Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
MST MECYEI icfCiriap 19Í0. MÁRCIUS 29.. VASÄitNAP Ital, idegösszeomlás, szívbetegség Egy asszony a családért Segélykiáltás érkezett — levélben: „Ezt a levelet egy csatatérhez hasonló szobában írom, nem bírom tovább. Szégyellem az egészet, borzalmas számomra, hogy önökhöz kell fordulnom, higgyék el nem tudok más kiutat ebből a pokolból, ha ez sem segít, akkor a gáz majd segít mindnyájunkon.” * Levél A levél egy család sorsát mondja el, megrázóan, sok-sok asszony gondját is megszólaltatva: „Kilencéves házasok vagyunk, három családunk van, a férjem öt éve állandóan iszik. A rendőrség kétszer volt kint, mert összetörte a lakást, újabban ők sem foglalkoznak vele. A gyerekek már előre visítanak, ha az apjuk feléjük közeledik. Négyéves kislányom szívbeteg — őmiatta. Kétszer volt idegösszeroppa- násom, kórházban kezeltek. Amikor kiengedtek, a férjem eljött elém, de kocsma esett az útjába és nem találta a kórházat. 1958. január 31-én az italért lopott és kapott egy éveit. A harmadik lopást rám kente, hogy ne ítéljék többre, mivel ezt az évet is két lopásért kapta.” Az asszony elkeseredett kérdéseket tett fel: „Miért csak akkor foglalkoznak velünk, amikor már halállal végződik a családi botrány? Miért kell egy részeges ember miatt valakinek meghalnia, vagy idegbajosnak lennie? Utálok kérni. Miért nem segítenek a férjemet véglegesen kijózanítani?” Rendőrség Manor, rendőrség. — B. J.-né feltette a kendéteket, kérem válaszoljanak. Zsér János főtörzsőrmester, Monor őrsparancsnoka: »Berohannak az asszonyok. „Tessenek kijönni, ijesszék meg a férjemet” — kérik. Ha nem történt valamilyen bűntett, vagy szabálysértés, 24 óra igazgatásrendészeti őrizet után szabadon kell bocsátanunk a rabiátus férjeket. Ugyanis a feleségek lágyszívűek. „Feljelenteni az uramat? — nem, azt nem akarom, csak verjék meg egy kicsit.”-« Markó János őrmester, B. Z.-éfe körzeti megbízottja: „A bejelentések 30—40 százaléka családi botrányokról hoz hírt. Kimegyünk a helyszínre, ha a részeg már nem dühöng, elaludt, nem ébresztjük fel, ha veszélyes fenyegetést, könnyű vagy súlyos testi sértést, garázdaságot, ifjúság elleni bűntettet, vagy szabálysértést követett el, akkor behozzuk és hivatalból megindítjuk az eljárást — ha ilyen nem tőr- ént, nincs mit tennünk. A ■endőr milyen családi ügyek- >e és hogyan avatkozhat be? 1lines pontosan rögzítve.. j Sgyébként 1970-ben B. J.-né lem tett feljelentést a rend- irségen.” Gyerekek Monor, külső terület, rogya- lozó ház. 12 év körüli kis- ány fogja vissza a kutyát, amíg Jankovícs József őrmes- errel, gyermek- és ifjúságvé- lelmá előadóval az egyetlen .zohába lépünk. Két apró yerek fogad, majd megérke- ;ik a legnagyobb is. Janko- dcs József kérdez, az iskolás ány válaszol: „Édesanyátok, édesapátok lines itthon? Nincs. Elmének. Apu dolgozik? Nem. Egy hónapja nem. Mi lesz az ebéd? In főzök. Még nem tudom nit, de csináltam már máskor >ablevest, rántott húst, pör- ■.öltet is. Apu gyakran iszik? lát igen. Részegen káromko- lik? Nem tudom. Verekedni zokott? Azt nem.” A nagylány az ajtónál áll, zemét az ablaküvegre füg- leszti, nem néz a kérdező szenébe. Sétál, kis ujjait gyúróiét!. A kicsik az ajtó előtt lomoksüteményeket „főznek”, tmíg nővérük a valóságos •beden töri a fejét. A közép- (ő gyerek kivágott papírnyuszit hoz, büszke testvére Ügyességére. A legkisebb fél. — Ki vigyáz ilyenkor rátok? — Hát a kutya, ha le nem fogom, a bácsik sem jöhettek volna be ... Asszony Délután az asszony a kis sámlin ül, felfelé beszél a rendőrnek és az újságírónak. — A férjemnek csak négy osztálya van, árva volt,. olyan helyen nevelték, ahol a nőt semmibe vették, ott az asz- szony csak dolog volt. Én nem hallgathatom a tánczenei, egy asszony már ne foglalkozzon ilyesmivel. Nem, nem szeretek szórakozni. — Nem issza el a fizetését, van szőlőnk, borunk, pálinkánk. Egy litertől már nagyon berúg és akkor fáj a gyomra. Ma szerda van, múlt péntektől keddig minden este volt botrány. Nagyon csúnyán beszél, a gyerekek előtt is. Ekkor az egész konyhát összetörte, a múlt héten az órát, mert 20 percet sietett. — A börtön után fél évig nem ivott, és ezalatt felhúztuk a ház falát, akkor ereje volt, de most már kedve sincs. — Legalább abban segítenének, hogy elvonókúrára vigyék. Segítség Jamkovics József kérdez, az asszony válaszol: „Tudja, hogy kit, mikor lehet elvonókúrára vinni? Kért tanácsot az orvostól, a védőnőtől? Nem. Itt ismernek, szégyellem magam. A járási tanácsnál Gál néni azt mondta, beszéljek a férjemmel és próbáljak intézkedni. Hogy mit tegyen, azt nem mondta meg? Nem. Van lehetőség?” — Igen. A család kérésére kényszer-elvonókúrára küldhetjük a férjét. Bejön hozzánk a rendőrségre vagy a járási tanács egészségügyi osztályára, beszámol az otthoni állapotokról, és kéri a kezelést. — Én egy előzetes lépésit teszek: beidézem a férjét, hogy rábírjam, önként vesse alá magát az elvonókúrának. Ha ez nem sikerül, jöjjön asszonyom a kényszerkezelés kérésével. Amennyiben mindkét intézkedés sikertelen lenne, a gyerekeket ifjúság elleni bűntett lehetősége miatt megvizsgáltatom, és az orvosi nyilatkozatnak megfelelően cselekszünk. Megteszi a szükséges lépéseket? — Igen, nem fogom megbánni, hiszen a férjemért, a családért teszem. Intézkedés Jamkovics József: „Az asz- nyök nem tudják, hogy mi a teendőjük — nem kielégítő a felvilágosítás. A rendőrség jogkörét pontosabban meg kellene határozni, mit tehetnek a családi botrányokban. Ügy érzem, a szankciók sem a legmegfelelőbbek: a részeg férjet szabálysértésért 500 forintra büntetik, ezt a család sínyli meg. Elzárják őket, a kieső munkabér vajon kiknek hiányzik? Néhány szabály megváltoztatásával jobban tudnánk segíteni a családi bonyodalmak áldozatainak.” A riportkészítés napján, szerdán, postára adták B. J. rendőrségi idézését. F. P. GYÓGYÍTÁS ULTRAHANGGAL Brit biológusok és fizikusok egy csoportja kísérleteket végzett a nyulak fülén található seb ultrahanggal történő kezelésével. Az ultrahangos kezelést hetente kétszer-három- szor alkalmazták, 15 percig. Az ultrahangos rezgésen alapuló gyógykezelés a gyógyulási folyamatot meggyorsította. Véget értek a Pest megyei orvosi napok Az V. Pest megyei orvosi napok ez idén is három napon át tartottak. A megye orvosai tudományos seregszemléjüket ez alkalommal a felszabadulás negyedszázados jubileumának tiszteletére rendezték meg és bizonyára ezért A pilisi hegyek között még hófoltok tarkállnak, s csupán egyetlen virág merészkedett elő, a sárga martilapu. Csak a megáradt, patakká duzzadt források jelzik a tavaszt. jelentkezett ezúttal annyi előadó, hogy a megyei tanács üléstermén kívül a klubteremben is folytak az előadások. Számos előadás előkészítésében és kidolgozásában sokan működtek közre és így tulajdonképpen csaknem kétezer orvős adott számot gyakorlati tapasztalatairól, észleletéiről és új gyógymódokról a szakértő hallgatóság feszült érdeklődése mellett. Nehéz lenne, de hely sincs arra, hogy valamennyi előadást akárcsak felsoroljuk, még kevésbé, hogy mindegyiket ismertessük és külön-kü- lön értékeljük. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az orvosi napok résztvevői nemcsak gyakorlati felkészültségükről adtak számot, hanem tudományos kutató és új eljárásokat kereső készségükről is. Sokkal járultak hozzá hivatásuk fejlődéséhez. Az előadók sorában ott voltak a tudományok doktorai, kandidátusok és idősebb kollégáik mellett a fiatal orvosok is részt vettek a sikeres és eredményes seregszemlében. Kórházi, rendelő-, és gondozóintézeti KÖJÁL-orvo- sok csalt úgy szerepeltek az előadók sorában, ahogy körzeti orvosolt is. Sőt, annak bizonyságára, hogy a nyugdíjas orvos is orvos, nyugdíjas körzeti orvos szintén tartott előadást. Feltétlenül említésre méltó az orvosnők jelentős részvétele az előadók között. Szombaton délben ' fejeződött be a megye orvosi karának seregszemléje. Zárszavában dr. Hárdi István, a Megyei Idegbeteggondozó Intézet vezető főorvosa foglalta ösz- sze az eredményeket és méltatta az előadók munkásságát. Ahogy az eddigi, az idei orvosi napok előadásai szintén megjelennek nyomtatásban. »: H ..... ® ro zsi XII. — Nem lesz magának baja a németekkel? — kérdezte a kapu előtt Kázmértól Rózsi. — Teljesen mindegy! Vagy a németek, vagy Simóék... Feltűnés nélkül jutottak be a házba. A Duna-pairti árkok üresék voltak, szinte megtöltötte őket a sok sáros dunna és paplan. Rózsi a lovat az udvaron egy porolóihoz kötötte, és senki sem vette észre, amikor befordultak a pincelejáróba. Tószeghy egyenesen Eötvösök pinr oéjéhez sietett. Kopogott: — Tessék — hallotta Rózsi Eötvösiié hangját, aki amikor az ajtónyílásban meglátta Kázmért, örömmel sikoltott fel: — Mihály is itt van? — Méltóságos asszonyom. Az ezredes úr halott! — mondta komoran. Eötvösné hisztériás zokogásban tört ki. Férje undorodva tolta félre és kilépett a folyosóra Az ajtóból szólt vissza Kázmérnak: — Maga pedig jobban teszi, ha Krisztit keresi, két órája eltűnt és sehol sem találjuk — mondta és elindult Rózsi után. Amikor Rózsi belépett a közös pincébe, Melanie hangja fogadta: — Megjött a házitolvaj! És amikor Rózsi mögött először Eötvös, majd nem sokkal utána a felesége is belépett, a vénlány kéjjel mondta: — Végre valamennyien együtt vagyunk. Íme, lássák! A cselédlány párnája alatt ezt találtam — mutatott fel egy teli rumosüveget. — Nyilván östreicher... bocsánat Eötvös úréktól származik. Eötvösné szemében felparázslott a gyűlölet. Végre bosszút állhat Rózsin. — Igen, ez a mienk volt..; — És nyilván maguktól származott a füstölt hús és a sonka is — öntötte az olajat a tűzre Melanie. — Igen! Nekem is feltűnt, hogy milyen gyorsan fogy az élelmünk ... Tudja, hogy hadiállapotban mi a tolvaj büntetése? Eötvös, aki eddig hallgatott, végre megszólalt: — Rózsi nem lopta sem a húst, sem a rumot Én adtam neki! — Te? A családod elől a paraszt szeretődhöz lopod el az ételt? Hát ide süllyedtél? Te... Te... östreicher ........ — Megmondtam — örvendezett Melanie. Eötvös kihúzta magát: — Vedd tudomásul, hogy ezt a hangot nem tűröm. Rózsit feleségül fogom venni — mondta kistsé színpadiasán. Kevés hír váltott volna ki ekkora megdöbbenést. Eötvösné erőltetetten felikacagott: — Azt hiszed, meglepsz vele? Így csinálta ezt az egész pereputtyod. Amikor engem elvettél, úgy vélted, hogy rangommal és vagyonommal betörhetsz oda, ahova, vándoriparos őseid évszázadok óta hiába vágynak. Csak hogy te mégsem lettél az uralkodó elit tagja, csak egy felkapaszkodott kupec. De most újra kísérletezel. Talán ezzel a paraszt senkivel az oldaladon az elvtársak maguk közé fogadnak. — Most már takarodjon innen — ugrott fel Simó. — Takarodjon, mert... — Amit akartam, megmondtam — sziszegte Eötvösné. — De a dolog, még nincs befejezve. Az elvtársak még nincsenek itt és nem biztos, hogy valaha is idejönnek... Eötvösné elrohant. Férje tanácstalanul állít az ajtóban, majd egy bizonytalan lépést tett befelé... — Maga is menjen jóember — mondta Simó. — Felesége egy undorító perszéna, de amit mondott, abban lehet némi igazság... — Álljunk csak meg azzal a nagy igazságosztással — mondta Rózsi — Maga itt ne rendelkezzen — fordult Simó felé. — Azonnal idejössz, Rózsi — kiáltott Simó és Rózsinak sem tűnt fel hogy tegezi. — Az osztályharc nem lelkigyakorlat és nem társasjáték. De ha úgy gondolod, hát tessék, légy Eötvösné méltóságos asszony ... — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi. — De azért te se hidd, hogy te vagy a Marx vagy hogy is hívják a szenteteket... Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték feleszik. Felismerte rajta Krisztina írását Idegesen tépte fel a borítékot. Kki - jhmfsrm ..Rózsikám! Ha Kázmér megjön, küldd fel a lakásunkba. Engedel- m-eddel a te szobádban húzom meg magam és ott várom őt is. En odalent egy pillanatig sem maradhatok. Először a közös óvóhelyre akartam menni, de az a félkarú émber kizavart onnan. Azt mondta, hogy a magamfajtának nincs ott semmi keresnivalója. Lehet, hogy igaza van. Mondd meg Kázmérnak, hogy nagyon várom. Csókol és mindent nagyon köszön: Krisztina.” — Hol van Kázmér? — kiáltott flel Rózsi. — Ki az? — kérdezte Simó. — Tószeghy zászlós. — Köpetzky körzetvezető segédtisztje — tette hozzá jelentőségteljesen Melanie. — Ügy, tehát ő is itt van! Nagyon kíváncsi lennék a pofájára — mondta Simó és fenyegetően előlépett. Ekkor belépett az óvóhelyre Eötvösné. Nyomában a sváb parancsnak és két géppisztolyos német. Az asszony Rózsira mutatott: — Itt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? — kérdezte a sváb. — Nem lopta, én adtam neki. A sajátomból — mondta Eötvös. — Ügy! Te neked van sajátod rum... Hát akkor mutasd ... Na, mozdulás! — Ich spreche Deutsch — hajolt meg Eötvös. — Ne törje magát — mondta félhangosan Melanie. — Ez németül ugyanilyen rosszul beszél. — Te csak ne pofázz, az a német, hanem mutasd, hol a rum — lódított a sváb Eötvösön,, aki pincéjük, felé. Felnyitotta előttük a betámasztott mellékhelyiséget, ahol az ostrom második hónapja utón is hihetetlen gazdagsággal tornyosultak a lisztes-, cukroszsákok, óriási szalonnatáblák, hatalmas sonkák és nem utolsó sorban több láda nemes itaL A sváb ünnepélyes hangon bejelentette: — Ezt mindent én a nagy német birodalom nevében lefogom ... azaz lefogódzom... — Lefoglalom — segített Eötvös, akinek arcán az alázat és félelem mellett, mintha egy kis kárörvendő mosoly is bújikált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eötvösék pincéjében tolongott. — És a pince is lefo ... az amit az előbb mondta. Mindenki takarodja ki magát... Eötvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a földön. Aztán egy sorozatot a mennyezetbe lőtt. Élttől azonnal kiürült a pince. Ekitvösné ugrott ki elsőnek az ajtón. — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltott a sváb, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe. — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eotvös- házaspárnak. És csak akkor vette észre, hogy Rózsi eltűnt. — Ki látta Rózsit? — Természetesen meglógott.. ;• Mert maguk hagyták —* mondta Melanie. — Most már elegem van magából is — torkolta le Simó. — Persze, ezért Is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondta az állítólagos Csokonay ős. Aztán Eötvösnéhez lépett — Te gyere csak velem, megosztom veled az ágyam. Mi nem hagyhatjuk cserben egymást. Átölelte Eötvösnét és megvetően nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fenyegető mozdulattal visszaparancsolta. — Fegyver kellene, a szentségit — morogta félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát, az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok, hogy egy órán belül kijönnek és valamennyi nőt beterelik magukhoz. — Ezt maga honnan veszi? —■ kérdezte Simó. — Ez a szakmám..; 1 (Folytatjuk) Késik a tavasz
