Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

1970. JtiNIUS 18., KEDD ■ ........ .1 3 VE ZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK ELŐTT Minden kommunista hallatja szavát Kongresszusi versenyben A MONORI KEFEGYÁR — A vezetőségválasztások előkészületei — mondotta Ba­rát Endre, a Váci Járási Párt- bizottság párt- és tömegszer- veze.i osztályának vezetője — lényegében már a múlt év vé­gén megkezdődtek. Az előké­szítő terv novemberben elké­szült. ^ A vezetőségválasztás munkájának lebonyolításában a Pest megyei Pártbizottság nagyfokú önállóságot biztosí­tott. Barát Endre szerint több, új vonása van az idei vezetőség­választásoknak. A választási felelősöket a JB önállóan irá­nyítja. A választási felelősök kellő időben értesültek fel­adataikról és már folyamatban van az alapszervezetek tevé­kenységének értékelése, de napirenden szerepel a közben­ső pártszervek és csúcsszervek munkájának értékelése is. Közel az emberekhez A választási felelősök jó munkát végeztek az 1968-as választásoknál is, de idén kü­lönösen aktívak, igyekeznek minden kommunista párttag véleményével megismerkedni, kellő alapossággal elemezni a pártszervezetek tevékenysé­gét, munkáját. Nagy Imre, a Váci Járási Tanács művelő­désügyi osztályának dolgozója például a Vácduka községben folyó pártszervezeti választá­sok felelőse. 'lágy Imre 1969 decemberében értesült meg­bízatásáról és azóta részt vesz a községben tartott rendezvé­nyeken, együtt ünnepelt az évfordulókon a falu népével. Megismerkedett a helyi gaz­dasággal, a tanácsi szervek gondjaival, örömeivel, mun­kahelyükön kereste fel áz em­bereket és beszélgetett velük. — A választás során — ma­gyarázta Barát Endre — meg­beszéljük a közigazgatási fej­lesztési terveket és a termelő- szövetkezetek fejlesztési ter­veinek végrehajtását is. Min­den, a közös jövőnket érdeklő kérdés megvitatásába az ösz- szes kommunistát szeretnénk bevonni és számítunk véle­ményükre. Járásunkban több községi összevonást végzünk és ezzel együtt jár a községi pártbizottságok megalakulása is. A tsz-ek egyesülése szin­tén politikai-szervezeti fel­adatok megoldását igényli. Hasznos dolog, ha ez a mun­ka a párttagok együttes erő­feszítésével történik. 80 választási felelős Mint a fentiekből kiderül, a váci járásban főleg a tartalmi munkát tartják szem előtt, bár nagyon sok szervezési ak­ciót is le kell bonyolítani. A járásban 80 választási felelős tevékenykedik, s természete­sen a nagy munkába bekap­csolódik a pártapparátus is. A középszervekhez, csúcsvezető­ségekhez — mint választási felelősök — már a járási párt- bizottság tagjai, a vb tagjai mennek ki, a munkát segíte­ni. Alsógödön július elsején szép ünnep lesz, mert nagy­községi rangot kapnak. Ezzel együtt jár a községi pártbizott­ság megszervezése is, s közben a választások lebonyolítása. Hogyan dolgozik egy válasz­tási felelős? Alsógödön Hí- vessy László iskolaigazgatót kerestük fel, aki az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz párt- szervezetét segíti a választások lebonyolításában. — Én a községi pártszerve­zet titkáraként kaptam ezt a megtisztelő megbízatást — mondta Hívessy László. — Ja­nuár elején összejöttem Ta­kács Lajossal, a tsz pártszer­vezetének titkárával és meg­beszéltein vele a teendőket. Utána a vezetőséggel tárgyal­tam. Részt vettem a taggyűlé­sükön, aztán áttanulmányoz­tam a beszámolót s elbeszél­gettem egy-két elvtárssal. Ala­posain tájékozódtam a tagfel­vételről, a pártfegyelem kér­déséről, a gazdasági munka se­gítéséről és ellenőrzéséről, a tömegszervezetekkel tartott kapcsolatról és sok más, egyéb dologról. — Mit állapított meg ön, milyen benyomásokat szerzett a pártszervezet munkájáról? — A mintegy 52 párttagot számláló pártszervezetben tar­talmas és érdekes munka fo­lyik. A tagdíjakat mindenki pontosan fizeti. Évenként két fiatalemberrel gyarapítják a tagok számát, s az egyik aján­ló mindig a KISZ-szervezet. A pártcsoportokat az élet kí­vánságainak megfelelően szer­vezték át. Tömegkapcsolatuk kitűnő. Amikor a tsz-ben vol­tam, többen felkeresték a párt- titkárt — pártonkívüliek is — különböző kérésekkel, pana­szokkal. A pártvezetőségi ta­gok között felosztották az üzemrészeket és bátran állít­hatom, az embereket ismerik és többet tudnak az emberek­ről, mint a gazdasági vezetők. A pártszervezet jól foglalko­zik tagjai képzésével. Marxis­ta középiskolájukba 20-an jár­nak. Nem kevesebb, mint 11 időszerű kérdések tanfolyamát indítottak, s azokra 180—200 ember jár. Tizenöt propagan­distájuk van. A munkaver- sennyeü külön foglalkoznak. Átnéztem a szocialista brigá­dok naplóit, rendkívüli él­mény volt. Elhatároztam, még az iskolába is behozom, mert pedagógiai értékük van. — Hiányosságokkal nem ta­lálkozott? — A tsz 1969-es gazdálkodá­sa nem mindenben volt meg­felelő. azaz nem jól sikerült az évük. Sokat fejlődtek, de á — Jó napot — és mondom, hogyan hívnak. — Jó napot. Kanalas János a nevem. — Tudja, miért keresem? — Igen, a cigánysorozat... — Nem sérti? Maga értel­miségi. Funkcionárius. — Ugyan. Cigány vagyok. Örülök... — Egy nagy francia gondol­kodó azt mondta, először vol­tam ember és csak azután francia. — Montesquieu mondta, számvitelben, a fegyelem terén még akad bőven javítanivaló. Uj főkönyvelőt alkalmaztak és megszigorítják az elszámoláso­kat. Ám itt elóg sok ellenné­zettel találkoztak. A régi tsz- tagok azt kérdezték, nem bi- zalmatlanság-e, hogy 24 óra alatt el kell számolniuk a ki­adott pénzzel? Meg kellett ma­gyarázni ennek szükségessé­gét. Ez is politikai harc volt. Ki kell ezenkívül alakítani a megfelelő vezetési stílust. Al­bert Mihály elnököt meg kell győzni arról, a szép fejlődést csak úgy lehet állandóvá ten­ni, ha koncepciózusabbá válik a gazdasági vezetés. Az egyes részlegek között is vannak el­lentétek. ■ Jelölés, választás A választási felelős a továb­biakban elmondta, elmegy a jelölő bizottság választó tag­gyűlésre és a jelölő bizottság­gal egyezteti a további teen­dőket. Szeretné a kommunis­ták véleményét hallani és leg­alább a párttagok 20 százalé­kával személyesen is beszélni. Alapos és körültekintő munka előzi tehát meg a választáso­kat. Mit tehetünk mi még a váci járásban tapasztaltakhoz? Ta­lán annyit: minden járásunk­ban hasonló alapossággal, lel­kiismeretességgel foglalkozza­nak a párt legkisebb sejtjei­ben kezdődő választásokkal, mert az ott végzett tevékeny­ség kihat majd az egész szer­vezetre, friss erővel, alkotó ja­vaslatokkal tölti meg azt, gyorsítja a pártélet vérkerin­gését. Szüts Dénes nem egészen így, de a lénye­ge ez volt — vigyorog a fiú és ragyog a foga. Vácott vagyunk, a járási KISZ-bizottság épületében. Il­letve most már a presszóban. — Olvassa? — Igen. — Véleménye? — Van benne jó és kevésbé jó. örülök, hogy rám gondolt. Hogy hívják önt, hogy mond­ta a nevét? Megismétlem a bemutatko­zást. Bármerre nézek: kefék, ke­fék mindenütt. A gyárudva­ron, a műhelyekben és a rak­tárakban. A minden háztar­tásban megtalálható egyszerű súrolókefétől és partvistól kezdve a kanadai exportra készülő különleges, ki tudja, milyen rendeltetésű, kétrészes keféig. Van itt hagyományos gyökér- és lószőrkefe, van műszálas és olyan is, amely festett pálmarostból készüL Kalauzom, Ringeisz lstván- né üzemrészvezető büszkén mutatja a korszerű gépeket. Ma már nem kézzel fúrják a kefeágyat, s nem is kézzel tö­mik bele a megfelelő anyagot, minden műveletet az okos gé­pek végeznek el. Gépek fúrják a kefeágyat, gép hordja be a kis kefepamacsokat, gép tűzi meg acéldróttal, s gép vágja egyenesre az elkészült kefék szőrfelületét. Az üzemrészvezető azonban nemcsak a gyár egyre korsze­rűsödő gépparkjára büszke. Elsősorban az emberekre, a gyár dolgozóira. — Az elmúlt esztendő­ben hat szocialista és nyolc munkabrigádunk működött. A Petőfi szocialista brigád például már elnyerte az ezüst fokozatot. Az idén ugyanez a cél lelkesíti a Béke, valamint a Barátság szocialista brigád tagjait is. Eddigi becsületes és eredményes munkájukat is­merve, nem jóslás, ha azt ál­lítom, valóra váltják elképze­lésüket. A kérdés akaratlan: bekap­csolódott-e a gyár a most fo­lyó kongresszusi versenybe? Kísérőm kissé rosszallóan néz rám, láthatóan neheztel kérdésemért — Természetesen — mond­ja szűkszavúan, s kéri. men­jünk be az irodájába, hogy ott hivatalos papírokkal, a brigá­dok felajánlásaival bizonyít­hassa állítását. Hellyel kínál, azután vaskos — Képes elfogulatlanul, tárgyilagosan írni? — Megpróbálom. Beszélgetünk, nézem a fiút Okos tekintet, kreol bőr, jól szabott ruha, fehér ing. Ö is visszanéz, fürkészve. Szépen beszél, a magyar nyelv legne­hezebb buktatóit is könnyedén elüerüli. „Dunakeszin, anyá- mékkal lakom” — mondja he­lyesen, m-mel az ikes igét és eszembe jut a vers „A cipőm orra elé nézek, s ott látom azokat, kik engem lenéz­nek ...” — Jelezték, hogy maga jön, beszélni akar velem. — Jelezték! Jaj, ezt ne mondja! Ez nagyon csúnya. Ez a mi funkcionáriusi modo­rosságunk. Mondták, szóltak, üzenték, figyelmeztettek — hiszen annyi helyénvaló szó van, miért pont ez a csúnya kell nekünk: jelezték! — Én nyolcéves koromban még nem beszéltem magya­rul. — Elnézést. Rendben van. Kezdjük el, „Kanalas Jánosnak hívnak, 24 éves vagyok, ember, kom­munista, KISZ-funkcionárius, cigány származású, magyar állampolgár. Szabolcsban, Ti- szadadán 8 éves koromban Írattak a szüleim iskolába. Amint mondottam, nem tud­tam magyarul. A szüleim ro­mánul beszéltek otthon. Az első félévben majd minden tantárgyból buktam. A máso­dik osztályban év végére már mindenből kitűnő voltam. Adorján Mihályné volt a ta­nárnőm. Szeretett engem, én imádtam őt. Dr. Csák László igazgató jó szemmel nézte, hogy a tanárnőm segít raj­tam. Tanítás után felváltva hazavittek és tovább tanítot­tak betűvetésre, tudásra, em­beri tartásra. Nyolc évig ki­tűnő voltam. Azon a nyáron dőlt el az életem. Adorján ta­nárnő és az igazgatóm eljöt­tek hozzám. Azt mondták: ta­nuljon tovább ez a gyerek, ér­demes. Az okos és jóságos fe­hér emberek varázsa elbűvöl­te a szüléimét, ősszel Debre­cenbe kerültem, a gépipari technikumba. A kollégiumba is fölvettek. Közben édesapám dossziét tesz le elém az asz­talra. — Tessék, nyugodtan meg­nézheti ... Kinyitom a dossziét. Legfe­lül: A Lenin szocialista cí­mért küzdő brigád válla­lása, Alatta: éves tervün­ket százöt százalékra tel­jesítjük, közreműködünk egy új cikk kísérleti gyár­tásában, személyenként négy új munkafolyamatot betanulunk és így tovább. — Ez a brigád nemrégen, a Lenin-centenárium tisztele­tére alakult — teszi hozzá ma- gyarázóan Ringeisz Istvánné. — A tizenkét tagú brigád a logarlécüzemben dolgozik, s többségében fiatalokból áll. Csal; egy példát hadd említ­sek vállalásuk jelentőségére. Egy logarlécen mintegy száz­negyven féle művelet van. Ez indokolja például azt a vál­lalásukat, hogy tagonként újabb négy munkaművelet el­végzését tanulják meg. A kérdés megint csak magá­tól adódik: rajtuk kívül ala­kult más brigád is az idén? — A tavalyi hat szocialista brigád mellett az idén újabb két brigád Június 30-ig megállapítják az újonnan életbe lépő telek­adót a tanácsok illetékes szak­igazgatási szervei. Az adókive­tés alapja a telekbevallás, amelyet május 31-ig kellett benyújtani, a továbbiakban pe­dig minden év január 31 lesz a bevallás határideje. A bevallási kötelezettség a be­építetlen telkek tulajdonosait terheli. Aki egyszer már adott bevallást,, erre csak akkor lesz a Dunakeszi Járműjavítóban kapott állandó munkát. Abba­hagyta az ingázást Szabolcs és Budapest között. Józan éle­tű emberek, kuporgattak, vet­tek egy telket itt a falubán. Ott hagyták a sivár homokot és itt, Dunakeszin a földibe kunyhót vájtak, összkomfor­tos kunyhó volt. Gondolhatja az ellentétet. Debrecen: ábrá­zoló geometria, műszaki rajz, kollégiumi úri világ, tiszta ab­rosz, fehér ágy. És Dunakeszi: földkunyhó, pislákoló petró­leumlámpa, nyomor. Nagysze­rű emberek a szüleim. Imi, olvasni nem tudnak, de nem ismerek náluk tisztább, jobb embert. Szegény apám gyak­ran utazott hozzám Debrecen­be. A Járműtől állandó sza­badjegyet kapott. Tán még élvezte is a fárasztó utakat, hiszen hozzám jött. Dugdosta a zsebembe a pénzt. Amikor elment, visszaküldtem nekik kétszer annyit. Tudtam én, mi az egy szegény cigánynak, egy segédmunkásnak fizetni értem a kollégiumot és vásá­rolni a drága ruhákat, hogy ne lógjak ki a sorból. Nyáron mondtam az öregnek, én is MÁV-os vagyok, éjszaka pa­kolom a vagonokat, meg szombaton és vasárnap is, onnan a temérdek pénz. Földkunyhóban éltünk, de 1964-ben már készen állt a há­zunk. Anyám is elment dol­gozni a járműbe, nálunk min­denki tanult és dolgozott és dolgozik ma is. Mind a három testvérem elvégezte a nyolc általánost és mind a három munkás lett. A bátyám he­gesztő, öcsém öntő, nővérem fenónő. Mindannyian segí­tettek a ‘ házba, és mindany- nyian büszkék rám. És én rá­juk. Amikor a házunk készen lett, hazajöttem, az utolsó két osztályt Vácott végeztem, a gépipari technikumban. Az érettségi után Újpesten dol­goztam, de Dunakeszin éltem. Hogy mikor találkoztam a mozgalommal, tehát önma­gámmal? Biztosan, amikor megszülettem. Én, és minden hasonszőrű szegényember ter­mészetes fia a mozgalomnak, tejtestvére minden kommu­küzd a szocialista cím megszerzéséért. Az egyik, a már említett Le- nin-brigád, a másik pedig a lakatoimnűhelyben. a Vasas brigád, amely szintén tizenkét tagú. így a szocialista brigád­mozgalomban jelenleg hatvan­két dolgozónk vesz részt. Ugyanakkor a munkabrigád mozgalom is újabb követőkre talált. A tavalyi nyolc mel­lett az idén két új munkabri­gád alakult s kapcsolódott be a kongresszusi versenybe, az egyik a Kölcsey Ferenc, a má­sik pedig az Április 4. mun­kabrigád. És most van alaku­lóban tizenegyedik munkabrv- gádunk a faüzemben. A Monori Kefegyárban te­hát megértették a kongresszu­si munkaverseny lényegét. A logarlécüzem, valamint a szőrüzem dolgozóinak ma már kilencvennyolc százaléka brigádtag, vagyis tevékenyen részt vesz a kongresszusi versenyben. Ahol erősíteni kell még a versenyszellemet, az elsősor­ban a faüzem amelynek egy szocialista brigádja van, az Egyetértés, s ahol csak most van alakulóban egy munka­brigád. P. P. ismét köteles, ha a tulajdoná­ban levő telkek számában, te­rületében, beépítettség, vagy a közművesítés fokában változás történik. Ha például valaki a meglevő telkéhez újabb beépí­tetlen területet vásárol, a vé­telt követő hónap első napján a telek már adókötelessé vá­lik. Ha viszont két beépítetlen telke közül az egyiket eladja, adója csökken. nistának. Csak életkor kér­dése, mikor és hol kezdi az ember a munkát. Én termé­szetesen a KISZ-ben kezdtem az emberekért, a rokonaimért, önmagamért. És természetesen Dunakeszin. Ha lelkes az em­ber, ha önmagát adja, felfe­dezik. Azt mondták a járás­nál, gyere ide dolgozni. El­jöttem ide, a KISZ-be a váci járáshoz. Hendikeppel indul­tam, kétszeresen is. Föld­kunyhó, petróleumlámpa, fe­kete bőr, előítélet. A premie­rem Dunakeszin volt. Elvtársak, a járástól jöt­tem ... Együtt derültünk, örültünk. Otthon, Dunake­szin, azt gondolom, szeret­nek engem. Kösd volt a má­sodik. A parasztfiataloknak beszéltem a vallásról. Amíg a szemeket néztem, gondola­taim állandóan Debrecenben jártak. Szerettem ott egy lányt, osztálytársam volt. Szü­lei eltiltották tőlem, a ci­gánytól. Tudja, az ember meg­szokja, hogy cigánynak nézik, talán már nem is fáj. De ne­héz, nagy pillanatokban na­gyon mar a jelző. Ilyenkor nagyon egyedül marad az em­ber. Amikor Kosdon, az elő­adásom végéhez értem, hagy­tam, hadd menjen a busz. A falusi fiatalokkal a vitám késő éjszakába nyúlt. Talán, ha annak a lánynak a szülei ak­kor ott vannak, őket is meg­győzöm. Nem, vagy csak alig vala­mivel kapok többet itt a KISZ-nél. Siker, balsiker, harc, öröm. De micsoda öröm ... Ha letörök, ha rossz kedvem van, megkérem ■ Ba­logh Lászlót, a járási pártbi­zottság első titkárát, beszél­gessünk egy kicsit, ö a példa- kéDem. Ez minden romantiká­tól mentes ügy, szeretnék úgy dolgozni, mint ő ...” A fiú gondolatai megsza­kadnak, a beszédben megáll, rámnéz: — Maga hogyan lett főszer­kesztő? Szereti ezt a munkát? — Siker, balsiker, harc, öröm. De micsoda öröm... — válaszolom visszhangként. ( suba )' A KISZ-es (14.) Június 30-ig megállapítják a telekadó összegét I *

Next

/
Oldalképek
Tartalom