Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-17 / 89. szám
6 '"“xMirlav 1970. APRTLTS 17.. PÉNTEK Az új gazdasági mechanizmus „áldozata“ A Cipőnagykereskedelmi Vállalat metamorfózisa „DEMICROSZ" PEST MEGYÉBEN A Gazdasági Bizottság foglalkozott a Cipőnagykereskedelmi Vállalat szanálásával és tudomásul vette a belkereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter ezzel kapcsolatos Intézkedéseit. ★ A Belkereskedelmi Minisztérium közvetlen irányítása Blatt álló Cipőnagykereskedelmi Vállalat 1968-ban és 1969- ben tetemes veszteséggel zárta az évet, nem tudta értékesíteni felgyülemlett készletét, fizetésképtelenné vált. Ezért a miniszter a vállalatnál szanálási eljárást rendelt eL A vállalat igazgatóját leváltották. A kirendelt bizottság megállapítása szerint a nagyarányú veszteség elsősorban arra vezethető vissza, hogy a vállalat 1968. évi beszerzése és értékesítése nem volt összhangban. Nem számoltak azzal, hogy legnagyobb vevőik — a Centrum Áruházak és a Fővárosi Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalat — kihasználva a többcsatornás termékforgalmazás lehetőségeit, a szükséges áru nagyobb részét közvetlenül a termelőktől szerezték be. Az e vállalatok tevékenységére, a kialakult helyzetre a CNV rendkívül lassan reagált, továbbra is úgy gyűjtötte készletét, mint korábban. A forgalom erős visszaesése következtében költségei megnövekedtek, a raktárakban a szükségesnél mintegy 150 millió forinttal nagyobb értékű készlet halmozódott fel és 350 000 pár lábbelit több, mint 50 százalékos árengedménnyel kellett áruba bocsátaniuk. A nagykereskedelmi vállalat 60 millió forintot fizetett rá a nem kellő körültekintéssel végzett ügyleteire. A szanálási eljárás során rendeződött a CNV ügye. anyagi helyzete. A pénzügyi rendezéshez külön költségvetési kiutalásra nincsen szükség. A veszteség nagy részét saját forgóalap-elvonásból és fokozatosan 1970—1972. évi eredményéből fedezi a vállalat. A minisztérium továbbra is szükségesnek tartotta a vállalat működését; 1971. január 1-től a Cipőnagykereskedelmi Vállalat kisebb forgalmú de- migrosz (nagy- és kiskereskedelmi) vállalattá alakul át. Alaptevékenysége — amely eddig az egész országra kiterjedt — ezentúl Pest, Komárom, Nógrád és Fejér megye több, mint 500 boltjának ellátása. Emellett Budapesten saját bolthálózatot alakíthat ki és üzemeltethet. Egyébként már most is van 18 közös boltja a fővárosi tanácsi és szövetkezeti vállalatokkal. A minisztérium és a fővárosi tanács illetékes vezetőinek véleménye szerint kívánatos lenne az is, hogy a Fővárosi Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalat tovább fokozza közvetlen beszerzését, esetleg nagykereskedelmi tevékenységre is berendezkedjen. így két azonos profilú, tevékenységű vállalat között erősödhetne a verseny a lakosság jobb kiszolgálása, ellátása érdekében. Azonnali belépésre alkalmazunk OT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, BETONOZOKAT, FELÉPÍTMÉNYESEKET, KUBIKOSOKAT ES KUBIKOSBRIGÁDOKAT Jelentkezés a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. AZONNALI FELVÉTELRE KERESÜNK mérnöki képesítéssel rendelkező STATIKUST, MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐIÉ ARI TECHNIKUSOKAT, GÉP- ÉS GYORSIRÖNÖKET, BÉRELSZAMOLOKAT. Jelentkezni lehet o Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Személyzeti Osztályán, Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19—21. Megközelíthető a Boráros tértől a csepeli gyorsvasúttal (10 perc). K ellemes estének ígérkezett. Bánék vidám emberek. Nem tolakodónk, de közvetlenek. Nem harsányak, de vidámak. Eszményi házigazdák tehát. A kalákában rendezett havonkénti összeröffené- sek a társadalmi élet illúzióját nyújtották. Magukban ugyan tudták, hogy ez az illúzió — akárcsak minden illúzió — öncsalás, de annyi mindennel csalja magát az ember, miért ezzel tenne kivételt? Hat házaspár, tizenkét ember, s tizenkétszer sokféle világ. Mert mindegyikük öt, tíz, vagy éppen, száz világ, ahogy a napok a szituációk hozzák. Tévhit lenne? öncsalás ez is, egyik a sok közűi? A filozófia nem volt erős oldaluk. Nem törték ilyesmin a fejüket. Elég, ha az ember elégedett önmagával. Kényelmes érzés. Bán nyitott ajtót az érkezőknek. Kézcsók és hátbavere- getés. A virág, az üveg ital átvétele. Semmitmondó szavak a ruha szépségéről. A frizura sikerültségéről. Ahogy ezek az esték mindig is kezdődni szoktak Bármelyiküknél is vendégeskedtek. Bánné mosolygós tessékelése. „Gyertek, gyertek csak beljebb, ne álljatok az előszobában, tegyétek le magatokat.” Elsőnek érkezni nem kellemes. Másodiknak már elviselhető. - Harmadiknak jó. Negyediknek még jobb. ötödiknek már rossz, mert taps és harsány „pontos idő” kiabálások fogadják őket. A nők egymást nézegetik. A férfiak cigarettáznak, s már emelgetik a poharakat. Az utolsó pari megérkezését követő fél óra elteltével az evés. Hideg, mindig csak hideg, ez megállapodás az asszonyok között Tálak, tányérok, villák, kések, szalvéták, edénycsörgés, „ez finom” megjegyzések, néhány „ebből még kérek” kívánság, s végül az elégedett sóhajok, a kézzel takart fogpiszkálás, a szódavíz spriccelése, a bor csobogó ömlése. A kávé. Bán és a felesége leszedik az asztalt, kihordják az edényeket, s közben a konyhában néhány szót váltanak, jó volt-e minden, mi maradt meg, ki volt utálatos, s csak turkált a szardíniával töltött sonkában, ks milyen italt hozott, hogyan kellené keverni a magukéval, hogy elég is legyen, marad jon is. Bemennek, addigra a többiek már otthagyták az asztalt, van, aki könyvet húzott ki a polcról, azt böngészi, a másik képeslapot forgat. A lemezjátszót gyötrik, lemezeket válogatnak. A falra akasztott két új képet nézik, eredetét kérdezik. „Kaptuk”, ez a felelet, s Bán némi büszkeséggel tudatja, hogy a jónevű festő gyermekkori barátja, akivel régen találkoztak, s most ösz- szefutottak, legközelebb talán leruccan egy ilyen összejőveMamák meg papák telükre Pestről, ha persze a többieknek nincs kifogásuk ellene. Már miért lenne? „Végre egy művész”, sóhajt valamelyik asszony, aki technikus férje mellett borzongó gyönyörűséggel gondol a műtermek erotikusnak képzelt világára,, ahol meztelen nők és férfiak váltják egymást a modelleknek fölállított pódiumon. Valaki a tévé bekapcsolását javasolja, de lehurrogják. Éppen eleget nézik. Bánná a lánya, Katika új kabátját mutatja, ezernyolcért csináltatták, tiszta rablás, amit ebben a városban a szabók csinálnak, dehát Pesten még drágább lenne, s ki tud feljárni próbálni? Sónyiné kötelesség- szerűen megkérdi, hová pasz- szolták el a gyerekeket, Katit és Ivánt, mire Bán azt feleli, hogy csakis a nagymamához, hiszen ott a lerakat. Ezen nevetnek, s Sónyi gyorsan elmondja, hogy Péter fia sikerrel letette az utolsó vizsgáit is, most már csak a diploma- munkája van hátra, „el sem hiszitek, mit választott az a gyerek témául, hát képzeljétek, a mi városunk új város- központjának terveit akarja elkészíteni”. A többiek hitetlenkedve szörnyülködnek, hiszen egy fiatal, még nem is végzett gyerek, s ekkora fába vágni a fejszét! Ez aztán merészség, csak baja ne legyen belőle, hiszen tudjátok, milyen a szakmai féltékenység... A hallgatóság persze tudja, mert napról-napra tapasztalja, s gyakorolja, van tréningjük benne. Sónyi még ecsetelné Péter diplomamunkájának várható sikereit — hiszen hetekig járt a tanácshoz, minden ismerős nyakára, hogy segítsék adatokkal, vázlatokkal a gyereket —, de Kertésznek a rendezési tervről eszébe jutott, hogy a legutóbbi népfrontbizottsági ülésen ... Értesüléseit fitogtatva ecseteli, hogy micsoda parázs vita kerekedett a néhány hónapja idekerült városi főmérnök, meg az öntöde igazgatója között. „Tényleg nem hatottátok” — kérdi újra meg újra, mint aki nem is hiszi, hogy a többiek ilyen fontos dologról nem értesültek. Mert bizony azok ketten összeugrot- tak. Az öntöde igazgatója, aki megszokta, hogy fuvart, anyagot, szakembert tőle ku- nyerálnak a tanácstól, a városépítési tervek avatott elbírálójának érezte magát, mire az a taknyos ... Mert taknyos, két éve talán, hogy megkapta a diplomát, s máris városi főmérnök, ki hozhatta tue, biztos vaiakineii a protezsáltja ... Sónyi közbeszól, hogy pályázatot utak ki az állásra, mire Kertész leinti, „ugyan, ismerjük már az ilyen pályázatokat ’, de Sunyi nem hagyja, hogy Kertész tovább mesélje, mi is történt a népfrontülésen, inkább táncolni kéri föl Bán- net, aki mosolyogva áll föl ni asszonyok t gyűrűjéből, s reméli, hogy majd csak lekéri valaki, mert Sónyi iszonyúan rosszul táncol, bár azt meséli, hogy valamikor hivatásos parkétt-táncos volt... Lehet, de huszonöt évvel fia- talabban, s legalább harminc kilóval könnyebben. Lépegetnek, a lemezjátszó közepes hangerővel sugározza a tangót, Bán is föláll, fölkéri Kertésznét, csák azért is, mert Kertész mérges érte, féltékeny az isten jószága, Bán jóképű férfi, s Kertész- né nem is titkolja, hogy szimpatikusnak találja, de persze egy negyvenhárom éves nő ennél már nem nagyon megy tovább, legalábbis baráti körben nem ... öt pár táncol, csak Kertész meg Sónyiné ülnek, a férfi másodszor tölt a poharába, Sónyiné tenyerével lefedi a magáét, de azután enged a gyengéd erőszaknak, nevetve veszi el a kezét, s azt kuncogja, hogy „csak nem akar leitatni, maga ..mire Kertész tar koponyája is vörös lesz, mert régóta méregeti Sónyiné telt idomait, világ életében a húsos nők tetszettek neki, s ezért juttatott a sors feleségnek egy semmivel föl nem hizlalható keszeget ... Isznak, s nézik a táncotokat, oda-odaszólnak egyiknek, másiknak, mire azok szamárfület mutatnak, akár a gyerekek. Ittak már, a meleg szobában gyorsabban a fejükbe száll az ital, különben sincs nagy gyakorlatuk benne, a havi egy alkalmat kivéve, ha egy-egy pohárkával megisznak, mert a gyomruk, a májuk, az ő korukban már, negyven és ötven között... Különben is, minek? Otthon, az asszony mellett? Esetleg vasárnaponként, az ebédhez egy üveg bort, de azt is inkább a gyerekek isszák meg, nagy röhögések közepette, két újj- nyi borhoz három deci szódát engedve, mert azok csak a gint meg a whiskyt hajtják le tisztán, fene az ízlésüket, csak győzze őket zsebpénzzel az ember. S a lányok is! Hat nem elképesztő? Konyakot kevernek a narancslébe, vagy gint, úgy isszák meg, hát ez anna.t idején elképzelhetetlen volt, maximum egy gyúszűnyi tojáslikőr, vagy csokoiádé-flipp, azt is a mama engedélyével, s nem úgy, mint ezek a taknyosok, akik azt válaszolják, hogy „ugyan mama, hol élsz te, nem vagyunk a középkorban”, köszönöm az ilyen szülői tiszteletet ... Kifulladnak a táncotok, leülnek, a szomszéd szobában megnyitják az ablakokat, hogy kicserélődjön a levegő, a férfiak megint isznak. Bánné megkérdi, főzzön-e egy újabb kávét, hangos hurrá fogadja a javaslatot, mire az asszonyok kivonulnak a konyhába, mintha legalábbis hatan kellenének a kávéfőzéshez, dehát valamikor csak ki kell beszélni magukat a férfiakról, akik a fotelokban elterpeszkedve, cigarettájuk füstjét fújva addig nőkről beszélnek, persze, nem a feleségeikről, hanem a városba nemrég érkezett táncosnőkről, akik az egyetlen, éjszaka is nyitva tartó bárban lépnek fel, s persze, le is vetkőznek a drágák, dehát ki látta közülük? Senki. Nem mondhatják az asszonynak, hogy én most elmegyek, megnézem, hogyan vetkőzik... Bár nem lenne rossz ötlet összehozni valami kanmurit, ahol csak ők, férfiak vannak együtt, „Bán, te olyan találékony vagy, gondolj ki valamit...” Visszajönnek az asszonyok, megisszák a kávét, előkerül a kártya, a férfiak a dohányzó asztalhoz ülnek, a nők átmennek a másik szobába, áthallatszik a nevetgélé- sük, vajon miről beszélgethetnek? Éjjel egykor Só- nyiék mennek el elsőnek, röviddel utánuk a többiek, Bánék szellőztetnek, majd ágyazás közben az asszony azt mondja a férjének, hogy „kellemesen lement, ugye fiam”, mire Bán bólint, s arra gondol, hogy most kellene megmondani, semmi értelme ennek az egésznek, de nem szól egy szót sem, hanem nagy lendülettel rázza fel a párnában a tollat, mert nem tud elaludni, ha a feje alacsonyan van, márpedig 1 most aludni kell, ez az egyetlen értelmes dolog, amit szabad akaratából megtehet. Mészáros Ottó TUTI Rég látott ismerőssel: Ezer Jenővel futottam össze a minap. — Hogy megy sorod? Mi jót csinálsz mostanában? — kérdem tőle. — A TUTl-nál vagyok... Látom, nem tudod, mi az. Történelmi Vtánnyomozó Tudományos Intézet. Nem hallottál még róla? Ezek szerint a tudományos publikációimat sem ismered! Pedig nagy port vertek fel! Hát akkor elmesélek egyet és mást neked, lásd te is, milyen fontos munkát végez a mi intézetünk és benne jómagam! — Legelőször a kuruc kor világába ástam be magam és roppant érdekes adalékokra bukkantam. Kiderítettem, hogy az a bizonyos Tyvkodi pajtás nem is volt olyan jajde „legény”! Nem is a hadakozásban, inkább a kockavetésben jeleskedett őkelme. És nem is *■rlt egészen fair játékos. Nagyon gyanús körülmények között nyert el például Csínom Páltól egy selymes ló- dingot, Csínom Jánostól pedig egy dali pár pisztolyt. Később az egyik pisztolyt a tábori lantosnak ajándékozta, aki ennék fejében dicsőítő dalt szerzett róla... Egy másik példa: Hosszas utánjárással sikerült előkerítenem Buga Jakab elemi iskolai bizonyítványát, amelyből kitűnt, hogy énekből mindvégig fel volt mentve, mert — a csatolt körzeti orvosi igazolás szerint — súlyos hangszál-megbetegedések miatt beszélni is csak suttogva tudott. Napnál vVágosabb tehát, hogy a Buga Jakab énekének már a címe is merő kitalálás! — Persze, nem korlátoztam működésemet csupán egyetlen témakörre, vagy egyetlen történelmi korszakra. Munkásságom rendkívül sokoldalú. Végig követtem például Sári község történetet a honfoglalástól napjainkig. Megállapítottam, hogy a falunak két ízben volt Sallai nevezetű bírója. Sallai Sebestyén, aki 1613—1616 között viselte ezt a tisztséget, köztudottan agglegény volt. Ezzel szemben Sallai Nepo- muki János (1831—1892) nagyon is gazdag gyermekáldással büszkélkedhetett. Tizenkilenc gyermeke volt — ám egytől egyig fiú! Így hát Sallai Kata nevű bírólány Sári községben sohasem élt. Következésképp: a halálratáncoltatott lány históriája minden történelmi hitelt nélkülöz... — A Déva várának falából vett kőzetminták tüzetes vegytani vizsgálata (szintén az én kezdeményezésem volt!) meglepő eredményre vezetett: a kötőanyag összetételében emberi fest hamuját nem sikerült kimutatni. Ennek alapján kétvállra fektettem a Kőműves Kelemenné legendát! — Bebizonyítottam Kontrol, a „kemény vitéz”-ről, hogy nem harminc nemes ment vele, hanem csak huszonhét, és nem is Budára tartottak, hanem Berettyóújfaluba ... Dokumentumokkal igazoltam, hogy Csákinak mindig rendjén volt a szalmája, elannyira, hogy a Vöröskereszttől elnyerte a „Tiszta udvar, rendes ház” jelvényt... A Pénzügyőr Múzeumban felkutattam a bizonylatokat, amelyek igazolták, hogy Bodóné minden évben rendezte a bor árát. A Vászonkereskedő Céh általam riyilvánosságra hozott főkönyveiből kiderült, hogy Deákné mindig príma minőségű vásznat szült... — Most éppen Toldi Miklóssal foglalkozom, az ö legendás hírű erejével. Azt mondják: malomkővel dobá- lódzott. Nagy kunszt! Itt a kezemben a papír, amelyben a MATT (Malomipari Tudományos Társulat) igazolja, hogy a korabeli malomkövek átlag- súlya két kiló negyven deka volt... Na, mit szólsz ezekhez? — Menj a víz alá — mondtam keresett egyszerűséggel. — Apropó, víz! Tudod, hogy Búvár Kund nem tudott úszni? Sőt, kimondottan tér- és víziszonyban szenvedett, amint az kezelőorvosának feljegyzéseiből kiderül... A többit má- nem hallottam. Futva menekültem. Beképzelt író Életszemlélet (Zsoldos rajza)
