Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

I 8 cw» MCCVEI iUh'lav 1970. ÁPRILIS 29.. SZERDA A ceglédi közgazdász Dr. Zoltán Zoltán Cegléden él, de országos méretekben gondolkozik. Közgazdász és valóban a „köz” iránti érdek­lődése szülte a különböző fo­lyóiratokban — Valóság, Tár­sadalmi Szemle, Budapest, Vá­rosépítés, Népfront, Területi Statisztika, Kiskunság, Alföld, Forrás, Pénzügyi Szemle, Ipargazdaság — napvilágot látott elképzeléseit főleg az urbanizációról, az Alföld ku­tatásáról és a különböző or­szágrészek gazdasági fejlődé­séről. A Róna Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztály - vezetője, de mint elmondta: „annyi energia buzog bennem, hogy nem kötődhet le csak a munkahelyemen”. Dr. Zoltán Zoltán 1957-ben végezte el a közgazdaságtudo­mányi egyetemet és a népmű­vészéi vállalathoz került, elő­ször gyakornok volt, majd el­lenőr. Egy év múlva elment a Rónához, letelepedett Ceglé­den, megnősült, ma három gyermek apja. Ahogyan mondja: „csalt ^zt tűztem ki magam ele, hogy jó közgazdász legyek, azt nem, hogy kutassak, elmélettel fog­lalkozzam és publikáljak”. Eleinte a vendéglátás problé­máiba ássa be magát es ven­déglátóipari szaklapokba írja meg észrevételeit, elképzelé­seit. Amikor úgy gondolta, hogy ebben a témában kime­rítette lehetőségeit — „sajnos vendéglátásunk közgazdasági problémái hat-hét év óta nem változtak” — hirtelen meg­szólal egy teljesen más irányú vitában — „Ne elhamarkodva” címmel a tanyakérdésről — az Alföld című irodalmi folyó­iratban 1963-ban. A következő évben szintén részt vesz egy vitában az Éleit és Irodalom hasábjain, amely a „Vidéken élni” összefoglaló címszót vi­seli. „A vidék tartalékai” cí­mű hozzászólásában szinte «ars poéticáját” fejti ki: más­hol is lehet olyan színvonala­san és szellemiekben olyan gazdagon élni, mint Budapes­ten, csak meg kell találni hoz­zá a módját és szem előtt kell tartani a hagyományokat, hi­szen a magyar vidéken annak idején olyan szellemi gócpon­tok alakultak ki, mint „ma­gyar Athén” (Hódmezővásár­hely), „peceparti Párizs” (Nagyvárad). Dr. Zoltán Zoltán a gyakor­latban is hű kinyilvánított el­méletéhez — Cegléden kíván élnii. Pedig a következő he­lyekre hívták már: a Bács- Kiskun megyei Tanácshoz osz­tályvezetőnek, az Országos Tervhivatalba, a Pénzügymi­nisztériumba gazdasági ta­nácsadónak, a Központi Sta­tisztikai Hivatalba, a Népsza­badsághoz gazdasági újságíró­nak, a Tudományos Akadémia gazdaságkutató csoportjához és a közgazdasági egyetem gazdaságföldrajzi tanszékére docensnek. Publikációi ugyanis felhív­ták rá a figyelmet. VÁROSIASODÁS Figyeli az országot, amely szerinte is „urbanizálódó or­szág” — ilyen címen adta közzé egyik cikkét — de el­lentmondással. Ugyanis min­denki otthona határain belül igyekszik „városiasodni”, te­hát házát, lakását kényelmes­sé, gépesítetté tenni, a modern higiénia és technika vívmá­nyaival felszerelni. Ezt nevezi belső urbanizációnak.. A külső urbanizáció — vízvezeték, csa­torna, utak, járdák, a telepü­lések külső képe — azonban a belsőtől elmaradt, ezért a belső urbanizáció eredményeit sokszor semmissé teszi a külső urbanizáció elmaradottsága. (Pl. hiába van valakinek ko­csija, ha olyan helyen lakik, ahol az útviszonyok lehetet­lenné teszik, hogy ősszel vagy télen használhassa; vagy hiá­ba a fürdőszoba, ha nincs be­vezetve víz.) Felfedez „rangrejtett” váro­sokat — egyik cikkének címe — amelyek tulajdonképpen már-már városi funkciókat látnak el a spontán fejlődés és főleg az ipartelepítés követ­keztében. Ezeket a rangrejtett „városokat” — szerinte: Szi­i getszenitmiklós, Érd, Dunaha- raszti, Vecsés, Monor. Nagyká- ta, Dunakeszi, Pilisvörösvár, megyénkben —, észre kell ven­ni és tudatosan vámossá fej­leszteni, mert „a kor parancs­szava ez”. Három évvel ezelőtt javasol­ta — A főváros háztájija: Pest megye című írásában — hogy e két közigazgatási egység kö­zött koordinációs bizottságot állítsanak fel, főleg a Buda­pest környéki települések fej­lődésbeli elmaradásának kikü­szöbölésére. Az elmaradást közvetlenül a bérükön érzik az agglomeráció lakói, hiszen a fővárosba járnak be dolgozni, akkor „urbánus életet” élnek, de hazatérve éppen ennek az ellenkezőjét találják. Nagy hátrányban vannak azokkal a munkatársaikkal szemben, akik a fővárosban is laknak. Szól a mezővárosi jellegű te­lepülések korszerűsítéséről, de ez már átvezet kedvenc témá­jához, az ALFÖLD kutatásához. A közgazdászok honismereti mozgalma: a táj­kutatás — vallja. A tájkuta­tás bázisait — főleg a vidéki főiskolákat, statisztikai hiva­talokat — összefogásra serken­ti. Feldolgozta az Alföld-kuta­tás múltját és — jövőjét ab­ban látja, hogy be kell bizo­nyítani: az Alföld nem olyan táj, ahol semmi sincs, ahová mindent „vinni” kell, csupán „fel kell fedezni” és kihasznál­ni értékeit. Kifejti — Gazda­sági erővonalak' és csomópon­tok az Alföld közepén című tanulmányában —, hogy az Alföld évenként 20 millió ton­na — kiszámította — ipari fel­dolgozásra alkalmas nyers­anyagot termel, melynek nagy részét helyben kellene feldol­gozni. Tehát közvetlenül a mezőgazdasághoz kapcsolódó ipar, az élelmiszeripar híve az Alföldön — az egységes élel­miszergazdaságé. Az alföldi iparosítás problémái című cik­kében kimutatja, hogy az Al­földön nevetséges módon a ne­hézipar (!) van túlsúlyban, aztán a textil- és konfekció- ipar, s csak ezután következik az élelmiszeripar. Az okot — a helytelen régebbi iparpoliti­kán túl — abban látja, hogy egy munkahely létesítése az élelmiszeriparban drágább, mint a gépiparban. De ennek ellenére, az élelmiszeripar ki­fizetődőbben termelhetne, hi­szen helyben van a nyers­anyag. Sokan felfigyelték A magyar városfejlődés kecskeméti útja című tanulmányára, amelyben új meghatározásokra jut, az az alföldi várostipusokait ille­tően. Négy utat különböztet meg, kecskemétit, békésit, debrecenit és nyírségi utat, az eltérő gazdasági szerkezet alapján. Megírja — Türelmetlen Al­föld címen —, hogy miért nem képesek az alföldi városok az értelmiséget megtartani. Azért, mert még mindig kevés az in­tézmény, üzem. Sorsok a ho­mokon című tanulmányában azt állítja, hogy a Duna—Tisza közén a tanyák még egyhamar nem tűnnek el, mivel ez a te­rület a szőlő és a gyümölcs hazája, igen munkaigényes, s amíg nem nagyüzemesítjük, addig a tanyák megmaradnak. És a VENDÉGLÁTÓIPAR ? Azt mondja, hogy addig nem fejlődhet megfelelően, amíg élelmiszeriparunk nem fejlő­dik. Szerinte ugyanis a ven­déglátóipar az élelmiszeripar „utolsó állomása”, az élelmi­szergazdaság egészéhez kap­csolódik. Jelen pillanatban azonban a vendéglátóiparnak kell elvégeznie az élelmiszer- ipar helyett az ételek előké­szítését, a nyersanyag tisztítá­sát. A vendéglátóhelyek kiegé­szítő egységei ma még sokszor nagyobbak, mint a „fő rész”, az étterem. Dr. Zoltán Zoltán 35 éves. Nyugodt, kiegyensúlyozott, s harmonikusan él. Ma már ne­ves közgazdászok is kikérik véleményét — beszélgetett már Nyers Rezsővel, levelez Erdei Ferenccel konzultál Hu­szár Istvánnal, aki a statiszti­kai hivatal elnöke, Gadó Ottó­val, aki a Tervhivatal elnök- helyettese. Ma már nem lepődnek meg és nem furcsálják, ha valahol feltűnik ez a név egy publiká­ció alatt: dr. Zoltán Zoltán közgazdász. Cegléd. Berkovits György ÉLT 600 EVET! Egy öreg fa halálára A balatonafcarattyai famatu­zsálem, a 600 éves Rákóczi- szilfa, tavaly már csak néhány oldalhajtásával mutatta az élet jeleit. A fa, amely néhány éve a végpusztulás jeleit mu­tatja, a vizsgálatok szerint menthetetlen. Az idén már nem is hozott zöld ágat. Az ország leghíresebb tudósai kí­sérleteztek megmentésén és a községi tanács is mindent megtett, hogy meghosszabbítsa a természeti ritkaság életét. A szakemberek megállapításai szerint a Rákóczi-szilfát is az amerikai szil f avész néven is­mert betegség támadta meg és pusztította el. Április 30—május 2. ÜNNEPI NYITVATARTÁS Április 30-án az egy műsza­kos élelmiszerboltok hat, il­letve reggel hét órától este hat óráig, míg a másfél és két műszakos üzletek a szombati nyitva tartás szerint üzemel­nek. Május elsején valamennyi bolt és piac zárva lesz, míg a vendéglátóipari egységek a szombatinak megfelelően tar­tanak nyitva. Május másodikén a tej-, édesség-, dohány- és virágbol­tok, valamint a piacok vasár­napi nyitva tartás szerint áru­sítanak. Ahol nincs tejbolt, ott egy tejet, kenyeret árusító bol­tot jelölnek ki nyitva tartásra. Az éttermek, eszpresszók úgy nyitnak-zárnak, mint vasár­nap. Május harmadika hétfői munkanapnak felel meg. Paduc - árammal Az áradó Dunán a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz tagjai elektromos halászógé- pekikel megkezdték az ízletes húsú paduc halászatát. A gyenge villanyáram néhány pillanatra eLkábítja a halakat, amelyeket aztán zsákkal ki­emelnek a víz tetejéről. Na­ponta körülbelül 2 mázsa — általában 30—50 dekás padu- cot halásznak ki a folyamból. OTVENEZREDIK TROMBITÁS EREDI. Lemezek, Duna, slágerek Pesten a Nashwille Teens — Szól a szofár A múlt héten úgy gondol­tuk, hogy ha az Omega-együt- tes nem rukkol ki újabb slá­gerrel, rövid idő alatt leke­rül slágerlistánkról. Téved­tünk ... Szavazóink többsége — mindenekelőtt a nagykőrö­si Omega-klub — a Műegye­tem zenekarára szavazott. Er­dős Péter, a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat titkárság- vezetője pedig szenzációról számolt be: — A magyar hanglemez­gyártás történetében először nagylemez kapott aranylemezt. A napokban vásárolták meg az 50 ezredik Trombitás Fré­di és a Rettenetes emberek című lemezt. Arra sem volt példa, hogy beatzenészek kaptak volna aranylemezt, ami nagy lemeznél azért is nehezebb, mert az LP leme­zek ára háromszor annyi, mint a kislemezeké, viszont nem harmadát, hanem a fe­lét (50 ezret) kell eladni. Ennyit az Omegáról. Ezután következzen az első félév néhány nagylemez újdonsá­ga. Tegnap került a hangle­mezboltokba Koncz Zsuzsa új nagylemeze, amelyen a kö­vetkező számok vannak: Va­laki kell, hogy szeressen; Ko­rai még...; Te voltál; El­szállt a nyár; Én nem tudtam azt kérem; (a legutóbbi Halló fiúk, halló lányok cimű tv- műsorban ezt énekelte); Miért hagytuk, hogy így legyen; Barbara: André (je t’aine); Nem vagyunk egyformák; Visz a vonat; Amikor...; Éjféli esküvő. Jövő hónap végén találjuk a hanglemezpiacon a Hungá- ria-együttes kinek sorozatban Liszt: Ha­láltánca jelenik meg. Az ORI-nál megtudtuk, hogy ismét Magyarországra látogat a Nashwille Teens együttes, Ray Phillips veze­tésével május 23-án és 24-én adnak koncertet a Kisstadion­ban. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda külön- autóbuszt indít május 14-én, 15-én és 16-án Székesfehér­várra, ahol az Alba Regia napok keretében rendezik meg a Videoton interdzsessz- fesztivált. Ugyancsak az Express-nél hallottuk, hogy idén ismét lesz zenés dunai sétahajózás május 9-től június 16-ig szombatonként, majd augusz­tus 20-ig kedden, szerdán és csütörtökön. A műsorban fellép Dévényi Tibor, Dro­gos Pál, Keresztes Tibor, és az Anonymus-zenekar. Idén először 20 százalékos ked­vezménnyel bérletet is lehet majd váltani a hajóra, s a másik újdonság, hogy a Du­nán versenyeznek egymással a hét egyik napján az ama­tőr tánczenekarok és éneke­sek. Oldal József nagykátai ol­vasónkat kérjük legyen türe­lemmel, a lemez behozatala még várat magára, a részle­tekről tájékoztatjuk. E heti nyerteseink: Varga Gabriella (Üllő, Gyömrői út 24.), Sóly­most Ilona (Maglód, Bajcsy- Zs. u. 25.), Omega Club (Nagykőrös, Hősök tere 4—5.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (3) Kodály: Háry János. 2. (1) Brahms: Ma- gyár táncok. 3. (2) Kodály: Psal­mus Hungaricus. 4. (5) Liszt: II. magyar rapszódia. 5. (—) Liszt— Paganini: La campanella. Tánclemezek: 1. (10) Ballada a fegyverkovács fiáról (Omega). 2. (1) Nem hiszem (Illés). 3. (2) Ud­vari bolond kenyere (Omega). 4. (3) Véget ért egy fejezet (Juven­tus). 5. (5) Hómadár (Metró). 6. (4) Verklis (Hungária). 7. (6) Gyöngyhajú lány (Omega). 8. (7) Hol vannak a régi csókok (Koncz). 9. (9) A fal (Neoton). 10. (8) Menekülés (Illés). sunyó — tamás FOJTAS UTÁN ROBBANTÁS Akik a heggyel birkóznak Aki letekint, beleszédül: a hegy gyomrába vájt gigászi, rozsdavörös kőöböl úgy tá­tong, mintha mindjárt elnyel­ne. Fekete törpék nyüzsögnek odalenn; apró játékszereikkel, fúróval, kalapáccsal ostromol­ják a sziklák kemény meredé­lyeit. A sereg: 30 erős markú férfi. A zsák­mány: évi 1500 vagon andezit. A háború 1952-ben kezdődött: akkor nyitották meg a Pest megyei Üt- és Hídépítő Válla­lat kóspallagi kőbányáját. Hadd jegyezze meg a króni­kás: ez nem azonos a mária- nosztrai bányával. Itt sosem dolgoztak rabok. Itt kezdettől kóspallagi és nosztrai férfiak birkóznak a heggyel, mint Per- kovics Ede robbantómester, Schottner József kővágó és TenczeV Ferenc bunkózó-pako- ló. hogy csak néhányukat em­lítsük a leghűségesebbek kö­zül. A szeszélyes Medresz patak mellett — talán mélyen a szik­Még két napig kaphat tombolajegyet, ha a gödöllői 20. sz. Élelmiszeráruházban (Szabadság tér és Dózsa György út sarok), az 50. sz. Tejboltban (Dózsa György út 3), vagy a 152. sz. Hentesboltban (Dózsa György út 3.) 200 FORINT FELETT VÁSÁROL Értékes nyeremények. Nyilvános sorsolás a 20. sz. Élelmiszeráruházban, május 11-én. VÁC ÉS KÖRNYÉKE ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT lába vájt medréről kapta ne­vét? — évek óta változatlan a haditechnika. Noé József üzemvezető s a helyettese, Fieszl Károly vázolja: — A bányász biztonságosan kiköti magát, légfúró kala­páccsal — függőlegesen vagy vízszintesen — 4—5 méternyi­re befúr a sziklába. Egy-egy robbantáshoz 30—50 lyuk kell. Ha faragni való, sima felületű kőre van szükségük, toló ha­tású lőporral töltik be. Ha háromszögletű útpadkakőre, akkor roncsoló hatású paxit- tal. Fojtás után robbantanak. Gyújtózsinórral vagy elektro­mos szikrával. És a kővágó? Mesterségük címere: ötkilós bunkókalapács, hajlé­kony kőrisfa nyélen, mely megsokszorozza az ütés erejét. Jelszavuk: mindig ketté! Kramlik János 17 éve haso­gatja az andezitet. Méret után dolgozik. Kirobbantott, deréfemagas kockakő. Rá köp a közepére, hogy ne tapadjon a véső, mely- lyel egy kis lyukat fúr. Ebbe állítja az éket. Aztán „erejé­hez méltóan”, ahogy mondja, ráüt az ékre. Háromszor, négy­szer. Pattan, reccsen a szikla: mintha fűrésszel vágták volna ketté. Télen jobban hasad, nyáron „kiég”, durvább a fe- i lülete. Teherautók zúgnak, vonatok csattognak: a kóspallagi kő el­jut az ország minden részébe. A népmeséi hegygörgetők modern utódai nem panasz­kodnak : izzasztó munkájuk bére a 4500 forintot is eléri. Nemrég még 2—4 kilométert kellett baktatniuk, ma busszal járnak. Meleget esznek, fél éve már üzemi konyha is van. Kemények a kövek, kemé­nyek az emberek. Mindig többre törnek. Munkában, megbecsülésben. Ebben lesz­nek óriások. A küzdés kőbá­nyájában. (paládi) Koncert a Marson című nagylemezét, amely­nek már elkészült a borítója. (Sajnos, ennél szebbet is el tudtunk volna képzelni.) A nyáron megjelenő Kovács Kati-lemez felvételei a múlt héten befejeződtek. Elkészült az MHV első ne­gyedévi . listája az eladott lemezek alapján. A komolyle­mezek között az első helyen szerepel az így láttuk Le­nint című visszaemlékezés, második a Dzsesszantológia (ez a helyezés bizonyítja a dzsessz iránti érdeklődés nö­vekedését), de az élmezőny­ben található Falvai Sándor. a „pianistacsoda” lemeze is, amelyből másfél hónap alatt ezret vásároltak. Májusban jelenik meg a Bartók összkiadás soron kö­vetkező négy lemeze, érde­kesség, hogy az egyiken Bar- tókné, Pásztory Ditta is köz­reműködik. A biblia zenéje címmel régi héber dalok is piacra kerülnek. A lemez három részre oszlik, az első­ben ősi dallamokból szólal­nak meg a legjellegzeteseb­bek; köszöntő, győzelmi és siratóénekek. A későbbi kor­ban (kb. időszámításunk sze­rint 70-ben) keletkezett dal­lamokból már közvetlenebb hang csendül ki, előtérbe kerülnek az emberi érzések. A harmadik részben a chassi- dizmussal (a zsidó misztika egyik újabb XVIII. századi formájával), kialakult népda­lok vannak. Egyébként a le­mezen megszólaltatják a vi­lág egyik legősibb hangsze­rét: a szófárt. A zene minden­„Kedvenc lemezem” szelvé­nyünket vágja ki. írja rá a hét legjobb könnyű- és komolyzenei slágerét, tegye borítékba, vagy ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap Bp. VIII., So­mogyi Béla u. 6. Szavazóink kö­zött minden héten kisorsolunk há­rom kislemezt, a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom