Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
1970. JÚNIUS 3., SZERDA ■"^Círiap 3 Országos ankét a megyei tanács székházában A 316-0 SKÉP Napirenden: a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége adást. Mint többek között hangoztatta, Pest megyében az országos átlaghoz képest, nagyobb ütemben fejlődött az elmúlt években a termelő- szövetkezetek kiegészítő tevékenysége. Amíg például 1964-ben csak százmillió forint termelési értéket képviseltek a különböző üzemágak, tavaly már ez az összeg meghaladta a kétmilliárd forintot. A múlt évben a szövetkezetek kiegészítő tevékenysége egymagában 519 millió forint tiszta nyereséggel segítette elő a jövedelmező gazdálkodást Eközben nemhogy háttérbe szorult volna, de nagymértékben fejlődött a mezőgazdasági alaptevékenység A nagyarányú bevételek elősegítették a bővített újratermelést szolgáló beruházásokat. Emelkedett a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme is. Amikor az 1025- ös kormányhatározat előírta a kiegészítő tevékenységben előforduló törvénysértések és torzulások megszüntetését, ezzel egyidejűleg a gazdálkodás körének szélesítését, egészséges továbbfejlesztését segítette elő. Ma már egyre ritkábban találkozunk értetlenséggel, rosszindulatú vagy hozzá nem értésből fakadó megjegyzésekkel. Ennek ellenére még sok hangulati elem, hibás szemlélet akadályozza az üzemek tevékenységi körének egészséges továbbfejlesztését. Ezek után dr. Pénzes János részletesen elemezte, mi indokolja a kiegészítő tevékenység fejlesztését, ugyancsak részletesen beszélt az egyes ágazaott született apám, anyám is. 29 évet éltem Lajosmizsén, hét évet Valkón, két éve meg itt vagyok Szulában. — Melyik telepen volt a legjobb magának? — Mindegy. Mindegy kérem. Ott is kellett dolgozni, itt is. Mindenhogy. Ha az ember nem dolgozik, az nem szualiz- mus (szocializmus!). Szegények vagyunk, dolgozni kell. — Mennyit dolgozik? — Amíg fiatal voltam, dolgoztam, most nem. Sokat dolgoztam, tíz évig is egyhuzamban. — Szeretik a gyerekei? — Mind az egész. — Milyen a férje? — Jó ember, ha rossz lett volna, otthagytam volna. — Mikor szokott örülni? — Hála istennek, amikor nem vagyunk betegek. Jól vagyunk lakva. Lakodalom van. Amikor kocsmába megyünk inni. No, akkor szoktam én örülni. — Mikor volt elkeseredve? — A front alatt, amikor a szüleim meghaltak. — Hogyan élnek? — Megélünk, ahogy tudunk. Lopni, nem lopunk, csalni, nem csalunk. Jöjjön, nézze meg a lakásom. (A magnóról ajtócsikordulás hallatszik, belépünk egy putriba. Az egyetlen helyiségben három kopott ágy van — kettőn férfi alszik — egy rozoga szekrény, kályha és asztal.) — Szeginyek vagyunk, nem gazdagok. — Ki fekszik itt az ágyban? — Hát a fiam. Nagyon beteg. Fáj a szíve. Mindene. — Hogyan helyezkedik el a család? — Ott a lányom alszik a családjával, ott a családom, én a földön alszom. — A földön hogyan lehet aludni? — Szalmát terítünk, lepedőt, egy-egy vánkost. — Ki az a fiatalember? — Nevelt gyerek. Jó munkás, nagyon alkalmas gyerek. Most nagyon fáradt, Nem cigány, parasztgyerek, de nagyon jól érzi magát Itt. — Szeretnék vele beszélni, majd felébresztjük. (Előrepergetem a szalagot. Ébresztgetik a fiatalembert: „Hippi! Hippi!” — így hívják — a felnőtt gyerek azonban tok jelentőségéről, illetve azokról a nehézségekről, amelyek gátolják