Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

rESTM HEGYEI c/Ctrlap 1970. JULIUS 2.. CSÜTÖRTÖK FORGÁCSOK Alkonyat Tűz lángol az égen. Az ősi, pogány, szép álmokat festi, az esti, — kékben aranyló, nyári nap alkonyatán. Álom Agyam felett — búvárharang a csend. Az este ringat. Már álmot lát szemem. A búvárharang, — a mélybe száll velem. Verseim Ügy érzem néha, verseim, csak porba írt szavak, s ha enyhe szél legyint: hát szerte fosztanak. De mégse bánt, — mert megmarad örökre majd a szél, s versem pora, az ős anyag, hozzátok visszatér. Borbély Tibor versei KÖNYVESPOLC Absztrakt festészet Érdekes és értékes könyvet adott ki a Corvina Kiadó. A könyvnek már a témája is so­kat ígérő, hiszen a művészet- történetnek egy rendkívül iz­galmas, sokat vitatott, de im- má „klasszikus izmusát”', az absztrakt festészetet ismerte­ti. Egy olyan évtizedes stílus- korszakba nyújt a szerző be­tekintést, amelynek nem ki­sebb mesterek voltak az út­törői, és megteremtői, mint a ma már világhírű Kandinsz- kij, Modrian és Klee, olyan egyéniségek tehát, akik nél­kül el sem képzelhető a XX. század művészete. Lützeler logikus, szisztema­tikus és ugyanakkor rendkí­vül szenzuális módszere al­kalmas arra, hogy az olvasó előtt mintegy feltárulkozzék az absztrakt festészet szépsé­ge, s hogy ezt a szépséget ne egzotikusnak és idegennek, hanem természetesnek, sőt meghittnek érezze. Heinrich Lützeler: Absz­trakt festészet című kötetének művészi tipográfiai megoldá­sa a könyvkiadó tipográfusai­nak állít ki újabb kitűnő bi­zonyítványt. — K — A CÉLLÖVÖLDÉS Emberek — szerepek Ha kimegyek az ócskapiacra bukacsos trikóján átfúj a szél. A bódénak támasztja kerékpárját. Először a kutyá­nak, Bobbynak ad enni. Az­után hangtalanul leemeli a deszkalapokat, félrehúzza a fakópiros függönyt. Kitisztítja a poros puskákat. Feltekint a pálcikákon nevető figurákra — a két kőkorszaki szakira. Frédire és Bénire —, ha ne­tán kicsit rosszabb kedvvel ébredt, mint máskor, rögtön felvidul. Egy ronggyal letörli a vastagbetűs feliratot is: „Találatnak számít, ha a lö­vedék a pálcát eltöri és a tárgy leesik.” Torz, de isme­rős dallam szólal meg: „Ha kimegyek az ócskapiacra'’... Verőcén az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda táborá­ban Zala Dezső, a céllövöldés kiadja az első puskát. A 10 éves DaLmadi Jancsi pedig viszi az első nyereményt: egy pár miniatűr futballcipőt. — Nyugtalan természetem van. Megértem 62 esztendőt, de képtelennek érzem magam arra, hogy egy helyben ücsö­rögjek. Mindig kell csinálnom valamit. Itt lakom helyben. Vállalkozó szellemű embernek ismernek. Azért mi tagadás, meglepődtem, amikor tavasz elején a KISZ-től megkeres­tek és azt mondták: a tábor­ban elég unalmas az élet, színesebbé kellene tenni. Már jött is az ötlet: Vállaljam el egy „mini” vidámpark üze­meltetését. Mondjuk egy cél­lövöldét ... Nem kellett kü­lönösebben unszolni... És most már elmondhatom azt is, hogy voltam már kelme­festő és üveges. De ezt csi­nálom a legszívesebben. Nem a pénz miatt... — Miért? — A magamfajta idős em­ber nem mindennap láthat annyi kíváncsi és csodálkozó gyermekarcot, mint én. Es­ténként nézik a kidíszítet't, megvilágított, színes céllövöl­dét. Közelebb jönnek és tágra nyílt szemekkel bámulják a díjakat, mert nálam azok is értékesek ám. Nem holmi nyalókákért lövöldöznek... A múltkor a tömegben észrevet­tem egy piszeorrú szőke hajú kisfiút. Jó ideje csak állt és bámult. Miért nem lősz öcs- kös? — kérdeztem tőle. „Hű, Dezső bácsi, én ilyet még soha nem láttam otthon ...” Azon­nal a kezébe nyomtam egy puskát... Farmernadrágos kamasz ér­kezik karonfogva szíve pilla­natnyi választottjával. Hanyag mozdulattal ledobja a kétfo­rintost a pultra és mielőtt a vállához támasztaná a puskát, fölényes mosoly kíséretében így szól a kislány felé: — A rózsa jó lesz? A lány bólint. Azután céloz. Az első lövés nem talál. A második sem. Űjabb kétforintos után kutat. Kiforgatja a zsebeit — de hiá­ba. A pálcikán mozdulatlanul álló szivacsrózsára néz. A kis­lány kérdőn tekint a fiúra, mintha ezt kérdezné: „Na, mi lesz?” Zala Dezső, a céllövöldés is átérzi a helyzet komolyságát Szó nélkül kiadja a puskát és így szól a fiúhoz. — Ne tartsd olyan mereven, akkor biztos sikerülni fog... A fiú meglepődik, de a kö­vetkező pillanatban már sü­vít a sörét is. A szivacsrózsa a földre hull... Búcsúzóul csak ennyit mond: „Köszönöm, De­zső bácsi!” A gramofon egyhangúan szól: „Ha kimegyek az ócska­piacra . „ Szöveg: Falus Foto: Urbán Vezetnek a magyar filmek AHOL A MOZI MA IS NÉPSZERŰ Változatlanul tart a nagy vetélkedő a televízió és a filmszínházak között. És a te­levízió változatlanul mind több és több nézőt hódít el a mozik közönségéből. A MO- KÉP közlése szerint ez év első öt hónapjában két és fél mil­lióval kevesebben voltak mo­ziban, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. (Persze, azért még így is maradt az or­szág négyezer mozijára har­minchárom és fél millió néző!) Hasonlóképpen csökkent Pest megyében is a mozik lá­togatóinak száma. A csökkenés aránya valamivel több, mint öt százalék. Tavaly az év első öt hónapjában átlagban egy- egy előadáson a mozik székso­rainak valamivel több mint negyvenhat százaléka telt meg, míg az idén ez a szám már a negyvenegy százalékot sem ér­te el. (A normál, illetve a szé­lesvásznú mozikról van szó, mert a keskenyfilmes mozik­ban ennél is kisebb az átlag.) Albertirsán közel két esztendeig nem volt sem mozi, sem mű­velődési ház. Az épületet kor­szerűsítették, átépítették, bő­vítették. A több millió forintos költségből a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat is derekasan kivette a részét: kerek nyolc- százezer forinttal járult hozzá az építkezési és berendezési költségekhez. S az eredmény: ma már kétgépes, modern, szé­lesvásznú mozi működik a mű­velődési házban. S a következ­mény: az idei év első fél esz­tendejének átlagában egy-egy előadáson a közönség a szék­sorok felét megtöltötte, ami kilenc százalékkal meghaladja a ifiegyei nézőátlagot, — Miért járnak szívesen moziba az albertirsai embe­rek? — ezt kérdeztem Szántó Józseftől, az albertirsai mozi üzemvezetőjétől, aki egyben a művelődési ház igazgatója is. A válasz: — Az emberek változatlanul szeretnek szórakozni. Ha ezt a szórakozási igényüket kultu­rált körülmények között elé­gíthetik ki, akkor éppen úgy eljönnek ma is a moziba, mint esztendőkkel ezelőtt, amikor még nem volt ennyi televíziókészülék a fa­luban, mint ma. És természe­tesen akkor, ha kulturált kö­rülmények között jó filmet is vetítünk. A kettő szorosan ösz­szefügg és egymástól elvá­laszthatatlan. — Példával is tudná bizo­nyítani ezt? — Igen, méghozzá friss pél­dával. A labdarúgó-világbaj­nokság idején például az Ang­lia—NSZK mérkőzés ideje alatt két mozielőadást tartot­tunk este hat, illetve nyolc órakor. (A mérkőzés este hét­kor kezdődött, vagyis egyik előadás közönsége sem láthat­ta a mérkőzés valamelyik fél­idejét.) Ennek ellenére az egyik előadáson ötven, a másikon hatvankét százalékban elkel­tek a jegyek. — Hányán voltak Albertir­sán moziban az idén? — Az idén hatvan filmet mutattunk be összesen száz­hatvan előadáson, s azokat húszezer ember tekintette meg. A bevétel kétezer forint híján elérte a százezer forintot. — Milyen filmek vonzották a legtöbb, illetve a legkeve­sebb nézőt? — Furcsa, de így igaz: mindkét csoportban a magyar filmek vezetnek. A legnagyobb közönségsikert az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán aratta. Há­rom előadáson vetítettük, ösz- szesen nyolcszáztizenhat em­ber előtt. (Ez előadásonként kilencvenhat százalékos telí­tettséget jelent!) Az Álmatlan évek két előadására viszont mindössze száznegyvenegy né­ző jöft el, míg az Imposztoroik két előadására írd és mondd: kilencvenhat. (Előadásonként a jegyek tizenhét százalékát adták csak el.) — Hetenként hányszor ala­kul át mozivá a művelődési ház? — Hetenként négy estén, csütörtökön és pénteken, va­sárnap és héitfőn, de csak a színházterme. A klubok és szakörök ez idő alatt is zavar­talanul működhetnek. — Mint művelődésül áz- igazgató, helyesnek látja, hogy a mozi a művelődési házban működik? — Feltétlenül. A mozi az emberek kulturális igényeinek kielégítéséhez tartozik. Ez a dolog egyik oldala. A másik: egy faluban, véleményem sze­rint felesleges, hogy külön mozi és külön művelődési ház is legyen. A kettő jól kiegészíti egymást. Egy faluban heten­ként legfeljebb, ha kétszer ke­rülhet sor úgynevezett „nagy­termi kulturális rendezvény­re”. Ez a pillanatnyi igény. Akkor pedig miért álljon üre­sen a hét többi napján a szín­házterem? A harmadik: ha például valamelyik szombaton nincs kulturális rendezvény (színház, hangverseny, bál), soron kívüli mozielőadást tart­hatunk. így a falu lakossága azon az estén sem marad szó­rakozási lehetőség nélkül. — Van még más haszna is a művelődési háznak a benne működő moziból? Elsősorban anyagi haszonra gondolok. — Erre is csak azt vála­szolhatom, feltétlenül, ha ez nem is közvetlenül forintban jelentkezik. Először is a Mozi­üzemi Vállalat fedezi a vetíté­sek és a mozi fenntartásának személyi és dologi kiadásait. Jelentős részt vállal a rezsi- költségekből (fűtés, villany, takarítás) is. A művelődési háznak tehát mindenképpen kifizetődő a mozi üzemelteté­se. — Terembér? — Korábban volt, most azonban — ideiglenesen — a Moziüzemi Vállalat csak eszmei bért fizet. És ez érthe­tő, mivel nyolcszázezer fo­rinttal járult hozzá a mozi üzembehelyezéséhez, illetve az átépítés költségeihez. ★ Eddig a beszélgetés. Amit Szántó József elmondott az albertirsai moziról, az min­denképpen örvendetes. Első­sorban azért, mert hasznát a falu szórakozásra és művelő­désre vágyó lakossága látja. Bárcsak minden községről ugyanezt mondhatnánk el! Prukner Pál ÍTELET ES ARC eV zervusz, Nyúl vagyok, mindenki így hív, nevezz te is Nyúlnak. Ferit isme­red, Laci a házigazda, a heverőn dög- lik. Gyere ülj le, és erezd jól magad. Szervusztok fiúk, koccintsunk a mai estére. — Mondd, boszorkánynak nézek ki? Nem kell udvariaskodni. Engem ma este nem ter­veztek a programba. Eljöttem, kitakarítottam és itt maradtam, de nem fogom elrontani az estéteket. Laci biztos mást hívott helyet­tem, vagy lemondja, vagy rutinosan viselke­dik. Szervusztok fiúk, koccintsunk a mai estére. — Nem kezdem, dehogy kezdem, Feri. Egyébként is miért szólsz bele, jön a Rozi és ősz kobakodhoz szorítja kis, buta, 20 éves fejét. Rozi átölel, némán csügg rajtad, te élettapasztalattól ordító középkorú gentle­man. Néha rámosolyogsz, aztán lefekszetek: nem tagadhatod meg magadtól... Jó, jó, igazad van, te otthontalan családapa. De­hogyis kezdem, és eszembe sincs folytatni. Szervusztok fiúk, koccintsunk a mai estére. — Szegény Laci, hallgat. Megszokta a ki­rohanásaimat, semmibe nem veszi. Nézd, a nagy mackót, a bozontos fejet, a kerek arcot. Nyúl svereti Mackót, s talán Mackó is Nyu- lat. Rendes srác ám a Mackó, csak nem tud­ja, hogy mit akar. Eszi a lépesmézet, nézi a tévét, döglik az ágyon és teszi, amit kell. La­ci itt a tisztaság, a nagyszerűség. Szervusztok fiúk, koccintsunk Laci egészségére. — Feri, ne cinikuskodj: Laci tényleg ilyen. Te rontod el. Időnként előkerülsz a mun­kásszállásról, elbújsz itt Lacinál, felhívod a nagylányod telefonon, rohangálsz, mintha te- méntelen dolgod lenne és minden pillanatban megakarád fordítani az életedet. Csak Rozi ölel át és becsül, te élettapasztalattól ordító közép­korú gentleman. Szervusztok fiúk, koccintsunk az életművész egészségére. — De igenis iszom. Tudod, olyan nehéz ez az élet. Lacinak szép, rendes felesége volt. Meghalt szegény. Itt maradt a csodálatos kis­lányuk. Ha még láttál gyönyörű babaarcot, tipegő-topogó kis tökéletességet. Nem szeret: az édesanyjának szőke haja volt, az enyém fekete. Irtózik tőlem, én meg úgy imádom. Szervusztok fiúk, koccintsunk a csöpp ara­nyosra. — Ne vegyétek fel a telefont. Nincs szük­ség a harmadik nőre. Itt vagyok, Lacinak én kellek, csak én. Szeret. Nagyon szeret. Fe­leségül vesz, biztos, hogy összeházasodunk. Szervusztok fiúk, koccintsunk az esküvőre. — Te biztos más nőre számítasz, nagyon értelmiséginek nézel ki. Kati egyszerű, ren­des lány. Jár-kel, keres valamit — valakit. Értelmiségi teste van, csupa eszmeiség, gya­korlati esztétikum — de te biztos más nőre számítasz... Mem ismerlek téged. Mondd, te miért kerültél ide? Szervusztok fiúk, koccint­sunk az intellektus egészségére. — Unatkozhatsz Feri, vagy menj ki a konyhába. Te se feszengj barátom, a pipiért meg kell szenvedni. Burkolózz még jobban a gondolatiság jelmezébe, biztos kirobbanó, ot­romba, állati vagy meztelenül. Alakíts to­vább, neked a méla unalom nem méltó szerep. Gondolj a kemény combra, vagy válts értelmiségi témára. Nem érdekeltek. Laci ölelj át, mutasd meg nekik, hogy mi mások vagyunk. Csókolj meg! Kérlek... Légy szi­ves ... Koccintsunk, többet koccintsunk. — Majd én bevezetem a vendégeket. Ö Rozi, Kati hadd mutassam be neked Pált. Gyáva Nyúl Mackó mellé dől a heverőn. Csökkentsétek a fényt, kapcsoljátok be a magnót. Együtt vagyunk. Fóti Péter Két játékfilmünket is meg­hívták Karlovy Varyban júli­us 15-én nyíló 17. nemzetközi játékfilm fesztiválra. Kása Ferenc, Csőri Sándor és Sára Sándor: ítélet című filmjét a verseny kezdetén, július 16-án vetítik, míg Zolnai Pál, Köllö Miklós, Ragály Elemér alko­tását, az Arcot 22-én, a ver­seny második szakaszában mutatják be. A fesztivált jú­lius 26-án ünnepélyes ered­ményhirdetéssel zárják. A magyar—román—szlovák koprodukcióban készült Dó- zsa-film iránt idehaza és kül­földön egyaránt élénk az ér­deklődés. Két hónap alatt 400 000 nézőt vonzott, megvá­sárolta a Szovjetunió, vala­mint Bulgária és Lengyelor­szág. Természetesen bemutat­ják Romániában és Csehszlo­vákiában is. Az Arc című já­tékfilm eddigi sikere ugyan­csak számottevő: öt ország — a Szovjetunió, Bulgária, Len­gyelország, az NDK, Jugoszlá­via — kötötte le vetítési jo­gát, s az április 3-i díszbemu­tató óta több mint 200 000-en tekintették meg a hazai mo­zikban. GYULA Már kosztümös a Trónkereső Szigligeti Ede a „Trónkere­ső” című történelmi drámájá­nak bemutatásával nyitja meg évadját a gyulai Várszín­ház. Miszlay István rendező irányításával megkezdték a darab kosztümös próbáit. Gya­korolnak az alabárdosok, a fanfárosok is, akik a hagyo­mányokhoz híven a félLobogó- zott vár fokán és felvonóhí­don fogadják, köszöntik majd a vár vendégeit. Pege-k variéit és az Ifjúsági Parkban Az Ifjúsági Parkban, a bu­dapesti teenagerek kedvelt szórakozóhelyén hétfőn este megtartották az évad első könnyűzenei koncertjét. A nagysikerű esten több ezer fiatal fiú és lány hallgatta meg a Hungária-együttes hangversenyét. Július 12-én délelőtt az árvízkárosultak javára mati­nét rendeznek, amelyen neves táncdalénekesek lépnek majd mikrofonhoz. Júliusban beat- koncert is lesz, ezen az At­las- és a Metró-együttes mu­tatja be műsorát. A könnyű­zenében már klasszikusnak számító Pege-kvartett is több­ször fellép júliusban az Ifjú­sági parkban. Idén is megren­dezik — július 25-én — a ha- hogymányos Anna-bált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom