Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
rtsi Mt. evei kLCíriesp 19*0. ÁPRILIS 22., SZERDA Egyik kéz adott — a másik visszavesz? Az öregember a tornác ajtajában áll, s szemérmes dadogással mondja: — Nem tudok írni, olvasni. Az iratok ... A szobában papírpaíksamétált vesz elő. „Nem jó, ezek levelek”. — Másik után kutat. Végre ... Olvasom a bírósági ítéletekbe sűrített drámát. (P. V. 20. 700 (1961) 8. sz. Aztán másodfok: P. F. 21.523 (1962) 5. „Fellebbezésnek helye nincs’ .) Sárik Ferenc eegléd bércéi i lakos, az „Egyetértés” Tsz tagja, jelenleg leszázalékolt rokkant, 25 évvel ezelőtt nem volt ilyen szomorú, megtört, hitét vesztett ember, mint most. Cserőmajorban éltek, mint kishaszonbérlők, ott virradt rájuk a felszabadulás hajnala. Mivel a kishaszonbérlet földjein állami gazdaság alakult, kapott másutt 9 hold földet. És a faluban, a Pesti út 154. szám alatt egy házat. Később tsz-be szerveződött a lakosság, és Sárik Ferencnek is, mint annyi más embernek, nincstelen parasztnak, joga lett a boldoguláshoz ... Csaik joga Lehetősége! Tulajdoniképpen Sáriik Ferencnek nem kellett volna soha találkoznia Plutzer lstván- néval, született Gumpl Katalinnal. De sajnos, találkoztak. A találkozás abszurditása, érdekessége, hogy éppen Sárik Ferenc szegényparaszt vesztére. A ház eredetileg Treszler Antalé és nejéé, Schmidt Máriáé volt, Plutzer Istvánná nagyszüleié. Aztán a fél ház Gumpl Tamásnéra szállt, Plut- zerné anyjára. A történelem ezt az állapotot találta. Sárik Ferenc szerint a rossz emléikű volksbundban való részvétel miatt Gumpl Tamásnét, Gumpl Tamást 1945-ben kitelepítették. Plutzer Istvánt öt évre, Plut- zemét egy évre dolgozni vitték... A házat a Földbirtokrendező Bizottság teljes egészében Sárik Ferencnek utalta ki. (Mint Szilágyi László vezérőrnagy, országgyűlési képviselő egyik levelében megállapítja: „Gumpl Tamásék kitelepítésének kö- vetkeztében a ház tulajdoni illetősége a Magyar Államra szállt. Ezzel a tulajdoni illetőséggel rendelkezhetett a helyi íöldigénylő bizottság. A juttatás időpontjában a Pesti út 425. számú, jelenleg 154. számú házasingatían telekkönyvi tulajdonosa fele részben a kitelepített Gumplné, fele részben pedig Treszler Antal és neje, Schmidt Mária volt. 1946. május 23-án az Országos Földbir- takrendező Tanács a 38/7/1946. számú határozatában Sárik Ferenc részére az ingatlan felét juttatta és a telekkönyvi bekebelezés is így történt. A helyi földbirtokrendező bizottság — úgy tudva, hogy az egész ingatlan „Gumpl”-féle ingatlan, az egész házat Sárikáknak adta. (A megyei tanács VB is az egész házra hozott csereingatlan határozatot és az egész területre Sárikék megváltási árat fizettek.) A hivatalos (jogi) részhez hozzátartozik még az is, hogy Plutzer Istvánná, Gumpl Katalin kapott egy csereingatlant a fél ház és telekrész helyett, amit azonban nem fogadott el, illetve visszaadott Elkezdődött a pereskedés, Plutzemé harca á szerinte jogos örökségéért. Az eredmény (két bírósági tárgyalás után), jog szerint igazságos, erkölcsileg döbbenetes volt Plutzernét kötelezték először, hogy fizessen meg 15 ezer forintot Sárikéknak, s akkor övé az egész ház. Fellebbeztek, újabb tárgyalásra került sor, s a perköltséget Sárikék nyakába akasztották. Az összeg időközben 6 ezer forintra apadt, amit kétszer is ki akartak kézbesíteni Sárikéknak, de — szerencséjükre — nem fogadták el. A szerencsétlen házaspár különböző fórumokhoz fordult segítségért. Foglalkozott az üggyel a képviselő, a megyei tanács, a Legfelsőbb Bíróság, a Minisztertanács tit- I kársága. A törvény — tör- | vény, a jog — jog, a ház va- | lóban Plutzernéé. Erről Szi- 1 lágyí László vezérőrnagy levele ekként beszél: .......Plut- • ze r Istvánná időközben si-1 kerrel érvényesítette a kö- j zös tulajdon megosztására vonatkozó igényét, és az önök ' részt (mármint Sárikékét) j Plutzerné magához váltotta. , A jogerős határozatok alap- j ján nyugodtan állíthatom, | hogy a tanácsi szerveknek > sem sikerült az önök állás- ! pontját is támogató saját ha- | tározatukat a bíróság előtt megvédeni, mert a rendelkezésre álló iratok erre nem adtak lehetőséget. Mindezek alapján további panaszok előterjesztésétől sem lehet eredményt várni...” Ad acta! — így szokás egy ilyen ügyet kezelni. Csakhogy a házaspár nem tud sehová menni. Sárik Ferencnét az Egyetértés Tsz zöldség- és gyümölcsfeldolgozójában találom. — Csak ebben bíztunk — suttogja a nehezen halló emberek időnkénti kiáltásra váltó hangcsuklásával — a demokráciában. Három évig gipszben feküdtem már, ideggyulladással. Lábam majdnem béna. A betű a mindenem, olvasom az újságban milyen szép is az, amit mi akarunk, a békesség a földön, az igazság. Olyan gyönyörűen van leírva, csak a bőrömön, meg az ellenkezőjét tapasztalom. Hát mit vétettünk, mit követtünk el, hogy tíz éve üldöznek, fenyegetnek, bíróság elé cipelnek bennünket. Reszketős kezével belém- markol, alig akar elereszteni. Nyugtatnám* de nem érti, Murár Jánosné, egy testes, erős asszony •' tolmácskodik. Azt kacsintja felém, suttogjak, vagy ordítsak, mert a szájmozgásról tudja csak felfogni a szavakat. Sárikné arca görcsbe rándul, szinte fuldok- lik a szavakban, amelyek néha összetorlódnak a torkában. Mindent egyszerre akar elmondani, tíz év gyötrelmeit, — Mindenünk már csak a ház — dadogja a férje —, ahol ugye lakhat az ember öreg korára, behúzódik... Mi lesz, ha kilakoltatnak bennünket? Félünk. A folyosó kopott tégláin ösz- szeölelkeznek, arcukon megindul a könny, sós levét le- nyalják a keserű barázdákban. Indulok a férfivel a tanácselnökhöz. Kárpáti Antal lemondóan int: — „Hernádi Mátyás esete is megjárta a fórumainkat. Ugyanilyen ügy. Nem tudunk, mit tenni. Kötve a kezünk. A tanácsnak nincs lakása, hogy adjon Sárikéknak”. Szabó Albert községi párttitkár komolyan mondja: Rá- kosiék alatt sok túlkapás történt itt. Sebek vannak, hagyjuk behegedni. Egyébként ebben az ügyben én sem tudok megoldást. Plutzerné szép, nagy házban lakik a falu közepén. Férje a konyhába vezet. A villanytűzhely begyújtva, sárga tésztából kavart palacsintát töl1 túróval. Leteszi a kanalat. — 1961 óta az enyém a ház — ezt még csendesen mondja, de lassan felhevül, arca kipirul. Mérges. Csípőre teszi a kezét. — Adót én fizetek, lakbért nem kapok tőlük. Kell nekem, igenis, kell az egész ház. Ez a mienk persze, de kell az a másik is ... a szüléimé volt (Majna- Frankfurtban laknak) — teszi hozzá a férje, majd később „Csitulj!” — ez az asszonynak szól, de aligha lehet már elvenni tőle a szót. — Óh, a böte lábú, hát megint elsántikált panaszra — a gyűlölettől eltorzul az arca. — Miért nem veszik fel a hatezret és mennek, ahol voltak ... Bírói ítéletem van ... A konyhában a lányuk eddig hallgatott, most ő is közbeszól: — Kell a ház, mert hátha hazajönnek Frankfurtból... Plutzerné kikísér, s a zöld vaskapuból még utánam szól: — És ha száz helyen örökölnék, és ha száz helyen örökölnék, kinek mi köze hozzá, kinek mi köze hozzá?..„ Justitia istennő szemén kendő van, ne lássa ki mit rak igazsága serpenyőjébe. Én sem tudok Sárikékéba mást tenni, mint ez írást: utolsó, könnyű, pehelypapír súlyát meggyőződésemnek, kell valahol lenni törvényeinket, jogalkotásunkat irányító szellemnek, amely nem hagyhatja a Sárik Ferencek igazságát porba hullani. Üzemek, gazdag tsz, szocialista brigádok, társadalmi munkások százai most ne járdát építsenek, hanem lelket mentsenek, tudatot és segítsenek ezeken az embereken. v Sz. D. ARC ÉS ARCKÉP „Én abban az időben voltam egy uunuaeueaes osz- tagoan, egy kis városkában. Ott volt, a lerombolt város- ■ ban, egy kis helyiségben, i pelróleunuámpa mellett meg- i tartva a színkedvelő cső- ! portnak az előadása, 24-én, \ már nem tudom milyen nap- i ra esett, vártuk az euíadás i kezdetét, csak nem kezaö- \ dött, jött ki egyszerre a ,veze- | tő, a tanács einöke ... (sírás) ... előre a színpadra és csak annyit mondóit... annyit mondott, hogy Lenin elvtars meghalt... abban a teremben rövid szünideig nem lehetett mást hallgatni, mint zokogást ... Azt hittük, hogy a nap elsötétedett... és éltető erejét erre a földre többé sohasem fogja adni...” így emlékezett Varga Jenő Leninre az „Így láttam Lenint” című emléklemezen. És így emlékeznek halálára azok, akik ismerték, a veteránok, a harcostársak, akik rádióban, televízióban idézik az idéz- hetetlent, a tegnapot, az elmúltat. És hogyan látják Lenint a fiatalok? Akik csak sokszorosított fényképekről, elkopott hanglemezről ismerik Lenint? Akik csak olvastak róla, csak látták az őt bemutató filmet, csak tanulták a történelemkönyvet, csak Mátyás király féle történeteket olvastak a század legnagyobb forradalmáráról? Hogyan? erre akartunk választ kapni. „Ha a nagyapóm lenne...“ A váci'Báthori utcai általános iskola nyolcadik osztályosai értik a feladatot. Az igazgató felém súgja: — Ebből csak négy-öt lesz használható... Tévedett. Ennél több érdekes írás született. Szabó Mihály; „Lenint mindenki, aki a haladás és fejlődés híve, szereti és tiszteli. Mi, gyerekek főleg gyermekszeretetéről ismerjük, arról hallottunk sokat. Ha a nagyapóm lenne és élne, kérdeznék tőle valamit: hogyan tudott ennyi sokat tanulni, dolgozni, és mi sarkallta őt ennyi munkára?” Kovács Attila dülöngélő ákom-bákomokkal: „Nem akarják a gyerekek egymást húzni a szánkón, ő odament és húzta őket, amellett Lenin nagyon sokat dolgozott, szinte éjjel-nappal.” Fiatalok - Leninről „Én azért szeretem Lenint, mert nagyszerű embernek tartom. Bevallom, nem nagyon értek az emberismerecnez, de talán Lenin az egyetlen, akit igazán ismerek. Leninnek nagyon sok érdeme van, talán fel sem sorolható, de én úgy gondolom, az érdemek nem alkotják meg az embert. De Lenin, mint ember is az elsők között jár, ő nem egyéniségével tűnik ki, hanem azzal, hogy olyan akar lenni, amilyen a nép és ezzel tartja meg egyéniségét, sajátosságát.” — írja Balogh Eszter. Pornói István: „Termete nem a nagyobb emberekéhez hasonlított, kicsi volt, de eszménye túlszárnyalta a világot. Lyukas cipőben járt, de példát mutatott. Ha most élne, háború nélküli éveket kérnék tőle.” Kenéz Tibor: „Lenin nagy gondolkodó volt. Népszerű, tisztelték, szerették. Ö mégis egyszerűen, közvetlenül beszélt és írt, hogy mindenki megértse. Sok könyvet írtak róla. Főleg munkásságáról, de ezek a könyvek / nehéz, filozofáló művek.” „Mióta eszemet tudom, szüléimét, ismerőseimet mindig Leninről faggatom. Mikor először láttam bebalzsamozott testét, elcsodálkoztam. A testben kicsi ember szellemileg milyen óriás tudott lenni! Ez a kis ember száműzetése alatt soha egy percre sem tört meg. Miután egy pár, róla szóló könyvet elolvastam, példaképem lett, mert kiváló forradalmár, kitűnj férj és gondolkodó...” — írja Pap p Árpád. Papp Attila gyöngybetűi: „Több könyvet írt, de nemcsak ezért tiszteljük. Az októberi forradalom után nem vonult be egy szobába és onnan lelkesítette a népet, hanem közéjük állt és ő is ugyanúgy hordta az eltört gerendát, téglát, a többi romot.” „Nem messiás!” Villamosítás... Dübörgő olajtűz, feszítő gőz a több emeletes kazánépítmény sok kilométeres csőrendszerében, s a végén a sivító turbina és áramfejlesztő: ez a Dunamenti Hőerőmű látható valósága, s vázlata Is egyúttal. Egy sor kisebb és nagyobb berendezés gondoskodik arról, hogy az ország legkorszerűbb, de egész Európában sem szégyell nivaló, szép és modem létesítménye áramot adjon. Az Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezetben, Alsó- gödön nehéz összeszedni a fiatalokat. Többen a földeken dolgoznak és kint a kertészetnél. Az üvegház vezetőnője igazít el: — A zöldségeknél sokan vannak. Most jött egy egész brigád. Somogybái indultak és vándorolnak. Szerződésesek. A Sasadtól jöttek át hozzánk, több mint húszán... Azért az üvegház vezetője is ír, ő is fiatal, KISZ-vezetőségi tag: Döme Mária. „Ha Leninre, mint emberre gondolok, magamban úgy szólítom: Vlagyimir Iljics. Mert közelállt kortársai • bármelyikéhez, s közel áll aiz utókorhoz, személy szerint bárkihez, aki az áLtaila kialakított társadalmi formában él. Ennyire megosztani a figyelmet egy hatalmas ország komplex átállítása és az egyén aránytalanul kisebb gondja-baja között számomra bámulatra méltó. Ez teszi érthetővé, miért élő ma is Lenin.” A somogyiak nem szívesen vállalkoznak ilyesmire: „Mi inkább dolgozunk az emlékéért. Minek a sok irka-firka?” — mondják. Nyikulics Anna még csak 15 éves. „Lenin az én véleményem szerint az emberiségért és a proletárdiktatúráért harcolt. Ahogy filmeken láttam, mindig csak a szabadságról és a népek egyenjogúságáról beszélt. Nem akarta azt, hogy a szovjet hatalomban harc legyen a béke helyett.” „Leninről nekem egészen egyéni véleményem van. Nem messiás! Olyan ember, akit a tömegek akarata tett hőssé, egy nép vezérévé. Olvasmányaimból, hallott visszaemlékezések alapján úgy gondolom, egyszerű, de törhetetlen akaratú ember volt. Az emberekben nagyon bízott, föltétel nélkül, ez egyik gyöngéje volt. Lényegében minden jóérzésű, hazaszerető emberhez hasonlítható” — vélekedik a 2ü éves Harmath Sándor. Pálma, gyerekek, forradalom A nagykőrösi Arany János Gimnázium harmadikosai történelemórán kapták a feladatot: hogyan látják Lenint, mint embert és forradalmárt? | A jegyzetlapra egyikük sem írta fel a nevét, „az fontos, 1 amit írunk” — mondták. „Olyan emberről, akit nem ismerek személyesen, nem lehet teljes véleményt mondani. Nekem Leninről csalt elképzelésem lehet.” „Tudta, hogy nélkülözni kell és ő sem kívánt magának több juttatást, ételt, vagy meleg szobát. Olvastam egy kis írást arról, hogy mennyi szeretettel gondozta pálmáját.” „Úgy érzem, hogyha élne most és megkérném beszélgessen el velem, nagyon szívesen vállalná ezt. Szerette a gyerekeket.” „Ha a képet látom, nagy tisztelettel nézek rá és belül azt gondolom, hogy tényleg nagy ember lehetett. Persze, nem nagyon ismerem, mint embert, csak úgy mint forradalmárt, mert a filmekben csak ezt a munkásságát emelik ki. Ügy, mint forradalmárt nagy embernek ismerem, de mint emberről nem sokat olvastam. Jó lenne, ha a megemlékezéseknél és amikor filmet készítenek róla. nemcsak a forradalmi tevékenységét emelnék ki és hogy milyen könyveket írt a szocializmusról, hanem azt is — milyen magánember volt Egy nagy egyéniségnél kiemelkedő munkássága mellett, az egész ember jellemére vagyunk kiváncsiak.” „Az arcokon sok minden jelentkezik, arról, amit viselői éreznek, gondolnak. Lenin arcképéről a történetek sugároznak, melyek legendákká nőttek. Elfogadnám nagyapámnak. Egy százéves nagyapa sokat tudna mesélni. Ügy gondolom jól megértenénk egymást és sok mindent el tudna magyarázni, amit én még nem értek.” Egyben megegyeznek a fiatalok. Mindannyian az_ egyszerű, hozzájuk közel álló embert igyekeznek megragadni Leninben. A gyerekeket, a pálmát, a virágokat, a természetet szerető embert, aki életét a forradalomnak áldozta. És itt találkozik a fiatalok megidézett Leninje Gyurki Lászlóéval. Évek óta újra meg újra megkérdezik, miért Leninről írok. Mit felelhetek? Hogy láttam egy fényképet, melyen a világ egyik leghatalmasabb államának a vezetője, egy fontos nemzetközi kongresszuson, a földön kuporog? Az államférfiak frakkban, egyenruhában, díszelnökségben, tárgyalóasztalnál, diplomaták karéjában fényképeztetik magukat. Vagy a családjuk körében, kandallójuknak támaszkodva, aranyozott gerincű könyvek előtt. Tamás Ervin Baradla barlang Csónakázótó A világhírű aggteleki Baradla barlang új idegenforgalmi látványossággal gazdagodik. A „föld alatti meseország” egyik legszebb részén, az úgynevezett Libanon-hegy- hez vezető sziklaüregben — vasbetongát építésével — háromszázötven méter hosszú mesterséges tavat alakítanak ki, ameiynek legnagyobb mélysége eléri a négy-öt métert. A föld alatti tavon a kirándulók csónakokból tekinthetik meg a rejtett reflektorokkal megvilágított hatalmas cseppkőképződményeket, amelyeknek tükörképét majd a kristálytiszta vízfelület visszaveri. A föld alatti tó a jövő évre készül el. * 4 *
