Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
4 “‘‘^Míriap 1970. MÁJUS 12., KEDD Éjjel 12 és 3 óra között névtelenül... Elhagyott anyák és gyermekek a múlt évtizedekben TV-FIGYELŐ Volt jobb Sággal elmondott „kiszólás” re-. Agyúk díszsortüze, harangok zúgása fogadta néhol az újszülöttet. Persze csak igen-igen ritkán. Csak akkor, ha trónörökösnek született. De még egy-egy falusi portán is libát, tyúkot vágtak, hétországra szóló keresztelőt csaptak, ha megszületett az első fiú. A gyereknek örültek, az anyának kedveskedtek. A lányok születését már kisebb örömmel fogadták, voltak korszakok és országok, ahol az újszülött lányt, ha apja úgy akarta, — elpusztíthatta. De- hát a világ halad. A gyermekeket már akkor sem ölték meg, ha történetesen lányoknak születtek. Legalább is Európában ezt a törvény tiltotta. A katolikus templomokban mindenütt ott állt az Anya szobra, tiszteletre intve az anyák szenvedése iránt. De jaj volt annak, aki az egyház jóváhagyása nélkül, házasságon kívül szült gyermeket. A következmény: elhagyott, kitett gyermekek egyre szaporodó számban, különösen a városokban. Már 1793-ban, egy Bécs- ben élő magyar nemes, Sándor István, végrendeletében 5—5000 forintot hagy „az ország közepén a szegény gyermekek számára, kik szülöik- ‘től elhagyattatnak s talált gyermekeknek neveztetnek, egy olyan háznak felállítására, mely németektől Find- lingshausnak neveztetik” —és egy „szülésház”-nak felállítására”. A Rókus-kórház felépítésével, 1798-ban itt megnyílt egy osztály „ingyen bevett viselősöknek és gyermekágyasoknak”. Ez volt az első intézmény szegény szülő nők számára Magyarországon, — de ez csak egy csöpp volt a tengerben. Az elhagyott gyerekek problémáját ez egyáltalán nem oldotta meg. Mit csinálhatott az, akit családja nem akart befogadni egy házasságon kívül született csecsemővel, vagy aki férjnél volt, de munkája nem engedte, hogy gondozza a gyereket —, kiadta dajka- ságba. Sok család élt a Pest környéki falvakban, ahol biKET NYÁRI HANGVERSENY a föld alatti meseországban Az aggteleki Baradla cseppkőbarlang ezer ülőhelyes föld alatti színháztermében a nyári hónapokban két nagyszabású hangversenyre kerül sor. A kiváló akusztikájú, hatalmas sziklaüregben Mura Péter vezényletével a miskolci szimfonikus zenekar ad koncertet június 28-án és július 26-án. Szeptemberben a magyar operettek legszebb zeneszámaiból rendeznek műsort a föld alatti meseországban. Az lítépítogép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, gyors- és gépírókat. Jelentkezni lehet: CEGLÉDEN, XIV., Külső-Kátai u. 35/a. szám alatt. zonyos összegért elvállalták ezeket a gyerekeket. Jókai a Kőszívű ember fiaiban leír egy ilyen szörnyű helyet, és ez nem gazdag fantáziájának terméke. Szalárdi Mór, a Rókus-kórház szülészetének főorvosa az 1870-es években felmérést végez a csecsemő- halandóságról és annak okairól. »Ebben a munkájában hivatkozik a monori plébános- szomorú megjegyzésére: Ide sok gyereket hoznak, de azok közül nem visznek vissza egyet sem, mind itt maradnak a temetőben. Valamit tenni kéne, de évtizedekig csak azon vitatkoznak, hogy ki viselje az elhagyott gyerekek gondozásának költségeit, az állam, vagy a községek, ahová az anyák valók. Addig is, míg erről az országgyűlésben vitatkoznak (ez majdnem három évtized!) különböző társadalmi akciók indulnak ezeknek a gyerekeknek a megmentésére. Vagyis, ennek a kérdésnek a megoldása is a jótékonyságra és néhány lelkes emberre hagyatkozik, mint általában a szociális kérdések, ebben a korban. Amit ezek tehetnek, az kevés. Két egyesület is alakul a nyolcvanas években, majd ezek egyesítéséből létrejön az Országos Gyermekmenhely Egyesület. Ez a főváros százezer forintos és- Vécsei János és felesége 200 000 forintos alapítványából, a Vendel u. 3-ban felépíti 1897-re székházát. Itt az egyik alagsori, vasredőnyei lezárható ablak fölött, egy igen-igen furcsa szövegű táblát helyeznek el... „A Vécsei János és Borbála nevű lelencalapítvány terhére, törvénytelen ágyból született csecsemőgyerekek, akik még nincsenek anyakönyvbe bevezetve és megkeresztelve, vagy körülmetélve, jól bepólyázva és megszoptatva, a táblával megjelölt utcai ablak betolása folytán keletkező nyíláson, éjjeli 12 és 3 óra között csengetés után, megnevezés nélkül lelencek gyanánt átvétetnek". — Ha a lámpa éppen égett az ablak fölött, jelezve, hogy egy hely megürült, de ez igen ritkán fordult elő. Roppant romantikus, de cseppet sem praktikus megoldás volt, amit mutat, hogy az intézmény egész fennállása alatt 58 gyereket vettek fel, de ezekből 33 kiskorában meghalt. Valamit tenni kellett, mert a századfordulón Magyarországon volt a legnagyobb a csecsemő- és gyerekhalandóság. Mikor végre 1901-ben állami feladattá tették az elhagyott gyermekekről való gondoskodást, a törvény indokolásában többek között ez állt. ”... részint a tudatlanság és itt-ott a szegénység, de legfőképp a népnek a gyermekek egészsége és -élete iránt nyilatkozó közömbössége miatt a gyermekek halandósága legnagyobb az öszes európai államok között... 100 élveszületett gyermek közül 5 éves kora előtt 38,12 hal meg.” Létrehozták ezzel a törvénynyel az állami gyermek renhelyek országos hálózatát. Hivatalos neve mindig menhely volt, de a köznyelv az intézmény védenceit a felszabadulásig csak lelencnek titulálta. Volt ebben valami realitás, hiszen az első Ceglédi telephelyre AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK gépkocsivezetőket Jelentkezés és részletes felvilágosítás az 1. sz. AKÖV 11. sz. Üzemegységének forgalmi osztályán, Cegléden, a Külső Körösi úton (a vásártér mellett). világháború előtt, a felvett gyerekek fele, a Horthy-kor- szakban pedig egyharmada, egynegyede úgynevezett törvénytelen gyerek volt, ha nem is mindig talált gyerek, vagyis lelenc. A menhelyi gyerekek száma az intézmény létrehozásától egészen a fel- szabadulásig 20 000—40 000 között hullámzott, a „törvényeseket”, vagyis a gyerekek felét, kétharmadát nem a társadalom álszent szemforgatása, hanem a nyomor sodorta a lelencbe és onnan tovább, a nevelőszülőkhöz, falura, ahol kis cselédet faragtak belőlük — és ez is volt a cél. — Talán nem is bántak velük rosszabbul, mint a többi kisbéressel, hiszen némi felügyelet létezett, de ezeknek a kis szerencsétleneknek még ünnepnapokon sem csomagolt a tarisznyába az édesanyjuk valami hazai pogácsát, a ruhájukról pedig mindenki felismerte — és csúfolta őket. Ezért csipkézte ki a gyerek József Attila az intézeti szalmakalap szélét, amikor nevelőszülőkhöz került Öcsödre — hogy ne különbözzön a többi gyerektől. Ami a gyermekhalandóságot illeti — bár az 1907-ben felépült a budapesti menhely kórtiáza, mégpedig jól vezetett kórháza és anyaotthona is volt (főorvosa Szalárdi Mór, aki két évtizedig harcolt, hogy ez az intézmény megszülessen), de kevés pénzzel és már a bekerüléskor rossz állapotban levő csecsemőkből csak csodával lehetett volna egészséges gyermeket varázsolni. Az első huszonöt évben a gondozott gyerekek halálozási átlaga 18 százalék volt, de a csecsemőké — 33 százalék! A megoldás csak az anya- és csecsemővédelem széleskörű kiterjesztése lehetett volna — és lett is,, de ehhez egy új társadalom kellett. A szocialista társadalomnak már a Tanácsköztársaság alatt is, a felszabadulás után is egyik első cselekedete volt a törvénytelen gyerek fogalmának és az ezzel járó hátrányos megkülönböztetéseknek felszámolása. Nincsenek lelencek, nincs gyermekmenhely, de vannak még az állam, a társadalom gondoskodására szoruló anyák és gyermekek. Ezt a gondoskodást kell minél tökéletesebbé tenni. (2) Az együttes harmadik tagja, aki a menetet bezárta, kövér, szőke férfi volt, bánatos porcelánkék szemekkel, Keskeny Menzsú-bajusszal. Krecsmár Jenő, a „Pirkadat” nevű budapesti villamosipari kátéesz elnöke. Görcsösen szorongatta az üres flaska nyakát. Libasorban masíroztak és ordítottak. Honda magyarul azt, hogy: „Nem nem nem, nemnemnem, nem megyünk mi innen el.. Ewans professzor egyeteme rögbycsapatának idegborzoló harcikiáltását üvöltötte, Krecsmár magas, a félelemtől meg-megcsukló fejhangon vi- sítozott. A közmondás szerint nincsen új a Nap alatt. Bár a közmondások a népi bölcsességnek évszázados tapasztaltakon nyugvó termékei, azért mégsem valószínű, hogy hasonló jelenet a Nap üzemeltetése óta akár csak egyetlen egyszer is lejátszódott volna már az Amazonas körüli irdatlan őserdő maté cserjéi, TATABÁNYA „KOROS” PARK Tatabányán 3 hektáros területen játék- és pihenőparkot építenek. Az új létesítmény érdekessége, hogy tervezésénél gondoltak minden korcsoportra. A még járni tanuló babáknak például kerekes járókákkal felszerelt, fákkal beültetertt területeket alakítanak ki. Tisztálkodásukhoz pelenkázó asztalokkal, hideg-meleg vízzel ellátott fedett helyet építenek. Az „idősebb” apróságoknak homokozóikat, alagutakat és sok más játékot készítenek. A kamaszok részére grundokat kerítenek el. Elsősorban az iskolások részére cölöpkerítéssel veszik körül és várszerű bejárattal készítik a romantikus Robinson- parkot. A csendre vágyóknak a zajos részektől távol alakítanak ki pihenőket. A kombinát egy részét az idei bányásznapon nyitják meg. tunga fái között, a camauba- pálmák boltozatos koronája alatt, a liánokkal átszőtt, mesébe illő szépségű orchideákkal színezett rengetegben. Megviselt, tüsketépte utcai öltözékben három férfi menetel egy extra méretű fekete jaguár, Dél-Amerika legerősebb, legvérengzőbb ragadozója felé. A fenevad káprázó szeme előtt hol kipattan, hol eltűnik egy nagy piros korong, félelmesen tátongó pofája annak a hatlábú valaminek, amely három hangon üvölt, visít és nyilvánvalóan gonosz szándékkal közeledik. Az vesse az első követ a szegény óriás macskára, aki az ő helyében bevárta volna az ismeretlen szörnyeteget. A szóban forgó panthera on- ca ugyanis nem várta be. Támadó kedve már az elején elszállt, s amikor öt méterre csökkent a távolság közte és az őserdő új, ijesztő lakója között, idegbaj osan felkurrp- gott, behúzott farokkal, meredek ívben oldalt ugrott, szem- pillantás alatt beleveszett a tisztást körülvevő aljnövényzetbe. Kis ideig még hallatElnézést kérek, amiért e rövid kritikai írás címét a sportszakkifejezések közül kölcsönöztem. Mentségemre szolgáljon: az elmúlt héten majdnem hét óra sportközvetítés — labdarúgás, ökölvívás,- tenisz — szerepelt a televízió programjában. S ahogy az egyik sportkommentátor mondta: volt jobb, ez a megállapítás érvényes a televízió egész heti műsorára is, mert a vasárnap esti tv-drámát leszámítva, egyetlen kiemelkedő produkciót sem láthattunk. Kedd este Csajkovszkij: Pique Dame című operájának filmváltozatát vetítették. A kitűnő opera megfilmesítése ezúttal csak közepesre sikerült. Talán éppen a kettősség — más játszotta és más énekelte az egyes szerepeket — következtében volt halványabb ez a produkció. Rajkin — a magyar közönség kedvence — sem volt az igazi a szerda esti Maszk nélkül című műsorban. És ez elsősorban nem a tehetséges szovjet színész, hanem a műsor magyar szerkesztőinek a „bűne”. Egy-egy, tört magyarszőtt, amint pánikszerű menekülése közben ágakat tör, madarakat, majmokat ver fel, aztán semmi... Az alkalmi kórus is feloszlott. Krecsmár Jenő nehézkesen lehuppant egy korhadt fatörzsre, zsebkendővel törül- gette a nyakát, a homlokát, reszketett az ajka. Emery Ewans melléje ült és intett Hondának, hogy foglaljon helyet, pihenjen kicsit ő is. — Köszönöm — rázta meg fejét a jaguár-kaland hőse —, nem vagyok fáradt. Parancsoljon, a napernyő. És egyúttal elnézést kérek a modortalan- ságomért, ahogyan elvettem öntől. Mentségemre szolgáljon, hogy az idő már nagyon sürgetett. Minden jel arra mutatott ugyanis, hogy Thomas Webernek azt a megállapítását, miszerint a panthera onca csak lesből támad a nála nagyobb emlősökre, hamarosan megcáfolják a tények. A jaguár azt a macskafélékre jellemző feszült, merev tartást vette fel, mint amikor a rugó teljesen összenyomódik mek poén lehet, mint ahogy volt esztendőkkel ezelőtt a „válámi ván”, amely azóta szállóigévé vált. Most hallott, papírról felolvasott, hosszadalmas tanmeséi azonban nem lopták be magukat a közönség szívébe. Fárasztónak, erőtlennek hatottak. Érthetően. Bántó, ha valaki hosszadalmasan beszél „rossz magyarsággal”. Szerencsére oroszul előadottt bátor hangú magánszámai kárpótolták a közönséget. Az elmúlt héten befejeződött A 0416-os szökevény című négyrészes sorosat. A szombat este vetített negyedik rész sem volt jobb az előző háromnál. így, gondolom, egyetlen néző sem bánja, hogy ismét „letudtunk” egy sorozatot. Nem úgy A rózsák háborúját, amely még hosszú heteken át folytatódik. Üde színfoltja lehetett volna az elmúlt hétnek a Lorán Lenkéről készült portréfilm, minthogy azok voltak elődei. A Lenke című produkció azonban nem érte utol a korábbi portréfilmeket. És ez — véleményem szerint — elsősorban a gyengécske forgatókönyv hibája. Kibédi Ervin kitűnő színész, de rossz forgatókönyvíró. Néhány héttel ezelőtt megírtuk már: nem értjük, miért tették a késő éjszakai órákra a költészet hete alkalmával összeállított, magyar költőkkel készült filmeket. Az elmúlt héten ugyanez történt. A balatonfüredi nemzetközi költőtalálkozó vendégeivel forgatott filmek megint csak műsorzáró programként kerültek vetítésre. Vajon miért? Az elmúlt hét műsorai közül egyedül Karel Capek drámájának tv-változatát, A fehér kórt dicsérhetjük. Capek megrázó erejű drámája közvetlenül a második világháború kirobbanása előtt született. Drámai felhívás és figyelmeztetés volt: emberek, vigyázzatok, fogjátok le a diktátor kezét I Nem sikerült, mint ahogy nem érte el célját a dráma magányos hőse, dr. Gálén sem. A hitleri Németország felett aratott győzelem huszonötödik évfordulóján, de mindenkor máskor is, nagyon aktuális a humanista író figyelmeztetése: a béke megőrzése napjaink legfontosabb kérdése is. Nemere László rendező jó tempójú előadásához olyan kiváló színészeket sorakoztatott fel, mint Sinkó László, Bessenyei Ferenc, Tomanek Nándor és Somogyvári Rudolf. Életteli alakításuk jelentősen hozzájárult a dráma sikeréhez. és már csak a kipattanás, a roham következhet. Szives figyelmébe ajánlom, hogy Thomas Weber Carnivora című könyve, amelyre ön hivatkozott, egyébként is több zoológiái tévedést, pongyola megállapítást tartalmaz. Bebizonyosodott például, hogy nem egészen helytállóak az indiai királytigrisek átlagos marmagasságáról közölt adatai, a támadó gepárd zsákmányszerző módszerének leírásába is több, kellőképpen nem ellenőrzött utalás került, amint erre Georg Lipton „Felidae” című tavaly októberben megjelent alapvető munkájában rámutatott. Nos, mindennek ismeretében nem várhattam, hogy éppen rajtunk bizonyosodjék be a német tudós újabb fiaskója. Azonnal intézkednem kellett A futás nem segített volna, egyikünk a legjobb esetben is a vadállat áldozatául esik. A fára mászást sem ajánlhattam, a jaguár utánunk jött volna, közismerten kitűnő fá- ramászó. Utólagos engedel- mükkel ezért kényszerültem arra, hogy mesterséges idegsokk előidézésével próbálkozzam a harcias ragadozónál. — Tegyük hozzá, teljes sikerrel! — mondta Ewans. Felkelt, Hondához lépett, a kezét nyújtotta. — Engedje meg, hogy gratuláljak és megköszönjem, amit értünk tett. (Folytatjuk.) Hotmail Éva KÖLTŐTALALKOZO A IL nemzetközi költőtalálkozó alkalmából „Rimbaud Magyarországon” címmel kiállítást nyitottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez alkalommal mutatták be a „Költők egymásközt” című reprezentatív dokumentációban a felszabadulás óta Magyarországon megjelent külföldi költők kiadványait. A kettős kiállítást Illyés Gyula Kossuth-díjas költő nyitotta meg, majd a költőtalálkozó részvevői tisztelegtek Radnóti Miklós emlékének. Robert Gravest és Eugen Jebeleanu román költőt ábrázoló fotónk a kiállításon. p. p. fáivtijfncfmr:
