Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
<PFST »rfeííl 1970. MÁJUS 13., SZERDA Meghalt Rózsa Kálmán _ Rózsa Kálmán, az Oktatásügy kiváló dolgozója, megyei továbbképzési vezető szakfelügyelő, 1970. május 10-én, életének negyvennegyedik évében -váratlanul elhunyt Rózsa Kálmánt a Pest megyei tanács saját halottjának tekinti. Temetése május 19-én, kedden 14 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Kommunisták az Aranykalászban 150 és 25 év ' A Veszprém megyei sajtó fennállásának 150. és az első kommunista lap, a Veszprémi Népújság megjelenésének 25. évfordulója alkalmából kedden ünnepséget rendeztek Veszprémben. Eredetileg azzal a feltett szándékkal nyitottam be az aszódi Aranykalász Termelő- szövetkezet irodájának ajtaján, hogy a pártszervezet életéről, a pártcsoportok — ha vannak — munkájáról kérek felvilágosítást a pártvezetőség tagjaitól. Aztán, — mint az életben már annyiszor, ismét —, kiderült, hogy nem szerencsés dolog a pártélet problémáit, a kommunisták tevékenységét kiragadni a közös gazdaság egészéiből, a politikai munkát szétválasztani a gazdálkodási CUKORSZEZON Január közepére az ország 11 cukorgyára befejezte a répa feldolgozását: elkészült a cukor. Azóta tart a gyári raktárakból a töltött cukroszsákok és a fogyasztók részére előre csomagolt kisebb zacskók bel- és külföldi piacra történő kiszállítása. A képen: kristálycukrot csomagolnak az önkiszolgáló boltok részére. JUNIUS 26: Megyei borverseny Budapesten JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: MÁJUS 16 Június 2ő-án Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeum román termében állítják gyertyafény elé a legjobb Pest megyei borokat, hogy eldönthessék íz, szín, illat és összhatás dolgában, mely minták érdemlik ki az arany-, ezüst- vagy a bronzérmet. Az immár hagyományos versenyt ismét a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya rendezi, míg a bírálatban az ország elismert szaktekintélyei vesznek részt A zsűri elnökéül dr. Katona Józsefet, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatóját kérik fel. Helyet kap a bíráló bizottságban Laczi Károly, az újhartyáni Üj Élet Szakszövetkezet tudós főrnezőgazdásza is. Dr. Patay Árpád, megyei kertészeti szakfelügyelő elmondotta, hogy az idei vetélkedőt is, felhasználva a korábbi tapasztalatokat, a MÉM szabályzata szellemében tartják. A részletes feltételeket a járási tanácsok mezőgazdasági és élelmezési osztályán ismerhetik meg az érdeklődők. Mindenesetre a bortörvénynek megfelelő, valamennyi borfajtával be lehet nevezni, ha az állami gazdaságok 200, a termelőszövetkezetek 100, a háztáji gazdaságok 5, míg a szakszövetkezeti tagok legalább 20 hektoliter mennyiséggel rendelkeznek a beküldésre kerülő mintából. A versenyen ugyanakkor be lehet mutatni, és értékelni lehet azoknak az új szőlőfajtáknak a termését is, amelyekből az előírt mennyiség nem áll rendelkezésre. A borokat 12 kategóriában bírálja a zsűri. A győztes mintákat természetesen díjazzák, oklevéllel tüntetik ki, és bemutatják az ősszel megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Arra nézve, hogy milyen mezőnyre számít a rendezőség, a szakfelügyelő elmondotta: még a tavalyinál tölbb jelentkezőt várnak. Fontos, hogy a gazdaságok gondosan készüljenek a vetélkedőre. A jelentkezési határidő május 16, szombaton délig tart sp. Leninváros első ajánlott levele - Vácott Szekeres Sándor, a váci szakmunkásképző iskola igazgató- helyettese filatéliai különlegesség birtokába jutott: megszerezte Leninváros (volt Tisza- szederkény) első ajánlott levelét. A páratlan érdekességű küldemény borítékjára az utóbbi években megjelent Le- nin-bélyegeket ragasztották, s április 22-én adták postára Leninvárosban az 1. számú ajánlott ragjeggyeL | feladatoktól. Hiszen az életben* a dolgos hétköznapokon sem választhatók szét — sehol... Takács bajosról az irigye sem mondhatná, hogy nem szolgálja meg a fizetést: egy- személyben jogtanácsosa, ki- egészítő-üzemág vezetője és személyzeti előadója a termelőszövetkezetnek; továbbá a pártszervezet szervező titkára, s a hosszú ideje betegeskedő titkár helyettese. Bizonyára az ő sokoldalú tájékozottságának is része volt abban, hogy a beszélgetés témaköre jócskán kibővült... Az Aranykalász kis szövetkezet: 1676 holdnyi összterületéből 1328 katasztrális hold a szántó. A 246 tsz-tag közül 94 már nyugdíjas vagy járadékos, a rendszeresen dolgozók száma mindössze 123. Kis tsz — nagy gondokkal: rendkívül kevés a munkaerő. — Ha ehhez hozzáteszem, hogy az átlagéletkor megközelíti a hatvan évet, hogy a tagság nagyobb része asz- szony, s nyolcvan százalékúik az idős korosztályhoz tartó' zik, a kívülálló is fogalmat nyerhet munkaerőgondjaink, ról — mondja Takács elvtárs, majd így folytatja; — Ebből a tényből két probléma következik; az egyik, hogy a munkaerőhelyzet döntően befolyásolja a szövetkezet gazdálkodási struktúráját, különösen a növénytermesztés szerkezetét; a másik, hogy a tagság összetétele, magas életkora kihat a pártszervezet életére, mindenekelőtt a pártépítésre is. A mezőgazdasági tevékenység két fő ága az állattenyésztés és a növénytermesztés. Az utóbbiban a búza- és a kukoricatermesztés domináL — Azért a búza és a kukorica, mert ezeket lehet leginkább gépesíteni — magyarázza Takács Lajos. Ebből azt is sejteni lehet, hogy a kertészet fejlesztésének megint csak a munkaerőhiány szab korlátokat. — De mennyire! Szárazföldi kertészetünk mindössze 132 holdas, ötven holdon uborkát termesztünk — ezt a kartaliaknak adjuk ki, vállalt területként, — nyolcvan holdon zöldborsót és két holdon földiepret. Azelőtt paradicsommal is próbálkoztunk* de a munkaerőhiány miatt abba kellett hagynunk. A borsó betakarítására évente egy-két napra a szomszédos községek lakói közül mozgósítunk. Ebből következik, hogy nagy tételben kell a borsót értékesítenünk, — tehát konzervgyárnak —, pedig szabad piacon többet kaphatnánk érte. így aztán a szedésért kifizetett munkabér el is viszi az összköltségek felét — Saját árudája, zöldségboltja nincs a szövetkezetnek? — Ilyen kis kertészetre, és csekély áruválasztékra nem lehet árudát alapítani — szól át szomszédos szobából beszélgetésünk eddigi, csupán fültanúja, mostanitól aktív résztvevője: Nagy Károly főkönyvelő. Ez bizony igaz. Eszembe jut, hogy Takács Lajos kiegészítő üzemágvezető is. Talán valamiféle termék- feldolgozást végeznek a téesz- ben? — Arról ilyen tőkeszegény szövetkezet egyelőre nem is álmodhat — mondják szinte egyszerre. — Az élelmiszer-feldolgozásnál olyan magasak — és költségesek — a higiéniai-szociális követelmények, hogy azokat csak nagy összegű befektetéssel lehetne megteremteni. Ezért aztán nekünk olyan kiegészítő üzemi tevékenységet kellett választanunk, ami kis befektetéssel, gyorsan amortizálódik, s ahol a munka technológiája nem haladja meg az idős tsz-tagofc képességeit. így esett a választás a kiszerelésre, és a műanyagkosár-fonásra. A feldolgozásra kerülő műanyag- csöveket magunk állítjuk elő polietilén granulátumból; a csövekből fonott háromfülű kosarakra nemrégen szabadalmat is kaptunk. Ezek a kosarak a gyógyszer- és vegyiparban használt savas ballonokra készülnek, s mivel higiéniku- sabbak, tartósabbak a szalma- burkolatú vaskosaraknál, mindinkább betörnek a hazai piacra. Gondolom, az nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ha olyan kevés a munkaerőnk, mint mondottuk, miért volt szükség mégis kiegészítő üzemre. Részint azoknak az idős tagoknak kellett munkaalkalmat biztosítanunk, akik a nehezebb munkát már nem bírják, részint bevételi forrásra kellett szert tennünk. — Említette, hogy a tagság összetétele, magas életkora kihat a pártszervezet működésére is... — Mindenekelőtt a pártépítésre. Három éve nem volt tagfelvétel a pártszervezetben. Tizenkilencen vagyunk kommunisták, s köztünk egyetlen nő. Mindannyian tudjuk, érezzük, hogy sem ez az arány nem jó, sem ez a három esztendős stagnálás, mégsem tehettünk sokat ellene. Az idős asszonyok már nem jöhetnek számításba a tagfelvétel szempontjából. Fiatalok pedig kevesen is voltak a tsz-ben és hiányzott a KISZ- szervezet is, amely kommunistákat nevelhetett volna belőlük. Más példával is tudom illusztrálni, mit jelent az, ha egy pártszervezetben 62 esztendő az átlagéletkor. A legutóbbi taggyűlésen határozatot hoztunk: minden párttag tekintse kötelességének, párt- megbízatásának, hogy saját munkatársai' közül az arra méltóakból igyekezzen párttagokat nevelni. Kik jöhetnek elsősorban számításba? Természetesen a fiatalok: a foga- tosok, a kiszerelőüzembeliek, a gépműhely dolgozói, a fél éve alakult KJSZ-szervezet tagjai. Csakhogy az idős kommunisták ezekét sommásan „nem kapálóknak” nevezik és úgy vélekednek róluk, hogy nincs rájuk szükség a pártban. Az idős emberek averziója a „nem kapáló” fiatalokkal szemben annyira erős, hogy — az alapszabállyal és a tsz-törvénnyel ellentétben — csökkentett háztáji terülőtöt szavaztak meg nekik a közgyűlésen. Ezt a határozatot, persze, módosítani fogjuk, de szülőanyját, az ellentéteket nekünk, kommunistáknak kell türelmes érvekkel elsimítanunk. Nyíri Éva Jó hangulatot, az emberért A fogalmat — mikroklíma — a meteorológia szótárából kölcsönözte az üzemszociológia. Korábbi jelentése aligha szorul magyarázatra: a helyi széljárás és hőmérséklet komponenseinek összességét fejezte ki, bár új értelmezésében is pontosan ugyanezt tükrözi, hiszen azt érzékelteti: honnan fúj a szél, s rideggé jegesítik-e az üzemi, a vállalati szociális légkört bizonyos talajmenti fagyok ... Am lépjünk túl a jelképes értelmezésen: az üzemi klímát természetesen nem lehet hőmérővel és szélfokozatokkal értékelni. Mégis egész sor megbízhatóan leolvasható műszer jelzi e klíma hőfokszintjét — csak éppen: érteni kell hozzá, hogyan lehet a jelzőskála kilengését észrevenni és értelmezni. Nyilvánvaló például, hogy olyan tényezőkben, mint a termelékenység mérséklődése vagy stagnálása, illetve a vállalatok kapuin ki- és beáramló munkaerőhullámok nagyságában, sok egyéb összefüggés mellett, az üzemi kiima alacsony hőfoka is kifejeződik. Sokirányú tudományos-szociológiai vizsgálódás kutatja az utóbbi esztendőkben ezeket a hatásokat. Ha például a munkahelycserék tavalyi adatait vesszük szemügyre, érthető, miért került a népvándorláshullám egyebek között a vállalati klímaviszonyok szempontjából is a tudományos vizsgálatok homlokterébe. Tavaly a szocialista szektorban összesen 1,6 millió esetben szűnt meg és keletkezett új munkaviszony. Ha mármost, ezt a tényt egybevetjük például az egyik legnagyobb budapesti vállalatnál végzett munkalélektani vizsgálódás eredményeivel, kitűnik, hogy a klíma nem csekély hatású a munkahely-változtatási döntésekben. A megkérdezett dolgozók 22 százaléka a munkatársak egymás közötti viszonyával, 51 százalék a megbecsüléssel, 37 százalék a vezetőkkel való kapcsolattal volt elégedetlen. Közismert, hogy a termelékenység tavalyi stagnálása egész sor gazdaságirányítási tényezővel is összefüggött, például a bérszabályozás akkor érvényben levő rendszerével, továbbá azzal, hogy a vállalatok kevésbé voltak érdekeltek a munkaerő-takarékosságban, mint a beruházási eszközökkel, általában az úgynevezett holt munkával való gazdálkodásban. Mindemellett tudomány- ellenes ökonomista túlzás lenne e kedvezőtlen tendenciákat kizárólag érdekeltségi, tehát gazdasági eredőkre visszavezetni, teljesen kiiktatva a szubjektív — emberi — komponenseket. Kétség sem fér hozzá, hogy egész sor vállalatnál a termelékenység mérséklődő görbéje az üzemi hangulat, a klíma tükörképeként is felfogható. A gondolatsorból értelemszerűen az következnék, hogy kizárólag a forintban kifejezhető vállalati és országos érdekek indokolják a munkahelyi klíma elemzését és jó irányú hőfokszabályozását. Ez így igaz is, nem is. A nyereségben, forintban érzékelhető s a gazdaság fejlődésében testet öltő hangulati tényezők természetesen fontosak, azért is, mert hiszen bűvös körről van szó: az így nyert forint ugyanis szintén visszahat a klímára, az üzemi hangulatra. Mégis itt helyénvaló a meghatározás: a munkahelyi hangulat javítása, ha úgy tetszik, öncélúan — tehát a vállalati számlán kimutatható hatásoktól függetlenül is — fontos. Igen, öncélúan, pusztán az ember, a dolgozó érdekében; azért, mert — át- költve az ismert szólásmondást —: nemcsak forinttal él az ember... A jó üzemi hangulat, az alkotásra serkentő munkahelyi légkör, a konfliktusgócok programszerű kiiktatása, a vezetők és vezetettek intézményesített jó kapcsolata — mindez azért is fontos, mert hiszen életünk java részét mindannyian munkahelyünkön töltjük. Meglehet, hogy ez a fogalmazásmód nem tűnik elég tudományosnak; a szociológus talán a munkahellyel szembeni társadalmi elvárásokról beszélne szakmai kifejezésmódján — a lényeg azonban mégis ez! Az igény, amit abban összegezhetünk, hogy jó hangulatot az emberért — természetesen alapvetően és eredendően társadalmi jellegű. Nyilvánvaló, hogy az ember elsősorban két szerepkörben érintkezik a közösséggel, a társadalommal: fogyasztóként és termelőként Ami az első funkcióhoz kötődő hangulati motívumokat illeti, ezek elemzése más kérdés, amely témánktól messzire vezetne — bár a második, termelői hangulattényezők bonyolult kölcsönhatásban befolyásolják a fogyasztói pozíciót is. Olyképp természetesen, hogy az üzemi klíma nyomán — végső soron — a termelt, következésképp értéskesített javak mennyisége, minősége, ára is változhat. Egy-egy üzemi perpatvar mögött, a műhelybeli intrikus vagy kiskirály terjesztette jeges légkörben, a munkatársak közötti ridegségben ilyen messzire vezető hatásokat, ösz- szefüggéseket sem árt észrevenni! Tábori András Minisztorik A HAGYMA A minap délben sertéscsülök volt ebédre, parasztosan — ahogyan „alakartul” — nevezik, valójában, sült hagymával. Ettem a csülköt, és ettem hozzá hagymát, és hirtelen eszembe jutott, hogy voltaképpen az elmúlt negyedszázad alatt nem is történt itt semmi. Nagyon jól emlékszem ugyanis, hogy 1945-ben, április táján, hagymát ebédeltem. így, megsütve. Kukoricamáléval. És most, 25 év múltán, megint csak hagymát eszem, megint megsütve. Legfeljebb csülökkel. i És ebből kell olyan nagy ügyet csinálni? VÉDÖBESZÉDEM — Tisztelt bíróság, röviden elmondom, miért fojtottam meg a nyílt utcán a feleségemet. Amit elmondok, azt tekintsék úgy, mint olyan tényt, amelyet joggal hozhatok fel mentségemül. Tisztelt bíróság, mentünk a szemerkélő esőben, ő ernyővel a kézben, én természetesen ernyő nélkül. És magyaráztam a feleségemnek, hogy mennyire utálom azokat a bamba nőket, akik ernyőjükkel, pont a szemem magasságáig érve, de a szemem világával mit sem törődve, úgy törtetnek át esős napjaimon, hogy hovatovább már védőálarcot kell hordanom. — Meg tudnám ölni az ilyeneket, mert érzéketlenek, mert önzőek, mert azt hiszik, hogy csak nekik esik az eső, és csakis az ő testmagasságuk lehet az egyetlen helyes magasság — mondtam a feleségemnek, aki így válaszolt: — Teljesen igazad van. Szívem! — és egyből leverte két férfi kalapját, egy harmadikat pedig szemen sebesített mellettem, miközben a visszapattanó ernyő akkora pofont adott, hogy elfogott a csuklás. Ekkor fojtottam meg, ott a velem egymagasságú férfitársaim előtt, hogy igazságot szolgáltassak a 180 centin felüli férfiaknak, egy joggal megölt asz- szony tetemén. ÉN, A DIVATDIKTÁTOR Ezt az ernyőt egy önmagára valamit is adó koldus mélységes undorral dobná el a kezéből. Az ernyő száz éves, de az is lehet, hogy együtt született az aminosavakkal: az ernyő rongyos, nem nagyon, csak annyira, hogy még ernyőnek lássák: a nyele hosszú, mint valami nyárfa és kopott, s az ernyőt két kézzel kell fogni. Eggyel a nyelét, a másikkal magát az ernyőt, hogy be ne csukódjék. Az ernyőt általában utálom, ezért nekem nincs is. Az eső azonban úgy ömlik, hogy valamit mégiscsak illene siető fejem fölé emeliii. így került a kezembe a kamra sarkából ez a rémület, amellyel most a fal mellett osonok, nehogy kiröhögjenek, ujjal mutogassanak rám, vagy könyöradományokat nyújtsanak át... Két kamaszlány és egy fiú áll meg száj- tátva, hogy szeretnék elsüllyedni a szégyentől. Bámulnak, mint makimajmot az állatkertben, és hallom a megjegyzést is... — Állati fej ... Nézzétek azt a paraplét. Megőrülök az ilyenért. Menő divat! Menő divat! Az más, kérem. Ha ez az izé manapság a divatot jelenti, akkor... Meglassítom lépteim, igyekszem bele az emberek sűrűjébe: hadd lássák, mint forradalmasítom az ernyők divatját. Érdemes volt megszületnem! Gyurkó Géza
