Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
1970. MÁJUS 27.. SZERDA PISI meciki Dr. Dimény Imre fogadta I. D. Kuznyecovát Dr. Dimény Imre mezőgaz dasági és élelmezésügyi miniszter kedden fogadta 1. D. Kuznyecovát, a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság élelmi szeripari miniszterét és az ál tala vezetett küldöttséget. Szi vélyes hangú megbeszélést folytattak a két minisztériumot érintő élelmiszergazdasági kérdésekről. A háztájira kell most figyelnünk! (3.) Otthon, mégis a közösben 25 ezer palack... Gy ógy-bány a ví z Tavaly áprilisban került forgalomba a Borsodi Szénbányák edelényi üzemének „terméke”, a borsodi gyógyvíz. Magas bróm-, jód- és fogszuvasodást gátló fluórfartal- mú gyógyvíz fogyasztása egyrészt megakadályozza a gyo- morsavtúltengést, másrészt javítja az étvágyat. A gyógyvízzé minősített bányavizet országszerte hamar megkedvelték. Fogyasztása olyan ütemben emelkedett, hogy a három műszakban dolgozó palacktöltő gépsorral már nem győzték a munkát. Kedden a bányaüzemnél megkezdte az üzemszerű termelést a második palackozó gépsor. Naponta mintegy huszonötezer palackot töltenek meg. ÁRVALÁNYHAJ Az alföldi rónák régen tömegesen nyíló virága — azár- valányhaj — ma is díszlik a háborítatlan homokbuckákon. A kunadacsi, a hetényegyházi erdők tisztásain ezüstösen csillogó árvalányhaj most virágzik. A védett területen a gyűjtés tilos. Gulyanaptár A sok csapadék hatására dús íűvű Bács-Kiskun megyei legelőre kihajtott a gulya. A megye mintegy 150 ezer holdnyi legelőin több mint 30 ezer szarvasmarhát és 300 ezernél több juhot terelnek. Az értékes takarmány gazdaságosabb kihasználására az idén már sok közös gazdaság használ tudományos kutatók segítségével összeállított „legeltetési naptárt”. A gulya nem járja állandóan az egész legelőt. Szakaszokat jelöltek ki, s a szakaszhatárok „sérthetetlenségére” villanypásztorok vigyáznak. Petik István, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője szerint van mód a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének — ezen belül — állattenyésztésének gyors fejlesztésére. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága, amikor megtárgyalta a szövetkezeti gazdálkodás 1969. évi eredményeit, külön foglalkozott a háztáji árutermelés fokozásával. Már a múlt évben sok gazdaságban kezdeményezték az üsző-, sertéskihelyezéseket, s az állattartók takarmánnyal, alapanyaggal való ellátását és a tsz-ek átvállalták az értékesítés gondját is. Ezek a jó kezdeményezések azonban csak az 1970. III. 22-én megjelent 5/1970. számú kormányrendelettel váltak széles körben ter- jeszthetővé, megvalósíthatóvá. Mit tartalmas ez a rendelet? Lényegében véve engedélyezi, sőt ajánlatosnak tartja, hogy a termelőszövetkezet ismerje el a szarvasmarhát tartó, sertést nevelő, hizlaló tulajdonosok otthoni munkáját SZÖVETKEZETI MUNKÁNAK. A tsz-tagoknak például egy tehén után havi háromszor tízórás munkanapot, egy évben 36 napot jóváír, elismer a tsz. A hízómarha darabjáért havi másfélszer 10 órás munkanapot, kocánál havi egyszer tízórás munkanapot. Ha valaki például vállalkozik arra, hogy 20 darab süldőt felnevel, illetve meghizlal, havonta öt munkanapot „szerezhet”. Az évi 40—50-szer 10 órás munkanap már komoly összeget is jelent, és megéri a hizlalással járó fáradságot. Ez a rendelkezés vonatkozik a nyugdíjasokra is. A nyugdíjon felül jóváírják azt a munkát, amit otthon folytat, hogyha szerződést köt a termelőszövetkezettel. Tételezzük fel, hogy tart valaki egy tehenet. Azután kap évi 36 napot, de van egy kocája is, ami 18 munkanap értékét jelenti. Ha még hizlal is, a sertések darabszámától függően megszerezheti a 40—50 munkanapot is. Akad majd olyan nyugdíjas, aki