Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

6 «n mecvKi K^Ciriap 1970. JÜNIUS 16., KEDD A HERNYÓTALPAST IS KIBÍRTA Csillagokat l, betér AUGUSZTUSRA ELKÉSZÜL A KOCSÉRI ÚJ ÉLET PINCÉJE Széles e határban nem lesz párja a kocséri Üj Élet Tsz szőlőfeldolgozójának és pin­cészetének. Igaz, saját építő- brigádjuk tagjai sem gondol­ták, hogy valaha ilyen fon­tos munkát bíznak rájuk. Egyszer csak azt vették ész­re, hogy már kezükben is a terv, csinálhatják. Most már ez utolsó simításoknál tartanak. Az üvegfalú előtér hatal­mas ablaktábláit asszonyok fényesítgetik. A gépek egye­lőre gondosan letakarva vár­nak beszerelésre. A pince hűs odvábán rögtönzött vezeté­ken égnek az óriás égők, s rakják a csempéket. Barhács János tsz-elnök kedvtelve né­zi, miként halad a munka. Ha csak teheti, erre jár, de ha nem engedi a munkája, már hiányolják az építők. 1968 őszén kezdték építeni a feldolgozót, amelyhez hid- roglóbus, törkölytároló, be­tonút és hídmérleg tarto­zik. Nyolcmillióba kerül há­zi kivitelezéssel, berendezés­sel együtt. Húsz tonnáig mérő mérleg­re hajtanak majd a szőlőt ho­zó kocsik. Süllyesztett garat fogadja a termést, amelyet Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, kubikosokat, villany- szerelő, tetőfedő, festő, épület- és díszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szak- és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, éjjeliőröket és minden szakmába nyugdíjas szakmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Ktsz Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. billenős tartályokkal visznek. A fogadó garatból kanalas szállítószalagon jut a zúzó- bogyózóba. Két nagy teljesít­ményű sajtó nyomja ki a sző­lő levét, amely a mustülepí­tőbe kerül, ahonnan az erjesztő tartályokba juttatják. A törkölyből pálinka lesz. Kedvelik ezt az italt a tsz- kimérők helyein. A pincében egyelőre négyezer hektoli­ter bor számára készítenek szállást. A nedű 80 százalé­ka cement-, húsz százaléka fa­hordókban lesz. A pince púpja kívülről vastag földborítást, tetejére gyeptéglatakarót kap. Teteje 20 centi vastag vasbeton, még hernyótalpas traktor is át­ment rajta s meg sem koty- tyant az épületnek. A belső boltozatot kékre festik, ezüst és arany színű csillagokat pin- gálnak rá, jelezve, aki ide beszabadul, arra a mennyország vár. Szőlőjük kövidinka, ezerjó, hárslevelű, leányka, musko­tály és rizling. Kétszázötven holdnyi az utóbbi évek új, nemrég termőre fordult tele­pítése. Ezek ellátják a feldol­gozót, de bérfeldolgozást is tudnak vállalni mellette. Au­gusztus 20-ra elkészül a „nagy mű”. Az idei termést már itt fogadják. Itt töltik az óriás hordó feneketlen bendőjébe, hörpintik csettingetve az első kóstoló kortyokat a kocséri gazdák. (tamasi) STUDIUM GENERATE Az egyenlő esélyért (Munkás- és parasztszármazású fiatalok egyetemi továbbtanulásáról) A kétkezi dolgozók gyer­mekeinek egyetemre kerülé­séről az utóbbi időben sok cikk, közlemény szólt, s köz­életünkben is egyre gyakrab­ban támad vita a kérdés körül. A gond az, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulási aránya évről évre csökken a közép­iskolákban és a felsőokta­tási intézményekben. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen 1962-ben a hallga­tók 44,2 százaléka, 1966-ban ban 30,6 százaléka, 1969-ben 24.7 százaléka volt munkás­vagy parasztszármazású. Böl­csészettudományi karán 1963- ban 49,6 százalék, 1966-ban 31.7 százalék, és 1969-ben 20,6 százalék. A folyamat tehát egyre ne­gatívabb. Lakóhely szerint is szembeötlő jelenségekkel ta­lálkozunk. Az ország lakossá­gának több mint a felét ki­tevő falvak és községek ad­ják az ország felsőoktatási in­tézményeinek nappali tagozat­ra jelentkezők 18 százalékát, ugyanakkor a lakosság 1/5-ét kitevő Budapest esetében ez 30 százalék. Az Eötvös Egyetem bölcsé­szettudományi karán ennél sokkal rosszabb a helyzet. Például 1969-ben a karra jelentkezettek 1,8 százaléka, a felvettek 1,9 százaléka volt parasztszármazású fiatal. A továbbtanulást nagy­mértékben befolyásolja, hogy a tanuló milyen tár­sadalmi-kulturális közeg- 1 ben él A Fővárosi Főügyészség kérése Január 21-én délelőtt 9 éra után a Mártírok útján, az Alkalmi Áru­ház előtt egy jól megtermett, erű­piiv Szeretettel és bőséges áruválasztékkal várjuk az új, kétszintes fővárosi színvonalú Gödöllői Szövetkezeti Nagyáruházban OSZTÁLYAINK: Férfi-, női és gyermekruházat -j- Divat-kötött, méteráru -j- Cipő Bútor-lakkberendezés + Szőnyeg, függöny -j- Rádió -f Televízió Jármű, alkatrész + Sport, játék, hangszer -j- Strand- és kemping­cikkek + Kerámia, üveg-porcelán, műanyag -f- Háztartási és kozmetikai cikkek -f- Élelmiszer, mirelit, különleges italáruk. Gyorsított OTP-hitelakció. Közületeket is kiszolgálunk. Fiatal házasoknak, új lakástulajdonosoknak kiváló lehetőség: INGYENES LAKBERENDEZÉSI TANACSADAS ES ELŐRENDELÉS, INGYENES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS. Szövetkezeti tagjainknak az év végén vásárlási visszatérítést fizetünk. k Családja minden tagját nagyszerű vásárlási lehetőség várja a Gödöllői Szövetkezeti Nagyáruházban teljes férfi többször durván meg­ütött egy alacsony fiatal leányt. A garázdaság miatt a Fővárosi Ügyészség nyomozó osztálya nyo­mozást folytat. Mivel alapos gya­nú merült fel arra, hogy a tettes a tényeket igyekszik elferdíteni, sőt munkatársai vaUomása segít­ségével a fiatal lányt támadóként beállítani, a nyomozó osztály kéri mindazokat, akik az esemény szemtanúi voltak, jelentkezzenek személyesen, telefonon vagy le­vélben Budapest V., Markó utca 27. III. emelet 10. szám alatt (te­lefon 117—028). (falu-város, vidék-főváros, ve­zető értelmiségi-tsz-tag — segédmunkás család), van-e ta­nult ember a családban vagy nincs, milyen szoros a csalá- t kapcsolat, milyen erősek a család vagy a faluközösség megkötő hagyományai, elvárá­sai stb., milyenek a szociális körülményei (egyetlen gye­rek-e, jól keresők, vagy gyen­gén fizetettek a szülők, rossz vagy jó a lakáshelyzet, a vi­dék kommunális viszonyai, van-e betegség, beteg a csa­ládban stb.). A gondokon természetesen csak társadalmi összefogással lehet enyhíteni. A bölcsész- tudományi kar KISZ bizottsá­ga ennek részeként hozta lét­re 1967-ben a Stúdium Generale-t, ahol felsöbbéves hallgatók és oktatók foglalkoznak a hátrányos helyzetben levő kétkezi dolgozók gyerme­keinek egyetemi előkészí­tésével. A tanfolyamnak pesti és vi­déki csoportja működik. A vi­déki csoportnál az évközbeni munka szervezési nehézségek, ill. a távolság miatt nehezen oldható meg, így megfelelőbb­nek látszott a vidéki tanulók számára szervezett nyári, bentlakásos tanfolyam tovább­fejlesztése. A pesti csoportban 91 egye­temi hallgató, és 9 egyetemi oktató foglalkozik 130 tanuló­val. A tanfolyam kétéves, szombaton délutánonként más­fél-másfél órában két tárgy­ból készítik fel a szakközép- iskolásokat. A választható szakpárosítás megegyezik az egyetemi szakpárosítási lehe­tőségekkel. Tehát mindenkinek legalább egyik tárgya nyelv, a másik magyar vagy történelem, ül. egy másik idegen nyelv, foglalkozásokat kis csoportok­ban tartják, amely lehetősé­get ad egyrészt az intenzív munkára, másrészt arra, hogy jobban tudjanak ügyelni az egyénileg eltérő induló-tudás összhangba hozására. A tanu­lók nagy része harmadikos, kö­zülük a legkiválóbb és leg- irkább rászorult 50, a vidé­kiekkel együtt részt vesz a nyári tanfolyr non is. Jövő évben ezt a lehetőséget sze­retnék biztosítani az idei nyári tanfolyamon részt vevő minden vidéki felvételizőnek. Azi idei nyári tábor 150 hallgatóval indul: 50 Bu­dapestről, 100 pedig öt vi­déki megyéből jön. A vidékiek augusztus 9-én, a pestiek augusztus 16-án kez­denek, így lesz egyheti idő a tanfolyamon eddig részt nem vett vidékiek „előkészítésé­re”, a csoportok kialakításá­ra stb. A tábor augusztus 29- én fejeződik be. A jelentkezés módja; levélben, július 1-ig, a bölcsészettudományi kar KISZ-bizottságán. Az előkészítő tábor rész­vevőit kitöltött kérdőívek és egyéni beszélgetések alapján a Stúdium Generálé Intézőbi­zottsága válogatja ki. A tanfolyamra csak harma­dikos, — a bölcsészettudomá­nyi karon tanulni szándékozó —, középiskolások jelentkez­zenek. A részvevők csak az úti­költséget térítik. Traktoros betonkeverőgáp Ötletes, Belorusz-traktorhoz kapcsolható betonkeverőgépet szerkesztettek a győrszentivá- ni Űj Utak Termelőszövetke­zet szakemberei. A nagy telje­sítményű gép 600 liter űrtar­talmú dobjában egyszerre ne­gyed köbméter beton kever­hető. Kiszolgálásához mind­össze négy ember szükséges. Nagy előnye, hogy tíz percen­ként üríthető terhét — 2—2,5 méter magasba is — önműkö­dően felemeli. A győrszentivá- ni közös gazdaság berendezke­dett a hasznos gép sorozat- gyártására. fHök a repülőgépen. Magasság 9600 méter, U óránkénti sebesség 650 kilométer. Es majd kitör a frász. Nem vagyok gyáva nyúl, különben is tudom, hogy a levegőben leg­feljebb szétrobbannak azok a gépek, de a komoly zűrök a le- és felszállásnál szoktak előfordulni. Es a felszálláson már túl va­gyunk. Már csak az út van hátra, meg a le­szállás. Nem voltam és nem vagyok soha gyáva, de az ember annyit és oly részletességgel olvas repülőszerencsétlenségekről, repülőgép-eltérí­tésekről, géprobbanásokról és miegymásokról, hogy: Igen, ott az a férfi. Már akkor gyanús volt nekem, amikor felszálltunk. Ügy tett, mintha aludna. Felszállás közben aludni! Es most fészkelödik. Mit fészkelődik, miért fész- kelödik, csak nem akarja itt eltéríteni a gé­pet?! Este nyolckor tévéhíradó és utána An­gyal, nekem otthon kell akkorra lennem, s nem mondjuk Bejrutban. Most feláll! Tor­kom elszorul, kiáltani, szólni kellene... Vndorítóak az ilyen fráterek. Ügy tudnak bevonulni egy repülőgépen is a mellékhelyi­ségbe, mintha partizánakcióra indulnának. A gép zúg tovább, senki sem vette észre, hogy én észrevettem, hogy igenis, mégis egy géprabló volt, aki az imént zavarában, hogy én figyelem, egy mellékes ország helyett egy mellékes helyiségbe vonult. Istenem, ha nem vagyok ilyen éber! A gép jobb szárnya megemelkedik. Nyil­ván fordulunk. Egy repülőgép csak úgy tud fordulni, hogy amelyik oldalára fordul, az azzal ellentétes szárnya megemelkedik, ille­tőleg amerre fordul, az a szárnya lesüllyed. Ez világos. Ezt ma már az általánosban is tudják. Most olvastam éppen, a felszállás után, itt az újságban, hogy egy ugandai utas- szállítógép a levegőben, tízezer méteren, a a jobb oldala felé fordult, aztán nem tudott kijönni a dugóhúzóból és lezuhant. Tudom, hogy ez Ugandában történt, egy­millió eset közül egyszer, ha előfordul, de lehet, hogy kétszer. Szeretem a dugóhúzót a palack nyakában, de nem a levegőben. Es tessék, a jobb szárny még mindig a fejem felett, míg a baloldalt egészen lefelé nézek és a fülem is zúg és a gyomrom is émelyeg. Borzasztó! Az emberek csak ülnek, s a ste­wardess ott fecseg egy utassal, a pilóta sem veszi észre, hogy húzzuk a dugót, és miért nem utaztam én vonattal, mégha oly sok is No smoking a vonatszerencsétlenség. Ott mégis van re­mény, de itt... A szárny visszalibben. Természetesen. Hi­szen, mint mondottam, azt ma már az álta­lánosban is tudják, hogy egy repülőgép úgy fordul, hogy amerre fordul, arra nézve néző szárnya lefelé billen. Es különben is egymil­lió, ha előfordul, hogy egy dugóhúzó miatt... Kigyulladnak a lámpák... No smoking... Nem tudom, miért fontos azt mindig kiírni a repülőgépen, hogy leszálláskor nem szabad szmokingban lenni. Még senkit sem láttam átöltözni direkt ezért, hogy emiatt baj ne le­gyen. Es azt sem értem, hogy a szmoking az miért ártana a leszállásnak? Utóvégre ma már ezek a leszállások... ugyebár... gyer­mekded játékok a pilóták számára. Elől egy kis radar, egy kis lámpasor a leszállópályán és huss, szmokingban vagy szmoking nélkül, a gép máris a földön van. Na, persze, persze, olvastam, az imént ol­vastam éppen, hogy valahol Kaliforniában egy gép leszálláskor a földnek ütődött, az­tán felrobbant és az utasok no szmoking... De, hát ez Kaliforniában volt, s különben is egymillió eset közül egyszer, ha előfordul az ilyesmi, meg az olyasmi is, hogy nem jön ki a futómű és akkor hasra, vagy mire szán a gép. Vagy sikerül, vagy nem! De hát ez az eset is oly ritka, hogy... Ér­dekes, megyünk lefelé és nem látom a kere­keket. El tudom képzelni azt is persze, hogy semmi baj nincs a futóművel, csak a pilóta feledékeny. Aztán majd egy pillanattal a robbanás előtt csap a homlokára... a fene egye meg, hát nem a futóművet felejtettem el... Na, persze, a pilótában bízni kell. Érti a szakmáját. Meg ő is ezen a gépen utazik. De hol a futómű? Nem kellene mégis szól­nom a stewardessnek, hogy ő szóljon a piló­tának, miszerint a futómű ugye... A döccenés azt jelzi, hogy földet értünk. Úgy látszik, nem figyeltem meg jól, hogy a repülőgép mely részén kell lennie a futó­műnek. Mindenesetre megérkeztünk. — Milyen volt az utazás? — kérdi a fele­ségem. Csak a nők tudnak ilyen ostobák lenni, — Ugyan már, szívem... én? Mitől? Ma­napság egy repülőgép biztosabb, mint a für­dőkád — mondom, és kicsit remegő térdekkel megindulok a kijárat felé. Gyurkó Géza f

Next

/
Oldalképek
Tartalom