Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

FC»V MCCYE9 stJCirtap 1970. JÜNIUS 7., VASÄRNAP VASARELY­KASTÉLY Vasarely múzeumot avattak Pompidou köztársasági elnök feleségének jelenlétében a dél- franciaországi Gordes kasté­lyában A kastélyt Gordes köz­ség tanácsa bocsátotta jelké­pes bérért, a magyar szárma­zású, híres francia festőmű­vész (Vásárhelyi Viktor) ren­delkezésére. A kiállítás, amely a kastély földszintjét és két emeletét foglalja el, bemutat­ja Vasarely egész eddigi élet­művét. A kastélyban Vasarely folytatná kívánja kutató tevé­kenységét. Azt beszélik Jászkarajenőn... Ézsiás Kálmánná a jászka- rajenői „Lenin” Tsz egykori tagja keserű hangú levelet írt: ...„Az irodán csak a szé­pet, a jót mondják... de a ta­gok elszállingóznak, mert nem kapják meg, amiért megdol­goztak ... az erdőültetésnél is visszafogták a tagoktól a 20 százalékot, de a maszekoknak teljes egészében kifizették a bérüket... a tagoknak nem tudtak munkát adni, az alkal­mazottaknak viszont adtak ... a tagság kérte, csökkentsék az irodisták létszámát, ám ez nem történt meg ...ha valaki önöktől eljönne hozzánk, reg- gelenkint a Liptai és Zolán ta­Nem a fővárosnak — Pest megye székhelyének Bemutatták Nagykőröst a Kossuth Klubban A Pest megyei művészeti heteken Nagykőröst nem a fővárosnak akarom bemutat­ni, hanem a megyeszékhely­nek. Ezekkel a gondolatokkal kezdte megnyitó beszédét Szűcs Zoltán, a Nagykőrösi Városi Tanács vb-elnöke teg­nap délután a Kossuth-klub- ban, ahol „Nagykőrös a kon- zervgyártás hazája” címmel hangzott el érdekes előadás. A frappáns megnyitót Ha n- ny Kornélia szavalata követ­te. Vdczi Mihály: „Nem elég” című költeményét mondta el, nagy átéléssel. Milyen is a 600 éves város tulajdonképpen? A jubileumi ünnepségen készült kisfilm [ vetítése néhány perces bepil- ! lantást engedett utcáira, üze- j meibe. Takács Jenő, a városi i pártbizottság titkára ismertet- • te a „konzervgyártás hazájá­nak” életét, múltját, jelenét, fejlődését és megfestette elő­adásában a város jövőjét. A konzervgyár a legnagyobb ipari bázisa Nagykőrösnek, i Fejlődéséről Kovács Sándor, a gyár igazgatója beszélt, az ér­deklődők megtudták, hogy ez az üzem ma már két és fél­szer annyi konzervet gyárt, mint amennyit a felszabadulás előtt az egész országban készí­tettek. Negyven országba ex­portálnak, 260 féle termékük van. Az előadásokat diavetí­tés követte. PEST MEGYEI MŰVÉSZETI HETEK Ma ismét érdekes program várja a közönséget. A Kos- suth-klubban délelőtt 10 óra­kor Szentendre, a festők vá­rosa mutatkozik be. Az elő­adások előtt az érdeklődők megtekinthetik a Dunakanyar déli kapujában kialakult fes­tői városról készült fénykép­kiállítást és megismerkedhet­nek — makettekről — az új művelődési házzal, amelyben 1972-től rendeznek majd programokat és a rózsakerti új lakóteleppel. Szentendre múltjáról dr. Soproni Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, jelenéről pe­dig dr. Bertalan Ferenc, a vá­rosi tanács vb-titkára számol be a hallgatóknak. Előadásai­kat dia-filmvetítés' kiséri, majd befejezésül bemutatják a kö­zönségnek „Szentendre, a fes­tők városa” című kisfilmet. Gyakorlattal és általános anyagismerettel rendelkező anyagbeszerzőt felveszünk GANZ MŰSZER MŰVEK ÁRAMMÉRŐGYÁRA, GÖDÖLLŐ Telefon: Gödöllő 11/232-es mellék. Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) I ács, asztalos, könnyűgépkezeló szakmunkásokat, kubikosokat, villany- szerelő, tetőfedő, festő, épület­es díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, éjjeliőröket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a ,, Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. nyán, az istállóknál sok min­denről hallhatna.” Az istállók mögött takar­mánykazlat raknak az embe­rek. Kocsik fordulnak, s áll­nak a szállítószalag mellé, hogy a szorgalmas kezek át­karolhassák a lucernát a transzportőr fogaira. Az idő­közben beálló áramszünet jó­voltából vagy 15—20 emberrel tarthatok rögtönzött „sajtó- konferenciát”. A ki nem fizetett 10 százalék A „Lenin” Tsz tágjai arról panaszkodnak, hogy 1969-ben bérüknek csak 80 százalékát kapták meg. A vezetőség azt ígérte, a visszamaradó 20 szá­zalékot zárszámadáskor kifize­tik. A pénzügyi nehézségek miatt azonban csak 10 száza­lékra futotta a tsz kasszájá­ból. többre a bank nem folyó­sított pénzt. Mint az egybe­gyűltek elmondták — kérték, hogy nevüket ne közöljük —, enyhén szólva furcsa rendsze­rű gazdálkodás folyt a tsz- ben. Pele Sándor elnököt rá­beszélték az ügyeskedők, főleg a kiegészítő tevékenységgel törődjenek. Kerékgyártó János főmérnök például csak az épí­tő. a lakatos és műanyagrész­leggel foglalkozott. Gyártot­tak itt cipőgyáraknak gépe­ket. reklámtáskát, műanyag­zacskót, vignettát, zászlót, bé­lyegvilágkiállításra állványo­kat, csak éppen a mezőgazda­sággal nem törődtek. Hatal­mas összegeket fordítottak fröccsöntő gépek s egyéb szer­számok beszerzésére, s közben a tsz 28 erőgépe elöregedett, megrokkant. Közülük csak 15 —17 tud naponta dolgozni. „Ha nem keresek...“ — Ezt mondta Nudelmann Hermann, aki a tsz úgyneve­zett kereskedelmi részlegénél dolgozott és a pesti árudákat „szervezte”, legyei Tibor rak­tárvezető, Fazelias István ér­tékesítő voltak Erősi Miklós — az azóta már leváltott — főkönyvelő segédei. E szorgos kis csapat üzleteket nyitott Pesten, kereskedett és lassan, de biztosan olyan veszteségbe sodorták a tsz-t, hogy alig tud egyhamar kilábolni belőle. Erősi Miklóst — a pénzügyi csőd okozóját — leváltották, de kinevezték a kiegészítő üzemek élére... Nehezményezik a tagok, hogy a terményrészesedést is bentfogták, a cukorrépa, a pa­radicsom megmunkálásáért járó „részt” sem fizették ki teljes egészében. Nem csoda, hogy a zárszámadás óta 27-en me. tek el a tsz-ből. A kerese­tek ma is szerények, ifj. Sípos Ánoston fogatos megmutatta bércéduláját, egy hónap alatt 1466 forintot keresett. A nö­vénytermesztők átlagosan évi 12 0. ■ forintot tudtak csak ha­zavinni. Mit mondanak a vezetők? A főagronómus — Nyári Pál — nyugdíjba ment, s helyét Törökéri Sándor foglalta el. Még nem tud — főleg a régi ügyekben nyilatkozni. Pele Sándor elnök azokról a nagy eredményekről beszél, amit az ő vezetése alatt elértek. 1965- ben ez a tsz egy munkaegy­ségre mindössze 14 forintot fizetett, de ebből is 10 fo­rintot az állam adott. 1969- ben a tagi részesedés pedig már egy évre 15154 forint volt. 1965-ben a tsz 10 va­gon gabonát termelt, 1969- ben már 56 vagonnal. A 600 tagot számláló tsz-ben meg- kétszerződött a termelési ér­ték. Sokat költenek beruhá­zásra: 300-as tehenészetük építése 12 millió forintba ke­rül, a 4 hajós hajtatóház 3,8 millióba. Csirketelepükről 28 ezer darabot értékesítenek, a 600 juh jó gyapjúhozamot ad. T- Rosszak itt a földek — mondja az elnök — 7,6 arany- koronásak. Zavart rétegek vannak egymás melett, szikes, meszes, savanyú talajok, ezért próbálkoztunk a kiegészítő te­vékenységgel. — Mi volt az oka, hogy nem fizették ki a tagoknak jáfó pénzt ? — Elsősorban Erősi főköny­velő a ludas. Helytelen mér­leget készített és az utolsó pillanatban közölte, nincs pénz. Kínos helyzetbe kerül­tünk. A bérgazdálkodás is rossz volt. 1968-ban a 8418 10 órás napot 1,2 millió fo­rintért „állítottuk elő”, ugyan­ez, sőt még kevesebb óra sok­kal többe került 1969-ben. Vagyis: 1969-ben a 6826 10 órás fogatnapért ugyanezt az összeget fizettük ki. A trak­torosok a talajmunkát 2 mil­lióval több bérért csinálták, mint egy évvel azelőtt. Éves szinten a tsz-ben a munkadíj a tervek szerint 10 millió 110 ezer forint lehetett. Ezzel szemben már 1969 decem­berében 10 millió 356 ezer forintot fizettünk ki bérekre, 246 ezerrel többet, mint amit szabad lett volna. — Ezt az adminisztrációs csődtömeget nem látta előre? Év közben nem ellenőrizték a béreket? Pele Sándor széttárja kar­jait. — Én nem értek a könyve­léshez és megbíztam Érési­ben. Mondtam is most neki, mindig a kiegészítő üzem volt a vesszőparipád, menj most oda és mutasd meg, mit tudsz! Kecskére káposztát? Nem akarunk a tsz belső életébe avatkozni, de talán nem találja a vezetőség indo­kolatlannak gyanakvásunkat: a kereskedelmi és „egyéb” te­vékenységben ludas embere­ket ismét pozícióba helyez­ni nem jó dolog. Persze, alapjában véve a jászkarajenői Lenin Tsz gaz­dasága nem rossz gazdaság, állattenyésztésük biztosan gyorsan „regenerálja”, amit a zacskókon, zászlókon, bé­lyegállványokon és „kereske­désen” elúsztattak. A vezetők szerint, akik elhagyták a tsz-t, nem voltak stabil munká­sok (?) ám kilépésük jelzi a bajt és a bizalom megrendü­lését. A jászkarajenői Lenin Tsz vezetőségének sürgősen le kell vonnia a tanulságot, az enyhén szólva laza vezetési stílusból és radikális eszkö­zökkel kell rendet teremtenie. Ehhez a járási tanács illeté­kesei, a tsz-szövetség adjon nekik segítséget. Sziits Dénes SZEDIK A FÖLDIEPRET A TESAI BÉKE TSZ-BEN Az oktatásügy kiváló dolgozója dr. Komjáti Zoltánná SZŰKÖSEN FÉRNEK diá­kok, tanárak a monori Mun­kásőr úti általános iskolában. A tanári szoba és az igazgatói iroda is egyetlen keskeny he­lyiségbe zsúfolódott. Most ta­lán jó is: mindenki egyszerre gratulálhat a kitüntetett kollé­gának, dr. Komjáti Zoltánná, magyar-történelem szakos ta­nárnak, a VII. a. osztályfőnö­kének. Tizenhatodik esztendeje ta­nít — Monorom születtem, apám a vasútnál dolgozik, két uno­kahúgom szintén pedagógus — kezdi a bemutatkozást, s folytatja azzal: — Mióta az eszemet tudom, mindig peda­gógus szerettem volna lenni. Szeretem az embereket és sze­retem a gyerekeket. Budapesten -'szerzett: diplo­mát az Eölvöá Loránó Tudo­mányegyetemen. — Művészeti előadónak ne­veztek ki a Veszprém megyei Tanácshoz — emlékezik. — Őszintén megijedtem. Én pe­dagógusnak készültem és nem népművelőnek. Mi lesz most velem? Tanítani akartam, is- kolásgyerékeket. És Veszprém nagyon messze is volt Moher­től, szülőfalumtól. Azokban az években azonban nem volt könnyű munkahelyet változ­tatni. Nekem mégis sikerült egy hónap után. És ezt első­sorban Lelkes Bélának, isko­lánk igazgatójának köszönhe­tem. GIMNÁZIUMI TAXÄRI KÉ­PESÍTÉSSEL rendelkezik. Egy kis Romantika A z autótérképek M 4-es főközlekedési útnak ne­vezik, a költők ezüst­szalagnak, a népnyelv ceglédi országúinak titulálja. Téli fel­fagyásoktól Sebes, hevenyé­szett tavaszi javításoktól for- radásos hátán zajlik a meg­szokott hétköznapi forgalom. Személyautók és kamionok, nagy hangú, fürge kis motor- kerékpárok, poroszkáló lovas­kocsik, surrogó biciklik, az autózúgásra ezerféle szétreb­benő gyalogosok róják rajta napról napra a kilométereket. Albertirsa előtt megtorpan a forgalom. Az út jobb oldalán kis erdő, az erdőszélen rön­kökből ácsolt „vendéglátóipa­ri egység”, ismertebb nevén: a Romantika. Kinn, a szabad­ban, árnyas fák alatti aszta­lok, rönkszékek csalogatják a betérőket. Szabad tűzön, óriás üstben rotyog az illatos bab­gulyás. Ez itt a sláger: 12 fo­rintért mérik, sok hússal. A kapu előtt, a parkolóté­ren forgalmi dugó, főleg te­herautókból. Egy öreg Garant vezetőfülkéjének ablakát po­ros csipke díszíti, ifjú éveiben szekrénycsikként szolgált va­lamilyen sifonérban. Alatta, a műszerfal tetején két páncélos vitéz vívja végnélküli kard­párbaját. Szokatlan kabala­babák. Egy böhömnagy ka­mion oldalán ez áll: Bucaresti — Fructexport. Elől, a szélvé­dő üveg felett pedig ezt olva­som: Henschel. No lám, a jó öreg Henschel fuvaros! Ügy látszik, a lovakról átnyergelt a kamionra ... Odabenn, a rönkházban minden hely foglalt. Csak tudnám, ki a vezető, ki az utas: az asztalokon mindenki előtt söröskorsó. Kísérőnek itt is, ott is egy-egy féldeei. A sör tócsákba gyűlt az asztalo­kon, a kemény tölgyfalap nem issza be. Kialvatlan szemű sofőrök birkóznak a babgulyással: jó nagy adagokat mérnek a jénai láboskákba. A gulyásra sör, vagy szódásbor dukál, utána fekete, sok cukorral. A számla sehol sem haladja meg a húsz forintot, pedig kelendő a pi­rított máj, a pacalpörkölt, meg az ízes palacsinta is, Szefrény, de olcsó hely a Romantika. A felszolgálók fürgén ci­káznak az asztalok között, rái­llik fölött továbbítják a csa­posnak az italmegrendelése­ket: „Egy korsó, féldeci szil­va!” Csak tudnám, ki az utas, ki a vezető? ... — nyíri — Többször hívták már a szom­szédos József Attila Gimná­ziumba, de ő minidig vissza­utasította. Ma sem akar meg­válni attól az iskolától, azok­tól a kollégáktól, akik kated­rát biztosítottak számára. — Magyart és történelmet tanítok, heti huszonkét órában. Mindkét tantárgy szinte éven­te egészül ki újabb ismeret­anyaggal. Űj nevekkel, új mű­vekkel, új irányzatokkal. A gyerekek pedig nagyon fogé­konyak az újra. A tanárnak lépést kell tartani érdeklődé­sükkel, hogy válaszolhasson kérdéseikre és problémáikra. Heti huszonkét órát tanít, s ugyanennyi időt vesz igénybe az otthoni felkészülés, az óra­vázlatok készítése, a dolgoza­tok kijavítása. És emellett ol­fcat,'elsősorban sZőpitodálini és történelmi műveket. Hogy mi­kor jut ideje rá? — A legtöbbször csak az éj­szakai órákban — tűnődik csendesen. — Még szerencse — nyugtatja magát —, hogy a férjem szintén pedagógus, a közgazdasági egyetemen tanít, így könnyebben megérti a gondjaim. ZOLI FIA HATODIKOS, Gabi pedig másodikba jár. Több mint hétszáz kötet so­rakozik a pedagógus kölcsön­ből épített családi ház köny­vespolcain. — Havonta legalább kétszáz forintért vásárolunk könyve­ket. Ez nélkülözhetetlen szá­I mpmra is, a férjem számára is. Tv? Ritkán jut rá idő. He­tenként egyszer-kétszer, ha jó műsor van. Még szerencse — mondja mosolyogva —, hogy a tv műsorszsrkesztői megkömy- nyítik a dolgunkat. Elég ritka az olyan műsor, amiért érde­mes odaülni a készülék elé. Tudja, az olvasást mindennél fontosabbnak tartom. Talán azért, mert egy magyar tanár legfőbb feladata szerintem az, hogy olvasni tanítsa meg a gyerekeket. — DR. KOMJÄTI zoltax- NÉ DIÁKJAI nagyon szeret­nek olvasni — ezt már Lelkes Béla, az iskola igazgatója mondja búcsúzóul és ennél na­gyobb dicséretet aligha mond­hatott volna tanáráról. p. p. Akinek történelem Üllői siker Szombaton tartották meg fővárosi Irodalmi Színpadon a „Akinek történelem" cím vetélkedő döntőjét. A felsza badulási évfordulóra megje lent, öt kijelölt könyvet kellet elolvasniuk a versenyzőknél és ezek tartalmával kapcsola tos kérdésekre várta a zsűri válaszokat. Tizenkét vidék középiskola csapata jutott . döntőbe. Első lett a püspök ladányi, második a hatvan harmadik a kistelki és üllő gimnázium 3—3 tagú diákcsa pata. Az üllőiek kéthetes bala. torú üdülést nyertek. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom