Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

PEST

megyei

8

í#iríflP

1970. ÁPRILIS 26.. VASÁRNAP

A kabalapénz

LEÁNY

(Németh Endre rajza)

■SSSSSSSfSS//SSSSfSSSfSfSSfSSSSSSSSSS/S//Sy/S/S/SSSSS/SSSWSS/SS/////S*SS/SSf/SSSS/*f/

TARDOS PETER:

BEGAZY CSABA:

Szerelmes vers

Oldozz fel bűneink alól, folyó, tisztítsd meg ruháinkat, karjaink föléd emelve várjuk meg, míg a hegyekből lejön értünk az este.

Itt mindenütt hegyek térdepelnek, a harangok kongása körbefolyja a várost, lovak mögé akasztott szekerek érkeznek a folyón túlról és traktorok dübörgéséből sűrűsödik a hajnal.

Megmutatom neked is, üvegarcú lány, az évszázadok spiráljára tekert utcák házait, a hegyeken felejtett erdők barlangjaiban a csendet és a folyó fölé tolt vasbeton hidat.

A vízből, mely a harangok és bástyák barátja, halak jönnek értünk, sziklapalotájuk kulcsát hozzák, szól a harang, az este barlangjába lépünk és énekünk megérinti a város sok furcsa tornyát.

A betegség előnyei

A betegség, a maga kelle- metlenségei mellett, bizonyos előnyökkel jár. A beteg nem jár munkába, fellak- mározza a legféltettebb dunsz- tosokat, rogyósig olvashat, alhat, megszólás nélkül ihat rumot, amely a fertőbe vezető útjelző szerepét ilyen alkalommal gyógyszerre cseréli fel. Ha egészséges vagy, a kutya sem kérdi, hogy aludtál, ha beteg vagy, újságolják a vendégeknek: „Képzeljétek, másfél órát szunnyadt délután”.

Ezekre a kellemes dolgokra gondolt Rátóti, aki valami könnyű műtéten esett át, és felgyógyultan, első ízben lépte át hivatala küszöbét. "Mi tulajdonképpen nem is tudtuk, mi baja volt, állítólag a lengőbordáját vették ki, vagy középfülgyulladása volt, ezt az utóbbit tünetekből már nem is lehetett pontosan meg-, állapítani, mivel hol az egyik, j hol a másik lábára bicegett, $ sóit nagyot is hallott, amikor! az elmaradt szakszervezeti! díjat kérték tőle.

Rátóti kezdett furcsán vi-! selkedni. Rájött arra, hogy aj betegség előnyeit gyümölcsöz- > tetheti egészségesen is, csak j annyi kell hozzá, hogy meg- | játssza a lábadozót, és kivívja j a szánalmat. Ezért, ha leült, j fel-felszisszent, máskor — ha i munkára való felhívást ér- i zett a levegőben — a szívéhez i kapott és tompán sóhajtott né-: hányat, mint a norvég polgári; drámák hősei a második fel- j vonás közepén, amikor rájön- j nek arra, hogy hiába az egész j küzdelem, mert Hjalmar min- ] dent tud.

Ha megkérdezték ilyenkor, j hogy mi a baja, csak maga elé i merengett elfelhőzött homlok- i kai és fátyolos hangon csakj annyit mondott:

— Semmi, semmi, Giziké, | talán az operáció maradvá-: nyai... De már nem is fáj!

Hősiesen összepréselte ajkait, mint aki nagy fájdalmát férfiasán palástolja. Most nem lehetett kitörni a fájdalommal, itt a hivatalban, az igazi férfiak fegyelmezik magukat, talán otthon, egyedül a párnába fog ordítani, de ez még nem biztos — ezt fejezte ki az arca.

T öbb sem kellett Giziké4 nek, fordult egyet, és fél perc múlva mosolygó barackkal teli befőttes üveggel tért vissza, amely rövid vita után Rátóti személyes tulajdonába ment át. Akárcsak Macsuláné becsinált csirkéje, amelyet ugyan megának hozott be, de inkább átengedte a „nagybe- teg”-nek, nehogy elvássa a gyomrát. Pedig attól igazán nem kellett tartania, hiszen az

KRIMI

Az Angyal vérbosszúja

üzemi szakács is a legjobb falatokat tette félre számára.

A lábadozási trükk minden vonalon bevált. A „nagybe- teg”-et mindenki dédelgette, oltalmazták. A többiek különmunkát vállaltak, nehogy neki keíljen dolgoznia. Ha későn jött be, szemet hunytak, mire Rátóti is szemet hunyt, és egyhuzamban aludt délig, amikor aztán kölcsönkérte Sramkó féltett 1 pengős regényét, azzal, hogy betegnek könnyű olvasmány kell

Délután nem vett részt az értekezleten, mert kijelentette, hogy rövidhullámra kell mennie. Haza is ment, és rövidhullámon tánczenét fogott Ilonkával, élnivágyó unoka- hugával

A szakszervezeti bizottság ülésén egyhangúlag elfogadták Rátóti beutalását egy mátrai

TÚLI JÓZSEF:

Két asszony meg egy férfi

szépségében, mint egy frissen kötött virágcsokor egy több napja hervadó másik virágcsokor mellett.

Szánand ó-egyszerűen volt

öltözve, ahogyan egy három- gyermekes családanya manapság megengedheti magának, de egyszerűségében is volt valami hivalkodóan nemes, szappáh- szagú tisztaság. Egyenesen az iskolából jött, siethetett, mert a köpenyét sem ért rá levetni, föléje vette átmeneti kabátját.

Odakünn hűvös böjti szél fújt.

— Ne haragudj, kedves — mondta, s leült, anélkül, hogy a kabátját levetette volna, és többször is beleszagolt a levegőbe.

— Nem haragszom — mondta Böbe, s tekintetét körbehor- dozta az őt figyelő férfivendégeken. „Akár az anyám is lehetne”, mondták a szemei.

Böbe előtt konyak volt, Irén egy szimpla kávét kért; aztán csak ültek és hallgattak, mintha nem lett volna mit mondjanak egymásnak.

— Ugye, nem haragszol? — kérdezte Böbe sokára.

— Ugyan, csacsi, dehogy haragszom!

— Ez van ..

— így alakult — mondta Irén, miközben a feketéjét ka- vargatta. — Divat ez mostanában, vagy talán járvány, a csuda tudja. Te szép vagy; fiatal, csinos, én meg már őszülök, ráncok vannak a szemem alatt, bizony, rajta hagyja ?z emberen a nyomát a múló idő.

Szebbre vágyott, megakadt rajtad a szeme, én se lennék más az ő helyében, az öregedő férfiak jobban kedvelik a fiatal nőket. Ez ellen, sajnos, nem lehet tenni.

— Nagyon szeretjük egymást Jánossal — mondta Böbe, Me nyomban meg is bántó, s megalázónak érezte a másik asszony szája szögletében megbújó kis mosolyt, ideges lett tőle. Pedig elhatározta, hogy nem lesz ideges, ellenkezőleg, nagyon nyugodt lesz, de valahogy ez most nem sikerült.

— Arra majd nagyon ügyelj, hogy testszagod soha ne legyen, mosakodni kell és naponta váltani a fehérneműt — mondta Irén, és aprókat szippantott a levegőből. — Kicsit több gonddal jár, dehát, ha egyszer valakit szeretünk, ez nem olyan nagy dolog, őt tiszteljük meg vele. Asszony! sors. János ugyanis allergiás a szagokra. Egyszer átjött a szomszédasszony telefonálni, erős izzadságszaga volt, János attól kezdve örökké szaglászott, mint a kutya, nem tudott szabadulni tőle, benne maradt az orrában.

— Ezért jöttél, drágám? — kérdezte Böbe, s a hangja reszketett.

— Mondtad is, Jánostól is tudom, hogy szereted, csak néhány tanácsot akartam adni, nehogy elveszítsd. Nagyon rossz lenne neki, ha ez a házassága se sikerülne. Meg hát

neked se lenne mindegy, ha egy értékes embert elveszítenél.

— Ezt talán bízd rám, drágám ...

Irén lassan kortyolgatta a kávéját.

— És arra is nagyon vigyázz, ha majd eljön a napod, János’ ne vegyen észre semmit, kicsit prűd és rettenetesen ideges, ha valami jelét látja. Csak tanácsként mondom.

Böbe cigarettára gyújtott, remegett a keze, mélyre szívta a füstöt, igen nagy nikotinéhséggel.

— A rendet nagyon szereti, meg a tiszta lakást. A papucsa legyen mindig az előszobában, mert a lakásba nem szeret bemenni cipőben. A cipő, hogy el ne feledjem! Ahogy már a teremtés koronájánál illik, bizony elvárja, hogy megpucold a cipőjét. Nem olyan nagy dolog, nem esik le az ujjadról a karikagyűrű. Sajnos, nem tudtam megnevelni. Friss zoknit adjál neki minden reggel, ne nylont, mert izzad benne a lába. Hintőporoztasd be vele, anélkül ne engedd el munkába, mert egész ngp ideges és nem tudja, mi a baja. A zsebkendőt is kiteszi minden este a zsebéből, de ne adj Isten, hogy reggel egyszer is eszébe jutna újat venni magához. Erre majd figyelmeztesd. Színes inget ne végy neki, csak - fehéret szereti. Mindennap másikat vesz föl, meg alsónadrágot is.

Böbe többször is megnézte az óráját, mintha várt volna valakit; elővette a púderos dobozát, megnézte magát a tükörben, az orra mellékét bepúderozta.

— A hasat nagyon szereti, de vigyázz rá, mert hajlamos a hízásra. Ha egy-két kiló többlete van, mindjárt légzési zavarai vannak. Reggel lakasd jól, ebédelni a munkahelyén szokott, vacsorára csak tíz deka füstölt sajtot adj neki meg egy bögre aludttejet, kenyeret egy falatot se. Az aludttejet ne engedd fölsavósodni, mindennap tegyél le egy bögrével aludni, mert kiönti. „Ha már ezt a vacakot eteted velem, legalább friss legyen”, azt szokta, mondani. Vasárnap ne hagyd sokat enni, mert egész nap csak rágcsálna, éjjel aztán meg nem tud aludni, rossz az emésztése. Fölkel, járkál, cigarettázik és megfogadja, hogy vasárnap többe’ sohase eszik, de alig várja, hogy megint vasárnap legyen. A Rudasból szoktam neki vizet hozni, a középső csapból, jó hatással van az emésztésére, meg az egész közérzetére.

Böbe a szájaszélét rágta és türelmetlenül dobolt az ujjaival az asztalon.

— Nem tudom, említette-e neked, hogy a jobb térdével sokat szonved. Azt hiszem, megerőltette. Már régen, de most jön elő, ahogy öregszik. Az orvos azt mondta, karban kell tartani, de, sajnos, elhanyagolja. Ha észreveszed, hogy bizonytalanul lép, mert egy asszonynak azt észre kell venni, vagy ha azt mondja, hogy forró a térde, éjjelre föl- tétlen tegyél neki rá vizes- ruhát. Csavargasd be szépen egy törülközővel, mert olyan

| SASNT MAÜRICE-TÓL SALZBURGIG

$

^ Május elején újabb külföldi ^ koncertkörútra indul a Ma- ^ gyár Állami Hangversenyzene- $ kar. Az egyhetes turné álló- ^ másai: Saint Maurice, Basel, ^ Biel, Dornbirn, Bindern és | Salzburg. Mind az osztrák* $ mind a svájci városokban egy- egy hangversenyt ad a 96 ta- s!gú együttes.

— azzal elfordult, mert rájött r nevetőgörcs.

Kironitottam a bankból és elsütöttem a kabalapénzt a legelső újságosnál.

Liza nem szólt egy kukkot sem, csak a szívéhez kapott egy pillanatra. Éppen születésnapja volt.

Másnap beadta a válókeresetet. Hunyadi István

Megmutatta a kabalapénzt nekem is.

„Ide süss, te mulya! Négy milliméterrel keskenyebb a felső szegély, mint az alsó. Kivételes fogás Szerencsemalac. Majdan aranyat ér.” — Máris csúsztatta rejtőkébe a papírpénzt.

Jött a balesetbiztosító és szüksége lett volna a húszasra. Nem lehetett összekaparni másképp.

„Jöjjön egy hét múlva, bácsi” — ajánlotta.

„Szívesen, bár harmadszor jövök hiába. Nem találtam itthon senkit.”

„Jó lesz magának akkor is”

— húzta befelé az ajtót Liza.

„Szegény öregember, hagyod

mászkálni azért a pár rongyos forintért” — kockáztattam meg tárgyilagosan.

Fölpaprikázódott.

„Mit értesz hozzá, élhetetlen!” A hibásan nyomott pénz ritkaság, mint a tanganyikai bélyeg, amiért óriási összeget fizettek. Hiányzott egy cikkely a sarkából. De mondhatok más példát. Az izlandi repülőbélyeg kétszázszorosát érte, mert véletlenül a Lofot-szigeti posta nyomta rá a stemplit. Kizárólag ezért.

Elnémított ekkora előrelátás. Sokáig nem esett szó a s húszasról. Ám egyszer föl- $ ágaskodott bennem a kiváncsi- ^ ság ördöge. Kicsentem a pa- ^ pírt a rekeszből, hogy megtu- $ dakoljam az árfolyamát a bankban. Hátha máris gazda- s goik vagyunk.

„Mit ér ez a papírbankó?” &

— hajoltam mélyen a pultra. 5

A tupírfrizurás úgy mére- $

getett, a szeme sarkából, mint- $ ha agyamra ment volna a ká- s nilkula. ?

„Ez kérem? Egy húszast. Rá $ van nyomva betűvel és szám- $ mai.” J

A vérig sértettek indulató- 5 val néztem rá.

„Ez nem közönséges huszas. 5 : Nem látja, hogy fölül keske- $ ínyebb? Nyomáshiba. Különle- ä j gesség!” ;

i „Kérem, ez gyakran előfor- 5 ; duí. Ferdén nyisszantotta a; gép. Beváltom névértékben.> [Nem vonóik le semmit.”

I Jól kieresztettem a hangom. | : Papírok ugrándoztak az asz-; : tallapon. :

i „Nem most! Később. Mond- > \ juk, tíz év múlva. Akkor mit! I ér?” ]

! „Ennyit. Fillérrel se többet” !

Mit láthatunk még? Roger Moore-nál felfedezhetjük, hogy az arca nem szürke, mint a képernyőn, hanem vesepiros — a színesfilm alapanyagától és a jól vagy rosz- szul megválasztott expozíciós időtől függően.

Angyallal izgulunk, Angyalnak . szurkolunk, Angyallal győzünk. És a film végén azt mondja a néző: „Ez igen, ezt megnézem még egyszer.” (Ha kap rá jegyet, mert ez sem egyszerű!)

És a kritikus ezek után hirdesse, hogy a film kriminális (szabad fordításban: bűnrossz!)? Nem, ezt nem mondja, mert elmarasztalásával egyetemben özönlenek a nézők a mozikba, s legfeljebb ő várhat —egy kést a hátába.

(fóti)

Biztosítom az olvasókat, hogy nem árulom el, ki a tettes.

Árulkodás helyett egy gyors mérleget készítek. Jim O’Con- nolly rendező angyali krimije a következő eszközökkel él: gyönyörű tájjal — Capri, Nápoly, Palermo tintakék tengerével, állandóan kivárt napfénnyel,” amely valóságos esztétikai színorgiát nyújt — meneküléssel — alpiniz- mus, eltérített autóbusz, szaladgálás — verekedéssel — judo, kés, pisztoly, céllövés — üldözéssel — helikopter, gépkocsicsoda, motorkerékpár — szerelemmel — angyali erotikával — győzelemmel, most mindössze egy hatalmas maffia ellen és macskanyávogással, mindakkor, amikor csökkenne az izgalom.

üdülőbe. Klimcsók bácsi ja- vaslatát — ennek a szegény^ Rátótinak a betegségére biztos^ jót tenne a hegyi levegő — he- ^ vés tapsviharral jutalmazták. ^ Amikor Rátóti két hét után ^ megjött az üdülésből, úgy ^ festett, mint egy barnára sült^ díjbirkózó. „Maga az Elet” — § mint ahogy Giziké fejezte ki S magát szemérmesen lehunyva S szemét, és utolsó befőttjét § nyújtva át a bajnoknak. Rátóti ^ szórakozottan tett-vett egész ^ nap, izmai pattanásig feszül- ^ tok ruhája alatt, délben be- ^ vágott három adag káposztát ^ és délután, amidőn egy sür- gős kimutatást kértek tőle, S bivalyerős hangon kifakadt, S úgy, hogy a falak is remegtek $ belé: ^

Ügy, hát így legfőbb érték | az emiber? Már egy beteget^ sem kímélnek? Ä

I Egyik nap beállított hoz- izám Paksica, akit békés em- ; bernek ismertem. Szokatlan ; mélabú ült az ábrázatán. Tüs- jtént fotelba ejtette magát, Ihogy csak a fejebúbját láthas- Isam.

I — Válik tőlem lázi — i nyögte keserűen, j — Nem értem. Ügy éltetek, lakár a gerlék.

i Könnycsepp gurult frissen jvasalt zakójára.

— Jól mondod. És mégis!

I Máris kiteregette bánatát, j — A kabalapénz volt az oka. [A féltveőrzött kékhasú, mely jött lapult a bukszája oldalre- ; készében. Liza konokul haj- I szólta a szerezkedést.

; — Asszonyszokás. — Próbáljtam vigasztalni, i Türelmetlenül mért végig, j — Kérlek, ne szakíts félbe. [Liza rendhagyó eset. Lottózott, isnúrozott és kanasztázott. De i sohase nyert egy fületlen gom- I bot. Mégis fejébe vette, egy- jszer beüthet neki is, talán va- jlami ügyes trükkel. Egyik hajrá tnője ültette fülébe a boga- jrat, hogy a ferde nyomású hu- Iszas sokszorosát éri valamikor.

Böbe háttal üli az oszlopnak, ahonnan rálátni a bejárati ajtóra; fiatal és szép, mágnesként vonzza a férfitekinteteket, melyek szinte rátapadnak; úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást, de minden mozdulatával elárulja: tudja, hogy a figyelem középpontjába került, s ehhez való pózt vesz föl, megközelíthetet- lennek látszik; nagyon szeretné, ha az a másik asszony, akit legyőzött, s akit most ide vár, mindezt látná és belátná: fölösleges bármi’yen kísérlet, Jánost ő már nem veheti visz- sza, nincsen hozzá hatalma; biztos a dolgában, nagyon biztos: az ő vonzása legalább olyan nagy, mint annak a másik asszonynak a taszítása.

Irén kérte, hogy találkozzanak, ő nem akarta, de Irén nem hagyott neki bókét, föl- tétlen találkozniok kell: néhány apróságot el kell mondania Jánossal kapcsolatban, természetesen, az ő érdekében, s ne féljen, nem visszakövetelni akarja Jánost, szó sincs erről, egyébként is, aki egyszer megindult, azt hagyni kell,

1 hadid menjen; János már har- i madik napja nem jött haza.

I Megkérdezte Jánostól, mit 1 tegyen, János azt mondta:

: — Menj el, szívem, és pró[báld őt megérteni, j Munka után hazaszaladt és j átöltözött. Csinos volt, oly- j annyira, hogy amikor hét perc j késéssel Irén is megérkezett-, 5 olyan volt mellette, viruló