Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

Fiatalok sporttalálkozója A KISZ Pest megyei Bizott­sága, a Termelőszövetkezetek Dél-Pest megyei Területi Szö­vetsége és a KISZ járási bi­zottsága közös szervezésében június 7-én sporttalálkozót tartanak Cegléden, a Vasutas- sporttelepen a mezőgazdaság­ban dolgozó és a tanyán élő fiatalok számára. Reggel 9 órakor ünnepi megnyitóval kezdődik az ese­mény, majd az atlétikai, a kispályás labdarúgó-, a röp­labdamérkőzések következ­nek. A lövészek a Törteit úti lőtéren versenyeznek. Ünne­pélyes eredményhirdetés dél­után négy órakor lesz. ÖNZETLEN SEGÍTSÉG Az árvízkárosultak megse­gítésére siettek a MÉK járási kirendeltség dolgozói is: fize­tésüknek 5 százalékát ajánlot­ták fel. A megyében levő ki- rendeltségek pedig rövidesen 5 vagon burgonyát ‘indítanak útba az egyik Tisza-menti ár­víz sújtotta község lakói szá­mára. FIST MEGYEI hímaf KÜIÖWKIAP/LsA A CeeLÉDt JÁRÁS ÉS Cg-CfrL. XIV. ÉVFOLYAM, 129. SZÄM 1970. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK Reflektor, lemezjátszó, magnószalag Társadalmi szertartások Készül az anyakönyvvezető új ruhája A városi tanács pártszerve­zetének legutóbbi taggyűlésén dr. Lakatos József vb-ütkár a családi jellegű társadalmi szertartások eddigi tapasztala­tairól és a legsürgősebb ten­nivalókról tájékoztatta a hall­gatóságot. Elmondta, hogy Emléktábla a platánfán Dijat alapított a Földvúry iskola öreg diákja Máté Sándor levelet és két­száz forintot küldött Kápol- násnyékről a fennállásának 425. évfordulóját ünneplő Föld- váry Károly Általános Iskola igazgatóságának. Ezzel egy- időben felkérte volt osztály­társait — akikkel együtt öt­ven évvel ezelőtt végzett eb­ben az iskolában —, hogy ha­sonló pénzadománnyal alapít­sanak Nagy Sándor díjat, s azt minden évben a legjobb tanuló kapja meg. Nagy Sándor 1859-től 1959- ig élt, ötven évig tanított a ju­biláló iskolában, az ötven év­ből 23 évig igazgató volt. Ha­lála évében platánfát ültettek az udvaron emlékére, s a ju­bileumi ünnepségek során a fán most emléktáblát helyez­tek el. Az ünnepségen ott volt leánya, Nagy Rózsa is, aki 40 évig tanított apja iskolájában. —ftZ-f­a legfontosabb családi ün­nepségek társadalmai meg­ünneplésére országszerte egyre nagyobb az igény. Ezek mind jobb kielégítése ér­dekében jelent meg április 18-án a 2006/1970. számú kor­mányhatározat. A határozat a névadás, a házasságkötés és a temetés társadalmi szertartá­sainak szervezését és megren­dezését egyértelműen a taná­csok feladataként jelöli meg. Dr. Lakatos József elmond­ta, hogy Cegléden eddig is so­kat tettek a családi jellegű szertartások színvonalának emelése érdekében. Még a ha­tározat megjelenése előtt tapasztalatcserére utaztak Tatabányára, ahol az ország első családi ünne­peket rendező irodája mű­ködik. Az ott látottak egy részének megvalósítására már jövőre sor kerülhet. A ceglédi anya­könyvi hivatal új lemezjátszót kapott, új reflektorokat sze­reltek fel a házasságkötő-te­remben, s korszerűsítették a lépcsőház világítását is. Ké­szül az anyakönyvvezető új ruhája, új lemezeket vásárol­nak. Magnetofonszalagon több műsor áll a hivatal rendelke­zésére, melyeket a zeneiskola igazgatója állított össze. A társadalmi szertartási! névadók, házasságkötések száma egyre emelkedik. Az idén május végéig már 88 esküvő és 27 névadó ünnepség volt az anyakönyvi hivatal­ban. A vb-titkár végül a pol­gári temetkezéseken közremű­ködő szónokok felkutatását szorgalmazta. (sz—ó) Nem lesz zokogó elsős Az udvaron nagy a sürgés­forgás: az óriási, elefánt-fül­nél is nagyobb „levelű” kak­tusztól jobbra sütnek, főznek. Pogácsa és tortahalom emel­kedik az emberke-magasságú asztalon, a kis szakács pedig, ha nem is fehér szakácsöltö­zékben, de kék köténykében igyekszik utánozni a komoly, igazi szakácsokat. A kaktusz­tól balra csöpp labdarúgó­pálya árválkodik, mivel a fo­cicsapat most épp a mászóka lépcsőit, dudorait rohamozta meg. Bizony, az egykori tisz­tes urasági ház sem gondolta, hogy községi óvoda lesz belőle valamikor itt Kocséron. A községi tanács, a szomszédos Űj Élet Termelőszövetkezet és a szülők jóvoltából nem is akármilyen. A vezető óvónővel, Boros Lászlónéval az irodában be­szélgetünk. Kis iroda — nagy ablakkal, az ablakon át belát­ható az egész kocséri gyer­mekparadicsom. Dicsérem az udvart, beosztását, tisztaságát. — Nagyon fontos feladat volt a rendezése, most végre sikerült olyanná tenni, ami­lyenre szerettük volna. A gyerekek oktatásához, neve­léséhez szükség volt a homo­kozóra, az asztalra, a játék péksütemény üzletre, a kis labdarúgó-pályára, a vasszer­kezetű játékokra, ahol az egyensúlyozást, mászást, ügyességet elsajátíthatják. Az utóbbi két év alatt igen sokat változott a kocséri óvoda. ötvenkét gyerek van itt két óvónő, két dajka, egy élelme­zésvezető és négy konyhai dol­gozó gondjaira bízva. Többen is elférnének, de Kocséron egyelőre ennyi apróságot já­ratnak óvodába, mert a többi­ekre otthon van, aki vigyáz­zon. Az iskola első osztályá­ban azért mégis észre lehet könnyen venni, ki járt óvodá­ba és ki nem. Azok a gyere­kek, akik csöpp koruktól kezd­ve megszokták a közösséget, a rendszeres napi foglalkozást. kocséri óvodások kor azok is jönnek, akik nem jártak óvodába. A játékos is­merkedés az iskolával könnyít a gyerekeken és a pedagógu­son is. Szeptemberben nem lesz zokogó elsős, félénk kis osztálytárs. így valamennyien ismerik egymást és alig vár­ják, hogy a tanulást megkezd­hessék — mondta Boros Lász­ióné. Az óvoda tágas, tiszta helyi­ségeiben rendben sorakozik a helyén minden játék. Baba­szoba, csöpp fodrászbolt, ki­rakós, építő játékok: gyorsan elrepül a nap, ha ennyi min­den leköti itt a gyerekek fi­gyelmét, ösztönzi őket szor­goskodásra, ügyeskedésre. A konyhában fehér porcelán tá­nyérok. A vezető óvónő öröm­mel újságolja: minden gyerek dupla terítéket, rozsdamentes fém evőeszközöket, ruhaszal­vétát kap. Megtanulnak késsel-vilióval bánni, a mosdóban evés előtt, játék után saját törülköző, szappan várja valamennyiü- ket. — Az ám: a mosdó! Ez az egyetlen bánatunk — sóhajt Borosné. — Van hydroforhá- zunk, vízvezeték berendezé­sünk, motorház — csak. épp vizünk nincs. Még vagy 300 ezer forint kéne, hogy telje­sen „összkomfortos” óvodánk legyen. Pénzünk, az nincs, csak reményünk van. Abban reménykedünk, hogy az Üj Élet Termelőszövetkezet, mely­nek törpe vízmüve itt készül a szomszédságunkban, mint annyi mással, így vízzel is megsegít bennünket. A vas- szerkezetű játékokat óik készí­tették. Jutányos áron zöldség­gel, gyümölccsel rengeteget segítenek a gyerekek élelmezé­sében. Tavaly a jóvoltukból 788 liter, saját befőttje volt az óvodának, a kicsinyek ellátásá­hoz. Rácsos vaskerítés, zsibongó gyerekhad, játékos jókedv — kocséri óvoda! Valóságos min­taintézmény. Hát még, ha nem kéne kútról hordaniuk a vi­zet sem! (eszes) f Érdektelenség Korunk sok újat közöl velünk, korábbi, sokszor szegényes ismereteink nem elegendők ahhoz, hogy az újat be tudjuk fogadni. Fel kell frissíteni, ki kell egé­szíteni ismereteinket! Erre csak az az ember képes, aki az iskolás könyvek után eljutott a könyvtára­kig, aki az iskolai kötelező tanulástól eljutott az ön­művelésig. Az új ismeretek kiegészítésére, befogadásá­ra csak az olmsó ember képes. Vasárnap ismét megnyílt az ünnepi könyvhét. Az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat KlSZ-szerve- zete ez alkalommal 400 könyvből rendezett kiállí­tást, helyszíni árusítással. A rendező szervek 300 meghívót küldtek szét a várható érdeklődőknek, de érdeklődő — csak hét volt. A megjelent 17 személy­ből 10 hivatalból jött el, a többi hét érdeklődésből. De hol maradtak a töb­biek? A város több ezres értelmiségének tagjai? A munkások, a tsz-tagok, s mindazok, akik szeretik a szép könyvet? lyen keve­sen volnának? Mikor lesz így Ceglédből olvasó vá­ros, s belőlünk olvasó nép? Az olvasó ember érdek­lődik az új könyvek iránt A megnyitó vendégköny­vébe 17 aláírás került. Re­méljük, jövőre talán már több lesz. (— ó) Raktáron a tartalék könnyebben megférnek az iskola padjaiban is. — Augusztusban valameny- nyi gyerek számára előkészí­tőt tartunk — azoknak, akik ősztől iskolások lesznek. Ilyen­Ezek a zsáktornyok a hibridüzem raktárá ban sorakoznak. Itt gyűjtik a biztonsági készle­tet, hogy ne legyen fennakadás az ellátásban. Foto: Péterffy ABONYI KRÓNIKA Mi érdekelte az abonyiakat? Értekezleten tárgyaltak a művelődéspolitikáról A> nagyközség kulturális életével és a művelődés to­vábbi tennivalóival foglalko­zott legutóbbi ülésén a köz­ségi pártbizottság. Tizenegy oldalas jelentés számolt be az eredményekről és azokról a problémákról, melyek még or­voslásra várnak. Megállapították, hogy je­lentős haladást lehet felmér­ni az iskolai oktatás korsze­rűsödésében, az audio-vizuá­lis módszerek alkalmazása óta. Ebben sokat segített a „Te­levíziót minden iskolának” akció, valamint az iskolai nevelő- testületek átgondoltabb, cél­tudatos tevékenysége. Meg­felelő szellemben gondoskod­tak azokról a gyerekekről, akik hátrányos helyzetben voltak kis társaikhoz hason­lítva. Ennek következtében a tanulmányi eredmények is sokat javultak ebben a tan­évben. A művelődési ház és a nép­művelési intézmények tevé­kenyégével kapcsolatban ar­ról számolt be a jelentés, hogy’ az érdeklődés az eddiginél na­gyobb volt az előadásokon, TIT-rendezvényeken. A múlt évben 74 ismeret­terjesztő előadás volt Abonyban és ezeket 8183- an látogatták. A KRESZ-akadémia és a Jó­zsef Attila Tsz szervezésében a tsz-gazdák köre igen sok érdeklődőt vonzott. Sajnos, a* ifjúsági akadémiáról és klub­ról ezt nem lehet elmondani, A nagyközségben az if­júság zenei és honismereti érdeklődése sokat javult. Ez mondható a szakköri te­vékenységről is, melyben szí­vesen vesznek részt. A hon­ismereti és a nemrég alakult barkácsoló szakkörnek sok lá­togatója volt. A jelentés végezetül a könyvtár problémáival, a fa­lumúzeum eredményeivel, a filmszínház tevékenységével és a tömegkommunikációs esz­közök terjedésével foglalko­zott. CSIKÓISKOLA A József Attila Termelőszövetkezet Vörös Csillag üzem­egységében huszonöt csikót nevelnek. A gépesítés ugyan nagy, de a lovakra is szüksége lesz a termelőszövetkezetnek. (Foto: Gyuráki) Éjszaka, lámpavilágnál ÚJSÁGGAL. KÖNYVVEL VIRRASZT Hosszúra nyúlik a csend, ahogy az épülő Tószegi úton a Gépjavító Állomás felé hala­dok. Sötét árnyat vetnek a házak, a fák. A csendbe csak egy-egy kutya vakkant, jelez­vén, hogy éberen vigyázza a gazdák álmát. A Gépjavító Állomáson fény ömlik ki a portásfülke ablakán, a sötét­be. A világosságra egybecső- dült, zümmögő rovarhad tán­cot lejt az ablak üvegén, a kis szobában ősz férfi olvas. Orra hegyén szemüveg ül, az újsá­got kicsit feltartja, a fénynek, hogy jobban lásson. Köszöné­semmel megzavarom a nyu­galmát. összehajtja az újsá­got, mielőtt beszélgetni kez­dünk. — Éjjeliőrnek lenni, — ez is egy foglalkozás. Vagyont őr­zök, azt tudom. Azt is, hogy nagyon kell rá vigyázni, hi­szen a miénk. A népé. Az ér­tékét nem tudom, mennyi le­het. Már tizenegy éve, hogy éjjeliőr vagyok. Tíz éven át hivatásosan, most pedig nyugdíjasként. Havonta 658 forint a nyugdíjam, kell egy kis kiegészítő hozzá. Itt hetein vagyunk, portások, őrök. Kö­zülünk egy nappalos, a többi mind nyugdíjas. — Mivel tölti az éjszakát? — Korábban, amikor még sok gép volt itt, mozgalma­sabb volt az éjjel. Jöttek- mentek az emberek, ellenőriz­ték a gépeket. Most ez nin­csen. Csak arra kell ügyelni, hogy idegen be ne jöjjön. Én olvasással töltöm itt az éjsza­kát. Újságot, könyvet hozok magammal. Amikor meg ér­zem, hogy kerülget az álom, megyek, sétálok egyet. Egyéb­ként itt az ellenőrző óra, ezzel kétóránként körbe kell járni a telepet, és a különbö­ző helyeken elhelyezett kul­csokkal húzni kell egyet raj­ta. így lehet bizonyítani, meg­tartottuk-e az előírt ellenőr­zést. Huncut kis masina ez. Pontosan rögzíti az időt, hogy mikor húztunk rajta, a kihe­lyezett kulcsokkal. Látja, rö­videsen indulnom is kell, — Nem félt még sohasem? — Ugyan, mitől, kitől? — Volt egy kollégám, az bizóny nagyon félős ember volt. Még az ajtót is kulcsra zárta, néha még a feleségét is elhív­ta, együtt őrködtek. Nekem jók az idegeim. De ha nem haragszik, — mennem kell. Még azt gondolják, elalud­tam, hogy nem húztam fel időben ezt a kis masinát. No, jó éjszakát! — Jó éjszakát, — búcsúz­tam Fehér Ferenc éjjeliőrtől. (Gyuráki) ÚJ SZAKKÖR IIMCSKA ÉS UMÁCSE1 Vasárnap a gyermeknapon mutatkozott be az ifjú közön­ség előtt a jászkarajenői mű­velődési ház bábszakköre. Műsorán szerepelt a Hagy­mácska és almácska, a Far­sangoló nyulak, Egyszer egy királyfi és a Csibetanya című bábjelenet. A sikernek nagyon örült a nemrég alakult szakkör mind a tizenhat tagja. Vezetőjük Katona Istvánná óvónő, aki most végzi a bábstúdiót. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom