Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-26 / 148. szám
JÉGVERÉS UTÁN Melléküzem — másod vetés BESZÉLGETÉS A NY ÁREGYHÁZI BÉKE TSZ PÁRTTI1 KÁRÁVAL A képen két gondterhelt, figyelő, töprengő arc: a nyáregyházi Béke Tsz elnöke, Lánczy Kornél és Gáli Lősz. ló főmezőgazdász. A felvételt a tsz párttitkára, Kerekes Ferenc készítette azon az emlékezetes június 17-i reggelen, amikor éjjel a jégverés elpusztította kertészetünkben a dinnyét, káposztát, sárgarépát. A kár az előzetes számítások szerint — közel egymillió forint. A párttitkár behozta a képet a szerkesztőségbe. Nem holmi fájdalmas önmutogatásnak szánta, hiszen szavaiból, egész lényéből a természetes derűlátás sugárzik, önként adódik a beszélgetés: mivel próbálják ellensúlyozni az elemi kár okozta kiesést? — Azonnal hozzáláttunk egy új melléküzem szervezéséhez. Olyanra gondoltunk, ami ritka és keresett, tehát jól fizető. Fafeldolgozó üzemet szerveztünk, egyelőre három szakemberünk és három gépünk van hozzá. Mit gyártunk? Úgysem találja ki: áUálámpákat, csillárokat — fából. Már 35 ezer darabos megrendelésünk van, ebből 20 ezret 30 forintos, 15 ezret 40 forintos darabonkénti árral adunk el. A csillárokra még nem állapodtunk meg, az egyik mester ugyanis még módosítani akarja, tetszetősebbé tenni a tervezettet. Természetesen, nagyobb létszámmal, több géppel szeretnénk dolgozni, most keresünk faesztergályosokat. Ha sikerül megfelelő létszámúra fejlesztenünk ezt a kis melléküzemet, félmilliós tiszta hasznot hozhat, amivel visszatéríthetjük a befektetést és még nyolc-tíz forinttal meg- toldhatjuk a munkaegységet. Emellett persze, a lakatos és a mintakészítő melléküzemünk is jól megy, itt körülbelül egymillió 800 ezer forintos bevételt terveztünk. — A tsz elnöke és a főmezőgazdásza is új ember. Hogyan ítéli meg a párttitkár és a tagság néhány hónapos munkájukat? — Az a véleményünk, hogy nagyon jól jártunk. Lánczy Kornél gyakorlati mezőgazda- sági szakember, hiszen a monori Kossuth Tsz főmezőgazdásza volt évekig. Nagyon jól ért az irányításhoz, szervezéshez, emellett igazságos, pontos ember. És ráadásul: nagyon jó kereskedő. Mert a tsz-tagság ezt is számontartja, és főleg: fontosnak tartja. Például most térünk át a szarvasmarha-állomány nega- tivizálására, s bizony nem kis gondunk volt, hogyan szabadulhatnánk meg a pozitív állománytól. Különösen a vemhes üszők esete volt reménytelen, még a tsz-tagok- nák sem kellett, kihelyezésre. Az új elnökünk ezeket is eladta. Gáli László a Vecsési Állami Gazdaságból került hozzánk, ugyancsak a tavasz- szal. Róla is csak a legjobbakat mondhatom: jó szakember, nyugodt, higgadt. Jól megértik egymást az elnökkel és a tagsággal. — Mit terveznek a melléküzem beindításán kívül a jégverés okozta károk csökkentésére? — Mintegy kétszáz holdon tarolta le a veteményeket a jég, a legnagyobb kár a kertészetben volt. Céklát, télikáposztát tervezünk a helyére. Most persze, még nem kezdhetünk hozzá, mert itt a kapálás ideje. A jó idő hatására nagyon szépen megindult a kukoricánk, kilábolt a sárgaságból, szinte jó nézni a haragoszöld táblákat. A búzánk is szép. Egyszóval: bizakodunk. (f. o.) TANÁCSÜLÉS lesz ma délután 6 órakor Ecseren, ahol az ÁFÉSZ beszámolója hangzik el a lakosság áruellátásáról és a hálózat fejlesztéséről. Megépült Monoron az új gázcseretelep, szó se róla, nagyon kellett már, nem szükséges magyarázni, hogy miért. De! Az egyszerűség kedvéért bevezették, hogy nem „itt a pénz — viszem a palackot” — alapon megy a gázkiadás, hanem az ember a tömeg végén vár néhány órácskát, hogy odajusson, ahol bilétát adnak neki, aztán a bilétával megy a palackért, cserebere — közben az üres palackot hur- colássza magával —, és viheti a gázt. Azaz hogy vihetnél Mert bejutott ugyan a tárolóPILISEN VOLT TANÍTÓ1 EGY KORÁN ELFELEDETT KÖLTŐ Bakó József még fel se cseperedett, elhalt az apja; kis- falusi bábaasszony édesanyja nevelgette, óvta, ápolgatta szegénységben, de olyan nagy szegénységben, hogy az erdőről szedegették a tüzelő galy- lyat. S amikor már „kilátszott a földből”, lovat vezetett a járgányos cséplőgép előtt, de nem sokáig. Egy téli csúszkáláson úgy elzuhant, hogy eltört a csontja, rosszul forrott össze, alkalmatlanná vált minden paraszti munkára. Cipésznek tanult, s belenőtt a munkások szervezett társadalmába. A Tanácsköztársaság bukása után hét hónapot raboskodott Kőszegen és ekkor zen- dültek fel szépséget és igazságot hirdető versei a Népszavában, a Nyugatban, a Pesti Naplóban. Félnőtt fejjel iratkozott be a soproni tanítóképzőbe, hogy tanítsa osztályos társait a szabadulás vágyára, módjára. Népe tanítója volt haláláig, 1962. április 7-ig. Hét verseskötete került ki a nyomdából: Árva Kalászok, Földem, Kié ez a lélek?, Sír a puszta, Mélybe — mégis fölfelé, Két pillér közt és a Télkergető. Regényei és elbeszélésikönyvei a Kapaszkodók, Ki a bűnös?, Hínár, drámája a megrázó erejű Ezer hold. Akkor ismerkedtem meg vele, amikor az én szemem is nyiladozott, mint a két háború közti értelmiségnek: tudatosan látva a világot, a tankönyvek és kormányzati igék ellenében kijárogatva a Sza- páry grófok külső majorjába, szagolni a szalmafüstös szegénységet, a kommención tengődő nyomort. Ott élt a gróf, aki nélkül senki be nem juthatott a faluba, s aki társaival, a vármegye többi urával felfüggesztette állásától Bakót, engem pedig csendőri megfigyelés alá helyeztetett. „Mi lesz velünk, Jóska?” „Velünk csak lesz valami, ezek azonban eltűnnek a föld színéről.” Bakó József Pilisen volt tanító, én a szomszédos Alber- tin. Összejártunk vele és Hanny Lajossal, Mester Sándorral, Varga Lajossal. Népfőiskolát szerveztünk, de nem azt tanítottuk, amit a vármegyei népművelési felügyelő jóváhagyott. Szociografáltunk és olvasmányunk volt a Néma forradalom, a Viharsarok, a Puszták népe, a Feltámadás Makucskán. Bakó írásai sorra jelentek meg idehaza, én az amerikai magyarok újságjait láttam el tudósításokkal a szépséges haza szépséges tájairól és a háborúra készülődő urak országáról. Mert a háború elkerülhetetlen volt a gyárosok, bankárok, bányatulajdonosok és nagybirtokosok akaratából. Feljártunk a népi írók matinéira és Szabó Dezső hónap utolsó péntekéire, szívni a németellenességet, és nem voltak illúzióink a végkifejletre. Az alberti és pilisi cselédek még mindig négyen főztek egy konyhán, a falubeli zsellérek fát loptak a birtokosok erdeiben, hág"' meg ne fagyjanak. Burjánzottak a szekták, a kisparaszti gazdaságok csődbe jutottak, a nép kimerült, egykébe zuhantak egész országrészek. A népi írók dörömböltek és 1943-ban Szárszón kimondták, hogy ezt a háborút elvesztettük. „Most pedig itt van a háború vége, s minden eszmecsere késő és reménytelen. Az emberek nem meggyőzni és meggyőződni akarnak, hanem ítélni és szerepet játszani... Az öntisztulás útja nyitva áll előttünk, az életet leszorító mészvázat ledobhatjuk”, hangzottak el Németh László szavai, amelyek se megdöbbenést nem keltettek, se csodálkozást, legfeljebb zsivajos lármát a németbarátok körében. Néhány hónap múlva kivittek a harctérre, és mint tartalékos hadnagynak, adtak olyan kitaposott sarkú, csárn- pás csizmát és vérfoltos köpönyeget, hogy menten eszembe jutott Szárszó. Negyvenöt végén előkerültem, a megszervezett parasztpárt már várt reárn és Bakó József Pestről írt karácsonyi lapja: „örülök életkedvednek. Nagy szükség van reá. Annyi fancsali képű emberrel találkozom, szinte jólesik serkentő mozdulásod a jövőnk felé. Híreidből látom: érdemes a népért dolgozni. En is utánajártam, hogy könyvbéli igényeteket ne koplaltassuk. Ha éhes a lélek, tápláljuk ... Gyere be, szeretnék Veled beszélni, mert fontos terveink vannak, és idejekorán kéznél légy.” A felszabadulás után a Köz- oktatásügyi Minisztériumban, a Köznevelés szerkesztőségében, könyvtárakban dolgozott és írta verseit. Népi író volt, tehetséges. Szerénysége, mindenkor helyes úton járó bal- oldalisága háttérben tartotta. Utoljára fővárosi lakásán, a Budafoki úton találkoztunk. Beteg volt már nagyon, búcsúzóul ölelésre lendült már- már a karom, mikor szemében mosoly csillant: „Ne érzelegjünk, Lajos.” Az írószövetség temettette el. Pilisen, az Országúton lakott árendábam, szemben a Nyáry bárók kastélyával. Sokan emlékezhetnek még magas, nyúlánk, kissé bicegő, boto. alakjára, kérlelhetetlen igazságosságára. Ügy lehet, hogy ezek a sorok megmozgatnak ott néhány kezet virágot szedni a szép nyári réten, ráhelyezni Bakó tanító úr régi küszöbére és az iskola asztalára. Hídvégi Lajos JÁRÁSUNK 7. NAGYKÖZSÉGE: SÜLYSÁP JULIUS LÉN KÖZÖS ÜNNEPI TANÁCSÜLÉS A napokban Tápiósülyben tanácsülést tartottak. Napirendjén a község lakosságának élelmiszer-, iparcikk-, tüzelő- és építőanyag-ellátása szerepelt; mindezekről Mátyás Endre, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője számolt be. Elmondotta, hogy hetenként általában két sertést vágnak le, ezzel azonban nem tudják kielégíteni az igényeket. Marha- és baromfihúsból megvan a kellő mennyiség. Gondban vannak még a kenyér elosztásával is: ellentét van az ÁFÉSZ és a Gyomról Sütőipari Vállalat között. Két héten belül azonban szerződést kötnek, ami remélhetőleg elsimítja az ellentéteket. s-ügy helyiségbe, de mivel onnan nincs lejárat, mert a tervezők a jó magas alaphoz csak egyetlen lépcsőt konstruáltak — vár és latolgat. Az egyetlen lépcsőt közben ugyanis elözön- lötték a várakozók, tehát két választás van: vagy vállára dobja a tele palackot, s behunyt szemmel átverekszi magát a tömegen, vagy ügyes szaltóval leugrik a betonfolyosóról, természetesen a gázpalackkal együtt. Igaz, ha jól belegondolunk, ez egy fejleszthető, új sportág lenne, de idős nénik és bácsik egyelőre húzódoznak a dologtól. Tehát valami más megoldást kellene találni. Annál is inkább, mert a gázpalackok kiadója is azt találta mondani, hogy ilyen körülmények között „idegbajt kap az ember!” Úgy találom, hogy nagyon igaza van... (köblén ez) A „szerencseárus“ A monori gyorsbüfében találkoztam Zöldi Imre bácsival, a monori posta nyugdíjas hírlapkézbesítőjével. Éppen végzett már a lapkihordással, s most elővette műanyag zacskóját, amelyben maroknyi szerencsesorsjegy lapult. — A monori OTP megbízásából, „másodállásban” vállaltam el a sorsjegyeket. A megjelenésük óta mintegy négyezer darabot adtam el. A legtöbbet itt, a gyorsbüfében. — Akadt-e a horogra nagyhal? — Inkább csak nyolc—húszforintos „aranyhalacskák”. Az igazi nagy fogás az én sorsjegyeimből, úgy látszik, hátra van. — Es a. hírlapok? — Reggel öt óraikor itt vágyóik a vasútállomáson, az újságok érkezésénél. Fél hatkor már a Rákóczi-telepen, a körzetemben karikázok. 386 családot keresek fel naponta. Közülük a folyóirat- és szaklapigénylőket leszámítva, mintegy 273 család a rendszeres előfizető. — Pest megyei Hírlapból hányat ad el? — Jelenleg 102 a körzetemben az előfizetők száma. Ez a szám azonban mindig emelkedik; utána a rádióújság következik 83 darabbal. A Nők Lapját 47, a Népszavát 27, a Ludas Matyit 4 előfizető várja. — Van-e súlya a táskának? — Van bizony, de különösen azokban a napokban volt nehéz, amikor kézbesítés közben az egyik ház kerítése mellől ellopták a szolgálati kerékpáromat. Szerencsére, előkerült, a tettessel együtt. (baky) A kérdéshez csaknem vala-1 mennyi tanácstag hozzászólt. Bódis Pál, a járási kereskedelmi osztály vezetője elmondotta, hogy a közelmúltban megvizsgálták az ÁFÉSZ- boltokat. Alapvető élelmiszerekkel az egységek el vannak látva, csupán tésztafélékben van hiány. Hamarosan jön azonban Jugoszláviából olcsó tészta. A Virágzó Tsz Fő utcai zöldségesboltjában igen jó az áruellátás. Jártak a tsz kertészetében is és örömmel tapasztalták, hogy a Virágzó Tsz paprikája a legszebb a járásban. Ezután áttértek a második napirendi pontra. Simon László tanácselnök elmondotta, hogy a legutóbbi tanácsülésen a tanácstagok hozzájárultak Tápiósüly és Tápió- sáp községek egyesüléséhez. Az új község neve: Sülysáp lesz. A nagyközség lélekszáma ezzel hétezerre emelkedik. A tanácstagok ezután kérték, hogy Sülysáp községet szeptember 1-vel minősítsék nagyközséggé. Ezután elhatározták, hogy június 30-ár, a végrehajtó bizottság és az állandó bizottság tagjait visszahívják. Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára elmondotta, hogy előző nap a tápiósápi tanácsülés is kérte Sülysáp község nagyközséggé való átszervezését. Sülysáp ezzel járásunk 7. nagyközsége lesz. A két községi tanács közös ülését a sülyi művelődési házban, július 1-én tartják. Az ünnepélyes tanácsülés előadója a járási tanács vb-elnö- ke. Ezen a napon választják meg a végrehajtó bizottság és az állandó bizottság tagjait. Krátky László A vácrátóti botanikus kertbe kir ándultak a maggyáriak A monori maggyár dolgozói nemrég kirándulást tettek a vácrátóti botanikus kertbe. A kirándulók nagy érdeklő-, déssel hallgatták a botanikus kert történetét, és mivel bizonyos fokig szakmájukba vág,, azt is megjegyezték, hogy a botanikus kertben 2300-nál több fa- és cserjefajta található. Megcsodálták a pálmahá-. zat, az orchideákat, a mimózát és a sziklakerti növényeket. Gyönyörködtek a fehér tündérrózsákban és a sárga tavirózsákban. A botanikus kertből még át- rándultak Vácra, majd a Pokol-szigeten töltöttek néhány hangulatos órát. (petricsné) ÖT PERC Varga Miklóssal Varga Miklós újból felsőbb osztályba lépett. A nagyon tehetséges, 21-szeres magyar ifjúsági válogatott labdarúgó kiöregedett az ifi korból — és rögtön meghívták az utánpótlás válogatott keretbe. Két mérkőzés között szakított időt arra, hogy a vecsési művelődési házban élményeiről beszéljen a barátoknak és ismerősöknek. — Nagyon szerencsés vagyok, hiszen ritka élményekben volt részem. Egy év alatt jártam Koreában, Indonéziában, Malaysiában, Skóciában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Ausztriában. Tagja lehettem egy igen jó szellemű és kitűnő ifjúsági válogatottnak, sikerült bekerülnöm a Csepel első csapatába állandó tagként. Sok-sok emlékezetes mérkőzést játszottam egy év alatt. Djakartában 120 ezer néző előtt játszottunk, a ritka gyönyörű Malaysiában az én két gólommal nyertünk 2:l-re a válogatott ellen. Sajnos, az NB I-ben még nem sikerült gólt lőnöm. A Salgótarján ellen csukafejesből szereztem gólt, a játékvezető nem adta meg. Percekig tüntetett a közönség. Ügy érzem, szeretnek Csepelen, a közönség mindig buzdít, lelkesít. Sokat elértem már — de —, és ezt ne vegye senki szerénytelenségnek —, többet szeretnék. Az ifiválogatott után az utánpótlás jön, utána pedig... Nem mondja ki, de a címeres magyar mezre gondol. Az év elején a Magyar Ifjúság kérdést tett fel egy szurkolónak — hogyan állítaná össze a válogatott keretet. Varga Miklóst, az alig 19 éves játékost a szurkoló beválogatta. Nos, a kivételes tehetségű vecsési fiú a legjobb úton halad álma megvalósulása és a szurkoló előlegezett bizalmának teljesítése felé. Vecsésen és szerte az országban sokan kísérik féltő szeretettel az útját. Szalontai Attila MAI MŰSOR MOZIK Monor: Célpont: a híd: Pilis: Szüzek elrablása. Vecsés: Brúnó, a vasárnapi gyerek. Monoron hétfőtől szerdáig játsszák A nagy kék jelzés című magyar filmet. Főszereplők: Káldi Nóra, Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Psota Irén. I * f
