Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-24 / 146. szám

WST M tevéi v^LlWffP 1970. JŰNIÜS 24., SZERDA AMIT VÁRNAK ES A VALÓSÁG VAKACIO-O-Ó! ® /I pecabot mögött ACIÓ! KÁCIÖ! VAKÁCIÓ! Végre! Nincs gyerek, aki nem így sóhajt fel az utolsó tanítási napon. Aztán már csak az év­záró, kit érdekel! A bizonyít­vány? Úgysem lehet már vál­toztatni rajta! Ha a szülőik elé­gedetlenek? Könnyen le lehet szerelni őket: majd jövőre! Ilyen a vakáció, amikor vár­ják. Ilyen a valóságban is? IS api egy forintért * Kiléptek az életbe AZ UTCÁN Ár­Ráckeve, déli 12 nyék nélküli hőség. 12—13 éves fiúk ugyancsak megviselt labdát rugdosnak. Trikójuk átnedvesedett, orruk körül izzadságcseppek és a fel­vert por szétkent nyomai. Szőke, vékonydongájú fiú halad el mellettünk, figyelem­re sem méltatva a rohangáló- kat. Tóth Ferencnek hívják és a könyvtárba igyekszik új ol­vasnivalóért. Egyébként ötödik osztályos, és amint nagyon szabatosan kifejti, a vakáció legfőbb értelme, hogy több idő jut az olvasásra. Más dolga nincs nyáron. „Hégi csibészek...” bömböl a táskarádió, három kamasz állja körül. Kéjes mosollyal fordítják arcukat a nap felé, színes trikóik a párás meleg­ben fakóbbnak látszanak. „Bá­multuk a kis csajokat...” szól a rádió, ölk lennének a fel­ügyelet nélkül hagyott, unat­kozó fiatalok? Nem. Mint ki­derül, egyáltalán nem unat­koznak. Egyik barátjukat vár­ják, hogy úszni menjenek a Dumára. Addig — saját fülem­mel hallottam — a vietnami háborúról vitatkoznak. A Duna-parti nádasban há­rom, 7—8 év körüli gyerek ha­sal a maguk készítette peca­bot mögött. Valósággal pánik­ba esnek, amikor megjelenek köztük. Hogy itt vannak: ti­tok, a szökés izgalma és a vár­ható pofonok árán jöttek, de nekik megéri. — A víztől job­ban féltenek, mint a tűztől — világosítanak föl, SZERVEZETTEN — Jó. Lehet játszani. A töb­biek élénken helyeselnek. Többségük állami gondozott, vagy „hátrányos helyzetű”, ahogy ezt mondani szokták. A DOLGOZÓK 1970. június 5-én a Rácke­vei Járási Tanács VB.-ülésen tárgyalta a tanulók nyári fog­lalkoztatásának lehetőségeit. A Járási Úttörő Elnökség be­számolójából: „A legtöbb Is­kola önálló csapattáborozást zett szervezett. A délegyházi, a du- naharaszti Il-es számú és a majosházi általános iskolából többnapos autóbusz-kirándu­lásra viszik a gyerekeket. Du- naharasztiból 40 fős viziraj indul dunai túrára. Halásztel­kien helyi tábor van. Gondjaink: emelkedik a tá­borozás részvételi díja (300 fo­rinton alul már nemigen lehet táboroztatni). Az IBUSZ és a turistaházak már nem adnak kedvezményt, mint régebben. Emelkednek a helypénzek.” Hány általános iskolást érintenek ezek a szervezett programok a ráckevei járás­ban? Több mint tízezer gye­rek részesülhet örömeikbői. És akik nem kisdobosok, vagy úttörők? Rájuk is gon­doltak. Részlet a vb-ülés anya­gából: „Megteremtettük a kapcsolatot a könyvtárakkal és művelődési házakkal. Szak­köröket és vasárnap délelőtti szórakoztató, ismeretterjesztő foglalkozásokat kötelesek szer­vezni. Az MSZMP KB határo­zat értelmében az általános is kólák, a művelődési házak és a pártházak vasárnap is nyit­va tartanak. Hétköznap a nyá­ri napközikben felügyelnek a gyerekekre.” Ráckeve, az iskola udvara. Délután egy óra. Vagy egy tu­cat tomatrikós, nadrágos gye­rek, fiúk, lányok, vegyesen egy labda körül ugrándozva. Nyári napközi. Napi 1 forin­tért, háromszori étkezés, neve­lői felügyelet. A legeleveneb­bek: Zelei Etelka és Ildikó, testvérek. — Apukánk meg­halt. Anyuka egész nap dolgo­zik. — Mentek valahová nyaral­ni? — Válasz helyett must­rálnak, nem értik, mit kérde­zek. — Jó itt nektek? A járási tanácshoz eddig beérkezett adatok szerint csak az Erőspusztai Állami Gazda­ságban 192 gyerek — felsőta­gozatosak — vállalt munkát. A ráckevei Árpád Tsz-ben 90-en, az Aranykalász Tsz-ben 70-en, a vasútnál 15-e-n — dol­goznak. Kiskunlacháza, Munkácsy Mihály általános iskola. A ta­náriban Soós Ferenc magyar— énekszakos tanár ad felvilágo­sítást. — Nyári napközi csak a hó­nap végéig van, kevés a je­lentkező. A legtöbb gyerek dolgozik. 130-an a lacházi Pe­tőfi Tsz-ben szednek gyümöl­csöt, borsót, már az évzáró utáni naptól kezdve. Ipari üze­mekbe és maszek kisiparosok mellé majdnem ugyanennyien helyezkedtek el. Aki pedig se ide, se oda, az otthon segít, a háizrtájiban. Szabó Erzsébet és Katalin a még működő napközi termé­ben társasjátékoznak. Kaiti 7 éves, Erzsi 10. Egész nyáron reggel 6-tól déli 12-ig a peregi tsz földjén dolgoznak majd — napi 24 forintért, felnőttként. A szüleik elváltak. — Táborba nem menteik? — Az drága. Nálunk nincs kidobni való pénz — gyerekek szájából: felnőtt szavajárása. A GIMNAZISTÁK És a KISZ-esek? A kérdés­re, milyen „hivatalos” progra­mokon vehetnek részt a gim­náziumi tanulók, Tézli Károly, a ráckevei járási KlSZ-bizott- ság titkára válaszol. — Minden gimnázium leg­alább kéthetes tábort szerve­Verőcére, Kilián-telepre (a Balaton mellett). Kerékpár- túrák. külföldi utak. hazai or­szágjárás — szerepelnek a programban. Százan építőtá­borokba mennek. Az árvízká­rosultak megsegítésére 120-an jelentkeztek a járásiból: újjá­építési munkára. 50 százalé­kuk diák! A ráckevei gimnázium har­madikosai : Zsarubai Zsófia vékony, rövid fekete hajú lány. — Keramikusnak készülök, a nyarat tanulásnak szentelem. Délelőtt szüleinek segít a dömsödi cukrászrában, fagy­laltot árul. Németh József, a Csepel Autógyárban dolgozik június végétől. Érettségi után itt szerezz majd szakmát. Ad­dig is kell a pénz. Apja nyug­díjazás előtt áll. Mészáros Mária Dömsödről járt be Ráckevére, múlt idő­ben azért, mert most érettsé­gizett. — Végre pihenni fogok, na­gyon elfáradtam. Egyetlen to­vábbi gond: irodai állásit ta­lálni, de csak őszre, addig el­kel a segítség otthon is. ES A TÖBBIEK... Szalka György hetedikes, egész nyáron a háztájiban dol­gozik, reggel fél hatkor kel, korábban, mint mikor iskolá­ba járt. Mégis várta a vaká­ciót, most több ideje jut az elektromosságra, éppen egy világító doboz szerkesztésén fáradozik. Bállá Károly a harmadik osztályt végezte, az­óta már a Balatonban fürdik, saját, forintonként összegyűj­tött pénzén nyaral, ölvedi Jo­lán, aki a kecskeméti kereske­delmi szakközépiskola kollé­giumából jött haza felszolgá­lónőnek nyárra, az alsónémedi, ácsai gimnazisták, akik bicik­livel járnak át Dömsödre, a művelődési ház szombat esti, táncos rendezvényeire. Az országúton zörgő szekér, bakján a két lovat időnként msglegyintve — napszítta ha­jú. mezítlábas pöttömnyi gye­rek. Apjához megy a krump­liföldre. — Miért jó a vakáció? Csak a lovakra nézve, fel­nőtt komolysággal, összehúzott szemöldökű bölcsességgel — mondja: — Mert süt a nap, és nincs iskola. Kézfejével megtörli*a hom­lokát és még annyit mond: — Sietek. Varga Vera Járműmodellezés Fiatalok-idősebbek között mind nagyobb tért hódít a járműmodellek gyűjtése, ké­szítése. Nekik ajánljuk figyel­mükbe a Pest megyei könyv­tár irodalmi kalauzában fel­sorolt szakmunkákat. A hajómodellezők jó hasz­nát veszik Becske Ödön cik­kének. a kishajók építési-szer­kesztési alapelveiről. Olvas­hatnak a könyvben a felhasz­nálandó anyagokról és munka­eszközökről, a munkafolyama­tokról és az egyes típusokról. Az Autómodellezés c. könyv a törpe-robbanómotorok, se­bességi versenymotorok, lég­csavar- és gumimotoros moto­rok, pályavezérlésű és vitrin- modellek leirását tartalmazza. Petrik Ottó az elektromos modellvasút építését írja le készen beszerezhető alkatré­szekből. A vasúti modellezés kérdéseit összefoglaló mű első része az alapismereteket és a járműveket mutatja be, máso­dik része pedig a pályaépítés­sel és az elektromos berende­zésekkel foglalkozik. Prohász- ka Vladimir kis könyve, a Villanymotoros játékok és mo­dellek sok rajzzal és ábrával Szemlélteti a modellek njűkö- dését, szerkesztési elvét és alkatrészszükségletét. Számos tanácsot ad a motor kezelésé­re, javítására és a modellben való elhelyezésére is. A repülőmodellezéssel fog­lalkozókat két mű is segíti. A Repülőmodellezés c. leírja az összes repülőmodell-típus elkészítéséhez szükséges anya­gokat, szerszámokat és korsze­rű munkafogásokat. A már gyakorlottabb modellezők ré­szére ajánlhatók. Nagy Ernő a Helikoptermodellek tervező séről és építéséről ír. Elméle­ti és gyakorlati ismereteket közöl s többek között taná­csot ad a repülő csészealj ké­szítéséhez. EGYHÁZ ASHETYE BERZSENYI MELLSZOBOR Szobrot állítanak a kerne« nesaljai Egyházashetyén Bér-* zsenyi Dánielnek. A reform-] kor jeles költője e faluban született és élt • egy ideig. Mellszobra, Antal Károly Munkácsy-díjaS szobrászmű­vész alkotása, a község főte­rén kap helyet. Gyurgyalagok is a velencei madártérképen Üj településsel bővült a Ve­lencei-tó „madártérképe”. Az északi oldal homokos részén, a pákozdi domboldalon való­ságos falut építettek maguk­nak a gyurgyalagok. A meg­figyelők szerint a puha ho­mokjaiba vájt fészkekben több mint ezer gyurgyalag-család ütött tanyát. WAJDA-FILM LÉGYFOGÓ Készülődés a Duna-parton a hagyományos esti prog­ramra: a tábortűzre. A vidám szórakozást azonban komoly tanulás előzi meg a sződligeti úttörővezető-képző táborban, amelynek 200 lakója a gödöllői járásból érkezett. Az újonnan nyílt úttörő-paradicsomban kéthetenként váltják egymást a pirosnyakkendősök: nyár végéig a megye valamennyi járá­sából közel kétezer kisdiák látogat el ide tanulni és szórakozni. Fotó: Urbán A légyfogó ragacsos, mérge­ző, gusztustalan valami, ame­lyen megragad az a rovar, amelyet irtani akarunk. Az embertelen életforma raga­csos, mérgező, gusztustalan valami, amely megbénítja azt az embert, akit „irtani” nem akarunk. A színes lengyel film két ellentétes „emberfo­gót” mutat be: a visszahúzó, sekélyes, tartalmatlan vege­tációt, amely kispolgári, és a feltörekvő, bősodrású, de ok, cél, tartalom nélküli létezést, amely szintén kispolgári. A hasznos, bár nem új és nem összetett gondolat nagy­szerű formában valósul meg. A hangvételt néhány jelzővel szeretném jellemezni: nagyvo­nalú, szellemes, találó, kelle­mes — és modern, minden szavában, minden képi gon­dolatában. Wajda mozaikoikból ''építke­zik, nem egymásra illeszti az eseményeket, hanem szélesíti a mondanivalót, színesíti, kiterjeszti. Az apró életcsírák természetes közvetlenséggel sorakoznak fel — erőlködés, műviség nélkül. Minden mo­zaik egy-egy telibetáláló élet­kép, közvetlen információ, picurka mondanivaló-rész- szél — e natural jeleneteket a megformálás, az összekapcso­lás teszi általánossá. A mozaikok szatirikusak, groteszkek, nem ritkán abszur­dok, és ez segíti, hogy a való­ságos jelenetek a nézőben gondolattá alakuljanak. A ivajdai fricskák sok orron koppannak, a cselekmény- zuhatagban embereket, ember­csoportokat, testületeket tesz nevetségessé, gondolatokat, gondolaformákat, észjárásokat mosolyogtat meg, vagyis a mondanivalót sok kis tanul­sággal gazdagítja. így válik filmje minden provincializ­mustól mentessé, internacioná- lissá, általános emberivé. Andrzej Wajdánák e film­ben kitűnő segítőtársai akad­ták. A sziporkázóan gondol­kodó Janusz Glowacki. író, Zygmunt Samosiuk operatőr, akinek vizuális intelligenciá­ja minden képnek látvány-tar­talmat adott. Ragyogó a szí­nészválasztás, árnyaltan ala­kít Zygmunt Malanowicz, kitűnő telitalálat Malgorzata Braunok játéka, akinek külső adottsága belső tebessaggei párosül,' egyetlen epizódjában is felejthetetlen" Daniét * Olb- rychski. Első megítélésre talán e film nem nő fel a wajdai élet­mű csúcsaihoz (Hamu és gyémánt, Csatorna) ez az „új” út azonban szintén remekmű. A film „kis” gondolatot" kö­zöl, de úgy, hogy szórakoztat­va tanítja meg a nézőket a modem filmművészet forma­nyelvére, módszerarzenál járav kifejező eszközeire, gondolko- zásmódjára — s mindezt úgy, hogy közben kellemes, felsza­badult másfél órát nyújt. Sok ilyen közönség-múvészfilmre van szükségünk! m — Meghalt az édesanyukám meg az édesapukám ... Igen, és most én árva lettem... igen és __és ma már regge­li t sem kaptam, a fogamat se kellett ki­mosni, a kezemet se megmosni, piszkos a kezem... tetszik tudni, meghaltak — mondtam az egyik reggel az óvodában az óvó néninek és közben az orromat piszkáltam. — És nem is sírsz — kérdezte gyana­kodva az óvó néni —, s ki hozott el az óvodába és honnan tudod, hogy meg­haltak ... egészen biztos? — és az óvó néni sírdogált. — Biztos ám, és azt is mondták, hogy én most már itt az oviban kapok majd csokoládét, rengeteg csokoládét, mert árva vagyok, tessék nekem adni cso­koládét, a mogyorósat szeretem, és a villanyvasúttál csak én játszhatok, mert én árva vagyok, s azt eszem, amit aka­rok, mert én árva vagyok, s akkor sí­rok, amikor jól esik, mert én árva va­gyok., és ne tessék rám szólni, mert ár­va vagyok... t Az óvó néni a kezét tördelve rohant a telefonhoz, én meg elégedetten odasé­táltam a Bandihoz, fenékbe rúgtam, rá­nyújtottam a nyelvemet — Bee, én ár­va vagyok, nem adhatod vissza ... Az­tán emlékszem, hogy az óvó néni visz- szajött a telefontól, megsimogatta a fe­jemet, csokoládét adott és mosolyogva, megkönnyebbülten azt mondta: — Mi­lyen fantáziája van ennek a gyereknek és milyen okos, viszi ez még valamire — és odaadta a villanyvasutat, egész nap egyedül játszhattam vele. — Elmaradtam a fejlődésben, ezt mondta egy orvos ismerősünk — men­tem oda az osztályfőnökömhöz, úgy ha­todikos koromban — nagyon megijed­tem, amikor megvizsgált és kijelentet­te, hogy legalább egy hétig ne járjak iskolába, mondtam, azt nem lehet, mert akkor elmaradok és én úgy szeretek is­kolába járni — közben a padlót néztem és dadogtam —, szóval aztán abban egyeztünk meg, hogy járok továbbra is, de nem tanulhatok legalább egy hé­tig ... és én arra szeretném kérni a ta­nár urat, ho~ egy hétig ne feleltesse­nek, egyik tanár se szólítson fel... itt van az igazolás az ellenőrzőmben — és megmutattam a szinte olvashatatlan szöveget, amelyet én írtam, hogy „...sajnos, elmaradt a fejlődésben, gyógykezelésem alatt all...” stb. — Milyen fejlődési rendellenesség ez? — kérdezte résztvevőén osztályfő­nököm. — Tetszik tudni, nekem ezt nem mondják meg, azt felelgetik, hogy ha nagyobb leszel, majd megérted ... így aztán egy hétig bánatosan üldö­géltem az osztályban, táskámban füze­tek és könyvek helyett kétféle csúzlit hordtam, egy kis hatótávolságút, ame­lyet az osztályban használtam, és egy nagyobbat, amelyet a szünetekben. Egy hétig teljesen gondtalanul éltem, amíg a tanárok lapozgatták az osztályköny­vet felelés előtt, én csipkedtem a szom­szédaimat és röhögtem. — Nem díjazom a nyarat — feküd­tem a Balaton partján, mellettem egy, szei intem nagyon is szőke csoda, én pe­dig 17 éves — szóval télen mutatkozik meg, hogy ki a sportember. Nyáron könnyű, mindenki azt hiszi, hogy le- zserkedik, pedig nem tudom mit csinál­na ez a sok balatoni lubickoló télen az Alpokban és a Kárpátokban... Tudod, amikor a függőleges lejtőkön siklik az ember 200 kilométeres sebességgel... Edzőtáborokban. Tudod, én télen nem nagyon tartózkodom itthon, nálunk ugye a hóviszonyok... egy .világbajnok­ságra fel kell készülni... igen, bekerül­tem a válogatottba — mondom hanya­gul —, persze lehet, hogy holnap már itt se vagyok, minden percben jöhet egy távirat, hogy szedjem az ami sílé­ceket, a svéd anorákomat, meg az olasz sícipőmet és irány a Mont Blanc... Igen, ott ilyenkor is van hó, és az a napsütés... A szőke csoda blazirt, de azért köze­lebb húzódott, én is húzódom közelebb: — Persze lehet, hogy most lemonda­nám az edzőtábort, csak ehhez ki kel­lene találni valamit... valamit, vala­mit ... mit is ... — És miért? — kíváncsiskodik a cso­da. — Mert bírlak — mondom. — Jobban, mint a svájci nőket? — Tudod, azok olyan ciki módon csó- kolóznak, de ha te jobban csinálod ... igen, azt hiszem maradok... — Elválok tőled — mondom a fele­ségemnek. — Elválok, nem bírom to­vább — és szótlanul magam elé mere­dek. — De hát miért, te szerencsétlen — kérdezi meglepődve. — Mert nagyon szeretlek, te mást ér­demelsz, te jobbat érdemelsz, megfosz­tom magam tőled, mert imádlak. — S veled mi lesz, hová mész? — kérdezi megenyhülten. — öngyilkos leszek — és behunyom a szemem. Feleségem átölel, simogat, boldog mosoly az arcán. Azóta is így élünk. Berkovits György i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom