Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

unó. Április 2., csütörtök TEST MEG» hírlap Illúziók nélkül Tőmondatokban beszél. Jel­ző nélküli szavakat használ. Ha mégis eltér ettől a fogalmazás- módtól: aláhúz, kiemel, el­lenőrzi, hogy az, akivel beszél, vele azono:(an használja-e a fogalmat. Szombati Zoltán főkönyve­lő., A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság alapító tagja. Negyvenhárom éves. 1945-ben tizennyolc eszten­dős volt. 1945 óta tagja a kom­munista pártnak. Beszélgeté­sünk kezdetén azt mondta: — Azt, amit mi tettünk az elmúlt negyedszázadban, illú­zió nélkül kell nézni. Nincse­nek mögöttem kiemelkedő ese­mények. Az történt velem is, ami a generációmban minden­kivel. Ami az életemben eltér az általánostól, az legfeljebb a történelmi helyzet különössé­géből következik. Szombati Zoltán 43 évéből tizennyolc a felszabadulásig telt el. — Rákosszentmihályon él­tünk. Apám bádogos és szerelő volt a MÁV-nál az Északi fő­műhelyben. 19-ben vöröskato­na. Utána is kommunista ma­radt, aktívan dolgozott a mun­kásmozgalomban. Én amikor elvégeztem a négy polgárit, a lakatos szakmát szerettem volna kitanulni. Szüleim ke­reskedelmi iskolába Írattak be. Azt hiszem, másképp alakult volna az életem, ha lakatos le­szek. A kereskedelmit sem tudtam befejezni, a negyedik iskolai évet elvitte a háború. Csak akkor érettségiztem, amikor az új demokratikus hadseregből leszereltem. Ez volt az első önálló vállal­kozása életének: önként je­lentkezett a fasizmus elleni harcra az új hadseregbe. — A mi családunk légköré­ből természetesen következett, hogy a felszabaduláskor, ami­kor megalakítottuk a MA- DlSZ-t, nagyon komolyan vet­tük a dolgunkat. Még február­ban kaptuk meg a felhívást, ho?y jelentkezzünk az új had­seregbe. Rákosszentmihályról hárman indultunk el. Velem jöttek a Hartmann testvérek. Emlékszem, szenvedélyes szőke fiúk voltak. Bécsújhelyig ju­tottunk, és az Alpok egyik völgyszorosába épült kis oszt­rák faluig Maiersdorfig. Az er­dőkbe húzódott, bújkáló SS-ek ellen harcoltunk. A háború vé­gét, május 8-áit, Ausztriában értük meg. Azután hazajöttek. Az első gyalogezred előbb Vas megyé­ben teljesített őrszolgálatot, szedte fel az aknákat, együtt­működve a szovjet katonákkal. Később Zalaszentgróton és kör­nyékén telepedtek le. — Soha nem felejtem él, ko­ra nyár volt. Egy ünnepi zász­lóalj-taggyűlésen — amit kint tartottunk Zalaudvamok szé­lén — vettek fel a pártba. A zászlóaljnak Szalvai Mi­hály, a spanyol polgárháború és szabadságharc internacio­nalista hőse volt a parancsno­ka. Szombati Zoltán pedig az egyik század nevelője lett. Ezekben a hónapokban lé­pett a kommunista pártmun­kások sorába. — 1946-ban úgy láttam, a háború már véget ért, a mun­ka, az újjáépítés fontosabb. Leszereltem, és befejeztem a kereskedelmi iskolát, utána el­mentem dolgozni, bérelszámo­lónak, üzemi szervezőnek, apám munkahelyére, az Észa­ki Főműhelybe. Infláció volt, azután jött a jó forint, de ne­héz volt az élet. 1949-ben át­helyeztek az Istvántelki Főmű­helybe — most Landler Jár­műjavító —, egy év múlva számviteli osztályvezető let­tem. Azután behívtak tartalé­kos tiszti tanfolyamra. 1953- ban végleg leszereltem, és mentem vissza a régi üzemem­be. — Itt ért, a Landlerben, 56 októbere. — Üjból kezdtük, új körül­mények között. 1957-ben ke­rültem át a KGM-től a MÁV­hoz a Dunakeszi Járműjavító­ba. Odakerültem számviteli osztályvezetőnek, akkor kez­dődött az üzem fejlesztése, ka­pacitásának bővítése. Megint csak sokat dolgoztunk. Szombati Zoltán itt is tagja a gyári pártbizottságnak, és a Váci Járási Pártbizottságon végez társadalmi munkát. Amikor a forradalmi munkás­paraszt kormány létrehozza a népi ellenőrzési bizottságokat, felkérik: vegyen részt a me­gyei NEB munkájában. — Szívesen vállaltam. Lehe­tőségem volt arra, hogy bővít­sem ismereteimet. Igaz, akkor­ra már elvégeztem a közgaz­dasági egyetemet, de gyakor­latban csak a járműjavítást ismertem. A megyei népi el­lenőrzési bizottságban végzett munka során ipari, mezőgaz­dasági kérdésekkel foglalkoz­tam éveken keresztül. Űj is­meretek, szélesebb látókör. Nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy szinte népgazdasági szín­vonalon, a közgazdasági ösz- szefüggéseik széles skáláját is­mertem meg. És amikor 1961-ben a MÁV Gépjavító Üzemi Vállalat fő­könyvelőjévé léptették elő, to­vábbra is Pest megyében vé­gezte pártmunkáját. Tevéke­nyen részt vett a megyei NEB- vizsgálatokon. Mit tart a megyei népi el­lenőrzési bizottságban végzett munkája legfontosabb tapasz­talatának? — Az én megállapításaim nem újak. A hibák megszün­tetését kell célnak tekinteni. Nem az emberek fejevételét. Persze, a hibákat nem lehet elválasztani az emberektől. A mérlegelés nem könnyű. Szombati Zoltán tavaly új munkahelyre került. Illetve nagyon is ismerős helyre, hi­szen ifjúként ebben az üzem­ben kezdte: a MÁV legna­gyobb ipari üzemében az Északi Járműjavítóban. Ma, 43 éves korában éhnek az üzemnek a főkönyvelője. — Több ezren vagyunk az üzemben fizikai, műszaki és szellemi munkások. Ennek a több ezer embernek a mun­káját kell úgy összehangolni, hogy magasabb termelékeny­séggel dolgozhassunk. Rövidí­teni kell a javítások átfutási idejét, kevesebb költséggel kell javítani. A mi üzemünk első­sorban villamos- és diesel- mozdonyokat tart karban és javít. Rajtunk múlik, mennyi időn át közlekednek időkiesés, hiba nélkül a mozdonyok. És nemcsak rövid távú a felada­tunk: hiszen néhány év múlva a villamos- és dieselmozdo­nyok teljesen fölváltják ná­lunk is a régi elavult gőz­mozdonyokat. Erre is fel kell készülnünk. Mi a dolga ebben a főköny­velőnek? — Olyan információrend­szert kell kialakítani, amely időben jelzi, milyen idő- és költségtartalékok vannak az üzemben. Ezt a rendszert csak a számok által regisztrált té­nyek alapján építhetjük ki, hiszen csak ennek alapján történhet meg a szükséges mű­szaki intézkedés. Ezek pedig kihatnak az ország teljes köz­lekedésére. Szombati Zoltán jelenlegi pártmunkája: gazdaságpoliti­kai tanfolyamot, konferenciá- j kát vezet. Természetesen az őt hallgató, tőle tanuló mű­szaki és számviteli emberek sokat foglalkoznak az új fel­adatokkal és célokkal. — Igen, mert nagy feladatot kell megoldani. A korábbi tervezési rendszer az üzemek­ben a vezető személyén mér­te, értékelte a teljesítményt. A beosztott dolgozók részfelada­tokat hajtottak végre, a fo­lyamat teljes ismerete nélkül. Az új információrendszer ki­építése több éves munka. És az is egyik célja: a kisebb, 30 —40 fős csoportok is, ponto­san ismerjék munkájuk jelen­tőségét, a termelési folyamat­ban betöltött szerepét. A fe­lelősségérzet kialakítása, egye­nes arányt alkot ezekkel az is­meretekkel. Mit tart egy munkásifjúból lett kommunista értelmiségi és pártmunkás közösnek abban, amit az elmúlt 25 évben vég­zett? — Nap mint nap számok­ban gondolkozom. A célunk akkor is az volt, ami ma: a megtermelt értékekből minél több elfogyasztható, ha úgy tetszik, megehető, megitatható, használható, viselhető nemzeti jövedelmet kell létrehoznunk. Hiszen ezt már sokan elmond­ták. És azt is, hogy ezáltal él­hetnek jobban az emberek. Az én egyéni életemet, 25 évemet, ettől nem tudom különválasz­tani. Voltak benne nehezebb I szakaszok és könnyebbek. A legszebbnek azt tartom, hogy az ember dolgozzék addig, ameddig csak tud és legyen szorgalmas előrevivője az élet­nek. Iletesi Ferenc Pál Rádió­és tv-közvetítés a parlament ünnepi ü eséről és a díszfelvonulásról Az országgyűlésinek a fel- szabadulás negyedszázados év­fordulójára összehívott ünnepi üléséről pénteken a rádió 14 óra 55 perces, a televízió 15 órai kezdettel helyszíni közve­títést ad. Szombaton, április 4- én a fegyveres erők díszszem­léjét, a fiatalok és a sportolók felvonulását a rádió 9 óra 50 perckor, a televízió 9 óra 45 perces kezdettel sugározza. EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG 7 járás: 7és társadalmi A gödöllői járásban a múlt évben gyakran találkoztak a tanácstagok, választókerületi bizottsági tagok és a Hazafias Népfront aktivistái. Együtte­sen beszélték meg, alakították ki a közös stratégiát ahhoz, hogy a felszabadulási verseny­ben hogyan tudna a járás minél jobb eredményt elér­ni, a községek, valamint a já­rás közös hasznára. A megbe­széléseken gyakran szerepelt az a kérdés: hogyan lehetne a legjobban megértetni a la­kossággal, hogy a lakóhelyért végzett ön­kéntes társadalmi mun­ka eredménye minden esetben visszahat a mun­kát végzőkre, hogy az eredmény, az öröm — közös. Nos, a megbeszélések és az azokból fakadó tettek bizo­nyítják, hogy a gödöllői járás­ban a népfront az elmúlt év során jó munkát végzett A járásban összesen 7 545 000 forint értékű társadalmi mun­kát könyvelhettek el. Kommu­nális építkezés, út-, járda­építés, valamint a fásítási és parkosítási program egyaránt szerepel a listán. A verseny keretében a legszámottevőbb eredményt — a községi kate­góriák szerint — Túra érte el, mert lakói 1 528 000 forint értékkel járultak a község múlt évi fejlesztési terveihez. Pécel községben a lakosok 558 000 forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, Gal- gamácsán pedig 525 000 forint értékkel gyarapítóit a lakos­ság. Erdőkertesen 417 000 forin­tot, Nagy tárcsán 255 000 fo­rintot és Versegen 253 000 fo­rintot írhattak községük ja­vára. A járás területén 116 ezer négyzetméter területet ültettek be virágokkal és 166 600 négyzetmétert pe­dig parkosítottak. A parkosítás során 22 ezer fa­csemetét ültettek. A felszaba­dulási verseny virágosítási, parkosítási programjában ki­magasló eredményeket ért el Veresegyház, Bag, Túra, Er­dőkertes, Kartal, Valkó, Kere­pes és Zsámbok. Nem feledkeztek meg a köz­ségek a múlt esztendőben az átereszek és vízleeresztő ár­kok folyamatos karbantatásá- ról sem. Ezen a területen Kis- tarcsa, Veresegyház, Isaszeg, Túra és Nagytarcsa jártak ,elől jó példával. —karácsonyi— Raktárt építenek Az egyszerű kijelentő mon­dat csak nyelvtanilag egysze­rű, gazdasági értelemben ko­rántsem. Mert hosszú éveken át éppen az volt a baj, hogy nem építettek raktárakat, csak a termelőhelyek növekedtek, az áru mennyisége gyarapodott, de a raktár, ahol óvták volna a kiszállításig a terméket, ahol tárolhatták volna az anyag- készleteket, valahogy mindig kiíelejtődölt a beruházások kö­zöl. S nemcsak az iparban, de a mezőgazdaságban is hatal­mas károkat okozott a raktár­hiány; a szemellenző, mely a raktárépítést improduktív be­ruházásnak minősítette, hosz- szú éveken át napi használati tárgy volt a beruházási dön­tések meghozatalakor. Ezért örvendetesek a mostanában érkező hírek: a raktárépítés is ott szerepel a váci képcső­gyárban végrehajtás alatt le­vő fejlesztési tervben, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban meg­valósított rekonstrukció a rak­tározást is nagymértékben korszerűsítette, Ikladon, az Ipari Műszergyárban az anyagmozgatás tökéletesítésé­vel összhangban a raktározási lehetőségek is jobbak lettek — azaz a vállalatok, élve na­gyobb önállóságukkal, olyas­mire is figyelni kezdenek, amire korábban nem. Az országban 1950-ben 560 ezer vagon befogadóképességű rakárterület volt, s majd’ két évtized alatt a fejlesztés ere­jéből csak a megkétszerezésre futotta, többre nem. Holott a termékek mennyisége — min­den területen, az iparban épp úgy, mint a mezőgazdaságban, a kereskedelemben — ugyan­ez idő alatt az 1950. évinek a többszöröse lett. Elgondolkoz­tató, hogy míg a teljes raktár- kapacitásból a mezőgazdaság részesedése növekedett — az 1950. évi 13 százalékról 22 szá­El bányásztak" egy várat és egy római villát. A Balaton -vidéken — ahol sók millió forintot — áldoztak a múlt emlékein<ek feltárására és megóvására —, a régészeti topográfia első három köteté­ben már pontosan meghatá­rozták a lelőhelyeket és a vé­dett épületeiket. Mégis gyako­ri eset, hogy semmibe veszik a műemlékvédelmi rendelke­zéseket és előfordul, hogy le­letre bukkanva, az illetékes szervek nem értesítik a mú­zeumokat, mert attól tartanak, hogy az késleltetné, vagy meg­akadályozná az építkezéseket. Zánka közelében történt nemrég, hogy egy római villa színhelyén nyitottak kőbányát. Egy rendkívül értékes, felirat­tal ellátott nagyméretű római követ beépítettek a Balaton legújabb mólójába. Szepezden kiszántották egy kora római temető maradványait és még nyo­mait is eltüntették. VISELJEN DIVATOS, KORSZERŰ TONYT Figyelje kirakatainkat? Nagy választék a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben. A Zánka melletti Hegyestű csúcson „elbányászták” a IX. századbeli szláv eredetű vá­rait, amelyet még a honfoglaló magyarok is használtak, me­zőgazdasági érdekek miatt meghiúsult a kékkúti római villa helyreállítására és hasz­nosítására vonatkozó terv. Za- laváron megsemmisítették azt az úgynevezett Dorong-utat, amely a IX. század közepén épült és Pribina szláv fejede­lem hajdani várához vezetett. Rendkívül nagy károkat okoznak a műemlékekben a felelőtlen magángyűjtők is. A Balatoni Múzeum illetékesei elmondották, hogy a magán- gyűjtők nemcsak néprajzi tár­gyak után kutatnak, hanem összeszedik az elmozdítható régészeti emlékeket is. A köveskáli templom ka­pujáról például ellopták az egyik római kori oszlo­pot. Az ecséri templom egyik nagyméretű faragott kövét, egy autóbusszal ott járt, ismeret­len turistacsoport szállította el. Feltevés szerint ugyancsak turisták vitték el a szeint- mihálydombi kápolna fa­lát díszítő, nagyméretű olajfestményt, amely a Balaton egyik legem­lékezetesebb viharát és a 40 halász szerencsés megmenekü­lését ábrázolja. A vidék értékeinek megóvá­sa végett az illetékesek szigo­rú intézkedéseket sürgetnek. zalékra —, míg az ipar ará­nyosan növelni volt képes a raktárterületet, addig a keres­kedelem és a közlekedés ré­szesedése erőteljesen csökkent. Különösen a kereskedelem részesedésének mérséklődése : elgondolkoztató, hiszen új bo',- tok nyíltak meg, ABC-áruhá­zak, szakosított üzletek várják a vevőket. Legtöbbször te­nyérnyi raktártérrel, s éppen ezért ennek megfelelő válasz­tékkal. S ez csak a dolgok egyik vetülete. A másik: az örök vita az ipar és a keres­kedelem között, az átvétel el­húzódásáról, az áru tárolásá­ról, aminek pénzügyi kihatá­sai újabban — a gazdasági reform óta — nem lebecsülen- dőek. Folytathatjuk a sort az­zal, hogy nem ritka eset az exportra kerülő termékeknél a reklamáció a raktározás közben — pontosabban: a megfelelő raktározás hiányá­ban — bekövetke7,ett sérülé­sek, romlások, értékcsökkené­sek miatt, s hogy a mezőgaz­dasági üzemeknek is érzékeny veszteségeket okoz a raktár­tér hiánya. Azt a szemléletet, mely éle­sen elhatárolta egymástól a termelés különböző — egyéb­ként szorosan összefüggő — folyamatait, mely csak a ter­melést ismerte el, s nem tö­rődött a folyamatos anyagbe­szerzés, tárolás, késztermék raktározás feltételeivel, lassan a múltnak adják át minden ágazatban; a gazdasági re­formból következő változások egyike ez. A fejlesztési, beru­házási tervek ésszerűbbek, mint korábban voltak, s ezért kerülhet napirendre az, ami­nek eddig mostoha sors ju­tott: a raktárak bővítése, kor­szerűsítése. Jól teszik ott, ahol papírt és ceruzát fogva szá­molni kezdenek. Mit fizetnek ki másutt — olykor több tucat helyen! — bértárolásra, meny­nyibe kerül az áru romlása, értékének csökkenése. A vég­összeg hathatós serkentőnek bizonyulhat arra, hogy úgy döntsenek: tovább már nem halasztják, raktárt építenek. M. O. Jubileumi munkaverseny Vándorserleg Dobosnak, Gyálnak Az elmúlt esztendőben a Dabasi Járási Pártbizottság kezdeményezésére bekapcso­lódtak a jubileumi munka ver­senybe az ÁFÉSZ-ek és a ktsz-ek is. Pontosabban a já­rás öt Általános Fogyasztási Szövetkezete és három ktsz-e. A verseny meghirdetésekor vándorserleget ajánlottak fel a résztvevők a legjobbaknak. Az elmúlt napodban került sor a verseny értékelésére. A döntéseket meghozó bizottság­nak nem volt könnyű dolga, hiszen majd minden részfel­adatban más és más ÁFÉSZ bizonyult a legjobbnak. A verseny összesítésében végül is az ÁFÉSZ-ek közül a dabasi került az első helyre s nyerte el a vándorserleget. A ktsz-ek versenyében a gyáliak szerezték meg az első helyet s vették át ünnepélyesen a ser­leget. Ami szintén dicséretes do­log: a jubileumi munkaver­seny a serlegek átadásával nem ért véget, hanem tovább folytatódik egész esztendőben, Szabad szombatosok — külföldön Külföldi hét végi kirándulá­sokat szervez tavasztól az IBUSZ, s így a szabad szomba­tosok már nemcsak a magyar- országi kirándulóhelyeken pi­henhetnek, hanem szombat­vasárnaponként az. Alacsony- Tátrát, Nyugat- és Közép-Szlo- vákiát is felkereshetik. Budapestről és több vidéki városból indulnak az autóbu­szok, s a kirándulók többféle lehetőség között válogathatnak. Az Alacsony-Tátra faházaiban pihenhetnek a hét végén, fü­rödhetnek Pöstyénben, meglá­togathatják Trencsént és a poj- nicei várat, a nagyobb túrára vállalkozók pedig a Nyitra— Léva—Selmecbánya—Pop- rádfürdő útvonalat járhatják be. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom