Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

€ “"scfCíriap 19:0. MÁRCIUS 8.. PÉNTEK Milka mama története Regényeket ír az élet — Itthon, örömmel és bol­BEMUTATÓ UTÁN Hogyan született a gombai lakodalmas? így kezdődött... Zsoldos rajza. Bolt, hizlalda, házi kolbász Érdekes regényeket ír az | élet. Egy ilyen életregény sze­replője Bedakovich Andorné, aki közszeretettől övezve él Abonyban, Üjszászi utcai la­kásán. A 79 éves asszony kedves közvetlenséggel fogadott. Le­tette a horgolást — családtag­jait szokta meglepni a kézi­munkákkal. PilsentőlSzen tpétervárig Milka mama — ahogy az idős asszonyt hívják — leült fnellém az asztalhoz, amelyen német képes újság hevert. Kérdéseidre kedvesen mo­solyogva nyitotta föl emlékei­nek gazdag tárházát. — Cseh földön, a híres sör Tarosában, Pilsenben szület­tem. Atyám a Hadeczky hu­szárezred katonazenekarában volt tamburmajor. Később Ti­rolba kerültünk, és a zienekar egyik tagja: Logyel József na­gyon szépen muzsikált a fü­lembe. Ügy annyira, hogy 16 éves koromban hozzámentem feleségül. — A muzsikusok útja gyak­ran messzire visz. Néhány év titán meghívták férjemet az »rósz állami operába első he­gedűsnek. így mentünk el Szentpétervárra, ahol hódol­hattam régi vágyamnak, a nyelvtanulásnak. A cseh és a német nyelv mellé megtanul­tam oroszul, angolul, franciá­ul, eszperantóul és magyarul is. A forradalom sodrában — Ott ért az orosz nép fel- szabadulása, a forradalom,- amely elsodorta a férjemet, és egyedül maradtam kicsiny fi­ammal. — De nem estem kétségbe. Elkezdtem dolgozná. Bekerül­tem egy szövetkezetbe, és egy alkalommal megismerkedtem egy magyar férfivel, aki a másik kolhozban tehenész volt, s aiki mint hadifogoly ke­rült oda. Két hazátlan ember egymásra talált. Nagyon meg­szerettük egymást. Vasárna­ponként 12 kilométerre elgya­logolt hozzám a magyar fo­goly. — így lettem Oroszország­ban Bedakovich Andor abonyi községi tisztviselő felesége. Mikor azután 1921-ben a ma­gyar hadifoglyokat hazahoz­ták, Trieszten keresztül mi is hazajöttünk Abonyba. dogsággal ragyogott ream a magyar ég. Két fiúnk született, akik — az első házasságomból való fiaimmal együtt — derék emberekké nőttek. Első fiam kiment Csehországba a roko­nokhoz, kis örökségét átven­ni, és ott le is telepedett. Nagy meglepetés — 1957-ben meglepő leve­let kaptam Csehszlovákiában élő fiamtól, hogy eltűnése után 38 esztendővel, odament és fel­kereste az atyja, aki hosszú évtizedekig Kínában hányko­lódott — A második férjem nagyon jószívű ember volt. Azt mond­ta, hogy menjek el és búcsúz­zam el tőle. Ügy is történt. Azután hazajöttem, és boldo­gan éltünk tovább. Férjem 3 évvel ezelőtt halt meg. Február végén és március első napjaiban a növendékálla­tok iránt országszerte nagy az érdeklődés. A szakemberek ebből arra következtetnek, hogy az állattenyésztés fellen­dítésére hozott kormányintéz­kedések már éreztetik kedve­ző hatásukat. Mint ismeretes, a szarvasmarha és a sertés felvásárlási árát felemelték. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt rendszeresen fi­gyelemmel kíséri a szabad­piacokon a növendékállat-kí­nálatot. Ezekben a napokban ! az élő borjút és a növendék marhát kilónként 28—35 fo­rintért árusítják a piacokon. Az árak magasabbak a tava­lyiaknál, az elmúlt évben pél­dául pz. első negyedévben 15— 19 forintért lehetett vásárolni a borjút, és a növendékmarha kilója sehol sem került többe 17—20 forintnál. Az idei bor­sos árak azzal magyarázhatók, hogy a háztáji gazdaságok — ugyanúgy, mint a nagyüzemek — maguk akarják felnevelni az állatokat, mert a hízók ér­tékesítése kifizetődő a te­nyésztők számára. Erre utal az is, hogy február 26-án a — Gyéreitek, koszi, csodála­tos volt! Erdélyi Lajos, a gombai né- pitánc-csopart vezetője a gom­bai lakodalmas koreográfusa kiáltott az öltöző ajtajában a műkedvelő művészeti csopor­tok fesztiválján, amikor a „gyerekek” csapzottan, liheg­ve, boldogan tódultak le a szín­padról. Erdélyi Lajos is csap­zott volt, a színfalak mögött „mulatott” a táncosokkal együtt, s annyira érezhető volt a siker öröme, hogy az már nem is mérhető. Beszélgetés ilyenkor? — N3rolc éve gyűjtjük az anyagot, a gombai hagyomá­nyokra építettük a táncot tel­jes egészében. A legénybúcsú pontos mása az eredetinek. A kulcsoskalács? Ez is gombai specialitás, a fonott kalács ösz­hetipiacokra országosan csak mindössze 48 borjút hajtottak ki és a növendékmarhákból sem volt sokkal több 160-nál. Hizlalásra való felnőtt szarvas- marhából százat kínáltak el­adásra. Drágább a süldő és a malac is. Amíg tavaly ilyentájt 40— 50 forintot fizettek a malac kilójáért, idén csak 65 forin­tért lehet venni, sőt, Fejér megyében volt olyan piac is, ahol kereken ezer forintot kértek a tízkilós malacért. A süldőkért kilónként 30—35 fo­rintot számítanak. Február 26-án a piacokon összesen 12 ezer malacot kínáltak eladás­ra, ebből 8500 talált gazdára. A szakemberek szerint sül­dőkből és malacokból is lé­nyegesen kevesebbet adnak el mint tavaly; például Békés megyében, .ahol más években ilyenkor 10 ezer áilatot is vit­tek a piacokra, most csak 1600-at hajtottak feL A megélénkülő tenyésztői kedvet jelzi az is, hogy to­vábbra is igen nagv az érdek­lődés a kedvezményes koca kihelyezési akció iránt. szefcapasolja, összekulcsolja a fiatal párt. A keszkenöjáték, ahol a vőlegény lengeti a kesz­kenőt, s a menyasszony fut utána... Mennyit próbáltuk! Hát ezek voltak az első mon­datok a lázas izgalom után. Az előzményeket ismerjük, gyakran jártunk Gombán, ami­kor a vezető a klubterem kö­zepén állt, vezényelt, táncolt: „Frissen, mulatósán!” És a táncosok csinálták, egyszer, kétszer, sokszor, egymás után, fáradhatatlanul. Aztán cseré­lődtek a párok, akad, aki el­ment, de mindig jött utánpót­lás, mert ezt nem lehet abba­hagyni. Néha csodálkoztam: másutt miért nem lehet így? Nemcsak a tánccsoportra gon­doltam, a klubra — ahol min­dig zajlik az élet, játszanak, vetélkednek, olvasnak, zenét hallgatnak a fiatalok, szívesen varrnak együtt akkor is, ha hi­degebb a terem, mint a közeli eszpresszóban, és büfé sincs. A gombai lakodalmas ferge­teges sikert aratott. A külön- buszon, amely a táncosokat, szülőket, vendégeket vitte ha­zafelé Gombára, talán még a kalauz is együtt énekelte ve­lünk a lakodalmas nótáit. A klub zsúfolásig megtelt, pedig nem kicsi a művelődési otthon, a „kastély” épülete. Pali bá­csi, a harmonikás, a terem kö­zepére állt, s a marnák, papák eljárták a régi táncokat, a pol­kát, amire régen még fiatalos hévvel ropták. Régen? Ezen az éjszakán mindenki fiatal volt, az is, aki a hatvanadikat ta­possa. Hajnaliban hazafelé ugyanaz az érzés maradt bennünk, mint a fellépés utáni első percek­ben: a gombaiak példáját mennyien követhetnék még, ahol némák a kultúrházak, s zaj csak a kocsmából hallat­szik. Hagyományok mindenütt vannak, s ezeknek ápolása, fel­elevenítése nemcsak órákra hozza össze, de összekovácsol­ja a fiatalok s az idősebbek életét. Színt, hangulatot hoz a kultúrotthonokba. Hát miért nincs így mindenütt? (Koblencz) A fogyasztási szövetkezetek sokat tehetnek és tesznek is a lakosság áruellátásáért. Az üz­letek korszerűsítése, az árufé­leségek választékának „háztá­ji” bővítése jó befektetésnek bizonyult. Álljon itt néhány követendő példa. A húsellátás javítására a nagykátai ÁFÉSZ a Magyar— Koreai Barátság Tsz-szel vette fél a kapcsolatot. A fogyasztási szövetkezet kibérelte a tsz hiz­laldáját, ahol 350 sertést nevel. ( Egy közös fenntartású hús­üzem létesítését is tervezik a körzet termelőszövetkezeteinek részvételével. Ily módon a töl­telékárut. házi kolbászt, helyi ízlés szerint készíthetik és áru­síthatják a szövetkezet üzletei­ben. Az épülőben levő szövet­kezeti áruház csemegeosztá­lyán mindig, lesz választék. Bebizonyosodott, hogy a tet­szetős, az igényeknek megfele­lő árukészlet a forgalomnöve­kedés alapja, ezért a Gödöllői Fogyasztási Szövetkezet átala­kításokkal, új építkezésekkel korszerűsíti kereskedelmi há­lózatát. A befektetés megtérül, amelyet az is bizonyít, hogy a csömöri vegyesbolt, a veres­egyházi vasműszaki szaküzlet, az erdőkeresztesi kisáruház fél-fél millió forintos forgal­mat bonyolít le havonta. Gö­döllőn a1 piactéri modem élel­miszerboltban is 500 ezer fo­rintot hagynak ott a vásárlók havonta. Sokat tett a dömsödi ÁFÉSZ tavaly a húsellátás javításáért: 800 birkát és 30 mázsa élő ba­romfit adtak el, saját hizlalású sertést árusítottak. A nagy ke­reslet arra ösztönözte , őket, hogy az idén háromszorosára növeljék sertésállományukat. Említésre méltó kezdemé­nyezés a dömsödieké: a szövet­kezet vállalatoktól, termelő­üzemektől. más megyékből árut vásárol, és a szétszórt te­lepüléseken úgynevezett házi boltot nyit, ahol a legsürgő­sebb napi cikkeket árusítják. Idei terveik is megérdemlik a nyilvánosságot. Üjabb két bol­tot kapnak a tanyalakók, még az idén megnyílik egy ABC kisáruház. és kiterjesztik a vá­sárolt áruk házhoz szállítását is. K. L. Megnőtt az állattenyésztői kedv, drágábbak a növendékállatok A Hatvani Cukorgyár FEL VÉTELRE KERES autószerelő, autóvillamossági szerelő, adagolóbeállító SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezés a HATVANI CUKORGYÁR munkaügyi osztályán. HZ ÓNNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire VILLANYSZERELŐKET, ezek mellé BETANÍTOTT MUNKASOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari özem Budapest VI.. Mozsár u. 16. Alapos vizsgálat Satrapa igazgató arcán hivatalos, bár elfogultság nélküli hűvösség ter­jengett, ahogy az áhítat és eltökéltség pózában asztala elé gyökerezett Baj- kever Béla kartással, a Csepü üzem csoportvezetőjével közölte a tényállást. — Kérem, felsőbb szervekhez inté­zett bejelentése alapján a vizsgálat megindult. És még csak azt sem kér­dem, ezzel az üggyel miért nem jött egyenesen hozzám. Csend. Majd B. B. a baljós végszóra erélyesen kitátotta a száját, hogy meg­mondja, miszerint ez nem egészen így áll, de a másik száj fittyet hányva az ellenakcióra kérlelhetetlenül ismét ma­gához ragadta a kezdeményezést. — Ennek ellenére legyen megnyu­godva, a vizsgálat lelkiismeretes lesz, alapos, éppen ezért több mondani­valóm nincs is. E távozásra intő szólam után a sa­ját társaságára utalt Satrapa rövid ideig csendesen, majd hosszabb ideig hangosan káromkodott, azután magá­hoz hívta Szimat Andort, az elnézési osztályról és pusztán annyit mondott neki. — Már a napokban vázoltam, miről van szó, rajta hát! Nagyon hamar je­lentést várok. Különben arról volt szó, hogy Baj­kever Béla megsokallva Tropacsek fő­művezető kiskirálykodását, kapcsola­taival való visszaéléseit, s főleg, hogy közvetlen felettesei mindez ellen mit sem tesznek, a Legleg Főfőügyihez for­dult, hogy úgy mondjam jogorvoslatért. És a gépezet működésbe lépvén, Szi­mat, aki már nem egy kényes kérdést oldott meg sikeresen, most sem késle­kedett, azonnal a tett színhelyén ter­mett. De mivel, hogy kicsoda-micsoda ember Tropacsek, betéve tudta, Baj­kever Béláról akart valamit hallani. Mindenekelőtt, hogy mint munkaerő, a helyzet magaslatán áll-e, vagy kegye­lemkenyéren tartják. Közvetlen felet­tese Fészkes művezető így jellemezte beosztottját. — Kiváló csoportvezető, a legjobb csepürágóm. Sokat termel, minőségileg is exrát. Ha Tropacsek főművezetőm nem nyomná, már... A nekiveselkedett művezető nem bontakozhatott ki, Szimat a lényegre térve közbevágott. — Ne személyeskedjünk. Inkább mondja csak, milyen ennek a Bajke­vernek a politikai nézete. Valaki azt mondta, huszonöt éve buzgón várja az angol ejtőernyősöket, s műszak előtt szent olvasót morzsol. Fészkes kartárs élénken tiltakozott. — Mint vizsgázott ejtőernyős, érthe­tően várja azt az angol ejtőernyősfil­met. amit behozott a MOKÉP. de nem huszonöt éve. hanem mindössze két hónapja. S műszak előtt sem szent ol­vasót morzsol, hanem kukoricát, az ipa háztájijában, Ócsán. Egyébként a szemináriumon kitűnő ered ... De Szimatot nem szcminárumi ered­mények- érdekelték, s miután Tropa­csek családi élete, teljesen tisztán állt előtte, azonnal kiugrott a Bajkever portára, hogy megtudja, milyenek ar­rafelé a családi viszonyok. Milyen férj, apa, szomszéd stb. Először a bal oldali szomszédnál érdeklődött, aki így adta elő véleményét. — Én még ilyen embert nem láttam, folyton itthon ül, barkácsol, s milyen szolid, a múltkor az uram megkínálta egy kis musttal, de nem fogadta el, mert fél, hogy berúg. Ezt azért Szimat feljegyezte — ha berúg, fél — majd a jobb oldali szom- szédnét kereste fel, aki a következőket mondta. — Roppant rendes lakótárs. Mióta lebetegedtem, felvágja a fát. vizet hoz, egyszóval nem is tudom, mi lenne ve­lem nélküle. Szimat itt feljegyezte. — Behízelegte magát a szomszédasszonynál —, aztán benyitott Bajkevernéhez. Az nagyon megijedt, amikor meghallotta, hogy vizsgálatról van szó, de az igazságkere­ső férfiú megnyugtatta. — Asszonyom, férjét senki nem óhajtja meghurcolni, csak hát az igaz­ság mindennél szentebb. Mindeneset­re mindent mondjon el őszintén, talán tudunk rajta segíteni. A hitves nem titkolódzott, a másik egyre komorabban hallgatta. — Arany szíve van. A mútkor le­szedte a légyfogóról a legyet, de már mentett ki gyereket a Dunából, arról nem beszélve, hogy a saját gyermekei imádják, éppúgy, mint a macska, ame­lyik csak neki dorombol, legszíveseb­ben az egeret is megfelezné vele: Egyetlen hibája talán, hogy a paradi­csomos káposztát jobban szereti, mint a libamájat. Szimat mindezeket hallva, mint aki valamit otthon felejtett, kirohant, de mégsem haza ment, csupán a közel s távoli kocsmákat járta végig, hátha ez a Bajkever titkos ivó, aki környezeté­ben porhintésül játssza a szendét. Az egyik italboltban a kissé illuminálí Tropacsekkel is összeakadt, dehát öt jól ismerte e tekintetben, s így szor­galmasan hajkurászta Bajkevert egé­szen addig, amíg az le nem vakarta egy villanyoszlopról és előzékenyen ha­za nem kísérte. Ezt követően még néhány napig folytatta Szimat a vizsgálatot és egyik este sajátkezűleg motozta meg, hogy nincs-e csepüvel kitömve, vagy magát az öttonnás csepüszortírozót, nem te­kerte-e a derekára. Azonban sehol semmi, személyi tárgyak, néhány ujj­lenyomat, pedig még a szájába is bele­nézett, ahol a nyelven kívül garantál­tan nem gyári tulajdonként, hibátlan fogsort talált. Mindez azonban a többi anyaggal együtt elég kevésnek látszott a fe­gyelmi lefolytatásához, így semmi cso­da, hogy Satrapa igazgató elborultan kérdezte Szimattól — most mit tegyen? Szerencsére a beszámolót végighallgat­ta Tropacsek főművezető is, aki okos javaslattal oldotta meg a gordiuszi csomót. — Azért nem kell kirúgni. Üg3'is átszervezés előtt állunk, elég, ha mint csoportvezetőt leváltjuk, s alacsonyabb órabérrel áthelyezzük állandó éjszakás­nak azzal, hogy a vizsgálatot persze nem tekintjük befejezettnek. Nagy S. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom