Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

1970. ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK JUBILEUMI VERSENYTURMIX: Néhány nap múlva kiderül: kik lettek elsők Múlt heti turmixomban örömmel adhattam hírt ar­ról az erőfeszítésről, amivel megyénk mezőgazdaságának dolgozói megkezdték a ta­vaszi munkákat. A hosszú tél után „földfoglalásra” indul­tak a brigádok, a gépek s megkezdődött a vetés. Nem kellett senkit versenyre szó­lítani, a csapatok szinte egy­mást múlták felül, szorga­lomban, lelkesedésben. Most, április 4-e közeled­tével a tavasz megérkezésén túl, az ünnepvárás izgalma is eltölti az embereket. Ilyen­kor nyerik el igazi jutalmu­kat az elmúlt évben munká­jukat kiválóan végző válla­latok, brigádok, vagy szemé­lyek. Kedves gesztus, hogy a szokásos kitüntetéseken fe­lül a 20—15—10 éve dere­kasan dolgozó tsz-tagoknak emlékj el vényt adnak például át a ceglédi tsz-szövetség- hez tartozó tizenöt-tizenhat tsz-ben. Április 4-én 1000 da­rab 10 éves, 300 darab tizen­öt éves és 100 darab húsz­éves tagságot elismerő jel­vényt adnak majd át, a szo­kásos pénzjutalommal együtt. Ez a szerény, de értékes aján­dék a „tsz-törzsgárda” meg­becsülését jelképezi. Mint illetékesek elmondták, a ju­bileumi évben más helyen is fogják alkalmazni a megem­lékezésnek ezt a szép for­máját, de az Állami Pénz­verde nem tudott megfelelő számú jelvényt gyártani és majd folyamatosan, augusz­tus 20-ig szállítják le a meg­rendelőknek. De térjünk visz- sza a versenyhez! Van miért szurkolni Gödöllőn A Pest—Nógrád megyei Ál­lami Gazdaságok Főigazga­tóságától nyert értesüléseim szerint a Pest megyében mű­ködő Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem Tangazda­sága, a gazdaságban műkö­dő szocialista brigádok, mun­kabrigádok, üzemek nagysze­rű eredményeket értek el. A gazdaságot nagy nyereséghez, presztízsének növekedéséhez segítették hozzá. A jól szerve­zett szocialista verseny nyo­mán anyagilag is több ha­szon várt a dolgozókra. Tu­dásuk, képességük is gyara­podott. Ami a jubileumi versenyt illeti, az Alagi Állami Gaz­daság tett javaslatot a ver­senyzés új módjára. Az 1970. évi versenyfelajánlásokat a gazdaságok már öszeállították. Számos új és érdekes ver­senypontot iktattak szabály­zatukba. Értékelés 1971. áp­rilis 4-éig lesz. A legjob­bak között kívánnak lenni a gödöllői, herceghalmi, a ceg­lédi és az alagi állami gaz­daság dolgozói, akik ígéretet tettek, hogy „jubileumi” ered­ményeket érnek el. Sok munkája van a postának Cegléden A Dél-Pesit megyei Tsz-ek TerülöM Szövetségének Elnök­sége — minit megírtuk —, megtárgyalta és kiadta a jubi­leumi versenypontokat és azt 74 tsz-nek elküldte. Gödöny Mihály, a szövetség versenyfe­lelőse arról tájékoztatta a „turmixot”, 17 tsz-ből érkezett már nevezés. Legelsők persze, a rutinos versenyzők voltak, többek között az abonyi „Ság- vári” Tsz, az ugyancsak abo­nyi „tJj Világ”, az albertirsai „Dimitrov” a gombai „Üj Élet”, a gyömirői „Petőfi”, a maglódi „Micsurin”, a mendei „Lenin” és a farmosi „Űj Élet”. Csaknem valamennyi verse­nyezni kívánó hangsúlyozta: nem demonstrálni, hanem va­lóban versenyezni alkarnak, hogy növeljék az állattenyész­tés, a növénytermesztés, a zöldség- és gyümölcstermesz- tész hozamait. A szövetség el­határozta, hogy a jubileumi évben tapasztalatcseréket szer­vez, segít a tsz-elkmek a szocia­lista brigádok szervezésében Négy „kiváló szövetkezet“ Talán az alcím kicsit csalfa, négynél jóval több kiváló ktsz van megyénkben, de most, áp­rilis 4-én, jobban mondva áp­rilis 3-án, a megyei tanács dísztermében négyen nyerik el a „Kiváló Szövetkezet Ván­dorzászlót” és a vele járó pénzjutalmat, ami nem is ke­vés. Mint Ács Sándortól, a KISZÖV főosztályvezetőjétől megtudtam, az OKISZ szövet­kezeti tagonként 60 forintot ad a vándorzászló mellé. Az 1969- es évben 55 szövetkezet vett részt a szocialista munkaver­senyben és most azok „nevet­nék”, aikik a versenyt a leg­jobban szervezték meg. Hogy melyik ez a négy kltsz? ... Áp­rilis 3-áág titok. Ám a többiek sem búsulhat­nák, hiszen öt második helyet, öt harmadik helyet és egy ne­gyedik helyet, azaz verseny- díjat is kiosztanak. Az 55 szövetkezet a jubileu­mi versenyben is részt kíván venni, a KISZÖV által kiadott célfeladatokra máris válaszol­tak. Milyenek ezek a vála­szok?... Egy mondatban: 1970-ben mi is megpróbálunk elsők lenni! Egy rovat búcsúzik A jubileumi verseny tur­mixot immáron nyolc hete „keveri” e rovat írója. Igye­keztem sokféle alapanyagból, jóízű italt mixelni, amelyet április 4-e alkalmából minden héten felkínáltam a kedves ol­vasóinknak. Minden sorozatot azonban egyszer egy újságnak abba kell tudni hagynia. Meg­bízatásom felszabadulásaink 25 éves évfordulójáig szólt. A verseny elindult, s nagy­szerű lelkesedéssel folytatódik majd egy éven keresztül. Per­sze, sokat fogunk majd írni még róla, hírt adunk a gyá­rakból, a földekről, a munka- padok mellőli erőfeszítésekről. Addig is jó ünneplést kíván: Szüts Dénes Knockoutolt méhek A hazai mező­gazdászok — mi­közben a rovar- megporzás jelen­tőségét vizsgálták a takarmánynö­vény ^termesztés­ben — érdekes megfigyelést tet­tek azzal kapcso­latban, miért ide­genkedik a méh a lucemavirág felnyitásától ? Ki - derült, hogy bár ez a növény meg­felelő mennyisé­gű virágport kínál a rovaroknak, végeredményben még sem kényez­teti el őket, mert szinte orvul tá­madva, valósággal „kiüti” a mit sem sejtő pollen gyűj­tőket. Amikor is a méh felnyitja a virágot, nyomban fel csapódik a nö­vény úgynevezett virágoszlopa és erős ütést mér a jámbor rovarra. Ez persze mindig zokon veszi a tá­madást és a köny- nyebben hozzáfér­hető és bőséges pollemfonrást biz­tosító gyomnövé­nyekre és más mezőgazdasági kultúrákra száll át, majd oda is szokik. Ezért — mint megállapítot­ták — a házi méh hazai körülmé­nyek között csak ritkán porozza be eredményesen a lucernát. Ellenben félsivatagi körül­mények között, például Közép- Ázsiában más nö­vények híján már ráfanyalodik erre a számára kevés­bé kívánatos ta­karmánynövény­re is. A méh azonban azt is „megtanul­ta”, miképpen kell kiszívni a lucerna nektárját anélkül, hogy felnyitná a virágot, tehát ki­tömné magát en­nek a kellemetlen k. o.-nak. A virág „csónak” hasadé- kán át szippantja ki a nektárt és utána gyorsan odébbáll. Mindent egybe­vetve: egy holdon háromezer házi méh a naponta nyíló 28 millió lu- cemavirágból 24 óra alatt egyszer kiszívja a nektárt, de közben csak 0,6 millió virágot nyit fel. A beporzásra alkalmasabb az ütésnek, úgy lát­szik, „ellenállóbb” vadméh, amely ugyanekkora terü­leten 11 millió vi­rágot keres fel és ebből 7 és fél mil­liót fel is nyit, te­hát lényegében el­végzi a beporzást. Ismét működik a fénycsapda Április elsején üzembe he­lyezték a rovarfény csapdákat a Bács-Kiskun megyei kerté­szetekben és a szántóföldeken. A kecskeméti Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézet Ma- thiász-telepén olyan rovarfo­gót állítottak fel, amelynek automatikus berendezései óramű pontossággal jelzik a rovarok rajzásának idejét, magasságát, a levegő hő- és páratartalmát. Kelebia határában műkö­dik az ország legkorsze­rűbb rovarmegfigyelő ál­lomása. j Egymástól öt méter távolságra elhelyezett, különböző színű és hullámhosszú — ultraibo­lya, infravörös, neon, higany és kryptonfények vonzzák a rajzó rovarokat. A zsákmány­ból a kutatók választ kapnak arra, hogy milyen színű és fény távú sugarak gyűjtik leg­inkább az éjjeli pilléket. Ebből állítják össze a me­zőgazdaság számára a „rovarprognózist”. A tavalyi sikeres fénycsapdá­zás eredményeképpen több olyan kártevő rovart is észlel­tek, amelyekről eddig nem tudtak, s az idén meg­kezdik az ellenük való véde­kezést, a fertőzött gócok fel­számolását. MOTOROSREPULO CSILLAGTURA Szerencsés baleset: munkatársunk a Balatonba zuhant Feltűnt a mentőcsónak — Nyiss ki egy Colát — szól Magyar Bálint, a pilóta. — Ezt a napot négy-öt perc múlva befejezzük, megérdemlünk egy kis hűsítőt. Az órámra nézek, aztán elő­re. A légcsavar előtt feltűnik a siófoki móló. Ott még tiszte­legnünk kell, aztán nyugati irányba fordulva a Ságvári re­pülőtéren landolunk. Mint be­csületes navigátorhoz illik, né­hány pillantással végigsiklok jegyzeteimen. Valamennyi cél­állomásra — szaknyelven for­dulópontra — időben érkez­tünk. Késésünk nem volt. A magasságot is tartottuk. Egész úton 300 méteren repültünk. — Jó helyezést érhetünk el. Csak a leszállásnál vigyázz — mondom Bálintnak, s nyúlok a hátsó ülésre, ahol katonás rendben sorakozik négy co- ca-colás üveg. Közben félszem­mel a magasságmérőt figye­lem. — Föl! — kiáltom — csak 240 méteren vagyunk. — Nem megy — mondja Bá­lint. s megfeszített idegekkel dolgozik. Üzemanyag van. — A mér­cékre nézek. Aztán kettőt kö­hög a motor... Leáll. — Nem megy... — Hallom a pilóta szavait, s máris pat­tognak utasításai. — Húzd meg a hevedereket, feszítsd meg magiad! Megpró­bálok leszállni. Fordul a gép, a kalimpáló légcsavar lapátjai között vé­szes sebességgel közelednek a partmenti nyaralók. Alattunk a Balaton. Néhány másodperc csupán, de óráknak tűnik. Egy fejfáj- dító gondolat; mi lesz a fiammal? Aztán már minden idegszá­lammal Bálint utasításainak végrehajtására figyelek. — Hevederek rendben, kitá- maszitottam! — Ajtót nyiss! Nem visszük át a házat — a süllyedésmérő másodpercen­ként 8 métert jelez. — Balra fordulok! Leteszem a vízre. — S már dől is a gép, 30—40 méter magasságban, 90 fokos fordulat, aztán a farkfu­tó a hullámok kocáé süllyed. Mintha óriás fogta volna le a gépet. Ismét emelkedünk, a kormányszerkezet még műkö­dik. Már az első futók is a vi­zet szántják. A gép fairka fel­emelkedik, orra a vízbe süly- lyed. Szaltó. A felfordult gép lassan merül. — Gyorsan szabadítsd ki magad! — Nyitva az ajtód? — Nincs. Nem sikerül ki­nyitni. — Kússzál az én oldalamra. Látom Bálintot, amint fejte­tőről ismét talpra áll és kiver­gődik a szárnyra. Sikerül! — villan át agyamon. Legszíve­sebben hangosan nevetnék, de a víz egyre emelkedik a kabin­ban. Nincs idő. A kezem ügyé­ben levő csomagokat magam előtt tolva én is kimászom a szárnyra, ölelkezünk. A Bala­ton vize combunkig ér. Bálint szólal meg élőbb. Hát élünk. — Rakjuk a csomagjainkat a gép törzsére, s egyre feljebb mászunk. Kerget a víz. Megszűnik a süllyedés, „föl­det értünk”. A siófoki oldalon sekély a víz. Most már van időnk a gépet is szemügyre venni. A JAK—12 elpusztult kacsaként fekszik. Kerekei ég­nek áldalak, csak az egyik szárny hegye piroslik a vízben. „Halálát” látva könny szökik szemünkbe. Halászcsónak közeledik. Né­hány perc múlva partra tesz­nek, az összesereglett helybé­liek nagy megrökönyödésére. Még a legidősebbek sem emlé­keznek olyanra, hogy a fürdő- szezont repülőgéppel nyitották vo lna... M. Kovács Attila ★ Az esét március 31-én 13 óra 56 perckor történt Mindössze fél perc alatt, a moborosrepülő csillagtúrán. Munkatársunk az­óta már megoldotta az első két nap versenyfeladatait új gépre szállt, s folytatja a vetélkedőt. Csak egy bánata van: főnöke kifogásolta, hogy a roncsokról nem készített távoli képet... Mindent az olvasóért. 8 HÓNAPOS, INGYENES MŰVEZETŐKÉPZŐ tanfolyamra jelentkezhetnek SZOBAFESTŐ-MÁZOLÓ és ÉPÜLETBURKOLÓ szakmunkások, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal. A TANFOLYAM HELYE KECSKEMÉT. KEZDETE: ÁPRILIS 13. A tanfolyam idején munkásszállást és ebédet adunk. JŰ KERESETI LEHETŐSÉG. Különélési dijat, idénypótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat KECSKEMÉT, Klapka utca 34. A XI. felszabadulási moto­ros repülős csillagtúra mező­nye szerdán Dunaújvárosba érkezett. A napi sajtótájékoz­tató után Sudár Iván, az MSZMP városi pártbizottságá­nak ti Etára üdvözletét küldte a Pest megyei Százhalombat­tának. Mint elmondotta, azok az emberek — sokan vannak —, akik Dunaújvárosban ké­szítették Százhalombatta há­zait, legalább annyira örülnek, a városi rangnak, mint azok, akik az újdonsült városban él­nek. A dunaújvárosiak úgy ér­zik, az ő példájukat követik a százhalombattaiak, akik á Du- na-parton a magyar ipar újabb fellegvárát építik, fej­lesztik. A csillagtúra résztvevői ma ismét gépre szállnak, A követ­PEST MEGYE] BIBLAP t Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága ás a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUBA ANDOK Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FEBENC Szerkesztőség: Budapest, vili., Somogyi Béla u. 8. II. em. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható .özponti telefon: 313—100, 143—«0 Gépiró szobák: 313—100,280, illetve 343—100/413. Titkárság: 131—348. Egyéb számok: 141—4C3, 141—358. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Elő fizethető bármely postabivataíná * kézbesítőknél, a posta hírlar üzleteiben és a Posta Kőzpoi. Hírlap Irodánál (Bp., V., -lózs nádor tér 1. sz.). Előfizetési i 1 hónapra 20 forint. kező úticél: Miskolc. A gépek indulását remélhetőleg az időr járás nem akadályozza meg. Mindenkinek kezében a tér- kép és a feladat. Start: reggel 9-kor. A nyenyere dicsérete Bársony Mihály tiszaújfalui népzenészt, az egyik legrit­kább ősi hangszer, a tekerő lant, vagy más néven nyenye­re készítőjét, megszólaltatóját újabban gyakran keresik fel a hazai és külföldi népzenei ku­tatók. Rendszeresein vendégül látja a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei általános iskolába tapasztalatcserére ér­kező külföldi zenepedagógu­sokat is. Az érdeklődéssel együtt megnőtt az ősi hang­szer iránti kereslet. Eddig csak múzeumok részére készítette a népzenész, most viszont ma­gánosok is rendeltek, sőt kül­földi igény is jelentkezik. Tökmagolajütő A Zala megyei Bödeházán újból munkába állítottak egy ősi, immár muzeális értékűnek számító „élelmiszeripari gé­pet”, egy tökmagolajütőt. A környéken ugyanis mindig sok takarmánytököt termesztettek, és a magjából nyert olaj nagy részét sütés-főzésre használták. A helyi termelőszövetkezetben az ősi szerszámmal most tsz-ta- goknak bérmunkában „ütik" az olajat. A tökmagolaj azonban nem élelmiszer többé, mint ipari alapanyagot eladják. 1 t I Lapzártakor érkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom