Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

PF.ST MECYEI i&Ctrtap 1970. JŰNIUS 11., CSÜTÖRTÖK Csikszi újra a régi Mikor felnézel az or- , kényi öreg- a bó- könny- Megszá- kísértél már nem | Mikor a többiek templom tornyára, biíjkoló keresztre, be lábad a szemed, moltad: ötven párt oltár elé. És most vagy semelyik lagzi nászna­gya Örkényben. Nem hívnak vőfélynek sem. A lakodalma­kat a kerítésen kívülről né­zed, a zsebedben kotorászol, ha megkezdődik a menyasz- szonytánc, de csak kurta fo­rintosokra lelsz. Pedig még tudod a rigmusokat, melyeket a vőfély harsog a borospohár mögül. Tudnál mulatni is. Foszlányokban lóg rólad a sárga kordbársony nadrág, meztelen lábadon papucs ta­karja a vörös pörsenéseket. Izzadsz, de a fekete műbőr kalap a fejeden villog, tollal az oldalán, ritkás, matt színű tollal. Miattad igazoltatott a rend­őr. Azt kérdezte, mit akaróit tőled, iszol is, lopsz is, mi­nek ilyenekről írni, elég ba­juk van veled. Azt mondta, szorgos, jó gazda voltál, pél­dája mindenkinek, mindenki rokona, az egész falu koccin­tott veled. Mégis — altkor módjával ittáL Most csak a szánakozók teszik tele poha­rukat a tiéd mellé, vagy azok, akik nevetni akarnak. Nevet­ni, ahogy gombóccá gyűrt zsebkendődet a kezedben tar­tod és percenként a szemed­hez emeLed; nevetni, ahogy azt hajtogatod, „Csikszi újra a régi”, nevetni rajtad, hogy ae kelljen önmagunkon. még kút­ra jártak. nálad csapból folyt a víz. A házad most is a falu legszebbike. A volt fe­leséged lakik benne. Te, anyáddal élsz. Az E—5-ös műúttói nem messze takaros házban, szürke, sovány kert­tel. Anyáddal élsz, pedig ő mér a földé. Barna bőrtár­cád van. összegyűrt lottószel­vényekkel, bordó személy­azonosságival, egyenletes be­tűkkel teleírt fecnikkel és két olajujjlenyomatos fényképpel. A két ötször nyolcas foton: a Írét lányod. Őket nézed estén­ként és szomorú szemű anyá­dat, ahogy bekeretezett utolsó fényképéről rád tekint. A két lányodat mutattad először nekem is. „Az egyik gépész- mérnök lesz — mondtad. — A másik vegyész. Talpraesett két lány.” És megcsókoltad a mozdulatlan két arcot, mint­ha azzal életet lehetnél belé­jük, de ők azután is ugyanúgy nevettek, észre sem vették, hogy könnyes lett a szemed. Karon fogtál, cipeltél az ..Aranyfürtbe”, az Örkényiek oázisába, kisfröccsöt kértél, hosszúlépést hoztak. A pincé­rek, a presszósnő, az üzletve­zető, mind engem nézett, saj­nálkozva, mint a horogra akadt halak „na ez is jól be- táncolt, Csikszinek fénylik a szeme” és összesúgtak, amikor koccintottunk. Azt mondtad, annyit mesélsz magadról, hogy öt notesz kevés lesz, persze nem baj, mert majd veszünk, közel van ide a ba­zár. Kalapodat a fogasra dob­tad, hanyag mozdulattal, büszkén — mindenki láthat­ja: vendéged van. „Honnan kezdjük?” — dörzsölted ösz- sze tenyeredet. — „Ezt meg kell írnod, nekem olyan éle­tem van, hogy tele lesz véle az újság.”- j---------------—: azt mondta, j A rendőr | mikor kór- „ ------------------- házba men­té l, három éve, nevetve mentél és sírva jöttél. Addigra elha­gyott a feleséged. Miatta sír­tál. Nem törődsz semmivel. Magaddal sem. Segítesz a szomszédodnak, aki gumi­javító. Reggelenként a műhely körül lábatlaníkodsz, sál lerázol és mindenkivel rondán be­szélsz, hogy lássák, nem vagy érzékeny. Barátod is van. Persze, nem a barátod, csak olyan, mint­ha az lenne. Zakó lóg rajta, tele van minden zsebe, és bo­rostás az arca. Azt mondta, úgy jöttetek össze, hogy a fe­leséged otthagyott, az övé meghalt, hasonlítotok egymás­ra. Pedig azt csak ő szeretné. A hosszúlépést szopogatod, és mesélni kezdesz, hogy mi­kor születtél, mibe születtél, a 18 hold földbe születtél, szak­mát nem tanulhattál, apád nadrágszíjjal, astormyéliel fe­nyegetett, nem mehetsz el ha­zulról. Jött a katonaság, 44- ben, 21 évesen, nyakadban a háborúval meneteltél. Hadi­fogság egy amerikai táborban, ahol nem ízlett a tejcsokolá­dé, 29 nap gyalog és szekéren, szétroncsolt emberek, szétron- csolt falvak mellett, míg Ör­kényig nem jutottál. Aztán la­kodalom, a te lakodalmad, szép pár voltatok, három na­pig tartott a mulatság. Két lányod született. A rendőr azt mondta, dol­gos ember voltál. Most is arannyá válik a munka a kezedben. Csák már nem vagy a régi. Szétszórt a figyelmed, nem lehet használni semmire. Brigádvezető voltál a termelő- szövetkezet szőlőjében. A brigádot szétzavartad: gom­bát szedni, mikor nem volt gomba, rozsét, gallyat, mikor hideg sem volt. és te a két lá­Üliink nyoddal büsz­kélkedsz. Ké­sőbb azzal, hogy te már újra a régi vagy. Megmutatnád a há­zadat is, a vízcsaposat, de hát nem lehet, ott az asszony. Gombóccá gyűrt zsebkendő a kezedben. Koccintunk, Hat elemit jártál, azt mondod, amit tudsz, arra az élet taní­tott. Néhány év alatt elfelej­tettél mindent. Csikszi. Volt pincéd', ászokhordókkal. jó­fajta borral, csak hörpölget- ted. Volt szőlőd, saszla, otello. Metszettél, kapáltál. Tőről fa­kadt, szorgalmas élet volt a tiéd. Nem volt ünnep a vasár­nap. Kapáltál akkor is. És mindent elfelejtettél. A vona­tokat nézed, messze visznek gondolatban, az autókat bá­mulod, az országút szélén, és ha az „Aranyfürt” asztalához ülsz, felállítanak. Rosszhírű vendég lettél. A rendőr azt mondta, lopsz, kéregetsz. Ismer gyerekkora óta, amikor még mintaférfi voltál. Egyenruhában van, és tanúja sorsodnak. Sajnál, de nem ért meg „Nemcsak egy nő van a világon. Akadt volna neki búfelejtője.” A múltkor negyven forintot loptál el a fe­hér abroszú asztalról, a sörös­üvegek mellől. A rendőr utánad ment, visszahozott. Harmincat megtalált a zse­bedben. A negyedik tizes az átizzadt markodban volt, dara­bokra tépve. Gyűjtőd a kétfo­rintosokat, kunyerálsz, aztán a csengő-bongó vurlicerbe dobálod, nyomogatod a billen­tyűket, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Korda György énekel a füledbe, azt hiszed, csak ne­ked, aztán újra potyognak a kétforintosok, jönnek a ked­venceid, a magyar nóták, az­tán újra potyognak a kétforin­tosok, azok már nem a tieid, Illések, Omegáék zúzzák ál­maidat. Azt mondod, kérjek egy dalt, és elindulsz a vur- licer felé. „Minek?” — mon­dom. „Én erre költeném a pénzem... ez nagyon szép” — válaszolod, és érzem, azt szeretnéd, ha lenne olyan le­mez, melyen csak harangzúgás lenne, ropnivaló menyasszony­tánchoz, meg amerikai Gyakorlattal és általános anyagismerettel rendelkező anyagbeszerzőt felveszünk GANZ MŰSZER MŰVEK ÁRAMMÉRŐGYÁRA, GÖDÖLLŐ Telefon: Gödöllő 11/232-es mellék. dzsessz-felvételek, melyeket a hadifogságban hallottál. Azt mondtad, írjam meg: „Csikszi újra a régi.” Több­ször mandtad. „Vége ennek a világnak, olyan vagyok, ami voltam.” Üj életet kezdesz: a régit folytatod. Azt mondtad, írjam meg: az asszony békül- ni akar, nem találta meg a szá­mítását, és te megbocsájtasz. Neki kell bocsánatot kérnie, ő hagyott el. Te megbocsájtasz, az asszony békülni akar, és szép lesz újra minden. Mert­hogy megtudod még fogni a kapát. A lányaidat kitanítta­tod: az egyik Budapesten, a másik Szolnokon gimnazista, jól vizsgáznak, tőled, mi­re jó, ha írok rólad. Indulatosan válaszoltál, a kezed kört írt le a községen,: azt mondtad, azért, hogy az egész falu tudja meg: Csik­szi újra a régi. A rendőr meg azt mondta: refes leszel, vi­gyázni kell rád, ne csinálj semmi bolondságot, így talán sikerül megmenteni. Art is mondta, sokat hazudsz, lehet, hogy nekem is hazudtál. Tamás Ervin Kérdeztem