Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
«sr «ccm *JC(riap 1970. JÜNIUS 12-, PÉNTEK A fiatalok nyaráról Találkozó Verőcén Nyitnak az úttörő-paradicsomok Tegnap, a MUOSZ Rózsa Ferenc termében tartott saj* tótájékoztatót Molnár Gyi-rgy, a KISZ KB titkára. Először az építőtáborokról esett szó: összesen 37 nyílik idén az országban, ahol 31 ezer fiatal tölt el majd két hetet munkával — egészen augusztusig. A Pest megyei fiatalok — több mint ezren —, Kiskunfélegyházára és Balatonszaba- diba mennek dolgozni, míg megyénkbe, öt táborba 3300-an érkeznek a két hónap alatt. A kéthetes turnusokban dolgozó fiatalok segédkeznék a termelőszövetkezetekben, gyümölcsszedésnél, utakat, csatornahálózatot építenek és — például Nagymaroson — a vasúti rekonstrukciós munkálatokból veszik ki részüket. PFCS Tanácskozás a szerb—horvát oktatásról A magyarországi délszláv iskolákban folyó anyanyelvi oktatás helyzetéről tanácskoztak csütörtökön Pécseit a szerb-horvát lakta megyék — Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Pest, Somogy, Vas és Zala megye, valamint Pécs város — nemzetiségi pedagógusai. A szakfelügyelők és az iskolaigazgatók megvitatták, hogy miképpen lehetne tovább fejleszteni az általános iskolákban folyó szerb-horvát nyelvű oktatást A tanácskozás részvevői javasolták, hogy a Művelődésügyi Minisztérium mielőbb adjon ki új tantervet és új, korszerű tankönyveket. Baranyában és Somogybán, valamint Pécsett 26 iskolában folyt sízeirb-horvát nyelvű tanítás és az oktatásban részt vevő gyerekek száma meghaladta az ezerszázat. A most véget ért tanévben a Baranya megyei Személy községben és Mohács városában három iskola vezette be a délszláv anyanyelvi oktatást, az új tanévben pedig a Somogy megyei Lakácsán nyílik új délszláv általános iskola. A Pepsi, a Coca és társai memóriám nem csal — és ha csalna, akkor utána 1 kellene lapoznom a bekötött újságpéldányokban, — ágy az 1950-es évek derekán jómagam' is jó néhányszor leírtam, őszinte hittel és mély gyűlölettel, hogy a Coca Cola hűen fejezi ki az imperializmus igazi arcát. Manapság, tudom, nevetségesnek tűnik mindez, pedig árinak idején korántsem volt nevetséges, és ha netalántán becsempésztem volna az országba egy üveg Coca Colát, nem hiszem, hogy nyilvános helyen teljes lelki nyugalommal meg mertem volna inni. A Coca Cola szimbóluma volt az imperializmusnak, azon belül is elsősorban az Egyesült Államok imperialistáinak. Azokban az években — nem az isten, hanem olvasóién a tanúk rá —, ha valaki véletlenül Nyugaton volt, hazajötte után úgy érdeklődtünk tőle, suttogó hangon, hogy ivott-e Coca Colát, mint ahogy néhány évvel később, kicsit pironkodva faggattuk más ismerősünket, hogy látott-e sztriptízt. Nos, teljesen nevetséges és naív &>log lenne korunkat és társadalmunkat azzal méltatni, szociMista demokratizmusunk fejlődését azzal mérni, hogy lám, ma már nemcsak Coca Colát, de Pepsi Colát, sőt Quick Colát is lehet nálunk kapni. Mint ahogy az is naív dolog volt.' hogy a válóban egészséges és üdítő Coca Colát „lezüllesztettük” az imperializmus szimbólumává. Természetesen, mint mindenből, úgy ebből is lehet tanulni és okulni, mint ahogy tanultunk és okultunk is sokat önmagunk és mások hibájából is, mint ahogy tanultunk önmagunk és mások eredményeiből is. Mert nyilvánvaló, hogy nincs imperialista autó, vagy konzerv, esztergagép, vagy repülőgép és nincs szocialista kenyér vagy kombájn, avagy szocialista motorkerékpár sem. Társadalmi rendszerek vannak, e rendszerekből fakadó értékítéletek és a társadalmi rend alapján állami berendezkedés. A szocialista állam minden javát és értékét közvetve és közvetlenül a dolgozó népnek nyújtja át, természetesen erejéhez, lehetőségéhez mérten, míg a kapitalista társadalmi rend, agyaljanak ki filozófusai, „fogyasztói társadalom”, vagy ehhez hasonló bármi más nevet, végső soron nem a dolgozók érdekében állítja elő termékeit, javait, anyagi és szellemi értékeit. Világért sem akarok a Coca Cola és a Pepsi Cola ürügyén valamiféle bonyolult elvi fejtegetésbe bocsátkozni a két társadalmi rendszer különbözőségét és lényegét illetően, módom sincs rá, helyem sincs rá, s megteszik azt nálam sokkal szakavatottabb emberek. Azt azonban el kell és el lehet mondani az üdítő italok ürügyén, hogy valamit megint tanulhatnánk a kapitalizmus precíz szervezettségéből, a magunk, a szocializmus javára. Köztudott, hogy eme két üdítő ital gyártó hazája az Egyesült Államokban van s az Egyesült Államok nem éppen szomszédos Magyarországgal. Mégis a legszigorúbb szabvány szerint kell itt nekünk gyártanunk, tárolnunk, fel- és kiszolgálnunk, s mindezt ráadásul még ellenőrzik is. Nem egy fontos, az egész emberiség számára nélkülözhetetlen találmány sorozatgyártását ellenőrzi az amerikai cég, hanem végtére is egy agyonreklámozott, kétségkívül kellemes és üdítő, de valójában egyszerű kis tucatkészítményt. De a gyár szakemberei ellenőrzik az előírásokat, mi kötelesek vagyunk betartani ezeket az előírásokat és cíodák csodája!, be is tartjuk. A Coca Colánál! A Pepsi Colánál! Az amerikai cégnek! De miért csak az üdítő italról ejtsek most szót az előírás és az ellenőrzés kapcsán? Nyugodtan ejthetnék szót autókról, gépekről, traktorokról, kombájnokról, lakásokról és bútorokról, cipőkről és ruhákról, a fejlődő magyar ipar egész sor termékéről, amelynek használatához, árusításához nem adnak használati utasítást és gyakran még a gyártását sem ellenőrzik, vagy ha igen, meglehetősen felületesen. Az imént majdnem elméleti fejtegetésbe bonyolódtam a Coca Cola kapcsán a két társadalmi rend lényegét illetően. Azt mondottam, hogy a szocialista társadalmi rend mindent a dolgozók érdekében tesz, míg a kapitalista rend ... Egy kis túlzással: őrizzük meg és növeljük ilyen „Coca Cola-módszerekkel" a szocialista társadalmi rend, a magyar dolgozó nép profitját is. S akkor nemcsak üdít a Coca Cola, hanem még hasznot is hajt. Oyurkó Géza Az árvíz sújtotta áelepülé- seken különleges építőtáborok nyílnak június 28-án, ahol tíz és fél ezer fiatal dolgozik a helyreállítási munkáknál. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók a vasútállomásokon egész napos „rakodóügyeletet” tartanak — az építőanyagokat szállítják le a vagonokról. A diákok nyári munkavállalásában különleges előnyben részesítik azokat a fiatalokat, aki az építőanyag-iparban szeretnének dolgozni. A tégla- gyárakban és a cementgyárakban — különös tekintettel a DCM-re, nagy szükség van a munkaerőre. A nyári programok közül kétségtelenül a legérdekesebbnek a június 16-án megnyíló V. országjáró diákok országos találkozója ígérkezik. A verőcei Express-tábor- ban kétezer fiatal randevúzik az egész országból. Az első ilyen találkozó 66-ban, Miskolc mellett volt, s azóta a diákok közül többen megszerették a turisztikát, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy idén a Komárom megyeiek csónakon, a Pest megyeiek és a budapesti fiatalok pedig gyalogtúrával igyekeznek táborhelyükre. A diákok és a dolgozó fiatalok .üdültetéséről az Express — olcsó kempingekkel, szállás- lehetőségekkel — gondoskodik. Ebben az évben a negyed- százados évforduló tiszteletére minden megye megrendezi a felszabadulási jubileumi emléktábort, melyen a jól dolgozó KISZ-aktivisták vesznek részt. Az úttörőtáborok június közepén nyitnak és a szünidőben 100 ezer kisdiák tölthet ■boldog napokat Zánkán, Csillebércen és ar többi nagy úttörő-paradicsomban. T. E. Új szezon a Vígszínházban O’Neill: Jön a jeges — Zenés Csongor és Tünde Huszonhétezer bérlet Vasi zene Elkészült Vas megye nyári zenés programja. Eszerint a 700 éves jaki román műemléktemplomban két hangversenyt rendeznék. A helyreállított körmendi Batthyány-kastéüy belső udvarában „Nyáresti muzsika” címmel két alkalommal rendeznek hangversenyt Évről évrp beszámol a Vígszínház vezetősége az ősszel kezdődő új szezon újdonságairól. Ezúttal is Lenkei Lajos igazgató ismertette a programot. Mindenekelőtt a közönségről: már most tízezer bérlet kelt el, s összesen 22 ezer eladásával számolnak. Budapestiek és főváros környékiek egyaránt végigtapsolnak egy- egy szezont. Több ízben köszöntöttek a húszezredik bér- letezők között Pest megyei lakost. Ezek után a műsorról: három új magyar darabot mutatnak be a Vígszínházban, kettőt kamaraszínházukban. Illyés Gyula Tiszták című, középkori lovagi története Dél- Franciaország egyik várostromát mutatja be, ahol a pápa és a király hadserege áll a falak előtt. O’Neill: Jön a jeges című drámája, egy amerikai kocsmában játszódik, ahol a társadalom legegzotikusabb figurái gyűlnek össze, menedéket keresve egymásnál az élet viszontagságai elől. Pirandello IV. Henrik című darabja a szerzőnek talán leglátványosabb és legmodernebb műve. Színre akarják vinni — többek között —, a nálunk most fölfedezett és külföldön sokat játszott Ödön von Horváth: Mesék a bécsi erdőből című darabját. Érdekes kísérlet lesz a Kisszínházban előadandó zenés Csongor és Tünde. Az egy.; elképzelés szerint a három ördögfióka szövegét dalra komponálnák, s zenéje közelebb állna a beathez, mint a klasszikus muzsikához. Nem marad el a már nagy sikereket aratott Ványa bácsi sem. A rendezők — hűen az eddigiekhez — egyéni hangvételű, modem felfogásban akarják tálalni a színház repertoárját. Az évad egyik érdekessége, hogy az Illyés-darab díszlettervezője Pozsonyból érkezik, a híres Wladiszlaw Vihodye. Valószínűleg vendégük lesz a bécsi Volkstheater együttese, amit a vígszínháziak vendégjátékukkal viszonoznak. A színház vezetői szeretnék. ha a törzsközönségen kívül újabb nézőtáborral is megtöltődne a nézőtér. Ma a jellemző az, hogy elsősorban az értelmiségiek érdeklődnek. Nagy öröm lenne a mostaninál több vendéget látni a budapesti és a környékbeli üzemek munkásai közül is. — tgy — Sasad és Tisza Csütörtökön ■ rózsakiállítás nyílt a Kertészeti Kutató Intézet telepén, a Nagytétényi út 192. szám alatt. A látogatók június 21-ig 3000 fajta szebbnél szebb, illatos virágban gyönyörködhetnek. A'15 holdas területre összesen 85 000 tövet ültettek ki, közöttük a legújabb magyar újdonságokat, a piros virágú Sasa- dot és a rózsaszínű Tiszát. 100 ÉVES ISKOLA ALKALMI POSTABEL YEGZO A nagykőrösi Arany János általános iskola (a volt polgári leányiskola) alapításának 100. évfordulója alkalmából tanévzáróval egybekötött jubileumi ünnepélyt és kiállítást rendeznek, vasárnap az iskola épületében. A tanári kar és a tanulók nagyszabású irodalmi műsorral készülnek a centenáriumra. Az ünnepi beszédet dr. Kovács Gábor iskolaigazgató mondja, s kitüntetéseket és törzsgárdajelvényeket adnak ót. Az évzáró után lehet megtekinteni az iskola százéves múltjának emlékeiből rendezett kiállítást. Ebből az alkalomból a Posta vezérigazgató- jság a kihelyezett postahivatalban délelőtt 9 órától este nyolc óráig alkalmi postabélyegzőt használ. 1500 EZÜSTPÉNZ A tavaszi szántáskor — mint megírtuk — régi ezüstpénzeket fordított ki az eke a földből Hévízgyörkön, a helyi termelőszövetkezet földjén. A Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának munkatársai a helyszíni vizsgálat után megkezdték a mintegy 1500 különféle pénzérme rendszerezését. A kerámia edényben talált kincs a XV. és a XVI. század első feléből származó magyar és a hazánktól északnyugatra fekvő államok púizeit tartalmazza. Jelenleg a múzeum restaurátor műhelyében tisztítják, államonként, év- és verdejegyenként osztályozzák az ezüstpénzeket. (29) Ugyanazon a pér négyzetméternyi területen egy kis társaság azon iparkodik, hogy életre kejtsen öt férfit, egy nagyobb csoport fő törekvése, hogy minél hamarabb a pokolra juttasson ugyanennyit. És közben egyik társulat sem vesz tudomást a másik tevékenységéről. Persze, még ha fel is figyelnének a készülő népítéletre a Cartagena volt utasai, megakadá- lyozhatnák-e? Sem létszámukat, sem erejüket tekintve nem vehetnék fel a harcot a riduródakkal, ezek a megvadult mineirók most széttépnének mindenkit, aki keresztezné útjukat... Bumm!!! Az ósdi golyóspuska akkorát szolt a zsúfolt, alacsony helyiségben, mintha hajóágyút »ütöttek volna el. Szempillantás alatt síri csend támadt, minden fej a bejárat felé rándult, aztán mozdulatlanná dermeditek az ámyjáték résztvevői. A háncsfüggöny előtt két férfi állt. Lucskosan, csapzot- tan liheg az öreg Doido, görbe lábai remegnek a futástól. Mellette — padre Plonbal. Csuiromvíz ő is, a puska csöve még füstölög a kezében. Ö lőtt. A mennyezetbe. Hatásos belépője után a cémaember leengedi, lassan a falcnak támasztja a fegyvert, a söntés előterébe, a lámpa fény- körébe lép, int Krimosznák, hogy vegye le a hurkot Eber- hardt nyakából. A görög rábámul, összehúzza félszemét... Most dől el minden! Engedelmeskedik? Nem engedelmeskedik? Engedelmeskedik. Leveszi a hurkot. És a többiek? Egyetlen kar sem emelkedik fel, hogy elsodorja az útból, hogy szétlapítsa a keszeg beavatkozót. Egyetlen tiltakozó szó sem hangzik. Ez a padre ötévi önkéntes lelki - pásztorikodásának, vagy inkább alázatos felcseri munkájának jutalma. Plombái atya nagyot sóhajt, nála jobban senki ~ sem érezhette teátrális fellépésének kockázatát. Leveszi, megtörli vastag lencséjű szemüvegét, körbepillant, halkan, de határozottan mondja: — Nem helyeslem, hogy önök ezeket a senhorokat — mutat Müllerre és társaira — meg akarják' ijeszteni azzal, mintha valóban szándékukban állna a törvényes eljárás és ítélet nélkül felakasztani őket. Hangsúlyozom, ijesztésről volt szó. Tekintsük az egészet meg nem történtnek. — Senhor Plombái! — kiáltott ékkor az aranyásók gyűrűjéből Hans Müller. — Parancsolja meg az embereinek, hogy vegyék le rólunk a mocskos mancsaikat! Meg akartak gyilkolni bennünket, hogy így szabaduljanak az adósságaiktól! Ezért börtön vár vala- mennyiüikre! A padre csillapítóan emelte fel a kezét. — Demorada e paciente- mente! Lassan és türelmesen! Azt már az imént tisztáztuk, hogy goromba tréfa volt, semmi több. Most pedig arra hívom fel a figyelmét, hogy ezek a senhorok nem az én embereim. Nincs jogom, hogy bármit is parancsoljak nekik. Az pedig, hogy közülünk kik végzik börtönben, még a jövő kérdése. — A Szűzre és minden szentekre esküszöm — szólalt meg ekkor az öreg Doido, az Aranyváros mindenese —, hogy bizony senhor Mulleró- nak és cimboráinak kell tömlőébe kerülniük, ha van még igazság a földön. Nem szóltam eddig, mert féltem. Nem a magam bőrét féltettem, hanem a lányom életét. Mária Recifé- ben él. A grande Lodro, a Nagy Szőke megfenyegetett, megöleti őt is, a férjét is, ha nem adom át a gőzbárkámat. Így szegezte meg. Jóformán ingyen. És így lettem én o Doido, a Bolond. Halkan beszélt, foghíjas szájában nehezen formálódtak a szavak, mégis nagy erő volt bennük, újra feUarrósátották a hangulatot. Egy villogó szemű néger le» gény, a Sao Paulóból való Carvalho lépett előre, a lámpa fénykörébe. — Hiszek az öregnek. Mindenki hisz neki. Régóta ismerjük, nem hazudik. És ha az Hha jogtalanul, zsarolással került ezeknek az átkozottaknak a kezébe, akkor jogtalanok voltak azok az üzletek is, amiket a víziszállítások révén csináltak. Akkor ők tartoznak neíkünk és nem mi tartozunk nekik. Vissza kell kapnunk az aranyunkat. Azonnal! — Hahahaiha! — nevetett fel Hans Müller olyan féktelen jókedvvel, mintha nem is a gyalázatos halál küszöbén vergődött volna az imént. Jó idegekkel rendelkezett, kétségtelen. Lerázta magáról fogvatartói kezét, kiegyenesedett, magabiztosan nézett körül. — Szép mulatság volna, mi? Készpénzként fogadni el holmi agyalágyult vénember meséjét és így mászni ki a pácból.? Déhát ezt bizonyítani is kellene, tisztelt uraim, nem gondolják? Kérjék fél Dóidat, mutassa fél a bizonyítékait! Minden pillantás az öszvér- hajcáár felé fordult, aki lehajtotta a fejét, tehetetlenül vonta meg a vállát (Folytatjuk.)
