlva 23,8 százalékuk; ma a társadalom 80,1 százaléka fizikai munkás, számuk egy évtized alatt 76,2-nyire csökken. Boldog gyermekkorom maradandó élménye Karinthy krokija, a tehéngólemábrával érzékeltetett fejenkénti tejfogyasztásról és egyéb bárgyú szemléltető igyeke­zetekről. Valószínűleg ennek hatására idegenkedem a statisztikai jellegű tudósításoktól — nem mondanak ne­kem az égvilágon semmit. Ez a mostani azonban kivé­tel. A hírecske mondatfűzésébe elrejtett rafinált disz­tinkció miatt. Figyeljenek csak. Azt mondja: ... a tu­dományos-technikai fejlődés és a gazdaság szerkezeti változása folytán. Márpedig ha valamitől sajnálják a fejlődés meghatározást — ott valami hézag van. Szoká­sossá vált, hogy vak bőkezűséggel minősítünk fejlődés­nek mindent, ami mozgás vagy annak látszik, oda se nézve előrerukkolásról van-e szó vagy rükkvercről. Ami mozog, az szerintünk csak fejlődhet, olyan pedig, ami nem mozog — olyan nincs. Már Galilei megmond­ta, hogy egyetlen mini fix pont sincs sehol az égegyvi- lágon, miért ne forognánk mi, újságírók is a magunk sztereotípiái körül megállíthatatlanul —, tehát min­denre rámondjuk, ami mocorog: fejlődik. De hogy szavaimat egymásba ne öltsem, ebben az icipici futúrasaccoló hírecskében csak a technika és a tudomány fejlődik. A gazdasági szerkezet viszont csu­pán változik. Adjuk csak össze. Ma a lakosság 19,1 százaléka szel­lemi, a 80,1 százaléka fizikai munkát végez — holnap 23,8 százalékuk válik szellemi munkássá, a fizikaiak száma 76,2-re zsugorodik. De mit csinál — ma és tíz, kétszáz év múlva — az a rétegecske, amelyről nincs szó? Arra a rétegre gondo­lok, amely olyan mun... foglalkozásért kapja a fize­tést, amelynek sem a fizikai, sem a szellemi munkához nincs köze. Ámde van egy réteg, ez a többségében mindennap­jainkat keserítő, gáncsoló, kukacoskodó réteg olyasmire profilírozódott, hogy egy részük nem engedi be az ál­lampolgárt bizonyos hivatali kapukon, a másik ki nem engedi őket e labirintusokból. Egyszerűsítsük le: a bürokratákra gondolok. Vajon e rejtélyes távprognózis mely részlegébe suszterolta be a futurológiái informá­tor az aktát tologatókat, a minden lépésünket hivatal­ból elgáncsolókat, azokat, akik tüzelőrendeléstől a ké­ményseprő-megrendelésig, adóbevallástól a butángáz- cseréig, mindennemű reklamációtól mindenfajta „ügyin­tézésig” életünk fékjét testesítik meg, egy emberként, de rengeteg egyed ösztönös összmunkájaként? Futóra: jövőt jelent. Furcsa futorosaccoló statisztika az, amely kifelejti azt a töméntelen létszámú, se nem fizikai, se nem szellemi foglalkozású réteget, amely, ha rajta múlik, agyonadminisztrálja a jelent, annyira, hogy tán sose válik belőle jövő. Azaz, pardon, futúra. Péreli Gabriella Minimonológok Nemcsak mini szoknya, mini könyv és mini fizetés van, néha mini gondolatai is akadnak az embernek. S mi­vel a mini a kicsi szó modern fokozása, az apró dolgokra ki figyel oda? A körnek nincs vége Tudja, milyen sokan szeret­nék úgy végezni a dolgukat, hogy abba ne üsse bele az or­rát senki? Tapasztalatból be­szélek, mivel tanácsi dolgozó koromban magam is az akta­gyártók és a beleszólok népes táborába tartpztam, persze csak hivatalból, mert tőlem is megkövetelték, pedig a szívem szerint beértem volna azzal, hogy kiadom az ukázt vala­mely feladat végrehajtására, aztán csinálja mindenki a te­hetsége és a becsülete szerint, csakhogy már másnap fogal­maznom kellett az első körle­velet a kiadott feladatok vég­rehajtásának hogyanjáról, mintha nem is felnőtt embe­rekkel lett volna dolgom, ha­nem taknyos gyerekekkel, az­tán a következőt, amelyben beszámolót kértem a végre­hajtás megszervezéséről, majd a munka megkezdéséről és így tovább és minden körlevélre nyakatekert és semmitmondó jelentés volt a válasz, amely jelentésekből én készítettem jelentést a főnökömnek, a fő­nököm pedig az illetékes fel­sőbb hatóságnak, amely kör­levélben összegezte az eddig tapasztaltakat, amiről termé­szetesen körlevélben kellett értesítenem a feladatot végre­hajtókat, akik jelentésben vá­laszoltak vissza a legutóbbi körlevelem óta végzett mun­ka állásáról és folytathatnám tovább, de gondolom, maga is tud annyit geometriából, hogy a körnek nincs vége, ennek következtében az aktagyártás­nak sem, néhányszor kiszá­moltam, puszta kíváncsiságból, hogy az aktagyártás több időt, energiát és pénzt emésztett fel, mint az aktában szereplő feladatok végrehajtása, bürok­raták még mindig szép szám­mal akadnak és védekezni sem lehet ellene, eddig még nem találták fel az ellenszerét, néhányszor ugyan csökkentet­ték a hivatalokban dolgozók létszámát és olyankor lön ká­romkodás és fogak csikorgatá- sa, mivel a minisztériumok­ban feleslegessé vált embere­ket át kellett menteni a me­gyei hivatalokba, a megyéktől kiszuperált emberek viszont a járásoknál találtak biztos me­nedékre és folytathatnám a sort, de nem érdemes, mert időközben megkezdődött a hi­vatalnokok visszaszivárgása és esztendőre rá már többen dol­goztak a minisztériumokban, a megyéknél, a járásoknál, mint a létszámcsökkentés előtt, olyan dolog ez, mint az isko­lákban a tantervi reform, minden esztendőben, a tanu­lók túlterhelésére hivatkozva elhagynak néhány felesleges­nek tűnő témát a különböző tananyagokból, hogy helyette kétszerannyi új és korszerű­nek kikiáltott ismeretanyaggal gazdagítsák a fiatalok tudását, csupán ez az oka annak, hogy minden esztendőben minden tárgyból új tankönyveket nyo­matunk, nem pedig az a té­ves nézet, miszerint a kört mégis csak sikerült négyszö- gesítenünk... Kegyes csalás A napokban olvastam az egyik újságban egy városka tanácselnökének a nyilatkoza­tát, miszerint az elmúlt öt esztendő alatt negyvenöt új tantermet építettek a váro­sukban, ez így nagyon szé­pen hangzik és igaz is bizo­nyos értelemben, mivel a negyvenöt tantermet valóban felépítették a jelzett idő alatt, csakhogy nekem lakik ott egy régi cimborám, aki elmondot­ta, hogy miközben felépítet­ték a negyvenöt tantermet, le is bontottak ugyanannyit, mert már életveszélyes volt tanítani bennük, nem is tan­teremnek épültek valaha, ha­nem kocsmának, magánháiz- nak, csak a szükség nevezte ki iskolának azokat az épüle­teket, a nyolc osztály kötele­ző elvégzéséről szóló törvény és a felnőttek körében is egy­re fokozódó tanulási kedv, a tanácselnök tehát igazat mondott, de nem mondta el a teljes igazságot és ez értel­metlen becsapása önmagunk­nak, azért értelmetlen, mert a negyvenöt rozzant, szükség- tanterem helyett felépített negyvenöt új tanterem önma­gában is olyan nagyszerű eredmény, amiért senkinek sem kell szégyenkeznie ebben az országban, éppen ideje lenne már, hogy leszokjunk az önáltatásról, mert senkinek sem használunk vele, soha nem szerettem a féligazságo­kat, nem vagyok már hiszé­keny gyerek, akiről még a,zt is feltételezik, hogy süket is, meg vak is, ma már a kisis­kolások csak nevetnek a gó- lyamesén és a Mikulásról sem hiszik el, hogy az valami jó­tündér, aki ingyen hozza ne­kik az ajándékokat, pontosan tudják, hogy a Mikulás és a Jézuska az apuci ünnepi fe­dőneve, ha pedig így igaz, ak­kor semmi értelme a nagyké­pű dicsekvésnek és titkolód­zásnak, szóból ért az ember, amit szemtől szembe monda­nak neki, nem pedig a háta mögött. Optimizmus A kapkodás soha nem vezet jóra, hogy ez mennyire igaz, annak bizonyítására megint csak az építőipart emleget­ném, az én kis falumban két esztendeje átadták rendelte­tésének az új iskolát, persze többszöri határidő módosítás után, s stalán még ma sémi lenne készen, ha illetékes helyről rá nem dörögnek az építőkre, s a dörgedelem mel­lé némi célprémiumot helyez­ve kilátásba, olyan az, mint a kenetlen szekérnek az olaj, jótékony hatása van, akár a Salvus víznek, serkenti a munkát, s ettől kezdve szem­látomást nőni kezdtek a fa­lak, ám alig telt el egy esz­tendő az ünnepélyes kulcsát­adás után, amikor a hirtelen- nőtt falak megrepedtek, az ember az első emeleten már a kezét is bedughatta a táton­gó nyílásokba s az eredmény: sürgősen be kellett zárni az iskolát, amíg erdősítették, vagyis tantermenként húsz gerendával feldúcolták a mennyezetet, nehogy lesza­kadjon a kismagyarok nyaká­ba, azóta bujócskázni nagy­szerűen lehet az osztályok­ban, tanulni viszont már ke­vésbé, mindezt tizennyolc- fnillióért, a tanulók örömére, a pedagógusok bánatára és a szülők legnagyobb kétségbe­esésére: mi lesz, ha a dúcok mégsem bizonyulnak elég erősnek a tetőszerkezet meg­tartásához, s ami a dolog pi­kantériája: máig sincs fele­lőse a repedéseknek, úgy glo­bálisan kapott egy kis ejnye- ejnyét a vállalat, amely épí­tette, de személyre szólóan, tudomásom szerint senki, persze, ez nem napjainkban történt, még az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt került sor. a kulcsátadásra, ma már biztosan nem úsznék meg ilyen könnyen a vétke­sek, az ember legyen opti­mista, mert ha már az opti­mizmusát is elveszti, az olyan, mintha a fejét veszte­né el, fej nélkül pedig még­sem sétálhatunk, mert mi lenne akkor a fodrászokkal és kalaposmesterekkel ? Prukncr Pál I J

Next

/
Oldalképek
Tartalom