Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

«ST hecybi '^Cirlap 1970. ÁPRILIS 1., SZERDA Április bolondja Rászedők és rászedettek egyként elgondolkodnak ilyen­kor, hogy miért éppen április elsején szokás bolondját já­ratni azzal, akivel csak — le­het és sikerül. A nagyon elterjedt és sok elihalóban levő népszokást virgoncán túlélő áprilisjáratás eredetéről általában azt tart­ják, hogy Franciaországból terjedt el, és keletkezésének oka, hogy 1564-ben a naptári év kezde­tét április elsejétől január el­sejére helyezték át. „Ennek az lett a következménye — ol­vashatjuk az Édes anyanyel­vűnk című cikkgyűjteményben ■—, hogy április elsején elma­radt a szokásos újévi ajándé­kozás, s ezt különféle kötődé­sekkel, tréfálkozásokkal pó­tolták." Hasonlóan magyarázza a szokás eredetét Tolnai Vil­mos egykori pécsi professzor, akinek századik születési év­fordulójára az idén emlékez­nek az irodalomtudomány és a nyelvészet művelői. Vannak olv^n magyarázatok is, ame­lyek egyenesen a régi Rómáig vezetik vissza az áprilisi tré­fálkozások bohókás történetét. S ha az alapvető ok bizonyára valóban az újévi ajándékok­nak januárban áprilisra, áp­rilisban januárra való ígérge­tése, meg kell említeni, hogy a szokás elterjedését, tartós fennmaradását nyilván elősegítette, hogy április sze­szélyes időjárási tréfáival ma­ga is hozzájárult ehhez. Az áprilisiératás lényege viszont az, hogy a beugratan­dó személyt megoldhatatlan feladattal bízzák meg, s ami­kor dolgavégez etlen ül vissza­tér — kikacagják. Külön ver­sike is van a megtréfált sze­mély csúfolására: Április bo­londja, / Fölmászott a torony­ba, / Megkérdezte, hány óra... Ez is a felesleges járatásra utal, hiszen lentről is látni, „hány az óra”. Némely magyar vidéken kolbászszürő szitáért küldik a hiszékenyebb gyer­mekeket, de az is elterjedt szokás, hogy-a latint nem ta­nuló diákot társai canis mér­géért küldik a patikába. Ez a „gyógyszer” pedig, finoman kifejezve „kutyagumit” jelent. O. Nagy Gábor a Mi fán te­remben léírja, hogy a Hajdú­ságban sövénynyíró ollóért küldik a gyereket a szomszéd­ba. Ezt a szerszámot a kerté­szek használják, de aligha akad ilyesmi parasztportán. Az inast régen a szomszéd műhelybe küldték, hogy hoz­zon egy zsák gráblit, sublert, vagy mondjuk kollert, s a szakmai nyelvben még járat­lan ifjút aztán a szomszédból jó adag téglatörmelékkel indí­tották vissza. A városiasodás ezt az egy népszokást nem gyengítette, sőt új formákkal gazdagította is. Ma már nem kell az ille­tőnek a Jónás kartárshoz el­menni, elég ha telefonon visz- szahívja. Csak ekkor derül ki aztán, hogy a távbeszélő az évszázados népszokást is jól képes szolgálni, Jónás úr megadott lúvószámán ugyanis az állatikért jelentkezik... — Megjutalmazták a ház­tájiban legeredményesebb munkát végzett kisállatte- nyésztőket Nagykótán, a já­rási művelődési központban. A legjobb eredményt tavaly Kiss Andrásné nagykátad la­kos érte el, ki 80 ezer tojást adott be 88 ezer forint ér­tékben. A második helyezett Gazda Sándonné 10 ezer to­jással, 200 nyúllal és 60 galambbal segítette a közel­látási A két nagyfcátai asz- szany mögött harmadik he­lyen a táp! ószelei Kreisz Isitvánmé végzett, ks 310 nyutat és 640 tojást adott be. Szövetkezetünk a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pillsvörösvári műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvór 204. • MÉRETES CIPŐT tetszés szerinti fazonban készítünk. • CIPÖJAVITASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvárl, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi pilisszántói, részlegünkben és felvevőhelyünkön. i FODRÁSZATAINKBAN modern, úf vonalú frizurát készítünk o fent felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz Solymár A 23. sz. Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ kőműves ács-állványozó víz- és gázszerelő központifűtés-szerelő épületi villanyszerelő karbantartó villanyszerelő hidegburkoló festő-mázoló üveges épületlakatos szakmunkásokat hegesztőket könnyűgépkezelőket kubikosokat betanított segédmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés a 23. SZ. ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT munkaügyi osztályán. Budapest V., Rosenberg házaspár u. 16. IV. emelet. Vöröskeresztesek ünnepe Ünnepi ülést tartott kedden délután hazánk felszabadulása 25. évfordulója alkalmából a Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetősége. Németh Veronika titkár emlékezett meg a jubileumról, majd mél­tatta a megye vöröskeresztes aktivistáinak az elmúlt évtize­dekben végzett munkáját, eredményeit. Az ülésen részt vett és felszólalt Rostás Ist­ván, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Az ünnepség a vöröskeresz­tes munkában élenjárók ju­talmazásával zárult. Az orszá­gos vezetőség emlékérmét kapták, akik 25 éve segítik, irányítják a Vöröskereszt munkáját, ezenkívül minisz­teri kitüntetéseket adtak át. A „Vöröskeresztes munkáért” különböző fokozatait és a „Vö­röskereszt kiváló dolgozója” jelvényt harmincnyolcán kap­ták. — Hazautazott Koppenhá­gába az a 17 főből álló dán pedagógusíküldöttség, amely 5 napos magyarországi láto­gatáson vetít részt. TAVASZI HAJNAL D élkelet felől lilavörös sáv húzódik a látóhatár szé­lén és fénye rávetődik a feke­te felhőkkel borított sötétkék égboltra. A komor fellégek olyan gyorsan gomolyognak, kergetik egymást, mintha csa­tát, háborút vívnának. Pedig nem is az égen, ha­nem a földön, itt a Dunántú­lon dúl most, 1945 tavaszán a háború. Fehérvár és Komá­rom felől is mind közelebb hallik az ágyúk tompa moraj­lása. Az éjszaka szurokfekete. A méntelep udvarán, az istál­lók hosszú épületei között, csak az tud eligazodni, aki nagyon ismeri itt a járást. De ki akarna itt, ezen az éj­szakán tájékozódni? A hosszú istállók — meg távolabb a cselédházak — üresen, né­mán tátonganak, erővel kisza­kított vagy sarkig kitárt aj­tókkal. Most azonbap mintha új hang vegyülne a fekete éjsza­ka morajló csendjébe. Egészen halk, majd kicsit erősödő, tompa lódobogás. Egy ketté­hasadó felhő mögül előbújik egy pillanatra a hold sápadt sarlója és fénye halványsár­TENKES TÚRA HAT NAPOT FIZET, HETET ÜDÜL - ÚJ STRAND KOMFORTOS FAHÁZAK Foglalkozásuk a tavaszvárás. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal munkája, kenyere a szép idő. A tavaszi, nyári prog­ram már készen áll. A csodaszép Dunakanyart évente száz- és százezrek kere­sik fel, de örökösen visszatérő probléma a vendégek elhelye­zése. Idén ezért tovább bővítik a fizetővendcg-szolgáiatot, s a tanácsok segítségével Rác­kevén, Zebegényben, Gödöllőn és Zsámbékon is megszervezik e népszerű szolgáltatást Az idei szezonban Visegná- don, a Sakimon-torony mellet­ti turistaszálló felújítva fogad­ja vendégeit Mintegy 400 ezer forintot fordítottak a szépítés­re, bővítésre, s a szálló mellé két- és négyszemélyes kis fa­házakat is építettek teljes ké­nyelemmel, komforttal. Nagy­maroson a kempinget fe­dett társalgóval bővítettéit Leányfalun pedig új strandot építettek. — Hivatalunk szerződésben áll az IBUSZ-szaL a Pannónia Vendéglátó Vállalattal és újab­ban a Volánnal is — mondja Pásztor Lászlóné dr, a hivatal vezetője. — Mi magunk igyek­szünk azonban új szolgáltatá­sokkal is vendégeink rendelke­zésére állni. Alig van olyan or­szágos rendezvény, amelyen valamilyen formában ne ven­nénk részt. Túrát indítunk pél­dául a szombathelyi súlyeme­lő-bajnokságra is. Körülbelül 15 különböző túrát szervezünk az idén az ország legszebb vidé­keire. Ezek általában két­naposak. — Pécs és környékére indít­juk a Tenkes túrát, Székesfe­hérvárt és környékét keresik fel az Alba Regia túra részve­vői, míg a Sió túra a. többi kö­zött Gorsiumot is érintve a Balatonhoz viszi el vendégein­ket. Sajnos, megyénk vállala­tai, intézményei még kevéssé ismerik ezeket a lehetőségeket, pedig a szabad szombatos he­teken tanulságos, jó szórako­zást nyújthatnának dolgozóik­nak. Vállalataink kérésére speciális túrák szervezését is vállaljuk. Üj kezdeményezésünk: hat napot fizet, hetet üdül szolgáltatásunk, melynek keretében a részve­vők a Dunakanyar legszebb vidékeit látogatják végig. A hangulatos program teljes el­látással együtt — 534 forintba •kerül — Ney — gán ömlik az udvarra. Hátul, egészen a szántóföld szélénél, a legutolsó istálló sarkánál, egy fekete ló, rajta vékonyka legény alakja jelenik meg. A fiú gyors mozdulattal csúszik le az állat hátáról és már ve­zeti is az istálló kapuján be­felé. — Gyere Omár, gyere. Most már megmenekültünk. Elmen­tek — mondja halkan és az istálló hátsó sarkában ráhur­kolja a kötőféket a falba erő­sített vaskarikára. Gyufát gyújt és körülnéz. Fel szisszen, mert a kis láng már a körméhez ért. Halkan káromkodik, inkább csak ma­gában: — A villanytelepet is el­pusztították, az anyjuk keser­ves istenit, lámpa meg nincs. Felnyalábol egy csomó já­sza gú lucernát és a ló elé teszi a jászolba. — Egyél. Ugye megéheztél már te is? — mondja neki. 4 z állat a kedveskedő sza- vakra hátrafordítja a fejét, lehajol a kisemberhez és orrát az arcához dörgöli. Az­után nyugodtan, csendesen hersegteti a jóízű szénát. Jósi­ka meg mellébe ver edilc a jó puha alomra és leakasztja ta­risznyáját a válláról. Sárgára érett füstölt szalonnát vesz elő, meg egy kis darab szik­kadt kenyeret. Falatozik, utá­na meg nagyot nyújtózik. Jól­esik neki a fekvés, a pihenés, mert már két éjjel nem aludt, le sem hunyta a szemét. Ott kinn, a jfözeli erdőiben bújt meg, a kerülő földbevájt, ku­koricaszárral fedett kunyhójá­ban Qmárral, amikor a néme­tek megparancsolták a gazda­ság kiürítését. Lehunyja a sze­mét és megelevenednek előtte a tegnapelőbti események. Látja megint: hogyan hajt­ják ki az országúira a közel ezer arabs, lipicai és magyar ménből, kancába! álló mé­nest, a gyönyörű szimentáli teheneket, a sok száz sertést. Látja a szekerek hosszú-hosz- szú sorát, a síró asszonyokat, akik sebtében rakták fel a ko­csikra a legszükségesebbeket, a fogukat csikorgató férfiakat, akiket az üvöltöző csendőrök és SS-ek puskatussal noszo­gattak a gyorsabb mozgásra. ö bizony nem ment, de­hogyis ment Igaz, megszöktek az esti szürkületben mások is, akik nem itt, kint a majorban laktak a családjukkal. Ami­kor még pakolta^ neki is si­került a nagy kavarodásban kicsempészni Omárt az istálló­ból- Két éve, amióta idekerült a szülői házból, a harmadik faluból, ő gondozta, lovagolta naponta ezt a fiatal, okos, és tüzesvérű arabs mént. Keze­sebb is hozzá a legszelídebb kancánál. így kergetik egymást fejé­ben a gondolatok, a felvillanó képeit, de lefogja szemét az álom ... * rra ébred, hogy a közeli ágyúlövésektől meg-meg- remegnek a falak. A gépfegy­verek kattogását, az aknák_ si- vítását is hallani már. Hirte­len motorberregés, gyors ló­dobogás és szekér zörgés vissz­hangzik a széles udvaron. Jóska fél, izgatott Átöleli barátja nyakát és érzi, hogy ideges remegések futnak át a mén érzékeny bőrén. Német vezényszavakat hall, gyors léptek csikorognak a ka­vicsos udvaron, villamos zseb­lámpák fénysugarai pásztáz­zák keresztül-kasul az épüle­teket. Egyszer csak fény tör be az istállóba, három gép­pisztoly os katona alakja jele­nik meg az ajtóban. — Hé! Van itt valaki? — kiáltja az egyik. Jóska még szorosabban öleli Omár nyakát. S az állat is, mintha érezné a veszedelmet: mozdulatlanul áll, még a lé­legzését is alig hallani. A villanylámpa fénye végig­szalad körbe a falakon és ami­kor odaér hozzájuk megáll. A mén selymes szőre csillog a lámpa fényében. — Ach! Schweine Ungarn! — kiáltja az előbbi német és már rohannak is mindhárman feléjük. Jóska a hátában érzi a gép­pisztoly csövének hideg ke­mény végét. A német nagyot lódít rajta. A másik kettő meg a kötőféket rángatva húzza Omárt a kijárat felé. Már kint vannak az udva­ron. Omár egyhelyben táncol, TECHNIKA - XI. A főváros XI. kerületének harmincegy vállalata, ktsz-e, kutató intézete reprezentálja április 2-től április 18-ig a Mű- szaikd Egyetem E-épületében 25 éves fejlődését. A „Techni­ka—XI.” kiállítás célja, hogy képet adjon az egyik legdina­mikusabban fejlődő kerületről, ahol a könnyűipartól a nehéz­iparig szinte valamennyi ága­zat megtalálható. A nagymúl­tú és a viszonylag fiatal vál­lalatok 110 ezer embert foglal­koztatnak, termelési értekük 25 milliárd forint. A kiállítók jól gazdálkodtak az ötszáz négyzetméternyi területtel, a különböző vállalatok legkor­szerűbb termékeit mutatják be s az elmúlt évtizedek fejlődé­sét tablókon szemléltetik. — A Csepel Autógyárral és más vállalatokkal együtt­működve üvegházakat készít a Csongrád megyei Gépjaví­tó Vállalat MATOL: UJ VÍZI KRESZ Merre előzzenek a hajók? Űj hajózási szabályzat lép életbe ma a Dunán és az or­szág összes hajózható vizén. A Duna Bizottság javaslatára dolgozták ki a nemzetközi sza­bályokat, melyeket most a Rajnán és a Pó folyón is\ be­vezetnek. Az eddigieknél sokkal in­kább figyelembe veszik az új hajózási módszereket: a toló- és radarhajózást. A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság már a múlt évben elhelyezte a parton az új KRESZ-tábláfcait, a hajózá­si vállalatok pedig felszerel­ték járműveiket az új jelző­eszközökkel. Április elsejétől — a közúti forgalom mintájá­ra — az egymással szembe jö­vő hajók jobbra térnek ki. Előzni jobbra és balra is le­het, de előtte meg kell kér­dezni az előzendő jármű ka­pitányától, merre biztosít sza­bad utat? Nemcsak táblák, jelzések változtak: mostantól kishajónak számít minden 15 tonnánál kisebb vízkiszorítású, vagy 15 méter­nél rövidebb és 3 méternél keskenyebb hajó. Kisebb-na- gyobb változások a csónak­közlekedésben is vannak, ezért minden „vízenjárónak” ismer­nie kell az új szabályokat. (-di) látra-hátra veti a fejét, na­gyokat ránt a kötőféket cibáló lómeteken, horkant, prüszköl is toporzékol. A közelben álló kocsiról nőst egy másik katona ugrik e. Kezében korbács, szíja lebkigyót vág a mén hátán. Hiába rángatják, ütik, a ló lem mozdul. Az egyik német lirtelen nyerget dob a hátára, ie alul a hasa alatt már nem hídja a szíjat összecsatolni. A nén haragosan fúj és két láb­ra ágaskodik. Oldalán, farán, a géppisztoly tusának éles ütései csattognak. Jóska nem bírja tovább. Odaugrik a ló elé, két karját védőn széttárja és felkiált! — Ne bántsák! Válaszul a korbács az arcá­ba csap. Megtántorodik és amikor a puskatus az ő vállá­ra is sújt'— hang nélkül terül el a földön. A ló selymes szőrét tovább hasogatják a korbácsütések. Az állat most hirtelen a földre fekszik, hátára perdül. Rúg harap, ha közelednek hozzá. — Majd én elindítom ezt a piszok dögöt — üvölti lihegve az, amelyik már kifáradt a korbácsolásban. A következő pillanatban va­kító tűzsugár szökken elő és fénye megvilágítja az udvart. A lángszóró tüzes csóvája be­lemar az állat bőrébe. Omár fülethasogató nyerítéssel szök­ken lábra és vágtába ugrik. A tűzesóva most a fejét, a sze­mét éri. Erőtlenül rogy le. Ott­marad a földön fekve mozdu­latlanul ... A szétszakadozott sötét fel- hők között bujkáló hold­sarló ezüstje halványodik. A hosszú istállóépületek fekete árnyai is összezsugorodnak. Kelet felől szürkéskék deren­gés terjed szét az égbolton. A környéket átfésülő szov­jet katonák első csoportja le­gyezőszerű csatárláncban a gazdasághoz érkezett. Az is­tái Újépületekkel körülölelt nagy udvarra először egy vé- konydongájú, gyerekarcú ka­tona lépett be. Sapkája ál ól vidáman kunkorodtak elő sző­ke hajfürtjei. Észrevette az alvadt vércsomókkal borított mént. Omár ott állt á mozdu­latlanul fekvő Jóska mellett és orrával gyengéden a fiú ar­cát böködte. A szovjet katona hozzájuk ment, fél térdre ereszkedett és hátizsákját a fiú feje alá tet­te. Jóska fölpillantott. Nagy barna szemével a föléje hajo­ló katonát, csillagos sapkáját nézte. Az pedig sebkötöző cso­magot vett elő, óvatosan tisz­tította vattával Jóska arcáról a felrepedt bőr körül la rászá­radt vért, azután bekötötte a sebét. Akkora már a katona baj- társai is odaértek, arrébb ve­zették a lovat és körbeállták a fiút. Jóska arca eltorzult a fájdalomtól, amikor fel akar­ták segíteni: a bal válla is megsérült. De feltápászkodott, körbenézett az udvaron és szótlanul elindult a ló felé. . Az állat szemben állt vele, de a közeledésére nem moz­dult. Máskor pedig, ha nem volt megkötve, hozzáügetett. Most mozdulatlanul állt, sö­tétkék szeme mereven, érzé­ketlenül a semmibe tekintett. — Omár! — kiáltotta a fiú. Az ismerős hangokra a mén izgatottan felkapta a fejét. ló arán megérezték ebben **■ az esztendőben a tavaszt a falu határában, az országút szélén sorakozó cseresznyefák is. Az életet csalogató napsu­gár hívására már április, ele­jén előbújtak a fák ágain a rózsaszínű virágszirmok. A háború komor morajlását ed­dig még soha nem hallott egészen ú.i hangok váltották fel. A grófi 'szérűn tegnapelőtt verték le a karókat, birtokba vették jogos jussukat a föld eddigi rabszolgái. Az egyik új mezsgye szélén karcsúlábú fekete mént fogott egy nyűttruhás parasztember az ekéje elé. A ló előtt sovány kamasz állt, markában a kan­tár szárát tartotta. — Mehetünk édesapám! — szólt hátra és megindult a vak lóval. A parasztember inas karjainak nyomására az eke vasa mélyen belehasított a fel­ázott barna földbe. A ló néki­feszült az igának és egyenle­tes léptekkel haladt előre. Hetes! Ferenc Pál I 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom