Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
A PEST MtGYfl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 19*0. JÚNIUS 9., KEDD SZÜLÖK, DIÁKOK KÖSZÖNTÖTTÉK A PEDAGÓGUSOKAT SZÁZHÉTEZER FORINT JUTALOM Az idei pedagógusnap váci eseménysorozata pénteken kezdődött. A városi tanács épületében Povázsai Sándor osztályvezető köszöntötte az általános és középiskolák igazgatóit, az óvodák, napközi otthonok vezetőit. Szombaton reggel virágcsokrok áradata haladt az iskolák felé, hogy a kora délutáni órákban visszafelé induljon a tanárok és tanítók otthonaiba, a megbecsülés és a hála szimbólumaként. Iskoláink külön-külön rendezték az ünnepségeket, amelyeken a szülői munkaközösségek tagjai és a diákók köszönték meg a tízhónapos fáradozást, munkát. A közgazdasági szakközépiskolában részt vett az ünnepségen az érettségiztető bizottság elnöke, a ceglédi társiskola igazgatóhelyettese is. A városi tanács vezetői 107 ezer forint jutalomban részesítették a kiváló munkát végzőket. Povázsai Sándor és Győri Jó- zsefné a megyei tanács ünnepségén vette át a KISZ Központi Bizottságának elismerését: az érdemérmet és az aranykoszorús jelvényt. Kedves házi ünnepségek zajlottak le az óvodákban, napközi otthonokban. A városi tanács irányítása alá nem tartozó intézményekben — gépipari szakközépiskolában, ipa- ritanuló-intézetben — külön emlékeztek meg a tantestületről. Csak az állami zeneiskola szülői munkaközössége feledkezett meg kötelességéről. Hétfőn munkás hétköznap következett. Érettségiző negyedikesek, számoltak be tudásukról. Az általános iskolák utolsó tanítási napján a nyolcadikosok ballagtak. A Báthori utcai iskolában két osztály életbe készülő és továbbtanuló növendékeit búcsúztatta Ko- váts Sándor igazgató. Azután a búcsúzók még egyszer végigjárták az épületet Fábián Józsefné és Kárpáti Jánosné osztályfőnök vezetésével. (papp) Betonelemek terven felül A szentendrei Betonelem- gyártó Vállalat váci telepén Bemáth Tibor telepvezetőt arról kérdeztük, hogy a főként kislakás-elemeket gyártó telep mivel járul hozzá az árvízkárok helyreállításához. Mint elmondotta, erre az esztendőre 1 millió födém- b élés test volt a tervük, de a rendkívüli helyzet arra késztette őket. hogy vállalják még félmillió elkészítését. Ebben a hónapban mintegy száz lakáshoz elegendőt szállítanak le. Ezen kívül ötezer méter nyílásáthidaló elem is készül, mintegy 300 lakáshoz. (b.) Kisalagiak a kisariakért HÚSZ PAJTÁS KISALAGON NYARAL A SZÜNIDŐBEN Május közepén megkezdte pusztító útját a Tiszatájon a kegyetlen árvíz. Teljes együttérzései, testvéri aggodalommal leste az onnan érkező híreket az egész ország. A veszély elhárítására, a természeti csapás okozta károk enyhítésére megmozdult a társadalom. Lapunkban e napokban látott napvilágot a kisalagi iskola úttörőinek felhívása, melyben az árvíz sújtotta területen élő iskolások, úttörők segítésére hívták fel valamennyi iskola úttörőit. Mi történt azóta a felhívást kibocsátó iskolánál? E kérdésre kerestük a választ. Megtudtuk, hogy az iskola tanulói — miután napokon keresztül figyelték a televízió és a rádió híradásait — úgy döntöttek, hogy a hetekig víz alatt álló Kisar község iskolájának nyújtanak segítséget. A faliújságokon megjelentek az árvízzel kapcsolatos újságcikkek, saját maguk készítette híradások, és kezdetét vette az árvízkárosultak megsegítésére indított akció. Útnak indult az iskola levele Kisarra, melyben felajánlották testvéri segítségüket az KÜLÖN CSATA AZ ANYAGHIÁNNYAL: Roncskocsiból - új kocsi VÁCHARTYÁNI VASARNAP Egyre inkább a közutakra terelődik át a forgalom. A pályák korszerűsítése mellett sem győzik már a szállítást vasútjaink. A gépjárművek számának növelése és korszerű műutak építése a feladat. A teherszállítás lassúsága gyakran gátlója az ipari termelésnek, ennek megkönnyítése érdekében áll a személy- szállítás járműveinek, az autóbuszoknak javítását meggyorsítani, a kocsiállások idejét csökkenteni. Az AKÖV váchartyáni telepére óriási feladat jutott: a különböző vállalatok munkásjárataiban részt vevő kocsikat kell nagyon rövid határidő alatt kijavítania, és újból forgalomba állítania. Hetek óta nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít az üzem. Selejtezés helyett még a roncskocsikat is kijavítják. A vedlett és ütött-kopott ka- rosszériájú buszokból gyönyörű, újnak tűnő meggypiros járműveket varázsolnak. Harcolnak a határidővel, külön csatát vívnak az anyaghiánynyal, és a kezdeti időben a munka szervezésében sem volt minden rendben. Választ kerestem minderre, amikor a váchartyániakkal beszéltem és jártam az üzemet. A kocsik felújításának nagy77 Ismerem a hosszú előszobák világát...” Verőcei beszélgetés Vészi Endrével Nemcsak a könyvhét szülte az ötletet, hogy Verőcén íróolvasó találkozót rendezzenek. Az irodalom szeretetének mély gyökerei vannak ebben a Duna menti faluban, már jó néhány neves írót, költőt láttak itt vendégül olvasóik. Különösen izgalmasnak ígérkezett a beszélgetés Vészi Endrével a „hosszú előszobák”, a sebzett lelkek, a sehova sem tartozó emberek világának írójával. Azért is sikerült az ismerkedés, bepillantás a mindig érdekesnek ígérkező írói műhelybe, mert Antal Gábor kritikus, Vészi Endre értő ismerője, kiváló riportere, jó vitavezetője volt a sikeres találkozónak. Neki köszönhető, hogy a négyszemközti beszélgetésre már alig maradt megválaszolatlan kérdés, pedig mesélő kedvét Vészi Endre a műsor után sem vesztette el. ★ Indulásáról, a lírikus kezdeti lépéseiről, még Antal Gábor faggatta. — Mint annyian mások, én is szerettem a verseket, sokszor két-három kötetet is elolvastam egy nap. Ültem a nagy bérház gangján, néha letettem a könyvet, figyeltem a fel-felhangzó léptek kopogását. Írtam is (s mert Rimbaudok évszázadonként csak egyszer születnek), persze csak afféle naiv verseket. A próza még sokáig nem érdekelt. Apám némi ellenszenvvel nézte elfajulásomat — becsületes szappanfőző mester volt — engem is rendes embernek akart nevelni, vésnökinasnak adott. Nevetve mondja: — „Így hát van „tisztességes” szakmám is. Ifjúkori versein felfedezni József Attila hatását. Kérem, beszéljen a már klasszikus kortársról, barátságukról. — József Attilát már akkor is egyik példaképemnek tartottam, amikor még csak néhány száz ember ismerte a nevét. Hozzábátorkodtam fel először tizenötévesen, hogy m ondjón véleményt verseimről. Ö is a mienkhez hasonló bérházban lakott, a folyosóról — vagy ahogy az irodalomban is megmaradt a szó —, a gangról nyíló, és a világító udvarra néző sötét lakásban. A bírálatra szánt versek az Istenhez szóitalt, rajta kértem számon minden földi rosszat, a boldogtalanságot. Elolvasta, mondta, hogy tehetségesnek tart, de ügyeljek a formára is, még érnem kell. Már a folyosón jártam, amikor utánam szólt: „És hagyja az istent fiatalember, isten nincs!” Ott álltam a megbolygatott filozófiámmal, az eszménykép József Attila szavaival a fü- lemLen. — Eltelt néhány év, már tizennyolc éves voltam, megjelentem a Nyugatban, a Népszavában és több kisebb-na- gyobb lapban, amikor József Attila üzent, hogy vigyek el hozzá néhány versemet. Ki is választott néhányat az akkor induló, ma már irodalomtörténeti jelentőségű Szép szó számára. Vészi Endrét háromműfajú írónak ismerjük. De drámájában, prózájában is érződik, hogy lírikus. — Valóban így alakult. A kritika sem tud megbarátkozni ezzel a ténnyel. De hát vannak regény-, vers- és drámatémák, amelyek a másik műfajban megírhatatlanok. Persze a bőrömből nem tudok kiDÚjni, egyik műfajból sem lehet átsiklani a másikba mint a gyík. Cipelem magam, ez is, az is én vagyok. Legújabb regénye a Hosszú előszoba. Hősei magányos, elesett emberek, akik a társtalan- ságból, a sikertelenségből, az elkövetett bűnök valóságából a képzelgések világában találnak menedéket, önéletrajzi ihletésű mű a Hosszú előszoba? — Már közhelyként hangzik Flaubert mondása: Bová- ryné én vagyok! Nos, nem monuhatom, hogy én lennék Stáhl Vilmosné, vagy akár Gold Lajos. De mivel ismerem a „hosszú előszobák” világát, s én teremtettem őket, ez is az is vagyok egy kicsit. Mindenesetre Gold Lajos iránt erős rokonszenvet érzek. Még egy, az utolsó kérdés: Örömét leli az írásban? — Kérdezze meg a vajúdó anyát, öröm-e szülni? Fájdalom is, szenvedés is, de igazi boldogság, ha szép és egészséges a gyermek. Csulák András része Berta László művezető vállán van, ő a következőképpen tájékoztatott: — A mélypontról indultunk. Sem gyakorlatunk nem volt a járműjavításban, sem az anyagi eszközök nem voltak a legkedvezőbbek. Igaz, új vállalatunk mindent megtett segítségünkre, de rövid hónapok alatt csodát nem várhattunk. Műszaki és közlekedési szabályoknak — méghozzá igen szigorú szabályoknak! — megfelelő járműveket kell előállítani, sokszor valóban roncsokból. Az akadályokat lelkes munkával lehet leküzdeni, ezért nagyon sok múlik dolgozóinkon. — Június 30-ig ötven autóbuszt kellett volna vizsgára küldenünk. Már a javítás kezdetén kitűnt, hogy ez képtelenség. A központ magára Vállalt 12 kocsit, a többi, ha törik, ha szakad, ránk vár! Megszűnt az anyaghiány, most már csak dolgozni kell. — Ügy látom ebben nincs hiba, hiszen a vasárnap ellenére két, teljes létszámú brigád dolgozik a kocsikon. — Igen, hétfőre újabb négy autóbuszt küldünk vizsgára. A határidőt csak úgy tarthatjuk, ha minden túlórát felhasználunk, és még ez is kevés lesz — gondolkodik Berta László. — Nagy segítség az is, amit a KISZ-esek vállaltak. Egy kommunista vasárnapjuk után még egy kocsit is javítanak munkaidő után. A műszaiciak és az alkalmazottak is fel- ajánlták segítségüket. Vállalták, hogy társadalmi munkában segítenek a kocsik szétszerelésében ... Bízunk abban, hogy ezek az emberek teljesítik célkitűzéseiket. Az elsők között siettek egy napi keresetükkel az árvízkárosultak segítségére, s jelenlegi feladatuk is azokat támogatja, közvetve, hiszen a keleti országrészen megsérült vasutak helyett kocsikkal kell a személyszállítás nagyrészét lebonyolítani. — csankó — Kitüntetés Városszerte nagy szeretettel köszöntötték Galambos Ferenc tanárt, aki a pedagógusnap alkalmából magas kitüntetésben részesült. Közel négy évtizedes pedagógiai munkássága elismeréseként, pénteken a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban dr. Di- mény Imre miniszter nyújtotta át neki „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést. Gratulálunk! ottani iskolának. S a kisalagi iskolában kézről kézre járt a gyűjtőív, szaporodtak a forintok, amelyekkel sok szenvedést átélt pajásaik fájdalmát szeretnék enyhíteni. Az iskola tanulói és tanárai közös munkát vállaltak, melynek bérét ugyancsak kisgri pajtásaik megsegítésére ajánlottak fel. A gyermekek és nevelők erőfeszítését látva, a szülői munkaközösség is elhatározta, hogy néhány kisari pajtást meghív nyaralni Kisalagra. Az iskola úttörőinek az árvízkárosultak részére' gyűjtött adománya már meghaladta az ötezer forintot. A szülői munkaközösség húsz kisari gyermek nya- raltatását vállalta. Patronáló szervük, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet is segítséget ajánlott fel: megígérte, hogy az árvíz sújtotta községből Kisalagra és visz- szaszállítják a vendégségbe hívott gyermekeket. Elindult a pénzküldemény és levelek tucatjai Kisarra — a barátság új szálait szövögetve a két község között. A napokban pedig megérkezett az első válasz az árvíz pusztítása után most éledező községből. Kisalagon sokan könnyes szemmel olvasták a kisari iskola igazgatójának sorait: „A kisalagiak a legelsők között voltak, akik ilyen nemes, emberi magatartást tanúsítottak irántunk: nagy- nagy bajban lévők iránt. Megköszönöm nsvelötársaim nevében is segítségüket. Most már együtt vagyunk újból a víz levonulása óta, csak na- gyon-nagyon megváltoztunk. Nagyon csendesek, szófiának, és nagyon szomorúak vagyunk. Elpusztult a mi szép kis falunk, és nincsenek itt a mi kedves gyermekeink, tanítványaink. Könnyes szemmel járjuk végig naponta tantermeinket. Ürességtől kongó munkahelyeinket, azzal az őszinte vágy- gyal, hogy taníthassunk dolgozhassunk újból” — írja Varga Gusztáv igazgató. Kisalagon pedig, az önként vállalt munka során szaporábban mozog a pajtások kezében a szerszám. Hiszen az úttörő, ahol tud, segít! —k.—c. Kézilabda Az OSN dunakeszi programjában ma délután negyed ötkor a Budapesti Vasas kézilabdázói a járás női válogatottjával mérkőznek. Utána a férficsapat a Dunakeszi Vasutas csapata ellen játszik. FOCIZTAK A NŐK IS Mesterhármas? ŐSSZEL LESZ FOLYTATÁS Képünkön a győztes Sztáron gimnázium csapata A Váci Napló vitája után megszületett a döntés: csütörtökön délután pályára lépett a Sztáron gimnázium és Dunakeszi válogatott női labdarúgó- csapata. A mérkőzés előtt egy órával már megkezdődött a bemelegítés. Solymosi László, a dunakeszi lányok edzője tartózkodóan beszélt: — Nem szokott még eléggé össze a gárda, az átlagéletkor is nagyon alacsony, hiszen nálunk átlalános iskolások is játszanak. Tóth István, a váci lányok edzője: — Kitűnő hangulatban van a csapat, de felkészültségük nem alapos. Pontban öt órakor Nyári játékvezető sípszavára felsorakozott a két együttes, majd szerkesztőségünk virágcsokorral köszöntötte a kapitányokat. Az összeállítások; SZTÁRON: Oros — Magyar 1., Magyar S, Bircsák, Hertel, Boni- fert, Vincze, Petrik, Ráduly. DUNAKESZI: Bán — Patrik, Érsek, Donkó, Szabó, Varga, Várkuti, Balogh. Az első félidőben a dunakeszi együttes volt a kezdeményezőbb: a lányok egyéni megmozdulásai gólt eredményeztek — Patrik lövésébe a kétségbeesetten védekező Hertel beletette a lábát, s a labda így került a hálóba. A második 20 percben szárnyakat kapott a Sztáron csíkos mezes csapata. A váci lányok ragyogó összjátékkal kápráztatták el a nézőket, s az előre húzódó Hertel két góljával megfordította a mérkőzést. Végeredmény: 2:1 (0:1) a Sztáron javára. A dunakeszi lányok az első félidőben többet mozogtak, de a kitűnően védekező váci csapat rendre hárította a támadásokat. A második félidőben a Sztáron jobb csapatjátékával kijátszotta a dunakeszi védőket. A mintegy 80 főnyi közönség lelkesedéssel fogadta a női mérkőzést s a színvonalra jellemző, hogy gyakran kapott tapsot mindkét csapat. Meg volt tehát az első női focimeccs, s mind a két edző elmondta, ősszel újból pályára lépnek a csapatok. M. S. Evezés A váci evezősök közül kevesen indultak június 6—7-én, a soroksári Dunaágban megrendezett evezősversenyen. Az idő borús volt, és enyhe szél is fújdogált. Mindkét nap egy-egy első helyezést szereztek a váciak. Az első napon, szombaton, az ifjúsági férfi II. kcs. kormányos nélküli kettes versem7- számban Buchnitz Zoltán és Gyuricza Károly biztosan,7 egy hajóhosszal nyerte a versenyt. A junior férfi kormányos nélküli kettesek versenyében Kozma György és Dulai Lajos, a második helyet szerezték meg. Bagi József és Raj- csányi Péter, az I. kcs. férfi kétpárevezősök között az előkelő harmadik helyen végeztek. A második nap Wachtler Lajos és Tóth László, a férfi I. kcs. kormányos nélküli kettesek között ismét bizonyított. A célon körülbelül másfél hajóhossz előnnyel eveztek át, és így biztosan nyerték a versenyt. A férfi ifjúsági II. kcs. kétpárevezős számban Buchnitz Zoltán és Gyuricza Károly a második helyen végeztek. Szintén második lett a női I. kcs. egypárevezős számban Szentkirályi Ildikó. Uracs György i 4
