Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

I PEST HEGYEI &űrlap 1970. MÁJUS 28.. CSÜTÖRTÖK Ki segít a bogiaknak ? Egy orvos négyezerkétszáz lakos A közelmúltban panasz ér­kezett Bag községből szerkesz­tőségünkbe: menjünk el, néz­zük meg, hogy milyen tartha­tatlan állapotok uralkodnak a falu orvosi rendelőjében. „A község a gödöllői járás na­gyobb települései közé tarto­zik, négyezerkétszázan lakják, ennek ellenére mindössze egy orvosa van, az is egy- szűk kis rendelőben fogadja a betege­ket ...” A levélírónak igaza van: ekkora községnek ma már valójában kevés egyetlen orvos és kicsi a ren­delő és a várószoba is, a ket­tő együtt sem éri el a harminc négyzetmétert. Dr. Horváth Miklós alig több mint egy esztendeje ke­rült a faluba. Még nincs negy­ven éves, életvidám, hivatá­sának élő «ember. — Panaszkodnak a betegek? Igazuk van. Országos átlagban , kétezer-kétezerötszáz ember­re jut ma már egy orvos. Na­ponta hatvan-nyolcvan beteg fordul meg a négyórás rende­lési idő alatt. Járvány idején százan-százhuszan. Tessék, Nézzen körül. A rendelő zsú­folt. Műszerszekrény, műszer- asztal, vizsgálóheverő, íróasz­tal, két szók, egy fél cserép­kályha s mindez nem egészen tizenöt négyzetméteren. S a váróban sem jobb a helyzet, sőt, nemcsak, hogy szűk, de szabálytalan is, hiszen ez nem­csak a járóbetegek várószobá­ja, hanem a szomszédos anya- és gyermekvédőé is. Megér­tem, ha panaszkodnak a bete­gek, de ugyanígy panaszkod­hatok én is az adott munka­körülményekre. Tóth Mihály, a, községi ta­nács vb-elnöke szintén igazat ad a panaszttevö betegeknek. — A rendelő és a váró való­ban szűk. És kevés ma már egy akkora faluba egy orvos. Második orvosi státust ígértek már nekünk 1969. január el­sejével. Csakhogy az ígéretet feltételhez kötötték: kapha­tunk második orvost, ha biz­tosítunk számára lakást és rendelőt. Azt viszont mérnem mondta senki, hogy mindezt miből teremtsük elő. Egy ren­delő és szolgálati lakás fel­építése ma már hét-nyolcszáz- ezer forintba kerül. A lakos­ság évi községfejlesztési hoz­zájárulása mindössze kétszáz­ezer forint. Ehhez kapunk még százezer forint kommuná­lis adót. A kettő együtt még félig sem fedezné a szükséges összeget. Ugyanakkor hattan­termes iskola épül a faluban. Feltétlenül szükség volt rá, mert az óvoda épülete életve­szélyessé vált, a gyerekeket át kellett költöztetni az amúgyis szűkös iskolába. Másfél millió forint állami támogatásra kap­tunk ígéretet. Ma kaptam a le­velet, amely már csak egy­— A község Azonnal meg­kaphatja a második orvosi stá­tust, haí rendelőt és lakást tud biztosítani. A járási ta­nács ebben az esztendőben mást nem tud tenni. A mi anyagi lehetőségeink is korlá­tozottak. Tudjuk, hogy Bag községfejlesztési hozzájárulása valóban kevés. Amíg a kom­munális adót a megye osztotta szét a sürgősségi igényeknek megfelelően, könnyebb lett volna segíteni. Jelenleg az a helyzet, hogy a kommunális adó a községekben marad. Ili­ládon például ez évi egymillió­kétszázezer forint, Bag eseté­ben viszont csak százezer. Ik- ladon pillanatnyilag nincs is olyan nagy szükség erre az összegre, Bagnak azonban an­nál inkább szükség lenne, de ebben már nem mi döntünk és nem is a megye. Ezért se­gíteni sem tudunk pillanat­nyilag. Pedig indokolt lenne. Az idén már a járásban egy orvosra kétezernyolcszáznegy- ven ember jut. Bagón négy­ezerkétszáz. A legilletékesebbek egybe­hangzó véleménye: jogos és indokolt a bagi emberek ké­rése. Arra azonban senkitől sem kaptunk megnyugtató vá­laszt: mikorra várható a se­gítség. Az igazság felismerése pedig csupán fél igazság. P. P. A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében az 1970—71-es tanévben megkez­dődik az ipari szakközépisko­lák és szakmunkásképző isko­lák gyakorlati oktatóinak szer­vezett képzése, levelező tago­zaton a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen, ugyanennek az egyetemnek Dunaújvárosban működő ko­hó- és fémipari főiskolai karán, a győri közlekedési és távközlési műszaki fő­iskolán, valamint a bajai fel­sőfokú vízgazdálkodási techni­kumban. A képzés három fél éven át tart. A hallgatókat területi elv alapján veszik fel, vagyis — szaktól függetlenül — minden­ki abba az intézménybe je- lentkezhetik, amelyik a lakó­helyéhez legközelebb van. A közlekedési és távközlési mű­szaki főiskolára jelentkezők felvételi kérelmüket az intéz­mény budapesti székhelyére (V., Szerb utca 23.) küldjék. Ugyancsak az 1970—71-es tanévben kezdik meg az ipari szakközép- és szakmunkáskép­ző iskolák szakmai elméleti ta­nárainak képzését a budapesti Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főis­kolán, valamint a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem du­naújvárosi kohó- és fémipari főiskolai karán. Szombati bemutató A Vígszínház május 30-án mutatja be Barta Lajos: „Sze­relem” című színmüvét. Rendező: Kapás Dezső. Jelenet a da­rabból. KÖNYVESPOLC KIS KÉPES MŰVÉSZETTÖRTÉNET A Corvina Kiadó az ünnepi könyvhétre kellemes meglepe­tést szerzett olvasóinak: ki­adta Erika Thiel Kis képes mű­vészettörténet című kötetét. A tanulmánykötet az euró­pai képzőművészet eredetét és fejlődését mutatja be a kezdet kezdetétől egészen napjainkig. Nemcsak arra a kérdésre ke­res választ, hogy mikor és_ ho­gyan ment végbe a fejlődés, hanem az okokat is kutatja, sőt a művészet és a társadal­mi valóság sokrétű kapcsolatát is igyekszik feltárni. A lényeget minél egyszerűb­ben és minél szemléletesebben igyekezett bemutatni a szerző: ez a törekvés szabja meg az egyes fejezetek szerkezetét, a képek válogatását és elrende­zését. A tíz fejezet mindegyike egyformán tagolódik; a törté­nelmi háttér jellemzése után először a kor építészetét tár­gyalja, majd a szobrászatot és festészetet, végül pedig az al­kalmazott művészetet, a diva­tot is beleértve. — K — Vihar előtt Vihar készül, igazi, megázik ma valaki. Dördül az ég nagyokat, tüzes villám hasogat, fél az, aki gyáva. Egyre jobban fú a egész erdő táncra kél. A sok felhő feketén ül a házak tetején, esik nemsokára. BorbélyTibor Mesterbérletek Az Öperaházban megkezdő­dött az 1970—71-es évadra szó­ló bérletek árusítása, s már az első napon több mint ezer bér­let-talált gazdara. A nagy ér­deklődés többek között azzal magyarázható, hogy az Opera­ház igazgatósága a bérleti elő­adásokon is világhírű külföldi vendégművészeket léptet fel. A következő évadban — egyelő­re az Erkel Színház kedd, szer­da, csütörtök, péntek és vasár­nap esti bérletsorozati előadá­sain — egy-egy világhírű mű­vészt „kapnak” a bérlettulaj­donosok is. Újdonság, hogy az egyes bér­letsorozatok műsora egyéni jelleget képvisel: vannak so­rozatok, amelyek elsősorban a német mesterek, mások főleg az olasz szerzők operáit mu­tatják be, s természetesen van olyan összeállítás is, amely ba­lettműveket is tartalmaz. A kombinált! bérletsorozatban a dalszínházak bemutatói és fel­újításai is szerepelnek. A régi bérletesek június 5-ig újíthatják meg, az újak június 11 és szeptember 4 között vált­hatják meg bérletüket az Ope­raház előcsarnokában. Só Mihály kalandjai Székesfehérvárott Ismét filmfelvétel színhelye az ősi Székesfehérvár: Zsurzs Éva rendező és Czabarka György operatőr kedden itt kezdte meg a „Só Mihály ka­landjai’’ című tv-film forgatá­sát. A film főszereplői Bodrogi Gyula és Ungvári László. Szé­kesfehérvárott, a városi ta­nácsháza mögötti, múlt száza­di hangulatot idéző téren egy 1939-es választási gyűlés jele­neteit forgatják. A filmet még gz idén bemutatja a magyar televízió. KOCKAFAGYI ízletes hűsítőújdonság, a kockafagyi gyártását kezdte meg a Székesfehérvári Tej­üzem. A vanília és csokoládé ízű csemege a tavalyi BNV-n nagy sikert aratott szovjet fagylalt mintájára készül: a krémet két ostyalap közé fa­gyasztják. Az újdonság magas kalóriatartalma miatt a fogyó­kúrázóknak nem ajánlatos. KüAi^mtrúv: (16) — Van néhány elemi sza­bály — tart eligazítást padre Plombái a Cartagena volt uta­sainak —, amelyet szíves fi­gyelmükbe ajánlok. Először is, ha valaki eltávozik a Főtér­ről, sétára indul a folyóhoz, a Sziklás Dombokra vagy bár­hová, feltétlenül;mondja meg a többieknek, hagy hová ké­szül, merre megy. Javaslom, hogy lehetőleg kettesével, hár­masával induljanak útnak, több szem többet lát. És min­dig legyen maguknál valami fegyver, ha más nem, legalább egy husáng. Bakancs, vagy magas szárú cipő nélkül ne járkáljanak, a sucurik, a mér­geskígyók miatt. Legtöbbje a boka táján igyekszik megmar­ni áldozatát. Aztán meg eszük­be ne jusson véletlenül, hogy a folyóban fürödjenek, kész öngyilkosság! — Köszönöm, padre — bor- zongott össze a nagy forróság ellenére Juanita és még szo­rosabban magához ölelte a kiskutyáját. — Nekünk Pedrö- val ennyi elég is. Amíg meg nem érkezik az a nyavalyás bárka, mi ki sem tesszük a lá­bunkat ebből a barakkból. Hiszen itt más sincs, mint ve­szély! Hogyan élhetnek itt egyáltalán emberek? Plombái atya felsóhajtott. — Nehezen, senhorita. Nem múlik el hónap szerencsétlen­ség, sebesülés, betegség, halál­eset nélkül. Ezzel kapcsolat­ban nyomatékosan figyelmez­tetem önöket az ösvények tiszteletére! Campomanes úr, akin már nyoma sem látszott az előző nap fáradalmainak és a nagy asztal túlsó végén farrinchát evett ananászlekvárral,, fel­kapta a fejét — Az ösvények tisztelete?! Az micsoda? Az előadó levette, egy bőr- darabkával tisztára törölte bepárásodott szemüvegét, csak aztán válaszolt. — Talán észrevették már, hogy a Főtér másik oldaláról keskeny ösvények húzódnak az őserdőbe. Minden ösvény kezdetén feltűnő jelek látha­tók, lehántolt kérgű, pirosra, kékre festett karók vannak a földbe szúrva, vagy lécdarab­kákat erősítettek andráske- reszt alakban, vagy más for­mában a fákra, másutt színes rongyokat kötöztek fel. A két olasznál, a Borelli testvérek­nél például zöld üvegpalackot húztak egy bot végére. Ezek a különböző jelek azt tudatják, hogy melyik ösvény kié, ki­nek, illetve kiknek a bánya­telkére vezet. A mineirók egy része magányosan dolgozik, de van, ahol ketten, hárman álltak össze. Többnyire az egynemzetiségűek, vagy bará­tok, vagy akik nehezen viselik el az egyedüllétet. Akadnak, akik — enyhén szólva — nem kedvelik egymást különöseb­ben, de szövetkeztek, mert külön-külön nem volt elég pénzük a bérleti díj lefizeté­sére. A lényeg az, hogy ezek­re az ösvényekre, amelyek az Aranypatak partjának szigo­rúan meghatározott parcellái­hoz vezetnek, csak a tulajdo­nosok léphetnek. A különleges megbízott kivétel ez alól, meg én. De elárulhatom, hogy szó­lóban mi sem szívesen me­részkedünk rájuk, és ha a szükség mégis rákényszerít, egész úton hangosan kiabál­juk a nevünket. Az ösvény tulajdonosa ugyanis büntetle­nül megölhet bárkit, akit a sa­ját ösvényén, illetőleg a bá­nyatelkén talál. Erre a ke­gyetlen törvényre azért van szükség, mert az aranyásó a vityillójában őrzi minden kin­csét, minden reményét egy jobb életre. A kimosott arany­port, aranyrögöket, az orvos­ságát, az élelmiszereit, szer­számait, a szerződési okmá­nyát. Ha bármelyiktől meg­fosztják — elveszett ember. — Nem egészen értem — jegyezte meg Ewans profesz- szor, aki Krecsmár Jenőnek kezdettől folyamatosan fordí­totta portugálról angolra a padre szavait. — Hiszen a parcellákat nyilván nem csak az ösvényeken lehet megkö­zelíteni. — Ez igaz — bólintott a cérnaember —, de zajtalanul csak onnan, a kitaposott ös­vényről. Persze, a telke hatá­rain a mineiro gödröket, ver­meket ás és álcáz, csapdákat helyez el, a puska is állandó­an a kezeügyében van, úgy­hogy mindenképp az életével játszik a hivatlan látogató, bármerről is közeledik az aranyásó tanyájához, fazendá- jához. ★ Az elmúlt huszonnégy óra eseményei néhányuk szemé­ben eddig úgy tűntek, mintha álmodnák őket, vagy mintha egy krimi és egy kalandos útifilm egyvelegét néznék a moziban, számukra annyira az irrealitás területén történt minden. Talán csak a világot járt geológus, Barilla kapi­tány és Anna asszony jelentett kivételt. A padre színtelen hangú ismertetője most a töb­bieket is véglegesen rádöb­bentette, hogy valóság az, amit átélnek, mégpedig ke­gyetlen, zord valóság. — Ezek szerint — kérdezte halkan a légikisasszony — itt mindenki fél mindentől és mindenkitől? — Igen. Az őserdőben áz embereknél ez a természetes lelkiállapot. Az a gyanúm, hogy a nagyvárosokban sincs másként. Legfeljebb az ő fé­lelmük nem olyan szakadat­lan, nem olyan nyilvánvaló, mint a miénk. Itt élünk a va­donban és leginkább egymás­tól rettegünk. Senki sem tud­ja, hogy kiféle, miféle ember az, aki a másik parcellán mossa az aranyat, honnan jött és nincsenek-e gonosz szándé­kai? Ne vegyék dicsekvésnek, de ebből a szempontból az én honfitársaim, a brazilok, az erdei emberek, a törzsükből kiszakadt indiánok még vi­szonylag a legmegbízhatób­bak ... Krecsmár Jenő körülnézett, Hondát kereste, hogy sürgő­sen közölje vele mindazt a sok fontos tudnivalót, amiről Ewans közvetítésével eddig értesült, nehogy kartársa baj­ba keveredjék. A kis kopasz azonban nem volt sehol. (Folytatjuk.) ♦ i' l millió forintról szól. És ez még csak az .egyik megkez­dett munkánk. Az ivóvíztár­sulás létrehozásába százezer forinttal kell ebben az esz­tendőben „beszállnunk”. Az­után még ebben az évben százhatvan parcellát kell ki­alakítanunk. A parcellázási és kisajátítási költség nyolcvan- ezer forint, a villamosítási terv hozzá negyvenezer. Ah­hoz, hogy a falu utcáinak az egyik oldalát járdásítsuk, ti­zennyolc kilométer járdát kel­lene megépítenünk. Eddig el­készült öt kilométer. Kérdem én és úgy hiszem, jo|gal: ilyen körülmények között ho­gyan építsünk fal a saját erőnkből rendelőt és orvosi lakást? Dr. Weidl József, a járási' tanács egészségügyi osztályá­nak vezetője. — Ismerjük a bagiak gond­jait. Ez a járás egyetlen olyan négyezerkétszáz lakosú közsé­ge, ahol ilyen rossz az egész­ségügyi ellátás. A rendelő ki­csi, a váró szintén, ezért for­dul elő, hogy az emberek, el­sősorban járvány idején, a szabad ég alatt kénytelenek várakozni. A jelenlegi lehető­ségeink azonban olyanok, hogy pillanatnyilag nem tudunk segíteni. Dr. Gyetvay Józsefné, a já­rási tanács vb-titkára: Ősszel kezdődik az ipari szakközep­es szakmunkásképző iskolák gyakorlati oktatóinak képzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom