Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

6 res» MECrEI 'ZfCirtap 1970. JÜNITJS 27., SZOMBAT Mecsektej — zsákszám A Mecsekaljai Tejtermelő Gazdaságok Szövetkezete — közismert nevén a Mecsektej — ezentúl „zsákszám” szállítja a tejet Pécsre. Az idei Buda­pesti Ipari Vásáron bemuta­tott tejcsomagoló gépet, az úgynevezett polipack-berende- zést a gyártó NSZK-beli cég a Mecsektej Társulásnak ad­ta át háromhónapos ingyenes kipróbálásra. A Mecsektej igazgató tanácsa máris elha­tározta, hogy megvásárolja a tejcsomagoló gépet, amely óránként ezer liter tejet képes tasakolni. Szerdán — a poli- pack premierjén — csaknem száz zsák Mecsektej érkezett Pécsre. BORZALMAS tragédia tör­tént Svédországban az egyik országúton: bentégett a ko­csijában egy asszony öt gyer­mekével. A szerencsétlen asz- szony éppen parkolóhelyet ke­resett az országúton, amikor hátulról egy teherautó rohant neki a kocsijának. A személy­autó benzintartálya felrob­bant, és a teherautósofőr sze­me láttára pillanatok alatt el­égett a kocsi és a benne ülő asszony, s öt gyermeke. HELIKOPTEREKKEL köny- nyítik meg a Moszkva köz­pontja és repülőterei, vala­mint külső kerületei és üdülő­telepei közötti utasszállítást. A Michail Mil tervezte kétturbi- nás, 3800 lóerős, 30 személy befogadására képes „MI—8” típusú helikopter a legalkal­masabb Moszkva közlekedési igényeinek kielégítésére. A helikopter-leszállóhelyek meg­építésével évente 600 ezer utas szállításának problémája ol­dódik meg. A MILÁNÓI rendőrség há­rom pénzhamisítót vett őrizet­be. A hamisítók 100 ezer lírás bankjegyeket állítattak élő nagy tömegben. Árnyak Nyársapáton Nyársapát szinte kihalt ezen a forró nyári délutánon. A kis házak ablakait sötétítő- függönyökkel takarták el, a gyerekek is pilledten játsza­doznak a kerítések tövében. Festők vásznára kívánkozó kép. A község közepére épített egészségházban nincs rendelés si idő, de a kapu kilincse en­gedelmeskedik a látogatónak. Az udvaron százszínű virág­ágy üdvözöl bennünket, és nagy-nagy tisztaság. A hűvös váró- és rendelőszobában pa­tyolatfehér a fal, tisztára sú­rolt a kőpadló. A község védő­nője, Szalai Károlyné, nemrég került az egészségház élére. Tanúja a kisbabák növekedé­sének, a kismamák örömének. Törékeny asszony. Nehéz el­képzelni, hogy naponta sok­sok kilométert tesz meg egyik tanyától a másikig. Igaz, né­hány hete már motorral sze­li az útak homokját. Beszélgetünk a felvilágosító­munka eredményeiről, a gya­kori értetlenségről, amikor hiábavaló a jó tanács. A tanyasi életmód még min­dig nehezen enged utat a modern gyermeknevelés mód­szereinek. Itt még mindig ér­vényes az olyan felfogás, hogy „mi is hatan ettük otthon a kenyeret, nem volt sem pa­pírpelenka, sem tápszer, még­is felnevelkedtünk”. Ezt a fel­fogást nehéz megváltoztatni a tanyavilág asszonyaiban. Nem véletlen, hogy a védőnő sza­vai aggodalmat fejeznek ki. Bármiről esik szó köztünk, mindinkább olyan érzésem van, hogy a tanyai gyerekek istápolójából — akarva, aka­ratlanul — a szociológus beszél. Nincs kéznél nyilvántartási könyv, az adatok a fejében vannak. Jelenleg tizenöt gye­reket kellene sürgősen állami gondozásba vétetni. Rajtuk kívül még tíz kiskorú gyermek él — négy családban — ve­szélyeztetett környezetben. Eb­ben az évben sok utánajárás­sal, már öt nyársapáti gyerek­nek adott otthont az állam. Okok: az apa, de sokszor mindkét szülő, rendszeres ita­lozása, munkakerüiése, er­kölcstelen életmód. A nehéz anyagi körülmények alig ját­szanak közre. Mégis ötven család él lehetetlen körülmé­nyek között, nemcsak a falak repedezettek, vakolatlanok, hanem hiányosak az ablakok, ajtók is. Télen nem egy he­lyen szalmával tömött zsákok kerülnek az ablakokba. Nem csoda hát, ha egy-egy összejövetelre, előadásra, rit­kán telnek meg a művelődési ház széksorai. Nyársapátnak a legutóbbi népszámlálás ada­tai szerint 2200 lakosa van. Ebből körülbelül 200 család él a község területén. A 16 kilo­méteres körzetben levő tanya- világból nehéz kimozdítani az embereket, ha csak nem bál­ról van szó, mert akkor egy talpalatnyi nem sok, de any- nyi üres hely sincs a bálte­Jósvafőtől a Stix patakig Az aggteleki barlangvidéket tovább fejlesztik, csinosítják. Jósvafön a templom és a pa­tak közötti terület mintegy száz esztendővel ezelőtt épült, Fűtőolajvásár Értesítjük t. vásárlóinkat, hogy július 1-től augusztus 15-ig a fűtőolajat 1,70 Ft helyett 1,60 Ft-ért hozzuk forgalomba. ÁRUSÍTÁS: Budakeszi - Törökbálint - Kistarcsa - Vecsés - Szigetszentmiklós - Tököl Pomáz — Kismaros — Dunakeszi községekben, fűtőolaj-telepeinken. Biztosítsa Ön is őszi—téli fűtőolaj-szükségletét. Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Kőműves szakmunkásokat és segéd­munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat, nyári szünidős diákokat, éjjeliőröket, minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a // PROSPERITÁS" KTSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. népi műemlék jellegű lakóhá­zak közül tizennyolcat véde­lemre javasolnak. A hegyek közé zárt festői szépségű völgyben kialakított tengerszem tavat új gátrend­szer építésével megnagyobbít­ják, kristálytiszta vizébe piszt­rángokat telepítenek és erdő­vel övezett partján strandot alakítanak ki. A jósvafői Béke gyógybar- lang környékén korszerű sza­natórium építését tervezik. A világhírű barlangban a föld alatti Stix patak vizének felhasználásával, 400 méter hosszú csónaikázótavat képez­nek, az aggteleki bejáró mel­letti régi szállót pedig mú­zeuminak rendezik be. Stíl — a keresett Bútorgyártásunkat mintegy félmilliárdos beruházással kí­vánják fejleszteni a követke­ző ötéves tervben a kisipari szövetkezetek. A szocialista országokban és Nyugaton egy­aránt főleg a stílbútorok ke­resettek. Ezért a gyártmány­struktúrát is ezeknek az igé­nyeknek megfelelően kíván­ják kialakítani. A stíl-, illetve stilizált bútorok kapják a fő­szerepet a júliusi leningrádi magyar lakberendezési kiál­lításon is. A szövetkezeti bú­toripar 20 lakószobával képvi­selteti magát; azokkal a tí­pusokkal, amelyeket a jövő évre megrendelői figyelmébe ■ajánl. A kiállítás után kerül sor a jövő évi szerződések megkötésére, a leningrádi be­mutató sikerétől tehát igen sok függ. „ARANYOS“ FIKUSZ „Ezüst“ rózsák A napokban tért haza a magyar küldöttség a hagyo­mányos zágrábi nemzetközi virágkiállításról és vásárról, amelyen eredményesen szere­peltek kertészeti vállalataink. A kertészeti egyesülésben el­mondották, hogy az erős me­zőnyben — kilenc ország ver­senyében — , elismerést szer­zett a szép magyar anyag. Aranyérmes lett a pécsi Ker­tészeti Vállalat fikusza. A debreceni kertészet Begónia Rex-e és a hódmezővásárhelyi vállalat Super-Stár rózsája ezüstérmet szerzett. Ezenkívül a magyar virágkötők is öí ezüst-, s bronzérmet nyertek. remben. Az anyák iskoláján és egyéb TIT-előadásokon vi­szont jóvai kevesebben vannak, de annál forgalma­sabb a község közepére épí­tett italbolt... Szalai Károlyné így mondta: — Fizetés napján sok csa­ládfőnek vezet az útja a kocs­ma felé. Az alkoholizmus ne­héz állapotokat teremt. Egy­szer egy előadást szerveztem az alkoholizmus ellen. Az elő­adó és én örültünk, hogy ép bőrrel kijöhettünk a teremből. Az, hogy szalmazsákokkal otö- mik be az ablakokat, hogy ápolatlan gyerekek élnek kö­rülöttünk, ennek köszönhető. Kocsma helyett bisztró, nap­közi otthon, járdák, utak kel­lenének itt. A tervek és az el­képzelések már ott fekszenek a községi tanács elnökének asztalán, megvalósításra vár­va. Jó lenne, ha valóra is le­hetne váltani valamennyit! (csat—) HOTEL EVEREST KILÁTÓ A nepáli kormány igyek­szik mindent megtenni a hi- malájai idegenforgalom fel­lendítése érdekében. Ennek keretében japán magántőke részvételével üdülőszálló épül a nagy csúcsok felé vezető utak felezőpontjában, a 3800 méter magas Namche- hegyen. Az építkezés tavaly novem­berben kezdődött és a tervek szerint idén december 24-én megnyílik a „Hotel Everest Kilátó” nevű szálloda. Kőépületének 12 vendég­szobája 24 személy befogadá­sára lesz alkalmas, de a kö­vetkező öt évben 70 személyre bővül a szálloda befogadóké­pessége. Kis méretei ellenére a városi szállodáknak meg­felelő kényelmet nyújtja üdü­lővendégeinek: saját áramel­látása, központi fűtése és oxigéndúsító berendezése lesz. A szállodát építő közös ja­pán-nepáli vállalkozás tervei szerint repülőgép fogja szállítani a vendégeket Katmandu (Nepál fővárosa) és a szál­loda között. Ezért repülő­tér is épül a Namche- h egyen. A Katmandutól 170 kilomé­terre levő vidéket ugyanis gépkocsival nem lehet elérni, gyalog pedig 12—13 napig is eltart az út. Villamoson — A mai fiatalság egyálta­lán nem tartja tiszteletben az idősebb generáció tagjait! — mondja felháborodottan a vil­lamoson egy ülő férfiutas. — Nem értem, hogy tulaj­donképpen mit akar ön ezzel mondani — kockáztatja meg a kérdést egy előtte állva uta­zó fiatalember —, hiszen ép­pen most adtam át önnek a helyemet. — Igen, igen, de a felesé­gem még mindig áll! N a, héha, mi történt ott elöl! Eddig olyan nyugodt, békés volt a dél­után. Egyenletesen zúgott a motor, ringatott az út, megálltunk, ahol meg kellett állni, mentünk, nem voltak hirtelen fékezések, éles kanyarok, hár­man, négyen bóbiskolok, egy diák kinézett az ablakon, a kalauznő néha csörgött unal­mában a pénzével, nem történt tehát eddig semmi, és most egyszerre elszabadult a vi­lág, hogy lehet ez! Nem érti! — így a ka- lauzno —, nem érti, üres az egész busz, de nem létezik, hogy beljebb mennének, leül­nek az első útjuikba kerülő ülésre, le az ajtó szájába, aztán törődnek is a másikkal! Olya­nok ezek, esküszöm, hogy az borzasztó, és így megy hétről hétre, évek óta, ebbe bele kell bolondulni, bácsika, hallja-e, álljon már fel innen, menjen oda beljebb, látja, magáé az egész busz, végig is fekhet, csak menjen innen, nekem itt nyitnom, csuknom kell ezt a rohadt ajtót! Leülnek ide, az ajtó szájába, mind ilyen, jaj, hát reggel négy óta egyebet se csinálok, csak küldöm beljebb őket, ez borzasztó! A bácsika nyalkán ráncos a bőr, de amúgy nem is olyan „bécsika”, vállai jócskán ki­emelkednek a nem éppen alacsony üléstám­lából, morog félhangosan, feltápószkodik, lép egyet, de csak éppen egyet, nem távolodik el túlságosan az ajtó közeléből, leül szembe ve­lem, elöl, a négyes ülések egyikére... Nézem az arcát. Nem vettem volna észre, tudom, ha a ka­lauznő a helyéért nem pöröL Felszállt volna az öregúr, leült volna, oda, vagy máshova, vagy akárhova, végig utaztuk volna együtt, egy fedél alatt az egész utat anélkül, hogy figyelemre méltatom, sőt!, számomra a busz sem állt volna meg s el se indul. Térdemen az aktatáska, rajta a kinyitott könyv, Agatha Christie néni izgalmas A Bertram szállója, éppen „— baleset érte. — Miféle baleset? — Elütötte egy autó, agyrázkódást szenvedett, de természetesen az is lehetséges, hogy le­ütötték. — Ó! Értem. — Ez elgondolkoztatta Miss Marple-t. — ö maga nem emlékszik? — Ö azt mondja — Davy főfelügyelő isimét meg­nyomta a szót —, hogy nem tud semmit....” Nézem az arcát. Nézem az arcát! Ismerem — az apám, halála előtt fél évvel! Mereven néz ki az ablakon, messze. A vé­kony fákon túl barna tehervagonokat húz a villanymozdony, s azon is túl, a domb tetején régi kastély pirosiiík, valódi kastély, nem kú­ria — kastély, s azon túl már az ég felhőt­len színével. Néz ki és az orra akaratossá teszi az arcát. Fekete bakancsban van. Nem is bakancsban, magasszárú, rücskös disznó­bőr cipőben. Ahogy ült, a nadrág felhúzó­dott és előszürkéllett a vastag pamutzokni. Térdén tartotta hosszú, inas kezét. Fekete kalap volt a fején, pontosra, egyenesre téve. A bőrt a szájánál megemelte a műfogsora. Vékony csíkra zárja a száját, ellenségesen és a nyakán elöl is redőkbe szaladt a bőr. Fel­vette otthon fehér, kunkorodó gallérú ünne­pi ingjét, mely a kabát alatt horpadt mellé­re tapad. Fekete kabátját mintha finom or­szágúti por lepné; keskeny csíkban végződik a kábát hajtókája. Ez tízéves ruha. Akkor vette, amikor még dolgozott, legyen majd, ha nyugdíjba megy. A bakancsot is akkor vette. A kalapot is talán. Készruha, s ezekkel a készruhákkal mindig annyi baj volt, szikár alakjára ha jó a kabát, rövid a nadrág, ha jó a nadrág, lötyög a kabát Ezt a ruhát a nadrághoz igazodva vette. Nyakkendő nincs a nyakán. A nyakkendőt sohasem szerette. Amíg élt a felesége, az igen, az sokat veszekedett ezért, névnapokra és ka­rácsonyra azt vett ajándékba. Az összes kö­zött egy volt, egy világoskék csíkos, ami úgy- ahogy még megtetszett, arra csomót kötött, s folyton azt húzogatta a nyaltára. Aztán, hogy egyedül maradt, illetve hát a fiával, még jó­darabig azután is hordta. Talán kegyelet­ből. Vagy inkább megszokásból. De eirongyo- lódott. Az öregember fülei eléggé elállnak. Na­gyok, ez istenadta tulajdonság, de az, hogy elállnak, annak magyarázata Is van. Valami­kor, nagyon régen, vékony-legény korában csak úgy tudott elaludni, hogy betakarózott velük, a lapátokat előre hajlította és úgy he­lyezte rá a fejét a meleg párnára. S amikor rádöbbent, hogy a lányolt megkuncogják a füleit, mar késő volt minden. Vannak dol­gok, amiket nem lehet visszacsinálná... Me­reven néz ki az ablakon, szigorúan. Otthon is így szokott ülni, a konyhaasztal­nál. Amint hazaért a műhelyből, felvette a rózsaszínű inget, fejére rakta a zsíros-barna kalapot, az ing ujját békaizmaira gyűrte, rá­gyújtott, tenyerébe támasztotta az állát és nézett iki a konyha ablakán a kopár, üres udvarra. Aztán a falat nézte, feltartva kissé a fejét, ahol a mennyezet a föld felé görbül. Mintha belül valami nagy fájdalma lenne, a vesénél talán, vagy a gyomornál. Ezt mu­tatja az öregember arca. Ha bántotta vala­mi, akkor is megjelent ez a szürke árnyék az arcán. Az utolsó félévben, haláláig így volt ez már örökké. így lesz ez most már örökké. Az orrából hegyes szőrszálak meredeznek. A merev tekintet, a vékonyra feszült száj ro­kona ez. Három héttel előtte is — vette a fényes ollót, az ablakihoz állt, a kerek, repedit- üvegű borotválkozótükörbe szorította az ar­cát és pattintgatta a szőrszálakat. Az öregember behozza a tekintetét, az iHést nézi maga előtt, az ülés ezüst fogantyúját, a fényesre mosott tiszta gumipadlót, a mélyet* részeken még sötétszürke a víztől. Aztán hát­ra néz, az autóbusz végébe, oda, ahol nem ül senki, és ahol semmi sincsen. így már látom a szemét. Kék. Átlátszó, világoskék. Ritka, hogy egy öregembernek kék a szó­mé. Ha rám néz. megismer! Nem mozdulok, ér­zem, a verejték a homlokomról a szemöldö­kömre szalad, a szem gödrébe, a nyakamba...' Az, hogy valakinek kék a szeme, még nem jelenít semmit, s nem jelenti törvényszerűen azt, hogy könnyes, álmodozó, mosolygós em­ber. Szép szavak nélkül is szerethetjük egy­mást. Egyik nap is: olvasol, mindig csak ol­vasol, ahelyett, hogy fát vágnál és hoznál be vizet, a szennyesvizet is kivihetnéd egyszer, nem lehet semmire kérni! Ha kihamuzza a kályhát, csupa szemét a konyha, ha elküldöm a boltba, hazahoz minden szemetet, borzasz­tó egy élhetetlen ember. A rádiót bömöltetd, azt az egyet tudja bömböl csak egész nap, folyton csak a zene, a szórakozás... Még ha legalább értené a szövegét, de nem ért egy szót se, csak bömbölteti, reggeltől estig... Ha rám nézne, megismerne! Na, mi van öcskös, hova, hova, letelt a munka? Elfáradtál, ugye, hát így van ez, egyszer eljön ez is. meg kell keresni a betevő falatot, nincs megállás, s a legszomorúbb az egészben az, hogy egy idő után az ember várja azt a nyugdíjat, várja nagyon, pihen majd nagyokat, sétál a nap­fényes délelőttökön, ebéd után alszik jó na­gyokat, meghallgatja a rádióban a híreket; az ember várja, hogy leolvadjon az arcáról a szigorúság, maglágyuljanak a vonások, aztán hirtelen jön valami... Azt se tudja, hogy mi, de érzi, hogy erős az az ismeretlen valami, megragadja, elindul vele, viszi, viszi... Nem tart sokáig, egy fed év az egész... Ha rám néz, megismer... Rám néz. Hideg kék tekintete belefúródik az enyémbe, érzem, kétségbeesetten nézem, az ablakon gyenge szél surran be, a homlokomra és a szám kör­nyékére hűvöset hoz, kinn felhőbe bújik a nap, az ablak függönyénél egy légy kínlódik, a zöld fák közé, a szabadba szeretne repül­ni... Néz, még mindig néz, kék a szeme, olyan kék, mintha tintát és tejet kevertek volna össze... Csikorog a fék, zöld pulóvere® birkózó a, pilóta, nem káromkodik, tekeri a kormányt, játékszer a kezében, gázt ad, me­gyünk tovább, a kalauznő papíron összesíti az eladott jegyeket, benzinkút mellett hala­dunk, ÁFOR, vacak Trabant normál benzint iszik, a kalauznő hátra szól, végállomás kö­vetkezik, végállomás következik, szól hátra a kalauznő. Deregán Gábor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom