Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Népi zene Barátom, a távoli Zala megyéből érkezett. Valamikor együtt diákoskodtunk. O elkerült Vácról, kereken harminc esztendeje nem járt a Dunakanyar tájékán. Kevés újdonsággal szolgálhattam. A rádió és televízió jóvoltából zalai iskolatársam tudott mindenről. A DCM-ről, az új kórházról, a gazdagodó múzeumról, gondozott műemlékeinkről. — Menjünk át a szigetre — javasolta. — Tudok a csárdáról is, és hallottam, hogy népi zenekar szórakoztatja ott a vendégeket. Ügy vágyom egy kis valódi népzenére. Leültünk i csárda teraszára. A zene'Svrt csak későbbre jelezték. Addig jutott elismerő szó a szemközti szép panorámának, és a szomszédos új strandnak. Végre megérkezett a zenekar. Barátom szeme felcsillant a magyaros ruhába öltözött együttes láttán. Amíg a hangolás tartott, megigazította székét, és kényelmesen hátradőlve figyelt a lépcsősor felé. Magam is meghatódtam kissé, hogy íme, valaki több száz kilométert utazik és ilyen ritka örömben lehet része. Elhallgattunk, mert lendült a vonó és a hegedűn kristály- tisztán felhangzott egy jól ismert dallam: — Frédi, jó emberünk ... (p. r.) A PLAKÁTRAGASZTÓ ÖTLETE VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1970. JÜLIUS 12., VASÁRNAP A DOMBOKON IS ARATNAK Jég járt a kombájn előtt... Aratnak már Vácdukán is. Kis termelőszövetkezet, nem sok kalászosa van, ennek ellenére minden évben nagyon jó terméssel dicsekedhetett. Az idei év mostoha volt, az aratás kezdetén nem lehet még az eredményről beszélni, találgatni pedig nem akarnak. — Az első tábla biztosan nem ad valami bő termést — tájékoztat Ponyist József, az egyik kombájnt». — Kedden kezdtük a betakarítást, még csak kóstolgatjuk. I Annyi biztos, hogy ezt az őszi árpát telibe kapta a jég. A szem a földön, mintha csak I egy rossz kombájn ment volna végig előttünk. Hogy fizet-e a biztosító? Ilyen kárt nem lehet megfizetni... Ketten vezetik a kombájnt felváltva. Ha már elegendő tarló lesz, váltótársa, Bandur János szántágépre ül, és őreá vár a kenyérgabona teljes betakarítása. A járda nem versenypálya! Törnek Nemrég adtunk hírt a tabáni utcák rendezéséről, aminek következtében már új, aszfaltozott járdákon, cipőnk, ruhánk besározása nélkül közlekedhetünk ebben a régi kerületben. örömünkbe azonban hamarosan üröm vegyült. Ez a kulturált gyalogközlekedés az utóbbi napokban egyre inkább életveszélyessé vált, mert fiatalkorúak — különösen kettő — motorversenyt rendeznek a járdákon, és sokszor minden cél nélkül száguldoznak fel és alá. Arról nem is beszélek, hogy reggeltől estig maximális hangerővel „bögetik” a motorokat. teljesen feleslegesen. Egyelőre nem írom le az ámokfutók nevét, mert bízom abban, hogy kedves szüleik is olvassák a Naplót és ezekután megmagyarázzák gyermekeiknek, hogy a motorkerékpárt hasznosan is lehet alkalmazni, nemcsak a környék nyugalmának állandó zavarására és a járókelők testi épségének veszélyeztetésére. Talán azt is elhitetik velüik, hogy a járdák nem versenypályák. A célnélküli száguldozások helyett ajánlanék egy pár nagyon szép úticélt. Kirándulhatnának városunk közvetlen környékére. Megnézhetnék a Büki-szigetet, a Nyúláson épült új víkendtelepet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra, a DCM-re. Be járhatnák a Katalin-pusztát Verőcével összekötő gyönyörű völgyet, vagy felmehetnének a Naszályra, a készenléti lakótelephez. Ezeket az utakat kismotorok is bírják. Egy magyarkúti, vácrátótí, kosdi kirándulás sem lenne utolsó dolog, és bizonyára több élményt nyújtana a motorok tulajdonosainak, mint a veszélyes száguldozás a járdákon. Bizton remélem, hogy sorai mat az érdekeltek is elolvas sák..-. és nem leszünk kény telenek o rendőrség segítségét igénybe venni biztonságunk megóvásáért. Jó túrázást, kellemes szórakozást kívánunk a kis motorosoknak. Galambos Ferenc REGI ARCOK - UJ MÜVEK II. Dr. Gánti Tibor Július 6-án volt a rádióban műsora; hárman beszélgettek: dr. Csaba György professzor, dr. Matos Lajos kardiológus és mai vendégem, a váci dr. Gánti Tibor. Ember és műember — ez volt a cím, a rádió: Tudomány és fantázia sorozatának második előadásában hangzott el. Ritka alkalom őt itthon találni, de számomra ritka alkalom ilyen közvetlenül és meggyőzően biológiáról beszélgetni vele. Megpróbálom kiemelni a legérdekesebbet a beszélgetésből. — Hogyan is kerültem bele ebbe a hármasba? A biológia alapkérdései izgatnak: természettudományi alapon vizsgálva, micsoda az élet? Következő könyvem címe is erre utal: Az élet princípiuma. — Mit adott Vác nekem? Apám kis rózsakertjét, lakhelyem a Dunát adta és az egész környezetem, elsősorban Szebényi Ferenc, biológiatanárom, a kutatás, az eredmények örömét. Anyám hívó szavára — gyere, nyílik kedves rózsád, a Super Star — máris ültem a vonatra, hogy újra itthon legyek néhány órát. Most egy biokémiai üzem vezetője vagyok, az egyetemen ipari biokémiát adok elő, két könyvön dolgozom: az első az élet múltjával, tehát kialakulásával, a másik az élet jövőjével foglalkozik. — Persze, a második az iz- gatóbb, ha úgy tetszik, az érdekesebb. Mivé lesz az élővilág — benne az emberiség is — néhány száz év múlva, ez a kérdések kérdése számomra. — Magam is fiatal vagyok, mint magánember és tudós egyaránt közel állok az ifjúsághoz. Így nem is lep meg a kérdésed: Mit látok az ifjúságban? Mint tudós, tehát realista, az élet egy szakaszában mégis a romantika mellé állnék. Várj csak, rögtön megmagyarázom. Ma hiányolom az ifjúság nevelésében a romantika lehetőségét. Célt tűznék ki, amit mások még nem közelítenek meg, amit küzdelem árán lehet, de kell is elérni. Ma az ifjúság számára túl messzinek tűnik az alkotás lehetősége: negyvenéves, mire megszerzi a szükséges műveltséget. Gondolj csak Bolyaira, Gaussra! Ma annyira komplex lett az emberi élet — nemcsak biológiai vonatkozásban, sőt, elsősorban nem biológiai értelemben —, hogy az alkotás két évtizedes előtanulmányt igényel. Ez világjelenség, a társadalom evolúciójának következménye. — Nos, ez is szép kérdés! Mit tennék, ha biológiát tanítanék például a szobi gimnáziumban? Tán meg is szüntetnék az állásomat, de én a most előírt anyagnak csak a negyedrészét adnám elő, ám a logikai összefüggéseket nagyságrendjükben megkövetelném. Rámutatnék arra, hogy nincs külön biológia, kémia, meg fizika, hanem — természettudomány van. A tanítványomat alkotóképes emberként kezelném, akinek mindig célt tűznék ki, amit el kell érnie: maga birkózzék meg az anyaggal a cél érdekében. Itt van egy példa: Fejtsük meg, hogyan lehetséges, hogy a fiú hasonlít az apjára? Sok órát fordítanék arra, hogy gondolat kísérleteket végezzenek. — Mit jelent ez? A valóságban a tudósok által elvégzett kísérleteket, gondolatokat egészében végig kellene követniük, el kellene végezniük. Az egyetemen így csinálom: három-négy tanuló együtt kapott egy feladatot (pl. enzimgyártás), tanulmánytervet adtak be, aztán kérdezniök kellett. Én voltam a könyvtár, a labor, és feleltem riekik. A tudásukat abból mértem le, hogy mit és hogyan kérdeztek. Mert okosan kérdezni nehezebb, mint kérdésre felelni. — Félszemmel idenézek, Vácra, a váciakra; fel is öt- lik bennem, de szívesen jönnék ide egyszer-kétszer elbeszélgetni biológiáról vagy, ahogyan mondtam — a természettudományról. R. T. — Bíznak a gépben? Nem lesz sok műszaki hiba? — kérdem. — Ezt nem lehet előre tudni. Második éves az SZK-gé- pünk, remélem, mcgússzuk nagyobb hibák nélkUl — válaszol Ponyist József —, igaz, tartalékunk kevés van. Egy-két ékszíj, variátorszíj és lánc kellene — no, de, ha nincs . .. Pedig mire ezeken a dombokon és a hatalmas víz- mosákon keresztül bukdácsolunk, megnézhetjük a gépet... A kombájnos a távoli fasor felé figyel, majd hallva az egyenletes, duruzsoló morajt, megnyugodva fordul felém. A kéklő szőlők alatt megy a gép, Bandur János arat. A zajon át is hallom a kasza éles szisze- gését, ahogy a jégverte árpát harapja. Itt kinn nincs idő a tépelő- désre, majd a magtárban mérnek — nekik aratni kell. Egyenletes tempóban, megállás nélkül,^amíg az utolsó rend is kifogy á gép alól. — csankó — Amiről nem lehet lekésni Visszatérve a dédelgetett tervhez, a váci szabadtérihez, a dunai népek barátságát szimbolizáló előadássorozathoz, még azt is hozzátenném, hogy nekünk is elkelne egy eseményrend, ha nem is váci hetek, hanem egyszerűen váci séta, vagy éppen váci napok jeligével. Minden sorrendi megokolás nélkül nézzünk néhányat, amivel úttörők lehetnénk és adnánk is valami hasznosat a köznek. Az iparosodás szerepe a mai Vácott: helybeli munkásaink, mérnökeink, tanáraink eszmecseréje meghívott vendégekkel az ország minden részéből. A nagy gabonaszállítások kora és a váci kereskedelem: délszláv szakértővel együtt a szép levéltári és művelődés- történeti anyag birtokában a városi kereskedelem tükrét mutatná az érdeklődőknek. Egy évvel előtte ki lehetne adni a témát: A VÁC név eredete. Amolyan kisebbfajta nyelvészeti összeruccanás lenne; bizonyos, hogy sok rejtett adat kerülne felszínre. A DCM munkásvilágának fluktuációja a gyárépítés kezdetétől. Ez meg komoly szociográfiai anyag lenne, sok ember közös megfigyelése, adatolása, hozzászólása alapján. A zeneélet, kórusélet, a majdan megépülő zeneiskola tevékenykedő világa úgyis sok lehetőséget ad az összejövetelekre: hagyom ezt a hozzáértő és eddig is bátor, sikerekben gazdag kezdeményező művészeinknek, szedjék ki a mezőikből a legszebb csokrokat ékül Vácnak és a magyar zenekultúrának. Itt figyelmeztetem városunk illetékeseit, hogy óvó szeretettel dédelgessék képzőművészeink ügyét, hogy a kiállítási lehetőségek birtokában mégis el ne szürküljön a váci színekből alkotott nagyigényu tabló. Megvan az okom a figyelem felhívására: tárlatainkra alig küldenek képet a túlsó oldaliról — ha jól tudom, Pirk János jelentkezik csak a szentendreiek közül a legújabb tárlatunkon —, ha ez így megy tovább, Szentendre amúgyis nagy hírnévvel rendelkező művészkertje termi ezután is a virágok javát, noha festőinek többsége nemcsak megragadt, de ugyancsak meggyökerezett, mert szíves istenhozottal fogadták. Vetik már a szememre újból, hogy mindig az a Szentendre, mindig az a rivalizálásra serkentő ficánkolás mozog bennem. Úgy is van! Amikor itt vannak nagy művészeink, szép kiállításaink, helyünk is van már a képek számára, hogyne toboroznám én össze a legjobbakat, hiszen a kicsiben van az egyetemes, egy kis város színe ott virít — vagy viríthatna — a nemzeti szőttesben. Amikor Mária Terézia itt járt, volt állítólag egy hatalmas dunai vízi játék, csónakos, lampionos felvonulás, de korabeli tartalommal. Verőcétől Vácig eljátszottak egy „színházi darabot”, a nép a parton állt, a bemondó itt-ott bekiáltotta az események fontosabb mozzanatait, s aki jól élt a darab írója szerint, kiosztott szerepként a Paradicsomba jutott, aki meg csúful végzé életét, közvetlenül a mai rév táján ladikostul, sajkástul együtt beevezett a Pokolba. Nem lehetne a XX. század szereplőivel, mi magunkkal, derűsebb játék keretében és kisebb körzetben — de talán éppen a Pokol révkapujában, a még ki nem vágott nagy szálfák alatt — este megcsinálni? Még pályázat sem kell hozzá, csak ladik, meg lampion, meg a tanulóifjúság jóindulatú játékvállalása. R. T. HÁROM NYÁRI HANGVERSENY FOTON Újra zeng az ősi orgona Lassan megszoktuk, hogy Főt évről évre jelentős és színvonalas irodalmi és zenei eseményekkel jelentkezik. Az idei év nyarán már iíyen jellegű esemény volt a Fáy- présházban a Fóti dal-emléktábla felavatása, az újonnan megnyitott parkszínpadon pedig a Verdi operaest, amelynek sikeréről lapunkban már beszámoltunk. Most az újabb események után érdeklődtünk a fóti Vörösmarty emlékbizottságtól. — Szerencsés találkozása lesz a képzőművészetnek és a zenének az a három hangverseny, amelyre az Országos Filharmónia rendezésében a fóti műemlék-templomban kerül sor. Érdekes a templom építésének története. Károlyi István, az 1848-as magyar szabadságharc résztvevője, aki a haza védelmére saját költségén fóti vörössipkás ezredet állított fel, felesége — Eszter- házy Franciska — halála után elhatározta, hogy neje emlékére díszes templomot építtet, amely egyben a Károlyi-család fóti ágának temetkezési helyéül is szolgál. A templom megtervezését az akkor még fiatal építészre, Ybl Miklósra bízta. Az ifjú mester itt szabadjára engedhette alkotó fantáziáját és szinte hihetetlen gyorsasággal készítette el a remek tervet. 1845 tavaszán kezdődtek meg a munkálatok, majd 1854 tavaszára készült el az épület, amely román stílusban épült, a XIX. század derekának romantikus szellemében bőven felhasználva az arab és a mór díszítőmotívumokat. Az építészeti remekmű ma már Európa-szerte megérdemelt hírnévnek örvend, naponta jó- néhány hazai és külföldi turistacsoport adózik elismeréssel a fiatal Ybl Miklós géniuszának, amely a remek épületben öltött először testet, hiszen a hírneves építésznek ez volt az első önálló alkotása. — Ennyit a képzőművészeti érdekességről. És most pár szót a zenei eseményekről. Érdekes nevezetessége még a templomnak az orgona, a salzburgi Mozer orgonaművész alkotása. Moser-féle orgona Magyarországon csak kettő van: Foton és Esztergomban. A fóti orgonán a Károlyiaknál jártakor Liszt Ferenc is többször játszott. Az Országos Filharmónia az elmúlt évben kezdte meg orgonahangversenyeit a templom műemlék-orgonáján. Elekor három hangversenyt rendeztek nagy sikerrel, telt házak előtt. 1969 nyarán Baráti István, Margittay Sándor és Zászka- liczy Tamás orgonaművészek tartottak itt koncertet, neves operaénekesek, Pavlánszky Edina, Szirmay Márta és Bódy József közreműködésével. Ezen a nyáron először július 19-én, vasárnap délután 4 órakor zeng fel az ősi orgona, amikor Sebestyén János orgonaművész hangversenyezik. Műsorán Cernohorsky-, Walther-, Beethoven-, Bach- és Speth-mű- vek szerepelnek. Az orgonaverseny kiváló énekes-közreműködője Sándor Judit operaénekes lesz, akinek előadásában Bach-művekben gyönyörködhet a hallgatóság Főt várja az orgonahangversenyre a képzőművészet és az orgonazene barátait, híveit, akiknek nem mindennapi élményben lesz részük. — Augusztusban két újabb hangverseny lesz. Augusztus 2-án Kárpáti József, 16-án Pécsi Sebestyén ad orgonahangversenyt Foton, neves énekesek: Barlay Zsuzsa és Werner Mária közreműködésével. Az idei nyár is gazdag lesz tehát, zenei eseményekben Foton — fejeződött be a Vörösmarty emlékbizottság tájékoztatója — hiszen a reneszánszát élő orgonazene híveinek őszinte örömére újra zeng az ősi orgona. —k —e Végre, vízben! ' Az MHSZ könnyűbúvár- tanfolyamának tagjai néhány napja végre vízben gyakorolhatják mindazt, amit hónapokon át megtanultak. Bea István és Oroszi Lajos vezetésével megismerkedhetnek — először csak szemüveggel, snorkerral és uszonynyal, később oxigénes és sűrített levegős készülékkel is — a víz alatti világ titkaival. Bea István oktató kipróbálja a gumiruhát Jólesik egy kis pihenés. Kép, szöveg: Törnek János ft i
