Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

rt-ai MEGYEI hírlap 1970. MÁRCIUS 4., SZERDA HOBBY Megvalósítani Őze Lajos, a Nemzeti Szín­ház művésze kézimunkázik, hí­mez és köt. A kíméletlen tempójú szá­zad, az egyre gyorsuló idő megtanított minket rohanni. A nap minden szakában fontos teendőink varrnak, már a leg­kisebb időegységre is progra­mot tervezünk. A kézimunká­zó nőt furcsáid va nézzük, de mitévőik legyünk özével, a magyar színészét egyik legsú­lyosabb egyéniségével, aki az újrateremtés művészetében naponta gyötrődve a teljesség­hez méri magát? Rövid, nye­sett mondatokkal, végtelen egyszerűséggel beszél. — Anyám Szentesen már ki­lencéves koromban megtaní­tott kötni és fonni. Apám a háborúban volt. Valamiből él­nünk kellett. Először megfon­tuk a kártolt bánkagyapjút, az­tán ruhákat, pulóvereket kö­töttünk belőle. Örömmel segí­tettem, nemcsak kényszerből. Nagyon magányos gyerek voltam.. Egy dadogóssal a ku­tya sem áll szóba. Már egé­szen kicsi koromban jó előre készültem a köszönésre, ha is­merősöket láttam az utcán, hogy biztosan sikerüljön. Még­is csak a levegő szaladt ki be­lőlem Hang nélkül. Másnap szaladtak az anyáimhoz, leszól­ni a neveletlen fiát. Iskolában csak ritkán tudtam felelni. Sokszor kívántam: bárcsak in­kább valamelyik végtagom hiányozna! Irigyeltem a nyo­morékokat. Az orvos biztatott, majd kinövöd, de nem tudtam várni. Még jobban elbújtam a világ elől, és hangosan, felol­vastam magamnak. Évről évre egyre kevesebbet akadoztam, miközben megemésztettem a világirodalmat. Engem még a főiskolára beszédhibával vet­tek föl. — De hiszen soha nem ve­hető észre ...! Egyáltalán meg­írhatom én ezt?? Nem zavar­ja, ha megtudják az emberek? — Nem. Már nem. Túl va­gyok a kínlódáson. A nyolchónapos Gabika ke­serves sírásra fakad a másik szobában. Szeretnénk vigasz­talni, de nem sikerül. Közben előkerülnek a munkaigényes tömött mintájú gon önmagának beszél, hogy ..isztázza reménytelenségét. A gyötrődő színész megteremtet- .s az új Tiborcot. Nemcsak a színészre, de a magánemberre is jellemző: nem szereti a készen kapottat, más ötletét. Ezért talál ki új kötési mintákat, és mivel ragyogóan főz, — új ételeket — Ezt is gyerekkoromban, az anyámtól lestem el, amíg a húgom biciklizett vagy csatan­golt a srácokkal. Sütni nagyon szeretek, főleg kelt tésztákat. — Mi volt ma az ebéd? — Ma, így sokadika táján, amikor a rádió is olyan nehe­zen utal a Szabó családiért — rizseshús. Tiborc maszkjának elkészí- szítéséhez több mint fél óra keli. Készülődik, indul a szín­házba. Az úton még lediktálja egyik kedvenc, saját találmá- nyú ételét. — Karikára szeletéi egy fél kilő nyers krumplit. Tűzálló edénybe. Rá egy sor füstölt kolbász, három-négy babérle­vél és tejföl. A következő ré­teg isméit krumpli, amire fél kiló vékonyra szeletelt nyers disznóhús kerül. Olyasmi, amiből pörköltet szokott csi­nálni. A húsra három fej hagy­mát szeletelők. Még egyszer tejföl, felforralni, aztán be a sütőbe, amíg piros nem lesz a teteje. Ha véletlenül van ott­hon vörösbor, öntsön a zsírhoz egy bögrével. r— Elnevezhetnénk Őze-ra­kottnak. — Nem! Megvan a neve: Al­földi rakotthús. — Mi a legközelebbi terve? — Kemencét építek a nyá­ron, mert kenyeret szeretnék sütni. ónody Éva díszpárnák és felfedezem a keresztszemes íalvédőt a járóka felett. — Ezt öt évig csináltam. Egy időben nem talál tam meg sem­miben a nyugalmat, a pihenést. Még a könyv sem érdekelt. Értelmét vesztette a munkám. A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtam megformálni, élet­re kelteni elképzeléseimet, úgy megvalósítani a figurát, ahogy megálmodtam. Sokat vitatkoz­tam önmagámmal, zsákutcába jutottam, aztán idegszanató­riumba. Ott egy nő keresztsze­mes párnát hímzett. Megfi­gyeltem. A mintákat én hím­zés közben találtam ki, ez le­vezette a gondolataim intenzi­tását s a feleslegesen feszült idegállapotot. •— Szerepet is tud tanulni kézimunkázás közben? — Nem, tanulni nem lehet, de gondolkozni nagyszerűen. A Nemzeti Színház ismét fel­újította a Bánk bánt. őze, a parasztszülők gyermeke, sza­kít a hagyományos Tiborccal. Ez a paraszt nem siránkozó szolgálótok. Nem könyörög, nem elesett és nem hű job­bágy, hanem lázadó. Híres mo­nológja nem panasz, femnhan­Eltemették Hevesi Gyulát Kedden széleskörű, mély részvéttel helyezték örök nyu­galomra a Kerepesi temetőben Hevesi Gyulát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Magyar Tudományos Akadé­mia volt alelnökét. A munkás- mozgalmi panteon fedett dísz­ravatalozójában munkásőrök sorfala között díszőrséget állt Fehér Lajos, a kormány el­nökhelyettese, Nemes Dezső, Nyers Rezső, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pullai Árpád, a Központtá Bi­zottság titkára, továbbá a Köz­ponti Bizottság több tagja és tudományos életünk több ve­zetője. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Fehér Lajos búcsú­zott Hevesi Gyulától, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosától, az első magyar proletárhata­lom egykori népbiztosától. Erdey-Grúz Tibor, az Akadé­mia és a tudományos élet gyá­szát tolmácsolta. A gyászbeszéd elhangzása után Hevesi Gyulát a munkás- mozgalmi panteon sírsótányán helyezték örök nyugalomra. DE SICA FILM Egy új világ Vittorio de Sica egy új vi­lágot ígér olasz—francia koprodukciós filmjében. És mit látunk? Korszerű dísz­letek között létező nagyon is régi világot. A hangzatos cím után látszat-modern gondo­latfelvetés, korszerűen ella- posított morális bátorság, vulgáris bölcsesség, túlzot­tan hagyománytisztelő meg­formálás vár a nézőre. Mi az „új világ” témája? Két fiatal egymásra talál, kap­csolatuk gyermekáldást ered­ményez és a fiatalember, a fiatal lány a döntéssel, a fe­lelősséggel találja szemben magát, lelki és erkölcsi prob­lémákat kell megoldaniok. Az „új világ” témája tehát nem is olyan új, és egyáltalán nem eredeti, bár ettől még lehetne jó a film. A film azonban semmi újat nem mond a nem eredeti té­máról. Megismétli a sztereo­tipiákat, elhangzanak az Hóvirág — postacsomagban Postacsomagban utazik a tavasz kis hírnöke — a hóvi­rág — az ország legdélibb vi­dékéről a legészakibbra: a mecseki erdőkből a zempléni hegyek közé. A sátoraljaújhelyi kertészek ugyanis a nőnap alkalmából hóvirággal is szeretnének ked­veskedni a lányoknak és az asszonyoknak, ám a hűvösebb zempléni erdőkben csak már­cius utóján nyílnak az első vadvirágok. Sátoraljaújhely tehát Pécstől kért virágot az ünnepre, hiszen a Mecsek védett völgyeiben már feb­ruár eleje óta pompáznak a tavasz virágai. Az erdei ter­mék vállalat pécsi irodája vállalta, hogy a nőnapra négy­ezer csokor hóvirágot szál­lít az zempléni városkának. Az első ezer csokrot már elküldték és kétnaponként kö­veti a többi. Az ügyesen cso­magolt csokrokat papírdoboz­ban — expressz-csomagként — viszi a posta Pécsről Sátor­aljaújhelyre. agyoncsépelt dialógusok és a modern téma helyett ál- szemérmes, konzervatív, ó gondolatat sugallnak a ké­pek. A férfi és a nő „vívó­dásában” szembesíthetjük az érzelmet az értelemmel, a szükséget a felelőtlenséggel, a szabadságot a belenyugvás­sal; de ennél több, újabb, megdöbbentőbb, életszerűbb érv kell ahhoz, hogy megin­duljon a gondolati mérlege­lés. E régi „új világ” modern- kedő elemeket vesz magára. Már látott és más alkotás­ban indokolt az egymásra találás farsangi kavalkádja — e filmben ritmustalan, mo­tiválatlan, külsődleges. A fo- toriporterség hálás fiimi fog­lalkozás, ha e hivatásnak damaturgiai szerepe van, az „új világban” nincs, a medika is érdekes lenne, ha ábrázol­nák, de sem az írók (Zavatti- ni és Aragno), sem a rendező nem törekedett erre, hát a színészeknek (Nino Castel- nuovo, Cristine Delaroche) sem sikerült életet lehelnie a figurákba. Fontos döntés a párválasz­tás, tudatosan vállalni egy új élet világrahozását — va­lóban összetett emberi, po­litikai, tásradalmi, etikai, pszichikai problémákat rejt e téma, amelyeket igazán korszerűen megoldani: méltó művészi feladat. Az élő gon­dokat elkerülni, ezeket le­egyszerűsíteni, anakron ja­vaslatokat tenni — művészi igénytelenség. (fóti) Sikló és kötélpálya A főváros új látványosságá­nak ígérkezik a budavári sik­ló és a János-hegyi kötélpá­lya. A sikló helyreállításával a főváros egyik kedves színfolt­ját kapja vissza, amely ugyan­akkor fontos eszköze lesz a Vár tömegközlekedésének is. Naponta várhatóan körülbelül tízezer utast szállít majd le és fel a sikló. A szakemberek ál­lásfoglalása szerint a siklót mo­dern formában kell helyreállí­tani, az állomásokat pedig úgy kell megépíteni, hogy beleil­leszkedjenek a műemléki kör­nyezetbe. A több mint 18 millió forin­tos beruházást előreláthatólag 1973-ban fejezik be. ★ Légvonalban több mint 1000 métert „repülnek” majd a Já­nos-hegyi kötélpálya utasai. A forgalmat összesen 115 kétsze­mélyes szék bonyolítja majd le. Az utasok 10—12 perc alatt érnek fel a hegyre, s utazásuk ailaitt egy alkalommal a földtől kilenc méterre „távolodnak”, azaz ilyen magasan közleked­nek majd. Az illetékesek a napokban kötötték meg a szerződést egy osztrák céggel, amely a 26 milliméter átmérőjű kötelet szállítja majd. ÜGYVITEL-TANFOLYAM A Pénzügyminisztérium Tanul" mányi Felügyelősége az 1970/71-es tanévben ügyvitelszervezési és ügyvitelgépesítési szaktanfolyamot indít Győrött. Az ügyvitelszerve­zési tanfolyam tematikája magá­ban foglalja az ügyvitelszervezés alapvető elméleti és gyakorlati is­mereteit, a különféle ügyviteltech­nikai berendezések alkalmazását, az egyszerűbb könyvelő- és szám­lálógépek programozását és keze­lését. Az ügyvitelszervezői tanfo­lyam időtartama egy év, az ügy­vitelgépesítési tanfolyamé két év. A tanfolyamokra a jelentkezési la­pot Budapesten a Pénzügyminisz­térium Tanulmányi Felügyelőségé­nek, illetve Győrött a helyi meg­bízottnál lehet beszerezni. Jelent­kezési határidő 1970. április 30-a. Vasdiploma — harmadszor Bensőséges ünnepség zajlott le kedden a szigetközi Ásvány­ráró községben. A Soproni Er­dészeti és Faipari Egyetem, va­lamint a MÉM képviselői fel­keresték a 103 éves Schleifer Bertalan erdőmémököt, hogy harmadszor is átnyújtsák ne­ki a vasdiplomát. Az erdőm émökök nesztora 1867-ben Szomolnokon (Szepes megyében) született és 1894. május 12-én kapott diplomát a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián. Pálya­futását Bosznia-Hercegovina erdőségeiben kezdte, majd gróf Erdődy Sándor uradal­mában teljesített hosszabb ideig szolgálatot. 1921-ben vo­nult nyugalomba és telepedett le családjával Ásványrárón. Az ünnepségen a vasdiplo­mával egyidejűleg a miniszté­rium nevében'— az „Erdészet kiváló dolgozója” oklevelet és a vele járó 3 ezer forintot ad­ták át az ünnepeltniek. Az egészségügyi igazgatás további decentralizálásáról Az egészségügyi miniszter az érdekéit miniszterekkel és or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőivel egyetértésben rende­letet adott ki az egészségügyi szakigazgatás további decent­ralizációjáról. Eszerint a jövő­ben az Egészségügyi Miniszté­rium helyett a járási, városi, illetve városi kerületi tanácsok egészségügyi szakigazgatási szervei döntenek a központi szociális segélyek ügyében és adnak engedélyt indokolt eset­ben arra, hogy a hadirokkian- tak fogpótlásukat, műfogsoru- kait magánföigorvossal készít­tethessék éh A megyei, valamint a fővá­rosi és a megyei jogú városi tanácsok egészségügyi osztá­lyai helyett a jövőben a já­rási, városi, illetőleg kerületi tanácsok egészségügyi szerved engedélyezik a közgyógy­ellátásra jogosultak számára az ortopéd cipőt, illetve toló­kocsit. ók döntenek a hadi­rokkantak soron kívüli orvosi felülvizsgálata ügyében is. Hozzájuk tartozik a kivételes méltányosság alapján megálla­pítható hadigondozási pénzel­látás is. A községi tanácsok szakigaz­gatási szervei a megfelelő já­rási szervektől átveszik a szo­ciális indokok alapján juttat­ható ingyenes csecsemőketon- gye-utalványozás. valamint a kórházi ápolási díjak szociális szempontból történő elbírálá­sának jogát \-,SS//S/fS/SS/SSSSSr/ffSSf/S/SSS///ffSSSSSSSSSffSfSSS/S/SS/SSSSS//SS/SS///S/SS//SSSSS/S/S//S/SSSS/S/S//SSS/SSSSS//SSS//SSSS^ \ A földön járva \ ^SSSSSy*fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSJfSSSXSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS^SSSS*SSSSSS7*SSfSSSfSSSSSSSSArSSy*S7SXSSJySJSSSS^ CSACSOGUNK Kedden reggel 7 óraikor, fel­tételezhetően a Bródy Sándor utcában, a Rádió stúdiójában kedves i.ollégám, a szpíker, a következő megdöbbentő, fel­tehetően szubjektív vélemé­nyét mondotta el az éterbe: — Még hivatalos jelentés nem érkezett, de becslésem szerint igy 10—12 centi csa­padék hullhatott az országra. (Mint az egykori viccben: „A pontos idő tizenkét óra, no, legfeljebb tizenkettő tíz.”) Ahogy a megdöbbentő becs­lés ’elhangzott, azonnal kipat­tantam az ágyból, az én meleg ágyikómból, az ablakhoz ro­hantam, a függönvt félrehúz­tam és megállapítottam, hogy a mi utcánkban 4 centi csa­padék hullott az éjszaka, no maximum 5. De ennél egy milliméterrel sem több — az én becslésem szerint. Nem tudnám pontosan meg­mondani, mikor kezdődött ez a csacsogás a rádióban. Tény, amikor tavaly az ország Lász­lóit bensőséges melegséggel köszöntötték a rádió bemon­dói, tudja az isten miért, miért nem, elkezdtem önfeledten da­lolni azt a régi slágert, mely szerint: „Legyen velem rádió­ba jóba, súgja bele a fülhall­gatóba ...” Később, néhány hét múltán, kora reggel szpíker kollégám isimét belenevetett az éterbe és azt mondta: — Önöknek, kedves hallga­tóim, tökéletesen igazuk van. Amit most hallottak, persze hogy nem Verdi szerezte és persze, hogy nem Gigli éne­kelte. Hogyan is szerezhette volna Verdi és hogyan is éne­kelhette volna Gigli, hiszen a Citrom ízű banánt egy magyar fiú szerezte nem is régen. Ve­le és a jól sikerült szerzemé­nyével tehát mi büszkélked­hetünk és nem a talián rádió hallgatói. Természetesen szóvá teszem majd a dolgot a zenei szerkesztőnknél. Sajnos, ve­lem nem közölték, hogy ki az a magyar, de ha valaki lenne szíves megtelefonálni... Tes­sék figyelni, mondom a szá­mot: 000-111. Ismétlem: 111- 000, igen, igen, fordítva. In­diszponált vagyok, bár felet­tébb jókedvű, köszönöm a szí­ves figyelmeztetésüket. Tehát folytatjuk. Következő számun­kat Buga doktor bácsi énekli. Címe: Hogyan sékeljünk szi­kes talajon? — Szép volt? No, kedves hallgatóim, most jön a Hirsch- ler doktor bácsi legújabb szá­ma. Címe: Látod, ez a szere­lem. Aranylemez. San Kuthal- mán nívódíjat nyert. Azután, amikor egy másik, kissé késve hasadó hajnalon nyájasan így szólt a kollégám hazám összes gépkocsivezetői­hez: „Öcsik, vigyázzatok, síkos a pálya, könnyen hasra eshet­tek, akkor aztán megnézheti­tek magatokat” — nos, akkor teljesen elérzékenyültem és arra gondoltam, hogy végtére milyen jók is vagyunk mi, em­berek. Később, hogy telt-múlt az idő, a rádió vérszemet kapott, vendégszínészeket is főilépte­tett A többi között egy KRESZ-szel foglalkozó bácsi elmondta, szintén csevegős- csacsogós stílusban, hogy bi­zony jó volt a hét, de még jobban sikerült a hétvége. Hál’ istennek alig egy tucat­nyian haltak meg az ország­úton szombat-vasárnap. Ezek közlése után kedvesen, mér­téktartóan felkacagott és el­mondta, hogy tud egy érdekes sztorit és jólnevelit fiúhoz il­lően megkérdezte, elmondhat­ja-e nekünk. Aztán elmondta, hogy a Dunakanyarban egy meglehetősen ideges és boga­ras férfiú a kocsijában legyet akart fogni. És mert e műve­let közben elfelejtette a lábát levenni a gázpedálról, rögvest nekiment az eperfának. Mi ebből a tanulság? „Abszolúte semmi” — éne­kelte valaki. Azután ismét a szpíker kol­léga produkálta magát. — Sajnos, az időjárással kapcsolatban semmi jót nem tudok mondani, kedves hall­gatóim. Nehéz dohányokat szórunk ki az ablakon az idő­jósoknak, de azok az istennek sem mondanak jót. Öt hónap­ja, de lehet, hogy hat hónapja tart a tél. És a Tél tábornok állandóan újabb rohamokat intéz a rádió ellen. Ha hiszik, ha nem, én már javasoltam a vezetőknek, jósok helyett a levelibékáikat... „Visszahozom divatba a fox- trottot” — énekelte egy kelle­mes női hang. Ekkor megvág­tam magam a borotvámmal és az a képtelen régi vicc jutott eszembe, amelynek meséje szerint egy sajnálatra méltó, borzalmasan dadogó ember ta­lálkozik az utcán a barátjával és elpanaszolja neki, hogy azért nem alkalmazták a rá­diónál szpíkernek, mert nem párttag. No lám — gondoltam —, amíg timsóval itattam arcom­ról szép piros véremet, no lám, hová vezet az elnyomás. A szpíkerek eddig jószerével né­ma leventék voltak, állandóan mások gondolatait tolmácsol­ták a nagyvilágnak, egyszerű­en, sallangmentesen, minden eredetiség nélkül, vagyis szol­gaian. Most megmámorosodtak saját hangjuktól és kótyagosan csacsognak, gügyögnek kora hajnalban bele az éterbe. Vé­ge a szolgaságnak, a lakonikus cinizmusnak! Vidáman, fris­sen! Siessünk szerelmetes jó­barátként köszöntem az orszá­got. Gyertek lányok, fiúk, si­mogassuk, vigasztaljuk a rosszkedvűen, savanyú száj­ízzel ébredő hazánkfiait és leányait. „Jó reggeli, gyerekek! Ágy­ban vagytok még? No, szépen ugorjatok ki, legyetek vidá­mak és frissek.” — És most kedves hallgató­im, felmegyünk a mennyor­szágba. Na, nem mi, kis csa­csik. Ez a buta angol fiú fog fölmenni, aki egyébként is klerikális beállítottságú, ezért teljesen természetes, hogy bol­dogságát odafent az égben ke­resi, Ja, igaz is, énekelni fog, énekelve megy a mennyország­ba. Ez a dal címe: Felmegyünk a mennyországba. Könnyű ne­kik odaát, próbálnánk mi fel­menni itthon a mennyország­ba, adna nekünk a párttitkár. No jó, jó, nem politizálok... Ez a hercig csacsogás, ez a mindenen túláradó jókedv hajnali fél öttől, becslésem szerint reggel nyolcig, maxi­mum nyolc óra 1 percig tart. Akkor elkezdődik a komoly­ság, a komorság, a színtelenség a rádióban és estére már egy ország böjtöli a reggeli jó hangulatot Keresi az ember az állomásokat, de nálunk, a mi készülékünkben a Kossuth­on Bach-ot, a Petőfin valami hasonlót sugároznak és a kis öcsi, a tévé Szolnokról elhoz­za szobánkba Aidát. No per­sze, elefántok helyett csacsik­kal, mert vidéken most, így télvíz idején ritka az elefánt Szóval csacsik, de honnét eny- nyi csacsi? (suha)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom