Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-28 / 98. szám
1970. ÁPRILIS 28.. KEDD rtíT Af tCI KI I /V« unni a Ißun+e Átmeneti apadás után újra megkezdődött az áradás a Duna budapesti szakaszán. Vasárnap reggeltől hétfő reggelig 9 centiméterrel emelkedett a vízszint, s előreláthatóan kedden vagy szerdán újra megközelíti az előző árhullám tetőzésének szintjét, tehát a 600 centimétert. Hosszú hetek óta magas vízréteget tartanak a Tissa gátjai. Lassan apad ugyan a folyó, de a tartósan magas vízállás következtében sok helyen szivárog a gát, átereszti a vizet. A Tisza és a Maros töltése mentén 50—200 méteres sávban a gáton átszivárgó s a talajból felfakadó víz több mint 3000 holdnyi területet borított el. Ezt az elöntést belvízként kezelik, s ennek megfelelően vezetik el a csatornákba, és szivattyúval emelik vissza a folyóba. A Tisza alsó szakaszán, Szegednél naponta 6—8 centiméterrel apad, akkor már sor kerülhet a harmadfokú ár- vízvédelmi készültség mérséklésére. Vadvirágok A kései tavaszodás miatt szinte robbanásszerűen öltözött tavaszi virágpompába a Bükk. Egy hét alatt több mint két tucat vadvirág bontott szirmot. A déli fekvésű oldalakon az örvénykő, Fehérkő- lápa környékén, valamint a Garadna és a Hór patak völgyében az erdei tisztásokat szinte lilára festi az ibolya. Jubileumi versenyben Egy vállalat sikertelenségének okai Nem nagy üzem a Pest megyei Tanács felügyelete alá tartozó Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat. Gárdája mindössze 230 ember, fizikai dolgozója 180 van. 176 féle terméket gyártanak, 26 kis- és nagykereskedelmi vállalat tartozik megrendelőik közé. Legnagyobb vevőjük az Ikarus, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár. A feltételek Az üzem 1952-ben alakult 12 munkással. Elsősorban jármű- javítással foglalkoztak. 1962 a „fordulat éve”, azaz a fémtömegcikkek: autóbelső-szerel- vényidomok, a háztartásban használatos apróbb használati eszközök gyártásának megkezdése. Néhány adat, amelynek tükrében érzékelhető a fejlődés. 1962: a termelési érték 10 millió 600 ezer forint (1952-ben évi 200 ezer volt!), 1969: 28 millió forint. Ugyancsak 1962- ben a dolgozók egy főre jutó évi jövedelme 8900 forint, 1969- ban 22 ezer. Az igazgató, Németh Sándor, 1953 óta dolgozik itt, 1956 óta vezeti a vállalatot. — A gazdasági reform lehetővé tette, hogy a nyereség terhére növeljük a béralapot. Mintegy hét százalékot emeltünk. Embereink nem is paVasárnap az urnáknál (Folytatás az 1. oldalról.) abban az utcában lakik és tanít négy éve, melynek lakói jelölték. — Mi lesz az első feladata, ha megválasztják? — Vízvezetékünk már van, csak éppen nincs mindig víz. Az új kút bekapcsolását szorgalmazom. Egyéb ? — Amit tanítok is a diákjaimnak; a tanácstagok kötelességeiről. Most már nemcsak beszélek róla, hanem bizonyítanom is kell. Nem fizet rá a község Idős bácsi lép ki Budaörs egyik szavazóhelyiségéből. Sietősen menne tovább. Megállítom. — Ha nem akar, ne válaszoljon, hiszen titkos a szavazás. Szőllősi Sándorra szavazott? — Persze, hogy rá. Ott voltam a jelölő gyűlésen is. Lehettünk vagy háromszázan. És mondom magának, 7ieot fizet rá a község. Jól fog képviselni minket a menyénél. Igaz, pár- tonkivüli, de agilis ember. Igazi vezető. — S ön párttag? — 1932 óta. De ne haragudjon, sietnem kell. — Hová? Ilyenkor vasárnap? — Nem elég már csak szavazni, más dolgom is van. Én vagyok a szavazatszedő bizottság elnöke. — S már nyújtja is a kezét búcsúzóul. Sebastian Mihály. Egyhangúan Pálinkás Pálnak Tápiósápon mi visszük a hírt: a szavazás befejeződött, a község lakói egyhangúan delegálták a járási tanácsba. — Hallottam, itt biztosra mentek. — Nem értem — csodálkozik rám. — Ügy beszélik a faluban, örülnek, hogy a helybeli gondokat, helybeli tolmácsolja majd a járáson. Arcán látszik az öröm, de palástolja. — Jöjjenek beljebb — invitál a takaros házba. — Lesz gyalogolnivalója bőven a tanácsig, hiszen a falu túlsó végén van. — Gyalogol ő így is eleget szól a felesége —, alig látom itthon, ő mindig ügyet intéz. ; Most én nézek értetlenül. — A Hazafias Népfront községi elnöke vagyok, eddig 1 a sportköri elnöki tisztet is betöltöttem. A községi vb tagjaként és községi tanácstagként is dolgoztam. Na, meg a munkahelyemen a gyömrői Ruházati Ktsz-ben is van egykét funkcióm. És az itthoni szövetkezetnél is. — Bírja energiával? — Egy-két munkától biztosan meg kell válnom, de azért bírom. Rosszul érzem magam, ha nincs dolgom. — És a felesége mit szól? — Mit szólnék, ha ezt szereti — szól közbe az asszony. — Nem bánja, hogy állandóan úton van? — Jut azért ideje itbhonra is, meg nékem is kell egy kis szabad idő. A nő tanácsba meg a Vöröskeresztbe... Mint fát ápolja... Úriban már mind a 843 szavazó leadta voksát, járási tanácstagjuknak választva dr. Bencsik Mihályt, a Monori Járási Tanács vb-elnökét. Még a jelölő gyűlésen megfogalmazta Bakos István bácsi a falu nevében, milyen tanácstagot szeretnének: „Mi még nem ismerjük egymást közelebbről, de azért kérjük, hogy mint fát, ápolja ezt a községet, hiszen a gyümölcse az öné is, de akkor is tennie kell érte, ha a gyümölcs csak az utódoknak érne be.” A jelölt vállalta a megbízást, így hát nem csoda, hogy az urnák felbontása után mindössze egyetlen érvénytelen szavazatot találtak. Mások gondjáról is Kar tál ra — most már utólag beválthatom — úgy érkeztem, mint aki biztos a végeredményben. Dr. Süpek Zoltán, járási jelöltjük bemutatkozása után nem kételkedtem az egységes igenben. Mégis izgultam egy kicsit. Nem a tanácstagjelöltért, hanem a faluért. Sikerül-e az ő bemutatkozásuk is a tanácstagnak? De izgalmam hamar eloszlott. Sokan munkaruhában jöttek szavazni, s aztán mindjárt indultak az új telepre, ahol katonás rendben 30 épülő ház sorakozik. Baráti, közösségi összefogással készül valamennyi. Szavazás Után itt dolgoztak a kartaliak. Törődnek mások gondjával-bajával is. Ezt várják új tanácstagjuktól éppen úgy, mint a többi választókerületben, ahol vasárnap bízták gondjaikat új prókátoraikra. M. Kovács Attila naszkodnak fizetésükre. Más baj van. Két oldalról a kastély védett területe — a bejá- . rattól a Szabadság tér, mellettünk a Pálma eszpresszó — határol bennünket. Beékelődtünk, kevés a hely. Beruházni nem lehet, építési tilalom van, a városfejlesztési tervek szerint el kell költöznünk. Ehhez azonban 60 millió forintra lenne szükség. Igaz, hogy az új helyen felépülő üzem 500 embert foglalkoztatna. Gyártmányainkra ugyanis nagy szüksége van az iparnak, termelési profilunk 70 százaléka a közúti járműfejlesztési programhoz kapcsolódik. Rá voltunk és vagyunk szorítva, hogy a munka intenzitását növeljük. Eddig sikerült, tervünket túlteljesítettük, a termelékenységet 12 százalékkal növeltük pusztán új technológia bevezetésével: tízszázalékos létszámhiány mellett! Nem beszélve arról, hogy ugyancsak körülbelül tíz százaléka a dolgozóknak állandóan cserélődik. Sok a Pestről, Hatvanból és még messzebbről bejáró... — Mindezt elöljáróban mondtam el, mert a körülmények némiképp magyarázzák, ha nem is mentik, miért olyan gyenge nálunk a brigádmozgalom. Nehézkes kezdet Dobrovicz József szb-titkár, művezető. — Három évvel ezelőtt mindössze két munkabrigádunk volt. Innen kellett elindulnunk, amikor a szocialista brigádmozgalmat szervezni kezdtük. Ügy véltük, új lendületet ad az elcsendesedett mun- kaverseny-mozgalomnak, ha jól csináljuk. Most három szocialista brigádunk van, kettő pedig küzd a cím elnyeréséért. Nálunk ez nagy eredménynek számít, ha tevékenységük most még nem is lépi túl a szabványok kereteit. Már az is nagy jelentőségű, hogy a brigádok „közös kasszára” dolgoznak. Nálunk ugyanis teljesítménybérezés van, s eddig mindenkit egyénileg fizettünk. Ez több adminisztrációt igényel, sok az állásidő, mert a szériák kicsik, a gyengébben dolgozók pedig, segítség, ösztönzés híján — lemaradtak. Most, hogy a brigád együttes teljesítménye alapján kapják a pénzt, senki sem kaszinózhat... — Így van, de milyen nehéz volt ezt is elérni — mondja Holinger Miklós párttitkár. — A munkaverseny többletmunkát kíván az emberektől. Erre pedig sokan nem könnyen hajlandók. Pénz beszél... — mondják. Messziről jönnek, ha letelik a nyolc óra, jobban szeretnek kalapot venni és haza, minthogy társadalmi munkában például műhelyt rendezzenek. A jól dolgozók közül pedig sokan azt mondják, én így is megkapom a megérdemelt pénzemet, minek hagyjam, hogy élősköd- jön rajtam, akinek nem megy úgy a munka?! laljunk. Közölték az irányelveket, azt követtük. Tóth Zoltán, üzemi KISZ- titkár: — Nincs befolyásunk, a KISZ-szervezet gyenge, erőtlen, mert nem tudunk vonzó KISZ-életet teremteni. Nem a felszerelés hiányzik, hanem a helyiség. A KISZ-gyűléseket a műhelyben tartjuk. (Az üzemi KISZ-szervezetnek jelenleg tíz tagja van.) — Hibás a KISZ-vezetés — nem tagadjuk, de a körülmények sem kedveznek. A fiatalok a falujukban végeznek, ha végeznek KISZ-munkát. Tanulság helyett Az üzem munkásainak átlagéletkora 30 év alatt van. Ha ezt tudjuk, elfogadhatatlan a magyarázat. Látszatra furcsa, bezárult kör ez. A brigádmozgalom célja — a termelést segítő tevékenység mellett — a tudatformálás, a kulturális, szociális színvonal emelése, a munkához való jobb, s tudatos viszony kialakítása lenne. Németh Sándor igazgató: — Könnyű elverni rajtunk a port, a vállalat kicsi, s tény, hogy a nagyobbakkal való összehasonlításban ilyen szempontból nem álljuk a versenyt. Holott jóval többet foglalkozunk a kérdéssel, mint ami eddigi eredményeinkben i látszik. Tudjuk, döntő változás szükséges ahhoz, hogy a versenymozgalmat fellendítsük, s ne öncélúan. Igaz, ami nálunk elkezdődött, még sok tekintetben formális, de bízunk abban, hogy ez csak az első állomás. Ügy gondolom, a nálunk felszínre kerülő — munkaversennyel és munkamorállal kapcsolatos — problémák országosan érvényesek a helyiiparban, csak máshol legfeljebb jobban és körültekintőbben adminisztrálják a dolgokat, s így az „eredmények” is csillogóbbak. Egy biztos. Ha a Pest megyei Tanácstól megkapnák az anyagi támogatást a kiköltözéshez, az új üzemben több lehetőségük lenne a munkaverseny valóban tartalmas mozgalommá szervezéséhez. Varga Vera Az „okok" Vajda László, a vállalati munkaverseny-felelős: — A mi cégünk helyiipari vállalat, viszonylag kis létszámú. Itt nem is vállalhatnak olyan nagy feladatokat, amiknek teljesítése számottevő lenne a vállalati nyereség alakulásában ... De: miért, hogy a nyolc brigád csak a dolgozók felét fogja össze, hogy a három szocialista brigád jubileumi versenyfelajánlásában jobbára csak általánosságok szerepelnek. Idézzük: „növeljük a teljesítményt”, „csökkentjük az önköltséget és a selejtet”... Miért nem szerepel egyetlen számadat, egyetlen konkrétum sem? Buda Ferenc, a Kun Béla szocialista brigád vezetője: — Mi jól összejöttünk baráti - lag és a munkában is. És együtt megyünk mindenhova. Nem kaptunk/ biztatást arra, hogy nagyobb dolgokat válKétszázötven vendéget várnak ma délután az újhartyáni művelődési házba. Itt adják át ünnepélyes kereteik között a Kiváló szövetkezet kitüntetést az Űjhartyán és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnökének, Forgács Györgynek. Az indoklás tömör és mégis sokat mondó: „A SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnöksége a Pest megyei fogyasztási szövetkezetek jubileumi versenyében nyújtott kiemelkedő teljesítményéért Kiváló szövetkezet címmel tünteti ki az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ-t.” Az idén Pest megyében ezt a kitüntető címet egyedül az újhartyániak kapták meg. Ezúttal már második a Utalómmal. Első ízbein nyolc esztendővel ezelőtt nyerték el. A jubileumi versenyben tizennyolc bolt, illetve egység versengett a Kiváló szövetkezeti bolt és a Kiváló szövetkezeti egység címért. S az eredmény : Kiváló szövetkezeti bolt címet szerzett az újhartyáni vas- és műszaki-, a ruházati üzlet és az italbolt, továbbá az újlengyeli vegyesbolt, aiz inár- csi önkiszolgáló és az ugyancsak inárcsi cukrászda. A Kiváló szövetkezeti egység címet pedig az újhartyáni felvásárló telep és az inárcsi szeszfőzde nyerte él. Ezenkívül a szövetkezet dolgozói közül négyen kapták Kiváló dolgozó jelvényt, nyolcán pedig Kiváló dolgozó oklevelet. Most nagy az öröm az ÁFÉSZ házatáján és ez teljesen érthető. Régen zártak már ilyen eredményes esztendőt. A számok bizonyítanak. Míg 1968-ban az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ üzemágainak ösz- szes bevétele hatvankét és fél millió forint volt, addig az elmúlt esztendőben ez az ősz- szeg kerek tizenkétmillió forinttal növekedett. És a bevétel emelkedésével együtt nőtt a nyereség is: egymillió-ki- lencszázezer forintról hárommi llió-ké tszá znegyvenötezer forintra. Természetesen a megnövekedett kereskedelmi és vendéglátóipari forgalom zavartalan lebonyolításához megfelelő üzlet- és vendéglátó- hálózatra volt szükség. 1969-re a megye ezer lakosra háromszáznegyven négyzetméter üzlet- és vendéglátó alapterületet tervezett, a negyedik ötéves terv végére pedig ezer lakosra háromszáznyolcvan négyzetmétert. Az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ már mind-, két tervszámot túlszárnyalta. Működési területén mór 1969- ben háromszázkUencvenkét négyzetméter alapterület jutott ezer lakosra! Ezek a számok a valóságban azt jelentik, hogy lényegében megszűnt a zsúfoltság ebben a körzetben az ÁFÉSZ üzleteiben — könnyebben és gyorsabban juthatnak jobb és nagyobb választékú áruhoz az emberek. A jobb áruellátásnak azonban nemcsak az üzletek korszerűsítése, számuk növekedése a feltétele. A többcsatornás árubeszerzés is, amire a gazdasági reform lehetőséget biztosított. És az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ élt ezzel a lehetőséggel. A megyén kívüli nagykereskedelmi vállalatokkal bővítették elsősorban beszerzési üzleti kapcsolataikat. Előnyös, az áruellátást javító, ugyanakkor a nyereséget növelő egyezségek egész sorát kötötték meg. S ebben jó segítőtársnak bizonyult a MÉSZÖV: áruforrások felkutatásával, kollektív vásárlások megszervezésével, üzleti kapcsolatok előkészítésével és képviseleti megállapodásokkal támogatta az ÁFÉSZ vezetőségét beszen zési pozícióik erősítésében. És szólni kell még valamiről, aminek része van abban; hogy a szövetkezet ilyen eredményesen zárta az esztendőt s első helyezést ért el a jubileumi versenyben. S ez: a dolgozók mind fokozottabb megbecsülése. Első ízben került sor az elmúlt év végén a törzsgárdatagok megjutalma- zására. Néhány érdekes adat. A szövetkezetnél húsz esztendeje öten, tizenöt esztendeje tizenketten, tíz esztendeje huszonhármán, öt esztendeje pedig harmincketten dolgoznak. Vagyis: a szövetkezel dolgozóinak több, mint fele tagja a törzsgárdának. Nem véletlen tehát, hogy másodszor is elnyerték a kiváló szövetkezet megtisztelő címet. S a tervek is arra engednek következtetni: nem ért véget a szövetkezet fokozódó fejlődése. Május 3-án háromnegyed millió forintos költséggel épített autószervizt avatnak. Még az idén elkészül a szerviz mellett a benzinkút, amely nemcsak az autósoknak jelent majd nagy könnyebbséget, hanem azoknak is, akik olajkályhával fűtenek. És rövidesen megkezdik egy üzletház kiépítését Űjhartyánban, amely élelmiszer-, hús- és ruházati boltból, valamint egy kisvendéglőből áll majd. Már tárgyalnak a dabasi ÁFÉSZ- szel egy közös erővel Daba- son építendő ABC-áruház- ról is. És nemcsak terv, hanem valóság: a jubileumi verseny után az eddiginél is nagyobb számban vesznek részt a kongresszusi versenyben. A tavalyi tizennyolc bolt — illetve egységgel szemben most már harmincegy részleg nevezett be a kiváló szövetkezeti bolt címért folyó versenybe. Prukner Pál Jólesik az ebéd a szőlőnyitó asszonyoknak az újhartyáni Kesely hegyen. Foto: Gábor — A Heves megyed Keséd községben Soky Ferenc 34 éves általános iskolai tanuló fából készült tutajával a külszíni bányaüzem melletti tó vizére merészkedett. A tutaj szétesett, a fiatal fiú a vízbe fulladt. Az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ: kiváló szövetkezet
