Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
MST MteveI kJŰs'ÍOP 1970. MÁJUS 5., KEDD A hortobágyi csárda metamorfózisa Az épület műemlék jellegének megváltoztatása nélkül átalakították a hortobágyi csárdát. Az átalakítással külön csárda-presszót képeztek ki, s ezzel tehermentesítették a nagy forgalmú éttermet. Tanácskozások, bankettek céljára külön termet rendeztek be, az épület alatt pinceborozó nyílt. Angolnarekord Az idei tavasz rendkívül kedvezett a balatoni angolnahalászatnak. A nagy vízállás miatt — amely éppen az angolnák vonulási időszakával esik egybe — állandóan „csapolják” a Balatont és a Sió- zsilipnél felállított angolnacsapdák mindennap megtelnek. Volt olyan nap, amikor háromszor is kellett üríteni. Eddig több mint 300 mázsa angolna került szárazra, ami rekordnak számít, hiszen tavaly egész esztendőben csak 250 mázsát fogtak ki. Az angolnafogás még előreláthatólag egy hétig tart, s most is •naponta 6—S mázsa kerül a csapdákba.-4----------------------------------Mindenütt emberek élnek Moszkva külvárosa. A központba gyorsvasút vezet. Rohanok az állomás felé, mert látom, hogy jön egy vonat. Mellettem egy idősebb ember lohol, nagy batyuval. Kérdezel^, ez megy a város felé? Igen, csak igyekezzen utánam, mondja. Átugrik egy korláton. Én is. Éppen megáll a vonat. Az ajtók automatikusan kinyílnak, majd felnyomakodunk. Alig van idő kifújni magam, az ajtók máris bezáródpak, a vonat elindul. — Ez sikerült, mondom mosolyogva, Ütba- igazítóm is mosolyog, a kezét dörzsöli örömében. — No, most vegyük meg a jegyünket és minden rendben — folytatom. Az öreg arcára ráfagy a mosoly. Káromkodik is egyet felém, majd átsiet a szomszéd kocsiba, onnan tekinget visz- sza sokáig, menekülésre készen. Később kiderült: ezen a vonalon kötelező jegyelővétel van, ezt játszottuk ki a korlát átugrásával. Ismerősöm ennek örült a felszállás után. Azután Ceruzavázlatok attól rémült meg, hogy civliru- hás ellenőrnek nézett. Én meg Moszkváig izgultam, nehogy tényleg jöjjön egy ilyen ellenőr. Később duplán megfizettem a jegy árát. Ez meg igy történt: Moszkvában élő magyar veteránhoz igyekeztem. A címét telefonon diktálta le. Mint „őshonos” moszkvai, már megtanultam, hogyan lehet valamit gyorsan megtalálni ebben a hatalmas városban. Taxiba, ültem a szálló előtt, mondom a címet a sofőrnek. — Nem tudja, hol van? — kérdi. Nem, idegen vagyok, nem ismerem a várost. — Jó, megyünk. És elindult velem... Egy kicsit gyanús volt, amikor a közeli osztott sávos főútvonal egyik oldalán elvitt jó messzire, majd megfordult egy téren és a másik sávon visz- szahozott majdnem a szállóig. Aztán egy kanyar jobbra, egy balra, és már fogalmam sem volt, merre járunk. Nemsokára egy rúbel felett járt a taxióra. A beszélgetés után, késő éj- ] szaka, amikor búcsúztam, kérdi öreg ismerősöm, hazatalá- lok-e. Én? Mi sem könnyebb ennél, mondom büszkén neki. Beülök egy taxiba, bemondom a szálló nevét és az hazavisz. — De elkényelmesedtetek odahaza, mordul rám az öreg A fenének a taxi! Átmész ezen a parkon, jobbra fordulsz és ott a szálló. Valóban. Tíz perc séta volt. Leningrad. Ermitázs. Rembrandt születésének 300. évfordulójára az úgynevezett Miklós-teremben nagy kiállítást rendeztek itt található műveiből. Már egy órája gyönyörködöm benne, amikor magyar szót hallok. De miért sietnek annyira? Utánuk szegődöm. Jobbra, balra egy-két tekintetet vetnek, elballagnak a Rembrandt-gyűjtemény mellett. A XVI. századi flamand festők termében megállnak egy kép előtt. Frans Snyders ha talmee.-iBéretü. csendélete. Gyümölcsök dús pompája, csodás színek orgiája — sä kor Rubens diktálta művészi áb- zolásmódjának megfelelően — megdöbbentő természethűség és anyagszerűség — Nézd, de klassz gyümölcsök, szinte burkolni lehetne belőle — hallom a magyar szót. Majd a válasz: — Az. Erről jut eszembe, mehetnénk már kajálni. Nem tudom, mit dob fel ma az In- turiszt ebédre. Örül az ember, ha idegenben járva, végre magyar szót hall... Hálókocsi. Mi, magyarok is gyorsan ismerkedünk a vonaton, de a Szovjetunióban ez természetesebb, szinte kényszerítő. Négy ember sokszor napokon keresztül együtt él egy kis fülkében. Uljanovszkba igyekeztem. Az út 16 óra. Társak: egy alezredes meg egy idősebb, kedves arcú, kopasz ember. A negyedik ágy üres. A kis kopasz kezdi az ismerkedést. Faggat. El kell mondanom, hogy Lenin születési helyét megyek megnézni. Cikksorozatot fogok írni majd otthon Lenin életéről. Boldog és büszke. Nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire örül ennek. Nagy ember volt Lenin, mondja. Aztán váratlan fordulattal megkérdezi, hogy kommunista vagyok-e. Igen. Az jó, nagyon jó! Még tovább kérdez: Kádár elvtárs hogy van, milyen egészségnek örvend. Majd elmondja, hogy ő mérnöknek tanult, de fiatal korában bányász volt. Most már docens a főiskolán. Ezzel a kötelezi témák lassan kifogynak. Vacsorázunk. Utána leülnek sakkozni az alezredessel. 300 ezer kacsa Sajtóban a kacsa kellemetlen olvasmány, de nem akkor, ha arról szól a hír, hogy a kocséri Petőfi Termelőszövetkezet keltetőjében idén 300 ezer kiskacsa lát napvilágot. Mint megtudtuk, hetente 14 ezer „szárnyas bébit” szállítanak a termelőszövetkezetek telepeire, a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti kirendeltsége útján. A tojásokat a tiszakécskei Űj Élet Termelőszövetkezet törzstenyészetéből szállítják. Igen •jó alapanyagok, hiszen 86,7 százalékuk kel ki. Az utolsó szállítmányt szeptember végén viszik a gazdaságokba, •úgyhogy az év végi ünnepekkor is fiatal szárnyas kerülhet az asztalokra. Sztanek Lászlóné, a keltető vezetője azt is elmondta, hogy az idényt Hunnia törzsbaromfi keltetésével kezdték. Ezeket a kis csirkéket két japán szakember szexvizsgálatnak vetette alá. A kakasok póruljártak, míg a tyúkjelöltek a tojóházakba indultak, hogy ne legyen zavar továbbra sem a hazai tojásellátásban. Gyöngyvirágszőnyeg Április utolsó hetében a szén meleg napsütés hatására virágba borultak Somogybán a gesztenyefák és kibontotta szirmait az erdők talán legszebb, legillatosabb virága, a gyöngyvirág. A most pekö- szöntött-hűvös- idő ellenere is. valóságos gyöngyvirágszőnyeg borítja a somogyi erdők alját. Az ünnepek alatt, akik felkeresték a Kapos környéki erdőket, üde gyöngyvirágcsokrokkal tértek haza. FELVESZÜNK: csak budapesti munkahelyeinkre, kőművestanulók mellé ANYAGMOZGATÓKAT, 16 éven felüli FÉRFIAKAT ÉS NŐKET. továbbá TEHERGÉPKOCSI-VEZETŐKET JELENTKEZÉS: KOZÉPULETÉPITŐ VÁLLALAT Budapest V., Molnár u. 19. Munkaerőgazdálkodás A tehergépkocsi-vezetőknek: Budapest X., Fertő utca 1/d. Haraszti László gk. előadónál. Cukorrépa-átvevőnek felveszünk adminisztrációban jártas, jól számoló NŐI ÉS FÉRFI MUNKAERŐT szeptemberben kezdődő répaátvételhez. Jelentkezés írásban, a SZOLNOKI CUKORGYÁR Répaosztálya elmén. TÚLI PÁN FÁK Szegeden a Széchenyi téren ma már a város védett nevezetességei közé tartoznak a tulipánfák. Szirombontásuk az igazi tavasz beköszöntését jelzi. tudni, melyikük kezdte -% nevetni kezdtek, úgy nevettek, hogy összekoccant a válluk és még a könnyük is kifolyt. A VIRÁG Oszkár — a későbbiekben csak Őszi — elhatározta, hogy valamivel kiválik nemzedéke tagjai közül, s erre legalkalmasabbnak az látszott, ha a legközelebbi randevúján virággal várja a szépnevű Emesét. A későbbiekben csak MSEL Őszi diák volt, és a diákoknak mindig vannak nagy ötleteik. Pénzük már kevésbé. Így aztán érthető, ha Őszi megvakarta a fejét azon a bizonyos napon. A testes asz- szonyságnál ugyanis — a Tavaszi utca sarkán — nyolc kemény forintba került egy szál rózsa. Alantasabb virágról szó sem lehetett — Nyolc forint, nyolc forint, mindegy, csomagolja be kérem! Három órakor volt a randevú. Őszi korábban érkezett feljebb sétált, a kirakatokat nézte, aztán a moziműsort Három órakor a helyére állt a barokk ház elé, és várt. Úgy érezte, nincs nála boldogabb ember széles e világon. Fü- tyürészett és lábával dobbantotta hozzá a ritmust. Amikor három óra elmúlt tíz perccel, gyorsabb ütemű dalt fütyült Eltelt megint tíz perc, de ekkor már nem fütyült a fiú, csak a lábával dobogott. Fél négykor furcsa grimaszt vágott. — Átvert engem ez az MSE — mondta hangosan. A kezé- 'ben ott volt a virág. Tűnődött mit csináljon. Aztán nagy ötleté támadt, néhány napon belül immáron másodszor. Elindult a testes asszonyság felé. — Kedves asszonyom, elfogadna-e tőlem négy forintot? — Menj a fenébe a hülye- vicceiddel... — Komolyan kérdezem! — Na, ki vele! Őszi mutatta a virágot. Eper ajkán volt már a testes asz- szonyságnak a leírhatatlan gorombaság, aztán — vállat vont. S számolni kezdte Őszi aránytalanul nagy tenyerébe a forintokat. Négy kemény forintot. S Őszi fütyülve, féllábon ugrálva elindult hazafelé. Matekot írni. Deregán Gábor A KONTY Volt egy lány, aki szebb akart lenni a mesék legszebb tündérénél. Igaz, abban nem volt biztos, hogy a legszebb tündér hordott-e kontyot, mindenesetre ő most a világ legszebb kontyát akarta megcsinálni magának. Fekete haját leeresztette a vállára, és sokáig nézte a tükörben. Lassan, lágyan fésülte,-és a kezével is végigsimogatta. A nap besütött az ablakon, és a sugarak megkeresték a lány hosszú, fekete haját A nap a lány hajába bújt melegedni. Nyújtózkodott a lány a tükör előtt, magasra emelte karjait és ujjait egymásba kulcsolta a tarkóján, közben megfeszült testén a fehér blúz. Most egy kicsit ebben gyönyörködött, aztán ujjai ölelésébe fogta a hajzuihatagot, átkötötte vékony szalaggal, és megrázta fejét, mint egy makrancos csikó. Büszkén lebbent a haja. Érzékeny varázsujjai voltak a lánynak, hengert varázsolt velük a zuihatagbód, és a hengert egy láthatatlanvékony tűvel a feje tetejére tűzte. A szalag köré bimbózó rózsát ügyeskedett, és feldíszítette aranyiló pávacsattal. Elől szeméhez kuhkorította a fürtöket, simított, igazított a kontyon, lehelet-ujjakkaL Ezt a lányt a kapuban várta a fiú. Fütyült és összecsapta a kezét és a lány magasra emelte fejét. A fiú nézte a világ legszebb kontyát, és nézték az emberek is. De április volt, bolond hónap. Nagy szél söpört végig az utcán, belekapaszkodott a kontyba és szétfújta, A lány mérgében sírt, a fiú pedig nevetett és vigasztalta Nevetett, mert neki így, kócosán még jobban tetszett a lány. Csókot is nyomott az arcára, ott az utcán. A BARETT A barett egy olyan sapka, amit akárhogy tesznek a fejre, mindig hetykén áll. Budapesti Nemzetközi Vásár MÁJUS 22-TŐL JÚNIUS Í-/G BUDAPEST Nyitva: reggel 10 órától este 9 éráig, 22-én, 25-én, 26-án, 27-én, 28-án, és 29-én délután 2 órától este 9 óráig. A pavilonok este 8 órakor zárnak. Vidéki látogatóinkat a vásárigazolvány 33%-os utazási kedvezményre és a vásár egyszeri megtekintésére jogosítja, A vásárigazolvány beszerezhető a MÁV jegypénztárainál, az IBUSZ menetjegyirodáknál, a városi és a községi tanácsoknál. Felvilágosítás: WJNGEXPO^^^ BUDAPEST Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda XIV., Városliget, Telefon: 225-008. I Volt egy fiú, s ez a fiú — ha lehet — a hetykénél is hetykébbre igazította fejére barettjét. A fiú sétált a Du- na-parton, ott, ahol az Országháza tornyai az ég felé szöknek, zsebredugott kézzel sétált, és fütyült és ugrált bolondosán. Aztán behunyta a szemét, arcát a nap felé fordította, hadd süsse. így ment, behunyt szemmel, a Margit- híd felé, kockáztatva, hogy egy óvatlan pillanatban, rosz- szul lép, és legurul a lépcsőkön, bele a vízbe. A lépcsőkön — közel a vízihez — egy lány ült, és egy ki tudja honnan letört zöld ággal paskolta a hullámok hátát. A fiúnak mégsem lehetett teljesen lehunyva a szeme, mert megállt a lány mögött, sőt! tágra nyitotta a szemét, úgy csodálta! S ez érthető, mert a lány a tűző napfényben olyan szép volt, mint amilyen csak egy fiatal lány lehet a pesti Duna- parton, a tűző napfényben. Leszökdelt a lépcsőkön, és a lány mellé ült a fiú. — Szép az élet — mondta, és a világ négy sarka felé intett széles mozdulattal. A lány nevetett, és a vékony faággal megpiszkálta a fiú fején a barettet — Te! — mondta a fiú’ és közelebb húzódott hozzá. Nézték a Duna csillámló vizét. Nagy hullám szaladt a part felé, lábuknál csapódott a lépcsőknek, arcukba szórta apró gyöngyeit. A fiú a lány arcához nyúlt és gyengéd mozdulattal letörölte a vízcseppe- ket. Közben ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja — mint mondá magában — azokat a ragyogó ajkakat. A tett mezejére lépett és (— nagy pofont kapott. Olyan nagy pofont, hogy a barett a vízbe hullt és nyomban elindult hosszú útján a tengerig. Ringott a hullámok hátán, mint egy csónak. Rémülten nézték. Aztán — nem Fütyülve, ugrálva, bolondosán Élvezem a játékukat. Főleg a kis kopasz arcát, ahogyan játszik. A szemeit. Minden lépést nagyon megfontol, aztán lassan odébb helyezi a figurát, s amikor az a táblát éri, hirtelen felkapja a fejét, egy pillanatra az alezredes szemébe néz. Ez mindig ismétlődik, de csak egy pillanatig tart. És ilyenkor az amúgy szelíd szürke szemekben valami mélyről jövő, vad tűz villan fel. Csak macskánál láttam ilyet eddig, amint a játék hevében egy-egy pillanatra vad tigrisnek érzi magát, és úgy néz a gazdájára mint akinek mentem elharapja a törkát — hogy egy másodperc után újra szelíden és kedvesen doromboljon gazdája ölében. Éjfél felé jár. Lefekszünk. Előbb az alezredes alszik el. Enyhén horkol. Én is eloltom a felső ágyon az olvasólámpát, és elfordulok. Félálomban még hallom, f hogy a kis kopasz mormolva imádkozik egy sort, majd ő is elalszik. Reggelre Uljanovszkba érünk. Búcsúzás előtt még egyszer elmagyarázza, hol találom meg Lenin szülőházát. Varga József
