Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

1970. ÁPRILIS 12., VASÁRNAP 5 Jubileumi versenyben Ami kötelez SALAMON TORNYÁBÓL Foto: Urban Új irövényvédőszerek A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter újabb nö­vényvédőszerek forgalomba hozatalát és felhasználását en­gedélyezte. A Budapesti Vegyiművekben állítják elő a Buvinol gyomir­tót, amelyet egyebek közt a szőlőkben, a gyümölcsösökben, a lucernásokban és különböző gyógyászati növények telepein használhatnak fel jó ered­ménnyel. A Buvinol alkalmas a mezőgazdaságilag nem mű­velt területek, országútpadikák stb. gyomtalanításéra is. Engedélyezték az Anthio 40 mintájú rovarölőszer forga­lomba hozatalát. Ezt a termé­ket a Nitrokémdai Ipartelepe­ken készítik, a svájci Sandoz cég alapanyagából. A rétek és a legelők gyomta­lanításánál tesz jó szolgálatot a Diralid-termék, amelyet szintén a Budapesti Vegyimű­vekben gyártanak. Nagyon jónak lenni nem min­dig — jó. Ami másutt hangos sikert aratna, amiért másutt dicséreteket osztogatnának, azt a nagyon jónál észre sem veszik, nem jár érte elismerés, az természetes. A nagyon jó­nak kétszer annyit kell termi, hogy a jók között maradhas­son. mint a közepesnek, hogy a jók közé kerülhessen. Fur­csa? Az. Érdemes lenne egy­szer végiggondolni, miért és hogyan alakulnak ki az azo- nost másként értékelő mércék, hogyan lesz a kettőből az egyik helyen egy, a másikon meg három ... A Nagykőrösi Konzervgyár minden tekintetben a nagyon jók közé tartozik hosszú esz­tendők óta. A Minsztertanács és a SZOT vörös vándorzász­lajának hatszori elnyerése, az élüzem. illetve a kiváló válla­lat cím tizenhatszoros meg­szerzése, a VII., a VIII., a IX. pártkongresszus tiszteleté­re folytatott munkaver­seny győzteseinek kijáró zászló, illetve oklevél kiér- demlése — nagyszerű múlt, irigylésre méltó rang, s a jö­vőt tekintve nehéz kötelezett­ség. Amint a gyár pártbizott­ságának titkára, LesJcó László mondotta: — A földszintről nem megerőltető föl jutni az első emeletre. A második már megdobogtatja a szivet, a har­madik még inkább. S ha to­vább kell mennie az ember­nek, úgy érzi, mintha a lépcső­fokok magasabbak lennének. Több erő kell a legyűrésükhöz, pedig ugyanakkorák, mint amilyenek a földszintről az el­ső emeletre vezetnek. A körösiek már ilyen lépcső­fokokkal birkóznak. Nincs fehér folt Hol lelhető meg az eredmé­nyek tartósságának, folyama­tosságának alapja? Ott, hogy — s másutt sűrűn elfeledkez­nek erről — a nagy gyár egyetlen részlege, működésé­nek egyetlen területe sem ma­rad ki a versenyből; nincs fe­hér folt, a verseny mindent és mindenkit érint! Ennek vi­szont az a következménye, hogy nem bomlik szakaszokra, hullámvölgyekre és hegyekre a verseny: folyamatos. A föl­szabadulás negyedszázados év­fordulóját is úgy ünnepelték, hogy már tisztában voltak az­zal, mit akarnak ebben az év­ben, hogyan tovább. Hogyan? A helyből csak címszavakra futja, már mind­egyik megérdemelne egy-egy bekezdést. Mert könnyű, ala­csony lépcsőfok-e, hogy: a termékszerkezet változtatásá­Folyón — tengervízen TEHERFUVAROZÁS: TOVÁBBI FELLENDÜLÉS SZEMÉLYFORGALOM: NEM LESZ TÖBB HAJÓ? A folyam- és tengerhajózás­ról egyaránt szó esett tegnap a MAHART tájékoztatóján, ahol Lékai Elek vezérigazgató fog­lalta össze a hajózás helyzetét. Az idén 715 ezer tonna árut szállítanak, 170 ezer tonnával többet, mint tavaly. Többek között bauxi- tot és ásványolajat visznek Regensburgba, több szenet és kokszot Bulgáriába, műtrágyát hoznak Linzből és vasércet a Szovjetunióból. Magyarország ma olyan tengeri forgalmat bonyolít, amelynek kétharmad része nem is érinti hazánkat. Különböző rendeltetési helyek­kel nemcsak magyar árut visz­nek célhoz, de számtalan ide­gen árut fuvaroznak. Tovább növelik a tolóhajók, illetve szerelvények számát. Újabb óriás uszályok ké­szülnek a dunaharaszti MAHART-üzemben. A Csepeli Szabadkikötőben kisgépeket, targoncákat, von­tatókat és markolókat állíta­nak szolgálatba. A kezdődő konténeresités jele, hogy 20 nagyméretű lábas szállító szekrényt használnak, s az eh­hez szükséges daru is készül. A személyszállítás jövője fe­lől érdeklődve megtudtuk, hogy csak hétvégenként indul meg az utasok áradata, míg hétköznapokon többnyire üre­sen állnak a személyszállítók. Szombat, vasárnap éppen két­szer ennyi hajóra lenne szük­ség. Hogy az elkövetkező évek­ben építenek-e újabb jármű­veket, az annak a függvénye, ! hogyan találja meg a számítá- I sát a MAHART: köztudott, hogy ráfizetnek a személyszállí­tásra. j Vagy nagyobb támogatásra lenne szükségük, vagy arra, hogy a jegyek ára fedezze a tényleges költségeket. A duna­kanyari járatoknál is változat­lanul a sétahajózás dominál, de természetszerűen menet­rend szerint is közlekednek vízijárművek. A Balatonnál nyaraló olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy az idén, május 24-én kezdődik a menetrend- szerű előidény, s hogy 21 kikö­tőt érintenek a hajók, minde­nütt megfelelő vasúti és autó­buszcsatlakozással. t. gy. val maradéktalanul teljesítik tőkés exportjukat; belföldi ér­tékesítésük növekedése meg­haladja a konzervipari átlagot: növelik a korszerűen csoma­golt áruik arányát, bővítik az ún. eldobó csomagolású termé­kek körét, kikísérletezik a zsugorfóliás csomagolást; a kereskedelemmel együtt az or­szág különböző pontjain kon- zervminta üzleteket hozmaik létre; az év folyamán leg­alább tíz új gyártmánnyal lépnek piacra? A gyár igazgatója, Kovács Sándor fontiekkel csak a leg­lényegesebb termelési felada­tokat ragadta ki, ám még ezekhez is hozzáfűzte: — Mindez csak az emberekkel együtt megy. Ha ők megértik a feladatokat, ha áldoznak rá — például a különböző kísér­letekkel járó többletmunkát —, akor már nem kell „szer­vezni” a versenyit: közös ügy lesz. Az igazgató félmondatára, mely a különböző kísérleteik­re utal, érdemes külön kitér­ni. A gyár ugyanis — verseny­vállalásként, a szocialista munka vállalata cím megtar­tása érdekében így is csele­kedve — az egész iparágat érintő kísérletek fontos góc­pontjává lesz. Ebben az esztendőben véget ér a rekonstrukció, mely éve­ken át örömök és gondok for­rása egyaránt volt, s az addig ott lekötött műszaki erők azonnal másutt kezdik meg a magvetést: gépek, gépsorok próbáinál — így például kar- tonberakót, palettizálát szer­kesztenek, legyártják, kipró­bálják, a termelőszövetkeze­tekkel együtt zöldbabszedő gépet állítanak munkába kí­sérleti jelleggel stb. — a cso­magolás nagyarányú korsze­rűsítésénél, annál, hogy — amint azt a szakszervezeti bi­zottság titkára, Friss Antalné nagyon találóan megfogal­mazta — ne az emberek verí­téke adja a többet, hanem a gépek, a technika. Jobb az iparágnál A mindenre kiterjedő, s az emberek egyetértésére nem csupán szólamként, hanem ténylegesen támaszkodó ver­seny teremt alapot ahhoz, hogy — ebben is folytatva esztendők hagyományait — idei termelésnövekedésük leg­alább kilencven százalékát a termelékenység emelkedésé­ből fedezik! A Nagykőrösi Konzervgyár a termelékeny­ség növelése tekintetében fö­lötte áll az iparági átlagnak, de nemcsak ebben. Abban is, hogy — mint a múlt években, idén is — vállalták; a vállala­ti eredmény egy foglalkozta­tottra, illetve az árbevételre számított aránya jobb lesz az iparági átlagnál. Azt szokták mondani, s nem minden ok nélkül: elhatározni valamit egyetlen íróasztalnál is lehet, sőt, még az sem kell hozzá. Megvalósítani az elha­tározást — bármily helyes is legyen — egyetlen ember aka­rata alapján nem lehet. A többiek — az összes érintett — akarata is szükséges hozzá. Ez a nagyon közhely-ízű meg­állapítás — s sűrűn éppen azért botlunk, mert azt hisz- szüik, hogy ami közhelyszerű, az már nem is igaz — fontos alapköve a verseny légköré­nek. Legalábbis Kőrösön. Mert a tartós sikerek magyarázatát éppen az adja, hogy nem egy ember, nem egyetlen íróasztal mögött ülő valaki gondolt, akart ezt vagy azt. Még csak nem is három vagy öt íróiasz­tal tulajdonosa. Hanem a — gyári létszám zöme. Mert most is, mint minden évben, a „h-lyszínen”, a különböző termelő egységekben, a bri­gádokban kezdtek el beszélni arról, hogy mit szeretnének, mire képesek, mi az, amit be­csülettel elvállalhatnak. S így. a cseppek gyűltek patakká, majd folyóvá: nem föntről le­felé, hanem lentről fölfelé volt a sorrend. Ahogy helyes. Ahogy egészséges. Ahhoz, hogy így lehessen, sok minden kell. Az például, hogy a körösiek nagy súlyt helyeznek a gyáron belüli ver­senyre: a különböző részie­gek, önállóan működő terme­lőegységek közötti vetélkedés­re. Minden jó formát fölhasz­nálnak ehhez, a vállalaton be­lüli élüzem cím elnyerésétől kezdve, a műszakok közötti versenyen át egészen a kiváló dolgozó cím elnyerése feltéte­leinek pontos rögzítéséig. Általuk és értük j Arról már szóltunk, hogy ami a Nagykőrösi Konzerv­gyár falain belül történik, ah­hoz így vagy úgy, de minden gyári dolgozónak köze van; általuk sűrűsödhetnek orszá­gos hírré, ranggá a részered­mények. A versenynek, s ered­ményeinek azonban más az el­sődleges célja: az ott levőkért tehető több, s maga az ember- formálás. Mert ez évi teendőik közé tartozik — mint a KISZ- titkár, Pásztor Gabriella el­mondotta — például olyasmi is, mint a szakma ifjú mestere címért folyó verseny, a fiatal szakmunkások iparági verse­nyének megrendezése Nagy­kőrösön, a kiváló ifjú mérnök pályázaton való részvételre szóló biztatás ... A több és jobb munka te­remt alapot ahhoz, hogy erre az esztendőre ötszázalékos bér- fejlesztést tervezhettek, bőví­tik az orvosi rendelőt, 10,7 mil­lió forintot költenek munkás­védelemre, csökkentik a mun­karuhák kihordási idejét, fel­nőtt szakmunkásképző tanfo­lyamot indítanak ... Azt írtuk néhány sorral föntebb: az ott levőkért tehető több. Mi min­den fér bele! Béremelés, s az például, hogy csehszlovák és NDK-béli testvérvállalatok­kal csereüdüttetést szerveznek. Megrendezik a II. országos konzervipari higiéniai anké- tot, s a városi tanáccsal össze­fogva húsz családi házat épí­tenek föl olyan gyári dolgozók számára, akik szociális hely­zetük miatt saját lakáshoz kü­lönben soha nem juthatnának. A gyár igazgatója a termelő- szövetkezetekkel megkötendő szocialista szerződések fontos­ságát hangsúlyozza, a pártbi­zottság titkára arról beszél, hogy 1400-an tanulnak a kü­lönböző oktatási formákon, a szakszervezeti bizottság titká­ra az erre az évre vállalt 80 ezer társadalmi munkaóra hasznát ecseteli, a KISZ-titkár annak örül, hogy jó néhány fiatal gondja megoldódik, mert — kísérleti jelleggel — ezen­túl munkaszüneti napokon is főzni fognak a gyári konyhán, s haza is lehet vinni az ételt... Túlzásként hatna, ha azt ír­nánk: mindez csak ízelítő? Pe­dig ízelítő, hiszen szólni kel­lene a gyár negyedik ötéves tervének elkészítéséről — már dolgoznak rajta — a városi ta­nács és a gyár példás „össze­dolgozásáról” ... Mindarról, amiről szó esett, s amire nem került sor, amire rangjuk, múltjuk kötelezi őket, s amit mégsem úgy csinálnak, mint — kényszerű kötelességet... Mészáros Ottó NÉZŐPONT Újratermelődés A biológiában, a gazdaság­tanban éppúgy természetes fo­galomként használják, mint a társadalomtudományokban. Az újratermelődés — vagy újra­termelés — az élő szervezetek­nek, a gazdasági és társadal­mi tevékenységnek azt a kö­vetkezményét jelöli, mellyel újratermeli a kiindulási ala­pokat. Borjút ellik a tehén, gé­pet gyártanak a gépen, nemze­dékek váltják egymást a tár­sadalomban. Ennél a foknál, az egyszerű újratermelésnél — amikor a rossz földön éppen csak a vetőmagot termi meg a gabona — bonyolultabb, összetettebb a bővített újrater­melés. Amikor valaki vagy valami nemcsak önmagát rep­rodukálja, de többet hoz létre. Az újratermelődésnek vannak azonban negatív előjelű ered­ményei is. Amikor az termelő­dik újjá, ami — nem kellene hogy fönnmaradjon. Súlyosabb gondról szólunk, mint a rossz, korszerűtlen áru­cikkek újratermelése. Társa­dalmi gondok, bajok újrater­melődéséről van szó, arról, hogy több kérdésben az alapo­kig kell eljutnunk, ha változá­sokat akarunk. Márpedig akarjuk ezeket a változásokat. Vegyük kezünkbe egy nagyon egyszerűnek tűnő példa fona­lát. Évről évre nagyjából azo­nos azoknak a fiúknak és lá­nyoknak a száma, akik nem végzik el a nyolc általános is­kolát. Négy-hat osztály elvég­zése után búcsút mondanak az iskolának, otthon maradnak, hogy két-három esztendő el­teltével dolgozóként bukkan­janak fel. Dolgozóként: segéd­munkásokként, akik nem ér­tenek semmihez, akik alapmű­veltsége egyetlen tekintetben sem felel meg a század har­madik harmada állította köve­telményeknek, akik — a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt — félbemaradt em­berként élnek; a létezés csak biológiailag tényleges szintjén. Kövessük a képzeletbeli fona­lat, merre vezet? Oda, hogy ezeknek a gyerekeknek a szü­lei legtöbbször hasonlóan kezdték és folytatták életüket, ám akkor a maival hom­lokegyenest ellenkező társa­dalmi körülmények következ­ménye volt életük ilyen ala­kulása. Jó néhány olyan szülő is akad, aki gyakorlatilag — huszonöt-harminc évesek — már a szocialista rendben nőtt fel, valójában, személyes sor­sát tekintve azonban távol at­tól. Olyan emberek ők, akik fölött nyomtalanul suhantak el az évek: egy egész ország meg­változott körülöttük, emberek tíz- és százezrei léptek új életutakra, ők azonban — sa­ját hibájukból is, mások hibá­jából is — maradtak a lét na­gyon egyszerű szintjén. Szociológiai vizsgálatok iga­zolták, hogy létezik napjaink­ban is egy olyan réteg, mely sok gondot okoz. A föntebb említett gyerekek is — nagy többségükben — ilyen csalá­dokból kerülnek ki. s termé­szetes örökségként hordják magukkal a testi-szellemi igénytelenséget, azt a sokszor meghökkentő magatartást, hogy nem is akarnak másként élni. (Amikor, persze, megis­merik ezt a mást, rögtön s örömmel elfogadják.) Hozzáte­hetjük: jó néhány esetben az akaratot az anyagi szűkösség, az önhibán kívüli szegénység — például a sokgyermekes, tisztességgel dolgozó, de egy vagy két keresetből csak na­gyon szerényen élő családok esetében — is elsorvasztja. A negatív előjelű társadalmi gondok újratermelődéséből csupán kettőt emeltünk ki, mégpedig az egyszerűbbnek látszok közül. A szűkebb szak­mán kívül a politikai és tár­sadalmi szervezetek vezető testületjei is jónéhány hason­ló, vagy még súlyosabb terhet jelentő problémát ismernek, mérlegelnek, s keresik a ha­ladás, a változtatás útjait. E nagyszerű küldetés teljesítése — mert például nagy alapos­sággal mérte fel a megyei pártbizottság a munkásosztály helyzetét, s a határozatok is utat mutatóak — 02 eredmé­nyek ellenére sem mondható gyorsnak s általánosnak. Megtörténik — sajnos, nem ritkán —, hogy hetekig-hóna- pokig vitáznak azon felelős testületekben, vajon neoncsö­veket vagy higanygőz lámpá­kat szereljenek-e fel a főtér vagy a főutca szélére, milyen „portálokat” — külső képet — engedélyezzenek az újonnan épített üzletnek, s közben, bár a hónapok évekké sorakoznak, egyetlen egyszer sem kerül napirendre, hogy a község — a város, a járás — lakoseágá- ban milyen társadalmi átré- tegeződések mennek végbe, kik azok, akik kívülrekednek a társadalmi mobilitás remé­nyén is, miféle újratermelő­déssel kell szembenézniük, s főként: számolniuk! Az igényesebb, a társadal­mi mozgások helyi lecsapódá­sát földolgozó munkára bíz­tatnánk. Arra, hogy a szavak helyét foglalja el a tett: ne csupán beszéljenek arról egy- egy testületi ülésen a község­ben, a városban, a járásban, hogy napjaink valósága egy­re bonyolultabb, hanem is­merjék meg. s dolgozzák föl — elemezzék — e bonyolult változások összetevőit, s jus­sanak el az alapokig. Nagy hiba lenne ugyanis tartósan megrekedni ott. hogy az ezerféle változásnak, hala­dásnak örülve már nem fi­gyelünk arra, ami még nem mozdul, ami még nem vál­tozik. Fiatalok parlamentje A Budai Járási KISZ-bi- zottság tegnap délelőtt rendez­te meg első ízben az állami gazdaságban dolgozó fiatalok parlamentjét. A járási tanács vb-termében ötven fiatal gyűlt össze, hogy illetékes szakemberek előtt felvethes­sék problémáikat, s egyben választ is kapjanak kérdéseik­re. MORFONDÍROZOK Hvjäcking — magyar módra Mostanában gyakran gon­dolok arra, mi lenne, ha... Mi lenne, ha nálunk is felütné a fejét a hyjacking, a repülő­gépek eltérítése eredeti útirá­nyuktól? Ne tessék kérem mosolyog­ni, bátorkodom emlékeztetni önöket, hogy átvettünk mi már egy és mást „odaátról”, ami korábban elképzelhetetlen volt. Hogy csak néhányat em­lítsek mutatóba, itt van pél­dául a Coca-Col" amit vígan iszunk, vedelünk anélkül, hogy a haldokló kapitalizmus­ra gondolnánk közben, legfel­jebb a jód-tinctura jut róla eszünkbe. Vagy itt van a strip-tease, amit vígan né­zünk, anélkül, hogy közben a kapitalizmus erkölcsi fertőjére gondolnánk, legfeljebb a fele­ségünk jut róla eszünkbe, meg az a két nagy frász, amit akkor kapnánk, ha tudná, hogy strip-tease bárban jár­tunk. Aztán itt van a farmer, épp olyan rongyosra koptatva, szutyok-patinásan, mint nyu­gaton, itt van a nyiratlan sö­rény, ami korpás, csapzott hullámokban omlik alá a ka­masz lapockákig, s végül itt van a soul-zene, ami se nem soul, se nem zene, de épp olyan idegesítően szól, mint az igazi. Egyszóval, nem is olyan el­képzelhetetlen, hogy egy szép napon kinyitjuk az újságot, s ezt olvassuk benne a második oldalon: „Fegyveres diákok tegnap útirányának megváltoztatásá­ra kényszerítették a Mezőgaz­dasági Növényvédelmi Szolgá­lat egyik repülőgépét, amely a rábamaszlagi Űj Garázda Ter­melőszövetkezet hibrid-pösz- mélésének vegyszeres gyomir­tására startolt a budaörsi re­pülőtérről. A gép pilótáját a tettesek pisztoly-öngyújtóval kényszeritették, hogy Monte- carló felé induljon, ám üzem­anyag hiányában a gép kény­szerleszállást végzett a zagy- vaszaplonykai sertéshizlalda kifutóján. Migrén felügyelő, a járási kapitányság helyettes vezetője URH-összeköttetésbe lépett a géprablókkal, hogy megbeszél­je velük a pilóta szabadon bo­csátásával kapcsolatos felté­teleiket. A tettesek bejelentet­ték, hogy megtorlási kísérlet esetén felrobbantják a gép teljes gyomirtó-készletét...” Másnap aztán rövid helyre­igazítás adná tndtul, hogy a gépben a pilótán kívül senki sem tartózkodott, s csapón azért landolt 7."mivnszaplony- kán. mert a hozta fiba aláírta juttatni a gyomirtó feleslegét. *— nyíri — A l

Next

/
Oldalképek
Tartalom