Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

t970. MÁRCIUS SZOMBAT rssr iifcrci x/Círlap ÜRES ÁLLÁSOK Segédmunkások Gyárak, építkezések, üze­mek, vállalatok. Udvarokon, ®zabad ég alatt, raktárban, gép mellett, targonca mögött csomagokkal vállukon, futva, egy percre megpihenve egy ládán, két köröm között le­égett cikkel.-Hajnaliban, dél­után, este, vattakabátban, rossz zakóban, poros munka­ruhában, megizzadva korsó sörrel és vonatfüsttel a gyom­rukban éjszaka. Nélkülözhe­tetlenek. A gyárak jelenlegi technikai színvonala mellett nélkülük nincs termelés. A szakmunkásgárdához és a betanított munkásokhoz ké­pest, kevesen vannak. Jóval kevesebben, mint amennyire szükség lenne. Fizetésük munkahelyenként változó: 1300 forinttól 2500-ig terjedhet. A felső határ iga­zán nem mondható kevésnek, de még ez sem elég vonzó. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál az átlagke­reset, ha egy évre számolják ki, 1761 forint. Télen keveseb­bet teljesítenek, kevesebb íi pénz is, de nyáron könnyebb az előírásokat betartani s normán felül elvégezni a rájuk bízott munkát. Ilyenkor 2000— 2400 forintot visznek haza. Még nagy a vándorlás, 1969- bem például 457 segédmun­kást vettek fel s 351-en léptek ki. A vállalatnál dolgozó se­gédmunkások száma 504, a létszámkeret pedig 594. Szentendrén, a HÉV-végállo- inással szemben 136 lakás épül nyár óta. Ez év végéig 90-et keü átadni,_„.w, — — Ez á rossz, ez a hideg — mondja Gavallig Lászlóné. Szabolcs megyéből jött három éve a vállalathoz, munkásszál­láson. lakik Szentendrén. Há­roméves kisfiát az anyósa ne­veli. — Meg az, hogy ilyenkor nincs sok kereset, csak 1800 forintot kapok. De még így is megéri, nem mintha nem kel­lene megdolgozni a pénzért, mert ezt az egyet nem lehet ránk fogni. Ezelőtt a szent­endrei Sütőipari Vállalatnál dolgoztam, szintén segédmun­kásként és csak a havi 1300-at tudtam megkeresni. Most reg­gel 7-től délután 4-ig dolgo­zom és kész. A férjem is ugyanezen az építkezésen van. — Én többet keresek most ás, mint a feleségem, igaz hogy a munkám is nehezebb. G csőik malterosládákat visz és cserepeket rak, nekem a téglát kell hordani, kéz alá adni. Nyáron jó, volt, hogy már 2600 forintot is kaptam. — Nem rossz külön élni a gyerektől és egymástól, hiszen a felesége női munkásszálláson lakik, oda nem mehet és ő sem jöhet magához? — De még milyen rossz! Mi fc csak azért vállaltuk ezt az életet, mert így félre tudunk tenni. Házra gyűjtünk, még két-három év, mire a fiam is­kolába megy, éppen meglesz a pénz. Hazaköltözünk. Mi nem fejeztük be az általános isko­lát; nem kapunk olyan mun­kát, amit jól megfizetnek, mert nincs szakmánk, nem vagyunk tanultak. Másféle se­gédmunkával pedig nem lehet keresni, sosem vergődnénk semmire. Az építkezésen tíz segéd­munkás dolgozik: három férfi és hét nő. Alapórabérük 6 fo­rint 70 fillér és 7 forint 50 fillér között mozog. Idénypót­lék 15 százalék és napi 20 fo­rint különélési díj. A férfiak­nak: szeptemberben átadott modern, mindennel ellátott munkásszálló. — Ha még hú­szán jelentkeznének, az sem lenne sok ennyi munkához — mondja Horváth Zoltán, az építésvezető. — Minden szük­séges gépünk megvan, de em­ber! — Lenézik? — A kérdéstől zavarba jön Zóbor Károlyné, aki harmadik éve dolgozik a vállalatnál, 26 éves. — Nem szívesen jönnek erre a munká­ra, az biztos. Talán az öltözet miatt, meg hogy piszkosak lesznek. A nagy gumicsizma, pufajka meg nyáron a kendő alá is bemegy a téglapor. Én inkább azt gondolom, hogy azért, mert nehéz. Mire én ha­zamegyek, már csak lefekszem aludni. Még a tv-t sem nézem meg. pedig a házban, ahol a munkásszálló szobája van, a családhoz is be lehet menni. (D Alvincz József bálázó a Szentendrei Papírgyárban. 27 éves, harmadik éve dolgozik itt, Dunabogdányról jár be. — Nehéz munka, 50 kilós papír- kötegeket emelgetni egész nap! De megvan hozzá a fizikumom — ezt elhiszem neki, legalább 185 cm magas, és jó húsban van —, nem ezzel van a prob­léma. Nem akarok itt megöre­gedni. A fizetés nem rossz, tel­jesítményben dolgozom, az 1700, sokszor a 2000 forint is bejön. De így tanulatlanul tedd ide-tedd oda az ember, és őszintén szólva, társaságban sem szívesen mondom meg, fő­leg azoknak a lányoknak, akik tetszenek nekem, hogy segéd­munkás vagyok. Mindjárt rossz a véleményük: ó, ez még egy szakmát sem tudott kita­nulni ! Gépkocsivezető szeret­nék lenni, inkább bejárok majd Pestre, hogy elvégezzem a tanfolyamot. Varga József 23 éves, mind­össze három napja van a gyár­ban. — Eddig egy tsz boltjá­ban voltam eladó, sokkal tob- | bet kerestem, mint itt, de reg­gel hattól este hatig sok volt. Szentendrei vagyok, megun­tam az örökös bejárást és az örökös munkát Itt kényelme­sebb. Ami kell ruhára, erre, arra, így is meglesz. Az átlagkereset 1900 forint, de áz anyagmozgatók 5—600 forinttal is többet keresnek: egy műszakban. Itt nincs is üres hely, de a gépek mellé — ahol három műszakban dol­goznak, s ha jó a gép, kevés a segédmunkás dolga, kevés a teljesjtménye, csak 1400. 1500 forintot kereshetnek —, kelle­ne még munkaerő. Mintegy 10—15 segédmunkást tudná nak még foglalkoztatni de ezeket a helyeket évele óta nem képesek betölteni. © A monori kefegyárban fizikai dolgozók létszáma 254. Ebből 45 segédmunkás, 13 nő és 32 férfi. Kevés. Még 22 em­berre lenné szükségük. Az át­lagkereset 1500 forint. A munka: anyagmozgatás, fél­késztermékek szállítása, a gé­pek „etetése”, karbantartása. Farkas Pál ötvenéves, több mint tíz éve a gyárban dol­gozik. Négy gyereket nevelt fel. Fizetése 1600 forint, a karbantartó kőműveseknek se­gít, egy műszakban dolgozik, Bényéről jár be. — Nem mon­dom, egy szakma jobb lenne, de most, hogy erre már rájöt­tem, öreg vagyok a tanulás­hoz. Dolgozom, amit tudok, s ez sem olyan rossz, bár na­gyon rosszul fizetik, az biztos. Csak a legszükségesebbekre elég. Pataki Katalin 17 éves, egy éve helyezkedett el, az általá­nos iskola után nem kezdett mindjárt dolgozni, otthon se­gített, ő látta el a háztartást, mert az édesanyja is dolgo­zik: betanított munkás. — A munka nem nehéz, és 1300 fo­rintot kapok, ezt félreteszem, nem megyék üres kézzel férj­hez. Azután nem biztos, hogy dolgozni fogok, tanulni meg nincs kedvem ... Bodor Mihály, a gyár terv­statisztikusa: — Egyre keve­sebben maradnak ebben a munkakörben, akik hozzánk kerülnek, előbb-utóbb megta­nulják a gépek kezelését, be­tanított munkások lesznek. Több pénz, több megbecsülés. Varga Vera / •• A MI NEMZEDÉKÜNK Királyréti „eg” Hetente egyszer megtelik a Kismarosról Királyrétig köz­lekedő kisvonat. Hetente egyszer fiatalok érkeznek a királyréti Braun Éva KISZ-vezetőképző iskolá­ba. Amikor a városokban, köz­ségekben már lucskosra ol­vad a hó, a Börzsönyben még síelni lehet. Királyrét a tél birodalma. Az egyhetes tanfolyamok január elseje óla tartanak Királyréten. A tavalyi vezetőségválasztá­sok után most képzik ki az új titkárokat, igyekezve tu­dást adni nekik, olyant, ami­nek birtokában bánni tud­nak majd a fiatalokkal. Fel­készítik őket az idei felada­A SOPRONI tJJ TV-TORONY A KÄROLY-HEGYEN tokra, különös tekintettel a Lenin-centenáriumra és fel- szabadulásunk negyedszáza­dos évfordulójára. Hetenként váltják egymást a járások, városok alapszer­vezeteinek titkárai. Mi a bu­dai járás fiataljait találtuk Királyréten. Megnéztük, ho­gyan töltik a hetet Börzsöny­ben, mit tanulnak, hogyan szórakoznak. .. Simon János, a KISZ bu­dai járási titkára: — Én is új vagyok — leg­alábbis a budai járás titkári posztján. Ezért nekem külö­nösen fontos ez az egy hét, hiszen így ismerem meg leg­jobban az alapszervezetek titkárait. Tudok a járásban olyan két szomszédos kis­községről is, melyeknek veze­tői itt találkoztak először. Sze­retném, ha a Királyréten el­töltött idő megteremtené azt a közösséget — a bizalmat egymás iránt —, amelyre munkám során elengedhetet­lenül szükség van. — A tanfolyam célja? — Meg kell tanítani a moz­galom új vezetőit arra, hogy tudjanak vezetők lenni: ért­senek valamit a szónoklás­hoz, ismerkedjenek meg az aktuális bel- és külpoliti­kai kérdésekkel, és lássanak tisztán a politikában, 'hogy ne forduljanak elő olyan ese­tek, mikoris kiderül — a KISZ-vezető is tájékozatlan. — Elég erre egy hét? — Természetesen nem, de az alapozáshoz, az érdeklő­dés felkeltéséhez elég. Az igény felébresztéséhez * kell ez a néhány nap. — Néhány szót a prog­ramról ... — Megtisztelő és nagyon hasznos volt számúnkra, hogy a budai járás vezetői, Novák. Béla, az MSZMP Budai Já­rási Bizottságának első tit­kára és dr. Focky László, a Budai Járási Tanács elnöke meglátogattak minket és vá­laszoltak a fiatalok kérdésére. A gyerekeknek fórumot je­lentett a két óra: feleletet kaptak a járási vezetőktől az őket érdeklő problémákra. Az etikettről tartott érde­kes előadást Mészáros Péter, a Róna Vendéglátóipari Vál­lalat csoportvezetője. Feljött hozzánk Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak első titkára is, aki kül- és belpolitikai beszámolót tar­tott ... Hogyan szórakoztunk ? Asztalitenisztől a sakkcsatá­kig, síeléstől a szánkóverse­nyig mindent csinálhattak a fiatalok. És az csak természe­tes, hogy a magnószalag mu­zsikája mellett késő estig tán­coltunk! Balassi István, az iskola megbízott igazgatója: — Igyekszünk úgy összevá­logatni a programot, hogy mi­nél több fontos előadás han­gozzon el a rövid hét alatt. A budai járás után, a ceglédiek jönnek Királyrétre: ez lesz az utolsó „egyhetesünk” ezen a télen. — Hogy viselkednek a fiatalok? — Általában magunk is meglepődünk, hogy milyen komolyan veszik az iskolát — tudják, hogy nem üdülni jönnek. Azonban, sajnos van ellenpélda is, csalódást oko­zott a szentendrei és a száz­halombattai KISZ-esek ma­gatartása. Szerencsére az ilyen csalódások ritkák. ★ Az új vezetőknél A ráter­mettség nem elég, ki kell egé­szíteni mozgalmi tudással, amit a fiatalok a vezetőképző iskolákban sajátítanak el. És ha ez a képzés objektív okok miatt korlátozott is — a budai járás 187 alap- szervézetéből csak 56-an vol*- tak Királyréten — a cél az: minél többen lehessenek a KISZ-vezetők közül a fiatalok szemében ideálok, tudásban, rátermettségben. — tamás — Amikor őf óméit ósága színre lépett... A ma ff t/a r ías iám as saüíctósónak hétköanapjai Az én hazám fekete föld, , Melyben pompás a búza; Melyben kövér mag dús kalász Nemes fejét lehúzza; ' Az én hazám fekete föld, Min érik drága élet, S olcsó az ember élete, S éhesen vész a lélek; Hol koplalás van akkor is ha róskadoz az asztag; Az én hazám fekete föld, Az én hazám akaszttat. (Gábor Andor: Az én hazám.) így látta Gábor Andor azt az időt, amikor a későbbi fő­méltóságú kormányzóvá „kent” lovastengerész, kezdő legfelsőbb hadúrként még Sió­fokon vesztegelt, várva, hogy a nagyobb hatalmak korifeusai mikor adják meg számára a bevonulási engedélyt Buda­pestre, a megszálló román burzsoá hadsereg felváltására. Egészen másképp az időszakot látta ezt a „Társaság“ c. hetilap tudósítója, mikor így lelkendezett 1919. szeptembe­rében: „Az élet máris megin­dult, a délelőtti órákban telve a Váci utca, és a Duna-part, rég nem látott ismerősök jósá­gos mosollyal integetnek egy­másnak. Egyelőre fődolog, hogy nincs és nem lehet töb­bé bolsevizmus. Naponta ezré­vel fogdossák és helyezik a kommunistákat biztos hely­re ...” Másik örömhír ennek a pletykahírharangnak ugyaneb­ből a számából: „Moruzzi her­ceg, a román hadsereg ezrede­se támogatásával újra rendez­tek Alagon lóversenyt, az arisztokrácia és a Budapesten tartózkodó antant tisztek szó­rakoztatására. Belépés szigo­rúan meghívóval...!” Közben az úri társaság ke­| vésbé előkelő, ámde aktívabb tagjai ezekben a hetekben vi- { déken szórakoztak. Saját, fe­hérkesztyűs kezeikkel akasz­tottak, verték agyon, kínoz­tak halálra ezreket. Kommu­nistákat és nem kommunis­tákat, zsidókat és keresztény papokat, nőket, férfiakat és gyerekeket;. S amikor novem­ber 16-án ez a zsiványbanda megkapta a nagyhatalmaktól az engedélyt a budapesti bevo­nulásra, most már itt is kínzó- kamrákiká válnak a Britan­nia, a Palace szálló, a kelen­földi laktanya pincéi. Sok em­bert az utcán gyilkolnak meg, minden különösebb ok nélkül, mint azt a Müller Ernő nevű ékszerészsegédet, akit 1920 márciusának egyik éjszakáján az őrjárat a Király utca sar­kán igazoltatott, majd folyton ütlegelve el akart hurcolni. A Dob utcához érve, az áldozat kiszakította magát a darutol­lasok kezéből és az ott poszto- ló rendőrhöz rohant; segítségét kérte. Ott a rendőr mellett lőtték agyon, a különítmény vezetője, Pintér főhadnagy pa­rancsára. 'Ezekben a napokban történt az is, hogy a Hűvösvölgyben fára akasztva találták annak a képkeretezőnek a holttestét, aki a Somogyi—Bacsó gyilkos­ság ügyében tanúskodni akart. S hogy a kép teljes legyen, ime egy nyilatkozat a Magyarország c. lapból ugyancsak 1920 már­ciusában. A nyilatkozatot az államrendőrség egyik magas bizbonságáróL Ez — szerinte — „aránylag igen tűrhető... A. budapesti éjszakában inkog­nitóban razziázó főtisztviselők mindenütt a legnagyobb ren­det és nyugalmat találták”. Hát igen — fűzi hozzá ehhez a nyilatkozathoz Gábor Andor egyik bécsi levelében — a ha­lottak rendes és nyugodt em­berek. S ezt a tiszt uraknak köszönhetik. Katonatiszteiknek és rendőrtiszteknek egyaránt.” Ezek a „Bécsi levelek” gyilkos dühvei és maró gúnnyal lep­lezték le — nemzetközi vissz­hangot keltve — ezt a velejéig gonosz és ostoba bandát. A gazdasági helyzet is olyan volt, mint a politikai. A közel­látás — a proletárdiktatúra bukása után „ugrásszerűen” megjavult, na, persze, csak „jobb körök” számára. Az üz­letekben megjelentek a rég el­tűnt ínyencségek, sonka, szardínia, különféle sajtók. A Meinl RT. még hirdette is, mi minden kapható fióküzletei­ben: tea, kakaó, saját töltésű tokaji aszú, szamorodni, co­gnac, különböző amerikai hús­konzervek, kondenzált tej, stb., stb. Viszont annak a sok száz­ezer pesti lakosnak, aki nem a Meinl-fiókok vásárlója volt, meg kellett elégednie a jegyre kapott élelmiszerekkel — igaz, hogy 1920. január 1-től újévi ajándékul csak a jegyre járó mennyiségek felét szolgáltat­ták ki, viszont a zsír, cukor stb. hatósági árát felemelték. Sok pénzt így sem kellett ér­tük kiadni, mivel egy hónapra 1,80 kg lisztet és az év első két , hetére 15 dkg cukrot adtak. A rangú vezetője adta a lap feketepiac, persze, virágzott, munkatársának Budapest köz- | Akinek még volt mit eladnia, az vehetett egy kiló lisztet 30 koronáért, egy fej káposztát 24 koronáért, 1 tojást 8—9 ko­ronáért. Egy jól fizetett szak­munkás órabére ugyanekkor 6 —7 korona. A Tanácsköztársa­ság bukása után az egyik leg­első intézkedés a munkabérek 50%-os csökkentése, és még örülhetett, akinek jutott bár­milyen rosszul fizetett munka. A nyomor ijesztő volt. Maga a kormány is megret­tent tőle. Erezte, hogy valamit tennie kell... Tett is. Huszár Károly miniszterelnök felkéré­sére a Vasárnapi Újság mun­katársa (ez amolyan jámbo- rabb polgári hetilap volt) rend­őrségi segédlettel riportsoroza­tot készített a külföld számá­ra — fényképekkel illusztrál­va. Mert „Az ínség a nyakunk­ra nőtt, iszonyú ragályokkal és forrongással fenyeget, s a kül­föld nagyarányú segítsége nél­kül már nem is tudunk boldo­gulni.” Hát ezért teregették ki ország-világ előtt, amit egyéb­ként tagadni szoktak — a nyo­mort. A történetek hátborzon­gatóan sablonosak... A Nefe­lejts utca 23-ban 15 személy egy lakásban. Mind a 15 tbc-s. Megkapták a 68 éves családfő­től. „Este 9 óra felé a pékbolt elé kell állnunk, esőben, hó­ban, ha csak annyi kenyeret akarunk, amennyi a család fe­le részének elég. Megfáztunk mindnyájan, és most rohad a tüdőnk, mert se pénzünk, se más módunk nincs a gyógyí­tásra.” Másik család a Nép­színház utcából. Itt „csak” ti­zenegyen vannak. Egynek van munkája, a nagylánynak. A többiek? „Elkergették őket a cipőgyárból meg a villanyte­lepről” — mondja az anya. Már tíz nap óta nem láttak ke­nyeret. Máiét esznek, de csak ebédre, reggelizni, vacsorázni nem szoktak ... És sorakoznak a fényképek és a történetek vég nélkül, és az olvasó tudja, az ijesztően hasonló és egy­hangú beszámoló: igaz. radt el. A hollandok éhező gyerekeket akartak magukhoz fogadni. Ám „hivatalos karölt” ezt is a maguk módján értelmezték. Az Országos Gyermekvédő Liga igazgatója kijelentette: „Csalás a közép- osztály gyermekei, 6—14 évig, akik magukat német nyelven is meg tudják értetni, vehet­nek részt az akcióban.” Hogy ez később nem pontosan így történt — nem a kormányza­ton múlott... A külföld segítsége nem ma- ( így született meg a fasizmus Magyarországon, ezekben a hónapokban, de a legfelső grá­dics megszerzéséért az uralko­dó osztályon belül is harc dúlt. Egyik tábor Habsburg- királyt szeretett volna, a má­siknak Horthy is megfelelt az ö bikacsökös vitézeivel. Ez utóbbihoz adta az antant ál­dását, így aztán semmi akadá­lya sem volt, hogy az ország­gyűlés „törvényesen” is meg­válassza. A „törvényesem” azért kell idézőjelbe tenni, mert a szavazáskor az Osten- burg-különítmény (lásd Somo­gyi—Bacsó-gyilkosság) tagjai megszállták a Parlamentet és annak környékét. Be csak az mehetett, aki tetszett a legé­nyeknek. A pénzügyminiszter nem tetszett nekik, így aztán sem őt, sem Vas Józsefet (a későbbi korrupt népjóléti mi­nisztert) nem eresztették át a kordonon. Az ülésteremben pe­dig a szavazáskor és Horthy esküjekor több fegyveres kézi­gránátos „vitéz” tartózkodott, mint képviselő... így válasz­tották meg .egy királytalan ki­rályság tengertelen tengerna­gyát kormányzóvá a parla­mentarizmus nélküli parla­ment képviselői, hogy huszon­öt évvel később — egy még ku­tyább kutyakomédia során ugyanilyen „törvényesen” ad­ja majd át a hatalmat egy még nála is dicstelenebb — nem­zetvesztő „nemzet vezetőnek”, I Szálasinak ... Hofman Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom