Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Népi zene Barátom, a távoli Zala me­gyéből érkezett. Valamikor együtt diákoskodtunk. O el­került Vácról, kereken har­minc esztendeje nem járt a Dunakanyar tájékán. Kevés újdonsággal szolgál­hattam. A rádió és televízió jóvoltából zalai iskolatársam tudott mindenről. A DCM-ről, az új kórházról, a gazdagodó múzeumról, gondozott műem­lékeinkről. — Menjünk át a szigetre — javasolta. — Tudok a csárdá­ról is, és hallottam, hogy népi zenekar szórakoztatja ott a vendégeket. Ügy vágyom egy kis valódi népzenére. Leültünk i csárda teraszá­ra. A zene'Svrt csak későbbre jelezték. Addig jutott elismerő szó a szemközti szép panorá­mának, és a szomszédos új strandnak. Végre megérkezett a zene­kar. Barátom szeme felcsil­lant a magyaros ruhába öltö­zött együttes láttán. Amíg a hangolás tartott, megigazította székét, és kényelmesen hátra­dőlve figyelt a lépcsősor felé. Magam is meghatódtam kissé, hogy íme, valaki több száz kilométert utazik és ilyen rit­ka örömben lehet része. El­hallgattunk, mert lendült a vonó és a hegedűn kristály- tisztán felhangzott egy jól is­mert dallam: — Frédi, jó emberünk ... (p. r.) A PLAKÁTRAGASZTÓ ÖTLETE VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM 1970. JÜLIUS 12., VASÁRNAP A DOMBOKON IS ARATNAK Jég járt a kombájn előtt... Aratnak már Vácdukán is. Kis termelőszövetkezet, nem sok kalászosa van, ennek el­lenére minden évben nagyon jó terméssel dicsekedhetett. Az idei év mostoha volt, az aratás kezdetén nem lehet még az eredményről beszélni, találgatni pedig nem akarnak. — Az első tábla bizto­san nem ad valami bő termést — tájékoztat Ponyist József, az egyik kombájnt». — Kedden kezdtük a betakarí­tást, még csak kóstolgatjuk. I Annyi biztos, hogy ezt az őszi árpát telibe kapta a jég. A szem a földön, mintha csak I egy rossz kombájn ment volna végig előttünk. Hogy fizet-e a biztosító? Ilyen kárt nem le­het megfizetni... Ketten vezetik a kombájnt felváltva. Ha már elegendő tarló lesz, váltótársa, Bandur János szántágépre ül, és őreá vár a kenyérgabona teljes be­takarítása. A járda nem versenypálya! Törnek Nemrég adtunk hírt a tabá­ni utcák rendezéséről, aminek következtében már új, aszfal­tozott járdákon, cipőnk, ru­hánk besározása nélkül közle­kedhetünk ebben a régi kerü­letben. örömünkbe azonban hamarosan üröm vegyült. Ez a kulturált gyalogközlekedés az utóbbi napokban egyre in­kább életveszélyessé vált, mert fiatalkorúak — különö­sen kettő — motorversenyt rendeznek a járdákon, és sok­szor minden cél nélkül szágul­doznak fel és alá. Arról nem is beszélek, hogy reggeltől estig maximális hangerővel „bögetik” a moto­rokat. teljesen feleslegesen. Egyelőre nem írom le az ámokfutók nevét, mert bízom abban, hogy kedves szüleik is olvassák a Naplót és ezekután megmagyarázzák gyermekeik­nek, hogy a motorkerékpárt hasznosan is lehet alkalmaz­ni, nemcsak a környék nyu­galmának állandó zavarására és a járókelők testi épségé­nek veszélyeztetésére. Talán azt is elhitetik velüik, hogy a járdák nem versenypályák. A célnélküli száguldozások helyett ajánlanék egy pár na­gyon szép úticélt. Kirándul­hatnának városunk közvetlen környékére. Megnézhetnék a Büki-szigetet, a Nyúláson épült új víkendtelepet, ahon­nan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra, a DCM-re. Be járhatnák a Katalin-pusztát Verőcével összekötő gyönyörű völgyet, vagy felmehetnének a Naszályra, a készenléti lakóte­lephez. Ezeket az utakat kis­motorok is bírják. Egy ma­gyarkúti, vácrátótí, kosdi ki­rándulás sem lenne utolsó do­log, és bizonyára több él­ményt nyújtana a motorok tu­lajdonosainak, mint a veszé­lyes száguldozás a járdákon. Bizton remélem, hogy sorai mat az érdekeltek is elolvas sák..-. és nem leszünk kény telenek o rendőrség segítségét igénybe venni biztonságunk megóvásáért. Jó túrázást, kellemes szóra­kozást kívánunk a kis motoro­soknak. Galambos Ferenc REGI ARCOK - UJ MÜVEK II. Dr. Gánti Tibor Július 6-án volt a rádióban műsora; hárman beszélgettek: dr. Csaba György professzor, dr. Matos Lajos kardiológus és mai vendégem, a váci dr. Gánti Tibor. Ember és mű­ember — ez volt a cím, a rádió: Tudomány és fantázia sorozatának második elő­adásában hangzott el. Ritka alkalom őt itthon találni, de számomra ritka alkalom ilyen közvetlenül és meggyőzően biológiáról beszélgetni vele. Megpróbálom kiemelni a leg­érdekesebbet a beszélgetésből. — Hogyan is kerültem bele ebbe a hármasba? A bioló­gia alapkérdései izgatnak: természettudományi alapon vizsgálva, micsoda az élet? Következő könyvem címe is erre utal: Az élet princípiuma. — Mit adott Vác nekem? Apám kis rózsakertjét, lak­helyem a Dunát adta és az egész környezetem, elsősorban Szebényi Ferenc, biológiata­nárom, a kutatás, az ered­mények örömét. Anyám hívó szavára — gyere, nyílik ked­ves rózsád, a Super Star — máris ültem a vonatra, hogy újra itthon legyek néhány órát. Most egy biokémiai üzem vezetője vagyok, az egyetemen ipari biokémiát adok elő, két könyvön dol­gozom: az első az élet múlt­jával, tehát kialakulásával, a másik az élet jövőjével fog­lalkozik. — Persze, a második az iz- gatóbb, ha úgy tetszik, az érdekesebb. Mivé lesz az élő­világ — benne az emberiség is — néhány száz év múlva, ez a kérdések kérdése szá­momra. — Magam is fiatal vagyok, mint magánember és tudós egyaránt közel állok az ifjú­sághoz. Így nem is lep meg a kérdésed: Mit látok az if­júságban? Mint tudós, tehát realista, az élet egy szakaszá­ban mégis a romantika mel­lé állnék. Várj csak, rögtön megmagyarázom. Ma hiányo­lom az ifjúság nevelésében a romantika lehetőségét. Célt tűznék ki, amit mások még nem közelítenek meg, amit küzdelem árán lehet, de kell is elérni. Ma az ifjú­ság számára túl messzinek tűnik az alkotás lehetősége: negyvenéves, mire megszerzi a szükséges műveltséget. Gon­dolj csak Bolyaira, Gaussra! Ma annyira komplex lett az emberi élet — nemcsak bio­lógiai vonatkozásban, sőt, el­sősorban nem biológiai érte­lemben —, hogy az alkotás két évtizedes előtanulmányt igényel. Ez világjelenség, a társadalom evolúciójának kö­vetkezménye. — Nos, ez is szép kérdés! Mit tennék, ha biológiát ta­nítanék például a szobi gim­náziumban? Tán meg is szün­tetnék az állásomat, de én a most előírt anyagnak csak a negyedrészét adnám elő, ám a logikai összefüggéseket nagyságrendjükben megköve­telném. Rámutatnék arra, hogy nincs külön biológia, kémia, meg fizika, hanem — természettudomány van. A ta­nítványomat alkotóképes emberként kezelném, akinek mindig célt tűznék ki, amit el kell érnie: maga birkóz­zék meg az anyaggal a cél ér­dekében. Itt van egy példa: Fejtsük meg, hogyan lehetsé­ges, hogy a fiú hasonlít az apjára? Sok órát fordíta­nék arra, hogy gondolat kí­sérleteket végezzenek. — Mit jelent ez? A való­ságban a tudósok által el­végzett kísérleteket, gondo­latokat egészében végig kel­lene követniük, el kellene vé­gezniük. Az egyetemen így csinálom: három-négy tanuló együtt kapott egy feladatot (pl. enzimgyártás), tanul­mánytervet adtak be, aztán kérdezniök kellett. Én voltam a könyvtár, a labor, és felel­tem riekik. A tudásukat ab­ból mértem le, hogy mit és hogyan kérdeztek. Mert okosan kérdezni nehezebb, mint kérdésre felelni. — Félszemmel idenézek, Vácra, a váciakra; fel is öt- lik bennem, de szívesen jön­nék ide egyszer-kétszer elbe­szélgetni biológiáról vagy, ahogyan mondtam — a termé­szettudományról. R. T. — Bíznak a gépben? Nem lesz sok műszaki hiba? — kér­dem. — Ezt nem lehet előre tud­ni. Második éves az SZK-gé- pünk, remélem, mcgússzuk na­gyobb hibák nélkUl — válaszol Ponyist József —, igaz, tartalékunk kevés van. Egy-két ékszíj, variátorszíj és lánc kellene — no, de, ha nincs . .. Pedig mire ezeken a dombokon és a hatalmas víz- mosákon keresztül bukdácso­lunk, megnézhetjük a gépet... A kombájnos a távoli fasor felé figyel, majd hallva az egyenletes, duruzsoló morajt, megnyugodva fordul felém. A kéklő szőlők alatt megy a gép, Bandur János arat. A zajon át is hallom a kasza éles szisze- gését, ahogy a jégverte árpát harapja. Itt kinn nincs idő a tépelő- désre, majd a magtárban mér­nek — nekik aratni kell. Egyenletes tempóban, megál­lás nélkül,^amíg az utolsó rend is kifogy á gép alól. — csankó — Amiről nem lehet lekésni Visszatérve a dédelgetett tervhez, a váci szabadtérihez, a dunai népek barátságát szimbolizáló előadássorozat­hoz, még azt is hozzátenném, hogy nekünk is elkelne egy eseményrend, ha nem is váci hetek, hanem egyszerűen váci séta, vagy éppen váci napok jeligével. Minden sorrendi megokolás nélkül nézzünk néhányat, amivel úttörők lehetnénk és adnánk is valami hasznosat a köznek. Az iparosodás szere­pe a mai Vácott: helybeli munkásaink, mérnökeink, ta­náraink eszmecseréje meghí­vott vendégekkel az ország minden részéből. A nagy gabonaszállítások kora és a váci kereskedelem: délszláv szakértővel együtt a szép levéltári és művelődés- történeti anyag birtokában a városi kereskedelem tükrét mutatná az érdeklődőknek. Egy évvel előtte ki lehetne adni a témát: A VÁC név ere­dete. Amolyan kisebbfajta nyelvészeti összeruccanás len­ne; bizonyos, hogy sok rejtett adat kerülne felszínre. A DCM munkásvilágának fluktuációja a gyárépítés kez­detétől. Ez meg komoly szo­ciográfiai anyag lenne, sok ember közös megfigyelése, adatolása, hozzászólása alap­ján. A zeneélet, kórusélet, a majdan megépülő zeneiskola tevékenykedő világa úgyis sok lehetőséget ad az összejövete­lekre: hagyom ezt a hozzáértő és eddig is bátor, sikerekben gazdag kezdeményező művé­szeinknek, szedjék ki a me­zőikből a legszebb csokrokat ékül Vácnak és a magyar ze­nekultúrának. Itt figyelmeztetem városunk illetékeseit, hogy óvó szeretet­tel dédelgessék képzőművé­szeink ügyét, hogy a kiállítási lehetőségek birtokában mégis el ne szürküljön a váci szí­nekből alkotott nagyigényu tabló. Megvan az okom a fi­gyelem felhívására: tárlata­inkra alig küldenek képet a túlsó oldaliról — ha jól tudom, Pirk János jelentkezik csak a szentendreiek közül a leg­újabb tárlatunkon —, ha ez így megy tovább, Szentendre amúgyis nagy hírnévvel ren­delkező művészkertje termi ezután is a virágok javát, no­ha festőinek többsége nemcsak megragadt, de ugyancsak meggyökerezett, mert szíves istenhozottal fogadták. Vetik már a szememre újból, hogy mindig az a Szentendre, min­dig az a rivalizálásra serkentő ficánkolás mozog bennem. Úgy is van! Amikor itt vannak nagy művészeink, szép kiállí­tásaink, helyünk is van már a képek számára, hogyne tobo­roznám én össze a legjobba­kat, hiszen a kicsiben van az egyetemes, egy kis város színe ott virít — vagy viríthatna — a nemzeti szőttesben. Amikor Mária Terézia itt járt, volt állítólag egy hatal­mas dunai vízi játék, csónakos, lampionos felvonulás, de kora­beli tartalommal. Verőcétől Vácig eljátszottak egy „szín­házi darabot”, a nép a parton állt, a bemondó itt-ott bekiál­totta az események fontosabb mozzanatait, s aki jól élt a da­rab írója szerint, kiosztott sze­repként a Paradicsomba ju­tott, aki meg csúful végzé éle­tét, közvetlenül a mai rév tá­ján ladikostul, sajkástul együtt beevezett a Pokolba. Nem lehetne a XX. század szereplőivel, mi magunkkal, derűsebb játék keretében és kisebb körzetben — de talán éppen a Pokol révkapujában, a még ki nem vágott nagy szál­fák alatt — este megcsinálni? Még pályázat sem kell hoz­zá, csak ladik, meg lampion, meg a tanulóifjúság jóindulatú játékvállalása. R. T. HÁROM NYÁRI HANGVERSENY FOTON Újra zeng az ősi orgona Lassan megszoktuk, hogy Főt évről évre jelentős és színvonalas irodalmi és zenei eseményekkel jelentkezik. Az idei év nyarán már iíyen jel­legű esemény volt a Fáy- présházban a Fóti dal-emlék­tábla felavatása, az újonnan megnyitott parkszínpadon pe­dig a Verdi operaest, amely­nek sikeréről lapunkban már beszámoltunk. Most az újabb események után érdeklődtünk a fóti Vö­rösmarty emlékbizottságtól. — Szerencsés találkozása lesz a képzőművészetnek és a zenének az a három hangver­seny, amelyre az Országos Filharmónia rendezésében a fóti műemlék-templomban ke­rül sor. Érdekes a templom építésének története. Károlyi István, az 1848-as magyar sza­badságharc résztvevője, aki a haza védelmére saját költsé­gén fóti vörössipkás ezredet állított fel, felesége — Eszter- házy Franciska — halála után elhatározta, hogy neje emlé­kére díszes templomot építtet, amely egyben a Károlyi-csa­lád fóti ágának temetkezési helyéül is szolgál. A templom megtervezését az akkor még fiatal építészre, Ybl Miklósra bízta. Az ifjú mester itt szabadjára enged­hette alkotó fantáziáját és szinte hihetetlen gyorsasággal készítette el a remek tervet. 1845 tavaszán kezdődtek meg a munkálatok, majd 1854 ta­vaszára készült el az épület, amely román stílusban épült, a XIX. század derekának ro­mantikus szellemében bőven felhasználva az arab és a mór díszítőmotívumokat. Az építészeti remekmű ma már Európa-szerte megérdemelt hírnévnek örvend, naponta jó- néhány hazai és külföldi turis­tacsoport adózik elismeréssel a fiatal Ybl Miklós géniuszának, amely a remek épületben öl­tött először testet, hiszen a hírneves építésznek ez volt az első önálló alkotása. — Ennyit a képzőművészeti érdekességről. És most pár szót a zenei eseményekről. Ér­dekes nevezetessége még a templomnak az orgona, a salzburgi Mozer orgonaművész alkotása. Moser-féle orgona Magyarországon csak kettő van: Foton és Esztergomban. A fóti orgonán a Károlyiaknál jártakor Liszt Ferenc is többször játszott. Az Országos Filharmónia az elmúlt évben kezdte meg orgonahangverse­nyeit a templom műemlék-or­gonáján. Elekor három hang­versenyt rendeztek nagy si­kerrel, telt házak előtt. 1969 nyarán Baráti István, Margittay Sándor és Zászka- liczy Tamás orgonaművészek tartottak itt koncertet, neves operaénekesek, Pavlánszky Edina, Szirmay Márta és Bódy József közreműködésével. Ezen a nyáron először július 19-én, vasárnap délután 4 órakor zeng fel az ősi orgona, amikor Sebestyén János orgonaművész hangversenyezik. Műsorán Cernohorsky-, Walther-, Bee­thoven-, Bach- és Speth-mű- vek szerepelnek. Az orgona­verseny kiváló énekes-közre­működője Sándor Judit opera­énekes lesz, akinek előadásá­ban Bach-művekben gyönyör­ködhet a hallgatóság Főt vár­ja az orgonahangversenyre a képzőművészet és az orgonaze­ne barátait, híveit, akiknek nem mindennapi élményben lesz részük. — Augusztusban két újabb hangverseny lesz. Augusztus 2-án Kárpáti József, 16-án Pécsi Sebestyén ad orgona­hangversenyt Foton, neves énekesek: Barlay Zsuzsa és Werner Mária közreműködé­sével. Az idei nyár is gazdag lesz tehát, zenei események­ben Foton — fejeződött be a Vörösmarty emlékbizottság tá­jékoztatója — hiszen a rene­szánszát élő orgonazene hívei­nek őszinte örömére újra zeng az ősi orgona. —k —e Végre, vízben! ' Az MHSZ könnyűbúvár- tanfolyamának tagjai néhány napja végre vízben gyakorol­hatják mindazt, amit hónapo­kon át megtanultak. Bea István és Oroszi Lajos vezetésével megismerkedhet­nek — először csak szem­üveggel, snorkerral és uszony­nyal, később oxigénes és sű­rített levegős készülékkel is — a víz alatti világ titkaival. Bea István oktató kipróbálja a gumiruhát Jólesik egy kis pihenés. Kép, szöveg: Törnek János ft i

Next

/
Oldalképek
Tartalom