a nyugdíján felül évente száz munkanapnak megfelelő javadalmazásban részesül. A háztáji termelése, mint láttuk, eddig is jelentős volt, de mint ezt a megyei tanács osztályvezető-helyettese hangsúlyozta, 1970-ben még többet várnak a háztáji gazdaságoktól. A szervező munka összehangolása céljából az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a megyei tanács rövidesen ankétot tart, amelyre a különböző mezőgazdasági üzemek vezetőit és a tanácsi szervek képviselőit is meghívják, hogy együttesen kidolgozzák, illetve megvitassák a háztáji árutermelés további lehetőségeit. E tanácskozás előtt már komoly érdemi munka folyik. Az Országos Takarékpénztár Pest megyei fiókja — mint arról Pogány Miklós igazgató beszélt — a megye különböző pontjain plakátok és hirdetmények ezreit helyezte el. Ebben felhívják a tsz-tagokat, tsz-nyugdíjasokat, a víkend- telekkel rendelkezőket, hogy hosszú lejáratú kölcsönt vehetnek fel gazdálkodásuk megindításához. Mód van arra, hogy gépet szerezzenek be, gyümölcsöst telepítsenek, takarmányt vagy állatot vásá Toljanak. Lehet nyulat tenyészteni, baromfit tartani, lehet zöldséget, gombát termeszteni vagy éppenséggel az intenzív mezőgazdasági művelés alá vont területet bekeríteni, esetleg azon olyan építményt létrehozni, amelyben állattenyésztést lehet folytatni. Természetesen a legelőnyösebb dolog, ha a tsz-tagok szerződést kötnek a termelőszövetkezettel, ahonnan állatot, takarmányt kapnak, és a termelőszövetkezet vállalja az állatok értékesítését. Szűts Dénes (Folytatjuk) SZABADKA Zsolnay pyrogranit A Pécsi Porcelángyár közreműködésével fiatalodik meg Szabadka egyik patinás épülete, a századforduló után emelt városháza. Annak idején a Zsolnay- féle híres pyrogranit elemekkel burkolták, díszítették a városházát. Ezek a kerámialapok az elmúlt évtizedek folyamán megkoptak, a háború alatt megsérültek, s most az eredetinek megfelelő pécsi díszítőelemekkel cserélik ki. A megújuló középület előtt, jugoszláv művész térve alapján, díszkutat is építenek, több színű mázas pyrogránit elemekből. Az 50 ezer dollár értékű rendelés teljesítését a Pécsi Porcelángyár megkezdte. Az első exportszállítmányt ősszel indítják útnak Szabadkára. Ismét napfényben ÁPRILIS 27-TOL MÁJUS 30-10 Itt a jó alkalom Minden 10 kg vas, vagy 1 kg alumíniumhulladék átadása után - az ellenértéken felül SORSJEGYET IS AD A MÉH FŐNYEREMÉNY: SKODA személygépkocsi. NYEREMÉNYEK: ORION televíziók, IBUSZ külföldi társasutazások. Az elmúlt napok szeles, borongós időjárása a nagykőrösi csecsemőotthon kís lakóit is a szobákba szorította. Az első napsugarak azonban most őket is kicsalták a fényre. Néhány szó a kritikáról Azt mondta valaki, hogy népünk nincs valami nagyon megáldva önkritikával. Vitatkozó nép vagyunk, ökölre inkább megy az ember, mint hogy elismerje: ezt bizony elrontottam, azt, sajnos, én tettem és rosszul tettem. Abban is van valami, hogy ha emberünk már csak egy kicsit is „valaki”, már nehezére esik elfogadni a bíráló vagy éppen elmarasztaló szót, mert úgy érzi, a beosztással igazság, bölcsesség, tévedhetetlenség is jár, és a kritika — pláne, ha nyilvánosság előtt hangzik el — árt beosztásának, tekintélyének. Persze, ez azért is van így, mert egyesek abszolutizálják ezeket az embereket, olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, amikkel egyetlen ember sem rendelkezik — sajnos. Nem jó az, nem használ az a kritika terjedésének, ha apró, piszlicsáré, részhibákat olvasunk egymás fejére, ahelyett hogy azt néznénk, azt értékelnénk, hogy a fontos, a lényeges kérdésekben vagy dolgokban hol áll, hogyan tevékenykedik emberünk. A fő dolgokban, a lényeges dolgokban mérjük egymás tevékenységét, a részletekben