Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

rr.sr MECItl kJCÍVÍOP 1970. ÁPRILIS 31., KEDD KOLLÉGÁK — Nem túl szórakoztató ez a Pemete kartárs, egész nap csak dolgozik. (Zsoldos rajza) Hét gyúrűsávos vadmacska [ Csongrádiban a szegedi va­dásztársaság tagjai motorcsó­nakon járták a vízzel elárasz­tott területet a Maros hullám­terében., ahonnan a megrekedt őzeket és nyulafcat mentették ki. Közben lelőttek egy tíz ki­lós vadmacskát, amelynek far­kát hét gyűrűsáv díszíti. JEGYZETLAP Mi történt Svejkkel? (BEVEZETŐ SOROK EGY TANULMÁNYHOZ) Egy tanulmány írásához ké­szülődve újra elolvastam Ha­sek Svejkjél és Kafka A per című regényét. Ha van könyv, amelyet újra kell olvasi, akkor ez a kettő az. Nem mintha lé­nyegükről képesek lennénk megfeledkezni; de minden új- raolvasásnál más arcával mu­tatkozik ez a lényeg. Kafka nem fejezte be A pert, csak az utolsó fejezetet írta meg e minden kétséget kizáró fejezetet: Jozef K. úr pusztulását. A Svejk utolsó lapján ez áll: „Idáig diktálta a Svejket Jaroslav Hasek, ekkor már súlyos betegen. 1923. ja­nuár 3-án meghalt, s műve befejezetlen maradt.” Tragikus egyezés, hogy a kelet-európai világirodalomnak ez a két re­mekműve nem teljes. Tragikus és mélyórtelmű. De van a két regénytorzóban egy lényegibb egyezés is. A figurákban. Mindkét Jozef, K. úr is, Svejlk is, fába szorult férgek. Mint­ha létezne egy monarchikus regényhős-típus, aki nem ka­landozik és fejlődik a maga világában, mint nyugat-euró­pai társai, hanem vállalt ma­gatartásával, egy vállalt mágia segítségével igyekszik kikerül­ni abból a szorítóbál, ami a monarchia. És ez mindig vé­res, reménytelen kimenetelű, de szükséges kaland. Kísérlet. Kotyog a kotyogó A kiváló áruk fóruma ápri­lis 16-i hatállyal megvonta a megkülönböztető minősítő jel használatának jogát az Elzett Fémlemezipari Művek „Ko­tyogó” kávéfőzőjétől mindad­dig, amíg a termék nem éri el ismét eredeti minőségét. A fórum ezúton is felhívja a ke­reskedelmi vállalatokat hogy érvényesítsék a visszavonásra vonatkozó határozatot ★ Az Intézkedést a minőségi hibák megszüntetésére vonat­kozó többszöri felszólítás előz­te meg. A Kotyogó kávéfőző kazánjának és tartályának megmunkálása ellen merült fel kifogás. Az áruházaiknál, a VASÉRT-nél, a KERAVILL- nál tartott vizsgálat megálla­pította egyebek között, hogy a kávéfőző nem jól záródik, a bakelit fogantyú felerősítése laza, gyakran letörik. A megmunkálási és szerelé­si hibákra és kijavításukra a KERMI először 1969 márciusá­ban figyelmeztette a gyártó sátoraljaújhelyi üzemet. Ez­után még háromszor hívták fel a gyárak, illetve az Elzett- műveket a hiányosságok meg­szüntetésére. Az idei január 21-i KERMI-vizsgálat ismé­telten azt állapította meg, hogy a kávéfőző elleni minő­ségi kifogások változatlanul fennállnak. Ezért javasolták a fórumnak a kiváló minőséget jelző megkülönböztető három­szög használatának megvoná­sát Színes üvegzúzalék A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozót házgyári ter­mékekből az idén Miskolcon, Özdon és Kazincbarcikán két­ezeregyszáz lakást szerelnek össze. A műszaki vezetők gon­doskodnak arról, hogy elke­rüljék az egyhangúságot és az új épületek külső homlokzatai változatos színekben készülje­nek. A miskolci házépítő kombinátban a külső falfelü­leti paneleket fehér, vöröses, valamint világos és sötétszür­ke színű zúzott kövekkel bur­kolják és az idén újabb díszí­tőanyagokat próbálnak ki. Ilyen lesz a miskolci üveg­gyár hulladékterméke, a sár­ga, zöld és fekete színű üveg­zúzalék. A csillogó üvegszem­csés bevonatot először saját építkezésükön alkalmazzák. r>7. IPARITANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a kővetkező szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyag­burkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg); műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves', üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a PEST MEGYEM ÁLLAMI építőipari vállalatsál Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. Jozef K. a jogi-mágiát választ­ja módszernek a kitöréshez. Attól az erőtől vész el, ame­lyet segítőeszközül választ. A védekező apparátus azonos a támadóval. Az utolsó fejezet jóvoltából ismerjük tehát a kísérlet végeredményét. Azt sajnos nem tudjuk, hogy Hasek fába szorult, vi­dámabb típusú férgecskéje mi­lyen sikerrel járt a maga vé­dekező apparátusával. Csak magáról a védekezésről van képünk — és ez a szó-mágia. Értéke és hatása éppen olyan megfoghatatlan, mint a jogi­mágiáé, de Hasek halála miatt a Svejk feletti ítélet nem hangozhatott el. Csak betelje­sült. A szemünk előtt, a törté­nelmi „igazságszolgáltatás” ál­tal. A beteljesült, de kimon­datlan ítélet is ítélet. Mégis szeretünk megfeledkezni erről. Svejk mágiája a mi feledé- kenységünk miatt nem került a használhatatlan védekező apparátusok irodalmi lomtárá­ba; Svejket, a svejkséget vég­ső soron győzelmes magatar­tásformának könyveljük el még mindig. Holott természe­tesen, nem az. Mindenki attól vész el — ami. De nem mind­egy — ki, hogyan vész el. A történelem csak azt isme­ri el önmaga részének, ami megtörtént. A megtörtént egyenlő a párhuzamosan futó, egyéb lehetőségek berekeszté­sével. Kizárólagosság. Mégis, a bizonyítás és az emberi kép­zelet kényszerít, hogy megkí­séreljük a halott Hasek helyett továbbgondolni Svejk sorsát, függetlenül a halott Hasek egykori terveitől. Hogyan, miért bukott el Svejk? Erre a kíméletlenül feltett kérdésre kell válaszolni, kíméletlenül. A legkézenfekvőbb, ha Svejket a vesztes háború után visszavezetjük a Kehelybe. Kérdés: ugyanúgy tér-e visz- sza, minit ahogy tolókocsiján elindult? Hülyeségének abban a tiszta szándékú ártatlanságá- ban-e, ahogy megismertük? Is­merve Hasele biztos realitás- érzékéig ezt a teljes vereség­ben kivívott teljes .győzelmet elképzelhetetlennek tartom. Ha Svejk hülyeségét a szán­dék oldaláról vizsgáljuk, vilá­gos, hogy a szó-mágiára ak­kor van szüksége, ha ártatlan lényénék és egy kevésbé ár­tatlan hatalomnak az útjai ke­resztezik egymást Bekapcsol a védekező apparátus. Svejk beszélni kezd. A hatalom szempontjából teljesen felesle­ges és oda éppen nem illő, de zavaros módon mégis odaillő dolgokról, ami aztán megint a hatalom kényszerű belátásából hülyeségnek minősül. Nem mi­nősülhet másnak, mert Svejk minden lazító igazsága, hülye értelmetlenségekkel van, de nem egészen a felismerhetet- lenségig, szétkenve. Ezek a mondatok kikerülnek az elítél- hetőség köréből. Ez a svejkség megtanulhatatlan lényege. Megtanulhatatlan, mert ő nem úgy hülye, hogy akkor hülye, amikor akarja, ő nem tetteti magát, nála a hülyeség termé­szetes lelki reakció és funkció, épp úgy formája (felfelé) az önvédelemnek, mint (lefelé) humanizmusának. Ez a lelki mozgás feszíti Svejket az el­mebaj és az úgynevezett nor­mális világ közé. Ebből a ké­nyes egyensúlyból sem a nor­mális elmegyógyintézetbe, sem a normális kőtél általi halál­hoz nem vezet út. Csak vissza a Kehelybe. De hogyan? Med­dig feszíthető ez az egyensúly ? A Hasek-regény szűkölkö­dik a tájleírásokban, mond­hatnám nincs benne. Egyet­len, felejthetetlen leírással azonban megajándékoz ben­nünket; ez egy elhagyott csa­tatér képe, hullákkal, ürülék­kel, lótetemekkel és roncsok­kal. Hasek hangja megcsuk- lik. Elkomorodik. Pedig Svejk el sem jutott a re­gényben a valóságos háborúig Hasek még csak készülődik, mintha mesterségesen húzná az időt. Mintha attól félne, hogy Svejknek szembe kell néznie az apokalipszis valósá­gos méreteivel, és akkor... Svejk mitikus figura, ön­mentési kísérlete egyben vi­’ígmontési kísérlet is. De en­nek a kísérletnek mások a feltételei a szembenézés előtt és a szembenézés után. Az a magatartás, amely a front felé menetelve lehetségesnek tűnt, már nem használható ugyan­olyan erkölcsi értéken a fron­ton. a kát front között, és a frontok utáni frontokon. Eb­ben a háborúban a hullák Svejktől függetlenül létrejön­nék, s ezt Svejk tudja már. Akármelyik hulla behelyette­síthető Svejkkel, vagy akár­melyik Svejk behelyettesíthe­tő egy hullával. Milyen nagy különbség Ceske-Budejovice Svejkjének és Hirosima Svejk- jének lenni! Ezt is tudja Svejk. Még azt is tudja, amit Marx olyan éleslátóan megje­gyez, hogy a véres tragédia­ként lezajló történelmi ese­mény, ismétlődésében már pa­ródia. Miért? — kérdezzük mi. Azért, mert fennmarad a tar­tás, Svejk, akármi történjék, Svejk marad, csak közben a történelem azt a talajt húzza ki a lábunk alól, amelyen ez a tartás megszületett. Oidipus ma is ugyanolyan szenvedé­lyesen beleszerethetne az any­jába, csak mások lennének a következményei. A történelem csatateréről visszatérő Svejknek tehát fel kell adnia valamit.-Talán Ha­saknak éppen azt az illúzióját, hogy az én-mentési kísérlet egyenlő a világ-mentési kísér­lettel: a hülyeség értelmét vesztette. Svejk további hü- lyéskedését megterhelné az az erkölcsi súly, hogy csak ma­gán segíti let, és ez sem való­színű. Krakéler lenne vagy kispolgár. Fel kell adni a mí­toszt. Attól viszont megbomlik az egyensúly. Választhat tehát a kötél és a bolondokháza között? Svejk számára, éppen mert Svejk, ilyen alternatívák sem léteznek. Átvészelést becs­vágya a feladott területek he­lyett új területeket fog keres­ni. Ez lesz a szembenézés eredménye. És ezzel az ered­ménnyel, tanulsággal fog visz- sza térni, ha akarjuk, akikor a Kehelybe. Mindez csak újabb hipotézis lenne, ha a legjelentősebb élő cseh író, • Bohwnil Hrabal, nem írta volna meg Táncórák idősebbeknek és haladóknak című művét,, ennek a szembe­nézésnek az eredményét. A Táncórák szenilis suszterében mintha a megvénült Svejkkel találkoznánk. Mi történt vele? A kérdésre válaszolni, ez már a tanulmány tárgya. Nádas Péter puszkuláris — részecske — sugárzása és a mágneses „há­borgások” igen nagy arányo­kat öltöttek, rendkívül vál­tozékony lett az időjárás, akárcsak 80—90 évvel ko­rábban. Gyakran jelent meg a sarki fény is. A legutóbbi változást vi­szont, amely az idei hideg télhez is vezetett, az váltotta ki, hogy 1960 táján véget ért az erős aktivitás korsza­ka. Lényegesen gyengült a naptevékenység és a mágne­ses háborgás is. Jellemző, hogy 1931 és 1957 között olyan erős volt a naptevékeny­ség, mint az elmúlt 250 év alatt soha — mutatószáma az 1957. évi maximum idején 190 volt, ezzel szemben a két évvel ezelőtti következő maximum már csak 110-zel szerepelt a kimutatásban. Ugyanekkor a mágneses háborgás olyan gyenge volt, mint 1940 és 1960 között a napfoltmini­mumok idején. Az elmélet szerint a mostani hideg tél első­sorban a naptevékenység és a mágneses háborgás gyengülésének volt a kö­vetkezménye. Ezeken a tényezőkön múlik ugyanis az ibolyántúli su­gárzás erőssége, ami viszont a légkör legmagasabb rétegei­ben váltja ki a földi idő­járást meghatározó jelensé­geket. Így tehát az elméletre tá­maszkodva, az alapjaiban már kidolgozott módszer tökéle­tesítése a közeli, vagy tá­volabbi jövőben lehetővé te­heti, hogy a kívülről érke­ző sugárzások minőségét és erősségét, valamint Földünk éghajlatára gyakorolt hatá­sait hosszabb vagy rövidebb időszakokra és a Föld egé­szére vagy egyes részeire vo­natkozólag előre ki lehessen következtetni. * Tavasszal Hosszú tél után oly lassúdan közelgett, mint ki fél, pedig hogy várta már a föld, a rét, a kert, s az ember is. No, végre itt van, itt, s a fény, az égi, bőven hull, megfürdik benne a fecske, csöpp fejét kidugja sok ifjú rügyecske; fában, növényben, virágban iramlik az áram, élettel sejtet-sejtre tölt, s kigyullad, kigyullad a földön a zöld. Fürtös Gusztáv m éháhy napja mélyen elgondolkozva öntögettem a vizet szobám dísznö- növényeinek tövére, amikor az egyik feljajdult. így; — Júj! De hideg! Eleljtettem a kancsót. A cirmos levelű új növény szólalt meg, amelyiket a napokban vettem egy pesti virágboltban. — Durva alak! — mondta. — Olvassa él az önéletrajzomat! Ott van a papírkosárban! Hebegtem valamit, hogy „miféle önélet­rajzot?”, a cirmos levelű azonban sértetten elhallgatott. Ekkor eszembe jutott, hogy mintha csakugyan lett volna valami cédula­féle a növény szárára kötözve, amikor haza­hoztam. Széthánytam a papírkosár tartalmát, s meg is találtam a cédulát. — Ez az? — mutattam a cirmos levelűnek. Bólintott. — Olvassa! „Dieffenbachia picta" — olvastam legfelül a cédulán. Elpirultam; igaz is, még be sem mutatkoztam. Meghajoltam a cirmos levelű felé, bocsánat rebegtem, s megmondtam én is a nevemet. Elnézően legyintett a legnagyobb levelével. — Szólítson csak, Difiinek! A melegház­ban is így szólítottak, a Fővárosi Kertészet­nél. — Kérem, Difii — mondtam készséggel. — Akkor talán, ha megengedi... — És ol­vasni kezdtem a cédulát. „Brazília őserdejéből kerültem a XIX. szá­zad elején a növénykedvelő Becsbe, ahol impozáns külsőm, diszítőhatásom és jó tulaj­donságaim miatt megszerettek és kedveltté váltam egész Európában. Fényes, ovális alakú sötétzöld leveleimet csontfehér foltok tarkítják. A kényesebb, nagyobb gondozást igénylő zöldnövények közé tartozom, de meg­felelő kezelés mellett fejlődésem nagy örö­met szerez majd önnek.” Felnéztem az önéletrajzból. — óh, ön igazán előkelő származású, s meglehetősen nemes szándékú zöldnövény — mondtam csodálattal. — Mit gondolt, a Hortobágyról szalajtot­Ltiffi, a beszédes zöldnövény tak? — felelt rezignáltén, s figyelmeztetett, hogy olvassak továDb. Önéletrajza következő részében (amelyhez különben fénykép is járult) Difii arról írt, hogy az állandó 18—20 fok hőmérsékletű he­lyen érzi jól magát: hideg, egyenetlenül fü- tött helyeken levelei elsárgulnak. Nagy örö­mére van azonban a gyakori állott vízzel tör­ténő permetezés. Ilyen és ehhez hasonló dol­gokat írt még magáról. Egyre nagyobb za­varban olvastam kimondottan arisztokratikus igényeit. Mindjárt kiszaladtam a konyhába és vizet tettem le állni. — Kedves Difii — mondtam lelkesülten, ahogy visszatértem a szobába —, én ígerem, hogy a jövőben mindent megteszek, én iga­zán mindent elkövetek... én... Közbeszólt kimérten, megfontoltan: — Gondos ápolását szép fejlődésemmel fo­gom önnek meghálálni! Ezt szó szerint az önéletrajzából idézte. Melegség öntött el, ugyanekkor furcsa ötle­tem támadt. — Kedves Difii — szólaltam meg zavar­tan —, azt hiszem én vagyok az öregebb... Mit szólna hozzá, ha tegeződnénk? Mély csend volt a válasz. Éreztem, hogy túllőttem a célon. Difii csak nagy sokára törte meg a csendet. Hangja gőgös, elutasító volt, mint aki tudja, hogy ősi indián nedvek keringenek a rostjaiban, s méregzöld levelei csontfehér foltjaikkal a múlt századi Bécs városából indultak el Európa-hódító diadal- útjukra. Kurtán idézte írott önéletrajza be­fejező sorait: — Bármilyen kezelésemmel kapcsolatos probléma esetén forduljon a Virágért üzletek­hez, ahol díjtalan szaktanácsadással is szol­gálnak ! És azóta nem szólt hozzám egy szót sem. K. J. Nem annyira a naptevé- i kenység erősségének inga- j dozásai, mint inkább a Föld­re érkező sugárzás minősé- | ge, összetétele szabja meg időjárásunkat. Ez a mottója annak az új elméletnek, amellyel Németh Tivadar fi­zikus, a Központi Meteoro­lógiai Intézet tudományos munkatársa adja magyará­zatát az időjárás alakulásá­nak, többek között az idei rendkívül kedvezőtlen télnek is. Az elmélet statisztikai alap­ját az 1780 óta gyűjtött ada­tok szolgáltatják, amelyek­ből kiderül az is, hogy'a téli középhőmérséklet a XX. szá­zad első hat évtizedében mindig magasabb, 1960 vi­szont alacsonyabb volt a csaknem 200 éves átlagnál. De a statisztika azt is felfedi, hogy Földünk időjárásában 80— 90 éves ingadozás van. Például az 1962-ben kezdő­dött lehűlési időszaknak pon­tosan megfelel az 1783-ban és az 1784-ben kezdődött pe­riódus. Ennek az időszakosságnak valahol a Napban kell gyö­kereznie, mert kétségtelen, hogy a Föld időjárásának alakulására a Nap életje­lenségeinek, tevékenységének és sugárzásának van döntő hatása. Arra azonban ép­pen a magyar fizikus gon­dolt először, hogy alapvetően nem a naptevékenység erős­ségének ingadozásai, hanem döntően a Földre érkező sugárzás minőségének változásai befolyásolják a Föld idő­járásának alakulását. Az évszázad első három év­tizedében, amikor sűrűn ér­kezett hozzánk ibolyántúli sugárzás és a mágneses tér­erősség nagyjából átlagos volt, meleg volt a Földön. 1935 után viszont. amikor megerősödött a Nap kor­ÚJ MAGYAR ELMÉLET Minőség az időjárásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom