Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
197®. JÚNIUS 5., PÉNTEK rust «teere* kJCMop 170 új autóbusz r • • Ónálló főnökségek, javító kistelepek — Hiány helyett tartalék a MÁVAUT-nál ' Divat is, de sok igazság is van abban, ha az utas itt-o’tt szidja, elmarasztalja a közlekedést. Választ, indokot, okot is lehet találni — ellenérvként. Ezeket ugyancsak el kell fogadnunk, ha tárgyilagosak vagyunk. De bárhogy is, s bármennyire; is törekszünk arra, hogy valamilyen egészséges egyensúlyt teremtsünk, a lényegen ezzel nem változtatunk: , zsúfolt, sok tortúrával járó ; a közlekedés, különösen a csücsforgalmi időszakokban. Várható-e változás, javulás ebben az esztendőben — erről beszélgettünk a budapesti MÁVAUT igazgatójával, Tari Lászlóval. — Szólhatnék a régebbi, s újabb nemzetközi járatokról, a távolsági buszokról, ez min- denk-t érdekel az országban. Hogy mégsem ezzel kezdem, annak oka nem egyszerűen az, hogy udvarias akarok lenni a lappal szemben, s tekintetbe veszem azt, hogy mindenekelőtt saját házuk tája érdekli.' Azért szólok róla, mert idén éppen Pest megyében teszünk jelentős lépéseket az autóbusz- forgalom javítására. — Milyen változásokat várhatunk? — önálló főnökségeket hozunk létre a már említett cél érdekében. Cegléden, < Zsámbé- kon például önelszámoló részlegeket. Emellett kis telepeket, ja- ' vító helyeket építünk: Vá- ■t cott aa I-es AKÖV-vel közösen — ez félig-meddig [ készein áll —, majd Mono- ron, Gödöllőin, Szigethal- mon. Általában 7—8 milliós telepek — a váci 12 millióba kerül, — Mi indokolja ezeket a lépéseket? — Ma az a lehetetlen helyiét bénít minket, hogy minden apróságért, mondjuk egy kettes járműszemléért Budapestre kell felzötyögnie az autóbusznak. Nemcsak arról van szó, hogy közben oda-vissza üresen fut, hanem arról is, hogy az adott vonalon hiányzik. ; Ezzel összefüggő az az el- : határozásunk, hogy az új kocsikat is olyan helyekre j, vezényeljük, ahol több az ember, mármint a MÄVA- UT-os. Számíthatunk a viszontsegít- ségre is, hiszen a nyári csúcsforgalmi időben ezek a buszok távolabbi utakra indulhatnak, többek között a turista-idegenforgalmi szezon lebonyolításában segíthetnek. Ez május közepétől szeptember közegéig tart. Záradékul mindehhez csak azt teszem hozzá, hogy e pillanatban is 80 gépkocsivezető hiányzik ... — Az új menetrend hoz-e változásokat? — Nagyon röviden, a lényeget fogalmazva ezt válaszolhatom: jobban alkalmazkodik a nagyobb dunakanyari forgalomhoz. Könnyíteni akarjuk az | utasok helyzetét azzal is, I hogy már a szentendrei HÉV budapesti vég-állomásánál árusítjuk a buszjegyeket. Ha valaki tovább akar menni Leányfalura, vagy Viseg- rádra, csak éppen át kelljen szállni. — Űj kocsikra számíthatunk? — A legnagyobb örömmel jelenthetem, hogy öt év alatt érkezett annyi űj autóbusz vállalatunkhoz, mint az idén: 170 kocsit kapunk! — Ennyivel kevesebb a gond, a baj. — Jut is, marad is. Szeretnénk elérni azt, hogy mindig legyen tartalékban kocsink és emberünk, hogy szükség szerint, bárhová beállíthassuk őket. Lehet az a nagy zsúfoltság miatt; kisegítő járat, vagy éooen egy hibás jármű pótlása. Ezt — megítélésünk szerint — októberre el is érhetjük. El kell jutnunk idáig, hiszen az az ember, aki napról napra így jut el a városba, vagy vidékre, előre megváltja a jegyét, s joggal elvárja, hogy viszonylag jó körűimények között, s ami még lényegesebb, biztosan elérjen céljához. Terveink szerint legalább 10 százalékos tartalékot hozunk össze. Segítségével rugalmasabban. az utas számára kedvezőbben tudunk dolgozni valamennyi vonalunkon. Gondolom, szívesen veszik ezt, különösen legforgalmasabb járatainkon, az Érdre, Pilis- vörösvárra, Zsáihbékra utazó tíz- és tízezer ember, akikért szeretnénk az eddiginél többet tenni. Tóth György „VARÁZS"-FENYÓK A borsodi erdő- és fafeldolgozó gazdaság az idén, több mint négymillió csemete telepítésével, új fenyőerdőket „varázsol” a bükki és a zempléni tájakra. Gyorsan növő luc, douglas és sima fenyővel újít- jáik fel a vadregényes vizeken keresztülhaladó bükki turistaút mellett a lebei endésziház, valamint Telkibánya környékét és fenyővel ültetik be a Sátorhegyet is. A borsodi dombvidéken Szendrő, Szend- rölád, Gagybátor vidékén a rontott legelők helyére telepítenek fenyőligeteket. Az elültetett csemetékkel csaknem 500 hektárral növelik a fenyőerdők területét Borsodban. Pest megyei újjáépítókkel a Szamosközben (1.) A főtiszt Árvíz. Pusztulás. Védekezés. Szavak, amelyek feszültségben tartják az országot. Milliók figyélme hetek óta Szabolcs- Szatmár megyére irányult, ahol a dráma még nem ért véget. De az életet ‘veszélyeztető, vagyont pusztító áradat már zilált Megalakult a KISZ-bizottság Százhalombattán Park, strand, klub a fiataloknak Tegnap a DKV művelődési házában megalakult a százhalombattai városi KISZ-bi- zottság. Megyénk legfiatalabb városában tehát — a pártbizottság és a tanács létrejötte utárf — most már ifjúsági szervezet is működik. A küldöttek először az előkészítő bizottság elnökének, Barnaki Ernőnek beszámolóját hallgatták végig, ■ aki elmondta, hogy a városi KlSZ-bizottság- ra különösen nagy feladat hárul, hiszen az olajváros és az erőmű második „lépcsője” KISZ-védnökséggel épül. Százhalombattán ezer fiatal tagja a mozgalomnak, s ide tartoznak a dunafflredi KISZ-isták is. A jelentés után, melyet a küldöttek egyhangúan elfogadtak, megválasztották a 27 tagú KISZ-bizottságot és a 7 tagú végrehajtó bizottságot. Több érdekes hozzászólás is elhangzott az alakuló ülésen. Felvetődött egy ifjúsági park és strand építése, tervbe vették a KISZ-klub létrehozását és programjukban szerepel a százhalombattai napok megrendezése is. Természetesen ezek csak javaslatok, elképzelések, de mindannyian szeretnék ezeket az ötleteket megvalósítani. A százhalombattai városi KISZ-bizottság titkárává Barnaki Ernőt választották meg. frontvonalai mögé hátrált, nem úgy mint Szegednél. Segély. Újjáépítés. A Szamosközbe százak és ezrek siettek új életet teremteni. Soraik között Pest megyei emberek is vannak. Riportunkon őket kerestük meg. Tartózkodási helye: Szamos - köz. Ennyit, s nem többet tudtunk induláskor Hajósi János alezredesről. Nyomozásunk első színhelye: Nyíregyháza. Az árvízfront főhadiszállása a megyei tanács épületében működik. Térképek a falakon és asztalokon. Meg- megcsendülő telefonsorpk. A polgári védelem országos parancsnokságának árvízvédelmi Pokolhegy „ördögei" (5.) A helybeliek szerint a ráckevei Pokolhegy onnan kapta a nevét, hogy hajdanában itt állt az akasztófa. Mások szerint a cigányok miatt ragadt ilyen rémes név a településre. A pokolhegyi Raffael Károly vándoriparos: „drótozni—fotózni” — ezt kiabálja Sziget- szentmiklóson, Szigethalmon, Halásztelken. Hetente háromszor—négyszer reggel hatkor vonatra száll, elutazik az egyik „községébe”, bemegy a rendőrségre, kér engedélyt a munkára — jól kell dolgoznia, mert ha mihaszna munkát végez, akkor máskor megtagadják majd a papírt — séiál az utcákon, kiabálja, énekli mon- dókáját, van olyan utca, ahol minden házba behívják, és van olyan, ahol egyetlen helyre sem. Raffael Károly a hátán cipeli a szerszámait — ollót, kalapácsot, hidegvágót, pléht — lábast, lavórt, tűzhelyeket javít; ha alumínium szegecsét bekalapálja a lyukba, a fazékból többé nem csöpög a víz. Egy foltozásért három-négy forintot kap, egy forint alatt nem is vállalja el a munkát, estefelé 50—60 forintot hoz haza. A felesége szívasztmás, ő meg izületes. Jó-e az élete? — Jó ez az élet. Régen kifőztük a hamut, és az asszony azzal mosott, az ujjúból csöpögött a vér. Ma meg mindenféle mosószer van. Mink szeretjük ezt a világot — Mit kéme még az élettől? — Szóltam, hogy azokat a cigányokat irtsák ki, csak az idevaló, régi cigányok maradjanak itt A pokolhegyi Kum István ^műgyűjtő”: rongyozni, vasazni jár. Három megyében — Pest Bács, Nógrád — zörög a szekere A szekéren tányér található, ez a vasért, a bronzért, a rongyért a fizetség. A mértékegység: egy tányér = 5—6 kiló rongy. Egy útra száz-százötven-kétszáz tányért visz: ez az alaptőkéje, egy úton mind el is fogy. Forgótőkéje: 1000—1500 forint havonta körülbelül ugyanennyit keres. Az összegyűjtött vasat, bronzot, rongyot az udvarán, az istállóban tárolja, majd a MÉH-nek adja át. A felesége elkíséri az utakra, de a lovat nem vezetheti, mert ez az állat túl sebes, nehéz visszafogni mire kiszólnak a házakból, már a falu végén kocog a szekér. Kun István elhatározta, hogy a legközelebbi vásáron eladja a lovat, és nyugodtabb állatot vesz helyette. — Milyen az élete? — Elégedett vagyok az élettel. Megélünk. A Pokolhegyen egy szőkehajú férfi magánéletébe avatott be, ezért nem írom meg a nevét. „Egerben éltem, szép, nagy lakásban. Két nagy fiam van. Az egyik este vártam a feleségem, de csak nem jött meg. Kérdezem a gyerekektől:’ mi van anyátokkal? Azt válaszolták: nem tudják. Teltek az órák, egyre idegesebb lettem. Éjfél után az asszony keresésére indultam. Egy kocsmában találtam rá, férfi társaságában, kezében borospohárral. Mondtam néki: otthon a helyed. ö meg azt válaszolta: itt jobb. Megcsalt a feleségem.” „Ráckevén él a testvérem. Ide jöttem, itt ismerkedtem meg ezzel a cigányasszonnyal. Én nem vagyok cigány. Elvettem feleségül. Ideköltöztem a házba, jól megvagyok vele. Született egy gyönyörű, szőkehajú gyerekünk. Most újra látom a fiamat, mert kiengedtek a börtönből. Hét hónapot ültem: feketefuvarért. Most, tudja, minden pénz kell, mindenem Egerben maradt.” — Milyen az élete? „Sokan leszólnak, hogy cigányt vettem el. Én nem szégyenlem. Itt sokkal nehezebb az életem, mint Egerben, de megszokom.” A pokolhegyi Nana nem tudja, kitől kapta ezt a zolai nevet; amikor még kicsi volt, akkor is így nevezték. Nana nagyon szép gyerek volt, egyszer felöltözött cigánylegénynek és olyan szép táncot járt, hogy még ma is emlékezik erre volt tanítója. Nana tizenhárom- éy.é.s .korában , . férjhez ment. Égy évet élt az emberrel, gyereke nem született, aztán otthagyta a férfit. Második embert is talált, ővele hét évet élt, három gvereke született, kettő intézetben él. Második férjét három hónapja kergette el. Nana több férfit nem ismer el eddigi életében. Nana most húszéves és azt mondja: nem kell neki új férj. Nanán még most is lehet látni, hogy szép, pedig azt susogja: beteg, nagyon fáj a szíve és a betegségéhez megfelelő szomorú ábrázatát ölt fel. — Milyen az élete? — Nagyon rosszul sikerült eddig az életem. Nem találtam föl magam. A Pokolhegyen Jakab Menyhért szájából ömlik a könyörgés: „Tessék írni, hogy milyen szegény vagyok. Tizenegy családom van. Nem tudom a családom iskolába járatni. Járatom én, én vagyok a legtisztább, tessék megérdeklődni... Nagy beteg vagyok. Trombózis a lábamban. Tessék megnézni. Tessék... tessék! Valami papírt akarok, hogy én is megélhessek. Bocsánatot kérek, hogy egy kis bort megittam, ilyenkor nagyon rosszul vagyok. Valami rongyos ipart szeretnék. Nem voltam én még sehol, de nekem úgyse adnának, maga újságíró... szeretném a családom iskolába járatni... Engem azzal vigasztalnak, hogy- levágják a lábam. Tessék megnézni. Tessék ... Tessék! Lennének szívesek, kedves elvtársak, segítsenek, Jakab Menyhért vagyok, ígérem, nem iszom, nagyon szépen megkérem magukat, ennyit megtennének ... En...” Jakab Menyhért 1970 februárjában volt a körzeti orvosnál, aki semmi különösebb elváltozást nem tapasztalt rajta. ★ A Szulában és a Pokolhegyen a cigányság legalacsonyabb szintjén élő emberekkel találkoztam. Ök a társadalom, az emberi lét külső peremén vegetálnak. Ilyenek-e a valóságban, mint, ahogy leírtam? Nem tudom. Ilyennek mutatkoznak az idegen előtt. (fóti) vezetési pontjáról hatalmas apparátust irányítanak. A területen két műszaki zászlóalj dolgozik. Ennek a szervezetten mozgásba lendült apparátusnak tagja Hajósi János alezredes is, a Pest megyei polgári védelmi parancsnokság főtisztje. De vajon hol? — Innen 80 kilométerre, Fehérgyarmaton keressék — mutat a térképre egy fiatal katona. — Ne tévelsze meg az eleganciám — mutat frissen vasalt ruhájára. — A másik egyenruhám már teljesen átázott. Szárítani kell... Hajósi János alezredes május 21-én érkezett Fehérgyarmatra. — A Budai járási Tanácson tartottam éppen előadást. A lakosság kitelepítése veszély- helyzetben — erről volt szó. amikor egy katona lépett a terembe, írásos paranccsal. Indultam a Szamosiközíbe. — Irodám a könyvtár lett, munkahelyem pedig: víz áztatta falvak. A honvédség sarkában mindenütt megjelent a polgári védelem. A műszaki zászlóalj feladata a romok eltakarítása, a veszteségek megállapítása, az állati tetemek, mérgező anyagok felderítése, lokalizálása és felszámolása. — A legnehezebb munka? — Itt most semmi sem könnyű. A vegyi századdal a falvakat járjuk, fertőző gócokat derítünk fel, szüntetünk meg. A mindent elsöprő ár a tsz-ek növényvédelmi méregraktárait is elmosta. Mindent fertőtleníteni kell. Óvatosan dolgozunk, romeltakarítás közben, fertőzött tárgyaktól nem szabad megsérülni. Nehéz munka? Fehérgyarmaton egy összeomlott hodály alól több mint ezer döglött birkát kellett elszállítani. Sárban, vízben, elviselhetetlen bűzben. Ne kívánja, hogy ecseteljem, milyen munka ez... Gondoskodunk az élelmezésről, „gyártunk” tiszta vizet, s mentjük a közvagyonból, ami még menthető. — Az utcán nem kiskatoná- kat láttam... — Tartalékosok. Civilben tanárok, vagy autószerelők, sokféle foglalkozású embert takar az egyenruha. — Mikor aludt utoljára S órát? Ügy látszik, ez voüt legnehezebb kérdésem. — Most hirtelenjében nem tudnám megmondani. Hajnal* ban kelünk, vacsoráig dolgozunk. Esténként 23 órakor kezdődik a parancsnokok értekezlete. Mostanában különben sem azt kérdezgetjük egymástól: hány óra van, inkább azt ; milyen nap van... Kilépünk a kapuin a front- város járműforgatagába. — Kit keresnek még? — kérdi az alezredes. — Gulácsi Tamást, az MHSZ propagandistáját. Színész a színpadon nem érkezik ilyen pontosan végszóra. — Figyelem! A parancsnokság közleménye... — Világoskék Moszkvics közeledik az úton, hangszórói elnyomják az utca zaját. Az autón felirat: Magyar Honvédelmi Szövetség — Pest megye. — Szitnyai — Foto: Urban \ 1
