Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
1970. MÁJUS 1., PÉNTEK 9 MŰTEREMBEN «A Lenin-centenárium alkalmából a Pest megyei Pártbizottság épületében helyezték el Kiss István, Kossuth-díjas szobrászművész Lenin portré- szobrát és Farkas Aladár kétszeres Munkácsy-díj as szobrászművész Marx—Engels—Lenin po^tré-dombormüvét,,, FARKAS ALADÁR korábbi és későbbi művével rokon. Az Újpesti proletáranya fájdalma éppen úgy tükröződik benne, mint a gyermekét sirató vietnami anyáé. A titok tehát nem titok többé: Farkas Aladár pályakezdésétől kezdve napjainkig mindig az egyetemesen emberit fogalmazta és fogalmazza meg bronzfiguráiban. Ezért is írta levelében a művésznek Normann Morrison özvegye, megismerve a férjéről készített szobrot (Normann Morrison 1966-ban felgyújtotta magát a Pentagon előtt, tiltakozva a vietnami háború ellen): „Az ön szobra is bizonyság rá, hogy Normann tette mennyire ösztönzi az embereket szerte a világon, hogy még inkább a békéért folytatott harcnak szenteljék magukat.” A művész jelenleg Ho Si Minh szobrán dolgozik, amely az ősszel kerül felállításra Budapesten. KISS ISTVÁN IFJÚMUNKÁS Szabady Veronika rajzaj. A műtermet Lenin hatalmas szobra uralja. Eredetijét nemrég állították fel Dunaújvárosban. Ebben a monumentális alkotásában a művész nem Lenint, a politikust, hanem Lenint, az embert fogalmazta meg. Hogy miért? — A kor emberét nem kell megtámasztani héroszokkal. A ma embere eljutott idáig, hogy már nem igényli az isteneket. Az önmagához hasonló embereket akarja viszontlátni a művekben. Lenin pedig ember volt a szó legnemesebb értelmében. Ezért formáltam meg ilyen egyszerűnek, pátosz nélkülinek alakját. Ügy, ahogy azokban él, akik ismerték, taElektronica (Elektronica tip-top kengurut rajzol.) — Gyönyörű, máris lemásolom! — kiáltja ragyogva Lidiké. — Még van egy feladat, számtanból. Meg kellene szorozni 21 454-et 66 593-mal. Már háromszor számoltam, de mindig más jön ki. Bácsi, számolja ki nékem. — Ugyan, én? Itt van Elekt- ronica, majd ő kiszámolja. (Megnyomom fején a piros gombot, fülébe táplálom a két számot.) — Hallo, Lidiké: 1,408.041.392! — Koszi. — De hogy bírta Elektronica ilyen hamar kiszámítani? — Tudod, kislányom, ő nagyon okos szerkezet és kiváló titkárnő. Szorgalmas és biztonságos. Nem felesel, nem rángatja a vállát, reggel nem pletykálja el, mit mondott Li- zi a Mancinak, és nem tupí- rozgatja a haját fél óráig munkakezdés előtt. És tudod, éppen az benne a nagyszerű, hogy nem idegesíti fel az embert szúrós szemével, mini szoknyájával, mint az eleven titkárnő, aki sírásával mindig kihozott a sodromból. Ö sose sír. — Ez nagyszerű, bácsi. Nagyon köszönöm. Majd megmondom apunak, ha felébred, hívja fel. Attra buci! — Attra buci! — s ahogy elköszönök, mindjárt diktálni kezdek. Elektronica gépel. Oly boszorkányos gyorsasággal, hogy előbb leírja, mint kimondanám. Már a gondolataimat is leírja. A gépelt sorok fény- írással megjelennek a képernyőn. Hirtelen felsikolt a telefon. Elektronica felkapja a kagylót, s máris intézkedik: — Nem ér rá, csak fél hétkor — mondja. Mir el is felejtettem. Tény1,1 leg, csak fél hétkor érek rá. Milyen jó, hogy Elektronica memóriája csalihatatlan. — Diktálok tovább, Elektro... — de itt megakadok. Elektronica sír. Éppen ő sír. Csak úgy potyognak fényszeméből a köny- nyek. Sír, fogja a hasinkóját. Megsímogatom acél homlokát: — Mi baj van, kis Icukám, Elektron-Icukám ? Összegörnyed, jajgat, s kiböki: — Kis Elektronicám lesz! Boldogan átölelem, de ahogy jéghideg acéltestéhez érek, megdermedek. Hiszen baj van, Elektronica elmegy 6 hónapi szülési szabadságra. — Keveset gondoltál — mondja —, mert igénybe veszem a három év gyermekgondozási segélyt is. — Es kajánul rám néz. Az ember még a géptitkárnőben sem bízhat. Dénes Géza hangszergy árban... Vagy itt van ez * a mosó- és szárítógép! Iván fiunk kezemun- káját dicséri ez, aranyoskám. A háztartási gépek gyárában volt raktáros, amikor készítette. — És az ott? — kérdeztem kimutatva az ablakon, az udvar sarkában álló kis kertitraktor felé pillantva. — Az is a férje munkája? — Á, nem — felelte leendő anyósom. — Az nem az ö műve. Az ipari tanuló unokámé. Aranykezű gyermek! Akkor barkácsolta össze, amikor meg-meglátogat- ta az apját a szov- hozban, aki ott gyakorlati oktatást tartott a fiataloknak . De tekints már be ebbe a szobába is! Látod ezt a mesebeli bútort? Ilyet is csak exportra gyártanak. — És ezt ki készítette? Csak nem Leva? — kérdeztem elhűlve. — Nem, dehogy! A kisebbik lányom, Ljuszja. — Hát Ljuszja az asztalos mesterséghez is éri? — Nem ért az. Hanem titkárnő a bútorgyárban. Igaz, mindent megtett ezért a bútorért, de megszerezte. — És tessék már mondani — hüledeztem tovább. — Lena ilyen... izé, ilyen aranykezű? ... — Neem — mondta büszkén leendő anyósom. — Lena nem miránk ütött. Lena — az igazat megvallva, nem is a mi fajtánk. Egyáltalán nem az. ö amolyan jövevény-féle, no ... Fiatal voltam, még kis butuska, amikor a szülészeti klinikán dolgoztam, mint ápolónő ... Nagy kő esett le a szívemről. Hála az égnek, hogy Lena nem olyan. Különben fuccs lett volna az esküvőnknek. Már tudniillik a foglalkozásom miatt. Én ugyanis technikus vagyok. A kígyótenyésztő telepen dolgozom. (Fordította: Krecs- máry László.) ILLÉS ISTVÁN: Nyitott zártság A percek halálra sebzik az órát, Örák a napot, Félni, csak egyedül lehet. Az éjszaka benyúl a zárt ablakon Éjfél — határ két nap között. Itt már semmi. Ott még semmi. Ütemet ver az óra a távozáshoz. Én maradok. Lassan hajnalt szemezgetnek A falu felett a pléhkakasok. Egy eltévedt mozdulat visszatalál — remegek. Az órák megszülik a napot. Én továbbra is egyedül vagyok, Bár még köszönnek „jónapot” ... N S N "SS'SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*)^ lálkoztak vele. S úgy, ahogy ! bennünk, a fiatalabb genera-« cióban él, bennünk, akik azért! munkálkodunk, hogy valóra S váltsuk életművét. : i S hogy a műteremlátogatás? a művész ars poeticájával kéz- $ dődött, műveinek megtekintő-$ se helyett, rendhagyó a foly- $ tatás is, Vélemény a korról, 5 amelyben él és alkot. s — A kor művészete vélemé- § nye szerint tükrözi-e a kort? ^ — kérdezem, s kérdésem egy- ? általán nem lepi meg. ij — Annyiban tükrözi, ameny- ? nyiben őszinte ... — fogalmaz ^ egyszerűen és egyértelműen, t — A modern azonban nemj mindig korszerű. Ha korszerű $ egy mű, hűen visszaadja korát. $ Ha csak modern vagy modern- $ kedő, akkor torzít, nem ad ^ tiszta képet. Példát is monda-^ nék: másfél évtizeddel ez- ? előtt a művészet azt tükrözte,} amilyen a kor volt, amelyben} született. Lakkozott, egysíkú,} uniformizált. A pillanatnyi\ helyzet azonban a kor jelenle- ^ gi bonyolultságát tükrözi. Át- $ meneti időszakot élünk, tele $ megoldatlan problémával. ^ Ezért a sokféle irányzat, a sok- 5 féle útkeresés a művészetben} is. ^ , s — És hogyan ítéli meg eb- ? ben az útkeresésben a saját\ maga helyét? — Erős társadalmi érdeklő dés él bennem gyermekkorom^ óta, ez számomra nézőpontot ? ad, meghatározza érdeklődési ? körömet. A tarisznyáról és a ^ hamuban sült pogácsáról szólód mese nagyon is igaz. Ki mit\ hoz magával gyermekkorából, \ azt az utat folytatja tovább$ érett emberként is. Aki mély- § ről indult, mint jómagam, az $ nem tudja elképzelni az egyén ? felemelkedését a közös jobbra \ fordulása nélkül. Engem ak- $ kor ért a felszabadulás, ami- $ kor emberré értem. Ez egy $ életre szóló elkötelezettséget $ jelent. Bizonyos értelemben $ olyan ez, mint folyónak a part, \ meghatározza útját nemcsak 5 tartalmában, bizonyos érte- ? lemben formai mértéket is ad. ? A művészi cselekvés egyfajta \ társadalmi kötelezettség. A $ művészét: humanizál. A vilá-! got, a környezetet humanizál-$ ja az emberben, a megismerés j folyamatát segíti. A második 5 technikai forradalom, amely- > ben élünk, olyan új helyzetet« teremt, amelyet a művészet-! nek nemcsak könnyíteni, de! segítenie kell. A legmindenna-! pibb valóság: az ember csak: az általa teremtett harmóniá-i ban tud élni. Nos, ennek aj harmóniának a megteremtésé-« ben a művészetre nagyon nagy! feladat vár, hű tükröt tartani j az emberek elé. I Prúkner Pál A hatvanegy esztendős művész egész eddigi életműve szorosan és elválaszthatatlanul összeforrott az emberi haladásért vívott nagy társadalmi küzdelmekkel. Akaratlanul is ez az első impresszióm, amikor belépek Százados úti műtermébe. Az első mű, ami már a belépés pillanatában szemlélődésre és gondolkodásra késztet: negyvenöt darabból álló vietnami sorozatának talán legnagyszerűbb alkotása, az Átkelés. Kéttucatnyi, bronzba öntött figura halad át terhével a nagy súlytól erősen meghajtó pallóhídon a zúgó folyó felett. Férfiak és asszonyok: tegnap még békésen dolgozó munkás- és parasztemberek — ma hazájukat védő elszánt harcosok. Egy-egy figura nem nagyobb tizenöt-húsz centinél, illene még rá a kisplasztika elnevezés, az egész mű összességében mégis monumentális alkotás. Ha úgy tetszik: emlékmű, amelyben a művész egy kicsi, de hős nép szellemét, egyszerűségét, erejét és hihetetlen bátorságát formálta a nemes anyagba. És érvényes ez a megállapítás az egész vietnami sorozatra: minden darabja gazdagon és élethűen tükrözi e távoli s hozzánk mégis oly közelálló nép életét a munkában és a harcban. Amikor ez a sorozat készült, a művész még nem járt Vietnamban. Több tucatnyi, Vietnamból érkezett levél mégis azt bizonyítja: akikről készültek e művek, tiszta szívből a magukénak érzik minden darabját. Az első pillanatra arra gondolok: miféle titka lehet a művésznek, hogy ennyire ráhibázott egy távoli ország népének érzelem- és gondolatvilágára, de_ azután, hogy elme- : séli az életét, ez a titok nem : titok többé. Munkáscsalád ; gyermeke, tizenhat éves ko- i rától kezdve maga is munkás- i ként dolgozott különböző új- ■ pesti gyárakban. Első portré- \ szobrát anyjáról készítette ] 1932-ben, s esztendővel ké- j sőbb már megalkotta Újpesti i proletáranyá-ját. S akik kő- i zött felnőtt, azok életéből me- ; rítette témavilágát, s ez olyan ; mélyen belegyökerezett, hogy i elszakadni máig sem tud tőle. j 1936-ban készült Háborús j áldozat című bronzszobra csüg- j gedt, féllábú férfit ábrázol,: mellén kitüntetésekkel. Az el-: ső világháború áldozatainak: emléke ihlette, a mű mégis i többet mond ennél: tiltakozási a közelítő újabb háború ellen. : Vietnami sorozatának is van! egy hasonló, féllábú, háborús: áldozat figurája. Csakhogy ez: nem mellére csüggesztett fej-i jel összeroppanva áll, nem ért- i ve okát értelmetlen áldozatának, hanem egyenes derékkal, magasra emelt fejjel, mint aki érzi és tudja, miért hozta meg áldozatát. A spanyol polgárháború ihlette Spanyol anyá-ja is több Cápák, ráják, polipok... Számos hüllőt, cápákat, rájákat, különféle sügéreket, polipokat és tengeri virágállatokat gyűjtött expedíciójával a jugoszláv tengerparton dr. Pénzes Bethen, az Állatkert osztályvezetője. A gyűjtemény tengervízzel töltött hatalmas kamionokban rövidesen útnak indul Budapest felé úgy, hogy előreláthatólag május 4-től kezdve az Állatkert látogatói már megcsodálhatják a zsákmányt az akvárium medencéjében. Alig szereztem be Elektro- nicát az Univarz-Impex vállalattól, máris rádöbbentem, hogy kitűnő titkárnő, okos, művelt és áramvonalas. Homlokán megnyomom a piros gombot, s a fülébe súgom: — Elektronica, kapcsold nekem a Vízió-telefonon ABF— 1265—48-as barátomat. Halk búgás és máris befut a fényjel a víziótelefonon. A készülék kivilágosodiik, s rámmosolyog barátom kislányának, Lidikének arca: — Apu még alszik — mondja —, mert éjjel jött vissza a Kisszojúzzal a Marsról. De jó, hogy itt van a bácsi, mert házi feladatnak kengurut kellene rajzolnom. Tessék a telefon képernyőjére rajzolni egyet. — Lidikém, én nem tudok kengurut rajzolni... De várj csak, hátha tud rajzolni .Elektronica. Itt van mellettem ... Elektronica, rajzolj Lidikének egy szép kövér kengurut. — Amit ebben a lakásban találsz, — szólt hozzám leendő anyósom —, az utolsó darabig családunk tagjai készítették. Ebben a családban mindenkinek aranyat érő keze van. Nézd meg ezt a televíziót! Látod? A férjem fabrikálta. Persze, már régebben. Amikor még a televízió- és rádiógyárban dolgozott. öt éve kapcsolgatjuk, tekergetjük ezt a masinát, de még egyetlen egyszer sem romlott el!... És mit szólsz ehhez a pianinóhoz? Ilyet aztán nem kapnál a boltokban, ha térdig járnád a lábad, akkor sem. Az effajtá- kat csakis exportra gyártották és egyetlen belföldinek sem adtak el ilyet. De a férjem abban az időben volt éjjeliőr a E. USZPENSZKIJ: Aranyát érő kezek
