Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

NAPLÓ TARLAT: FÁK VÁC I UAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM A fejlesztési osztályon múlik: Az év végére elkészül az új sződligeti posta •’• ft?'-*-.?*|*r fi-» i?:. • í'^JI ■" ‘ •'-rv - l^vcet —v- r *••.. *• í -a-v- •. • k'.\ ... *■', J / jftfc •«:. a . ^ '.'.-Xí'í’• :4.5, .'.<*;!%.> íiV:*Ti#"» • «.'» * r \ A'&flfi** .*•?*&”—**■ : á-St. Z1 t5"7-. *»« ' . .. Kocsis Iván íotómíivésznek, a Dunakanyar Fotóklub tagjának ez a képe jelenleg a gyulai Székely Aladár emlékkiállításon szerepel. Júliusban a fotóklub Alfa csoportjának tárlatán láthatja a váci közönség, a Madách Imre Művelődési Központban. Kulturális hírek néhány mondatban Ma délelőtt Arany István, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára tart elő­adást városunkról a Kossuth- klubban: Város a Naszály tö­vében címmel. A klub elő­csarnokában fényképes tab­lók mutatják be a város fej­lődését. Az előadást Kocsis Iván: „Vác képekben” című színes diafilmje illusztrálja. ★ Ceglédi meghívásnak tesz eleget hétfőn a városi KISZ- kórus. Egy napig a Róna ka­marakórus vendégei lesznek. Tizenkilencedikén a ceglédiek egész napos váci kirándulását klubesttel fejezik be a műve­lődési központban. Húszadi­kán az orosházi Madrigál Kó­rus lesz vendégük. Közös hangversenyt adnak a görög templomban. Július 3-án tíz­napos vendégszereplésre utaz­nak a Német Demokratikus Köztársaságba. Fellépnek Weimarban és Jénában is. ★ Városunk képzőművészeti arculatának kialakításáról ta­nácskoztak a héten a kiállí­tási intézmények képviselői és a város művelődési veze­tői. A megbeszélés eredmé­nyeként a Magyar Nemzeti Galéria hozzájárul a váci képtár anyagának gyarapítá­sához. A Műcsarnok a kiállí­tások szakszerű megrendezé­sét és a katalógusok, nyom dai kiadványok elkészítését vállalta. ★ Megkezdődött a táborozási idény. A városi úttörőcsapa­tok közül a kisegítőiskola növendékei már Egerben tar­tózkodnak. Négy iskola úttö­rői az Ipoly-völgyi Ráros pusztán táboroznak majd. A hámánosok az NDK-ba ké­szülnek, s egy vegyes csapat Lengyelországba indul. ★ Két olyan Munkácsy-dijas művész kiállítása nyílik meg 28-án a kiállítási teremben (volt görög templom), akik szobrot, illetve képet ado­mányoztak a váci képtárnak. Kucs Béla szobrászművész tervezte a cifrakerti lépcső fi­gurális korlátját is. Stettner Béla grafikusművész idén kapta meg a SZOT művészeti diját. K. F. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Havasi István, csü­törtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Afra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Gulyás Zoltán. A beosztásban hét közben táltozás történhet. Egy most megjelent könyvről Mindenütt vannak csillagok „Megpróbálok visszajönni hozzád, bár azt mondják, aho­vá megyünk, onnan nincs visszatérés, Szomorú vagyok, hiszen mindenki sír körülöt­tem. En mégse sírok. Szerette­lek és szerettél. Boldogok vol­tunk. Kell ennél több, Gábor? Ha nagyon nehéz lesz elvisel­ni, majd felnézünk a csilla­gokra, ők segítenek. Minde­nütt vannak csillagok!” Eddig a levél, amit Weisz Ági a hetedik gimnazista, okos és szép zsidó lány a deportálás előtt egy perccel még eljuttat iskolatársának és barátjának, Csapkó Gábornak, az észak­magyarországi kisvárosban 1944-ben. A háború vége felé járunk! Tizenhét éves kamaszok telje­sítenek légóügyeletet az isko­lai órák helyett. Eleinte még szórakoznak is, az éjféli tele- fonbetyárkodással, az iskolai órák elbliceelésével. De múl­nak a hetek, s rá kell ébred­niük, hogy a háború a hátor­szágban sem játék. Csapkó Gábor és Csanádi Feri arra kényszerül, hogy hetedik gim­nazistaként felnőtt szemmel nézze a világot, hogy értse és próbálja megérteni a zűrza­varban a lényeget, amit dr. Lengyel István rendőrfőtaná­csos, a kapitányság vezetője így fogalmaz meg: „Meg va­gyok róla győződve, hogy ma minden becsületes embernek az a kötelessége, hogy meg­mentse nemzete becsületét a jövőnek, a háború utáni élet­nek.” Csütörtökön jelent meg a könyvesboltokban Csulák Mi­hály ifjúsági regénye a Móra Ferenc ifjúsági könyvkiadó gondozásában. Szerzője, dr. Csulák Mihály a járási tanács népművelési felügyelője, jól szerkesztett, izgalmas roman­tikus olvasmányt tett a felső­tagozatosok elé. Bányász HOLNAP: KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓ Holnap délelőtt kilenc óra­kor a vácrátóti tanácson Dar- vasi Pálné országgyűlési kép­viselő számol he képviselői munkájáról. A Pestvidéki Postaigazgató­ság eredeti szándékával ellen­tétben, a sződligeti új posta­épületet 1969 helyett 1970-ben építi fel. A közel félmilliós költséggel épülő önálló pos­taház alapozása ebben a hó­napban elkészül. A kivitele­ző, az Egyesült Barátság Ter­melőszövetkezet őrszentmik- lósi építőbrigádja vállalta, hogy az év végi határidő helyett már az ősz végére elkészí­ti az annyira várt új pos­tát. Hogy mennyire fontos ez Sződligetnek, azt a közönség és a postahivatal alkalmazot­tai tudják csak igazán. Az ütött-kopott épületben, szűk és sötét szobácskábán, alig pár négyzetméternyi terüle ten kínlódik a hivatal négy dolgozója. Ezért döntött úgy a Pestvidéki Postaigazgatóság, hogy elsőként Sződligeten építi fel korszerű és távlati fej­lesztési szempontokat is figyelembe vevő postahi­vatalát. A rajzok nagy, világos, több helyiséges épületet ígérnek. Kétablakos munkaszoba ké­szül a félforgalomhoz, külön szoba a kézbesítőknek; raktár és akkumulátor szoba is lesz az épületben. Végül kényel­mes, világos teret kap a kö­zönség is, levélíróasztallal. — A szerződés ugyan még nem írtuk alá a Posta fejlesz­tési osztályán — tájékoztat az építésvezető —, de mi elkezd­tük a munkát és nyugodt lel­kiismerettel jelenthetem ki, hogy 1970 végén üzemelhet az új sződligeti postahivatal. Eh­hez azonban sürgős lenne, hogy az alapszint méreteket megkapjuk a beruházótól, mert már-már elakadunk a munkában. Hogy ez a kijelentés nem alaptalan, biztosíték rá, hogy az Egyesült Barátság Terme­lőszövetkezet építői már ki­ásták az aíapárkokat és fúr­ják a kutat, hogy vize legyen az építkezésnek, majd végül az új postaháznak. A további mos már a fej­lesztési osztályon múlik. Harmos Jenő ÉVADZÁRÓ Holnap délután öt órakor a Madách Imre Művelődési Központ Vox-termében tartja a Zenekedvelők klubja évad­záró összejövetelét. 1970. JÜNIUS 14., VASÁRNAP Kedden; JÁRÁSI TANÁCSÜLÉS Kedden délelőtt kilenc óra­kor ülést tart a járási tanács. A napirend előtt dr. Vida Gyula, a végrehajtó bizottság elnöke beszámol a lejárt határ­idejű tanácshatározatok vég­rehajtásáról, valamint a vég­rehajtó bizottságnak a leg­utóbbi tanácsülése óta tett fontosabb intézkedéseiről. A napirendi javaslat szerint a tanácstagok meghallgatják a járási tanács és szerveinek az 1967. évi választások óta vég­zett munkájáról, és az Elnöki Tanács 17/I9Í0 számú, a váci és szobi járás összevonásáról szóló határozatáról szóló- je­lentést. A SZABADISKOLAN Egy hónap múlva kapunyitás Július 13-án kezdődik Zebegényben a Szőnyi István nevét viselő nyári képzőművészeti szabadiskola. A tavalyi létszámot hússzal növelték s június közepére betelt minden férőhely. Pécsről, Debrecenből, Veszprémből érkeztek jelentkezőívek és idén — első ízben — cseh hallgatója is lesz a négyhetes nyári programnak. Képünk a szabadiskola színhelyét a Szőnyi- múzeum épületeit és udvarát mutatja be. (Gyimesi képriportja) TRABANTOK ÉS TEVÉK Járvány az ámokfutás ? Negyedszázad krónikájából: Az őszinte barátság útján Ez is egy-egy mérföldkő vol a barátság útján. AZ MSZBT HELYI CSŐ PORTJA az akkori városházi dísztermében bontott zászlót Gábor József volt az else elnök, Cserny József az else titkár. Egy szépen szavaló közép­iskolai tanár, Pellei Emil be­mutatta Majakovszkij költé­szetének gazdag tárházát Gyárfás Miklós, Mihályfi Ernő, Várkonyi Endre s má­sok tartottak előadást, nagy­gyűlést. A Kossuth-téri szék­házban félszázan vitatkoz­tak Szimonov háborús él­ményregényéről, a Nappalok és éjszakákról. A krónikás még azt is fel­jegyezte, hogy a 200 milliós ország miniszterelnöke ma­gyarországi látogatása során hajóval utazott a Dunaka­nyarba és kiszállt a 30 ezres város kikötőjében. HUSZONÖT ÉVE járjuk a barátság útját. S tudjuk, hogy újabb szakaszok következnek, sok gazdag élménnyel. A já­rási pártbizottságon legutóbb aláírt szerződés után közös magyar—szovjet vetélkedők, sportversenyek, kulturális rendezvények következnek Vácott és a járásban, tovább mélyítve a két nép barátságát. Papp Rezső Szerdai számunkban már beszámoltunk egy kék színű Trabant ámokfutásáról. Ügy tűnik, hogy a Trabantok veze­tői között járvány a szabályok megsértése, mert a híradás reggelén — hat órakor — fel­tűnt egy újabb kiskocsi, amelynek gazdája mitsem tö­rődött a közlekedési szabá­lyokkal. A kék színű, CF 19—63-as rendszámú Trabant kilencven kilométeres sebességgel szá­guldott a csörögi országúton. Sebességét akkor sem csök­kentette, amikor lakott terü­letre ért. A kocsi vezetőjének intő például az alábbiakat mondom el, talán megszívleli: Nem sokkal ő utána egy cementszállító kocsi azon az útvonalon, feltételezhetően gyorshajtás következtében az árokba szaladt és felborult. Lassítottunk a baleset szín­helyén, az intézkedő rendőr szerint segítségre nem volt szükség. Kényelmes tempóban haladtunk Váchartyán felé — és ez volt a szerencsénk! A csörögi állomásnál levő veszé­lyes kanyarból kiszáguldott egy újabb ámokfutó, egy má­sik cementszállító óriás. Bő­szen előzött egy békés és gya­nútlan vontatót, — belátha­tatlan kanyarban! — s ha ve­zetőnk elveszíti lélekjelenlétét és nem fékez, ma már nekro­lógot írnak e helyett az írás helyett. Az ijedtség meggátolt a rendszám feljegyzésében, örültem, hogy megúsztuk... És ők meddig ússzák meg? — esi — A kerthelyiség­ben kevesen tar­tózkodtunk. A szomszéd asztal mellett egy pepí- tainges fiatalem­ber hangosan ma­gyarázott. Akarva, akaratlanul ki­hallgattam min­den mondatát. — Hátszéllel in­dultam. Mindjárt az elején felbő­gött a Csepel. Be­leadtam a gázt. Tudod, ha én nyeregben ülök, akkor más ember lesz belőlem. Csak az út, a cél lebe­gett előttem. Egyenes követke­zett, felgyorsítot­tam hatvanra. A ÉLMÉNY BESZÁMOLÓ fák elsuhantak mellettem. Vág­tázva előztem az előttem tipegő motorosokat. — A kanyarban kissé balra dől­tem, de ott is alig-alig lassítot­tam. , Két oldalt sokan figyelték bravúros szágul­dásomat. Egy-két arc mintha aggó­dó lett volna, de tudod, ez csak fo­kozza a rohanás kedvét. Még egy kanyar, parányi lassítás, utánh. hosszabb egyenes. Megint beleadtam mindent. Szinte úsztam a levegő­ben ... Nem hagyott nyugton a kíván­csiság. — Elnézést ké­rek, hogy akarat­lanul hallgattam beszámolóját. Mi­kor s milyen ver­senyen vett részt? — Versenyen? — vigyorodott el egy arc a pepita­ing fölött. — Azt meséltem, hogyan motoroztam dél­után a Köztársa­ság úton és a Mártírok útján! (P. r.) i L udvarán, hogy textilüze­meinkben megindulhasson a munka. LAPOZGATOM a felszaba­dulás utáni idők helyi kró­nikáját. Az akkori váci lap­ban arról olvasok, hogy szov­jet katonák életük kockáz­tatásával segítettek megfé­kezni a tüzet, egy alsóvárosi lakóház égésénél. Arról is ír az újság, hogy szovjet ka­tonaorvos részesített elsőse­gélyben egy eszméletét vesz­tett járókelőt, aki már nem jutott el a legközelebbi or­vosig. Milyen volt a folytatás? Ott ültünk a művelődési ház nézőterén, néztük a tábori ka­tonaszínház . vendégjátékát. Gorkij Éjjeli menedékhelyét adták. Idegen volt fülünknek a beszéd, mégis értettük a tartalmat. SZÍNJÁTSZÓINK szívesen tanulták a szovjet irodalom egy-egy alkotását. Üzemi színjátszók vállalkoztak a kedves Kisunokám bemuta­tására. A kultúrház rangos együttese nagy sikerrel be­mutatta, majd sorozatosan • játszotta Dunajevszkij Sza­bad szél című operettjét. A ligeti tisztáson színpadot ácsoltak. A Magyar—Szovjet : Baráti Társaság meghívására ! akkori képviselőnk, Major Tamás és sok neves fővárosi 1 művész jött el Vácra, SZERDÁN DÉLELŐTT hang­zott el ez a mondat az MSZBT Gorkij fasori székházában, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megalakulása negyed- százados, Pest megyei ünne­pélyén: „Huszonöt éve indul­tunk el az őszinte barátság útján ..Néhány váci, kör­nyékbeli ismerőst is felfe­deztem az ünnepségen. A járási tanács új titkárát, mű­velődési osztályvezetőjét, a társaság egykori váci titká­rát, aki ma személyzeti fő­előadó kereskedelmi válla- tunk központjában. Beszélgetés közben össze­szedegettük az emlékeket. Hol kezdődött és hogyan? S mi­ként folytatódott 25 éven ke­resztül a szomszédos nagy ország megismerése? Mit tet­tünk mi, váciak ennek a ba­rátságnak az ápolásáért? 1945 TAVASZÁN valaki Szegeden nyomtatott, ma­gyarra fordított szovjet mű­veket hozott Vácra. Érdek­lődéssel szemlélgettük az impresszum cirillbetűs so­rait, s először találkozott a fiatalabb nemzedék Lenin, Majakovszkij, Ehrenburg írá­saival. Akkor kezdődött? Vagy ta­lán akkor, amikor a szovjet nyersanyaggal megrakott te­hergépkocsik befordultak a bélésgyár és a kötöttárugyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom