Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
/ 4 1970. ÁPRILIS 16., CSÜTÖRTÖK % Voitál-e már? Csuklott-e már vissza, torkodba a sírás, — de úgy, hogy tudtad: nagyon zokogni kéne?! Fojtottál-e vissza könnyet úgy, — hogy szégyenére legbensöbb magadnak, — magad előtt, — magadat tagadtad? Mondd: hazudtál-e már, semmihez se kötve, — egyszerűen úgy, — hogy hazug légy örökre — a magad képe előtt?! Kötődtél-e egyszer — a magad szavához, olyan szép őszintén, — ahogy senki máshoz, nem is kell tartoznod? Voltál-e már egyszer, önmagad szemében, — valami, — valaki?! Voltál-e már egyszer — mire készít sorsod — önmagát leköpő, dacos ember, — boldog? Borbély Tibor Izgalmas szakaszához érkezett az ország legmagasabb tv- tornyának építése Pécsett: megkezdték a 172 méter magas, óriás betontörzs erkélyeinek építését. A 83. és a 42. méter közötti szakászon nyolc erkély sorakozik majd, s ezeket érdekes módon felülről lefelé építik. Először a 83 méter magasságban levő legfelső, úgynevezett sugárzóerkély készül el. A földön előre összeszerelt zsaluja kedden „startolt”. Hat svéd gyártmányú hidraulikus emelő húzza a magasba a Miskolci Építőipari Vállalat különlegesen képzett szakembereinek irányításával. Az első nap a zsalu tíz métert haladt felfelé. Ebben a magasságban ugyanis a toronytestből kiálló összekötő hídrész miatt át kellett szerelni, s így csak 3—4 nap múlva jut majd el a megfelelő magasságba. Amikorra az erkély elkészül, a svéd emelőgépgyűrűknek együttesen 400 tonna súlyt kell tartaniuk a nagy magasA gödöllői egyetemisták színpadi bemutatója Oratórium és 44 A diákszínjátszás bebizonyította létjogosultságát mindenhol a világon, ahol merőben mást nyújtott, mint a hivatásos színházak. Ez a más: a szokatlanság. A diáikszínjátszók amatőrök, és az amatőrök csak akikor kelthetnek érdeklődést maguk iránt, ha újszerűségükből a profi színházak is meríthetnek. Mindez maxi- malizmus. Az is marad nálunk, mert elérhetetlennek tűnik. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Angliában és főleg az USÁ-ban a diákszínjátszás szinte utat mutat a legtehetségesebb, a legmerészebb, a leghaladóbb hivatásos együtteseknek. A nálunk időnként megrendezett egyetemi és főiskolai színjátszók fesztiválja az ellenkezőjét mutatja. A gödöllői egyetemisták Ságban addig, amíg a beton megköt. Magyarországon ilyen magasba ilyen súlyú szerkezetet még sohasem emeltek. Fahíd az Altalér-patak felett Kedden átadták rendeltetésének Tatán azt az új tahidat, amelyet társadalmi munkában építettek a katonák a tatai nagytóba torkolló Általér-pa- tak felett. A 25 méter hosszú hídhoz az anyagot a városi tanács biztosította. A híddal közvetlen összeköttetést létesítettek a vértesszőllősi vasúti átjáró és a tópart között. így azok, akik Budapest, illetve Tatabánya felől érkeznek a létesülő új víkendtelepre, 6 kilométeres utat takaríthatnak meg. — Tanulmányutat tart pénteken és szombaton a Magyar Hidrológiai Társaság ifjúsági csoportja a Budapest, Gödöllő, Aszód, Hatvan, Gyöngyös, Gyöngy ös- oroszi útvonalon. együttese is részt vett .az idei szegedi fesztiválon, két bemutatóval. A korábbiakban már kétszer aranyérmet nyertek, most a zsűri nem jutalmazta produkciójukat. Egyik darabjuk azonban mégis merész kezdeményezés, mert nálunk az amatőrök a legritkább esetben vállalkoznak teljesen ismeretlen, színjátékot még sohasem írt, sehonnan és senkitől sem „támogatott”, fiatal szerzők bemutatására. A darab címe: Három fiam volt. A szerzők — fiatal újságírók —, Fóti Péter, lapunk munkatársa, Kaposi Levente és Szigeti Gábor, a Heves megyei Népújság munkatársai. A Három fiam volt, oratórium, verses ritmusba — rímesbe és szabad versbe — szedett néhány gondolat arról, hogy némely eszme és filozófia a munkáról, alkotásról, az értelmes és értelmetlen emberi létről alkotott elmélet, hogyan valósult, valósul, vagy valósulhatna meg a gyakorlatban. A háromrészes oratórium keretjátékkal kezdődik és végződik. A keret játékban bemutatkozik a három főhős, három testvér, a népmesék legidősebb, középső és legkisebb fia, akik elbúcsúznak édesanyjuktól, feltarisznyáznak és elmennek szerencsét próbálni. Az első rész a legidősebb fiú játéka. Az első eszme megtestesítője. A terror képviselője. Eszménye: az egyéniség- nélküli tömeg, a gondolkodásnélküli engedelmesség. Az eredmény: töményen sivár élet, örömtelen rabszolgamunka, és lázadás. De a lázadás célja: célnélküli. A második rész a középső fiú eszméje: a mindent-taga- dás. Ez a célnéllküli, vegetatív, tespedt életmód viszont az el- korcsosulásh o z vezet. Ez sem kell a tömegnek. A harmadik rész a legkisebb fiú útja, amely az örömhöz vezet. Az értelmes munka, az alkotás, a demokrácia eszméjéhez. A terror, a kizsákmányolás, az anarchia elvetéséhez. Marxhoz. S a legikisebb fiút követik... A szerzőket észrevehetően ihlették korunk „legdivatosabb” gondolatai, köztük a maoizmus, a nyugati diákmozgalmak — egyik szellemi atyjukkal, Marcuse-val és másik „szülőjével”, az ultraibaloldali- sággal — és mindezeket elvetik, és marad a marxizmus. A hit és a szándék kinyilvánítása a kommunista eszmék mellett azonban nem elegendő. A magunk vallotta eszmén belül is vitákra, gondolkozásra, a gyakorlat felülvizsgálására ingerel. Az eszmék összeütköztetése és játéka a darabban merev elvonatkoztatás, elidegenített brosúra. A színpadi hatást a tankönyvíz lerontja. A szimbólumok plákátszerűek. A kezdetleges, ötletszerű és önmagát ismétlő dramaturgia a darab jelmondat jellegét csak még erősíti. Az oratórium sem lehet néhány gondolati fikció összeütköztetése. Hús-vér jellemvonásokkal felruházott, egyénített alakok árnyalhatják és gazdagíthatják csak a csontváz-gondolatokat A szerzők rendkívül sokat akaró — és gondolkozó szándéka tiszteletreméltó. Elméletüket azonban a gyakorlat — a naivan utópisztikus oratórium — a visszájára fordítja. Juhász János rendezése megerősítette ezt a naivan, utópisztikus és plakátszerű szimbólumrendszert. Bár érdeme, hogy az oratóriumot nem a nálunk mér hagyományossá merevedett irodalmi színpad- stílusban hozta színre, hanem mozgalmasabb, „életszerűbb” mozgásokkal oldotta fel. A három főszereplő — Juhász János, Szabó László, Bajnóczi István — odaadó, becsületes alakítást nyújtott. Berkovits György Az önmegismerés regénye Ökrök helyett az idő? Az egri minaret hazánk műemlékeinek sorában egyik legféltettebb kincsünk. Évenként kirándulók százezreit gyönyörködteti ez a sudár torony a történelmi város központjában. Eger legszebb törökkori emléke negyven méter magas, a törökök 1596—1687 között építették. Jellegzetessége, hogy építői nem a hagyományos tömör, hanem az európai stílusnak megfelelő nyúlánk formát választották. A krónika szerint a török uralom végén az egri nép négyszáz ökörrel akarta ledönteni a hódoltság nehéz éveire emlékeztető minaretet. Akkor az erős építmény minden kísérletnek ellenállt. Az idő már nagyobb sikerrel támadja az Európa-szerte ismert műkincset. A torony erkélydíszeiből nemrégiben több kődarab leomlott, szükségessé vált a jellegzetes torony- épület alapos vizsgálata és ezért egy időre bezárták a minaret kapuját az idegen- forgalom előtt. A statikai vizsgálatok alapján döntik' majd ed, hogy a minaret milyen erősítést igényed. Azonnali belépésre alkalmazunk ÜT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, BETONOZOKAT, FELÉPITMÉNYESEKE i, KUBIKOSOKAT ÉS KUBIKOSBRIGÁDOKAT Jelentkezés o 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. GROZDANA OLUJIC: VADHAJTÁS Grozdana Olujic, a fiatal jugoszláv írónő már nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt Öt esztendővel ezelőtt jelent meg A szerelemre szatxtzok című, díjnyertes kisregénye — ötvenötezer példányban! A könyv akkor néhány hét alatt elfogyott, de ifjú hőse, a gimnazista Slobodan azután sem merült feledésbe: a regényből készült rádiójátékot többször megismételték, majd pedig a könyv filmváltozatát játszották nagy sikerrel a mozikban. A siker titka? A szerelemre szavazok hősei hamisítatlan mai fiatalok: korunk gyermekei. Az írónő mély együttérzéssel rajzolta meg sorsukat s közben olyan gyerekfigurákat teremtett, akik nem menekülnek az élet szülte problémák elől, de akik maguk is problémát jelentenek a felnőttek világának. S ha a regény végén nem is oldódtak meg a fiatalok problémái, az olvasó mégis úgy tette le kezéből a könyvet, hogy tudta, érezte: ezek az egészséges, életvidám fiatalok megtalálják, mert meg kell hogy találják helyüket az életben, a felnőttek világában. Mindezt el kellett mondani Grozdana Olujic most megjelent új regénye, a Vadhajtás kapcsán. Nemcsak azért, mert a regény hősnője, Lika Roseta az előző regény főszereplőjéhez hasonló korú fiatal, hanem azért is, mert éppen úgy keresi helyét a világban, a felnőttek társadalmában, mint néhány esztendővel ezelőtt Slobodan. Lika olyan fiatal lány, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda. Sem a nevét, sem a pontos életkorát nem ismeri, s azt sem tudja, hogy kik voltak a szülei, hol laktak, milyen nemzetiségűek. A második világháború alatt találtak rá, gyermekkoráról csak halvány, ködbevesző emlékképeket őriz, többek között édesanyja haláláról. Mindez, amíg gyermek, nem okoz különösebb problémát az életében, de tizenkilenc évesen szeretné végre megtudni: kicsoda ő tulajdonképpen. Vadhajtásnak érzi magát az emberek nagy családjában, ahol mindenki tartozik valahová és főleg valakihez, csak egyedül ő gyö- kértelen. Egyetlen olthatatlan vágy hajtja: megkeresni, felkutatni az édesapját. Újsághirdetéseire sok apajelölt jelentkezik, de az apját Véli felismerni tanárában éppúgy, mint középkorú szeretőjében, de újra és újra csalódnia kell. Már önmagában, emlékképei igazában is kételkedik, de csalódásai romjain mindig újra kikel a remény. „Megfordulsz, elmosolyodsz, valaki visszaadja mosolyod, valaki szól hozzád, te válaszolsz. Még nincs veszve semmi! Olyan vagy most, mint az isten: mindazt, ami vagy és leszel, csak ezután fogod megteremteni.” A drámai feszültséggel teli vívódásból így születik meg a felismerés: önmagunk megismerése hozzásegít ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Semmi kétség: a Vadhajtás az önmegismerés regénye. Az írónő jól látja, hogy a ma emberének egyik általános problémája: az élet egyre gyorsuló tempója következtében egyre kevesebbet tud foglalkozni önmagával, pedig önmagunk megismerése teheti gazdagabbá és jobbá az életet. A kitűnő kisregényt Csuka Zoltán fordította magyarra, nemcsak hibátlan szövegtolmácsolásban, hanem atmoszférájában is megőrizve annak eredetiségét. Prukner Pál BUDAPEST—KIJEV Európa-busszal a Kárpátokon át Már úti céljához ért az elegáns Ikarus 250-es. Felkapaszkodott a Kárpátokra, a Verec- kei-szorosan át leereszkedett az ukrán alföldre, s végül több száz kilométeres robogás után befutott Kijevbe. Ezzel hivatalosan is megnyitották a két főváros közötti autóbuszförgal- mat. Az Európa bármelyik tájáról elinduló utas a .kontinenst behálózó Európa-busz- járatokkal ily módon már Ki- jevig eljuthat, vagy onnan Európa sok nagyvárosába. Egy héten kétszer indul, illetve érkezik Budapestről és Kijevből a luxus Ikarus. A szovjet közlekedési partnerek is a mi autóbuszainkat használják. A már működő luxus Ikarusokat többek között Várnába, Poznanba küldik, s ezzel a kocsival nyitják majd és bonyolítják is a Londonig vezető vonal forgalmát. Néhány felvétel az útról. A Kárpátok aljában feltűnnek a jellegzetes házacskák. Egy kis különlegesség Ungvárról: a még törökök vájta hosszú pincékben kitűnő szórakozóhelyet rendeztek be, ahol cigányzenétől a táncmuzsikáig, a változatos harapnivalótól a sokféle italig, bő választék található. 1 I t Sugárzó erkély
