Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

4 "'\MMap 1970. JŰNIUS 21., VASÁRNAP / \ Magyar gasztronómiai napok Grúziában DÍÓSDI PÉLDA , A holnap szakmunkásai Szombaton reggel dr. Sághy | Vilmosnak, a belkereskedelmi m-'niszter első helyetteséne!: vezetésével magyar vendéglá­tóipari küldöttség utazott Grúziába. A magyar delegáció részt vesz Tbilisziben a ma­gyar gasztronómiai napok ünnepélyes megnyitásán. EBÉDELJEN WURLITZERT! Hétfőn, déli háromne­gyed egykor étlapot kér a vendég az Örkényi Arany­fürt étteremben, de a fel­szolgáló azt mondja, hogy minek, úgysem érvényes, ami rajta áll. Már régen el­fogyott minden. Ajánlani ,tud viszont halászlét és gombalevest, meg rántott, továbbá pirított májat. Hát hozzon egy pirított májat, de azért étlapot is. Csak tegnapi van, mára nem is készítettek. De étlapon kí­vül ételt sem. Tíz perc múl­va újra ott az asztalnál a pincér, üres kézzel. Restel­kedve közli, resztéit májat se hozhat. Vendégek viszont van­nak. Legalább két tucat üli körül nagy ráérősen az asztalokat, előttük külön­böző palackok, akad egy­két coca-colás is. Nagy lélekszámú község, forgal­mas országút menti vendég­lőjében ennyi vendég tu­lajdonképpen nem is sok, még akkor sem, ha csak italt ebédel. Az ital mellé azonban egyebet is fogyasz­tanak: szünet nélkül zaka- toltatják a Wurlitzer nevet viselő, hatalmas zenegépet. Akkora a zaj, hogy a szót is alig hallani, nyilván ez okból írták rá a fagy­laltpultra: „Fagylalt nincs!” Se étel, se fagylalt! nem terem az Aranyfürtön, ta­lán nem is szorul rá a be­vételre, hoz eleget a gépi muzsikája, a zenekultúra Wurlitzer útján történő ter­jesztése. Az utas ember azonban délben, ha betér, a nyitott ajtón, mégiscsak az éhét szeretné elverni, és sehogy- sem lakik jól ebédre Wur- litzerreL Sz. E. EGY A NÉGY KÖZÜL Monorról - a Hosszú barna hajú és kék a szeme. Böjti Éva 20 éves, de ha mosolyog, két-három évvel még fiatalabbnak látszik. A Monori Állami Gazdaság ipari üzemében dolgozik. Eszter­gomban, a Közgazdasági Technikumban érettségizett. Dürrenmatt, Sartre, Németh László könyveit olvassa leg­gyakrabban. A költők közül Váci Mihályt tiszteli és becsü­li. „Nagyon sajnálom. Mikor elment, két napig nem is szól­tam senkihez... A Te bolond című versével több szavalóver­senyen is első lettem. Gyönyö­rű vers...” A könyvespolcon gondosan egymásra rakva az Üj Írás példányai. Húszesztendős, s természe­tesen magán viseli a mai fia­talok minden jellemző voná­sát. Szombat, vasárnaponként, ha forrón süt a Nap, motorra ül — persze, nem egyedül — A mezőkövesdi Matyó Házi­ipari Szövetkezet huszonhat népművésze készül az idén ha­todik alkalommal megrende­zendő Kis Jankó Bori hímző­pályázatra. A hímzőasszonyok immár hagyományos sereg­szemléjén a mezőkövesdi és a szentistváni népművészek a gyakorlatban használható asz­tali futókkal, lakberendezés­hez alkalmas díszpárnákkal, fali hímzésekkel szerepelnek majd. A „versenyzők” között van az egyik legidősebb matyó népművész — a szövetkezet egyetlen férfitagja — Nagy A jóhírű magyar vendég­látás — ezúttal a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat — nemzetközi kapcsolatai új partnerrel, a Tbiliszi Vendég­látó Tröszttel 'bővültek. Egy korábbi megállapodás értel­mében június 20—30 között Tbilisziben magyar gasztronó­miai napokat rendeznek. Viszonzásul ősszel, szeptem­berben, Budapesten tartják meg a grúz konyha hetét, a Budapest Szállóban. A napokban múlt húsz éve, hogy megalakult a Pest-Ko- márom-Nógrád megyei Élel­miszer Nagykereskedelmi Vál­lalat. Akkor csupán Pest me­gye tartozott hozzájuk. 1950- ben kétszáz féle cikket árusí­tottak, annak is háromnegyede alapvető élelmiszer — cukor, liszt, só stb. — volt, míg ma 600 különböző árufélét tartanak, s ezeknek több mint a fele a delikátcso- portba tartozik. A nagykereskedelmi válla­lat állandóan bővíti árukészle­tét. Hét legnagyobb szállító­jukkal — köztük a Nagykőrö­si Konzervgyárral — 1,7 mil­liárd forintos forgalmat bo­nyolítottak le. A kiskereskedelmi boltoknak nyújtott kedvezmények között Németh Lajos Csontváry Kosztka Tivadar életművét be­mutató nagy monográfiájában azt írja, hogy az 1902-ben fes­tett „Selmecbánya látképe” cí­mű festményén először jelent­kezik Csontváry művészetének panteisztikus jellemvonása. „Csontváry hű akar maradni a természeti látványhoz — ír­ja könyvében Németh Lajos —, hiszen még a háttéri kékbe játszó hegyen az erdőirtás „E” betű formáját is odafestette, mégis a képen megfigyelhető megye nevében és a monori erdőben levő strandon tölti a napot. Most éppen kék-zöld foltok díszítik: apjának segített fát vágni... A Monori Állami Gazdaság­ban a KISZ-titkári teendőket látja el ideiglenesen — 21 fiatal programjáról gondos­kodik hétről hétre. „A többség aktív. Így aztán nem túl ne­héz szervezni sem. Ha meg­hívjuk a gimnázium fiataljait egy-egy találkozóra, mindig jól érezzük magunkat. Az is jó dolog, hogy a vecsési Jókai irodalmi klubbal szoros kap­csolatunk van. Bármikor szí­vesen jönnek hozzánk. Bármi­kor szívesen hallgatjuk őket.” Június 23-án kezdődik az állami gazdaságok, erdőgaz­daságok és vízgazdálkodási üzemek fiatal küldötteinek országos nagyaktíva értekez­lete. A négy megyei küldött egyike Böjti Éva. — fg — István, aki bőrből készült könyvborítókat hímez ki ma­tyó rózsákkal, s az egykori népviselet, a derékig érő „ko- zsu” mai változatát, a női bőr­mellényt díszíti régi szűcsös hímzésekkel. Kada Istvánná, aki már kétszer nyerte el a Kis Jankó Bori-díjat, az idén a hagyományos matyó motívu­mok továbbfejlesztésével ké­szíti hímzéseit. Szél József né népművész, szentistváni hím­zőasszony, a mezőkövesditől elütő színezésű virágminták felhasználásával hímezi az asztali készleteket. Nylprint A Pamutnyomóipari Válla­lat a BNV-n nagydíjjal ki­tüntetett új terméke, a nylprint, a nyergesújfalui Viscosagyárban „született” egy évvel ezelőtt. A hazai ve- gyiszálgyártás központjából a danamidselyemből készült kel­me zömét a Pamutnyom^pari Vállalatnak szállítják, ahol kikészítik és színezik az új anyagot. A könnyen tisztítha­tó, nem gyűrődő, vasalást nem igénylő nylprint hamar nép­szerű lett, ezért a nyerges­új faluiak tovább növelik gyár­tását. előkelő helyen állnak a külön­féle visszatérítések, például az évi teljes áruforgalomból egy százalékot írnak a szerződött boltok javára. Legutóbb megállapodást kö­töttek a gyermelyi Kossuth Termelőszövetkezettel, ahol kiváló házi tésztát gyártanak csakis a nagykereskedelmi vállalat számára. A Jugoszlá­viából importált száraz sós- rúdhoz hasonlóan új cikket is hoznak, a Rö­pít, amely hazai ízlésnek megfelelően sósabb külföl­di társánál. Máris kapható náluk a Piros­ki, a meleg, hússal töltött zsí­rostészta, amelyet a Fővárosi Sütőipari Vállalat süt részükre eredeti orosz recept szerint. belső ritmus nemcsak a termé­szeti organizmusból, a dimbek- dombok, a kalandos utak vé­letlenjéből fakad, hanem mű­vészi organizmus hordozója is.” i A monográfiában nem talá­lunk utalást arra, hogy a fest­ményen a háttérben látható erdőrengeteg hogyan került oda a jól kivehető , ,E” betű. Erre pontos magyarázatot ta­lálunk a Selmecbányái Heti­lap 1899. április 30-i számában megjelent hírben, amely be­számolt arról, hogy „eredeti, de költői emlékjelet” létesített Vadas Jenő, az egykori sel- meci Bányászati és. Erdészeti 'Akadémia tanára az 1898. szeptember 10-én orvgyilkos kezétől meggyilkolt Erzsébet királyné emlékének. Vadas Jenő professzor az erdő egy részében ugyanis fákat és bo­zótokat úgy irtotta ki, hogy ha­talmas „E” betűt alakított ki, amely egyelőre mint tisztás tű­nik fel. Később „beülteti fe­nyővel, hogy a fenyők örök­zölden, télen-nyáron hirdessék a tragikus sorsú Erzsébet ki­rályné emlékét, nevének kez­dőbetűjét mutatva”. Csontváry akkor festette meg a Selmecbánya látképe című képét, amikor az irtás után messziről is jól látható volt az „E” alakú tisztás a hegyoldal erdőrengetegében. A gyár kezdeményezése már nem áll egyedül: pél­dáját időközben átvette a Dunai Kőolajipari Vállalat, az Érdi Gépjavító Állo­más, és több állami gazda­ság. Az egyik ellentmondás: a vasipari szakmák az utóbbi években eléggé népszerűtle­nekké váltak. Nehéz fizikai munka, nem éppen fehérkö­penyes mesterség „fusizni” sem lehet, és sorolhatnánk to­vább az ítéleteket és előíté­leteket, okokat és feltevé­seket, miért. A Magyar Gör­dülőcsapágy Művek Diósdi Gyárában, ahol jelenleg nyolcvan ipari tanulót foglal­koztatnak, az új tanévre harminchat fiatalt kívántak helyezni, de csak huszonha- tan jelentkeztek. Többségük gyenge iskolai bizonyítvány­nyal felvételizett... Közben e gyárban (is?) nő a szakmun­kással szemben támasztott követelmény. Üj gépeik elekt­romos vezérlésű^ pneumatikus, olaj nyomású hidraulikus fél­automata vagy automata be­rendezések. Főként karban­tartásuk, üzemeltetésük, be­állításuk, javításuk kíván magasan képzett, nagy elmé­leti tudással is rendelkező szakmunkásokat, elsősorban a tmk-részlegben. Ez hát az egyik ellentmondás. A másik, hogy a gyár elvá­rásai — szakmunkástanulóik iskolai képzésével, annak színvonalával is nehezen egyeztethetők. Az MGM diós­di gyára ipari tanulói a MŰM 16-os intézetébe, illetve annak érdligeti fiókiskolájába jár­nak, ahol maga az iskolaigaz­gató sem látja biztosítva az oktatás felételeit. Az intézet­ben alig találni szemléltető eszközt. Mivel a felsőfokú műszaki képzettségű tanárok előnyösebben tudnak elhe­lyezkedni az iparban, mint is­kolákban, a szaktanár is ke­vés. Saját tanműhelyük nincs — pedig hatszázötven tanuló­juk a gyárakban, szövetkeze­tekben, kisiparosoknál csak felerészben kapnak gyakorlati oktatást tanműhelyben. (Volt olyan fiatal, ki a tsz-kisegítő- üzemben semmit nem tanult egy év alatt, s egy másik, aki a kisiparosnál mindössze a csipeszkészítést sajátította el.) Vessük össze mindezt a diósdi gyár igényeivel — e másik el­lentmondás is sürgette, hogy az üzem maga avatkozzék be az ipari tanuló-képzésbe. Nem az iskola ellenére, hiszen a pedagógiai, módszertani irá­nyítást csak az végezheti, ha­nem támogatására. Az üzem kezdeményezése összhangban áll az idevonat­kozó rendeletekkel. Az 1969/6- os kormányrendelet kimondta, hogy iparunk fejlődése szüksé­gessé teszi a szakmunkáskép­zés színvonalának emelését. Ennék útját már az idén janu­árban életbe lépett szakmun­kástanuló-törvény jelöli ki. A túlzott szakosodás elkerülése s a nagyobb elméleti áttekintés és gyakorlati tudás megszerzé­se végett szakmaösszevonáso­kat hajtottak végre a vas­ipari szakmákban is. Növeke­dett az iskolák szerepe, jog­köre: ezentúl az üzemek nem saját termelési programjuk, hanem az iskolai terv szerint foglalkoztatják tanulóikat. Az intézet a gyakorlati feltételek hiányában megtagadhatja a tanulófelvételt, illetve átirá­nyíthatja a fiatalokat. De az emelt szintű oktatást célzó törvény önmagában ke­vés, ha nem találkozik az üze­mek támogatásával. Nézzük a diósdi példán, — a saját, s az ország érdekeit is tekintve, mit tehet egy-egy iparvállalat a jobb szakmunkásképzésért? Segítik az elméleti oktatást: ebédlőjükben berendeztek egy leválasztható tantermet, ahol mérnökeik, technikusaik — óraadó szaktanári másodállás­ban — tartják az előadásokat. De ennél még nagyobb jelentő­ségűek a gyakorlati oktatásba bevezetett, illetve betervezett újításaik. A vezető elv, hogy lehetőleg valamennyi ipari ta­nuló csoportos foglalkoztatáson vegyen részt, ahol külön, füg­getlenített szakoktatók vezeté­sével — őket a szakszervezet, pártszervezet, vállalatvezetés jelöli ki a legjobb szakmunká­sok közül — akár tanműhely­ben, akár normál műhelyben, váltóműszakban, de minden­képp „saját” gépeken a kép­zésbe betervezett munkaműve­letekkel ismerkednek. A cél, hogy a tanulók ne kallódjanak a gyáron belül, s ne puszta segítői, kiszolgálói legyenek egy-egy műhelynek vagy szak­Elkészült Japánban a test lemosásán kívül szépségápo­lásra és egészségápolásra is alkalmas fürdőautomata, ame­lyet az Osakában megnyitott japán világkiállítás (EXPO 70) Sany-pavilonjában mutat­nak be. Az eredetileg ultraszoni­kus fürdőnek elnevezett berendezés ultrahanghul- lámokkal, infravörös su­gárzással és hasonló ha­tásokkal működik. A gömb alakú fürdőautoma­tában kényelmesen ülő sze­ntély megnyom egy gombot, amire számos nyílás kezdi lövellni rá a megfelelően fel­melegített vizet, úgy hogy az egész testet érik a vízsuga­rak. Ez a „kakriyu” (nedve- sítési) folyamat öt percig tart. Utána a mosdás és a masz- száas következik. Miután a munkásnak. (És, ha a jövőben mégis szakmunkás mellé ke­rül egy-egy fiatal, az illető az ő tanulmányi eredménye után kapja fizetésének öt-húsz szá­zalékát. Tehát a szakmunkás keresetét nem az ipari tanuló termelése, hanem előrehaladá­sa növeli.) A diósdi gyár legmoder­nebb műhelyeiben az elektro­mos vezérlésű gépeket általá­ban betanított munkások ke­zelik. A szakmunkás szerepe, mint mondtuk, többnyire azok üzembe helyezése, átállítása új feladatra, karbantartása, javítása. Nagy tudású szak­munkásokra van szükségük — nem véletlen, hogy egy-egy gépbeállító, tmk-csoportvezető háromezer forint felett keres nálunk. Az ilyen szakembe­rekre való igény hívta életre a gyárban az iparitanuló-képzés új formáját. Ez az emelt szintű oktatás máris sok eredményt hozott — a moszk­vai, jubileumi kiállításon például szerepel egy tanulóik által készített görgősajtoló modell... De a gyárban nem­csak emelt szinten oktatott, s lehetőleg saját képzésű szak­munkás-utánpótlásra van szükség — tapasztalataik sze­rint legjobb munkásaik az üzemben tanultak; berendezé­seik kiismeréséhez egy-egy máshonnan érkezett munkás­nál másfél év kell —, hanem egy sor olyan mérnökre, tech­nikusra, ki a szakmunkákat is érti, ismeri. (Egyik fiatal üzemmérnökük, mikor a gyár­ba került, saját kívánságára végigment az összes munkafo­lyamaton, illetve muníkakö- rön.) Ezért szívesen támogat­ják, sőt sürgetik legjobb, fiatal szakmunkásaik további beis­kolázását. Erről azonban egy másik alkalommal szólnánk. Padányi Anna kád már megtelt forró vízzel, automatikusan megindul egy szivattyú, amely mozgásban tartja a vizet. Ugyanekkor működni kezd egy ultraszo­nikus sugárzó, és a kavargó, pezsgő víz egyrészt teljesen megtisztítja a test felületét, másrészt pedig meggyorsítja a vérkeringést. A meleg víz mozgásának hatására a kád­ban elhelyezett színes gumi­labdák könnyedén végig­masszírozzák a testet. Ennek a mosdatási és masszírozás! folyamatnak két perc az idő­tartama. A mosdatás és masszírozás után kifolyik a víz a kádból és újabb zuhany következik. Az utolsó művelet a szárítás. A kádba beáramló meleg levegő megszárítja a tes­tet, miközben Infravörös és ibolyántúli sugárzás gondoskodik a fertőtlení- . tésről. Ehhez a művelethez öt percre van szükség. Ilyen módon a gép 15 perc alatt tökéletes és kényelmes fürdőt nyújt. Mindössze a nyomógombot kell kézzel megnyomni, a többit már mind elvégzi az automata. „Nyílik a rózsa“- Nyíló rózsák között Több mint 5000 rózsa nyílt ki a Tölgyes csárda kertjében. Ez adta a gondolatot a Nagy- káta és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek, hogy ma délután „Nyílik a ró­zsa” címmel magyarnóta- és népdalestet rendezzenek. A műsorban Gál Károlyné, a „Röpülj páva” tévé-vetélkedő egyik jól ismert részvevője és Kiss Károly népdalénekes, va­lamint Szentkuthy Agnes és Fekete Mária, a televízió „Nyí­lik a rózsa” népdalversenyé­nek győztesei lépnek fél. o igaz az, hogy a szerszám az em­ber kezének meghosszabbítása, akkor a lexikon az ember agyát „hosszabbítja meg”. A hozzáértő, avatott kéz, egy-kettőre fellapozza és megtalálja mindazt, amit nem tud, vagy szeretne megtudni — a lexikonban. Olyan a lexikon, mint valami csodakút, amelyből a kiváncsi, tudásra szomjazó ember, gazdagon hörpölheti az adatok, nevek, tények harmat- cseppjeit. Így aztán mi sem könnyebb, ha az ember olyasmit hall, mint például „lemnisz- káta”, fellapozza a lexikont, s máris fölé­nyes magabiztossággal oktatja ki oktalan gyermekét, valahogy így: „Nagyon helyes, kisfiam, hogy apádhoz fordultál, aki ugyan nem szereti megjátsza­ni a két lábon járó tudás tárházát, de aki mindig tudta, így most is, hogy lexikális tudásért a lexikonhoz kell fordulni. Nos, kis­fiam, most odamegyünk a könyvszekrényhez, kivesszük azt a lexikont, amelyik... — ... és az ember ott áll a könyvszekrény előtt, és keresi a lexikont, de nem találja, de nem is találhatja, mert az e témakörben megjelenő lexikon még csak a K-betűig jelent meg. — Kérdezz valami mást, fiam, nem vagy kiváncsi például arra, hogy mi az a kasub nyelv? — próbálkozik ilyenkor az apa, hogy egyrészt fitogtathassa a lexikonban való jár­tasságát gyermeke előtt, másrészt, hogy ne maradjon szégyenben, hogy fejből nem tudja azt, mit is jelent lemniszkáta... Mi az a lemniszkáta? — Apu, engem egyáltalában nem érdekel, hogy mi az a kasub nyelv, engem a lemnisz­káta érdekel, azt tessék megmondani — ma- kacskodik ilyenkor természetesen az apának a fia, hogy az apát végül is joggal önti el a méreg: — ... háládatlan kölyök vagy, ahelyett, hogy összetennéd a kezed a boldogságtól, hogy olyan apád van, aki meg tudja mondani mi az a kasub nyelv. De nem, te csak nyűgös- ködsz, és az eszedbe sem jut, hogy bezzeg apád idejében senkinek még álmában sem jutott eszébe, hogy a kasub nyelv iránt ér­deklődjék ... Valahogy így! Es valahogy úgy, hogy egymás után jelen­nek meg a lexikonok, amelyek rendkívül hasznosak á társadalom öregje és fiatalja számára, csakhogy ezek a lexikonok az A-tól a C-ig jelennek meg, aztán két év múlva a C-től az F-ig, jobb esetben a G-ig, és évek telnek el, amíg gyermekem kérdésére például megmondhatnám, hogy ki volt az Ypszilanti- család,“ pedig őket még csak az y-nál kellene keresni, s nem a z-nél, vagy a zs-nél. Még ez a szerencse. Ezt a szót is meg kellene nézni az sz-nél. De ha még az se jelent meg!? Gyurkó Géza * HÍMZŐ FÉRFI A „koszorú” mestere • • Üzletben a Ropi és a Piroski A titokzatos „E“ betű EXPO-70 FÜRDŐAUTOMATA i

Next

/
Oldalképek
Tartalom