az élelmiszer- ipari tevékenység kiszélesítését. Mint hangsúlyozta, igen nagy jelentőségű az építőipari tevékenység. Miközben határozottan állástfoglalt a kiegészítő tevékenység mellett, felhívta a figyelmet a negatívumokra is. Többek között megemlítette, hogy egyes termelőszövetkezetekben tömegesen veszik fel az alkalmazottakat tagnak, hogy kevesebb illetményadót fizessenek. Sok kívánnivalót hagy maga után a belső ellenőrzés, különösen a tsz-közi vállalkozásoknál és vállalatoknál a közös tulajdon védelme. Nagy felelősség hárul a termelőszövetkezetek vezetőire, a melléküzemágak vezetőinek kiválasztásakor. Felszólalt a tanácskozáson dr. Néveri László, a Komárom megyei Tanács elnökhelyettese, aki mint hangsúlyozta: a kiegészítő tevékenység az élelmiszergazdaság szerves tartozéka. Zsuffa Ervin, a MÉM köz- gazdasági főosztályvezetőhelyettese referátumában a minisztérium álláspontját fejtette ki, majd a kiegészítő tevékenység továbbfejlesztésének lehetőségéről beszélt. Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Tsz elnöke, a saját gazdasága példáival igyekezett bizonyítani, mit jelent a mostoha adottságú termelőszövetkezeteknek a jól szervezett kiegészítő tevékenység. Többen szót kértek a hallgatóság sorai közül is, majd a tanácskozás lényegét dr. Pénzes János foglalta össze. —sp— nem hajlandó felülni. „Ta- majkó” — mondja az öregasszony. Mit jelent? — kérdezem. „Bolond!” — válaszolja.) — A harmadik ágyban ki alszik? — Senki. Ott van a toll, — Minek a toll? — Amikor dolgoztam, tollat adtak. 29 vánkos van. Ha majd meghalok, mindenki jussolhat belőle. Hét részre megy a huszonkilenc vánkos... (A beszélgetés közben mellénk sodródott Rostás menye, a 18 éves Szojka Éva, egy kis gyerekkel a karján. Szojka Éva szép cigány asszony.) — Hogyan alakult az eddigi élete? — Nagyon jól. Veszekedni nem veszekedtünk, a férjem nem iszik, dolgozik — Most hol a férje? — A rendőrségen. Kiejtett a kezéből egy söröskorsót Meg akarta fizetni, mégis leültették. — Hol ismerkedett meg a férjével? — Itt Ráckevén. Vályogot vetettünk. — Milyen volt a lakodalom? — Hát vettek egy birkát, két hektó sört, bort, pálinkát, jöttek a muzsikások. Fehér tüli fátyol volt rajtam. — Megvan még a fátyol? — A gyerekek mindig játszottak vele. Nem szabad vele játszani, inkább eltüzeltem. — Ki jött el a lakodalomba? — A nagyapám is ott volt. Nagy paplan volt a nyakában, ezüst gombok voltak rajta. Ez a vajda származása. 97 éves volt és táncolt. — Nem hiányzik a séta, a szórakozás ? — Nem mentem én sosem moziba. Nem jó lány, aki moziba megy. Azért, mert ott szerelmeskednek, kicsalja az a férfi, kiviszi a sarokra és... Nem szabad szeretőt tartani. — Mondjon valamit cigányul. — Gadoves nagyon suká- riló. — Mit jelent ez? — Ez a terület nagyon szép. — Mit jelent az a szó: nagyon? — Hát: nagyon. Ez a terület nagyon szép. (főtt) Dizárok (3.) Egy aktatáskába kazettás magnetofont rejtettem, a mikrofon innen kandikált a ráckevei cigányvilágra. Két órája hallgatom a felvételt, a kérdéseket és a válaszokat, a kitöréseket és a sírásba csukló hangokat, no meg a madárfüttyöt, mert az mindenütt szólt. A szalagra vett beszélgetéseket pontos szövegszerűséggel adom közre., (Még nem indítottam be a magnót. A gépkocsi Szigetbecse felé halad, mellettünk a holt Duna-ág csillog. Jobbra fordulunk, rá a gátra, itt keressük az úgynevezett Szulatelepülést. Szülni dizárok (erdőlakók) lakják, az oláhcigányok egyik fajtája él itt. A gátról erdőt látunk, a fák között kis belvíztavacskát, majd az apró település is előtűnik. 14 ház, házacska, kunyhó, putri, kalyiba áll az erdőben. Megállunk, öreg, csúnya cigányasszony közeledik. Bekapcsolom a magnót.) — Jó napot kívánok, újságíró vagyok, szeretnék beszélni magával. Hogy hívják? — Rostás Fardini vagyok. — Hol született, hol élt eddig? — Lajosmizsén születtem, gedhetetlen. Mert csak így tudják megvédeni magukat attól, aminek megismétlődése nem elméleti fikció csupán, hanem világot beárnyékoló fenyegetés. A 316-os kép egyetlen dokumentum a szenvedések, a félelem dokumentum- óceánjából. Mikor lesz olyan ez az embervilág, hogy fölszántsa, örökre eltüntesse ezt a Ikiiapadhataitlannak tűnő óceánt? M. O. Közvéleményünk egy része — főképpen a kezdetben előforduló hibák miatt — még ma is bizonyos fenntartással ítéli a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységét. Vannak, akik szinte összeegyeztethetetlennek tartják szocialista agrárpolitikánkkal a különböző segéd- és melléküzemágak létrehozását, fejlesztését. Mások az alaptevékenység: az állattenyésztés meg a növény- termesztés háttérbe szorításával tudják csak elképzelni a tsz ipari üzemek jövőjét. Mindemellett jó néhány egyéb félreértés is zavarja a kiegészítő tevékenység helyes értelmezését, szerepét. Éppen ezért a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Agrárgazdasági Társasága, összefogva a Pest megyei szervezettel, országos tanácskozást hívott egybe tegnap — a megyei tanács székházában — a mező- gazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének helyzetéről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Az ankéten, amelyen több száz szakember vett részt az ország különböző részéből, megjelent Lendvai István, a megyei pártbizottság titkára, dr. György Károly, a Magyar Agrártudományi Egyesület főtitkára, ott voltak a szomszédos megyék, és megyénk vezető szakemberei, a sajtó képviselői. Dr. György Károly megnyitója után dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese, úgyis, mint az Agrártudományi Egyesület Pest megyei elnöke, tartott vitaindító elő|at gyermek arca. Hat gyermeké, akik rémülten néznek földbe vájt gödrükből kifelé. Félnek. Még létük lényegét sem foghatták fel igazán, hisz’ oly picinyek, de már félnek. A világ még alig engedte meg, hogy értsék és kívánják anyjuk szavát, simo- gatásáit, érezzék az otthon melegét, szeressék pajtásaikat, amikor már szemükbe ültette a félelem csillogását, s izmaikba plántálta a búvás, a menekülés, a rejtezkedés görcsös akaratát. Nem ők keresték a félelmet, a világ szabadította rájuk, ök játszani szerettek volna, labdát kergetni, sárkányt eregetni, fogócskázni, homoiwárat építeni, a zöld fúvón hemperegni. Helyette gödrökbe kényszerülitek, óvóhelyekre húzódtak, mosolyuk könnyek tengeréibe fúlt. Anyjukat, apjukat, testvéreiket, pajtásaikat veszítették el, az életet még nem érthették, amitor már megérték a halált. A 316-os kép egyetlen a sok millióból, melyeket akikor rögzített a fényképezőgép objek- tfvje, amikor égett a világ A 316-os kép sztálingrádi gyerekékről készült, akik a német bombázók elől kerestek menedéket A 316-os kép egy másodperc a szenvedések esztendeibői — a háború 2194 napjából —, de elmond mindent. Elmond mindent arról, hogy mi a háború. Többet mond, mint a gyalogsági rohamok, a tankcsaták, a légiharcok fényképe. Többet, mint a romok, a lángok, a füst, a bombák, a gránátok, a halottak fényképe. Többet, mert ezen a képen nem a ma, hanem: a holnap fél! A gyermek. Az emberpalánta. A jövendő felnőtt. A holnapi áldozat vagy harcos? E gy testes, nagy, album alakú kötetet forgatok, A második világháború képei címmel adta közre az Európa Könyvkiadó, s a moszkvai Agentsztvo Pecsatyi Novosztyi Könyvkiadó. A szó szoros értelmében képeket ad közre ez a kötet, egy-egy fejezet élén alig néhány sornyi a szöveg. Nincs is szükség rá. A képek mindent elmondanak. A könyvről kellene írni ? Kitűnő könyv, gondos szerkesztői munka — dr. ölvedi Ignác és dr. Száva Péter végezte —, a képek nagyobb része most első ízben kerül Magyarországon nyilvánosság elé. Mégis, a könyvnél magánál fontosabb az. ami benne van. S az, amit a könyvben levők fölelevenítenek az emlékezetben. A háborút. Illetve: már azt is, ami megelőzte a háborút. Mert a háborúk nem maguktól keletkeznek, nem a természeti csapások közé tartoznak. A háború: emberi alkotás. Szörnyű, emberfaló alkotás. Vérrel, hússal él, romokon magasodik, emésztő lángoknál melegszik, holttestekből formálták feliratát. Szörny. Mégis: az emberi történelem újra meg újra megszülte ezt a szörnyet, hogy azután a szörnyek legszörnyűbb jét is világra hozza: a második világháborút. Negyvennégymillió halott. Hát valóban kifejezhető száraz számokkal mindaz, ami történt? A harcterek húspéppé roncsolt halottjai? A tankokban szénné égettek? A romok alatt megfulladtak? A koncentrációs táborokban megölitek? Rémült gyermekek és vadállattá lett felnőttek? Kérdések, melyekre válaszolni kellene, de: lehet-e? Vagy inkább azt kellene kérdezni, hogy miként, hogyan sűrűsödött sokak emlékezetében csupán néhány számadattá a szenvedés? Nem akarunk, nem szeretünk emlékezni arra, ami rossz, szégyenteljes, ami igénybe veszi lelkiismeretünket? A történelem azonban nem kíméletes, nem engedi, hogy el- andalodjumk. Mert ma is ölnék, gyújtogatnak, rombolnak, bombáznak. Ma is pusztulnak gyermekek és asszonyok, ma is létezik fasizmus, csupán új álarcot öltött. Ma sem hiányoznak a gyilkosok. Uj gyilkosok. A régiek ott néznek ránk a kötet fényképeiről Nagy és kis gyilkosok. Hitler és névtelen katona, aki éppen elsüti pisztolyát. Minden katona öl, s mégis: fényévnyi távolság a hazáját védő. s a hódító katona között. Hát ennyire egyszerű lenne mindaz, ami politikusok és katonáik, államférfiak és egyszerű állampolgárok által történt? Ennyire egyszerű lenne a háború 2194 napját fölosztani? Igen, ilyen egyszerű. z igazság és a hamisság ilyen egyszerűen szétválasztható. Utólag. Mert az adott pillanatban nem könnyű fölismerni minden esetben, hogy ocsmányság és tisztesség hol található. Ezért nem fölösleges, nem szükségtelen az emlékeztetés. Módunk van arra, hogy négy- szemközt maradjunk a — háborúval. A háborúval, s benne önmagunkkal, akkori önmagunkkal, aki. felnőtt vagy gyermek volt. S mód nyílik arra is, hogy a gyermekek, az akkor még nem élt fiatalok meglássák és megismerjék a 316-os képet éppúgy, mint a többit, s velük, általuk a háborút. Kell-e ismerniük? ElénSS