lehet — és hadd legyen — hiba, hiszen niba nélkül nem lehet dolgozni. Nem jó, sőt veszélyes a kritika elaprózása azért is, mert vannak emberek, akik szivvcl-lc- lekkcl dolgoznak, akarnak dolgozni, és rettegnek attól, hogy hibát követnek el. Minden energiájukkal arra törekednek, hogy cl ne hibázzanak valamit, ahelyett, hogy arra összpontosítanák figyelmüket és tehetségüket, hogy az adott helyzetben megfelelően, a lehető legjobban, legpraktikusabban döntsenek, cselekedjenek — a fontos kérdésekben. Ha a kis, a lényegtelen hibákat olvassuk a fejükre, akkor igaz, hogy ezt igyekeznek minden erejükkel megszüntetni, de energiájúkat akaratlanul is elvonjuk a fontosabb, a nagyobb tennivalóktól. Nem segít, nem használ az a bírálat sem, amikor a megbírált úgy érzi — mert így éreztetik vele —, hogy neki soha nem lehet igaza, csak a bírálónak lehet igaza, Meg kell adni a lehetőséget a megbírált- nak arra, hogy védekezzék, vitatkozhassak, kifejthesse véleményét. Egy vitában, egy- egy ember megítélésénél soha nincs úgy, hogy a bírálónak és a bírálatnak is száz százalékig igaza legyen. Mindkettőnek lehet részigazsága, ami vagy befolyásolja az egész tevékenységét, vagy nem, de ez mégis igaz, ezt el kell ismerni, hogy elismertethessük a nagyobb, a lényeges hibát is. Rendszerint úgy van azonban — és ez nem jó —. hogy ha valaki „terítékre kerül”, akkor csak a rosszat, csak a gyengéit olvassák a fejére, elfeledkeznek arról, hogy minden emberben van jó is, rossz is, hogy cselekvése nem egyértelműen rossz csak, hanem tett ő jót is, hasznosat is. Nem helyes az, hogy ha valaki hibát követ el. odacitálunk még néhány régi vagy meg nem történt mulasztást is, mert ilyenkor még a jogos, szükséges kritika sem éri el a célját. Az ilyen „eljárásra” lehet mondani, hogy a fürdővízzel kiöntik a gyereket is. Vannak emberek, akik komolyan, felelősségteljesen, szorgalmasan végzik dolgukat, határozottak, ha kell erélyesek is a cél, a jó érdekében, de soha nem tudják beismerni, ha valamiben hibáztak. S ha százszor olvassák a fejükre, ha százszor bebizonyosodott is, hogy „vétkeztek”, mindig keresnek és találnak ellenérvet, magyarázatot. Nem zavarja őket az sem. ha terveik sántítanak, ha magyarázatuk nem elég okos és meggyőző — csak védekeznek, minden módon igyekeznek védeni mundérjaik becsületét. Egy ideig így is meg lehet „úszni”, de hosszú távon bizony ezzel nem számolhat senki. Sokkalta helyesebb és becsületesebb, hogy ha valaki hibát vétett, őszintén elismeri azt, levonja a megfelelő következtetést és tehetségével. erejével arra törekszik, hogy jó munkájával feledtesse hibáját. Tény és való, hogy nem könnyű a kritikát elviselni. Van, akit hiúsága fékez, hogy elismerje gyengéit, van aki presztízsét, beosztását félti és védi, van, aki kombinál, variál és személyi indulatra vagy antiszimpátiára vezeti vissza a kritikát, van. aki nem azt nézi, hogy amit mondtak, igaz-e, vagy sem, hanem azt, hogy ki mondta és vajon miért mondta — és lehetne még sorolni azokat a tényezőket, amelyek nehezítik a hibák elismerését. A legnagyobb baj az, hogy egyes emberek önmagukhoz sem elég őszinték, önmaguk cselekedeteit sem tudják reálisan értékelni, sőt embertársaik fölé emelik magukat, jellemben, tehetségben, szorgalomban — mindenben. Veszélyes ez a túlzott kritikát- lan önbecsülés, veszélyes úton jár az, aki erre az útra téved, mert ez nem jó irányba vezet. Az őszinte, jó szándékú, segíteni akaró szónak kell figyelmeztetnie ezeket az embereket: elvétetted az irányt, nem jutsz el a célhoz ezen a* úton. Ha keveset ér a jó szándékú segíteni akaró szó, akkor akár a hajánál fogva is. de rángassuk vissza helyes irányba. Sok, nagyon sok példát lehetne felsorolni, amikor még időben hangzott el az a szó, és meghallgatásra, megértésre is talált. Jóval kevesebb azoknak a száma, akik elvet és normát félretéve mennek a maguk útján, kikerülve, vagy kidöntve az álljt kiáltó szót — és végül is zsákutcába kerülnek. Sajnáljuk őket és még csak azt sem mondjuk: maguknak keresték. Nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk hibáktól mentesek. Éppen ezért nem mondhatunk le arról a segítségről — nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust —, amelyet egymásnak nyújthatunk, azért, hogy magunk és a közösség lássa hasznát. Papp János Asszonyok emlékeznek,.. Az azsúrmintás terítővei takart ünneplőasztal mellett asz- szonyok ültek, öregek-fiatalok, középkorúak. Valamennyien vendégek voltak, a felszabadulás óta végzett munkájukért tisztelték meg őket vendéglátással, emléklappal. Kiürültek a Coca-Colás üvegek, valaki elkezdte, aztán gyöngyszemként peregtek a történetek, hogy s mint volt huszonöt évvel ezelőtt. Az akkor hihetetlen kitartást követelő munka ma már emlék. A nehéz órák között azonban mosolyogni való, olykor harsányan derűs percek is akadtak. Egyszer igen magas rangú vendéget vártak. Fél órával előbb szóltak, hogy jön. Virág kellett volna, de honnan ilyen hamar és milyen? Virág, igaz hogy lett, de a nagy nevetés akkor tört ki, amikor a marcona katonát óriási illatos hófehér liliomcsokorral köszöntötték ... Egy másik asszonnyal történt. Szervezni mentek, rájuk esteledett, s neki mindenképpen haza kellett jutnia falujába. Kapott egy kölcsönbicik- lit, felült rá, de nem messze karikázott, mert a sok szoknya ráncai beakadtak a küllőbe. Le is húzta róla istenesen. Ott maradt az országúton, belegabalyodva a szoknyákba, még csak kibújni sem tudott belőlük. A kékfestőt késsel szabdalta ki a küllőkből... A szép kis fiatalasszony akkor még lenn a határszélen lakott. Mind több idegen bukkant fel a községben. Megkérték az odavalósiakat, segítsenek éjjel, igazolják a határőröknek, ki odavalósi, ki idegen. Ot is beosztották bátyjá- val-öccsével együtt az őrszolgálatra. Az öregeknek nem mondták, miről van szó. Szegény anyja egyre sopánkodott: meglásd, lányom, baj lesz abból, hogy csavarogsz, mit szól hozzá majd az urad Pesten, ha megtudja. S ugyanakkor történt, hogy amikor szolgálatban pisztolyt kapott, éjjel lépéseket hallott a jegenyésben. Csendre intette a többieket, aztán talpra ugrott, felkiáltott: — állj, ki vagy, a jelszót! — azután nagy Ívben elhajította a pisztolyt... Voltak, akik egész éjjel az árokparton ültek, hárman egy szoknyát borítottak az eső ellen a fejükre, mert nem adtak nekik szállást. Volt, aki pártmegbízatásként a negyvenötös választási kampány alatt nagy- takarítani ment a falu nagyon agilis papjához, hogy az ne mehessen el a falugyűlésre. A másikat motorral vitték be a pusztáról a faluba, de olyan irgalmatlan úton, hogy egy huppanónál elvesztették. Már a szélső házak között repesz- tett a motor, amikor a vezető észrevette, hiányzik az utas... Emlékek, amiknek örülni vagy amiken kacagni kell, vagy talán mind a kettőt. Most azsúrmintás terítővei takart ünnepi asztal mellett, szépen felöltözve ülnek az egykori semmitlenek. Párttitkár, igazgató, tanár, osztályvezető, újságíró, nyugdíjas, könyvelő lett belőlük. Kavarják a feketét, emlékeznek ... Tizenkét meghívott vendégasszony a megyei nőtanácsnál, akik az MNDSZ hőskorára emlékeznek. — komáromi —> Permetezés a Kiskunságban Megkezdték az első permetezést a Kiskunság együttesen több mint 114 ezer holdnyi szőlőskertjében. A nagy esőzéseket követő napfényes idő ugyanis rendkívül kedvező életfeltételeket teremtett a pe- ronoszpórának. Az előzetes számítások szerint a hét végére be is fejezik az első permetezést. 4