CARDO-70" Az 50 éves Cardo Bútorgyár kiállításon mutatja be leg- pvnuvv i w újabb termékeit. A jubileumi cvre a Cardo—70 bűtorújdonsággal jelentkeztek, amelynek az az érdekessége, hogy illeszkedik a házgyári lakások szobáinak méreteihez és darabjai variálhatók. A gyár tervezői a jelenleg bemutatott szobafalat alaptípusnak szánják és a jövőben még számos variációját készítik el. A képen: szobában felállítható étkezőszekrény. így is lehet! TörténefcíMii nem Pest me­gyében játszódik. Mégis el­mondom, mert tanulságos és az is megtörténhet, hogy a megyében is követőkre talál. A dolog azzal kezdődött, hogy odahaza elromlott a kézi hajszárító. Szervizbe járni: nem kelle­mes dolog. Ugyanez garanciá­lis készülékkel: egyenesen kel­lemetlen. Érthető: ez nem je­lenít külön pénzt a szerviznek, csupán külön munkát. Az első meglepetés: átadtam a hibás készüléket, ránéztek, ki sem próbálták, szó nélkül átvették. A második meglep e--« tés: senki sem vágta a fejem­hez, hogy helytelenül használ­tam, nem rendeltetésszerűen kapcsoltam be vagy ki. A har­madik meglepetés: udvariasan beszéltek velem. Szóval ilyen rendhagyó mó­don kezdődött. Budapesten, az egyik GELKA szervizben. A folytatás azonban egyenesen meghökkentő volt. Tegnap es- \ te azzal fogad otthon a fiam:« telefonáltak a szervizből! Kö­zölték, hogy határidő előtt el­készültek a munkával, legyek szíves, fáradjak be érte. Elő­ször azt hittem, ugrat a fiam. Április elseje azonban régen elmúlt már. Elmentem hát a megjavított készülékért. Előre köszönteik. A készülé­keit nem tették le mogorva képpel elém az asztalra, hogy fogja, viheti, hanem előbb ki­próbálták és velem is kipró- b áltatták. Végezetül megint csak köszöntek, mielőtt távoz­tam volna. Lehetséges, hogy így is le­het? p. p. Könyves gyorsmérleg 63 féle újdonságot kínáltak a könyvhét idején a sátrak és pavilonok. Az országos forgalomról egyelőre még csaik részadatok vannak — vidék­ről a munkahelyi könyvbizo­mányosoktól csak néhány nap múlva érkeznek be a könyv­terjesztő vállalatok központjá­ba a jelentések — annyi azon­ban máris bizonyos, hogy sikerben - nem maradt el az idei könyvhét a tava­lyitól. Becslések szerint — közölték a Művelődésügyi Minisztérium kiadói főigazgatóságán — körülbelül 30 millió forintra tehető az országos forgalom. A számszerűségtől függetlenül már csak azért is jónak mond­ható a könyvhét — kereske­delmi szempontból —, mert az idén az árvízsújtotta tiszántúli területek telje­sen „kiestek” s az sem elhanyagolandó kö­rülmény, hogy a könyvhéttel egyidőben egybeeső ipari vá­sár meglehetősen rjagy közön­séget elvont az olvasmányok vásárától. Alkohol ösvényen Alkohol ösvény visz fel a hegyre. Én megyek, — egymagám, vad meredekre, — s felfele kaptatok egyre. Fent a hegyormon vár Alkohol Isten. Rumszínű csillag a nap, s alkohol gőze az égen a felhő! Fent a hegyormon: pohárnak átadom magam. Fernt a hegyormon: hiszek, miben sohase hittem. Fent a hegyormon: cimbora Isten s a pap. Fent a hegyormon: a törpe az első. Borbély Tibor Kürti Ttncfmr: (28) A Mama nem vesztegette a drága időt arra, hogy megfor­duljon, csak hátrarúgott. És Gonzales megtanulhatta, hogy nem célravezető, ha valaki egy trükkel rövid időn belül két­szer kísérletezik. Méghozzá másodszor olyan ellenfélnél, aki a legveszettebb hírű san- tosi csapszékben nevelkedett fel, lévén a papája «a tulajdo­nos. A menyétképű repült vagy három métert, aztán ki­nyúlva, szelíden és tartósan megpihent az egyik asztal alatt. A főfronton viszont újabb fordulat következett. Müller példájából, Gonzales repülésé­ből Ebarhairdt megértette, hogy a Mamával szemben a pálinkásüveg annyit ér, mint egy bánatos sóhaj. Eldobta hát ezt a primitív fegyvert és apró Frommer revolvert rán­tott élő a zsebéből. A Mama megtorpant, talán életében először ijedt meg. Ellenfele szemében veszett düh lángolt, nem kétséges, hogy használni is fogja fegyverét. Akkor is, ha utána széttépik a minedrók és a Cartagena volt utasai, akik a nagy ricsajra, most már teljes létszámban ott tolong­tak a bejáratnál. És e válságos pillanatban, sárkoloncokat fröcskölve szét, egy bal lábra való, majdnem új, zippzáras férficipő szelte át a háncsfüggöny és a söntéspult közötti légtereit és nagy erővel csapódott Eberhardt homloká­nak. Az megtántorodott, fegy­vert tartó keze lehanyatlott. — Bravó! — rázta meg lel­kesen Krecsmár Jenő a magát fél lábon egyensúlyozó Honda kezét. — Mondja, ez a célzó tudománya, ez a cipőhajításos ötlet, ez is a szesztől van? — Nem, kérem. Ezt a tu­dományt annak idején a volt feleségemtől léstem el. Mindig rajtam gyakorolta. VIII. FEJEZET A népítélet elmarad Filmfelvevőgép, magneto­fon, mikrofilm is lehetett vol­na a helyszínen, még akkor sem sikerült volna megörökí­teni az utókor számára a Flo- resta nagytermében történtek valamennyi mozzanatát a ve­rekedést követő percekben. Olyan mozgalmasak, esemény­dúsak voltak ezek a percek. Mindenki kiabált, lótott-futott, tett-vett, intézkedett, dicsért, átkozódott, jajgatott, visított, vagy fenyegetőzött. Azok a mineiirók hangoskodtak legin­kább, akik korábban megle­hetősen mérsékelt lelkesedést tanúsítottak a tekintetben, hogy beavatkozzanak a csete­patéba. A tömeglélektan tudó­sai állapíthatnák meg határo­zottan, de talán azért csaptak éppen az ő indulataik a leg­magasabbra, azért követeltek éppen ők azonnali kíméletlen megtorlást, mert a lelkűk mé­lyén elviselhetetlenül szégyell- ték magukat. Egy asszony, igen, egy asszony, ez a kövér, szivarozó senhorita, ez verte meg, ez tette csúffá pillanatok alatt — a kis kopasz, a care- quinho közreműködésével — azokat a gazembereket, akik­nek terrorját ők tűrték, mint a birkák. Hisz még egy ne­gyedórája is csak nézték szót­lanul, amikor sorstársaikat, a derék Borelli-fivéreket ütötte, rugdosta Emest és a két me­xikói f egyháztöltelék... Ha másfél tucat kemény fér­fi, akiben, már némi szesz is dolgozik, egyszerre érez nyo­masztó szégyent és robbanó dühöt, annak szörnyű követ­kezményei lehetnek! A Cartagena volt utasai a három mulatt ökölvívó és a két olasz aranyásó körül sür­gölődtek, velülk voltak elfog­lalva. Iza kötszerért futott át a barakkba. Anna asszony vizet hozott a konyhából, a többiek azon fáradoztak, hogy kicipel­jék az öt áléit fiatalembert a tornácra, a levegőre, hogy ott hamarabb magukhoz térjenek. A nagy munkálkodás köze­pette észre sem vették, hogy néhány méterrel odébb öt pányva került a mezítelen ge­rendákra, hogy az első hurkot a félszemű Krimosz már rá is húzta Eberhardt nyakára, Xiitgu apó és a többiek pedig a másik négyet készítik elő & fellógatási művelethez. Ponto­sabban — csak hármat, mert Gonzales még eszméletlenül feküdt az egyik asztal alatt. Öt egyelőre nem bántották. Müller, Emest és Camacho vi­szont magánál volt már, ért­hető, őket csak ököllel tették átmenetileg harcképtelenné a Mama és a fiai, míg ők szöge® bakancsot, rumosüveget, ka­ratefogást, pisztolyt is igénybe vettek ellenfeleikkel szemben. Pokolbeli jelenet... A füs­tös, párás, félhományos te­remben, ahol groteszk árnyé­kokat vet a falakra a két pis­logó lámpa, kétségbeesetten rugkapáló embereket vonszol­nak vésztjóslóan himbálózó kötéthurkok alá más embe­rek __Madame Duval már el is ájult, Ninette és Claudette a söntéspult mögött sikoltozik, és a nagy zsivajban ügyet sem vet tójuk senki... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom