Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

VÁCI ALKONY Foto: Törnek A Győzelem győzelme A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet sikátorpusztai ma­jorjában Kalocsa N. Mihály brigádvezetővel beszélgettem az itt dolgozó Győzelem brigád legutóbbi sikeréről. — Tizenkét tagú brigádunk két éve alakult. Az elmúlt év­ben beneveztünk a munkaver­senybe. Vállaltuk, hogy bein­dítjuk a telepen a baromfite­nyésztést, hogy az 1 kiló hús előállításához felhasznált 2 Jciíó 80 deka abrakot 20 deká­val csökkentjük, és hogy mind­annyian elvégezzük a baromfi­tenyésztési tanfolyamot. — Vállalásainkat teljesítet­tük. Ötvenhat nap helyett negyvenkilenc nap alatt került piacra 270 ezer csirke. Évi ter­vünk teljesítéséhez hozzásegí­tett a tanfolyam is. A techno­lógia betartásával sikerült csökkentettünk a fejadagot. 1 A legfiatalabb brigádtag, Varga Piroska, fél éve dolgo­zik a telepen. Gyárból jött a termelőszövetkezetbe. — Jól keresek, de nemcsak a pénz tart itt. Ez önmagában nem minden. Ismerősök közé jöttem, kedélyes, fiatalos asz- szonyok közé. A szocialista cím elnyerésé­hez hozzátartozik évi 250—300 óra társadalmi munka, amit nagyrészt o gazdaság szépítésé­re fordítottak a Győzelem bri­gád tagjai. Szabó Ferencné két évig a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozott. Itt azonban jobban keres. Az elmúlt évben össz- keresete a 33 ezer forintot is meghaladta, amire még zár­számadáskor 20 százalékot ka­pott. — Bútorra spórolunk. Két gyerekem van. Az egyik fiam nős, a kisebb szakmunkásvizs­ga előtt áll. Kell hát a pénz. Lapozgatom a rendszeresen, szépen vezetett brigádnaplót. Az utolsó oldalon a legfrissebb bejegyzés: „Elnyertük a szocialista bri­gád címet." Nyári Ferenc HOLNAP: Lenin­emlékkiállítás i A Vak Bottyán Múzeum és a Váci Városi-Járási Könyv­tár közös Lenin-emlékkiállí- tása holnap délután fél ötkor nyílik a múzeumban. Az eml ékbeszedet Nagy Sándor, a városi KlSZ-bizott- ság politikai munkatársa mondja. Az állami zeneiskola taná­rai rövid műsort adnak. A PfST M f G V f1 hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM. 92. SZÁM 1970. ÁPRILIS 21., KEDD Őrbottyáni gondok Kik nyitják ki a szőlőt? Ölszáz holdat lehetne Öntözni _ Négy éve késik a berendezés Az idei kései kitavaszodás, a szertelen áprilisi időjárás nagy gondot okoz a termelőszövet­kezetekben. összetorlódtak a munkák, többször át kellett már dolgozni a programokat, számtalanszor félborult a pa­pírforma. A vezetők gondjai csak sza­porodnak akikor, ha nincs elég ember, a meglevő munkaerő­vel pedig okosan gazdálkodni olyan feladat, ami nagy hoz­záértést kíván, s a vezetők igazi próbatétele. Erről beszélt a napokban Tóth Sándor, az őrbottyáni Egyesült Barátság Termelő­szövetkezet elnöke. — Jó érzés fog el, ha az öt­ven holdas, zöldellő borsótáb­lát nézem, és bosszankodom, ha a szőlőnyitás jut eszembe. Ez évek óta visszatérő gond. Keressük a megoldást, sajnos, mégsem mondha­tom, hogy hamarosan megtaláljuk — mondta. Percek alatt annyi gondról beszél, hogy oldalakon keresz­tül lehetne latolgatni megol­dásuk lehetőségét. Nem min­dennapi bajok. Négy év óta nem szállítja a megrendelt öntözőberendezést az AGROKER Egy termelő- szövetkezet — és most már nem is kicsi! — fejlődése, jö­vedelme, gazdaságossága áll, vagy bukik azon. hogy ötszáz holdon belter­jesen, öntözéssel termeszt növényt, vagy ez terv ma­rad — mert nincs beren­dezés! Legújabb értesülésünk szerint sem kapják meg ebben az év­ben. Víz van, tele a víztároló, de egyelőre kövér potykák fickándoznak benne. Ezen ugyah nem, de a szA- lőnyitás gondján talán segít­hetnének. A kommunista va­sárnapokat nemcsak parképí­tésre, udvarrendezésre, de egy termelőszövetkezet munkaerőgondjának eny­hítésére is fel lehetne használni. Ki tudja — talán nem is ilyen idejétmúlt dolog a régi falujá­rás? Vagy a termelőszövetke­zetek összefogásában lenne a megoldás ? —esi— Meghívó a Lenin-emlékkiállításra Mit csinál holnap Kárpáti Péter és Szabóky Judit? Ebben a versenyben mindenki nyert VÉGET ÉRT A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUMOK VETÉLKEDÖJ.E A váci mezőgazdasági tech­nikum és szakközépiskola kol­légiumának javaslatára a ceg­lédi, a tatai és a váci testvér­iskolák kollégistái között ne­mes vetélkedő indult meg ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulója tiszteletére. A ver­seny az elmúlt év októbere óta folyt: tanulmányi, sport és kul­turális téren. A fordulókat fel­váltva az egyes részvevő isko­lák székhelyén bonyolították le. A tantárgyi versenyek gya­Nyereséget akar a Heuréka! A váci gyárak közül aligha került még egy olyan nehéz helyzetbe az elmúlt gazdasági évben, mint az Országos Gu­miipari Vállalat Heuréka Gumigyára. Az első évben önállóságot élvező gyár szá­mára kedvezőtlen árakkal in­dult. Az árakat ugyanis még 1968-ban az anyavállalat ha­tározta meg, nem számolva az önállósítással kapcsolatban megnőtt fix költségekkel. Ennek következménye volt, hogy a gyár nem érte el még a minimális nyereséget sem, ezért nem tudott sajátjogú ré­szesedési alapot képezni. Éppen ezért, s hogy a jövő évi nyereségrészesedés meg­felelő legyen, 1970-re ötmilliónégyszáz- czer forintos nyereséget tűzött ki célul. De termékeik kedvezőtlen ára csak az egyik ok volt. Eh­hez nagy fluktuáció is járult. Kétszáztizennyolc munkás lé­pett be a gyárba, s százhet- venheten mentek el. A gyár vezetői lehetőségeikhez mér­ten mindent megtettek a ván­dorlás leküzdéséért. Nem sok eredménnyel, mert nem tud­tak olyan munka- és szociális körülményeket kínálni, amik a munkavállalást vonzóbbá tették volna. A gyár elmúlt évi termelési értéke 111 millió f of int volt. Ezt ebben az esztendőben 40 millióval akarják megnö­velni. Két és fél millió forintot for­dítanak műszaki fejlesztésre. A szociális helyzetet egy, még ebben az esztendőben elké­szülő, kétszázöt férőhelyes öl­tözővel javítják. H. J. Vác hártyán • • Ünnepi műszak . az AKÖV-nél A váchartyáni AKÖV KISZ­tagsága, a műszaki vezetők és technológusok részvételével eredményes kommunista­szombatot szervezett. A fiúk egy főjavításra váró autóbusizt szereltek szét. A lányok a telepen rendet tettek — és mire a szabad szombati ünnepi műszak véget ért, minden műhely tiszta volt. Az aktlofo mesterei Ma este 6 órakor különleges képcsemegével kedveskedik tagjainak a Dunakanyar Foto- klub. Kocsis Iván Az aktfoto mesterei címmel ismerteti en­nek az érdekei művészetnek hazai és külföldi történetét, maja bemutatja több világhí­rű fotóművész alkotását. korlatí részét vasárnap délelőtt a váci-máriaudvari tangazda­ságban rendezték. A zsűri el­nöke Albert Andor, a szegedi terület szakfelügyelője volt. Szarvasmarha-bírálatban, függesztett ekével való szán­tásban és vetőgépek beállítá­sában kellett a versenyzőknek bebizonyítaniuk, hogy jó szak­embereket kap mezőgazdasá­gunk. Délután hirdették ki ünnepé­lyesen az eredményt. A Him­nusz elhangzása utón a „Váci Középiskolai Kollégiumok Egyesített Vegyeskara’’ Fodor Barnabás tanár vezényletével kórusművekét adott elő, majd Pornói István igazgató köszön­tötte Balázs Ottót, a MÉM szakoktatási felügyelőségének igazgatóját, Szendi Istvánt, a budapesti területi csoport szak- felügyelőjét, Deák János és Benedek Pál szakfelügyelőket, Hidas László MÉM-főelőadót, Major Pétert, a MEDOSZ Pest megyei bizottságának titkárát, a vendégiskolák igazgatóit, ta­nári karát és a versenyző fia­talokat. Megnyitójában elis­meréssel szólt a versenyzőkről, akik a verseny szellemének megfelelő komolysággal, tudá­suk legjavát nyújtva küzdöt- ték végig a vetélkedőket. An­nak a reményének adott kife­jezést, hogy ez a verseny, amely egyelőre csak három is­kola kollégiuma között folyt, a jövőben országos méretűvé te­rebélyesedik. Ezután Balázs Ottó értékelte a versenyt. Mint mondotta, ez a versenysorozat tanároknak és diákoknak egy­aránt hasznos tapasztalatokat adott. Kiderült, hogy az okta­tó- és nevelőmunkán kívül ki­váló kulturális és sportmunka is folyik a versenyen részt ve­vő iskolákban, amit a szép eredmények is igazoltak. Mint minden versenyben, vannak most is elsők, másodikok és harmadikok, de vesztesek nin­csenek. Ebből a vetélkedősoro­zatból mindenkinek haszna volt, és az egész rendezvény méltó megünneplése volt ha­zánk felszabadulásának. Ezután kiosztotta a külön ér­re a célra készített plakette­ket. A tantárgyi versenyt Vác nyerte Cegléd és Tata előtt. Kézilabdában Vác, Cegléd, Tata; asztaliteniszben Tata, Cegléd, Vác; sakkban Tata, Vác, Cegléd; labdarúgásban Tata, Vác, Cegléd; honvédelmi terepversenyben Tata, Cegléd, Vác volt a sorrend. Az irodalmi színpadok ver­senyét Cegléd nyerte Vác és Tata előtt. A szellemi öttusá­ban Tata jeleskedett, Vácot és Ceglédet megelőzve. A leg­szebb jubileumi kiállítást a vá­ciak rendezték — a zsűri sze­rint, A minisztérium okleveleket, a MEDOSZ pedig értékes köny­veket ajándékozott a tantárgyi, a művészeti és a sportverse­nyeken elért kiváló eredmé­nyek elismeréséül. Az ifjúság nevében a váci Fejér Tamás mondott köszö­netét a verseny jó megrende­zéséért, és emlékplaketteket nyújtott át a elnökség tagjai­nak. — s — f A posta időben kézbesítette a Leni n-emiékiidállí.tásra szóló meghívóikat. A megnyitó részt­vevői így könnyebben szabad­dá tehetik magukat a jelzett időre. A rendezők ezenkívül a pro­pagandának egy új módszerét is alkalmazták, amikor bur­koltan egy rejtvényt is be­csempésztek a meghívó szöve­gébe. A meghívón feltüntetett második műsorszámot ugyan­is így nyomatták ki: 2. Csajkovszkij: Reggeli dal, Édes álmodozás, Ólomkatonák indulója Kárpáti Péter (mélyhegedű), Szabóky Judit (gordonka), Előadják: Erdélyi Sándor (I. hegedű), Mányi Erzsébet (II. hegedű), az Állami Zeneiskola tanárai. Eszerint tehát a zeneműve­ket ketten adják elő. Hogy Kárpáti Péter és Szabóky Ju­dit mit fognak csinálni, azt a nagyközönségnek kell kitalál­nia. Ha holnapig nem jönné­nek rá a helyes megfejtésre, akikor okvetlenül el kell men­niük a megnyitóra, és ott majd minden kiderül. Nagy­szerű új módja ez az érdeklő­dés felkeltésének. En azt szeretném, ha a ne­vük után zárójelben feltünte­tett hangszereken ők is játsza­nának. Valószínűleg így is lesz. Kár volna ugyanis több­ször tapasztalt művészi játé­kuktól megfosztani a közön­séget. Amint így morfondíroztam magamban, eszembe jutott, hogy ezek a látszólagos hibák talán nem is előre megfontolt, bújtatott rejtvények, hanem valóban hibák. Előszedtem az április 5-i műsorra küldött meghívót, amellyel a „Vác 25 éve a mű­velődés útján” című kiállítás megnyitó ünnepségére invitál­tak. Ezen szóiról szóra a követ­kezők voltak olvashatók: Megnyitja: POVÁZSAI SÁNDOR, a városi tanács művelődési osztályának vezetője és a náci múzeum állandó Pincekőtárának megnyitására Mi, felnőttek nagyon jdl tud­junk, mennyi gond van egy ki­állítás megrendezése körüL Általábán kévés az idő. Arra azonban mindenképpen alkal­mat kellene találni, hogy a végleges nyomás előtt a keíe- lenyomatot valaki átnézze a nyomdában. Mert ilyen meg­hívókat láttam már a diákok kezében is, akiknek nem sza­bad hibát ejteniük, mert ak­kor működésbe lép a tanár piros ceruzája, és természete­sen a kalkulus is eszerint ala­kul. , Ne mérjünk kétféle mércé­vel! Mi se hibázzunk! Még szerencse, hogy a rossz meghívók olvasása után igen nívós, jó kiállításokat látha­tunk minden alkalommal. Érdemes lesz a holnapi megnyitón is részt venni, mert a két neves zenetanár bizo­nyára játszani fog másik két kollégájával együtt, és a kiál­lítási anyag is gazdag és érté­kes lesz. Az eddigiekhez hasonló ko­moly, reprezentatív, értékes kiállításokat várunk a jövő­ben is, és ezekhez méltó szép kiállítású, hibátlan szövegű meghívókat is. Galambos Ferenc VASÁRNAPI PIAC Alig vólt még reggel hét óra, de már nagy volt a soka- dalom a piacon. Álmos házi­asszonyok, és kötelességtudó férjek igyekeztek, sürgölődtek az árusok között. Dagadozó szatyrok, tetézett cekkerek im- bolyogtak önállóan a kapuk felé, látszólag már ők vitték gazdájukat, és az engedelme­sen követte őket. Belevetettem magamat az áradatba, és úsztam a standok között. — Szép, friss a tojásom lel­kem — szólt reám egy anyóka, és bütykös ujjaival felemelt egy tojáshoz hasonló golyóbist. Galamb lehetett az istenadta szúlőanyja, olyan aprócska volt. No, die egyhúszért. A zöldséges pultokon gazdag volt a választék. Zöld saláták, vörös retekcsomók és a har­sogó fehér bagymakötegek in­tegettek felém, és láttam, hogy nagy kedvük volna fejest ug­rani a táskámba. — Tessék a gomba, tessék — tárulkozott ki előttem egy kosdi menyecske, és valami soha nem látott, biztosan jó ízű kucsmagombát kínálgatott. Sokáig szemléltem a portékát, ám nem vitt rá a gyomor ör­döge a vásárlásra. A baromfiárusok előtt is nagy volt a tülekedés. Utolsó imájukat kárál ták a fehér és kendermagos fazékba valók. Bágyadtan tűrték, hogy lábuk­nál fogva emelgessék őket, és tollúk közé fújkáljanak. Csak egy kakas berzenkedett, lát­szott, hogy nem adja olcsón az életét. — Itt a viharsarki sárga­lábú! Csak harminc forint a sárgalábú kilója! — gajdolt egy kövér képű, és közben fitymálva nézett át a szödiek standjához, ahol harmincket­tőért vesztegették a leendő rántott csirkét. Nagy tumultus volt mindkét helyen, hiszen a halászok dézsái üresen árvál­kodtak, így a váciak ezen a vasárnapon előreláthatóan tyúkhústól vastagodnak. — Ne nézzen bohócnak, kedves asszonyom — hallot­tam balról. Akár a szagot kapó vadászeb, igyekeztem a hajig felé A kapuval szemben, áru­ját ponyvára rakva, a hasz­náltlábbeli-árus ügy födött. — Értse meg: akármelyik párat választja, negyven fo­rint a szabott ár. Vegyen há­rom párat, százat fizet. Társ- suljanak ketten-hárman, ak­kor jól járnak ... Hogy-hogy nincs meg a kék szandál pár­ja? Vegyen pirosat..., külön- • ben is, mit válogat? Negyven forintért mit adjak? — méltat­lankodott a csupaszőr eladó, miközben villámgyorsan ciká­zott a tekintete, áruját féltve. Az áru — egy sereg fólreta- posott, elnyűtt női cipő, szan­dál, papucs —, szégyenlősen lapult a ponyván, aviítságát a szikrázó napfény rejtette el jó­tékonyan ... Lüktetett, hullámzott a piac ezen a vasárnap reggelen, izek és szagok felhoztok a tér felett Csankó Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom