Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
197«. JÚNIUS 17., SZERDA lap 3 Japán parlamenti küldöttség látogatása Százhalombattán Újabb látogatás a Gőtémnél Az érem másik oldala — a kitüntetés I Több mint egy hónappal ezelőtt a Gödöllői Fémtömeg- cikkipari Vállalatról riport jelent meg, amelyben elmarasztaltuk a munkaverseny formális voltát, amellett, hogy elismertük és megírtuk a vállalat termelésben elért eredményeit. A cikk megjelenését követő napon a Fémtömegcikkipari Vállalat a Pest megyei Tanácstól és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsától megkapta a szocialista munka vállalata címet. A tanács A megyei tanács ipari osz- ' tályán megkerestük Takács Lajos osztályvezetőt, hogy elmondja, milyen szempontok alapján ítélték oda a kitüntető címet a gödöllői vállalatnak? — Tizennégy vállalat tartozik felügyeleti hatáskörünkbe. Közülük legeredményesebben ez, a — viszonylag nem nagy, kevés alappal, és korlátozott lehetőségekkel rendelkező — üzem dolgozik. Tíz év munkáját jutalmaztuk most ezzel a döntésünkkel. Mindenkor a legtöbb nyereséget érték el, s 1962 óta, amikor a járműjavításról átálltak a fémtömegcikkek gyártására, termékeik nélkülözhetetlenek lettek a piacon. Gazdaságosan termelnek, nagy nyereséggel értékesítenek, baleset a legritkább esetben fordul elő náluk ... egy kitüntetés odaítélésénél nagyjából ezek a szempontok. De hogy konkrét adatot mondjak, 1969-ben: az eszközarányos nyereségük 92,1 százalék volt! Ez azt jelenti, hogy évente csaknem egész MUöejzküzaiapjiikßt, újratermelik. ■ ?* X<: I VI • Az igazgató . Németh Sándor, a vállalat igazgatója örül az ismételt látogatásnak: „így lesz teljes a kép” — mondja, s már sorolja is a vállalat fejlődéséről kért adatokat: — 1952: az alakulás éve, 132 ezer forintos hitellel. 1970: 10 és fél millió forint értékű álló- és forgóeszköz saját erőből. Az elmúlt két évben maximális nyereséget értünk el: az éves munkabérnek 25 százalékát fizettük ki, ez átlagban 3500 forint. S ezt nem létszámnövelésnek, hanem a termelékenység fokozásának köszönhető. A termelési érték 0,4 százalékkal emelkedett, de az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték: 14 százalékkal! — Úgy szerveztük meg a munkát, hogy ne legyen állásidő. Mindenkinek, minden pillanatban van feladata. Ha kész az egyik széria, már ott van a következőhöz szükséges anyag vagy öntvény és a rajzok. A termelési folyamatnak itt három szakasza van. A munkaidő reggel 6-kor kezdődik, de a nem messze levő másik telepen már éjszaka előmelegítik az anyagot. Az ötven ember, aki itt dolgozik, fémformába önti az Ikarus gyárnak szállítandó belső szerelvények alapanyagát: sárgarezet, a különböző alumíniumötvözeteket, acélt. Ezekből az Öntvényekből — végső formájukban belső kapaszkodók, csomagtartó szerkezetek, ablaktörő kalapácsok stb. — naponta 1000—1500 is elkészül. Targoncákon folyamatosan szállítják a másik telepre, a félkészraktárba; a forgácsoló- és fémmegmunkáló-üzemben dolgozók innen vételeznek. A Magyar Hajó- és Darugyár megrendelésére készülő lámpák, vízmentes elektromos szerelvények már kézi formázással készülnek. A forgácsolás és csiszolás azonban viszonylag korszerű gépekkel történik, a legrégibb gép sincs több tízévesnél. Több mint háromszáz féle terméket gyártanak, az imént felsoroltaktól kezdve, sokféle háztartási cikkig. A két nagy gyáron kívül az ország valamennyi vaskereskedelmi boltjával kapcsolatban állnak, de szállítanak a vendéglátóipari vállalatoknak is 1 tepsiket, főzőlapokat, edényeket. A gazdaságirányítás mai rendszerében biztosított szabad partnerkeresés lehetőségét maximálisan kihasználják. Németh Sándor: — Ha egy- egy szériát le is mond a kereskedelem, még mindig van több száz olyan termékünk, aminek jó piaca van, tehát nem fizetünk rá, bár néhá- nyan idegenkednek a sokféle termék gyártásától, mondván, hogy rengeteg az átállás és ez a folyamatos munkát akadályozza. A mi gyakorlatunk mást mond. Éppen ez a biztosítéka annak, hogy mindig nyereséggel dolgozunk. A szakszervezeti titkár A vállalati szakszervezeti bizottság titkárától, Dobrovicz Józseftől is megkérdeztük; véleménye szerint mi az oka a gyorsütemű fejlődésnek? — Szerintem a gazdasági tényezők — amelyekben a már elmondott okokon kívül az játszik közre, hogy a vállalat vezetősége 16 éve nem változott. Tehát egységes a vezetési stílus, s lévén, hogy nem nagy létszámú az üzem, nemcsak jó munkatársi, hanem baráti kapcsolatok alakultak ki. A nálunk dolgozók 31 százaléka törzsgárdatag, öt évnél régebben vannak itt. őket külön is megbecsüljük, 15—25 százalékkal nagyobb nyereségrészesedést kapnak, a személyi órabérük is nagyobb, s előnyben részesülnek a vállalati fejlesztési alapból tartalékolt kamatmentes lakásépítési kölcsön kiadásánál is. De a többi dolgozónk is elégedett a bérszínvonallal: 1968-ról 69-re a munkás átlagkeresetek 7,8 százalékkal emelkedtek, ami éves viszonylatban csaknem kétezer forintos összeget jelent. A bérfejlesztés ugyanis a bérköltséghez viszonyítva 5,8 százalék volt. Ez a magye üzemei közül nálunk a legnagyobb. A párttitkár Hollinger Miklós párttitkár: — Az elmúlt 13 év alatt negyvenötén tették le a szakmunkásvizsgát, tízen technikusi képesítést szereztek, hatan érettségiztek, hárman elvégezték a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemet. A vállalat összlétszámának 17 százaléka munkakörének ellátásához szükséges szakmai tan- folyamot végzett, 13 százalékuk párttag, 96 százalékuk tagja a szakszervezetnek. Az 50-es években még vödörből kellett mosakodni, most már korszerű mosdók, zuhanyozók vannak. Az emberek megtalálják a számításukat anyagilag és éraik a munkájuk megbecsülését is. Mindez együtt valóban megérdemeltté tette a cím odaítélését. Mert a munkaverseny nem egészen megfelelő volta mellett a vállalat munkája, szervezése és irányítása példát mutathat más üzemnek is. Varga Vera A magyar országgyűlés meghívására hétfőn a késő esti órákban japán parlamenti küldöttség érkezett egyhetes látogatásra Budapestre. A tíztagú delegációt Osanori Ko- yama képviselő vezeti. A küldöttség kedden Dunaújvárosba látogatott. A küldötteket elkísérte Tsuneaki Ueda, Japán budapesti nagykövete, valamint Inokai János képviselő, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának titkára. A delegáció Százhalombattán. a Dunai Kőolaj finomítóban megszakította útját. A vendégek megtefkinitették a finomító üzemeit. Az ENSZ Mezőgazdasági és . Élelmezésügyi Szervezete | Árvízműszak a dunakeszi járműjavítóban A MÁV Dunakeszi Járműjavító tizem dolgozói, a szocialista brigádok kezdeményezésére június 13-án, szabad szombaton, árvízműszakot tartottak 2000 ember részvételével. A műszakért járó munkabért. mintegy 230 000 forintot, felajánlották az árvízkárosultak megsegítésére. A műszak alatt előállított termelési értékkel és további munkavállalásokkal a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedését kívánják elősegíteni. Dunaújvárosban, a városi tenácsházán dr. Maróti János vb-elnok a város fejlődéséről, kulturális, szociális és egészségügyi intézményeiről, Bo- rovszki Ambrus vezérigazgató a Dunai Vasmű munkájáról, széles termékválasztékáról tájékoztatta a japán parlamenti képviselőket, akik később megtekintették a Dunai Vasművet. Délben az Arany Csillag Szállóban dr. Maróti János ebédet adott a japán vendégek tiszteletére. Délután a várossal ismerkedtek; megtekintették a kórházat és az egyik bölcsődét. A küldöttség vezetője elismerő sorokat írt a kórház emlékkönyvébe. ■ (FAO) világélelmezési prog- I ram vezérigazgatóságáról értesítés érkezett a FAO Magyar Nemzeti Bizottságához, eszerint a program 1 250 000 dollárt ajánlott fel a magyarországi árvízkárok enyhítésére. A támogatást természetben utálják át. összesen egymillió dollár értékű terméket és élelmiszert küldenek Magyarországra. A világélelmezési program alapjából — amelyet a természeti csapások kárainak mérséklésére hoztak létre —, 250 000 dollárt folyósítanak az áru szállítására. A termékeket ugyanis a program költségén hozzák egészen a magyar határig, vagy a csepeli kikötőbe. A szállítmányok három hónapon belül érkeznek hazánkba. A párt nagykátai járási végrehajtó bizottságának jelentése alapján májusban vitatta meg az MSZMP Pest megyei Végrehajtó Bizottsága a megyénkben élő cigányok helyzetét. A jelentést mi, riporterek, mindannyian elolvastuk és azt nagyszerűnek találtuk. A vita, ha lehet, még többet adott, a kettő együtt jó témát, ötletet. Az újságírók a megyét járva, a cigányok életét, szokásait, szociális helyzetét, hétköznapjait tanulmányozták és két héten át naponta próbáltak számot adni a lap hasábjain tapasztalataikról, a cigányok örömeiről, gondjairól. Most, hogy a történetek végéhez értünk, be kell ismernünk, egy kissé sötétre sikerült a kép. A történetekben csupán imitt-amott pislákolt egy kis halvány reményt nyújtó gyertyafény. De a képet nem az újságírók rajzolták el. A történeteket hiába pingál- ták volna rózsaszínre, az újságírók fölöslegesen lakkoztak volna, mert attól nem lett volna boldogabb egyetlen ember sem. Az újságírói lel'kendezés nem képes megváltoztatni a cigányság ' * életét. Jártunk, ahogy időnk engedte, mindenütt Irtunk a putrikról, az erdőlakókról, a munkássá előlépett emberekről, a cigányból lett funkcionáriusról és helyszíni közvetítést adtunk egy fiatal cigány értelmiségi szívéből. Sok helyütt az elmaradottság mérhetetlen. A földhözragadt primitívség meghökkent és riaszt. A szenny undorít és taszít. Találkoztunk józan ítéletekkel és vérgőzös előítéletekkel. Egy művezető hibájából üzemi baleset következtében meghalt egy ember. A tárgyaláson a művezető azzal védekezett, hogy az áldozat csak cigány volt, vagyis másodosztályú ember. Találkoztunk emberekkel, akik gyilkossággal fenyegetőztek, ha a cigányok közéjük, a faluba költöznek. Találkoztunk emberekkel ... Az előítélet roppantó erő, a gyengék feltétlenül fejet hajtanak előtte és behódolnak neki. Dány községben Kana- lasnét a cigányság a tanácsba küldte, képviselje ott okosan az ő ügyüket. Kanalasné cigányasszony a termelőszövetkezet tagja volt, el is vállalta ezt a megbízatást. A tanácsülésekre nem járt, a termelő- szövetkezetből kilépett és közben épített egy hatalmas portát a senki földjére, a magyar falu és a cigánytelep közé. És „magyarosított”, Kanalasról Kertészre. A népi konzekvencia egyértelmű. Hiába van rangos porta, ez a dölyfös asz- szony a cigányoknak már nem kell (saját bevallása szerint nem is mer közéjük menni). És természetesen így sem, új vagyonával és szokásaival sem fogadják maguk közé őt a falusi parasztok. És az a párttitkár, akit a fehérek 56-ban halálra vertek és akiről a sorozatban írtunk, szintén megtagadta a cigányokat, szavaiban talán izzóbb volt a gyűlölet, mint a parasztokéban. És Kanalas János 24 éves, gépipari technikumot végzett cigányfiú megmaradt Kanalasnak. Büszkén vallja, hogy cigány, mert azt tartja, - nem az a döntő, hogy az ember cigány vagy magyar vagy francia, hanem hogy ember-e vagy sem. A KISZ-es Kanalas Já' nos nyolcéves kör Sbari megtanult magyarul beszélni, mosakodni, azután öltözködni. Azután igénye lett a szép ruhára, a szép szóra, igénye általában a szépre, a jóra. Kér zét akkor, nyolcéves korában a tiszta lelkű pedagógusok fogták meg. Es hogy fötoőtt, egyik kezét már a kommunisták, másik kezét az írók fogták. Elindult a cigánysorról Debrecenbe, a gépipari technikumba, a fehér lepedős kollégiumba. Akkor hátat fordított a cigányságnak, annak a földhözragadt életnek, amelyet ezzel a jelzővel illetünk. És évek múltán megtalálta önmagát, az emberi intelligencia segítségével. Megtalálta önmagát, az embert, okosan, művelten, cigányként. Érdekes, ahány értelmes, szépre vágyó cigánygyerekkel beszéltünk, mind azt mondta, hogy pedagógus szeretne lenni. Azt mondta Kanalas János is, nagyon sajnálja, hogy nem lett pedagógus, bár szereti a gépeket, a technikát. Most jól érzi magát. Azt mondja, a helyére talált. Itt, a KISZ-ben nevelhet, taníthat. Természetesen ő is tanul, egyetemet végez. Nyolcéves korában kezébe vette a könyvet és azóta le nem tette azt. És a karaktere garancia, hogy élete végéig le nem fogja tenni. Az abszolút természetes kiválasztódás produktuma ez a fiú. És a bölcs szelektáló a mi szocialista életünk. Antalfia Jenő, a Nagykátai Jáirási Pártbizottság első titkára azt nyilatkozta az újságírónak: a cigánykérdés megoldásának kulcsa a gyermek, a fiatalok nevelése. Balog László, a váci járási' pártbizottság első titkára is komolyan, megfontoltan és hozzáértéssel nyúl a cigánykérdéshez (Antalfia is, Balog is széleslátókörű, humanista vezető, értelmiségi ember). Mind a ketten mentesek a szalmalángtól, a türelmetlen, azonnal mindent akarástól. Mind a ketten és nemcsak ők, hanem a kommunisták nagyobbik és jobbik fele is tudja, hogy az évszázadok alatt felhalmozódott emberi bűnt, mulasztást, megkövesedett előítéleteket és következményeit, ez esetben a A FAO 1250000 dolláros árvízsegélye SZOLIDARITÁS? A minap a PEVDI vezetőivel beszélgettem. A beszélgetést az tette aktuálissá, hogy több újság is szóvá tette szentendrei üzemük egyik népszerű termékének, a Pax golyóstoll«,ak az utóbbi időben tapasztalható minőségromlását. Elmondták azt is — a maguk vélt igazát bizonyítva —, hogy az elmúlt esztendő végén forgalomba került ugyan egy kisebb mennyiségű hibás széria — a közel négymillió gyártott Pax toUból mindössze harminckét ezer — ez azonban nem az ő hibájuk, hanem az egyik kooperáló gyáré, amely számukra a nem megfelelő minőségű alapanyagot szállította. Es valódi igazukat bizonyítva felmutatták a nevezett gyár igazgatójának levelét, amelyben az elismerte, hogy a hiba egyedül őket térheti és ezért ennek összes anyagi konzekvenciáit hajlandók magukra vállalni, A levél hitelesen bizonyítja: a népszerű terméket gyártó üzem vezetői valóban nem tehetnek a forgalomba került selejtes áruról. Intézkedtek is nyomban — és ez dicséretükre válik —, hogy minden hibás terméket díjtalanul és azonnal cseréljenek ki az üzletekben. Az viszont érthetetlen: miért vállalják magukra minden megjegyzés nélkül a nyilvánosság előtt egy másik gyár selejtes munkáját, ahelyett, hogy a saját, a vásárlók körében jó hímek örvendő terméküket védenék? Az üzem vezetői azonban erre is tudtak magyarázatot: ha nyilvánosságra hozzák a kooperáló gyár hibáját, ezzel egyrészt a reklamációk tömegét zúdítják magúiéra, másrészt rontanák vele a kooperáló gyár egyre bővülő exportlehetőségeit. Szolidaritásból — mondották — inkább magukra vállalták a forgalomba került rossz termékeket is. annak minden következményével együtt. Dicséretes erény a szolidaritás, ha az nemes ügy érdekében történik. Ez esetben azonban nem ilyen cél hívta életre, csupán a másik fél hibáját igyekeztek leplezni vele. Egy, a termelés egészében valóban elenyésző hiba őszinte beismerése az üzemnek is, a kooperáló gyárnak is csak a hasznára válhat: tekintélyt szerez más partnerek és nem utolsó sorban az utóbbi időben sok esetben joggal gyanakvó vásárlók előtt. Higgyél: el az üzem vezetői: ez sem utolsó dolog! Prükner Pál cigányság elmaradottságát, anyagi, fizikai és lelki nyomorát évek alatt megváltoztatni, helyrehozni nem lehet. A maga korában Lenin minden pártmunkást arra figyelmeztetett az előítéletekkel kapcsolatban, hogy vigyázat, az előítélet olyan hatalmas kőszikla, melyet felemelni, egyáltalán megmozdítani, legalább olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint a forradalom, a miunkáshata- loan kivívása volt. Balog László, a váci járási pártbizottság első titkára rendkívül közvetlen, szimpatikus emberséggel segítette Kanalas János életútját. A fiú függetlenítése előtt, mert Balog Lászlót is megkérdezték, ő a három javasolt emberből Kanalas Jánosra adta szavazatát. Kifejtette, hogy a három közül szerinte ez a ci- • gányfiú a legrátermettebb erre a funkcióra. Kanalas művelt, kedves, van személyi varázsa, miért ne ő? Akik a javaslattal szembe álltak, nem rosszindulatúak és nem is szűklátókörűék. Előítélet sincs bennük. Csupán egy percre fejet hajtottak a falu előítéletének. Azt mondták, értik ók, tudják ők, okos és lelkes fiú ez a Kanalas Jancsi, de hogyan fogadják majd őt a falusi parasztfiatalok. De hát az emberi tisztaságnak, értelemnek győznie kell, mondatta Balog és ki kezdje, ha nem mi? És nem is olyan rossz húzás, politikai értelemben sem rossz, ha felülről kezdjük tömi a jeget. Alulról, a putriból nehezebb. Egyszerűen nem is sikerülhet. Talán még a szorgalmas, jó körülmények között élő, de végtére műveletlen, a politikai munkában járatlan, beszédükben és gondolkodásukban darabos és lassú cigányoknak sem sikerülhet ez. Tényleg jó húzás volt. Kanalas János szerény, szelíd és szolid. Csak a nyelvész a megmondhatója, hogy a magyarban ez a három rokon jelentésű szó miért nyert alakjában is alliterációs hasonlóságot. És azt ki tudná megmondani, hol az a bölcs, aki felfedi előttünk a titkát: ez a három szó miért illik olyannyira Kanalas Jancsira? ( suha ) I
