Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

1910. MÁJUS 8., PÉNTEK "*TMíriap 3 BUDAPEST CEYLON ÚJ NAGYKÖVETE Kisházi Ödön, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta J. C. T. Kotalawela rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Ceylon új magyarországi nagykövetét, aki átadta meg­bízólevelét. A megbízólevél átadása után a nagykövet a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Dabas, Dánszentmiklós, Iklad a múlt évi tsz-vétélkedő győztesei Kilenc gazdaság kap díszoklevelet és pénzjutalmat Annak idején többször és részletesen is beszámoltunk a termelőszövetkezetekben me­gyeszer te kibontakozott, fel- szabadulási munkaversenyről. A vetélkedő 1969-es eredmé­nyeit — az országos verseny, a TOT, és a területi szövetsé­gek irányelvei alapján — a közelmúltban értékelték. A végső sorrendet most a megyei tanács végrehajtó bizottsága is jóváhagyta, Ankét Nagykőrösön a konzervipar higiéniájáról Szelektáló mágnesesség Lámpák méhecskék ellen A jó háziasszony kényes konyhája tisztaságára, és jog­gal büszke arra, hogy főzt je minden szempontból kifogás­talan. Egy óriás konyha, az ország valamennyi konzerv­gyárának képviselői jöttek össze Nagykőrösön, hogy an­kéten vitassák meg a konzerv­ipar higiéniáját. A háromnapos tanácskozás tegnap zárult. Délelőtt az élelmiszerhigiénia néhány problémájáról és az új tisztító és fertőtlenítő sze­rekről hangzottak el előadások Délután a meghívottak a Nagykőrösi Konzervgyárral ismerkedtek. Megnézték töb­bek között az orvosi rendelőt, a minőségvizsgáló és mikro­biológiai laboratóriumot, majd felkeresték a gyár bölcsődéjét és óvodáját is. Az üzemlátoga­tást takarítási és fertőtleníté- si bemutató követte. A jelen­levők megtekintették a higié­niai kiállítást, majd értékel­ték a látottakat, s a háromna­pos ankét eredményeit. A higiéniai kiállításon má­jus 4-től 8-ig láthatták az érdeklődők azokat a be­rendezéseket, amelyek a Nagykőrösi Konzervgyár­ban készült élelmiszerek tisztaságát biztosítják. Ilyenek többek között azok a mágneses berendezések, ame­lyek már a válogató szalagon magukhoz vonzzák a nyers­anyagból a fémes hulladékot, vagy azok a speciális lámpák, amelyek az illatos gyümölcsök­től tartják távol a méhéket, a darazsakat. A kiállításon a dobozgyár is bemutatta a higiénikus csomagolóanyago­kat, s a higiéniai eszközöket és anyagokat előállító cégek is fevonultatták termékeiket. A kiállítók egyébként tegnap műszaki tanácsadó és vevő- szolgálatot tartották. SUTTO Marx—Engels emlékmű A Képzőművészeti és Kivi­telező Vállalat süttői telephe­lyén befejezték Segesdi György legújabb alkotásának, Marx és Engels emlékművének faragá­sát, a szobrászművész gipszből készítette el a hatalmas kom­pozíciót. Ennek nyomán Sut- tön a művész irányításával öt kőszobrász és öt kőfaragó csaknem egyéves munkával faragta ki a szoborcsoportot 15 köbméter mautRauseni szürke gránitból. A nemzetközi mun­kásmozgalom két klasszikus alakjának emlékműve monu­mentális hatású. Az öt méter magas és két méter széles szo­borcsoportot két és fél méter magas talpazatra helyezik majd. Az emlékművet a tervek sze­rint augusztus 20-án Budapes­ten a Jászai téren állítják fel. Textilesek a BNV-n Poliészteres ruhaanyagok - Autóiilés- védő szövet - Jucíka toborzása Nylprint, Budacrill Különösen a háziasszonyok kutatják nagy érdeklődéssel vásárról vásárra, milyen új­donságot hozott vagy hoz a textilipar. Előlegként bemuta­tunk néhányat. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat tartós, jó anyagot ígérő újdonsága lesz a poliész­ter—lenszál keverék női és férfi ruhaanyag, amely egy­színű, de természetesen a szí­nek változóak. Bőséges válasz­tékot ígérnek az ugyancsak szintetikus szálat tartalmazó, nyomott női ruhaanyagokból. Bútorvédők sorozatát láthat­juk új mintákkal, s megjele­nik a szövetszerű, az eddigi­nél erősebb, s jóval tartósabb autóülés-védő. Fekete kockás, szőtt mintás anyag, változó alapszínekkel. Várható újdonságairól szá­molt be ma a Budaprint Pa- mutnyomóipari Vállalat veze­tősége is. Áruikat modern szoborkompozíciókon helye­zik el, amelyek már végső formájukban mutatják az anyag színeit, esését. Kiegé­szítője négy kirakati baba, amelyet vadonatúj termékük­kel a Nylprinttel öltöztetnek fel. Pályáznak vele a nagy- díjra is. Ez a lánchurkolásos, nyomott nylon termék tartós, gyűrésálló, könnyen tisztítha­tó és szellős is egyúttal. Hár­mas együttműködés eredmé­nye: a Magyar Viscosa Gyár Danamit, nylon fonalából ké­szül, a Budaprint nyomja mintáját, a Női és Lánykaru­ha Nagykereskedelmi Vállalat készít ruhákat belőle. A BNV- vel egyidőben hozzák forga­lomba, és egyelőre méteráru­ként nem árusítják. A ha­sonlóképp újdonságba menő Budacrill nevű, tavaly vásár­díjat nyert méterárujuk is látható lesz a konfekcióipar termékeivé dolgozva. Ha nem is BNV-téma, de itt hangzott el, s követésre méltó, hogyan biztosítják az új és régi termékek előállítá­sához az ügyes kezeket, a munkaerőt. Iskolákban dia­vetítésekkel, a Ludas Matyi­ből jól ismert röplapra és kis zsebkendőkre nyomott Jucika- rajzokkal, s a figyelmet fel­keltő néhány szavas szöveg­gel csinálnak kedvet — min­denekelőtt a lányok között — a mesterséghez, egyúttal pá­lyaválasztási tanácsadásként. Máris sok a jelentkező, ré­szint Budapestiéi, részben a főváros környékéről. ter. s megállapította, hogy a he­lyezést elért .gazdaságokban a legtöbbet tették a nemes cél­kitűzésekért. Nevezetesen: a termelékenység javításáért, a a termelőszövetkezet fejlesz­téséért az új módszerek elter­jesztéséért. a szocialista bri­gádmozgalom szélesítéséért, a szakmunkásképzésért, a kultu­rális körülmények javításáért, stb. A fentiek alapján az alábbi sorrend alakult ki: A Budapest környéki Te­rületi Szövetséghez tartozó közös gazdaságok közül, első a dabasi Fehér Akác, má­sodik a szigetcsépi Lenin, míg a harmadik a zsámbéki Uj Élet termelőszövetkezet. A Dél-Pest megyei Terü­leti Szövetséghez tartozó közös gazdaságok közül az első helyet a dánszent- miklósi Micsurin, az abonyi Uj Világ a második, a tóalmá- si Lenin Termelőszövetkezet pedig a harmadik helyet ér­demelte ki. Az Észak-Pest megyei Te­rületi Szövetség termelő- szövetkezetei közül első az ikiadi Előre, második a bemecebaráti Hunyadi, a harmadik a csömöri Haladás termelőszövetkezet. Az első helyezést elért gaz­daságok 15 ezer forint, a má­sodik helyre került termelő- szövetkezetek 10 ezer, míg a harmadik helyezést szerzett gazdaságok ötezer forint pénz­jutalmat, és díszoklevelet kap­nak. Rajtuk kívül a kakucsi Lenin, az Örkényi Haladás, a dabasi Szikra, a maglódi Mi­csurin, a pilisi Uj Élet, az eeseri Törekvő, a kartali Uj Élet, a kistarcsai Szilas menti, és az acsai Aranykalász ter­melőszövetkezet tavalyi jó munkájáért elismerő okleve­let kap. A jutalmakat, és az okleveleket a közeljövőben ünnepélyes keretek között ad­ják át a területi szövetség, il­letve a tanácsok képviselői a gazdaságok dolgozóinak. A rádió rádiusza 1 főváros után Pest me- gyében van a legtöbb rá­dió-előfizető. Számuk 1970. március 31-én 201 721-re rú­gott, s ha csupán hárommal szorozzuk is e mennyiséget — márpedig ezt joggal tehetjük, hiszen az előfizető legtöbbször egy vagy több család —, meg­állapíthatjuk: a megyében élő minden három családból ket­tőben ott a rádió. A hangosan beszélő, zenélő doboz i'yen méretű elterjedése — s a hor­dozható készülékek nyújtotta kényelem, hiszen követi az embert a konyháha, a kertbe, az utcára a műsor — a tájé­koztatás és a tájékozódás egé­szét átformálta. Ma már meseszerűen hihe­tetlennek tűnik: alig több mint évszázada, 1865-ben három hétre volt szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államokból el­jusson Európába Lincoln elnök meggyilkolásának híre... Há­rom hét alatt tette meg az utat a hajó, fedélzetén a hír­hozókkal. Napjainkban az ese­ményt követő percekben a szó szórós értelmében az egész vi­lág értesül arról, mi történt, hogyan történt, a rádióhallga­tó számára a néhány évtizede még misztikus hangzású föld­rajzi fogalmak természetessé Épületen kerámiák ESZTENDŐK ÓTA ELDUGVA, MÉGIS EREDMÉNYESEN Bár a HÉV-végállomás szomszédságában szinte bele­botlunk, bár néhány éve önálló kiállítást rendeztek termékei­ből a helyi művelődési háziban, bár 18 éves múltra hivatkozik, bár sokan csak úgy ismerik, „szentendrei kerámia” — a Budapesti Építőanyagipari Ktsz szentendrei kerámiarész­lege mégis, kétszeresen is el­dugott a megyei ipari tevé­kenység, üzemek iránt érdek­lődő szeme elől. Egyrészt, mert központjuk, szövetkeze­tük fővárosi. Igaz, e 43 főt foglalkoztató szentendrei, vala­mint a közel ugyanannyi em­berrel dolgoztató szobi oe- mentrészlegüb és pomázd mo­zaiküzemük révén a ktsz al­kalmazottainak többsége me­gyénkben tevékenykedik. Más­részt, mivel ez a szentendrei részleg egy öreg, rozoga ház­ban. zsúfolódik, — bér, mint Farkas István üzemvezetőtől megtudom, egy tervezett sza­nálás folytán a közeljövőben új telephelyre kerülnek. Az üzem elsősorban az álta­lában kisebb szériájú sorozatok gyártásából él — főként kerá­mia szellőzőket, térelválasztó­kat készítenek — de speciali­tásuk, hogy egyedi megrende­lésekéit is vállalnak belső vagy külső kerámikusok tervezésé­ben. Magánosoknak is szállíta­nak, fő megrendelőjük azon­ban az állami, azon belül pe­dig a vendéglátóipar. Művészi, kézműves-kisüzemi termékei­ket megtaláljuk például a kecskeméti Aranyhomokban, az egri szállodában, a szentesi fürdőben. Sauer Magdolna gipszszobrász szakmunkás mű­helyében egy, a Szőlészeti-Bo­rászati Kutató Intézetnek gyártott díszkályha darabjait veszem szemügyre: a kályha szőlőlugast ábrázol majd. Ugyanitt kis cserépkakasokat találok: svéd rendelésre szál­lítanak ezekből minden évben vagy ötvenezret. Szóval, rend­kívül széles a skála, mozgé­kony az üzem, s nagyon fejlő­dik. Kapacitásuk egy év óta forintértékben duplájára nőtt, miközben gépeik száma is gyarapodott. S tegyük hoz­zá azt, ami már az ismerkedés elején rendkívül szimpatikus, — giccsel sehol sem találko­zom. Ellenben egy szimpatikus és úgy hiszem, ritka tervezőmű­vész—termelőüzem között megvalósult kapcsolattal. A Borsody keramikus házas­pár, Borsody László és Urbán Teréz kilenc évvel ezelőtt, a főiskola után szerződött a szentendrei kerámiarészlegbe, azóta letelepedtek a városban, nemrég házat is vásároltak, tősgyökeres patriótákká váltak, a helyi múzeum kiállítást ké­szül rendezni munkáikból. Borsody László, s az üzem ke­rámiáit találjuk a Madách téri IBUSZ-irodában, Urbán Teré- zét a Rákóczi úti Marika biszt­róban. Urbán Teréz nemrég megnyerte a Herceghalmi Ál­lattenyésztési Kutató Intézet belső burkolatának pályázatát. Most az olaszországi, faenzai kerámiakiállításra készül­nek ... Mert fiatalok még, s mivel egy saját műhely na­gyon sokba kerül, itt, munka­helyükön készítik nemcsak a megrendelőknek szánt tárgya­kat, hanem saját művészi kí­sérleteiket is. A szövetkezet­ben tudják, értili. hogy hosz- szú távon az utóbbi szintén nekik kamatozhat. A magyar kerámia iránt érdeklődőnek sokat elánul, hogy Borsody László a tavaly létrehozott siklási keramikus művésztelep alapító tagja De mielőtt erre térnék, vá­zoljuk a rendkívül megrekedt hazai kerámia helyzetét. Ez az iparművészet, illetve ipar­ág eddig kevés kísérletet tett arra, hogy összeegyeztesse a rendelkezésre álló anyagot, technikát, a kéanűves vagy gyári sajátosságot és a funk­ciót Így aztán a gyári termé­kek általában hamisított kéz­műves jellegűek, azért aztán jó anyag és eljárás hiányában a máz nem belső tulajdonsá­gával díszít, hanem rámachi- nált „szépségeket” hordoz, és így tovább. Technikánk fogya­tékossága folytán e tárgyak nagy része átereszti a vizet, — a váza használhatatlan nippé válik. (Máskor impregnáló ré­teggel látják el, s ez idegen a kerámiaművességtől.) A csem­pék, burkolatok csali épü'et- belsőkben alkalmazhatók, mert nem fagyállók. S az a ferde esztétika, amelyet ez a helyzet létrehozott, meg is rögződött, tervezői, kivitelezői, kereskedelmi, vásárlói szemlé­letté, igénnyé vált Mintha sosem lett volna magyar népi fazekasság, vagy Zsolnay-gyár. Zsolnay-életmű. Mindez végre kihívta a szembefordulást. A Siklósi Járási Tanács költségvetéséből — egyedülálló mecénási példa! — alapított első hazai kerámi- kus művésztelepen, ahol „vér­átömlesztés” céljából külföl­dieket is vendégül látnak, el­sősorban fiatal magyar kera­mikusok az adott technikára alapozott új, őszinte és elhiva­tott útját keresik ennek az iparművészeti ágnak, illetve ipari tevékenységnek. De térjünk vissza a szent­endrei kerámiarészlegbe. A Borsody házaspár műhelyé­ben, tárgyak seregében, elég élesen elkülönül két irányzat. A saját művészi törekvéseik és a vásárló kiszolgálása. Az utóbbinál részben már kedve­ző változás tapasztalható. A mind igényesebbé váló meg­rendelők lassan elfordulnak az áimodernségtőL A régies, né­pies díszítéseket kedvelik. Bi­zonyos fokig szimpatikus ez a valódi, ez az igazabb értékeket kereső igény. Egyértelműen mégsem az, mert általa régi értékek inkább csak csereberé lödnek, profanizálódnak, sok itt az idegenforgalmi felkínál kozás. Az a kerámia ugyanis, mely százados népi cserepei utánoz, vagy régi metszetek- bői merít, soha nem lesz ugyanaz, nincs meg hozzá sem az egykori technika, sem az egykori hit. A mai tervezőt, ha vissza is pillant az ősök eredményeire, a mai kor, tech­nika, mondanivaló, foglalkoz­tatják. És a másik kerámiacso port? Egyes tárgyak, kőzetek, talajrétegek gyűrődéseire emlékeztetnek. Másokban az organikus élet belső felépíté­sére asszociálunk. Néhányban korunk technikai arculata rögződik, mértani formákat látunk — de a mondanivaló nem lezárt: e racionális meg­fogalmazás épp úgy teret ad a fantáziának, mint mondjuk a magasabb matematika. — Az új magyar kerámia egyre plasztikusabb, mert a rendelkezésre álló technikával, anyaggal alig le­het valamit kifejezni. Ez azt jelenti, hogy a hazai terve­zők, ellentmondva a kor veze­tő esztétikai elveinek, kitalált művészi értéket tesz hozzá a tárgyhoz: önmagából adja hozzá a pluszt. Más körülmé­nyek között én más felfogás­ban dolgoznék. És félő, hogy amit csinálok, provincializ­mus — így Borsody László. Amikor ennyire szigorúan szól szép alkotásairól, szá­momra nemcsak a magyar kerámiáról beszél: de jobb anyagi feltételek pótlásaként önmagunkból adni emberi pluszt a saját hazánkban, nem felemelő feladat mégis? Teret adni az ilyen szándé­kok megvalósulásának, ez már a szűkebb — tágabb közösség feladata. Mint megtudom, e minden giccset elvető, de te­hetséges, nagyot akaró terve­zőit messzemenően becsülő és támogató kerámiarészleg­től épp a megyei, tanácsi be­ruházók még alig rendeltek. Ezért hadd intézzük iskolák, óvodák, művelődési házak, üzemi előcsarnokok, étkezdék, tanácsházák építőihez a ké­rést: pártoljuk a szentendrei kerámiát! Padányi Anna lettek. A rádió rádiusza — akár a hírek összegyűjtései, akár szétsugárzását nézzük is — a földkerekség egészét át­fogja, s döntő része van abban — a tömegkommunikáció más eszközeivel egyetemben —, hogy ma a világról s annak dolgairól az átlagember többet tud, mint évszázada a legfel­világosultabb elmék. A rádiót azonban nem elég hallgatni. L1 z furcsán hangzik, hiszen ^ azért van a rádió, hogy hallgassa az ember. Igen. Hall­gassa és — megértse, földol­gozza az ott elhangzottakat. A rádiókészülékek száma gyoi - sabban növekszik, mint azoke az embereké, akik képesek ki­szűrni az információtömegből a lényegest, a jellemzőt Meri a hírek, az események megje­gyezhetetlen bőséggel áradnak, s nem ritkán szülnek fonák helyzeteket is. Elhangzik egy rövid hír arról, hogy a főid valamely országában új gyógy­szerrel kísérleteznek. Másnap, harmadnap a körzeti orvosok­nál tömegével jelentkeznek be­tegek: írja fel a gyógyszert, mert bemondta a rádió... Ri­portműsor hangzik el, s benne szó esik a helyszínként sze­replő gyár törzsgárdatagjainak fokozott megbecsüléséről a béremeléseknél. Másnap gyá­rak sokaságában kopogtatnak emberek a szakszervezeti iro­da ajtaján: náluk miért nincs így, hiszen erre rendelet van, tegnap mondta be a rádió.. . Nevettető és elgondolkoztató példák sorát szüli az a hely­zet, amikor félig odafigyelve, részmondatokat megjegyezve hallgatnak rádiót az emberek: sokan tesznek így, amint az a szakszervezetek megyei taná­csának egyik vizsgálatából is kiderült, melynek során azt mérték fel, vajon a munKás- szállásokon lakók mennyire tájékozottak a világ dolgai­ról. A rádió rádiuszával minden tekintetben számolni kelL Ügy is, hogy akadnak, akik félre­értik, s úgy is, hogy a rádió felkeltette érdeklődést mébyi- teni, bővíteni kell, (Nagyon egyszerű példa: a rádióban hangjátékként műsoron sze­replő regények iránt a könyv­tárakban azonnal megnövek­szik a kereslet.) Hiba lenne eb­ben csupán kultúrpolitikai. népművelési1 feladatokat látni: a politikai munkában sem sza­bad figyelmen kívül hagyni a rádiót, s annak elterjedtségét, azt az egyszerű tényt, hogy magáról az eseményről már értesültek az emberek, tehát az esemény okaira, magyará­zatára kíváncsiak, s nem a történés újbóli ismétlésére (Még inkább így van ez a te­levízió esetében, amikor a hanghoz kép is társul.) Ezzel ma még kevés helyen számol­nak, sőt van, ahol teljesen fi­gyelmen kívül hagyják. Amennyire igaz az, hogy a tanulásban az ismétlés a tudás anyja, annyira nem igaz az in­formációátvitelben. Az újra és újra megismételt esemény elvész az érdektelenség ködé­ben, s mivel nem társul hozzá az, amit az emberek várnak — a magyarázat, a dolgok, ese­mények menetének megérteté­se —, maga a hír is elveszti jelentőségét. Létező s egyre erősebb igény az, hogy a mun­kahelyeken végzett felvilágo­sító tevékenység elsősorban a rádióban, televízióban elhang­zottak, az újságban olvasottak továbbgondolását segítse elő: az összefüggések megértetését, megvilágítását, s ne azt pró­bálja tudtul adni, amit már mindenki hallott, J/izhely, hogy a tömegkom­iv munikáció forradalmasít­ja a tájékoztatást. A rádió, a televízió egy-egy műsora mil­liókhoz szólhat egy időben — s ezért furcsa, hogy akkor ren­deznek valahol helyi ünnepsé­get, amikor a rádió és a tele­vízió egyenesben közvetíti az országos felszabadulási ünnep­séget, ahol a párt első titkára beszél... —, percek alatt el­végzi a tájékoztatás máskü­lönben napokat igénybe vevő feladatát. A következő lépés, aminek a tájékoztatást követ­nie kell, a megértetés, s ez az, amire napjainkban az erőket összpontosítani szükséges. Sőt mint a 201 ezren felüli szám mutatja: elengedhetetlen. M. O. 1 L l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom