Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

8 '"‘&Ciriap 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT A megyei KISZ-vb tárgyalta: a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetét A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok helyzetét vizsgálta és ezzel kapcsolatban hozott határozatokat 1966 decemberé­ben a KISZ KB. Ezeiknek a határozatoknak a végrehajtá­sáról, és az eltelt idő tapasz­talatairól tárgyalt a KISZ me­gyei végrehajtó bizottsága tegnap a megyei pártbizottság székhazában. Az anyagot — a téma sokrétűsége és bonyo­lultsága miatt — egy járásra korlátozták: a beszámoló a vá­ci járás mezőgazdaságban dol­gozó fiataljaitól szólt. A járás területén 16 termelő­szövetkezet és egy állami gaz­daság van, de ezek közül csak hétben működik alapsizerve- zet, a többiben a fiatalok a községi KISZ-szervezetekhez tartoznak. A szervezettség három és fél év alatt az ötszörösére növekedett az alapszer­vezetekkel rendelkező ter­melőszövetkezetekben : a KISZ-korúak száma össze­sen 313, s ebből 168-an tag­jai is a mozgalomnak. Az előadó, Brandt János já­rási titkár hangsúlyozta: az utóbbi két évben a helyzet megváltozott, hiszen a mező- gazdaság nagyarányú gépesí­tése, a melléküzemágak meg­alakulása magával hozta a KISZ korosztályú fiatalok visszaáramlását a termelőszö­vetkezetekbe. A gépesítés megköveteli a megfelelően képzett szakem­bereket, azaz az utánpótlást. Ezért a termelőszövetkezeti KlSZ-szervezetek egyre jobb ' és sokrétűbb kapcsolatokat igyekeznek kialakítani az úttö­rőcsapatokkal, illetve a közép­iskolák KISZ-szervezeteivel. Színes, gazdag program őszig Megalakult Ráckevén a járási művészelbarátok köre A művészet barátai jöttek össze tegnap este Ráckevén, hogy klubot alakítsanak. A mintegy nyolcvan részvevő között ott voltak Vecsési Sán­dor, Patay László, Kocsis László és Nádasdy János fes­tőművészek. Eljöttek a külön­böző művészeti ágak képvise­lői is, többek között Réti Bé­la faragó népművész s mind­azok, akik szeretik a művé­szetet. A kör céljáról és terveiről Önjáró tartályhajó A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat a közelmúltban vásárolt a Szovjetuniótól egy önjáró folyami tartályhajót. Az úszó üzemanyagtöltő állomás 150 tonnás tartályaiból gázolajjal látja el a Dunán dolgozó kotróhajókat. Képünkön: A látszólag vé­kony gumicsövön, másodpercenként 140 liter gázolajat tölt át a tartályhajó. LEBEGTETOK Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat szombathe­lyi gépgyárában készülnek az úgynevezett lebegtető szárító berendezések, amelyek a kon­zervipar melléktermékeiből — paradicsom, paprika, szőlő stb. — különválasztják a héjat és a magot, s közben megszárít­ják a gépbe helyezett masszát. A berendezés segítségével egy mázsa nedves anyagból mintegy 15 kiló magot, értékes nyersanyagot nyernek, a le­begtető szárítók nagyon jól be­váltak, s az idén hét darabot küldenek a szovjet konzerv­gyáraknak is. A legújabb be­rendezéseket úgynevezett csi­gás préssel is ellátták, amely­nek segítségével a masszából, a melléktermékből — mielőtt még a szárító toronyba jutna —, ki tudják vonni a nedves­ségtartalom felét. A szárító berendezést Pé­csett, a keményítőgyár kukori­cacsíra szárítására is kiváló eredménnyel alkalmazta. Kerttulajdonosok és kertbarátok figyelmébe: VETŐMAGBOLT NYÍLT Szentendrén, a benzinkút mellett. Kerti kisgépek (motoros fűnyíró, motoros hátipermetezőgép stb.), importált öntözőberendezések, locsolótömlők, különböző műtrágyák és a legújabb növényvédőszerek kaphatók. KOZULETEKET IS KISZOLGÁLUNK! Felhívjuk t. vásárlóink figyelmét, hogy a közeljövőben KEMPINGFELSZEREIÉSEKBŐL kiállítást rendezünk. dr. Losonczi Miklós műtörté­nész, a ráckevei Ady Endre gimnázium igazgatója tartott előadást. Az összejövetelen megválasztották a vezetősé­get, amely hamarosan kidol­gozza működési szabályzatát. Megvitatták a kör idei prog­ramját is. A festők közül Nádasdy Já­nos mutatkozott be először, kiállítása — mint már hírt adtunk róla —, június 11-ig látható a ráckevei Savoyai kastély kamaratermében. Au­gusztus 20-ra Dunaág cím­mel rendeznek bemutatót, amely a Duna melletti falvak életét, néprajzi és művészeti emlékeit reprezentálja majd. Szeptemberben Patay László és Vecsési László festőművé­szek tárlata látható. Ebben a hónapban „Négy évszak" cím­mel kamarazenei hangver­senyt is tartanak. A költészet és a zene a té­mája annak az októberre ter­vezett irodalmi estnek, amely szintén szorosan kapcsolódik a Dunaág életéhez, jellegéhez. Ezenkívül Színháztörténeti előadássorozatot szerveznek, amelyet fővárosi színházláto­gatással kapcsolnak össze. A művészetbarátok körét a Hazafias Népfront járási bi­zottsága, és a járási tanács művelődésügyi osztálya pat­ronálja és a belépők tagsági igazolványt kapnak. Hatszázezerről 34 millió fölé... Oklevélátadó ünnepség a tököli Petőfi Szakszövetkezetben Ünnepi ülést tartott tegnap délután a tököli Petőfi Szak- szövetkezet vezetősége. A rendkívüli összejövetelre a gazdaság 1969-ben elért, ki­emelkedően magas eredményei szolgáltattak alkalmat. A Budapest környéki Te­rületi Szövetséghez tartozó szakszövetkezetek tavalyi versenyében ugyanis a tö­köllek szerezték meg az első helyet. Takács László elnök, aki az új vezetőség élén harmadik esz­tendeje irányítja a gazdaságot, elmondotta, hogy ma már össze sem lehet hasonlítani, hol tart az 1959-ben alakult — és hét esztendőn át a megye leggyöngébbjei között kullogó — szövetkezet. 1966-ban csak 017 000 forint termelési érté­ket számolhattak össze a közös tevékenység után. Tavaly — nem tévedés! — a 35 millió 732 ezer forint össztermelés mellett, majd 7 millió forint tiszta nyereséggel zárták az évet. Ez az óriási felfutás ugyan elsősorban a kiegészítő tevé­kenység következménye, de mellette szembetűnő a mező- gazdasági termelés fejlődése is. A korábbi 2—3 mázsás hol- dankénti kenyérgabonaátlag a múlt évben már meghaladta a 13 és fél mázsát. A hatvanas évek közepén még ez a gazda­ság okozta a járásban a leg­több gondot, elhanyagolták a közös művelésű földeket, ta­valy és tavalyelőtt viszont a környéken a Petőfi Szakszö­vetkezet vetette el mintasze­rűen, elsőként az őszi kalászo­sok magját. Lassan a tápérté­két veszített talaj — a nagy adagú műtrágyázás eredmé­nyeként — egyre inkább visz- szanyeri termőképességét. El­határozták, hogy néhány éven belül, a korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazásával, a 8—10 aranykoronás átlagérté­kű határban, 20 mázsás gabo­natermést aratnak. Épül már az új tanyaközpont is, több mint másfél millióért vásárol­tak tavaly gépeket. És amíg 1967-ben a közös erejéből csak arra tellett, hogy 30 idős tag­nak 200 forint támogatást jut­tassanak, 1969-ben már 130 rászoruló gazdának, a természetben nyújtott ér­téket is beleszámolva, 1000 forint segélyt osztottak. Nos hát. ezekért a sikerekért érdemelték ki az első helye­zést. A tegnap délutáni ünnep­ségen Kiss Lajos, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezető-helyettese, és dr. Kecskeméti Lajos, a területi szövetség titkára adták át a tökölieknek az elismerő okle­velet, és a pénzjutalmat. Ta­kács László elnök mondott köszönetét a kitüntetésért és mint ígérte, a szövetkezet az idén is megkísérli elérni ta­valyi eredményeit. sp Sztár lesz a világkiállításon Az 1972-ben Magyarorszá­gon megrendezésre kerülő vadászati világkiállítás egyik érdekessége lesz a hazai vad­állomány „képviselőinek” be­mutatása. Ehhez már most megkezdték a reprezentáns példányok befogását. Az íj­puskával elkábított vadakat vadaskertekben helyezik el, ahol módszeresen hozzászok­tatják őket a zárt környezet­hez. A veszprémi Kittenber- ge" vadasparkba — mely ott­hont ad a befogott vadaknak — már megérkeztek az első, szépen fejlett példányok. Ké­pünkön: Miska, a szépen fej­lett vaddisznó lassan kezdi megszokni az ember jelenlé­tét. Fogdában az erőszakos udvarló A férfi azzal az eltökélt szándékkal lépett be Szentend­rén, a Vörös Hadsereg út 38. számú házba, hogy onnan volt éiettársával távozik majd el. A nő, tavaly szakította meg kap­A KISEMBER NYOLC ORAJA Az adminisztrátor Csattan a léckapu, rágyújt. Nem futva, de sietősen indul a megállóhoz. Kilenc éve tud­ja: egy cigaretta elszívása, és utána még pontosan 157 lépés hosszú addig az út. A busz szo­kás szerint késik. 7.30 helyett 7.50-kor fut be Vecsésről a Nagyvárad térre. Villamossal siet tovább. Sajnos, mindig percre mért az ideje, pedig szinte vétek bérletet váltani ezért a négy megállóért a Ganz-MÁVAG-ig. Nyolchuszonötkor nyomja le a bélyegzőkart. Már a folyosón vetkőzik. Köszön és fogadja a siető szervuszokat. A titkárság mellett szerény kis szoba a he­lye, a leíró. Hárman verik itt naphosszat az írógépet, másol­ják a szemmel ismerős, de ér­telemmel át nem fogott mű­szaki leírásokat, kimutatáso­kat. Ha valamelyik főnök hoz­zájuk tér be pártnapi előadást vagy más szöveget lediktálni — valóságos felüdülés. Fél kilenc után Ilonka, a tit­kárság vezetője dugja be a fe­jét. Vizsla szemmel körülnéz, látja, ott rakosgatják a dosz- sziékat, így elégedetten vissza­vonul. Zizegnek a papírlapok, bosz- szantóan ragadnak egymáshoz az indigók. Reggeli kezdéskor bekészíti a másolatokat. Ha később „bélelne”, kezétől pisz­kosak lennének a lapok. Elé­gedetten szimatol a levegőbe: Ilonka főzi a méregerős feke­tét. Jó lélek, felváltva hívja be valamelyiküket napközben egy-egy ízletes kortyra. Kis változatosság a taposómalom­ban. Gépel, gépel, szeme a soro­kon. Precízen, hibátlanul írja a műszaki szöveget, s közben gondolatai szanaszét csapong- hatnak. Évek során hozzászo­kott. — Megőrülök — fut be a titkárnő. — A főnök most adta ki ezt a tájékoztatót. Tizenkét oldal, tele adatokkal. Fél óra múlva kéri. Kelletlenül húzkodják ki a félig írt flekkeket, de mese nincs. Az „öreg” munkája min­dig az első. Ö legalább sosem mulasztja el, hogy ha külföl­dön jár, valamit ne hozzon nekik. Legtöbbször harisnyát, amit így ad át: — nézzék, höl­gyeim, én tudom, hogy a nők százlábúak... — Gyere, nézzük meg a ház­tájit — hívja Erzsiké. A fo­lyosón virágállvány, űk tart­ják rendben, öntözik, törölge- tik a buja levelekről a vékony füstréteget. Közel a pályaud­var. Míg Erzsi a locsolóval ügyeskedik, jó mélyen kihajol az udvar keramit kockái fölé, úgy szívja el sietősen délelőtti cigarettáját. A következő az ebéd után feketéhez jár, majd még egy, ahogy leszáll a busz­ról hazafelé, egy a tv előtt és a legutolsó tizenegy óra tájt már az ágyban. Aztán újra: ... ahol T = RC, a kör időállandóján ... — Ötödiké múlt, és még nem kaptam meg a tartásdíjat — jár közben a gondolata. Azt hallotta, férje együtt él vala­kivel. Már nem fáj — állapít­ja meg sok ezredszer. Nem fáj? De kétezer-háromszázból hár­mójuknak megélni nem köny- nyű. Harminchat éves múlt. Egyszerűen otthagyták, pedig csinosnak, kellemesnek tart­ják. Akkor hagyta abba a köz- gazdasági technikumot. Egy óra, az ő turnusuk kö­vetkezik az ebédlőben. Sorba állnak a nagy tálcákkal, bil­lenve egyensúlyozzák a he­lyükre. Gyorsan, megszokottan megy minden, nap nap után. Kicsit tolonganak a feketénél, azután behúzódnak egy szög­letbe. Ez a tíz perc, a csevegés ad erőt a hátralevő három órá­— Ti aztán jól elebédeltetek — nézi az órát Ilonka. — Több volt fél óránál. — Terikém, ne­ked viszont azt üzeni a fő­mérnök úr, ragyogóan gépel­ted le a tanulmányát. Lehajtja a fejét, mosolyog. — Elmondom este a gyerekek­nek — gondolja. — A százas­ból csokit is kapnak. Aztán gépel tovább. Nyomogatja a csuklóját közben, egyenesíti a hátát. Billegeti az ujjait, zsib­badnak. Tapasztalatból tudja: ez a holtpont. Ilyenkor nem szabad megállni, csak verni a billentyűket, mert ha most ab­bahagyja, nem lesz ereje töb­bé egy ütéshez sem. — Nincs mese, ma már mu­száj beáztatnom — mondja le­felé a többieknek -r-, holnap este mosnom kell, mert nincs a gyerekeknek tiszta fehérnemű­jük ... Komáromi Magda csolatát a részegeskedő, 29 éves Karel Sándorral, aki e döntésbe semmiképpen sem tudott belenyugodni, s mindig újra próbálkozott. A házban szó szót követett, a férfi könyörgött és fenyege­tőzött, a nő azonban hajtha­tatlan maradt és erőszakos udvarlóját kitessékelte az aj­tón ... Karel ezután az utcán dúít-fúlt magában, majd egy arra járó fiúval üzent élettár­sának: küldjön ki pénzt. A kisfiú üres marokkal jött ki, s nemsokára ement hazulról a ház lakója is. Ekkor Karel úgy döntött: ha szerelmével nem is, legalább néhány aprósággal távozik a helyszínről. A szom­szédok szeme láttára bemászott az ablakon, s zsebre vágva egy órát, karjára tekerve néhány ruhaneműt — többek közt egy kalauzegyenruhát —, úgy ment, ahogy jött.. 1 Amikor azonban felfedez­ték a lopást — nem lévén két­ség a tolvaj személye iránt —, Karel egy-kettőre a szentend­rei kapitányságon találta ma­glát. Két napig volt itt őrizet­ben, míg ismét az utcára lép­hetett. Néhány sarokkal ar­rébb azonban újra kezdte az ivást, s estére teljesen lerésze- gedett. így indult ei élettársa házához. Átvetette magát a kerítésen, s „Kati, megöllek!” kiáltással bezúzta az ablakot. A rémült nő — nagyanyjával együtt — egy szál hálóingben menekült a dühöngő férfi elől, aki élet- veszélyes fenyegetéseket, átko­kat zúdítva rájuk, üldözte őket. Nem sokáig tehette, mert hamarosan visszakerült oda, ahonnan jött — a kapi­tányság fogdájában. A rendőrség előzetes letar­tóztatásba vette Karel Sándort, aiki — a bíróság ítéletére vár­va —, bizonyára belátta: az udvarlásnak efféle módszerei­vel vajmi kevés sikerrel lehet női szíveket megolvasztani... Alsógödön például a gaz­daság szerződést kötött a tanulókkal, biztosítva ez­zel a szakmunkás-után­pótlást. A mezőgazdaságban, dolgo­zó fiataloknak egyre több le­hetőségük van a művelődésre is. Könyvtárakat látogathat­nak, Foton előadássorozatot hallhatnak Vietnamról, a Du­nakeszin élő Ázsia-kutató Mol­nár Benőtől. — tamás —

Next

/
Oldalképek
Tartalom