Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

XII. ÉVFOLYAM, 162. SZÄM 1970. JÚLIUS 12., VASÁRNAP Gombai anziksz Veszélyeztetett kiskorúak Pilisen y* • Önkéntes pártfogók — Hetven családlátogatás 40 jegyzőkönyv, 3 sürgős állami gondozásba vétel Hallottuk a hírt, hogy Pili­sen nagyon sokat tettek az utóbbi hónapokban a veszé­lyeztetett gyermekekért. Szarka István gyámügyi elő­adó ez év februárja óta van ebben a tisztében Pilis nagy­községi tanácsánál, s amikor munkához látott, valóságos dzsungellel találta magát szembe az ifjúságvédelmi munkában. Mint mondja, első teendője a felderítés volt, meg­látogatott néhány családot, amelyekről azt hallotta, baj van, segíteni kell a gyermeke­ken. Szomorú találkozások vol­tak ezek. Illuminált álla- I pótban levő szülők, az ön­tudatlanságig lerészege- dett iskolás gyermekek. Ekkor értettem meg — mond­ja Szarka István —, mire vál­lalkoztam. — Megrendülésem csak fo­kozta akaraterőmet, elhatároz­tam, mindent megteszek, min­denkit megmozgatok, aki ille­tékes ez ügyben. A gyermek- és ifjúságvédel­mi albizottság februári tanács­kozása után beindult az akció. Munkáját támogatta a helyi pártszervezet és a Hazafias Népfront, segített a KISZ, a nőtanács, a Vöröskereszt, se­gítettek a tanárok, az óvónők, a körzeti védőnők. Miután számba vették a veszélyeztetett gyermeke­ket, önkéntes pártfogókat szerveztek. Azóta hetven családot látogat­tak meg. Közel negyven eset­ben volt szükség jegyzőköny­vezésre, több szülőt meg kel­lett bírságolni. Három eset­ben pedig az állami gondozás­ba vételt is meg kellett tenni — nyolc gyermek érdekében. — A pártfogók jól végzik feladatukat — mondja a gyám­ügyi előadó. — Ezt bizonyítja a következő tény is: a pilisi II. számú iskolá­ban az év végén már egyetlen veszélyeztetett gyermek sem volt. A további terveink? Továbbra is megtartani az együttműkö­dést a különböző tömegszer­vezetekkel, bevonni munkánk­ba a szülői munkaközössége­ket is, hiszen a szülők ismerik legjobban egyes családok vi­szonyait. Az önkéntes pártfo­gók rendszeres időközönként felkeresik a jövőben is majd azokat a családokat, ahol baj volt, és ahol még van. Jelenleg 87 veszélyeztetett fiatalról tudunk, 87 életért felel még Pilis község tár­sadalma. Jó szóval, szigorral, erkölcsi és anyagi támogatással kell se­gítenünk. A nyilvános szóra­kozóhelyek, az italboltok ál­landó ellenőrzésével. Nem me­hetünk el szó nélkül egyetlen eset mellett sem. R. J. Lefelé fut a busz a gombai „szurdikban”, ha fent is össze­hajolnának a lombok, zöld barlangon át jutnánk a falu­ba. Sosem tagadtam: legszebb kisközségeink egyike Gomba, gyönyörű helyen fekszik. Éj­szaka, ha a borbarlang „udva­ri” korlátja mellől nézzük a domboldalakban csillogó fé­nyeket, a magasba kapaszkodó utcákat, a látványt nem egy­könnyen felejtjük el S ha a portákat, utcákat, valamivel nagyobb gonddal kezelnék a gombaiak — például a földön nem lenne annyi papírhulla­dék, vagy akadna a házak előtt itt-ott virág is — nem­csak egyik legszebb, de leg­szebb községünk lehetne. A Fáy András kultúrotthon- ról — nem is olyan régen — alig győztünk írni. Egymást érték az események, klubjának nem volt párja a járásban, a tánccsoportot minden vendég- szereplésre elkísértük. A fia­talok olyan kedvesek voltak, hogy azt csak irigyelni lehe­tett. És most? Lakat az ajtón, súlyos lánc a lakaton, hónapok óta nincs vezetője a kultúr- otthonnak. — Helyi ember kellene, minél hamarabb! — mondja Margita Miklósné tanácstitkár. — Talán egy pedagógus, aki SZELEP Határszemlén a tsz-elnökkel Mi újság a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben? A tavaszi viharos közgyűlés óta nem sokat hallatott magá­ról a vecsési Ezüstkalász Tsz. A mezőgazdasági technikumot véglett, és jelenleg az agrár­egyetemet levelezőként végző Dobrovitz József, a Zöld Me­zőben, Vecsés másik tsz-ében volt növénytermesztési brigád­vezető. Jó szakember hírében állott, lendületes, okos fiatal­embernek ismerték a vecsé- siek, ezért tisztelték meg az Ezüstkalász-ban a bizalommal, és választották elnökükké a március végi közgyűlésen. — Mi újság azóta a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben ? — kér­deztem a fiatal elnököt, aki Blaskovics László üzemgaz­dásszal és párttitkárral határ­szemlére hívott meg, aminek örömmel eleget tettem. Kocsi­ba ültünk, néhány perc múlva már ott robogtunk a sötétzöld levelű kukoricatábla mellett. Elismeréssel nyugtáz­tam az elnök megjegyzését, miszerint ilyen szép kukoricái csupán Zala megyében látott az idén. A rozstábla következett. A vasúton túli oldalon 446 hold rozsot vetettek. Hétmázsás át­lagtermést terveztek holdan­ként, de bizakodnak: lesz ab­ból több is. Az őszi árpa 130 holdon érett be, szemlénk ide­jén már aratásra készen sár­gállott. Tizennégy mázsát vár­nak, bár csak tizenegyet ter­veztek. Búzából viszonylag ki­csi a területük, mindössze 45 hold. Remélik, meglesz a 15 mázsás holdankénti átlag. Újból egy kukoricáshoz ér­keztünk. Takarmány hibrid, — mondja az elnök —, 211 holdon. Ha meghozza a húsz mázsát májust morzsoltban, vecsési viszonylatban megáll- ták a helyüket vele. Tíz hol­don van csemegekukoricájuk, nyolcvankettőn silónak való. Igen szép a hatalmas lucerná­suk is. Tizenegy és fél mázsát hozott az első kaszálás egy holdról. Rétjükön is jó minő­ségű fű terem. Feltűnik a kertészet. Jó kö­zepes terméssel vezet a korai burgonya. Augusztus közepéig 35 holdról szedik majd fel, az eddigi korai szedések azt mu­tatják: jóval több lesz, mint a tervezett ötven mázsa, egy holdról. Tíz holdón van korai, hetvenötön pedig savanyításra alkalmas téli káposztájuk. Szé­pen fejlődik a sárgarépájuk is. Nagyon szép a tök, 75 holdról fogják ellátni a bu­dapesti és a járási piacot be­lőle. Szépen fejlődő paradi­csommal, petrezselyemmel ta­lálkoztunk még. — Sajnos, egyelőre nagyon kis területet tudunk öntözni — mutatja az elnök. — Itt, a kertészetben a vegyes zöldsé­get, 40 holdon. Jövőre azonban már 160 holdas ötözéses kerté­szetünk lesz. Az öntözést az idén egyelő­re pótolja az eső, a Medárd utáni napok legalábbis bősé­gesek voltak csapadékban. Természetesen a nagyüzemi növénytermesztés biztonsága megköveteli az öntözőberen­dezéseket, tudják ezt a vecsési szakemberek. És fokozatosan, néhány éven belül bizonyára meg is teremtik a feltételeket ehhez — további okos gazdál­kodással. Pápay Iván jól ismeri, összefogja a fiata­lokat ... Ez most már nehéz lesz. Túl sok csalódás érte a gombai lá­nyokat, fiúkat. Személyi ellen­tétek a vezetők között, plety­kahadjárat, zárt, aztán újra nyíló ajtók ... Minden lelkese­dés lelohad egyszer — erre vigyázni kellene! Azért akad itt öröm is: az új színházterem évek óta va­júdó építését — végre-végre — befejezik augusztus 20-ra, de szeptember elejére minden körülmények között. Szerző­dést kötöttek a Déryné Szín­házzal, az „Adáshibá”-\al kez­dik a színházi szezont. — Szétszaladt a hír, már előre örülnek a gombaiak. „Titkár néni, igaz? Megyünk ám, és szervezünk is, ha kell!’’ Terv volt, hogy a most már kibontakozó kultúrközpontban a Róna — a borbarlang új tu­lajdonosa — büfét létesít. — Igen, tárgyaltunk már ez ügyben a monori területi igazgatóval. Egyelőre vízprob­léma van. Tavaly 18 ezret köl­töttünk az udvari kútra, még­is ihatatlan a vize... ★ Kenyér. Ezt a szót nem sza­bad kiejteni Gombán, mert mindenkinek villámlani kezd a szeme. — Délután háromkor olyan tömeg áll az élelmiszerüzlet előtt, mintha iskolaudvar len­ne! Csak egy példát mondok: a múlt héten, pénteken, két órakor még vártak az asszo­nyok az üzletnél, amikor Bé- nyére indultam. Ott talán még hosszabb sor állt. Fél három után értem Kávára — ott sem volt kenyér! — Igen — mondja Margita Miklósné —, az ÁFÉSZ-szal nagyon rossz a kapcsolatunk. Hiába a kérés, a tárgyalás, a szerződés, a ígérgetés, a hely­zet a régi, áldatlan. És annyi minden megoldás­ra vár még. A gázügy — Mo- norra járnak a gombaiak a palackokkal, szabálytalanul: busszal, kerékpárral. De mi mást tehetnének? Az ÁFÉSZ benne lenne egy gázcserehely létesítésében, ha a tanács hoz­zájárulna. A tanács költség- vetése viszont olyan kötött, hogy erről egyelőre szó sem lehet. ★ Lakáshelyzet... Ha az ál­landó pedagógusvándorlásra gondolunk, a „lakáshelyzet” szó mellé felesleges jelző. La­kás nincs, ami van, azt is ta­tarozni kell, a szolgálati la­kások állaga bosszantó — nem kivétel egy sem. Ami megold­hatatlannak látszik: a tóparti, Patay-kastély lakóinak sorsa. Négy család lakik ebben az életveszélyessé nyilvánított épületben, kisgyerekekkel. Nincs hová költözniük, ott maradni viszont egyre veszé­lyesebb. Akácgerendák támo­gatják a mennyezetet, omlik a fal — írtunk mi már erről. A kastély műemlék, felújítása milliókat emésztene fel, a köz­ségnek nincs erre lehetősége. De lenne az üdülőt kereső nagyvállalatoknak! Ott a tó, a csodálatos part, lehetőség a pihenésre... Eddig senkinek sem kellett. ★ A község azért épüt, egyre kedvesebb lesz. A tanácsháza előtt parkot építettek, eltűnt az embermagas gaz, a lóhere. Még ebben az évben idekerül a kocsma udvaráról a Petőfi szobor, s a Hősök szobra is. Itt a helyük. — Jöjjön még el! — búcsú­zott a tanácstitkár. Eljövök. Gombára érdemes. (koblencz) TŰNŐDŐ AKÖDMÖN A goromba ve­csési atyafit anyó­sa bántalmazá­sáért hajdan né­hány hónapra el­ítélte a szigorú bí­róság. Engedélyt kapott, hogy az utolsó szó jogán még felhozhasson valamit saját vé­delmére. El is ve­le emberünk. — Tekintetes bíróság! — kezd­te —, hát nem tet­tem én olyan kü­lönös rosszat, amiért engem el­ítélni méltóztat- tak! — De bizony lett, szálljon csak magába, atyám­fia! — így a bíró­ság elnöke. A vecsési foly­tatta: — Hiszen csak odavágtam a föld­höz az anyósom ködmönét! — Jó, jó! — szi- gorúsködorbt az el­nök, — Csakhogy abban a bizonyos ködmönben az anyósa is benne volt kigyelmed- nek, édes bará­tom. Fogadóóra Hétfőn délelőtt Sima István, a járási tanács vb elnökhelyet­tese fogadóórát tart a Monori Járási Tanácsnál levő hivatali helyiségében. HOLNAP VB-ülés Monoron Járási tanácsülés Holnap délelőtt 8 órai kez­dettel ülést tart a Monori Já­rási Tanács. Napirenden: Mag­lód Nagyközségi Tanácsa ál­lamhatalmi tevékenysége. Elő­adó: Kovács József maglódi vb-elnök. Utána beszámoló hangzik el a járás egészség- ügyi helyzetéről. Előadó: dr. Dikó István, Mit mond a fáma? Sárkány Sá­muelről, a száza­dunk elején élt pilisi evangélikus püspökről érde­kés históriára bukkantam a na­pokban. Az idő tájt szinte megyeSzer- te tudták, hogy az öregúr hajdan Petőfi Sándor is­kolatársa és egy­ben a legjobb ba­rátja volt, de azért is hallatla­nul nagy népsze­rűségnek örven­dett, hogy magas­rangú egyházi elöljáró létére, sohasem vetette meg a szívből jövő, szellemes humort. Lássuk csak, mit is jegy­zett fel róla ez­úttal a pilisi fá­ma? A megörökített történet szerint a mi derék püspö­künk állandóan , nagy értékű, arany Mária Te­rézia tallért hor­dozott fekete mellénye zsebé­ben, és pedig az­zal a komoly el- tökéléssel, hogy mindjárt átadja a legközelebb útjá­ba kerülő koldus­nak, ha egyszer olyan férfitársa­ságba vetődik, ahol frivol dol­gokat nem emle­getnek. Nemcsak a fa­kult írás regéli, de ma is mond­ják a tisztes pili­si öregek, hogy az érdemes püs­pök, aki közel ki­lencven eszten­dős életkort ért meg, haltáig meg­tartotta a szép, fényes aranytal­lért. vele is te­mették el. •k Egy verőfényes nyári vasárnap délelőtt csinosan öltözött, fiatal leányzó halad el a monori Fő téri presszó előtt. On­nét éppen kite­kint egy kíván­csiskodó ifjú em­ber. Nosza, így szól a lehető leg­hangosabban az éppen mellette álldogáló barátjá­hoz: — Nézd csak, pajtás, milyen szép ez a kislány! Nem olyan akár­milyen minden­napos jelen­ség... ! Az ifjú hölgy ezt természetesen meghallotta, s azt hitte, hogy a bá- mész legények gúnyolni akarják, azon nyomban mérges arckifeje­zéssel visszafor­dult és megvető- leg szólt: — Ezt én nem mondhatom ma­gáról! — Ez a legtisz­tább igazság, ara­nyos kisasszony, — vág vissza fö­lényes mosollyal a fiú —, mert ma- gácska, drágám, nem tud úgy ha­zudni, mint én! (rakovszky) Ifjú Pál Mihály gyömrői szobrászművész alkotása. Délután 2 órakor tartanak vb-ülést Monoron, ahol je­lentés hangzik el a mezőgaz­dasági szakigazgatási felada­tok ellátásáról, valamint a mezőgazdasági állandó bizott­ság számol be a nyári mun­kákról. MEGÍRTUK- az illetékes válaszolt Június 30-i számunkban cikket közöltünk „Durraná­sok a kerékpármegörzöben” címmel. A cikkben szóvá tet­tük, hogy a pilisi állomás mel­letti kerékpármegőrzőben fe­detlen helyen tárolja a pilisi ÁFÉSZ a megőrzésre le­adott kerékpárokat. A pilisi ÁFÉSZ vezetője a következőket válaszolta: „A hónyomás által beszakadt te­tőszerkezet eredeti állapotban történő felújítása gazdaság­talan lett volna, ezért az ÁFÉSZ igazgatósága úgy dön­tött, hogy új fedett tárolót kell még 1970. évben felépí­teni, annak ellenére, hogy a kerékpármegőrző évi veszte­sége meghaladja a tizenötezer forintot". Hozzátette még levelében, hogy a kerékpármegőrző fel­építése mintegy 130 ezer fo­rintba fog kerülni, és csak az év végére lehet számítani ar­ra, hogy a fedett tárolót át­adják. Az egyéb ügyek között sze­repel a járási NEB 1970. má­sodik félévi munkaterve, Sülysáp nagyközségi tanácsa és szerveinek kialakítása, va­lamint járási tanácstag és nagyközségi vb-tag lemondá­sának jóváhagyása. ÜGYELETES ORVOS I Gyömrőn: dr. Balogh Jó­zsef, Monoron, Gombán és Bényén: dr. Pénzes János, Monori-erdőn, Vasad, Nyár­egyháza: dr. Csalánosy József, Üllőn: dr. Balázs László, Ve- csésen: dr. Fekete Károly. Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, Vecsósen: a Dózsa György úti. MŰSOR MOZIK Ecser: Hármas manőver. Gom­ba: A Crossbow-akció. Gyömrő: Maigret felügyelő csapdája. H: Pajzs és kard I—II. Maglód: A nyolcadik. H: Szeressétek Odor Emíliát. Mende: Szeressétek Odor Emíliát. H: A nyolcadik. Monor: Madarak és agarak. H: Fehér apácák titka. Nyáregyháza: Szem­től szembe. Péteri: A bűntény majdnem sikerült. Pilis: Imposz- torok. H: Madarak és agarak. Tá- piósáp: Egy -őrült éjszaka. Tápió- süly: Utazás a Nap túlsó oldalára. Űri: N. N. a halál angyala. Üllő: A csendőr nősül. H: A varázsló. Vasad: Egy őrült éjszaka. Vecsés: Jöttem, láttam, lőttem. Matiné: A holtak nem vénülnek. H: Akit nem lehet elítélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom