Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
Pin MEGYEI Z/Chiap 1970. JŰNIDS 23., KEDD Nem igazoSódtak a Mende-menddk Folyamatosságot ígér az FDP-koagresszvs 400 delegátus, 680 hazai és külföldi újságíró — nincs az a kongresszus, amely ne lehetne nagyon is elégedett ezzel a mérleggel. A nyugatnémet FDP, a Szabad Demokrata Párt pedig nem tartozik a mammutpártok közé, így ez az arány még hízelgőbbnek tűnik. De csak azoknak, akik nem Ismerik az FDP huszonegyedik országos kongresszusának előzményeit. A párt ugyan nem nagy, de szerepe az NSZK-ban rendkívül komoly, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között — parlamenti értelemben Is — már régebben a mérleg nyelvének számit. Mint ismeretes, az FDP döntése alapvető fontosságú volt ahhoz, hogy a legutóbbi országos választások után Brandt alakíthassa meg a kormányt, amelyben a második ember, a külügyminiszter, éppen ezért lett Scheel, az FDP elnöke. Néhány nappal ezelőtt az ország legfontosabb tartományában választásokat tartottak, amelyek az FDP számára igen rosszul végződtek. Sokan attól tartottak — és a CDU—CSU arról álmodott —, hogy a választási eredmények nyomán a párt néhány jobboldali képviselője, megfelelő politikai vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében, átlép az ellenzék táborába. Ez létében fenyegethette volna a jelenlegi kormányt, amelynek meglehetősen „kicentizett” többsége van a Bundestagbin. A minapi pártvezér, Mende magatartása csak megerősítette azokat a kombinációkat, amelyek szerint nem lehetetlen a Szabad Demokrata Pár-' ton belül egy ilyen pglotáfor- vadalom”. Igen ám, csakhogy ez az átlépési akció korántsem maradt volna az FDP belügye. A Brandt-kormány esetleges bukása nemzeti, sőt nemzetközi jelentőségű fejlemény lett volna, természetesen negatív előjellel. Az FDP — és főleg a parlamenti csoport esetleges összeomlása— így válhatott volna világpolitikai horderejű tendenciák legalábbis ideiglenes veszélyeztetőjévé. Ez azonban szerencsére és a jobboldali ellenzék nagy bánatára, nem következett be. Scheel külügyminiszter, ezúttal pártelnöki minőségben, elkötelezte magát az eddigi politika folytatására. Az FDP túlélte kétségtelen krízisét, és ez annyit is jelent, hogy a kormány koai'vó a veszélyes vihar után nyugodtabb vizek felé hajózik. Szojuz 9 epilóg tíznapos kötelező nyugalom A Szojuz 9 űrhajósainak az orvosok tíznapos kötelező nyugalmat írtak elő. Ez nem jelenti azt, mintha a Szojuz 9 kozmonautáinak panaszai lennének, éppen ellenkezőleg, rohamos ütemben „szoknak vissza” a földi viszonyokhoz. Az orvosok azonban minden eshetőséget számítás-, ba véve különleges alapos megfigyelés alatt kívánják tartani a két űrhajóst. Ennek az orvosi felügyeletnek a színhelye a Csillagváros, ahol jelenleg a külvilágtól elszigetelve élnek a „kozmosz munkásai”. Lakószobájuk meglehetősen furcsa: egyik fala ugyanis üvegből van, az ellenőrző orvosok így állandóan látják őket. A szovjet orvostudósok továbbra is behatóan foglalkoznak az emberi szervezetnek a súlytalanság állapotához való alkalmazkodásával. Korábban ezt az alkalmazkodást az orvosok három szakaszra osztották. Első szakaszként jelölték az űrutazás rajt utáni három-négy napját, amikor a kozmonauta „kezd megbarátkozni” a súlytalanság állapotával. A második szakasz a 14 napig terjedő, amikor is változatlan egészséggel és munkaképességgel dolgozik a kozmonauta az űrhajóban. A nagy ismeretlen tulajdonképpen a harmadik szakasz volt, ugyanis azelőtt sem szovjet, sem amerikai űrhajósok nem tartózkodtak két hétnél tovább a kozmoszban. Nos, a szovjet orvosok most arra a megállapításra jutottak, ha van is harmadik szakasz, az nem a 14. űrnap befejeztével kezdődik, hiszen Nyikolajev és Szevasztyjanov közérzete és munkaképessége a 15., a 16. és az azt követő napokon is mindvégig kitűnő volt. ELNÖKI ÁLLAMCSÍNY ECUADORBAN (Folytatás az 1. oldalról.) quitói központi egyetem auláját. A hajnali órákban a hadsereg harckocsijai bekerítették az egyetemet, és egyes harckocsik behatoltak az egyetem területére is. Sok diáknak sikerült elmenekülnie, mások pedig elibarikádozták magukat az egyetem épületében. Az országban nagyon aggódnak a hadsereg akciója miatt. Egyes megfigyelők bizonytalan kimenetelű politikai változásoktól tartanak. P ege-siker Montreux-ben Pege Aladár kvartettje volt a svájci Montreux-ben megrendezett és hétfőn véget ért 4. nemzetközi dzsesszfesztivál legnagyobb meglepetése. A zsűri a magyar együttesnek ítélte oda az első díjat, s Pege Aladárék ezenkívül elnyerték a sajtó díját is. Raduly Mihály, a kvartett szaxofonosa elnyerte a híres, bostoni Berkley School of Music ösztöndíját. A sajtó képviselőiből álló különasüri Pege Aladárt, az együttes bőgősét — és egyúttal vezetőjét — Chris Hinze holland fuvolás mellett a legnagyobb európai szólistaként emelte ki. Eltemették Sukarnót IPimeri Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) szervezetek képviselői. Abdel Karim Mirghani tervügyi miniszter és Mustafa Medani Abbasher nagykövet a magyar fővárosán csatlakozott a szu- dáni államfő kíséretéhez. A baráti szudáni nép képviselőit ünnepélyesen fogadták a Ferihegyi repülőtéren, amelyet magyar és szudáni zászlóik, arab nyelvű üdvözlő feliratok díszítettek. A repülőtér betonján díszőrség sorakozott fel csapatzászlóval. A sízudáná vendégek fogadására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, a politikai élet több más vezető személyisége. Ott volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek sok •vezetője és tagja. Eljöttek az elnök fogadására a Magyar- országon tanuló szudáni diákok is. A szudáni államfő és kísérete Szófiából magyar külön- repülőgéppel utazott Budapestre. A repülőgépet a határtól a magyar légierők vadászgépköteléke kísérte. Losonczi Pál szívélyes, baráti kézfogással üdvözölte a repülőgépből kiszálló szudáni államelnököt és kíséretét. Dísz- jel harsant, a díszőrség parancsnoka jelentést tett a szudáni államfőnek, majd felcsendült a szudáni és á magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a szudáni államfő tiszteletére. Gaafar Mohamed Nimeri Losonczi Pál társaságában ellépett a díszegység előtt, s köszöntötte a katonákat. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, akik ezután a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket, a diplomáciai képviseletek vezetőit és tagjait, majd a szudáni diákokat üdvözölték. Ezután Losonczi Pál mondott üdvözlő t|;szédet, rrelyre Gaafar Mohamed Nimert válaszolt. Az ünnepélyes fogadtatás a díszegység díszmenetével fejeződött be. Ezt követően a vendégek gépkocsiba ültek és a magyar államférfiak társaságában szállásukra hajtattak. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn az Országház Munkácsy-termében fogadta Gaafar Mohamed Nimeri vezérőrnagyot, a Szudáni Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét, miniszterelnököt. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfő délután viszontlá- togatást tett Gaafar Mohamed Nimeri vezérőrnagynál, a Szudáni Demokratikus Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának elnökénél, miniszter- elnöknél. Gaafar Mohamed Nimeri vezérőrnagy, a Szudáni Demokratikus Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának elnöke, miniszterelnök és kísérete hétfő délután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese is. Hétfő délután az Elnöki Tanács tanácstermében megkezdődtek a magyar—szudáni tárgyalások. Fejszál és Bumedien Fejszál király, Szaúd-Arábia uralkodója Algériába látogatott. Képünkön: Fogszál és Bumedien algériai elnök egy algíri nagyüzemben tartott gyűlésen. Sukarno, volt indonéz államelnök vasárnapra virradóan — magyar idő szerint hajnali egy órakor — 69 éves korában a dja- kartai katonai kórházban elhunyt. A három évvel ezelőtt megbuktatott Sukarno, akit azóta házi őrizetben tartottak, hosz- szabb idő óta vesebántalmak- ban és vérkeringési zavarokban szenvedett. A volt indonéz államelnököt szerdára virradóan vitték kórházba és egészségi állapota szüntelenül rosszabbodott. A Sukorno haláláról szóló hírt vasárnap reggel az indonéz rádió negyedóránként mondta be. Hatalmas tömeg rótta le tiszteletét vasárnap Sukarno, volt indonéz elnök ravatala előtt. A végső tiszteletadásra összegyűlt tömeg eltorlaszolta a környező utcákat, ahol csak rendőrkordonnal tudták biztosítani a forgalmat. Suharto tábornok vasárnap bejelentette, hogy a volt elnök halála alkalmából egyhetes nemzeti gyászt tartanak. Az indonéz kormány tájékoztatásügyi minisztere közölte az újságírókkal, hogy Sukarnót, a legteljesebb állami tiszteletadás mellett temetik eL Hétfőn az elhunyt kívánságának megfelelően a koporsót Kelet-Jávára, Sukarno születési helyére szállítják, ahol édesanyja mellé temetik. A szombaton elhunyt Sukarno, volt indonéz elnököt hétfőn temették el teljes katonai gyászpompával szülővárosában a kelet-jávai Blitar- ban. A légierő, a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg katonáiból álló alakulat díszsortűzzel búcsúztatta Sukarnót. Mintegy 50 ezren jelentek meg a volt elnök állami temetésén. ■ •'*- ’ ■ :■■■< ★ Sukarno 1901-ben született Surabayában (Kelet-Jáva.) Apja tanító volt. A középiskolát szülővárosában végezte, s már kora ifjúságában megismerkedett a politikai harccal. Diák korában csatlakozott az Ifjú Jáva elnevezésű mozgalomhoz. 1920-ban a bandungi műegyetem hallgatója lett, itt szerzett 1925-ben építészmérnöki oklevelet. 1927- ben megalapítja az Indonéz Nemzeti Pártot, amely a holland gyarmati uralom megszüntetését tűzte ki céljául. 1928- ban Sukarno elnökségével megalakult a Nemzeti Politikai Pártok Szövetsége. A holland rendőrség börtönbe vetette Sukornót és 1930-ban a bandungi bíróság négyévi börtönbüntetésre ítélte. E perben mondta Sukarno híreS, „Indonézia vádol” című védő- beszédét. Kiszabadulása után újjászervezte pártját. 1933-ban újból letartóztatták „Az indonéz függetlenség felé” című könyvéért. Flores-szigetére száműzték, 1938-ban pedig Dél-Szumátrára szállították. Amikor a japánok megszállták Szumatrát, a hollandok Ausztráliába akarták szállítani foglyukat. Sukarnónak azonban sikerült megszöknie. (1942), A japán uralom alatt az indonéz függetlenségi mozgalom vezetői dolgozták ki azt a „munkamegosztást”, melynek értelmében Sukarno feladata lett, hogy az indonéz nép képviselőjeként nyíltan érintkezzék a japán hatóságokkal, miközben más vezetők földalatti harcot szerveznek. Amikor 1945. augusztus 17-én kikiáltották a köztársaságot, Sukarnót, a függetlenségi proklamáció egyik meghirdetőjét, egyhangúlag köztársasági elnökké választották. 1946-ban, amikor a hollandok több helyen partra szálltak' Indonéziában, az indonéz hazafiak hősies gerillaharcot folytattak Sukarno vezetésével és 1947-ben a holland kormány kénytelen volt egyezményt kötni Indonéziával. 1949. augusztus 17-e, Indonézia függetlenségének végleges elismerése óta Sukarno 1967-ig megszakítás nélkül látta el az elnöki teendőket. >959—66-ig miniszterelnök is volt. 1966-ban Lenin-békedíjjal tüntették ki. A 60-as évek elején Sukarno hirdette meg a harcot Nyu- gat-lrián visszacsatolásáért. Többször volt a Szovjetunióban, 1961-ben hazánkba is ellátogatott. Sukarno politikája az úgynevezett Nasakom, a nacionalista, mohamedán és kommunista erőket tömörítette. 1963 májusában a népi tanácskozó gyűlés élethossziglan elnökké nyilvánította. Nevéhez fűződik az el nem kötelékeit országok első értekezletének, a híres bandungi konferenciának az összehívása (1955). Sukarno 1965-ben meghirdette a külföldi — elsősorban amerikai — olajtársaságok államosítását és viszonya mindjobban kiéleződött a szárazföldi hadsereg vezetőivel. Az 1965. október elsején lezajlott úgynevezett Untung-puccs után a hatalomra került tábornokok fokozatosan a politikai élet peremére szorították az elnököt, akit végül 1967. március 11-én fosztottak meg tisztségétől. Sukarno azóta visszavonultan, házi- őrizetben élt, távol a fővárostól. Rituális gyilkosságok avagy az utat tévesztett „hippizmus" .virághatalom“ válsága (1) Túlzás volna art állítani, hogy Kalifornia megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor tudomást szerzett Roman Polanski lengyel rendező feleségének, Sharon Tate film- színésznőnek és legalább hat más személynek a meggyilkolásával gyanúsított mintegy tíz fiatal letartóztatásáról. Múlt év augusztusában természetesen ezek a „rituális” bűntények alkották minden újság első számú szenzációját az Egyesült Államokban, de Európában is. Ügy látszik azonban, hogy a megrendülés nem volt nagyobb Los Angelesben, mint bárhol másutt a világon, pedig itt is rohamosan emelkedik a bűnesetek száma. De Sharon Tate meggyilkolása más volt, mint a többi bűntény. Megrendezése és indokolatlansága, a fiatal színésznő egyénisége és Roman Polanski filmjeinek „ördögi” jellege miatt Los Angeles átlaglakója úgy látszik nem érzi magát érdekeltnek. A „Bel Air” villa bűnténye szinte folytatását képezte Hollywood és Beverly Hills társadalmi életének. Márpedig a mai kaliforniai nem nagyon rajong az olyan szomszédjáért, akit egyáltalán nem ismer és nem is akar ismerni. A fényűző villáikba zárkózott hollywoodi filmkörök Kaliforniának már csak „utóhadát” képezik. Ennek a szélső határvidéknek a jövője már máshol keresendő, még akikor is, ha az állam sorsát a középszerű Ronald Reagan színész-kormányzó irányítja. Ennek a jövőnek „ipar” a neve: kőolajipar, repülőgépipar, mezőgazdasági ipar stb. Hogy Kalifornia naponta körülbelül ezer belföldi bevándorlót fogad be, azt nem Hollywoodnak köszönheti. Ha a rendőrség leleplezései igaznak bizonyulnak, a „Bel Air” villa titkának megfejtése azzal a veszéllyel jár, hogy sokkal nagyobb zajt csap, mint maguk a „rituális” gyilkosságok. Érdemes megvizsgálni azt a körülményt, hogy a tettesek gyakran hagytak hátra maguk után egy vérrel írott „ismertetőjelet”, a „pig” (disznó) szót. Ez a részlet fontos. A „pig” körülbelül két éve tartozik az Egyesült Államok új, politikai szótárába. Először egyedül o rendőrök megjelölésére szolgált. Jelentésbővülés folytán az ultra-radikális amerikaiak ma a „fehér hatalom” minden képviselőjére alkalmazzák. Ezek a véres ákombákomok a nyomozók figyelmét először a „Fekete párducokra” irányította, akik a helyi rendőrség és az FBI részéről körülbelül egy éve indított módszeres zaklatási kampány áldozatai. Ezzel a nyommal végülis fel kellett hagyni, ami nem meglepő ’ annak, aki ismeri a „Fekete párduc” szervezetet. Válójában a „Párducok” sohase „csúsztak el” közönséges bűncselekmények következtében. Politikai okokból történt, hogy a párt mintegy tíz vezetőjét bebörtönözték, másokat a rendőrségei való gyanús összetűzések során megöltek; végül egy kisebb részük száműzetésre kényszerült. Mint elszánt forradalmárok, akik ugyanúgy meg vannak győződve arról, mint az FBI, hogy harcolni kell a bűnözés ellen — amely elsősorban az ő közösségüket érinti — a „Fekete párducok” nein a vak terrorizmus, vagy a fehér- ellenes fajgyűlölet hívei — írja a Le Monde. Az amerikai társadalom egy másik szélsőséges közösségét fenyegeti a veszély, hogy ők adják meg a „Bel Air”-villa- beli. bűntény árát: a hippik közösségét. Két év óta a valódi „hippizmus” ugyanis teljes válságban él. Az eredetileg testvéri közösségekbe gyanús elemek szivárogtak be, akik felvették a „hippik” viseletét, anélkül, hogy utópizmusukat magukénak vallanak. Így aztán a „flower powert”, a „virághatalmat” felváltották a dzsungel törvényei, a tökéletes pacifizmust a legkegyetlenebb erőszak, a nemeslelkűséget a gengszterizmus. Az igazi „hippik” lassanként elmenekültek ezekről a helyekről, hogy vidéken húzódjanak meg — különösen a nyugati államokban —, ahol álmaiknak igyekeznek valamiféle realitásfélét adni. A hippizmus a középosztály számos gyermekét vonzotta magához. A letartóztatott gyanúsítottak jó része innen való, akik egyik napról a másikra, ismerős külvárosaiktól távol, olyan dzsungelben találták magukat, amelynek semmi köze sem volt ahhoz, amit kerestek. A Linda Kasabia- nok, a Patricia Krenwinkelek és más Charles Watsonok nemrég hagyták el a családi „selyemgubót”, hogy átéljék a nagy kalandot és meneküljenek a hétköznapok szürkeségétől. A „hippizmus” templomaiba jutottak, amelyeket az alapítók már elhagytak, és bandavezécek hatása alá kerültek. • H. S. (Folytatjuk.) 4
