Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

1970. MÁRCIUS 29., VASÁRNAP 3 Jubileumi év Hatodik városunk: Százhalombatta Szöveg: SUHA Foto: GÁBOR (Folytatás az 1. oldalról.) a tanácsülés elnökét és a jegy­zőkönyv hitelesítők szemé­lyét választották meg, majd Komáromi Jánosnak, a Száz­halombattai Városi Pártbizott­ság titkárának ünnepi beszéde következett: „A mai ünnepi tanácsülést azért hívta össze a Pest me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága, mert mint az isme­retes, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Százhalombatta köz­séget városi rangra emelte. Ahogy az egyes ember életé­ben vannak emlékeztes, soha el nem felejthető napok, dá­tumok, úgy egyes országok, községek, települések életében, történelmében is előfordul­nak olyan napok, dátumok, amelyek hosszú időre, sokszor örökre befolyásolják jövőjü­ket, fejlődésüket. Százhalombatta jelene és jö­vője is több ilyen dátumhoz kapcsolódik. 'J nnepi tanácsülésünket olyan időpontban tart­juk, amikor közeleg április 4. és az egész magyar nép nagy lelkesedéssel készül hazánk felszabadulásának negyedszá­zados évfordulójára. Ez az évforduló egész népünk életé­ben sorsdöntő dátumra emlé­keztet. A tavaszt mindenütt a vilá­gon úgy tartják nyilván, mint az új élet kezdetének idejét Tavasszal kezd a természet új életet, új hajítást hoznak a növények. 1945 tavasza nem­csak a természetben jelentett új életet, de új élet kezdetét jelentette a társadalmi hala­dásban, a társadalmi fejlődés­ben is. Talán van abban vala­mi sorsszerű, hogy a magyar nép történetében a társadalmi haladás, a társadalmi fejlődés törekvései több alkalommal tevődtek tavaszi hónapokra. Amikor hazánk felszabadí­tására emlékezünk — emlé­keznünk kell arra az önzetlen, sokoldalú segítségre, támoga­tásra, amelyet a Szovjetunió­tól a 25 esztendő alatt kap­tunk. Az egész ország fejlődésével együtt fejlődött eddig is Száz­halombatta. De 1045 tette le­hetővé azt is, hogy hazánk fel- szabadulásának 25. évforduló­jára, április 4-e tiszteletére alakul várossá Százhalombat­ta. A felszabadulás nélkül so­ha nem jutott volna települé­sünk a fejlődésnek olyan foká­ra, amelynek tanúi lehetünk. imdenki előtt jól ismert tény, hogy a Barátság olajvezetéken érkező olaj táp­lálja az olajfinomítót és látja el fűtőanyaggal az erőmű ka­zánjait. Van abban valami szimbólum, hogy e vezetéket Barátság vezetéknek és a szó-; eialista országokat összekötő elektromos vezetéket Béke távvezetéknek hívják. Kifeje­zésre jut ebben és megfogal­mazódik, hogy békében és ba­rátságiban akarunk élni a vi­lág népeivel. Békés körülmé­nyek között akarunk alkotni, városunk és szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Városunk örök időkre szimbolizálja, ki­fejezi a barátságot, az együtt­működést a világ első szocia­lista államával, a Szovjetunió­val. Városunk jelene és jövője elválaszthatatlan a Szovjet­uniótól, mert a Szovjetunió az, amely sokoldalúan segítette megvalósítani e két hatalmas nehézipari művet. Engedjék megismerkedjenek az ott mű­ködő berendezésekkel és meg­felelő szakmai gyakorlatra te­gyenek szert. Ügy vélem, e helyen is köszönetét kell mondani azért a sokoldalú se­gítségért, amelyet a Szovjet­unió közvetlenül nekünk, százhal ombattalalkmak nyúj­tott, s amely lehetővé tette, hogy a modem nagyipar meg­jelenjen Százhalombattán. Ennek nemcsak gazdasági, ha­nem társadalmi, politikai je­lentősége iis van. A munkás- osztály megjelenése kedvező­en hatott az egész település fejlődésiére. Az ipar mellett megvalósult a szocialista vá­ros magját képező új lakóte­lep, felépült 760 lakás, a szük­séges szociális és kommunális létesítményekkel. 1 legutóbbi népszámlálás alapján megállapítható, hogy Százhalombattán 7742 la­kos él. A számszerű változás mellett nagyot változott a la­kosság összetétele is. A fel- szabadulás előtt a munkások száma az összlakosságnak kilométer kiépített villanyhá­lózat juttatja el a fényt a dol­gozók otthonába. E fény szel­lemi világosságot is jelent, mert közelebb hozza a kultú­rát, a könyvet, a televíziót és ezzel egy kicsit az egész vilá­got. A megváltozott körülmé­nyeket, a fejlődést bizonyítja: a felszabadulás előtt évenként alig épült 2—3 új lakóház, vi­szont 1963—1969 között 134 csa­ládi házat építettünk a már Az elnökség. meg, hogy megemlékezzünk azokról a szovjet szakembe­rekről, munkásokról, techni­kusokról és mérnökökről, akik a helyszínen adtak segítséget és szákmai tapasztalatukkal hozzájárultak a két üzem fel­építéséhez, üzembehelyezésé­hez és megindításához. A Szov­jetunió tette lehetővé azt is, hogy magyar munkások, mű­szakiak, több hónapon keresz­tül a Szovjetunió különböző olajfinomítóiban, erőműveiben mindössze 15 százaléka volt, és 70 százaléka volt paraszt Most a lakosság 65 százaléka mun­kás, és 20 százalékra csökkent a tsz-tagok és alkalmazottak száma. A fejlődést, a megváltozott körülményeket mutatja az is, hogy a település belső útjainak hossza 42 kilométer, ebből a kiépített, aszfaltozott utak hossza 23 kilométer. Korábban petróleumlámpa világított még a vasútállomáson is, most 24 említett 760 lakásos lakótelep mellett I avult, fejlődött az egész- * ségügyi ellátás. 10 évvel ezelőtt egy körzeti orvos gyó­gyított egy szülésznő segítsé­gével. Ma 2 körzeti orvos, 2 üzemi orvos, egy gyermekor­vos, 3 fogorvos és 30-nál több egészségügyi középkáder védi az emberek egészségét A felsorolt számok önmaguk­ban is bizonyítják azt a vál­tozást, fejlődést, ami Százha­Szavazás. lombattán bekövetkezett Mint cseppben a tenger tükröződik vissza mindaz, ami az egész országban végbement. Minia­türizálva, szinte laboratóriumi körülmények között mutatja és kifejezi hazánk, népgazda­ságunk fejlődését. Pártunk és kormányunk ezt a dinamikus fejlődést és a jö­vőt nézte, amikor úgy határo­zott: a települést városi rang­ra emeli. Tudjuk, Százhalom­batta tulajdonképpen egy nagy falu, de nem akármilyen fa­lu. Olyan, amelyben megtalál­ható a világvárosi színvonalat jelentő modem összkomfortos távfűtéses lakótelep, a váro­sokra jellemző közművesítés, megtalálható a modem villa­szerű családi házak sora, de megtalálható az árnyék, az el­avult, a korszerűtlen is. Ügy hiszem, nem kell bizonygatni, hogy az Elnöki tanács határo­zata előlegezett bizalom, mert azzal, hogy Százhalombattát várossá nyilvánította, nem be­szélhetünk kész városról, a városi formákat, kereteket, tartalmat a létrehozott városi szerveknek a város lakosaival összefogva kell megteremteni. Engedjék meg, hogy meg­köszönjem a bizalmat, ame­lyet a párt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormány te­lepülésünk irányában tanúsí­tott. Szeretnék köszönetét mondani a város lakóinak, dol­gozóinak, párt- és tömegszer­vezeti aktivistáinak, a község vezetőinek, a vállalatok veze­tőinek, mindazoknak, akik az elmúlt években segítették, tá­mogatták Százhalombatta je­lenének és jövőjének megala­pozását, építését, fejlődését — fejezte be Komáromi elvtairs ünnepi beszédét. rzután Vass Ferenc, a Ha­^ zafias Népfront városi bi­zottságának titkára tett javas­latot a városi tanács végrehaj­tó bizottságának megválasztá­sára. A javaslatot a jelenlevő tanácstagok elfogadták, majd az újonnan választott végre­hajtó bizottság megtartotta el­ső, alakuló ülését, és a végre­hajtó bizottság elnökének Bar­iba Antalt, titkárának Feren- czi Illést választotta. A beje­lentés után az ünnepség ked­ves aktusa következett. Gáspár Sándor elvtárs a következő szavak kíséretében nyújtotta át a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa városalapító oklevelét Bartha Antalnak: — Százhalombatta mint vá­ros a két nagyüzem szülötte, a szocializmust építő társadal­munk és a magyar—szovjet ba­rátság szülötte. Mondhatnánk úgy is, hogy Százhalombatta minit város újszülött. De rög­tön tegyük hozzá, hogy nem koraszülött. Amikor Budapest­ről a város felé jöttünk, oko­san és ügyesen úgy tereltek bennünket, zászlókkal, útjel­ző táblákkal és irányító embe­rekkel, hogy mindannyian lás­suk: ez itt már város! Százha­lombattának hozománya van, és nem üres kézzel jön ebbe a házasságba. Ennek örülünk, és amikor hazánk legfiatalabb városi tanácsa vb-elnökének átadom a városalapító okleve­let, kérem a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében, úgy dolgozzanak, hogy a megye minden dolgozója mindig büszke legyen Százha­lombattára. Kívánok sok si­kert, és kérem, törődjenek az emberekkel, az emberek gond­jaival. Fejlődjenek töretlenül, legyen Százhalombatta város Pest megye dísze, büszkesége. A kedves szavak után Gás­pár elvtárs átadta a városala­pító oklevelet Bartha Antal­nak. Az új tanácselnök meg­köszönte a bizalmat. Az úttörők köszöntése után a városi tanács állandó bizott­ságait választották meg. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ün­nepség befejeztével a tanács fogadást adott, amelyen Tyitov elvtárs mondott pohárköszön­tőt. övéké a jövő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom