Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA (Tudósítónktól.) VHÁ£ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! GONDOLATAINAK FORMÁBA ÖNTÉSE TEUESEN MAGYAR ÉS EGYÉNI jLenin-kinllitns Szombaton a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában megnyitották a Lenin 1870—1970 centenáris kiállítást. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, dr. Tímár Mátyás, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-elnöke, Böjti János külügyminiszterhelyettes, valamint a társadalmi és kulturális élet sok más ismert személyisége. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A kiállítást Kállai Gyula nyitotta meg. 4 MÁSODIK LÉPCSŐ Befejezés előtt a Nagykátai Telefongyár A hónap végére befejezik a Telefongyár nagykátai gyáregységének telepítését és májusban mindkét üzem termel. A kétlépcsős költözés első szakasza április 4-éin zárult. A szerelde után az alkatrészgyártó üzem is napokon belül „otthonra talál”. A negyedéves tervet — 7000 telefonkészülék — határidőre teljesítették. Joggal hangsúlyozza ezt Ter- jnbkó Mátyás gyáregységvezető. hiszen az állandó mozgás, átalakulás közepette helytállni nem csekélység. Hét fóti szocialista brigád ajándéka: Újlengyel-Katyapuszta villanyt kap NAGYJELENTŐSÉGŰ ORSZÁGOS KEZDEMÉNYEZÉS Foton van az Országos Vil- lamostáwezeták Vállalat (OVIT) 7. számú szerelésvezetősége. E munkahelyről most olyan kezdeményezésről adhatunk hírt, amely — remélhetőleg — hamarosan országos követésre lel és az egész országot átfogó mozgalommá válik. — Dolgozóink többsége családos ember — mondja Potys József vezető — és ezért érthetően nagy lelkesedéssel fogadtuk annak idején a „Televíziót az iskoláknak” mozgalmat. Magunk is két olyan készüléket vásároltunk az összegyűlt pénzből, amely a színes adás vételére is alkalmas. Napokig beszédtéma volt ez a mi közösségünkben. Végül is úgy éreztük, hogy ennél többet is lehet és kell is tennünk. — Tudomásunkra jutott, hogy a Pest megyei Ujlengyel- Vatyapusztán levő iskolában nemcsak, hogy televízió, de villany sincs. Ebbe az iskolába negyvennégy kisgyermek jár, a felsőtagozatosok és a dolgozók pedig 4—5 kilométeres utat tesznek meg naponta gyalog, hogy iskolába, munkába járhassanak. — Meghatott minket az is, hogy ezen a tanyán egy pedagógus-házaspár 35 éve tanít. Úgy éreztük, hogy a mai kor hősiességét, mélyen emberi áldozatvállalását, a legjobb értelemben vett néptanítók példáját láthatjuk bennük. Harmincöt éve petróleumlámpa fénye mellett, szinte teljesen elzárva a külvilágtól végzi fáradságos munkáját a két ta— Szerelésvezetőségünköin hét szocialista brigád dolgozik. Mikor ismertettük velük a tanyai iskola helyzetét, bebizonyították, hogy nem véletlenül nyerték el ezt a megtisztelő címet, mert már valóban szocialista módon dolgoznak és gondolkodnak. (Folytatás a 2. oldalon.) A nagykátai futóhomokos vidék közepére telepített ipar vonzza az embereket. Aki csak tehette, bejáróból átpártolt helyi dolgozóvá. Sokan örültek, amikor megtudták, hogy nem kell többé a budapesti Telefongyárba vagy máshová utazniuk, hanem Kátán maradhatnak. Elsősorban női munkaalkalmait teremtett a gyár, hiszen az itt foglakozta- tottak nyolcvan százaléka fiatal lány vagy asszony. A legfontosabb feladat a hozzáértő szakembergárda biztosítása volt. Sokan jártak a téli hónapokban Pestre vagy a bugyi gyáregységbe, hogy elsajátítsák a szakma fogásait. S a „ranglétrán” gyorsan emelkednek az ott dolgozók, hiszen az egykori tanulók máris tanítókká léptek elő. A gyár krónikájához tartozik, hogy szinte a földből nőtt ki. Tavaly nyáron kezdték a munkát s januárban megindult a termelés. Február 5-én avatták az első készüléket s ma már napi 270-nél tartanak. A gváregység létszáma jelenleg négyszáz, év végéig még százzal szeretnék gyarapítani a szakmunkásgárdát. megnyitója Barcsay Jenő mester, a Magyar Népköztársaság Kossuth- díjas, kiváló művésze, gyűjteményes kiállításának ünnepélyes megnyitására gyűltünk ma össze. E nevezetes alkalom eszünkbe juttatja azt, hogy ezelőtt 45 évvel — a haladó szellemű Ernst Múzeumban rendezett kiállításán jelentkezett először. Akikor figyelt fel rá a művészetet szerető közvélemény. Ma pályája zenitjén ünnepeljük a mestert — a mester művészetét ezen a kiállításon is. A két kiállítás között eltelt 45 év alatt sok minden történt hazánkban. De különösen sok az utóbbi 20—25 esztendőben, amelyet méltán nevezünk nemzeti történelmünk legjelentősebb negyedszázadának. Hazánk, népünk sorsában végbement változásoknak tevékeny részese és ábrázolója Barcsay Jenő, aki maga is hatalmas utat tett meg ez idő alatt művészi életpályáján. A fiatal művész haladó szellemű piiktúráját nem akarta elismerni a Horthy-Magyar- ország hivatalos kultúrpolitikája. Megélhetési gondjai arra kényszerítették, hogy tanonciskolában tanári állást vállaljon. Napi robotjának szürkeségéből tehetsége, alkotókedve, a Szentendrei Művésztelepen eltöltött hónapok és külföldi tanulmányútjai jelentettek kivezető szálat és támaszt meg nem alkuvó festői fejlődésében. Kutató szellemét nem tudta sem megtörni, sem megváltoztatni a Horthy-korszak és annak hivatalos művészetpolitikája, az akkori idők divatos művészetpolitikai irányzata. Hazánk felszabadulása 25 évvel ezelőtt, Barcsay mester számára is meghozta a nagy változást. Művészeti életünk átalakult. Ezt az átalakulást kifejezd az is, hogy újonnan átszervezett Képzőművészeti Főiskolánkon kinevezik a mestert tanárnak. Azóta tárgyát, a művészeti anatómiát a legkorszerűbben tanítja: nem akadémikus formai elméleteket ismertet, követel tanítványaitól, hanem olyan készséggé kovácsolja bennük a tudást, aminek birtokában a fiatal művészek sohasem lehetnek formalisták. Tanítványainak százai közül ma már igen sokan országos hírű művészek. Pedagógiai munkásságának nagy összefoglalásai a Művészeti anatómia, az Ember és drapéria című könyvei, amelyeket több nyelven is kinyomtattak. Barcsay Jenő ezekkel a műveivel kilépett a főiskola falai közül. Könyvei ezreket és ezreket nevelnek, tanítanak helyes művészi szemléletre. A mester főiskolai, tanári munkássága mellett folytatta művészi munkáját is. Mindezt messzemenően elismeri, méltányolja szocialista társadalmunk. Kormányzatunk Kos- suth-díjjal tüntette ki, majd Érdemes, majd később Népköztársaságunk Kiváló MűvéSárban, homokban sincs megállás Hét végi összefoglalónk a tavaszi munkákról a 12. oldalon. sze kitüntetést adományozta a mesternek. Barcsay Jenő életében, művészi pályafutásában a másik nagy tényező Szentendre. 1929- ben érkezik először ebbe a városba. Tagja lesz a Szentendrei Festők Társaságának és a felszabadulás után az év legnagyobb részét itt tölti, ö maga is szentendreinek vallja magát és a város is magáénak vallja őt. A mester lakóhelye alkotó művészetének színhelye Szent-, endre; a főváros környékének, a Dunakanyarnak, Pest megyének legfestőiibb városa. Festőivé teszik a környező hegyek, a város alatt kanyargó Duna és régi ódon házad. A város kulturális létesítményei az itt zajló művészeti élet, a felszabadulás óta szerves része lett szocialistává formálódó kultúránknak. Barcsay Jenő fáradhatatan munkássága, elismert művészete egyik alappillére annak, hogy Szentendre nemcsak Pest megyei, hanem hazánk egyik kulturális centruma. Nagy megvalósult alkotásai a fővárosban éppúgy, mint vidéken, már régen hirdetik szentendrei művészetének egyetemességét, ahogyan az 1964. évi Velencei Biennalen nemzetközi elismerést szerzett nekünk magyaroknak, nékünk szentendreieknek, nekünk Pest megyeieknek. De Barcsay Jenő nemcsak mint festő kiemelkedő alakja Szentendrének, hanem mint kitűnő művész-pedagógus is közismert. Számtalan tehetséges tanítványa dolgozik a városban és a megyében, akiket művészileg és emberileg is segít, támogat. Közülük jóné- hányan már egyéni hangon jelentkeztek, túl az első hazai és külföldi sikereken. Mind ezeken túl mi Pest megyeiek Barcsay Jenő mesterben Szentendre és a megye kulturális és közéleti eseményeinek is aktív figyelőjét, segítőjét tiszteljük, aki szaktudásával, nagy-nagy tapasztalatával előrevivője a városfejlesztési törekvéseknek. Barcsay művészeti munkássága — miként pedagógiái munkája, művészeti-irodalmi munkássága — mély emberi tudatosságot tükröz. Humanizmusa, az emberi tudat áltál (Folytatás a 2. oldalon.) XIV. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM ÁRA I FORINT 1970. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP Megnyúlt a centenáris Április 18-án, szombaton, a Műcsarnokban nyitották meg Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész kiállítását. A tárlaton megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, valamint az ország és megyénk közéletének számos személyisége. Megnyitót Barinkat Oszkárné, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának titkára mondott. , Barinkai Oszkárné Példa és útmutatás 3. oldal Lóláb, exportra 4. oldal ALLAMI DÍJASAINK 5. oldal Mi lesz veled, őszibarack Várótermi éjszaka 6. oldal * « t
