Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
NAPLÓ TARLAT: FÁK VÁC I UAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM A fejlesztési osztályon múlik: Az év végére elkészül az új sződligeti posta •’• ft?'-*-.?*|*r fi-» i?:. • í'^JI ■" ‘ •'-rv - l^vcet —v- r *••.. *• í -a-v- •. • k'.\ ... *■', J / jftfc •«:. a . ^ '.'.-Xí'í’• :4.5, .'.<*;!%.> íiV:*Ti#"» • «.'» * r \ A'&flfi** .*•?*&”—**■ : á-St. Z1 t5"7-. *»« ' . .. Kocsis Iván íotómíivésznek, a Dunakanyar Fotóklub tagjának ez a képe jelenleg a gyulai Székely Aladár emlékkiállításon szerepel. Júliusban a fotóklub Alfa csoportjának tárlatán láthatja a váci közönség, a Madách Imre Művelődési Központban. Kulturális hírek néhány mondatban Ma délelőtt Arany István, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára tart előadást városunkról a Kossuth- klubban: Város a Naszály tövében címmel. A klub előcsarnokában fényképes tablók mutatják be a város fejlődését. Az előadást Kocsis Iván: „Vác képekben” című színes diafilmje illusztrálja. ★ Ceglédi meghívásnak tesz eleget hétfőn a városi KISZ- kórus. Egy napig a Róna kamarakórus vendégei lesznek. Tizenkilencedikén a ceglédiek egész napos váci kirándulását klubesttel fejezik be a művelődési központban. Húszadikán az orosházi Madrigál Kórus lesz vendégük. Közös hangversenyt adnak a görög templomban. Július 3-án tíznapos vendégszereplésre utaznak a Német Demokratikus Köztársaságba. Fellépnek Weimarban és Jénában is. ★ Városunk képzőművészeti arculatának kialakításáról tanácskoztak a héten a kiállítási intézmények képviselői és a város művelődési vezetői. A megbeszélés eredményeként a Magyar Nemzeti Galéria hozzájárul a váci képtár anyagának gyarapításához. A Műcsarnok a kiállítások szakszerű megrendezését és a katalógusok, nyom dai kiadványok elkészítését vállalta. ★ Megkezdődött a táborozási idény. A városi úttörőcsapatok közül a kisegítőiskola növendékei már Egerben tartózkodnak. Négy iskola úttörői az Ipoly-völgyi Ráros pusztán táboroznak majd. A hámánosok az NDK-ba készülnek, s egy vegyes csapat Lengyelországba indul. ★ Két olyan Munkácsy-dijas művész kiállítása nyílik meg 28-án a kiállítási teremben (volt görög templom), akik szobrot, illetve képet adományoztak a váci képtárnak. Kucs Béla szobrászművész tervezte a cifrakerti lépcső figurális korlátját is. Stettner Béla grafikusművész idén kapta meg a SZOT művészeti diját. K. F. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Havasi István, csütörtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Afra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Gulyás Zoltán. A beosztásban hét közben táltozás történhet. Egy most megjelent könyvről Mindenütt vannak csillagok „Megpróbálok visszajönni hozzád, bár azt mondják, ahová megyünk, onnan nincs visszatérés, Szomorú vagyok, hiszen mindenki sír körülöttem. En mégse sírok. Szerettelek és szerettél. Boldogok voltunk. Kell ennél több, Gábor? Ha nagyon nehéz lesz elviselni, majd felnézünk a csillagokra, ők segítenek. Mindenütt vannak csillagok!” Eddig a levél, amit Weisz Ági a hetedik gimnazista, okos és szép zsidó lány a deportálás előtt egy perccel még eljuttat iskolatársának és barátjának, Csapkó Gábornak, az északmagyarországi kisvárosban 1944-ben. A háború vége felé járunk! Tizenhét éves kamaszok teljesítenek légóügyeletet az iskolai órák helyett. Eleinte még szórakoznak is, az éjféli tele- fonbetyárkodással, az iskolai órák elbliceelésével. De múlnak a hetek, s rá kell ébredniük, hogy a háború a hátországban sem játék. Csapkó Gábor és Csanádi Feri arra kényszerül, hogy hetedik gimnazistaként felnőtt szemmel nézze a világot, hogy értse és próbálja megérteni a zűrzavarban a lényeget, amit dr. Lengyel István rendőrfőtanácsos, a kapitányság vezetője így fogalmaz meg: „Meg vagyok róla győződve, hogy ma minden becsületes embernek az a kötelessége, hogy megmentse nemzete becsületét a jövőnek, a háború utáni életnek.” Csütörtökön jelent meg a könyvesboltokban Csulák Mihály ifjúsági regénye a Móra Ferenc ifjúsági könyvkiadó gondozásában. Szerzője, dr. Csulák Mihály a járási tanács népművelési felügyelője, jól szerkesztett, izgalmas romantikus olvasmányt tett a felsőtagozatosok elé. Bányász HOLNAP: KÉPVISELŐI BESZÁMOLÓ Holnap délelőtt kilenc órakor a vácrátóti tanácson Dar- vasi Pálné országgyűlési képviselő számol he képviselői munkájáról. A Pestvidéki Postaigazgatóság eredeti szándékával ellentétben, a sződligeti új postaépületet 1969 helyett 1970-ben építi fel. A közel félmilliós költséggel épülő önálló postaház alapozása ebben a hónapban elkészül. A kivitelező, az Egyesült Barátság Termelőszövetkezet őrszentmik- lósi építőbrigádja vállalta, hogy az év végi határidő helyett már az ősz végére elkészíti az annyira várt új postát. Hogy mennyire fontos ez Sződligetnek, azt a közönség és a postahivatal alkalmazottai tudják csak igazán. Az ütött-kopott épületben, szűk és sötét szobácskábán, alig pár négyzetméternyi terüle ten kínlódik a hivatal négy dolgozója. Ezért döntött úgy a Pestvidéki Postaigazgatóság, hogy elsőként Sződligeten építi fel korszerű és távlati fejlesztési szempontokat is figyelembe vevő postahivatalát. A rajzok nagy, világos, több helyiséges épületet ígérnek. Kétablakos munkaszoba készül a félforgalomhoz, külön szoba a kézbesítőknek; raktár és akkumulátor szoba is lesz az épületben. Végül kényelmes, világos teret kap a közönség is, levélíróasztallal. — A szerződés ugyan még nem írtuk alá a Posta fejlesztési osztályán — tájékoztat az építésvezető —, de mi elkezdtük a munkát és nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy 1970 végén üzemelhet az új sződligeti postahivatal. Ehhez azonban sürgős lenne, hogy az alapszint méreteket megkapjuk a beruházótól, mert már-már elakadunk a munkában. Hogy ez a kijelentés nem alaptalan, biztosíték rá, hogy az Egyesült Barátság Termelőszövetkezet építői már kiásták az aíapárkokat és fúrják a kutat, hogy vize legyen az építkezésnek, majd végül az új postaháznak. A további mos már a fejlesztési osztályon múlik. Harmos Jenő ÉVADZÁRÓ Holnap délután öt órakor a Madách Imre Művelődési Központ Vox-termében tartja a Zenekedvelők klubja évadzáró összejövetelét. 1970. JÜNIUS 14., VASÁRNAP Kedden; JÁRÁSI TANÁCSÜLÉS Kedden délelőtt kilenc órakor ülést tart a járási tanács. A napirend előtt dr. Vida Gyula, a végrehajtó bizottság elnöke beszámol a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról, valamint a végrehajtó bizottságnak a legutóbbi tanácsülése óta tett fontosabb intézkedéseiről. A napirendi javaslat szerint a tanácstagok meghallgatják a járási tanács és szerveinek az 1967. évi választások óta végzett munkájáról, és az Elnöki Tanács 17/I9Í0 számú, a váci és szobi járás összevonásáról szóló határozatáról szóló- jelentést. A SZABADISKOLAN Egy hónap múlva kapunyitás Július 13-án kezdődik Zebegényben a Szőnyi István nevét viselő nyári képzőművészeti szabadiskola. A tavalyi létszámot hússzal növelték s június közepére betelt minden férőhely. Pécsről, Debrecenből, Veszprémből érkeztek jelentkezőívek és idén — első ízben — cseh hallgatója is lesz a négyhetes nyári programnak. Képünk a szabadiskola színhelyét a Szőnyi- múzeum épületeit és udvarát mutatja be. (Gyimesi képriportja) TRABANTOK ÉS TEVÉK Járvány az ámokfutás ? Negyedszázad krónikájából: Az őszinte barátság útján Ez is egy-egy mérföldkő vol a barátság útján. AZ MSZBT HELYI CSŐ PORTJA az akkori városházi dísztermében bontott zászlót Gábor József volt az else elnök, Cserny József az else titkár. Egy szépen szavaló középiskolai tanár, Pellei Emil bemutatta Majakovszkij költészetének gazdag tárházát Gyárfás Miklós, Mihályfi Ernő, Várkonyi Endre s mások tartottak előadást, nagygyűlést. A Kossuth-téri székházban félszázan vitatkoztak Szimonov háborús élményregényéről, a Nappalok és éjszakákról. A krónikás még azt is feljegyezte, hogy a 200 milliós ország miniszterelnöke magyarországi látogatása során hajóval utazott a Dunakanyarba és kiszállt a 30 ezres város kikötőjében. HUSZONÖT ÉVE járjuk a barátság útját. S tudjuk, hogy újabb szakaszok következnek, sok gazdag élménnyel. A járási pártbizottságon legutóbb aláírt szerződés után közös magyar—szovjet vetélkedők, sportversenyek, kulturális rendezvények következnek Vácott és a járásban, tovább mélyítve a két nép barátságát. Papp Rezső Szerdai számunkban már beszámoltunk egy kék színű Trabant ámokfutásáról. Ügy tűnik, hogy a Trabantok vezetői között járvány a szabályok megsértése, mert a híradás reggelén — hat órakor — feltűnt egy újabb kiskocsi, amelynek gazdája mitsem törődött a közlekedési szabályokkal. A kék színű, CF 19—63-as rendszámú Trabant kilencven kilométeres sebességgel száguldott a csörögi országúton. Sebességét akkor sem csökkentette, amikor lakott területre ért. A kocsi vezetőjének intő például az alábbiakat mondom el, talán megszívleli: Nem sokkal ő utána egy cementszállító kocsi azon az útvonalon, feltételezhetően gyorshajtás következtében az árokba szaladt és felborult. Lassítottunk a baleset színhelyén, az intézkedő rendőr szerint segítségre nem volt szükség. Kényelmes tempóban haladtunk Váchartyán felé — és ez volt a szerencsénk! A csörögi állomásnál levő veszélyes kanyarból kiszáguldott egy újabb ámokfutó, egy másik cementszállító óriás. Bőszen előzött egy békés és gyanútlan vontatót, — beláthatatlan kanyarban! — s ha vezetőnk elveszíti lélekjelenlétét és nem fékez, ma már nekrológot írnak e helyett az írás helyett. Az ijedtség meggátolt a rendszám feljegyzésében, örültem, hogy megúsztuk... És ők meddig ússzák meg? — esi — A kerthelyiségben kevesen tartózkodtunk. A szomszéd asztal mellett egy pepí- tainges fiatalember hangosan magyarázott. Akarva, akaratlanul kihallgattam minden mondatát. — Hátszéllel indultam. Mindjárt az elején felbőgött a Csepel. Beleadtam a gázt. Tudod, ha én nyeregben ülök, akkor más ember lesz belőlem. Csak az út, a cél lebegett előttem. Egyenes következett, felgyorsítottam hatvanra. A ÉLMÉNY BESZÁMOLÓ fák elsuhantak mellettem. Vágtázva előztem az előttem tipegő motorosokat. — A kanyarban kissé balra dőltem, de ott is alig-alig lassítottam. , Két oldalt sokan figyelték bravúros száguldásomat. Egy-két arc mintha aggódó lett volna, de tudod, ez csak fokozza a rohanás kedvét. Még egy kanyar, parányi lassítás, utánh. hosszabb egyenes. Megint beleadtam mindent. Szinte úsztam a levegőben ... Nem hagyott nyugton a kíváncsiság. — Elnézést kérek, hogy akaratlanul hallgattam beszámolóját. Mikor s milyen versenyen vett részt? — Versenyen? — vigyorodott el egy arc a pepitaing fölött. — Azt meséltem, hogyan motoroztam délután a Köztársaság úton és a Mártírok útján! (P. r.) i L udvarán, hogy textilüzemeinkben megindulhasson a munka. LAPOZGATOM a felszabadulás utáni idők helyi krónikáját. Az akkori váci lapban arról olvasok, hogy szovjet katonák életük kockáztatásával segítettek megfékezni a tüzet, egy alsóvárosi lakóház égésénél. Arról is ír az újság, hogy szovjet katonaorvos részesített elsősegélyben egy eszméletét vesztett járókelőt, aki már nem jutott el a legközelebbi orvosig. Milyen volt a folytatás? Ott ültünk a művelődési ház nézőterén, néztük a tábori katonaszínház . vendégjátékát. Gorkij Éjjeli menedékhelyét adták. Idegen volt fülünknek a beszéd, mégis értettük a tartalmat. SZÍNJÁTSZÓINK szívesen tanulták a szovjet irodalom egy-egy alkotását. Üzemi színjátszók vállalkoztak a kedves Kisunokám bemutatására. A kultúrház rangos együttese nagy sikerrel bemutatta, majd sorozatosan • játszotta Dunajevszkij Szabad szél című operettjét. A ligeti tisztáson színpadot ácsoltak. A Magyar—Szovjet : Baráti Társaság meghívására ! akkori képviselőnk, Major Tamás és sok neves fővárosi 1 művész jött el Vácra, SZERDÁN DÉLELŐTT hangzott el ez a mondat az MSZBT Gorkij fasori székházában, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulása negyed- százados, Pest megyei ünnepélyén: „Huszonöt éve indultunk el az őszinte barátság útján ..Néhány váci, környékbeli ismerőst is felfedeztem az ünnepségen. A járási tanács új titkárát, művelődési osztályvezetőjét, a társaság egykori váci titkárát, aki ma személyzeti főelőadó kereskedelmi válla- tunk központjában. Beszélgetés közben összeszedegettük az emlékeket. Hol kezdődött és hogyan? S miként folytatódott 25 éven keresztül a szomszédos nagy ország megismerése? Mit tettünk mi, váciak ennek a barátságnak az ápolásáért? 1945 TAVASZÁN valaki Szegeden nyomtatott, magyarra fordított szovjet műveket hozott Vácra. Érdeklődéssel szemlélgettük az impresszum cirillbetűs sorait, s először találkozott a fiatalabb nemzedék Lenin, Majakovszkij, Ehrenburg írásaival. Akkor kezdődött? Vagy talán akkor, amikor a szovjet nyersanyaggal megrakott tehergépkocsik befordultak a bélésgyár és a kötöttárugyár
