Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-04 / 102. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜUETEX! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI LAKJA Vietnam és Laosz után im­már egy harmadik indokínai országból, Kambodzsából is rendszeresen érkeznek az ame­rikai agresszióról szóló jelen­tések. A legújabb hírek sze­rint intenzív harcok folynak a fővárostól, Phnom Penhtől délkeletre, az úgynevezett Ka­csacsőrben levő Svay Rieng térségben a partizánok, illetve a behatoló amerikai—saigoni expedíciós egységek között. Nem sok jel mutat arra, hogy az amerikaiak komolyan gondolnák, amit Washington­ban ígérnek: hogy hamarosan elhagyják Kambodzsát. A határvidék északi részében, az úgynevezett Horogban, a 7-es számú stratégiai fontosságú út mentén megkezdték tüzér­ségi bázisuk kiépítését, ami legalábbis erősen valószínűvé teszi, hogy nem rövid átvonu­lásról, hanem hosszabb tartóz­kodásról van szó. A „blitzkrieg”, a villámhá­ború a történelemben nem sokszor vált válóra, rendsze- ] rint kiagyalóinak álma ma­radt. A legutóbbi esztendők délkelet-ázsiai tanúságai is amellett szólnak, hogy a Pen­Kitüntetett vállalatok Hatmillió kenyér Percenként egy sertés Golyóstoll Közel-Keletre A pékek ünnepe délután 4 órakor kezdődött Szigethal­mon, a Csepel Autógyár mű­velődési házában. Önnön mun­kájukról szólt a dicsérő szó: a dunaharaszti (IV-es számú) Ingujj helyett télikabátban ♦ Dolgoztak az ünnepek alatt is ♦ Érte-e fagykár a gyümölcsösöket? ♦ Helyzetjelentés a földekről Ma egy hete még május vé­gi hőmérséklettel kényezte­tett bennünket az április — szombaton viszont kerek két hónappal vonult vissza a ta­vasz: március 25-e körülinek felelt meg az időjárás. Fürdő­ruha helyett télikabátot pa­rancsolt ránk a váratlan hi­deg, s egyelőre nem is nagyon bizakodhatunk a végleg be­köszöntő, kellemes melegben. Ami a mezőgazdászokat il­leti, eléggé megoszlik a vé­leményük a jelenlegi időjá­rásról. Jónéhány üzemben — főképpen a homokosabb dombhátakon működőkben — örömmel fogadták az áprilisi esőzéseket. Ezeken a helye­ken ugyanis itt-ott már a szá­razság jelei kezdtek mutatkoz­ni. Azokon a vidékeken, ahol a talaj nagy mennyiségű csa­padékot szívott magába, a legkisebb nedvesség is meg­bénította a kinti munkákat. Persze, abban valamennyi mezőgazdasági szakember egyetért, hogy a hosszúra nyúlt tél, és a csapadékos már­cius után, az április végi ned­vesség utánpótlásért sem sza­bad elmarasztalni a természe­tet. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban is el­mondották: az idén sem nél­külözhetjük a májusi esőt, — változatlanul érvényes tehát a megállapítás, hogy aranyat ér. A földekről érkezett jelenté­sek szerint az április végi, má­jus elejei kellemetlen időjárá­si fordulat ugyan lelassította, de nem tudta teljesen meg­bénítani az időszerű tenniva­lók végzését. Május 1-én me- gyeszerte dolgoztak a gazda­ságokban, valóban munkával ünnepeltek, szántottak, vetet­tek, ápolták az őszi kalászo­sokat, palántáztak. A legtöbb helyütt a kukoricát vetették. Nem volt melegük sem a trak­torosoknak, sem a növényter­mesztőknek, ám azért törlesz­tettek az összetorlódott adós­ságból. Szombaton pihenőre kényszerítette az eső a földek munkásait, de vasárnap ahol (Folytatás a 2. oldalon.) Sütőipari Vállalat a „Szocialis­ta munka vállalata” lett. Rá­szolgáltak a kitüntetésre. A ráckevei, dunaharaszti és dabasi járás háziasszonyai egyformán elégedettek a 48 apró sütöde termékeivel, a jó­illatú, ropogós kenyérrel, kif­livel. Egyre több készül belő­lük: a múlt év első negyedé­ben például 5600, s az idén már 6100 tonna fehér kenyeret adtak el. (Hatmillió egykilós kenyér!) S lám, mi lesz a tésztából? Tízmillió forintos nyereség! S ezzel tavaly elérték a 140 fo­rintos termelési értéket. Nem­csak az ízek, a számok is kel­lemesek. Joggal örvendezhe­tett hát a vállalat 720 dolgozó­ja. Közülük a legjobbak örül­hettek a „kiváló dolgozó” ki­tüntetésnek és a pénzjutalom­nak is — mert, ahogy mond­ják, „hullt az áldás”. Aztán táncba vitték a lá­nyokat, asszonyokat, szólt a nóta, pergett a szó, s ki tudja, meddig tart a vigadozás, ha az éjféli zárszó — no, meg a fele­ségek —, haza nem parancsol­ják az izzó kemencék korán­kelő mestereit. Kétszeres volt az öröm a Pest-Nógrád megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat ceglédi gyárában: tíz év után újra élüzemnek mondhatják magukat. j Érdemes odafigyelni: 1950- ben 500, tavaly már 6000 szarvasmarhát vágtak le és dolgoztak fel. Megtízszerező­(Folytatás a 2. oldalon.) BUDAPESTEN A FELVONULÁS TÉREN Májusi zászlók alatt Harsonaszótól - díszkivilágításig - Olimpikon a menet élén Képernyőn: Budapest—Miskolc—Cegléd Tovább vonult Budapestről a szovjet hajóraj Több napos budapesti ven­dégeskedés után vasárnap reg­gel felszedték horgonyaikat a szovjet hadihajók, s tovább­vonultak fővárosunkból az egyik csehszlovákiai kikötő felé. A búcsúztatásnak ugyan­úgy nagy nézőserege volt, mint a fogadtatásnak. A partról katonazenekar adott „hangos” tisztelgést a szovjet hadiegy­ség törzshajóján felsorakozó parancsnokoknak, tiszteknek és az üdvözlést a bázishajóról a szovjet tengerészzenészek viszonozták. F. E. Pahalcsuk ellentenger­nagy, a Szovjetunió hőse, a fekete-tengeri szovjet flotta folyami rajának parancsnoka köszönt el egységének tisztjei és legénysége nevében a házi­gazdáktól, akiknek képvisele­tében Kovács Pál vezérőr­nagy, honvédelmi miniszter- helyettes, Gyenes András kül- miniszter-helyettes, továbbá a Fővárosi Tanács és a buda­pesti társadalmi szervezetek több képviselője jelent meg a búcsúztatón. Ott volt F. J. Tyi- tov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete és V. K. Gvozd altábornagy, a nagykö­vetség katonai. és légügyi at­taséja. Csehszlovákia magyar- országi nagykövetsége részéről megjelent Viliam Salgovic ez­redes. katonai attasé. Végig a magyar határig terr- jedő Duna-szakaszon a ma­gyar flottilla naszádjai adtak kíséretet a barátsági úton le­vő szovjet haditengerészeknek. A napfényt lehet-e szívek melegével pótolni? Ünnepünkön, mint a kései tavasz majd minden napján, híján voltunk a napsugárnak; gomolygó felhőkre kellett fél­ve pislognunk, s fázósan húz­tuk összébb a kabátot; — ám a fény, ragyogás, pompa nem maradt el így sem. Kora reggel megcsendültek a trombiták, zengő ütemét verték a fúvós zenekarok a munkásindulóknak, s ha már dalra keltünk, dalra fakad­tunk magunk is: a nagyvilág­ban, az országban, a megye városaiban, falvaiban száz­ezrek álltak a zászlók alá, hogy ezer színt bontó me­netükkel ünnepeljék a mun­kásszolidaritást, a munkások májusát. Virágok nyiladoztak a kér­ges kezekben, hatalmas transzparensekkel kelt bí­rókra a szél, zászlók csattog­tak, fürge sportolók, úttö­rők, KISZ-esek mutatták ügyességüket, szónoklatok hangzottak el — s az ünnep melege áthatott mindenkit, forró boldogságról vitt hírt a májusi szél, szerte a vi­lágba. Moszkvától— Tokióig A nagyvilág munka ünne­péről néhány távirati stílus­ban fogalmazott mondat: Moszkvában az idén is ha­talmas demonstráció kö­szöntötte május 1-ét. Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP fő­titkára beszédében emlékez­tetett arra, hogy az elmúlt negyedszázad alatt megszüle­tett és megerősödött a szocia­lista világrendszer, eltűntek catnyi új, független állam lé­pett a nemzetközi élet po­rondjára. A beszéd után órá­kon át hömpölygött a tíz és tízezer, száz- és százezer fel­vonuló színes áradata. Szófiában az előző napi ha­vazás után napos idő köszön­tött a városra, s így került sor az ünnepségre. Prágában Gustav Husak köszöntötte a dolgozókat a munkásosztály ünnepén. Ezekben a napok­ban emlékeznek meg külön­ben Csehszlovákia felszabadu­lásának 25. évfordulójáról is. Jugoszlávia valamennyi köztársaságában kiosztották a termelés, a tudomány, a mű­szaki fejlesztés terén elért eredményekért az úgynevezett „májusi díjakat”. Hanoiban ünnepi nagygyűlésen hoztak határozatot: Vietnam népe elszánta magát a déli ország­rész felszabadítására. Kairó­ban harmincezer munkás vo­nult fel. Washingtonban ezen a napon több helyütt sztráj­koltak a munkások, s össze­csaptak a sztrájktörőkkel, il­letve az őket védelmező rendőrökkel. Tokióban az óriásparkban több mint fél­(Folytatás a 3. oldalon..) Kádár János nyilatkozata Kádár János a budapesti dolgozok felvonulásáról a kö­vetkező nyilatkozatot adta: — A májusi seregszemlében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lelkes han­gulatú ünnepség —, mindig van valami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány benne a munkásosztálynak im­már nyolc évtizede megnyil­vánuló nemzetközi szolidaritá­sa, új vonását pedig az adott esztendők újabb és újabb eseményei jelentik. Idei má­jus elsejénk például szorosan kapcsolódik hazánk felszaba­dulásának 25. és Lenin szüle­tésének 100 évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezek­kel a jubileumokkal össze­függ. — Szolidaritásunk, amely e Fegyelmezett sorokban vonul a ceglédi diákság a dísztribün előtt. Fotók: Urbán fejezésre jut, szintén kétol­dalú. Fártunk, öntudatos mun­kásosztályunk, egész dolgozó népünk együtt érez a szocialis­ta országok népeivel, a nem­zetközi munkásosztállyal, a szabadságukért küzdőkkel, bárhol is éljenek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szolidáris népünkkel, velünk érez és lelkesedik, sikert kí­ván nekünk. Ez minden nem­zetközi találkozón — így leg­utóbb a moszkvai jubiláris Lenin-ünnepségen is — igen meggyőzően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. — Híven tükrözi e sereg­szemle dolgozó népünk öntu­datát és munkakészségét is. A felszabadulás 25. évfor­dulója alkalmával készített számvetés megmutatta, hogy bár egyáltalán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt ne­gyed században, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és érde­mes tehát dolgozni. S ha előre nézünk gondoljunk mindig arra, hogy most már kitapo­sott úton járunk, kialakult, szilárd politikai vonalunk, amelyet követünk, ezt fejleszt­jük, erősítjük, s ennek megfe­lelően dolgozunk. Az idei el­ső negyedév munkája bízta­tóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmennünk. Egész népünkre értve mond­hatjuk, hogy ahogyan dolgo­zunk, olyanok lesznek eredmé­nyeink, örömeink, olyan lesz el ú-ehaladásunk. Ami engem illet, mint min­dig, most is optimista vagyok, bizakodva tekintek a jövőbe, és szerintem minden gondol­kodó emberünk ezt teheti. Megragadom az alkalmat, és a munkás szolidaritás e nagy ün­nepén szívből köszöntőm munkásosztályunkat, paraszt­ságunkat, értelmiségünket, a kommunistákat és a párton kívülieket, egész népünket, mindazokat, akik a szocializ­musért készek — mint az eredmények mutatják —, tud­nak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. KAMBODZSA XIV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Áll t 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 4., HÉTFŐ „Blitzkrieges" álom tagon aligha hihet saját ter­minusában, a „hat-nyolchetes” kambodzsai villámháborúban. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom