Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

197«. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP ^kMítiap Ternei Józsefné, Németh Veronika, Gelencsér Ida, Kovács Antalné, Titi Mária, Béri Jánosné a Árammérőgyár a Vöröskereszt Pest megyei a Pest megyei Pártbizottság a Nőtanács megyei titkára 3 Soroksári Állami Gazdaság acsad tanácsetoök betanított munkása titkára osztályvezetője párttitkára 104 nap nyereség a törzsgárdának Egymilliós többlet a Pontázi Fatömegcikk Ktsz-ben hogy aiz anyagi elismerés mellé megjön, az erkölcsi is, A Pest megyei KISZÖV felterjesztette a szövetkezetét az országos ki­váló kisipari szövetkezet címre. Az idei tervekből csak any- nyit: 2 milliós beruházást ter­veznek, hogy exportkötelezett- ségeilknek eleget tehessenek. A beszámolót ebéd követte. A terített asztalokon száz cse­rép virág köszöntötte a jelen­levő asszonyokat, lányokat. A jubileumi közgyűlés — a ktsz idén ünnepelte megalakulásá­nak 20. évfordulóját — kivilá­gos kivirradtig tartó táncmu­latsággal zárult. Lenin-embléma kerámiából Lenin domborműszerűen megformázott portréja díszíti azt az emblémát, amelyet Páz­mány József balatonfüredi né­pi ipárművész készített a nagy proletárvazér születése 100. évfordulójának emlékére. A kerámiából készült embléma, amelynek nagyobbik változa­ta faldíszként, kisebb példá­nyai pedig iratnyomóként használhatók, nagyobb soro­zatban készül a művész alko­tóműhelyében. Világító biciklik Japánban újabban olyan ke­rékpárokat hoztak forgalomba, amelyeket a biztonságosabb közlekedés céljából fluoresz­káló festékanyaggal vontak be. KLUBSZOBA JÚLIUSRA Az utazó KISZ-titkár Nem hagyományos módon kezdődött a Pomázi Fatömeg­cikk Ktsz mérlegzáró közgyű­lése. Az ünnepség nyitánya a kitsz-ben: modem, minden igényt [kielégítő, 150 személyes öltözőt és fürdőt avattak. A vendégek és a tagok innen mentek át a Pomázi Posztó­gyár kultúrtermébe, hogy meg­hallgassák a beszámolót Eredményes évet zártak a pomáziak. Tavalyi teljes ter­melési tervük 9 millió 800 ezer forint volt 11 millió 64 ezerre teljesítették. A tervezett ex­port értéke öt és félmillió, ezt is túlszárnyalták 6 millió 799 ezerre. A ktsz főzőkanalait Nyugatra szállítja: Anglia, Hollandia, Belgium, Svájc, Nyugat-Német ország az állan­dó vevő. A gyertyán, a juhar, a jávor és a hars negyven féle méretet és formát ölt a pomá- ziaik kezében, hisz országon­ként más és más az igény. De még Angliában is például há­rom-négy fajta kanállal keve­rik az ételt A külföldi part­nerek leginkább az ovális ala­kot szeretik. Készül természe­tesen a nálunk ismert forma is. A ktsz másfélmillió forin­tos hazai tervét 2 millió 50 iezer forintra teljesítette. A pomáziak másik speciali­tása, a gyógyászati segédesz­közök készítése. Ök látják el az ország kórházait, SZTK- ínitézeteit mankókkal, beteg­járó botokkal, vak-botokkal. Az évi átlagkereset 20 451 forint volt, nyereségként 47 napot fizetnek, ami 3460 forin­tot tesz ki. Ez természetesen .átlag, azért is hangsúlyozzuk, hiszen lesznek a törzsgárda ta­gok között olyanok is, akik 104 nap keresetét kapják nyere­ségként! Pomázon remélik, Orosz Ágnes, a Cegéd és Vi­déke ÁFÉSZ Ságvári Endre alapszervezetének KISZ-tit- kára 1969 óta. A rövidhajú, mosolygós lány már az első perctől kezdve sok feladatot kapott. Bíznak benne társai. De nincs könnyű dolga. — A középiskolai alapszer­vezetekben jóval egyszerűbb a szervezés: együtt van a tár­saság. A mi fiataljaink nagy része szétszórtan dolgozik a különböző vendéglőkben, üzle­tekben — 15—20 kilométeres körzetében. Csemőn például éppúgy vannak tagjaink, mint Törteién. És őket is tájékoz­tatni kell minden eseményről. Télen vonattal utazott ezek­hez a fiatalokhoz. S ha most végre felenged egy kicsit az idő. előkerülhet végre a ke­rékpár ... — Havonta közös színház­látogatáson veszünk részt. Legutóbb a Nemzetiben a VII. Hadriánt láttuk. Csemőről és Törteiről is ott volt minden­ki. Ez a legnagyobb öröm szá­momra. Érzem, hogy nem dol­goztam hiába... De ne higy- gye, hogy ez az egyetlen prog- ramunk. Az író—olvasó talál­kozó —, amikor Bardnyi Fe­renc látogatott el hozzánk — íelejhetetlen élményt jelen­tett valamennyiünk számára. Most a március 23-án megren­dezendő társadalomtudomá­nyi vetélkedőre készülünk. — Régi problémáinkat is sikerült megoldani. Most épít­jük a klubszobákat. Július­ban végre már saját ottho­nunkban rendezhetjük vala­mennyi összejövetelünket. A napi munka után mindenki itt szorgoskodik. De megéri: a miénk lesz... f. — Jucika! Telefon! — Pardon. A központtól telefonáltak. A szakszervezeti emberek nem­régen döntöttek. Ezt Pista mondta a telefonba, az uno­kaöccse. Jó fiú, iskolázott, a központban dolgozik. Mindent megsúg. „Két hétre Szocsiba küldenek, Jucikám. Azt mond­ják, mindenkihez olyan jó vagy és nagyon szorgalmasan dolgozol. A szakszervezet fizet mindent. TU—104-essel re­pülsz. Csak te mész. Béla? Nem tudom. Ha mehet is, őérte fizetni kell.” Az asszony visszament kis asztalkájához, tovább reszelte a körmöket, örült. „Hogy mondjam meg Bélának, mit fog szólni? Egyelőre semmit sem szólok. Majd, ha jobban lesz.” Egy idős kolléga hátulról tele pohár feketét tett az asz­talára. — A fele a magáé, Jucikám, igya le. — Köszönöm. — Kovácsnál Telefoni — Pardon. „Jaj istenem ...” nem tu­dott többet szólni, szája elzsib­badt. lába erőtlenné vált, re­megett. A tükörben láitjta, ar­ca falfehér. — Mi történt, Jucika? —• kérdezték többen is, de ő nem tudott válaszolni. A bűnös te­lefonkagyló, hogy elvégezte kegyetlen hóhérmunkáját, most, mint lábánál akasztott ember, bénán, holtan, csüngött a zsinóron. Távolról torz hal­lók hallatszottak belőle. Vala­ki felemelte, azután rögtön jelentette az egész üzletnek: — Jucika férje azt mondja, amíg ő elszundítobt, a Kisbéla csak úgy hongkongisan leszö­kött az utcára és ő meg sem tud mozdulni. Döbbent csend. azután az egész üz­let zson­gott, a vendégek is bekapcso­lódtak. Es belépett, megjött Kis­béla, sápadtan, vigyorogva. Kezében egy fél pár kesztyűt tartott. — Anyu, ezt otthon felej­tetted, mi lesz, ha te is meg­kapod? Az asszony nem tudott ha­ragudni. Mosolygott, potyog­tak a könnyei. A szerelmes térdű férfi taxit hívott, az anya megigazította a fiú nya­kán a sálat, felhajtotta kabát­ja gallérját. Hátrament, köpe­nyére húzta a kabátját. Feri­től nem is kérte el magát. Az most éppen úgy nézett rá, mint évekkel ezelőtt, amikor még kollégák voltak. — Jucikám, hol találtad meg a gyereket? — kérdezte otthon a férje. — Ugye, nem mész vissza? Olyan jó, ha itthon vagy mellettünk. Ugye, srí vem főzöl valami finomat nekünk? — folytatta a kérdéseket a férfi, mámorosán, de a náthá­tól, betegségtől eltorzult orr­hangon. „Gyermek, egy nagy gyer­mek” — gondolta az asszony és közben a hallgatag, didergő gyermeket a meleg ágyba dugta. A kisfiú lázálmában félrebeszélt, a férfi is teljesen elpilledve feküdt az ágyba, amikor egy óra múlva bevitte az ebédet. Könnyű kis ebéd volt, de egyikőj üknek sem kel­lett. Néhány faituskót dobott a cserépkályha telhetetlen ölébe, kiszellőztetett, azután telefo­nált az orvosnak. A telefont is a szakszervezet intézte. Béla ezután egy évig szekírozta, ki­nél fekszik ő olyan jól, oda­bent ... Es most a külföldi út, jaj, istenem, abból mi lesz? Kisbéla nyöszörgött. Megiga­zította párnáját, megtörő1 te az arcát. Az orvos csak késő dél­után érkezett. Kedves, fehér öreg bácsi volt. Ahogy belé­pett és lerakta táskáját, az asszony megnyugodott. Béla egyre nehezebben bírta és Kis­béla talán már eszméletnél sem volt. Az orvos okos sze­mével az asszonyra nézett, ki­húzta a hőmérőt Kisbéla hóna alól — Harminckilenc és fél — mormogta és lázcsillapítót írt. — Ez gázos, ugye? — kérdez­te teljesen váratlanul a kisfiú, mintha nem is róla, de egy Idegen emberről lett volna szó. — Na, nem annyira gázos — ment bele az orvos a játékba. Ahogy az öregúr eltávozott, megjött Mari és magával ho­zott egy falka lányt és fiút. Vidámak, hangosak voltak, csörömpölve vonultak a másik szobába. — Dehát nálunk ragályos betegek fekszenek. És a lé­nyeg: betegek. Marikám! Ez lelkiismeretíenség — feddte Marit az édesanyja, amikor kijött a lány a konyhába. Az vállat vont és az orvossáért sem akart lemenni. — Ma Tom Jones énekel a tv-ben és ezeknek a srácoknak NEGYEDSZÁZAD, HÉTKÖZNAPOKBAN A többről, ami még kevés Egy szó, néhány betű, mégis: gondok, örömök legsúlyosab- bika. Tervek, elképzelések ka­varognak körülötte, társadalmi s egyéni méretekben közép­pont. Igen, a lakás. Magyarországon soha nem épült annyi lakás, mint a föl- szabadulást követő negyedszá­zad alatt, s mégis: a lakáshely­zet javítása a legégetőbb fel­adat. Évről évre több lakás épül, s mégis kevés. Ellent­mondás? Az. Negatívum, me­lyet a fejlődés pozitívumai szültek. Lépés a mélyből Minden folyamat értékét ak­kor lehet csak valósághűen meghatározni, ha kezdetét is ismerjük. A kezdet: mélység. A földszabadulás előtt az or­szág lakosságának több mint a fele földes padlózató szobá­ban lakott, s a lakóházak 78 százaléka sárból, vályogtéglá­ból vagy fából épült. A lakos­ság ötvein százaléka egyszobás lakásban élt. Az uradalmak cselédeinek sokszor még ennyi sem jutott. Nádtetők, meg­roggyanó döngölt falak, apró ablakok. Tapasztás, meszelés, tisztes szegénység, vagy még — az sem. Tíz-tizenkét ember egy szo­bában az uradalmak cselédhá­zaiban, a bérkaszámyák kör- befutó gangjairól nyíló ajtók mögött, s hirdetések áz újsá­gokban: lakások kiadók. Há- rom-öt-hét szobás lakások, egész emeletet elfoglaló lak­osztályok várták a bérlőket... S a bérlők nem tülekedtek. Mert nem volt miből fedezni a lakbért. nincs tv-jük. Meg anyu, tu­dod, jobban esik a falat... Na, add ide Juci — anyuci a recepteket, ne lógasd az orrod Amikor visszajött. szes ételt bevit­te a fiatalok szobájába Jucika elintézte a betegeket. Kisbéla megkérdezte tőle, megy-e már Tom Jones-műsor és ő beme- het-e azokhoz? A férje meg­simogatta a kezét, oldalt a combját. Bágyatag kezével megtalálta az asszony haris­nyakötőjének csatját, egy ki­csit meghúzta, és visszaenged­te a gumit. Gyengéden mo­solygott, a pici csattanást hall­ván. — Olyan jó, hogy itt vagy, Jucikám — suttogta a férfi és megkérte az asszonyt, gyújtson rá neki egy cigaret­tára. Kovácsné kiment a konyhába. Érezte, hogy szédül, hogy már belébújt a kór. Mindegy, gondolta és előszed­te a könyveit. A szakszerve­zetben rávették, hogy fejezze be az iskoláit. „Negyvenéves fejjel?” — kérdezte és más­nap tanulta ismét az algebrát. ..Tervük van velem” — mon­dogatta, de, ha megkérdi va­laki: „mit is mondott, asszo­nyom”? — nem tudott volna válaszolni. Az asztalhoz ült. kinyitotta a könyvet és a fü­zetet. — Á négyzet, plusz bé négy­zet ... — szeme megakadt Kisbéluska cipőjén. — Ánégyzet, plusz bénégy- zet, egyenlő .. A gyerek­nek holnap már megint új ci­pőt köll venni. Régmúlt? Természetesen az, még ha csupán huszonöt esz­tendeje is. Régmúlt, mert ma az egész társadalom, minden foglalkozási csoport képes ar­ra, hogy megfizesse a lakás bé­rét. A lakásét, ha — lenne. S ezért, a megváltozott életkö­rülményekért, kereseti viszo­nyokért i s kevés a lakás. De nemcsak ezért. Pusztított a há­ború. Ezer és ezer házat emész­tett meg, főiként faluin, az idő. Ezreik és tízezreik hagyták ott vidéki házukat, s költöztek vá­rosokba vagy azok környékére, s jelentkeztek lakásdgénylő- kiént. A lakás: társadalmi vál­tozások, mozgások és feszült­ségek sűrítője. 1949-ben 192 649 lakás volt Pest megyében. 1960-ban a la­kásállományt 216 499 otthon al­kotta. Lépés a mélyből? Igen! S nem is akármilyen! Pedig az ötvenes évek első felében politika és gazdaság megrázkódtatásai, az ellenfor­radalom nem, állította, a kon­szolidáció pedig nem állíthat­ta első helyre a lakásépítést; mégis majd huszonnégyezer otthon épült fel. Kevés volt? Kevés az igényekhez, a csalá­dok kívánságaihoz mérten. Sok viszont, ha a múltat nézzük; a harmincas években 300—400 lakás épült évente a megye mai területén. 1955-ben — te­hát a „kevés” időszakában — 1882. S egy sem maradt üre­sen ... Ahogy az az 5838 lakás sem, mely 1968-ban épült fed a me­gye városaiban és községeiben. Pedig a tizennégyszerese a harmincas években épültek­nek ... Világszerte fontos mér­ceként tartják számon az ezer lakosra jutó újonnan épített lakások számát. 1955-ben Pest megyében ez 2,4 volt A nem­zetközi átlag alatt — jóval. 1968-ban 6,6 újonnan épített lakás jutott ezer lakosra a me­gyében. Majdnem háromszoro­sa a tizenhárom évvel azelőtti­nek. S a 6,6 olyan érték, mely a nemzetközi ranglistán már a középmezőnyben biztosít he­lyet. Igény a jobbra 1968 végén Pest megyében 254 836 lakás alkotta a lakás­állományt: nyolc év alatt több mint harmincnyolcezer lakás épült fel. S az újonnan épült lakások növekvő száménak kö­vetkezményeként — bár köz­ben a megye lakossága is erő­teljesen gyarapodott —, a száz lakásra jutó lakosok száma fo­kozatosan csökkent 1961-ben még 362 fő élt átlagosan száz lakásban. 1968 végére számuk 347 főre mérséklődött. Lassú léptű a haladás, de: már nem a mélyből vezet fölfelé az út. hanem a szerénytől a jobbig. Mert nemcsak lakások épül­nek. hanem jobb. az igényeket tökéletesebben kielégítő ottho­nok falait húzzák fel 1939- ben. tehát az utolsó békeév­ben. 20 100 lakást építettek fel az országban, de belőlük mind­össze 38,4 százalék volt csak két- vagy több szobás, s 24,7 százalék készült fürdőszobával. 1963-ban Magyarországon 52 ezer 700 lakás épült, s ezeknek 66 százaléka volt két- vagy több szobás, s ezekhez fürdő­szoba is tartozott — természe­tesen. Szűkebb pátriánk, Pest me- 1 gye a föLszabadulás előtt még az egyébként elszomorító or­szágos átlagtól is elmaradt. Négy évvel a fölszabadulás után, 1949-ben is a teljes la­kásállománynak csak 28,1 szá­zaléka volt két- vagy több szobás, s a fürdőszobával ellá­tott lakások aránya oly ki­csiny volt, hogy nem is tün­tették fel a statisztikai össze­sítésekben ... A megyében le­vő lakások 40,8 százalékában egett csupán a villany, s 3,6 százalékukban volt vízveze­ték ... Mélytől kellett elindul­ni? Nagyon mélyről. 1960-ban, a népszámláláskor a teljes la­kásállománynak 37 százaléka már két- vagy több szobás volt, 10,6 százalékuknál a für­dőszoba sem hiányzott. A tel­jes lakásállomány 73,1 száza­lékában égett a villany, 7,9 százalékában pedig ott volt már a vízvezeték is. A jobbra való igény nem marad óhaj­tás; az állami és magánépítke­zéseknél egyaránt a többre, a kényelmesebbre való törekvés tapasztalható. Mert van rá anyagi fedezet... mert az anyagiak mellé igények is te­remtődtek. Gyorsabb gyarapodás 1966. és 1969. között az egy szobával épülő lakások ará­nya a megyében húsz százalék­ra csökkent. Az 1961—1965. között épített lakások 63,1 szá­zalékában ott van a fürdő­szoba is, mint az otthon ter­mészetes tartozéka. Száz föl­épült lakásból kilencvenhat­ban ég a villany, s harminc­ban csapból folyik a víz. Ada­tok. Száraz adatok, melyek azonban nem szürke szám­tengerek. E számtengerben családok ezreinek élete vál­tozott jobbra, kényelmesebb­re. emberibbre. Falvakban és városokban, járási székhe­lyeken és földhöziapúló, kis településeken azonnal szem­betűnik az új házak sora. Ut­cák, egész telepek formálód­tak újjá, korszerűbbé. Eltűnt a nád- és zsúptető, el a dön­gölt fal, a vályogtéglák alap­ját már terméskő, égetett tégla adja, a tetőkön cserép, pala, két- és háromszárnyas ablakok nyitnak utat a fény­nek ... Történelem építészetben ? Mondhatjuk így is. Társa­dalmi változások tükröződé­se a településképben? Nevez­hetjük ennek is. Számsor: 4152, 4392, 5481, 5838. Ennyi lakás épült fel a megyében 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1968-ban. Négy év: 19 843 lakás. Annyi, amennyi — a harmincas évek átlagát tekintve — ötven év alatt épült volna fel, ha... Ha nem köszönt a szabadság ránk, ha negyedszázada nem indul e! új úton az ország Oj lakótelepek Vácott, Gö­döllőn. Cegléden, Nagykőrö­sön. Százhalombattán. Szent­endrén, Budakalászon... Több és több lakás, gyorsuló gyarapodás a lakásállomány­ban a negyedik ótéves terv esztendeiben. 1971—1975 kö­zött. S a végső lépés- 1980-ig minden jogos igény teljesülé­sének elősegítése. Sok még a tíz év? Sok Ám minden utat nemcsak ahhoz kell mérni, hogy mikor érünk célba Ah­hoz is, hogy honnét. indultunk. M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom